KÜ BH 2015/208
KÜ BH 2015/208
2015.07.01.
A közforgalom elől el nem zárt magánutat csak a közlekedési hatóság engedélyével lehet elzárni a közforgalom elől [1988. évi I. tv. 29. § (9) bek., 47. § (8) bek.].
[1] A nyíregyházi ... hrsz.-ú, 2044 m2 területű ingatlan ingatlan-nyilvántartási megnevezése „kivett saját használatú út”, tulajdonosa 1998. február 10-ig a magyar állam volt, tulajdonjogát átalakulás jogcímén ekkor szerezte meg a Ny. Ny. E. Zrt. (a továbbiakban: Zrt.). Az ingatlant 2006-ban vásárolták meg a felperesek. Nyíregyháza Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala (a továbbiakban: Hivatal) a 2012. november 15-én kelt iratában útügyi hatósági eljárás megindítását kérte az elsőfokú közlekedési hatóságtól, mivel álláspontja szerint a fenti jogi státusa szerint közforgalom elől el nem zárt magánutat a közforgalom elzárták.
[2] Az elsőfokú hatóság új eljárás eredményeként hozott határozatában kötelezte a felpereseket, hogy a jogerőre emelkedéstől számított 30 napon belül a magánút közforgalom elől történő elzárását szüntessék meg. Álláspontja kialakítása során az egyéb feltárt körülmények mellett döntő súllyal vette figyelembe a Zrt. nyilatkozatát, mely szerint az ingatlan a közforgalomtól fizikai akadállyal nem volt elzárva, a cég tulajdonosként annak megnyitásával, elzárásával kapcsolatban a közlekedési hatóságoknál eljárást nem kezdeményezett. A felperesek a hatóság engedélye nélkül, jogszerűtlenül zárták el a magánutat a közforgalom elől.
[3] A felperesi fellebbezés folytán eljáró alperes a 2014. január 22-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a felperesek a kézhezvételtől számított 30 napon belül kötelesek az ingatlan közforgalomból történő elzárását megszüntetni és annak megtörténtét az elsőfokú hatóságnál bejelenteni.
[4] Az alperes az indokolásban kifejtette, hogy a tárgyi út az erdészeti hatóság nyilvántartásában nem szerepel, ezért nem minősül erdészeti magánútnak. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) hatálybalépésével a saját használatú út kategória megszűnt, a jogszabály innentől kezdve a magánút megnevezést alkalmazza, mely vonatkozik a perbeli ingatlanra. A magánutak lehetnek közforgalom elől elzárt és el nem zárt magánutak, a felperesi ingatlan nem elégíti ki a Kkt. 47. § 8. pontjában definiált közforgalom elől elzárt magánút kategóriát, mivel az értékesítéskor sorompóval, kapuval vagy más fizikai eszközzel nem volt elzárva, az ingatlan-nyilvántartásba az elzárás ténye nincs bejegyezve. Ezt meghaladóan a felperesek elzárásra irányuló közlekedési hatósági eljárást nem kezdeményeztek, és az út a „Mindkét irányból behajtani tilos” jelzőtáblával és a „Magánút” feliratot tartalmazó kiegészítő táblával nincs és nem is volt jelezve. Erre tekintettel az út közforgalom elől el nem zárt magánútnak minősül, annak engedély nélküli elzárásával a felperesek jogszerűtlen állapotot tartanak fenn. Nem foghat helyt az a felperesi álláspont, miszerint az út közforgalom elől elzárt magánútként létesült, annak megnyitását senki sem kezdeményezte, ezért megtartotta eredeti jellegét. Az alperesi eljárás során ismételten nyilatkoztatott Zrt. fenntartotta korábbi előadását, vagyis az út sorompó nélkül került értékesítésre, a közforgalom elől nem volt elzárva.
[5] A felperes keresettel támadta az alperes határozatát, kérve annak bírósági felülvizsgálatát, és ennek eredményeként elsődlegesen az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését.
[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Az indokolásban felhívta az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény (a továbbiakban: Evt1.) 10. § (1) bekezdés a) pontját, 77. § (1)–(2) bekezdését, az Evt1. végrehajtásának szabályairól szóló 29/1997. (IV. 30.) FM rendelet (a továbbiakban: Vhr1.) 7. § (1), (2) bekezdését, az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt2.) 15. § (1) bekezdés a) pontját, az Evt2. végrehajtásáról szóló 153/2009. (XI. 13.) FVM rendelet (a továbbiakban: Vhr2.) 1. § c) pontját, 8. § (4) bekezdés a) pontját, (5) bekezdését, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1), (3), (4), (5), (6) bekezdéseit, valamint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 336/A. § (2) bekezdését és 339. § (1) bekezdését.
[7] Okfejtése szerint az ügyben az alperesi állásponttól eltérően kiemelkedő jelentőséget tulajdonított azon körülménynek, hogy az út eredetileg milyen jellegű útként létesült.
[8] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése, és a felperesek keresetének elutasítása, másodlagosan hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra, és új határozat hozatalára utasítása iránt. Érvelése szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 2. § (1) bekezdését, 3. § (3) bekezdését, 206. § (1) bekezdését 215. §-át, valamint a Kkt. 29. § (9) bekezdését, és 47. § 8. pontját.
[9] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
[10] A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. § (1) bekezdésére figyelemmel a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. A legfelsőbb bírói fórum a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.
[11] A felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint a közigazgatási és munkaügyi bíróság a részben helyesen megállapított tényállásból nem helytálló jogi következtetést vont le.
[12] Az alperes felülvizsgálati kérelmében eljárási és anyagi jogi jogszabálysértéseket is megjelölt, a Kúria elsődlegesen az eljárási jogszabálysértések tekintetében foglal állást.
[13] A Pp. 215. §-a értelmében a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen.
[14] A felperes a 6. alszámú jegyzőkönyvvel dokumentált első bírósági tárgyaláson 6/F/1. alatt csatolta előkészítő iratát, melyben kifejtette, a perbeli út saját használatú, az erdészeti tevékenységet szolgáló erdészeti útként funkcionált. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság nem terjeszkedett túl a kereseti kérelmen, amikor ebben a kérdésben is döntött, figyelemmel a Pp. 335/A. § (1) bekezdésére is.
[15] Ebben a körben az alperes nem volt elzárva az érdemi nyilatkozattétel lehetőségétől, mellyel a 2014. június 19. napján kelt, 7. alszám alatt lajstromozott iratában élt is, kifejtve azon álláspontját, mely szerint a perbeli út nem minősül erdészeti magánútnak.
[16] Az elsőfokú bíróság a megtartott tárgyalásokon a Pp. 3. § (3) bekezdés utolsó mondatát megsértve nem tájékoztatta a feleket a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről. Ugyanakkor az első tárgyalásra szóló idézésben szerepel, miszerint az alperes határozatával szemben a felperes kötelezettsége bizonyítani, hogy a határozat a keresetlevélben megjelölt okokból jogszabálysértő. A bizonyítatlanság következménye a felperes terhére esik.
[17] A legfelsőbb bírói fórum álláspontja szerint jelen ügy valamennyi körülményét mérlegelve, a Pp. 3. § (3) bekezdésének sérelme az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással nem volt, így a Pp. 275. § (3) bekezdésére figyelemmel nem ad alapot a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására.
[18] Az ügy érdemében a Kúria az alábbiakat rögzíti.
[19] A Pp. 339/A. §-a szerint a bíróság a közigazgatási határozatot – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül.
[20] A közigazgatási és munkaügyi bíróság helytelenül tulajdonított jogi jelentőséget annak, hogy az út eredetileg milyen jellegű útként létesült. A Hivatal 2012 októberében kérte az útügyi hatósági eljárás megindítását, az elsőfokú határozat 2013. szeptember 17-én, míg a másodfokú, 2014. január 22-én kelt. Erre tekintettel az út létesítésekor fennálló ténybeli és jogi helyzet nem releváns.
[21] A felülvizsgálati bíróság osztja azt az alperesi álláspontot, mely szerint jelentősen befolyásolja az út jogi státusát az a tény, hogy az az erdészet tulajdonából magántulajdonba került, mivel ezzel az út funkciója is megváltozott. Ezt támasztja alá az erdészeti hatóság 2013. december 16-án az alperes belföldi jogsegély kérelmére adott válasza. Ebben rögzítést nyert, hogy a perbeli út az Országos Erdőállomány Adattárban nem szerepel, azon az Evt2. hatálya alá tartozó erdő vagy erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterület nem található. A korábban írtakra figyelemmel nincs jelentősége annak, hogy a perbeli út esetlegesen korábban erdei útként létesült és használták. A Kúria jelzi, még amennyiben relevanciával bírna a létesítéskori státus, úgy önmagában egy tanúvallomás nem bizonyítaná a felperes előadását.
[22] A perbeli út sem a Hivatal kérelmének benyújtásakor, sem az alperesi határozat meghozatalakor nem minősült erdészeti magánútnak, a jogerős ítélet ezzel ellentétes megállapítása nem tényszerű. Az út a Kkt. 2. § (1) bekezdés c) pontja alapulvételével a Kkt. hatálya alá tartozik, ezen belül nem közút, hanem magánút. A magánútnak két típusa van, a közforgalom elől elzárt, illetve közforgalom elől el nem zárt magánút. A Kkt. 47. § 8. pontja értelmében közforgalom elől elzárt magánút: a sorompóval, kapuval vagy más fizikai eszközzel lezárt, vagy „Mindkét irányból behajtani tilos” jelzőtáblával és a „Magánút” feliratot tartalmazó kiegészítő táblával jelezett út, amely az ingatlan-nyilvántartásban magánútként van bejegyezve. A Kkt. 29. § (9) bekezdése szerint a közforgalom elől elzárt magánutat a közforgalom számára megnyitni, vagy a közforgalom elől el nem zárt magánutat a közforgalom elől elzárni az utak forgalomszabályozásáról és forgalomba helyezéséről szóló miniszteri rendeletben meghatározott módon, a magánút tulajdonosának (kezelőjének) a kérelmére, a közlekedési hatóság engedélyével szabad. A magánút közforgalom számára való megnyitásának, illetve elzárásának tényét az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni. A bejegyzést a tulajdonosnak (kezelőnek) kell kezdeményeznie.
[23] A fentiekből egyértelmű, hogy a perbeli úttal kapcsolatos hatósági intézkedések megtétele nem az erdészeti hatóság, hanem a közlekedési hatóság hatáskörébe tartozik. Az elsőfokú közlekedési hatóság és az alperes hatáskörében és illetékességi területén eljárva döntött, a Ket. 121. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott semmisségi ok nem áll fenn.
[24] A Kkt. 29. § (9) bekezdésének, és 47. § 8. pontjának együttes értelmezése alapján adott út közforgalom elől el nem zárt magánútként történő kezeléséhez szükséges többek között az, hogy az ingatlan-nyilvántartásba így kerüljön feltüntetésre. Ezzel szemben a nyíregyházi 0279/2 hrsz.-ú számú ingatlan „kivett saját használatú út” megjelöléssel szerepel az ingatlan-nyilvántartásban, mely egy korábban használatos kategória volt, de nem felel meg a közforgalom elől elzárt magánút minősítésnek.
[25] A Kúria a fentiekre tekintettel megállapította, hogy a jogerős ítélet sérti a Kkt. alperes által felhívott rendelkezéseit, így azt a Pp. 275. § (4) bekezdését alkalmazva hatályon kívül helyezte, és a felperesek keresetét elutasította.
(Kúria Kfv. III. 37.085/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás