BÜ BH 2015/180
BÜ BH 2015/180
2015.07.01.
Az ítéletben kiszabott büntetés önmagában akkor törvénysértő, ha bűncselekmény minősítéséhez tartozó büntetési nemre, büntetési tételre, valamint a büntetés végrehajtásának felfüggeszthetőségére vonatkozó mérlegelést nem tűrő rendelkezéseket sérti.
Ezért nem lehet alapja a felülvizsgálatnak az, ha a büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó anyagi jogi rendelkezés sérelme folytán – a szabadságvesztés tartamát nem érintve – az ítéletnek kizárólag a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségére, annak legkorábbi időpontjára, vagy a büntetés végrehajtási fokozatára vonatkozó rendelkezése törvénysértő csupán [Be. 416. § (1) bek. b) pont; Btk. 2. §, 38. § (1) bek.; 4/2013. (X. 14.) BKv].
[1] Az első fokon eljárt bíróság a 2013. január 11-én kihirdetett ítéletével a vietnami állampolgár terheltet bűnösnek mondta ki kábítószerrel visszaélés bűntettében [1978. évi IV. tv. 282. § (1) bek., (2) bek. b) pont] és közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. tv. 274. § (1) bek. b) pont], ezért halmazati büntetésül hat év hat hónap fegyházbüntetésre és hat év Magyarország területéről történő kiutasításra ítélte.
[2] A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2013. szeptember 12-én jogerőre emelkedett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a terhelttel szemben kiszabott fegyházbüntetés tartamát öt év hat hónapra mérsékelte, a készpénz lefoglalását – a bűnügyi költség biztosítására visszatartás mellett – megszüntette és a terheltnek kiadni rendelte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság törvénysértő módon figyelmen kívül hagyta a Btk. 2. § (2) bekezdésében írtakat. Márpedig esetében az elkövetéskor hatályos törvény alapján legkorábban a szabadságvesztés büntetés négyötöd, míg az új törvényt alkalmazva a kétharmad részének letöltését követően lenne feltételes szabadságra bocsátható. Ezért a másodfokú bíróság határozatának megváltoztatását és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának kedvezőbb megállapítását indítványozta.
[4] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaposnak ítélte és a terhelt cselekményeinek a 2012. évi C. törvény (Btk.) 178. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő jelentős mennyiségű kábítószer birtoklása bűntettének, és a Btk. 342. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntettének minősítését és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját az elbíráláskor hatályos Btk. 38. § (2) bekezdés a) pontja szerint indítványozta meghatározni, egyebekben a megtámadott határozatok hatályában fenntartását kérte. Álláspontjának alátámasztására hivatkozott a 4/2013. (X. 14.) BK véleményben foglaltakra.
[5] A Kúria a terhelt felülvizsgálati indítványát alaptalannak találta, és nem osztotta a Legfőbb Ügyészségnek a Btk. 2. §-a alkalmazására vonatkozóan kifejtett álláspontját sem.
[6] A Kúria a megtámadott határozatokat a Be. 423. § (4) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján, valamint az (5) bekezdésre figyelemmel a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt esetleges eljárási szabálysértésekre tekintettel is felülvizsgálta.
[7] Ilyen, a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) és c) pontjában, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott – feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező – eljárási szabálysértést azonban nem észlelt.
[8] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetve a büntetés végrehajtását a törvényben foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel.
[9] A büntetés felülvizsgálatára a büntetőjog más szabályának, így a Btk. 2. §-ának megsértése miatt is csak akkor kerülhet sor, ha a kiszabott büntetés, illetve annak neme és mértéke a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik (BH 2012.239.).
[10] Függetlenül attól, hogy a Btk. 38. § (1) bekezdése szerint a bíróság az ítéletben megállapítja a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, a büntetés kiszabása alatt továbbra is a büntetés nemére és mértékére vonatkozó ítéleti rendelkezést kell érteni; a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározása továbbra sem része a büntetés kiszabásának.
[11] Ennek a Kúria 4/2013. (X. 14.) BK véleménye sem mond ellent. A kollégiumi vélemény szerint a határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés a 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. § (1)–(2) bekezdése szerinti elbírálás fogalmába tartozik.
[12] Annak eldöntésekor, hogy a két szóba jöhető büntetőtörvény közül az elkövetőre nézve melyik a kedvezőbb, a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos törvényi rendelkezéseket is össze kell vetni. Azaz a vélemény sem a büntetés kiszabásának, hanem a cselekmény elbírálásának körébe tartozóként értékelte a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározását.
[13] A terhelt terhére rótt bűncselekmények minősítése az elkövetéskori 1978. évi IV. törvényhez képest az elbíráláskori 2012. évi C. törvény szerint változott, azonban a büntetési tétel azonos maradt. Nem változott a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának meghatározására, az eggyel enyhébb végrehajtási fokozat megállapítására és a halmazati büntetés kiszabására vonatkozó szabályok sem.
[14] A terhelttel szemben kiszabott büntetés neme és mértéke törvényes; a Legfőbb Ügyészség sem a büntetés nemét, sem mértékét nem találta törvénysértőnek.
[15] Miután a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti kettős feltétel – az anyagi jogi törvénysértéssel összefüggésben a büntetés törvénysértő volta – nem volt megállapítható, ezért a felülvizsgálati indítványnak, valamint a Legfőbb Ügyészség indítványának erre vonatkozó része sem foghatott helyt.
[16] Ezért a Kúria – a Be. 424. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen eljárva – a Be. 426. §-a alapján a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 970/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás