BÜ BH 2015/186
BÜ BH 2015/186
2015.07.01.
A vádemelés időpontja az, amikor az ügyész a vádiratot a bírósághoz benyújtja. Ha az ügyésszel szemben a vádemelés időpontjában objektív kizárási ok áll fenn, az általa benyújtott vád – alaki legitimáció hiányában – nem törvényes [Be. 31. §].
[1] A törvényszék a megismételt eljárás során meghozott, 2013. február 11-én kelt ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki csalás bűntettében [1978. évi IV. tv. – a továbbiakban: korábbi Btk. – 318. § (1) bek., (2) bek. II. fordulat c) pont és (7) bek. b) pont], 2 rendbeli felbujtóként elkövetett csalás bűntettének kísérletében [korábbi Btk. 318. § (1) bek., (6) bek. a) pont], 3 rendbeli csalás bűntettében [korábbi Btk. 318. § (1) bek., (2) bek. II. fordulat c) pont, (6) bek. b) pont], csalás bűntettében [korábbi Btk. 318. § (1) bek., (2) bekezdés II. fordulat c) pont, (5) bek. b) pont], jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntettében (korábbi Btk. 288. §), sikkasztás bűntettében [korábbi Btk. 317. § (1) bek., (2) bek. II. fordulat c) pont, (5) bek. b) pont], társtettesként elkövetett csődbűntettben [korábbi Btk. 290. § (1) bek. c) és d) pont], valamint társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [korábbi Btk. 274. § (1) bek. c) pont]. Ezért az I. r. terheltet halmazati büntetésül 3 évi börtönbüntetésre, 3 évi közügyektől eltiltásra és 500 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
[2] A bíróság ugyanezen ítéletével a II. r. terheltet bűnsegédként elkövetett csalás bűntette [korábbi Btk. 318. § (1) bek., (5) bek. a) pont], társtettesként elkövetett csődbűntett [korábbi Btk. 290. § (1) bek. c) és d) pont], valamint 2 rendbeli, egy esetben társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [korábbi Btk. 274. § (1) bek. c) pont] miatt – halmazati büntetésül – 250 napi tétel, napi tételenként 1000 forint, összesen 250 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
[3] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla a 2014. február 26-án kihirdetett és ugyanaznap jogerőre emelkedett ítéletével az elsőfokú határozatot az I. r. terhelt vonatkozásában annyiban változtatta meg, hogy a terhére rótt cselekményeket csalás bűntettének [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. bc) alpont, (6) bek. b) pont], 2 rendbeli felbujtóként elkövetett csalás bűntettének [Btk. 373. § (1) bek., (5) bek. a) pont], 3 rendbeli csalás bűntettének [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. bc) alpont, (5) bek. b) pont], csalás bűntettének [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. bc) alpont, (4) bek. b) pont], költségvetési csalás bűntettének [Btk. 396. § (1) bek. c) pont, (3) bek. a) pont], sikkasztás bűntettének [Btk. 372. § (1) bek., (2) bek. bc) alpont, (4) bek. b) pont], társtettesként elkövetett csődbűncselekmény bűntettének [Btk. 404. § (1) bek. c) pont, (2) bek. a) pont] és közokirat-hamisítás bűntettének [Btk. 342. § (1) bek. c) pont] jelölte meg. Ugyanakkor az elsőfokú ítéletet – az I. r. terhelt tekintetében egyebekben, valamint a II. r. terhelt vonatkozásában – helybenhagyta.
[4] A pertörténetből a következő adatokat szükséges kiemelni:
[5] az ügyben a városi ügyészség a 2003. június 4. napján kelt vádiratában emelt vádat. A vádirat 2003. július 1. napján érkezett a városi bírósághoz. A vádat az elsőfokú eljárás során a városi ügyészség két ízben, 2007. december 4. és 2008. január 14. napján írásban módosította.
[6] E vád alapján a városi bíróság a 2008. március 14-én kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet 2 rendbeli – felbujtóként, egy esetben folytatólagosan elkövetett – különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette és más bűncselekmények miatt – halmazati büntetésül – 3 év 6 hónapi börtönbüntetésre, 4 évi közügyektől eltiltásra és 1 000 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
[7] A II. r. terheltet bűnsegédként elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette [korábbi Btk. 319. § (1) bek., (3) bek. c) pont], társtettesként elkövetett csődbűntett [korábbi Btk. 290. § (1) bek. c) és d) pont], valamint közokirat-hamisítás bűntette [korábbi Btk. 274. § (1) bek. c) pont] miatt – halmazati büntetésül – 300 napi tétel, napi tételenként 2000 forint, összesen 600 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
[8] Ezen ítéletet a megyei bíróság mint másodfokú bíróság a 2009. április 15. napján kelt végzésével mindkét terheltet érintően hatályon kívül helyezte, és az iratokat a megismételt eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező megyei bíróságnak küldte meg.
[9] A megismételt eljárásban az ügyész a városi ügyészség vádiratát az eredeti tartalmával tartotta fenn, majd a vádat 2012. október 19. napján valamennyi vádpontot illetően írásban kiegészítette és módosította.
[10] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. és II. r. terheltek védője a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt okból terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.
[11] Ennek indokai szerint a bíróságok törvényes vád hiányában jártak el az I. r. és II. r. terheltekkel szemben, és állapították meg büntetőjogi felelősségüket. A Be. 2. § (2) bekezdése értelmében ugyanis a vád törvényességének egyik alapvető kritériuma, hogy azt a vádemelésre jogosult terjessze elő.
[12] Jelen ügyben a városi ügyészség emelt vádat, azonban ezen ügyészi szerv – azaz értelemszerűen az ügyészség vezetője és valamennyi ügyésze – a vádemelés idején az eljárásból a törvény alapján kizárt volt.
[13] Az ügyben ugyanis a sértett kft. képviselőjeként eljárt ügyvéd testvére a vádemelés, majd az utána lefolytatott korábbi elsőfokú eljárás idején a B. Megyei Főügyészség vezetője volt.
[14] A Be. 31. § (1) bekezdés b) pontja szerint a büntetőeljárásban ügyészként nem járhat el – egyebek mellett – a sértett képviselőjének hozzátartozója.
[15] A Be. 31. § (4) bekezdése értelmében nem járhat el az ügyben – a Legfőbb Ügyészség kivételével – az az ügyészség, amelynek a vezetőjével vagy vezető-helyettesével szemben az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában szabályozott kizárási ok merült fel.
[16] A Be. 31. § (5) bekezdése szerint, amennyiben a hivatkozott kizárási ok a megyei főügyésszel vagy főügyész-helyettessel szemben merült fel, a megyei főügyészség területén lévő helyi ügyészség az ügyben nem járhat el.
[17] A Be. 32. (4) bekezdése értelmében – a jelen esetben hivatkozott ok alapján – kizárt ügyész a feljelentést nem utasíthatja el, a nyomozást nem szüntetheti meg, kényszerintézkedést nem alkalmazhat, vádat nem emelhet és a vádat nem képviselheti.
[18] Az alapeljárásban az akkor másodfokon eljárt megyei bíróság meg is állapította a városi ügyészségnek – a korábbi elsőfokú eljárás időszakában – kizárt voltát, és e tényre figyelemmel helyezte hatályon kívül az azt megelőzően született elsőfokú ítéletet. Ugyanakkor arra az álláspontra helyezkedett, hogy mivel a vádirat keltének időpontjában a városi ügyészség kizártságát megalapozó Be. 31. § (5) bekezdése még nem volt hatályban, ezért a bírósági eljárás megismétlésével a törvénysértés kiküszöbölhető.
[19] Az indítvány ezzel szemben arra hivatkozik, hogy a 4/2007. BKv számú kollégiumi vélemény szerint a vádemelés időpontjának a vádirat bírósághoz érkezésének időpontja tekintendő. A vádemelés feltételeinek pedig értelemszerűen a vádemelés időpontjában (jelen esetben tehát 2003. július 1. napján) kellett fennállnia, amikorra is a városi ügyészség kizárását megalapozó Be. 31. § (5) bekezdése már hatályba lépett.
[20] A megyei bíróság a megismételt eljárásban, első fokon eljárva a vád törvényessége kapcsán arra az álláspontra helyezkedett, miszerint a vádemelés alaki feltétele megvalósult azzal, hogy az ügyben az ügyész – azaz a közvádas bűncselekmények esetében elsődlegesen vádlói legitimációval rendelkező szervezet – emelt vádat. Annak nincs jelentősége, hogy a vádemelést végző városi ügyészség ügyészei tekintetében aktuálisan törvényben írt kizárási ok állott fenn.
[21] Az ítélőtábla ezt – az EBH 2013.B.23. számú döntvényben kifejtettekre figyelemmel – azzal egészítette ki, miszerint a nyomozás során megvalósult törvénysértés, illetve az, ha a megyei főügyészség helyett a városi ügyészség emelt vádat, a vád törvényességét nem érinti. Az eljárásból nem az ügyészség mint szervezet, hanem csak a városi ügyészség vált kizárttá. Az e körben megvalósult törvénysértést a bírósági eljárás megismétlése orvosolta, az annak alapjául szolgáló vád pedig egyetlen elemében – így az alaki legitimációt illetően – sem tekinthető törvénytelennek.
[22] A felülvizsgálati indítványban kifejtettek szerint azonban jelen ügyben nem arról van szó, hogy a vádemelést arra hatáskörrel vagy illetékességgel nem rendelkező ügyészi szerv végezte, hanem olyan ügyészi szerv, amelyik kifejezetten kizárt volt az eljárásból. Az ilyen ügyészi szerv állományába tartozó ügyész semmiféle indítványt nem terjeszthet elő, eljárásának releváns joghatása nem lehet (BH 2004.225.).
[23] A fentiekre figyelemmel a védő a jogerős ítélet mindkét terhelt vonatkozásában történő hatályon kívül helyezését és a törvénynek megfelelő határozat meghozatalát – azaz mindkét terhelttel szemben az eljárás megszüntetését – indítványozta.
[24] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint ugyan a vádemelés időpontjában a városi ügyészség – objektív körülmény alapján – kizárt volt az eljárásból, azonban erre nem hivatkozott senki, és az eljárás során nem is született a városi ügyészséget az eljárásból kizáró határozat. Az alapügyben eljárt másodfokú bíróság ennek ellenére, a Be. 373. § (1) bekezdés II/d) pontjára figyelemmel hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet, és az iratokat az új eljárás lefolytatása végett az arra akkor hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak küldte meg.
[25] A megismételt elsőfokú eljárásban a kizárási ok már nem állt fenn, mert dr. B. Z. addigra már nem volt megyei főügyész. A megismételt eljárás során tartott első érdemi tárgyaláson az ügyész újfent ismertette a vádiratot, majd az új eljárásban képviselte a vádat. Ezzel teljes egészében kiküszöbölésre került az az eljárási szabálysértés, ami abban nyilvánult meg, hogy a törvényben kizárt ügyész eljárását olyannak kell tekinteni, mintha jelen sem lett volna a tárgyaláson.
[26] A törvény alapján kizárt ügyész eljárása nem a vád törvényességét érinti. Annak alaki feltétele csupán annyi, hogy a bírósági eljárás lefolytatását a vádlói jogosultsággal rendelkező személy kezdeményezze. Ez pedig a Be. 28. § (1) bekezdése értelmében – főszabályként – az ügyész, a Be. 52. § (1) bekezdésében írt esetekben a magánvádló, a Be. 53. § (1) bekezdésében foglalt feltételek mellett pedig a pótmagánvádló. Jelen esetben közvádas bűncselekmények miatt az ügyész mint közvádló emelt vádat, azaz a vád alakilag (is) legitim. Az eljárt ügyész aktuálisan kizárt volta eljárási szabálysértés, ami a korábbi elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezte, a vádló legitimitását azonban nem érinti.
[27] A Legfőbb Ügyészség álláspontjának alátámasztásául hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának a 2006. évi LI. törvény alkalmazásáról készített összefoglalójára is, mely szerint nem értékelhető a törvényes vád hiányának, ha fiatalkorúak ügyében nem a fiatalkorúak ügyésze, katonai büntetőeljárásban pedig nem a katonai ügyész jár el. Ebből következően a vádemelés, illetve a vádképviselet speciális szabályainak megsértése – mint például a kizárt ügyész eljárása – nem a vád alaki törvényességét érinti.
[28] Összefoglalva: a Legfőbb Ügyészség a jogerős ítélet alapjául szolgáló vádat alaki és tartalmi szempontból is törvényesnek tartotta, s ezért – miután nem észlelt egyéb, hivatalból vizsgálandó, ún. „abszolút” eljárási szabálysértést sem – a megtámadott határozatok hatályában való fenntartását indítványozta.
[29] A Legfőbb Ügyészség átiratára a terheltek védője írásbeli észrevételt tett.
[30] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.
[31] A felülvizsgálati indítvány – az alábbiak szerint – mindkét terhelt tekintetében alapos.
[32] A vád törvényességének alaki feltétele, hogy a bírósági eljárás lefolytatását vádlói jogosultsággal rendelkező személy kezdeményezze [1/2007. BKv számú kollégiumi vélemény I/1/a) pont].
[33] A fentiekben már idézett, a felülvizsgálati indítványban iratszerűen rögzített tények, jogszabályi rendelkezések és pertörténeti adatok alapján egyértelműen megállapítható: a támadott határozatok alapjául szolgáló eljárásban a Be. 31. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott kizárási ok állt fenn az eljáró ügyésszel szemben.
[34] Ezt a sértetti képviselő és a korábbi megyei főügyész között fennállt közeli hozzátartozói viszony alapozta meg. A nyomozás és a vádemelés előkészítése során ez a városi ügyészség ügyészeinek eljárását még nem zárta ki, mert az akkor hatályos 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 35. § (4) bekezdése értelmében bármely eljáró hatósági szerv vezetőjével szemben fennálló, a közeli hozzátartozói viszonyon alapuló kizárási ok [korábbi Be. 35. § (1) bek. a) pont] csak az adott szerv (azaz jelen esetben a B. Megyei Főügyészség) ügyészeinek az eljárását zárta ki.
[35] 2003. július 1. napján lépett hatályba a 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.). E törvény 31. §-ának (1) bekezdés b) pontja – a jelen esetre vonatkozóan – mindenben a korábbiakkal egyezően szabályozta a hozzátartozói viszonyon alapuló kizárási okot, a hivatkozott törvényhely (4) bekezdése pedig ugyancsak a korábbiakkal egyező módon rendelkezett a vezetővel szemben fennálló kizárási ok jogkövetkezményét illetően is, az adott szerv ügyészeire nézve. Azonban annak (5) bekezdése a megyei főügyésszel vagy megyei főügyész-helyettessel szemben az adott ténybeli alapon fennálló kizárási ok hatályát kiterjesztette a megyei főügyészség területén lévő helyi ügyészségek ügyészeire is.
[36] Ezért az ügyben eljáró városi ügyészség és annak valamennyi ügyésze 2003. július 1. napján az eljárásból kizárttá vált.
[37] Arra is egybehangzó adatok állnak az iratok között rendelkezésre, miszerint a vizsgált kizárási ok – a megyei főügyész személyében történt változás miatt – az ügyben lefolytatott korábbi elsőfokú eljárás után megszűnt.
[38] A Kúria ezt követően azt vizsgálta, hogy a vádemelésre – azaz a joghatást kiváltó ügyészi eljárási aktusra – a kizárási ok keletkezése után került-e sor, és ha igen, annak jogi következményeit orvosolta-e azt az ügyben hozott korábbi elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése, és a bírósági eljárás megismétlése.
[39] Az első kérdést az ügyben először eljárt másodfokú bíróság nemlegesen válaszolta meg, tekintettel arra, hogy a vádat az akkor még nem kizárt ügyész 2003. június 4-i keltezéssel készítette el és írta alá, az pedig már közömbös, hogy a már elkészített vádirat éppen 2003. július 1. napján – azaz az eljárt ügyész kizártságát megalapozó jogszabályi rendelkezés hatálybalépésének napján – érkezett meg a bíróságra.
[40] A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 4/2007. BKv számú kollégiumi véleménye azonban egyértelműen azt rögzíti, hogy a vádemelés időpontjának a vádirat bírósághoz érkezésének időpontja tekintendő. Ezáltal jut az ügy az eljárás bírósági szakaszába. Ezért a vádemelés feltételeinek is a vádemelés időpontjában kell fennállnia, ekként a vád törvényessége is kizárólag az e napon – azaz a vádirat bírósághoz érkezésének napján – hatályos jogszabályok alapján bírálandó el.
[41] Megjegyzi a Kúria, hogy a vádemeléssel az ügyész eljárási státusa is változik; míg azt megelőzően az ügy érdemében rendelkezésre jogosult hatóság, a vádemeléssel ügyféllé válik, és innentől bármiféle eljárási aktusa (ideértve magát a vádemelést is) a bírósággal való közlésével válik joghatás kiváltására alkalmassá. Ebből is az következik tehát, hogy a vádnak sem az azt tartalmazó irat (azaz a vádirat) elkészítésekor, hanem a benyújtásakor (azaz a vádemelés napján) kell megfelelnie a törvény rendelkezéseinek.
[42] Ekkor – 2003. július 1. napján – pedig már hatályban volt a Be. 31. § (5) bekezdése.
[43] Erre tekintettel került azonban sor a korábbi elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és a bírósági eljárás megismétlésére. Az ennek során eljárt bíróságok – és a felülvizsgálati eljárásban a Legfőbb Ügyészség – arra az álláspontra helyezkedtek, miszerint a vád törvényes volt, mert azt nem érinti, hogy olyan ügyész emelte, akivel szemben kizárási ok állt fenn. Az ilyen ügyész általi vádképviselettel megvalósult törvénysértést pedig a bírósági eljárás megismétlése orvosolta.
[44] Ez azonban nem így van. A vádemelés és a vádképviselet – bár kétségtelen egymást feltételezi – eljárásjogi tartalma eltérő s ehhez képest érvényességi köre nem mindenben egybevágó. Ezt fejezi ki, hogy míg a vádképviselet kizárt ügyész általi ellátása a Be. 373. § (1) bekezdés II. pont d) alpontja szerinti, a nem törvényes vád alapján eljárás viszont ettől különálló, a 373. § (1) bekezdés I. pont c) alpontja szerinti feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés.
[45] A vád törvényes volta nem vonja maga után szükségképpen a vádképviselet törvényességét, mint ahogy a törvényes (illetve a törvényi elvárásnak megfelelő) vádképviselet sem pótolja, pótolhatja a törvényes vád feltételeinek esetleges hiányát. Következésképpen hiába törvényes – akár az eljárás megismétlése mellett – a vád képviselete, az nem orvosolja a vádemelésben rejlő hibát. Ilyenkor ugyanis – értelemszerűen – a bírósági eljárás alapja továbbra is a „hibás”, nem törvényes vád.
[46] A vád törvényessége szempontjából tehát a Kúria közömbösnek tekintette a vádképviselet kapcsán megvalósult eljárási szabálysértésnek a megismételt eljárásban való orvoslását, és önállóan vizsgálta a vád – azon belül a vádlói legitimáció – kérdését.
[47] Ez pedig a fenti előzmények után már arra a kérdésre volt leszűkíthető, miszerint elegendő feltétele-e a vád alaki legitimitásának az, hogy a vádat – közvádas ügyben – az ügyész emelje, és ezen túl figyelmen kívül hagyható-e minden egyéb – hatásköri, illetékességi vagy akár az ügyész kizárására vonatkozó – törvényi rendelkezés.
[48] Kétségtelenül a Legfőbb Ügyészség által hivatkozott összefoglaló – ami a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 2006. március 27. és 29. napja között tartott tanácskozásáról készült – még lényegében a fenti kérdést igenlően megválaszoló álláspontot rögzít.
[49] Az ítélőtábla ítéletében is hivatkozott EBH 2013.B.23. számú döntvény azonban már csak a nyomozás során történt törvénysértések, valamint a megyei helyett a városi ügyészség általi vádemelés kapcsán mondja ki, hogy azok a vád törvényességét nem érintik, indokolásában azonban utal arra, hogy a törvény kifejezett rendelkezése előírhat olyan különös szabályt, ami a vádlói jogosultságot érintheti. Erre példaképp pedig éppen a fiatalkorúak elleni és a katonai büntetőeljárásra vonatkozó szabályozást hívta fel, mely szerint a hivatkozott külön eljárásokban nem a kijelölt ügyész eljárása a Be. 449. § (1) bekezdésének, illetve a Be. 474. § (1) bekezdésének tételes megsértését jelentené.
[50] Jelen esetben sem arról van szó csupán, hogy az ügyben nem a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyész emelt volna vádat, hanem arról, hogy olyan ügyész emelt vádat, akivel szemben ezzel egy időben kizárási ok állt fenn.
[51] Emellett – és ez szintén jogi értékelést igényelt – e kizárási okot az eljárás során az arra kötelezettek, illetve jogosultak nem jelentették be, ehhez képest annak az eljárási törvényben meghatározottak szerinti elintézésére, és a kizárási okkal érintett ügyészség kizárására sem került sor.
[52] A Be. 31. § (4) bekezdése szerinti – jelen ügyben a Be. 31. § (1) bekezdés b) pontja alapján fennálló – kizárási ok mibenléte kétségtelenül objektív, törvény erejénél fogva feltétlen. Ugyanakkor – amint a bíró, illetve bíróság esetében is – ez nem önmagától (eo ipso) érvényesülő, hanem arról (mint az elfogultsági ok esetében is) határozni kell. Erre a törvény – ügyész esetében – a Be. 32. § (5) bekezdésében biztosít hatáskört: jogosultságot és döntési jogkört. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a döntési jogkör az objektív [Be. 31. § (1) bek. a)-c) pontjai szerinti] ok esetében mérlegelési lehetőséget nem ad. Tehát ezen kizárási ok törvényi feltételei megléte esetében a kizárásról határozás azt jelenti, hogy ki kell zárni az érintettet.
[53] A kizárási ok jelentősége – értelemszerűen – alapvető, ehhez mérten felmerülése, illetve tudomásra jutása esetében a törvény az ügyész hivatalbóli kötelességeként írja elő a bejelentést, felettese számára pedig a kizárás kezdeményezését [Be. 32. § (1) bek., (3) bek.]. Objektív kizárási ok esetében ennek nyilvánvalóan érvényesülnie kell, aminek adott esetben előzménye lehet a kizárási ok más általi bejelentése [Be. 32. § (2) bek.].
[54] A Be. egyfelől a kizárási okot bejelentő személyéhez, másrészt a kizárási ok mibenlétéhez képest rendelkezik az érintett ügyész további eljárási részvételéről. Ugyanakkor a 32. § (1) bekezdésének és a 32. § (4) bekezdésének összevetéséből kitűnően egyértelmű, hogy az objektív kizárási ok felmerülése esetében, függetlenül attól, hogy azt az érintett, avagy más jelenti be, a bejelentés elintézéséig az érintett ügyész vádat nem emelhet. Ehhez kapcsolódik a Be. 31. § (4) és (5) bekezdése, amely a vezető ügyész és helyettesének érintettsége esetében a személyes kizártságot a felügyelet alatt álló ügyészségre, illetve ügyészségekre is kiterjeszti.
[55] Ilyenkor tehát – mint jelen alapügyben is – a bejelentés elintézéséig függő eljárásjogi helyzet van (illetve volt).
[56] A kifejtettek értelmében ugyanis a kizárási ok bejelentésének elmaradása esetén is létrejön e függő helyzet, így nincs alapja annak, hogy az objektív kizárási okok esetében a törvényi rendelkezések érvényesülése elmarad a bejelentés elmaradása miatt. Az objektív kizárási okok [közte a Be. 31. § (4)–(5) bek. szempontjából jelentős 31. § a) és b) pontja szerintiek] ugyanis éppen attól objektívek, hogy mibenlétük különösebb vizsgálatot nem igényel, felmerülésük laikus számára is egyértelmű, felismerési lehetősége pedig az ügyész számára értelemszerűen biztosított. Éppen ez utóbbi az, aminek alapján törvény erejénél fogva elvárt az ügyésztől, hogy a vele szemben felmerült kizárási okot bejelentse [Be. 32. § (1) bek.].
[57] Ennek a (bejelentés elintézéséig fennálló) függő helyzetnek az eljárásjogi következménye a vádemelésből (időleges) kizárás, ami azonban egészen addig tartó eljárásjogi következmény, amíg a bejelentésről nincs a törvény szerinti rendben határozás. Jelen alapügyben viszont nincs nyoma annak, hogy utóbbi, avagy az iránt kezdeményezés megtörtént volna.
[58] Ebben a függő helyzetben pedig a Be. 32. § (4) bekezdése kifejezetten megtiltja az ügyész számára – egyebek mellett – a vádemelést. Ha pedig olyan emel vádat, aki azt nem teheti meg, akkor az ilyen vád alaki szempontból nem legitim, alanyi jogosultság nélküli. Ez nem formai hiányossága a vádnak, nem javítható, jelentőségét mutatja, hogy vizsgálata előrébbvaló a vád tartalmi vizsgálatánál [1/2007. BKv számú kollégiumi vélemény I/1/b) pont].
[59] Rámutat a Kúria arra is, hogy jelen esetben nem alkalmazható a Be. 605. § (2) bekezdése szerinti, az eljárási cselekmények érvényességére vonatkozó rendelkezés, miszerint a törvény – s ennek értelmében annak módosításának – hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásban az ezt megelőzően, a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmény akkor is érvényes, ha ezt a törvény másként szabályozza.
[60] Jelen esetben ugyanis az eljárási cselekmény éppen a vádemelés, ami pedig már az 1998. évi XIX. törvény hatálybalépését követően történt.
[61] E kérdés kapcsán a vádemelés fogalma meghatározó.
[62] Amint arra a Kúria már utalt, a Be. 217. § (1) bekezdése szerint az ügyész a vádiratnak a bírósághoz való benyújtásával emel vádat. A Be. a vádemelésnek nem a vád kézbesítését, nem a vád megküldését, hanem a vád benyújtását tekinti.
[63] Kétségtelen, hogy a vád benyújtásának tartalma, funkciója szintén a közlés, azonban lényeges, hogy ez a közlés két eljárási hatóság közötti, két alkotmányosan önálló, egymástól független hatóság közötti, amikor az egyik hatóság nem a másik szervezeti fölérendeltje.
[64] Ehhez képest
[65] - az ügyészi vádemelő tevékenység nem áll a bíróság kontrollja alatt, a vádemelés ellen nincs helye jogorvoslatnak,
[66] - az ügyészség kizárásáról nem dönthet a bíróság, és
[67] - az ügyészségnek a mandátuma közvetlenül a törvényből fakad.
[68] Ekként, ha a törvény kifejezetten nem enged vádat emelni, akkor ez nem hagyható figyelmen kívül. Ez olyan tilalom, ami a törvényből fakad az adott ügyész, ügyészség felé, de nem kizárólag az ügyészi szervezet felé, befelé irányuló elvárás. A vádemelés ugyanis épp az az eljárási cselekmény, ami kifelé, harmadik személy irányába lényegesen elmozdítja az ügyet (pl. félbeszakítja az elévülést).
[69] Összességében tehát a Kúria megállapította, hogy jelen ügyben a vád törvényességének alaki feltétele – miszerint a bírósági eljárás lefolytatását vádlói jogosultsággal rendelkező személy kezdeményezze – nem valósult meg. Nem tekinthető ugyanis a konkrét ügyben vádemelésre jogosultnak az az ügyész, akinek azt a törvény – arra az ügyre vonatkozóan – kifejezetten megtiltotta. A kizárt ügyésznek nemcsak a tárgyalási jelenlétét, de jogi aktusait – így a vádemelést is – semmisnek kell tekinteni (BH 2004.225.).
[70] Az ügyben korábban eljárt másodfokú bíróság tehát – a kizárási ok észlelése után – akkor járt volna el helyesen, ha a hatályon kívül helyezés mellett nem a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező elsőfokú bíróságot utasítja új eljárás lefolytatására, hanem az eljárást – a törvényes vád hiánya miatt – megszünteti.
[71] A megismételt eljárásban eljárt elsőfokú bíróság maga is észlelte a vád törvényessége körüli hiányosságokat, azonban ezt nem a törvényben előírt módon – kellékhiányként vagy a törvényes vád hiányaként – értékelte, és nem az ezekre előírt, a Be. 268. § (1) bekezdés utolsó mondat első fordulatában, vagy a Be. 267. § (1) bekezdés j) pontjában írt jogkövetkezményeket alkalmazta, hanem – jogszabályi alap nélkül – az eredeti vádnak az alapeljárásban történt, a kizárt ügyész általi kétszeri módosításával való egységes szerkezetbe foglalására hívta fel az ügyészséget. Miután pedig az ügyészség ez elől elzárkózott, a bíróság a saját maga által is kifogásolt vád alapján mégis a tárgyalásba bocsátkozott.
[72] Megjegyzendő, hogy az említett bírói felhívás elutasítását közlő átiratban az ügyész úgy nyilatkozott, hogy a vádhatóság a 2003. június 4-i keltezésű vádat a 2007. december 4-i és 2008. január 14-i módosításokkal együtt tartja fenn, és a tárgyaló ügyész is ennek megfelelően fogja a vádat ismertetni. Ezzel szemben a megismételt eljárásban az ügyész akként nyilatkozott, hogy a 2003. június 4-i keltezésű vádat tekinti az eljárás alapjának, majd kizárólag ezen vádirat – a módosítások nélkül való – ismertetésére került sor, végül a bizonyítási eljárás lezárása után az ügyész is az eredeti vádat módosította jelentős terjedelemben. Ekként a vád tárgya is szinte követhetetlen volt az eljárás során.
[73] A fentiekből következőn a bíróságok az I. r. és a II. r. terhelt tekintetében törvényes vád hiányában jártak el, és ezzel a Be. 373. § (1) bekezdés I/c) pontjában írt eljárási szabálysértést követték el. Ez a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti törvényes felülvizsgálati ok.
[74] Ekként a Kúria a megtámadott határozatokat mindkét terhelt tekintetében a Be. 428. § (2) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte és a terhükre rótt bűncselekmények miatt az eljárást megszüntette.
[75] A Be. 339. § (1) bekezdése alapján akként rendelkezett, hogy a jogerős ítéletben az I. r. terhelt terhére rótt bűnügyi költséget az állam viseli, míg a bűnügyi költség viselésében kizárólagosan más terheltekkel egyetemlegesen marasztalt II. r. terhelt költségviselésére való kötelezését mellőzte.
[76] A felülvizsgálati eljárásban hozott határozat – a jogerős ítéletben foglaltakkal szemben – nem tartalmaz az I. r. terheltet pénzmellékbüntetés, a II. r. terheltet pénzbüntetés, és – egyik terheltet illetően sem – bűnügyi költség megfizetésére kötelező rendelkezést. Ezért a Kúria a Be. 585. § (1) és (3) bekezdése szerint elrendelte az érintett terhelt részére az e jogcímeken esetleges befizetett (vagy végrehajtott) összeg törvényes kamatával együtt való visszatérítését.
[77] A Kúria utal rá, hogy jelen határozata nem képezi akadályát annak, miszerint – elévülési időn belül – az ügyész az azzal érintett cselekmények tekintetében ismételten vádat emeljen. Amennyiben ugyanis az eljárást megszüntető határozat alapja a törvényes vád hiánya, abból az is következik, hogy az eljárás tárgyát képező cselekmény(ek) érdemi elbírálására e határozattal nem került sor [1/2007. BKv számú kollégiumi vélemény II/4/c) pont, BH 2012.278., 33/2013. (XI. 22.) AB határozat]. Az eddig lefolytatott bírósági eljárás egyes cselekményei – utoljára a jogerős ítélet meghozatala – az elévülést megszakította, mert azok nyilvánvalóan a bíróság által a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménynek minősülnek [Btk. 28. § (1) bek.], akkor is, ha a vád nem felelt meg a Be. 2. § (2) bekezdésében írt rendelkezéseknek.
(Kúria Bfv. III. 1.020/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás