GÜ BH 2015/199
GÜ BH 2015/199
2015.07.01.
Ha a felszámoló nem kapja meg az adós iratait, de megállapítja a feltalált vagyont és ennek alapján nyitómérleget készít, az eljárást az általános szabályok szerint fejezheti be [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 32. §, 33. § (2) bek., 60. §, 61. §].
[1] Az adós ellen indult kényszer-végelszámolást követően a Cégbíróság által kezdeményezett, 2011. március 11-én megindított felszámolásban az elsőfokú bíróság a korábbi kényszer-végelszámolót rendelte ki felszámolóként.
[2] A felszámoló 2012. szeptember 14-én felszámolási zárómérleget terjesztett elő és kérte az eljárás rendes szabályok szerinti befejezését. Előadta, hogy az iratokat már a kényszer-végelszámolás során sem kapta meg a korábbi vezető tisztségviselőtől. A felszámolási eljárásban három hitelező jelentett be összesen 1 700 709 Ft összegű követelést. A felszámolás során hitelezői igénybejelentés alapján vált egyértelművé a felszámoló számára, hogy az adós ingatlanvagyonnal rendelkezik. Vagyonértékelést követően az ingatlant értékesítette 12 300 000 Ft-ért.
[3] A felszámolási zárómérleg szerint a fellelt ingatlan a nyitómérleg adatai között 12 300 000 Ft-tal szerepelt tárgyi eszközként, a felszámoló a nyitómérleg egyéb adatainál 0 Ft-ot tüntetett fel, s ehhez képest készítette el a zárómérleget. Az ahhoz fűzött szöveges jelentésben előadta, hogy a hitelezői igények kifizetése után a tulajdonosok részére történő kifizetésre is tett javaslatot. Hivatkozott arra, hogy ha az adós vagyona fedezi a felszámolási költségeket, a felszámolónak az általános és nem az egyszerűsített felszámolás szabályai alapján kell az eljárást lezárnia.
[4] Az elsőfokú bíróság a felszámolási zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat jóváhagyása iránti kérelmet elutasította. Döntését arra alapította, hogy a felszámolás során releváns mérlegek – tevékenység lezáró, nyitó-, közbenső és zárómérlegek – szigorú rendben és elvek alapján egymásra épülő kimutatások. A figyelembe veendő mérlegek sorát az adós által készített és a felszámolónak átadott tevékenységet lezáró mérleg nyitja. Ez biztosítja a számvitelről szóló 2000. évi C. törvényben (Sztv.) megfogalmazott különböző elvek, így a folytonosság, valódiság elvének érvényesülését is. Ha tehát a feltételek nem állnak fenn, a közbenső mérleg és ezt követően a zárómérleg elkészítésének sincs törvényi alapja. Ha nem került sor a tevékenységet lezáró mérleg és az azt megalapozó, alátámasztó bizonylatok, leltár átadására, nincs lehetőség az eljárás általános szabályok szerinti lebonyolítására, hiszen az a számviteli törvénynek megfelelő mérlegkészítést feltételez. A 2012. szeptember 12-i fordulónappal összeállított „felszámolási zárómérleg” csupán tájékoztató jellegű kimutatás lehet.
[5] Az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatása iránt a felszámoló által benyújtott fellebbezésre a Nemzeti Adó- és Vámhivatal tett észrevételt, melyben kifejtette, hogy a felszámoló a hitelezők érdekének szem előtt tartásával jár el, amikor a felszámolást az általános szabályok szerint kéri befejezni, mert jelentése és az ahhoz csatolt mellékletek alapján a hitelezők részére a gazdasági események jobban ellenőrizhetők. Egyetértett azzal, hogy ha az ügyvezető nem teljesíti a tevékenységet lezáró mérleg elkészítésére vonatkozó kötelezettségét, a felszámoló jogosult úgy tekinteni, hogy az adós tevékenységet lezáró mérlegének adatsoraiban nulla szerepel. Ezen nullás adattartalmú tevékenységet lezáró mérlegből kiindulva a felszámoló helyesbítheti az adatokat és elkészítheti a felszámolási nyitómérleget.
[6] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A végzés indokolásában kifejtette, egyetért az elsőfokú bíróság döntésében foglalt jogi érveléssel, mert abban helyesen értelmezte a mérlegkészítés szabályait, valamint az általános és az egyszerűsített szabályok szerinti felszámolói záróindítványok előterjesztését megalapozó körülmények vizsgálatának szükségességét. Álláspontja szerint a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 63/B. §-ában nem biztosít választási lehetőséget a felszámoló részére.
[7] A felszámoló felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával – a Cstv. 60. § (1) bekezdésének megfelelően – az eljárás befejezését, az adós megszüntetését, rendelkezést a hitelezők követelésének kielégítéséről, a pénzforgalmi számlák megszüntetéséről és a felszámoló díjazásáról, a költségek viseléséről.
[8] Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 1. § (3) bekezdését, 63/B. §-át, a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XI. 19.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdését, 2. § (1) bekezdését, 5. §-át.
[9] Álláspontja szerint elvi jelentőségű kérdés, hogy mit jelent a felszámolási eljárás technikai lebonyolíthatatlansága kifejezés, azt hogyan kell értelmezni. A Cstv. 63/B. § rendelkezései szükségszerűen jelentik-e azt, hogy ha a felszámolás alá került gazdálkodó szervezet vezetője nem tesz eleget iratátadási kötelezettségének, akkor a felszámolás kizárólag egyszerűsített módon fejezhető be, függetlenül attól, hogy a hitelezők kielégítésére sor kerül-e.
[10] Az egyszerűsített módon történő befejezés kivételes befejezési lehetőség, a törvény elsődlegesen a rendes szabályok szerinti lefolytatást tekinti irányadónak.
[11] A technikai lebonyolíthatatlanság azt jelenti, hogy az adós iratai, számviteli nyilvántartásai alapján nem lehet megállapítani az adós vagyonát. A felszámoló nem tudja megállapítani, hogy mi az a vagyon, amelynek értékesítése, érvényesítése révén biztosítható a hitelezők kielégítése.
[12] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
[13] A Kúria elsődlegesen rámutat arra, hogy a Cstv. 63/B. § (1) bekezdésében található két feltétel közül az első fennállása esetében – amikor az adós vagyona a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő – a felszámoló döntésén múlik, hogy az eljárás egyszerűsített módon történő befejezését, vagy pedig az általános szabályok szerinti eljárásbefejezést kezdeményezi. Ez nyilvánvalóan függ attól, hogy a Cstv. 63/B. (1) bekezdése alapján teljesített felszámolói felhívások milyen eredménnyel járnak.
[14] A Cstv. 63/B. § (1) bekezdésében található második feltétel teljesülése esetében – a nyilvántartások, illetőleg a könyvvezetés hiányai miatt a felszámolási eljárás az általános szabályok szerint technikailag lebonyolíthatatlan – abból kell kiindulni, hogy az Sztv. szabályai esetében a mérlegeknek egymásból kell következniük, hiszen a felszámolási mérlegek célja, hogy a bíróság, valamint a hitelezők a felszámolás körébe vonható vagyonnak a felszámolási eljárás alatti alakulásáról hiteles képet kapjanak.
[15] A Kúria álláspontja szerint azonban a jogerős végzésben kifejtett fenti célnak megfelel az a vagyonnal történő elszámolás is, amelyet a felszámoló a mérlegkészítéshez alkalmazott, figyelemmel a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-budapesti Adóigazgatósága fellebbezésre tett észrevételében foglaltakra is.
[16] Nem vitásan, a gazdálkodó szervezet mérlegeinek egymásból kell következniük, a Cstv. azonban ezt a tevékenységet folytató gazdálkodó szervezeteknél kötelező szabályt – a felszámolásra tekintettel – nem minden esetben rendeli alkalmazni. Így például a Cstv. 33. § (2) bekezdése szerint a felszámoló elkészíttetheti a tevékenységet lezáró mérleget szakértővel – amennyiben a mérleg készítéséhez szükséges iratok rendelkezésre állnak –, s ennek alapján már a rendes szabályok szerint folytathatja le a felszámolási eljárást. A Cstv. máshol is biztosítja azt, hogy amennyiben nem készült az adós tevékenységét lezáró beszámoló, akkor lehetősége legyen a felszámolónak a vagyonnal való elszámolásra a felszámolási mérlegek segítségével. A Cstv. 32. §-a a határokon átnyúló eljárások esetében, ha az adós nem köteles a magyar szabályok szerint beszámolót készíteni – mert a külföldi székhelyű vállalkozás telephelye [1346/2000/EK Rendelet 2. cikk h) pont] nem került fióktelepként bejegyzésre a cégnyilvántartásba –, a területi felszámolási eljárás megindításakor a felszámoló – az adós nyilvántartásai alapján vagy egyéb módon – megállapítja az eljárásba vonható vagyont, és erről nyitó mérleget készít. A nyitó mérleg birtokában pedig már lehetősége van a jogerős végzésben írtak szerinti további mérlegek elkészítésére és a vagyonnal való elszámolásra.
[17] Mindebből a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy ha a felszámoló nem kapja meg az adós vezetőjétől az adós iratait, ám a Cstv. 32. §-ában kifejtettek megfelelő alkalmazásával megállapítja az eljárásba vonható vagyont, és ennek alapján nyitó mérleget készít, akkor a felszámolás során már készíthet közbenső- és zárómérleget, továbbá az eljárás általános szabályok szerinti befejezésére is lehetősége van. [A Kúria utal arra, hogy a jogerős végzésben kifejtett álláspont szerint a vezető tisztségviselő – iratátadási kötelezettségének elmulasztásával – megakadályozhatná akár azt is, hogy ellene a Cstv. 33/A. § (7) bekezdése alapján pert indítsanak.]
[18] Az elszámolásra nyilvánvalóan nem alkalmazható visszaélésszerűen a fentiekben kifejtett eljárás. Így nem alkalmazható például akkor, ha a felszámoló kizárólag annak érdekében készítene a fent kifejtettek szerint nyitómérleget és annak alapján zárómérleget, hogy az egyszerűsített felszámolás esetén a Cstv. 59. § (5) bekezdésében meghatározott minimum díját a Cstv. 59. § (3) bekezdés szerinti magasabb átalányösszegre egészítse ki a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala.
[19] A jelen ügyben azonban megállapítható, hogy a felszámoló hitelezőkhöz intézett felhívása eredménnyel járt, sikerült felkutatnia és értékesítenie a valamennyi hitelező igényének kielégítésére alapot adó adósi vagyont. A felszámoló által készített nyitómérleget észrevételében a NAV is jogszerűnek ítélte meg. A felszámolóbiztos aláírásával igazolta, hogy a felszámolási zárómérlegben foglaltak a valóságnak megfelelnek, s eljárása a hitelezők érdekét sem sérti.
[20] A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályon kívül helyezte és – mivel a megváltoztatáshoz szükséges minden adat rendelkezésre állt – az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, a Cstv. 60. § (1) bekezdése alapján a felszámolási eljárást befejezte, az adóst megszüntette, megállapította a felszámoló díját, kötelezte a felszámolót a hitelezői igények kiegyenlítésére, valamint a fennmaradt vagyon tulajdonosok közötti – tulajdoni hányaduknak megfelelő – szétosztására. Figyelemmel arra, hogy a felszámolási zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat elkészítése óta hosszabb idő telt el, a Kúria a tulajdonosok részére kifizetendő összeget nem számszerűen, hanem a felszámoló által megjelölt százalékos mértékben határozta meg. Kötelezte ugyanakkor a felszámolót arra, hogy a vagyonfelosztás megtörténtét igazolja az elsőfokú bíróságon. Rendelkezett továbbá a nyilvántartásba vételi díjak visszautalásáról, és a bankszámla megszüntetéséről is.
(Kúria Gfv. VII.30.107/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás