BÜ BH 2015/182
BÜ BH 2015/182
2015.07.01.
A jogegységi határozat – bár kötelező az alkalmazása – nem jogszabály, ezért a visszaható hatály kérdése nem merülhet fel [1978. évi IV. tv. 2. §, 170. §; Be. XX. Fejezet; 15. sz. Irányelv I./B/4. pont; 3/2013. BJE határozat].
[1] A törvényszék a 2013. november 8. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettének kísérletében [1978. IV. tv. 170. § (1) bek., (6) bek. I. fordulat], ezért őt mint erőszakos többszörös visszaesőt 7 évi fegyházra és 7 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható.
[2] A törvényszék ítélete ellen az ügyész által a terhelt terhére a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamának súlyosítása érdekében, míg a terhelt és védője által a cselekmény téves minősítése miatt és a kiszabott büntetés enyhítése érdekében bejelentett fellebbezések alapján másodfokon eljáró ítélőtábla a 2014. május 29. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott végzésével a törvényszék ítéletét helybenhagyta.
[3] A törvényszék elsőfokú ítélete tényállásának történeti része szerint 2011. október 28. napján 19 óra körüli időben az ittas állapotban levő terhelt az áruház előtti parkolóban található padnál tartózkodott Sz. F.-nével együtt, aki a padon ülő, ugyancsak ittas állapotban levő sértett borát elvette. A sértett ezen felháborodott, felállt, és a bal arcfelén pofon vágta Sz. F.-nét azért, hogy a saját borát visszakapja.
[4] Sz. F.-né szólt a terheltnek, hogy a sértett megütötte. Erre a terhelt kabátja bal oldala alól elővette a 0,5 kg súlyú, 54,4 cm hosszú, 4,5 cm kerületű esztergált hengeres felszínnel bíró kisméretű baseballütőt és jobb kézzel két alkalommal nagy erővel a tőle oldalt álló sértett fejére ütött.
[5] Az ütéstől a sértett kiesett az útra, majd a terhelt a háton fekvő sértettre guggolt és a baseballütővel többször a sértett feje irányába ütött, melyet a sértett bal karjával próbált kivédeni.
[6] Ezt követően a sértett felállt és bal oldali fejtájékát fogva a parkoló keresztül hazament a 400-500 méterre található ingatlanába.
[7] A sértett a terhelt bántalmazása következtében 8 napon túl gyógyuló – a halál bekövetkezte nélkül –, maradandó fogyatékossággal járó bal oldali kötőhártya alatti vérzést, a bal oldali szemgolyó szaruhártya alatti bevérzését, a bal oldali szemöldökív területében repesztett sebzést, a bal oldali felső-alsó szemhéjak orca irányába történő bevérzését, a jobb oldali belső szemzug területének bevérzéssel járó hámzúzódásos sérülését, a bal oldali szemüreg felső csontos percének letörését, a bal szemöldökív területében elhelyezkedő repesztett jellegű sérülések vetületében kiterjedt szövetközi lágyrész bevérzését és baloldalt a könyöktájék területben a felkar, az alkar feszítő oldalára is terjedő, egybefüggő 15¤12 cm legnagyobb átmérőjű, bevérzést szenvedte el.
[8] Az elszenvedett sérülések helyére, a bántalmazás nagyságára, az elkövetés eszközére, fennállott az életveszély kialakulásának reális lehetősége.
[9] A sérülések tényleges gyógytartama 4-5 hét azzal, hogy a szemöldök komplexum sérülése és a látóideghártya bevérzése maradandó egészségkárosodást, látásromlást, látáskiesést okozott volna.
[10] A sértett holttestét rendőrségi intézkedés során 2011. november 6. napján találták fel.
[11] A sértett terhelt általi bántalmazása és a halál beállta között ok-okozati összefüggés nem állapítható meg.
[12] Az ítélőtábla másodfokú végzésében e tényállást annyiban egészítette ki, hogy az életveszélyes sérülés elmaradása csak a véletlen szerencsének tudható be. Egyéb vonatkozásban viszont a másodfokú bíróság a tényállást megalapozottnak találta, és az elsőfokú ítéletet e tényállásban foglaltak alapján bírálta felül.
[13] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Indítványában a terhelt sérelmezte, hogy cselekményét ő 2011. október 28. napján követte el, és a törvényszék ezt követően hatályba lépett törvény alapján ítélkezett, márpedig cselekményét az elkövetéskor hatályos törvények alapján kellett volna megítélni. A terhelt ezen túlmenően jogos védelmi helyzetre hivatkozott, mivel a sértett élettársát megütötte, és ő csak élettársa védelmére kelt.
[14] A Legfőbb Ügyészség a terhelt felülvizsgálati indítványát alaptalannak jelölte meg. Az alkalmazandó jogot az eljárt bíróságok helyesen választották meg, az elbírálásra az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. tv. rendelkezései alapulvételével került sor. Minderre tekintettel a Legfőbb Ügyészség a támadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.
[15] A terhelt felülvizsgálati indítványa alapján eljárva a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot a Be. 423. § (4) és (5) bekezdésében foglalt körben, vagyis a terhelt által megjelölt okokból, valamint a hivatalból vizsgálandó, a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott ún. abszolút eljárási szabálysértések szempontjából bírálta felül a Be. 420. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen. Felülbírálata során a Kúria az említett körbe eső eljárási szabálysértést nem észlelt, a terhelt indítványát pedig – a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakkal egyezően – alaptalannak találta.
[16] A terheltnek az a hivatkozása volt vizsgálandó, hogy jogos védelmi helyzetre tekintettel nem lett volna büntethető, továbbá, hogy az alkalmazandó jog téves megválasztása folytán vele szemben törvénysértő büntetést szabtak-e ki.
[17] Elsőként az alkalmazandó jog kérdését vizsgálva a Kúria rögzíti, hogy a terhelt marasztalására a cselekményei elkövetésekor hatályos 1978. évi IV. tv., vagyis az akkor hatályos Btk. rendelkezései alapján került sor. E jogalkalmazás megfelel az 1978. évi IV. tv. 2. §-ában az időbeli hatályra vonatkozóan érvényesülő főszabálynak, mely szerint a bűncselekményt az elkövetése idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni, mely elvre egyébként a terhelt is hivatkozik. A terhelt azonban feltételezhetően nem is e büntetőtörvény alkalmazását kifogásolja, hanem a másodfokú bíróság végzésében felhívott, a cselekménye elkövetését követően meghozott 3/2013. BJE határozatra hivatkozást, mely szerint az életveszélyt okozó testi sértés megállapításának van helye, ha testi sértésre irányuló magatartást tanúsító elkövető szándéka az életveszélyre is kiterjed, mert ennek bekövetkezését kívánja vagy ebbe belenyugodva cselekszik. Az idézett kitételt azonban szó szerint megegyező formában tartalmazza a terhelt cselekménye elkövetésekor hatályban volt, az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló 15. számú irányelv I/B/4. pontja, ekként a legcsekélyebb jelentősége sincs, hogy a másodfokú határozatban a később meghozott jogegységi határozat azonos tartalmú kitételére történik utalás.
[18] Mivel tehát az alkalmazandó jog kérdéskörét illetően anyagi jogszabálysértés nincs, az e felülvizsgálati okra hivatkozás alaptalan.
[19] Nem alapos emellett a terheltnek az 1978. évi IV. tv. 29. §-ában meghatározott jogos védelemre mint büntethetőséget kizáró okra hivatkozása sem. Az irányadó tényállásban rögzítettek szerint a sértett valóban bántalmazta a terhelt élettársát, de ez a bántalmazás befejeződött, amelyet követően a terhelt élettársa szólt a terheltnek, és a terhelt részéről a bántalmazás már nem további támadás elhárításához kapcsolódott, hanem a korábbi bántalmazás megtorlásaként jelentkezett, amit egyértelműen alátámaszt az a körülmény is, hogy a terhelt a sértett bántalmazását még annak földre esését követően is folytatta.
[20] A kifejtettek alapján a Kúria a terhelt felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 1.089/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás