BÜ BH 2015/209
BÜ BH 2015/209
2015.08.01.
Ha az elbíráláskor az elkövetés időpontjában hatályban volt törvényhez képest olyan új törvény van hatályban, amelynek alkalmazásával a cselekmény változatlanul bűncselekmény, de a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját illetően az elkövetőre nézve az elkövetéskori szabálynál kedvezőbb rendelkezést tartalmaz, ez a körülmény az elbírálás során alkalmazandó anyagi jogszabály megválasztásának egyik szempontja csupán, amelynek figyelmen kívül hagyása nem jelenti feltétlenül azt, hogy az elkövetéskori szabályok alkalmazásával kiszabott büntetés – ennek neme és/vagy mértéke – törvénysértő.
Amennyiben az ítéletben kiszabott büntetés neme és mértéke az elkövetés és az elbírálás időpontjában hatályban volt törvény szerint egyaránt törvényesen kiszabható volt, az elkövetéskori vagy az elbíráláskori törvény téves megválasztása nem felülvizsgálati ok [Btk. 2. §; Be. 416. § (1) bek. b) pont].
[1] A törvényszék a 2013. július 1. napján meghozott ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki csalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 318. § (1) bek., (6) bek. a) pont], 4 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. tv. 274. § (1) bek. b) pont], közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. tv. 274. § (1) bek. c) pont], folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (1978. évi IV. tv. 276. §), bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének kísérletében [1978. évi IV. tv. 318. § (1) bek., (6) bek. a) pont], 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. tv. 274. § (1) bek. b) pont], bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. tv. 274. § (1) bek. c) pont], bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (1978. évi IV. tv. 276. §). Ezért őt – halmazati büntetésül – nyolc év börtönbüntetésre és ötévi közügyektől eltiltásra ítélte. Egyben elrendelte egy korábbi jogerős ítéletével kiszabott hat hónap börtönbüntetés végrehajtását, és az I. rendű terhelttel szemben 56 994 550 forintra vagyonelkobzást rendelt el.
[2] A másodfokon eljárt ítélőtábla a 2014. február 24-én jogerőre emelkedett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű terhelt tekintetében megváltoztatta annyiban, hogy a korábbi ítélettel kiszabott hat hónap börtönbüntetés végrehajtásának elrendelését, valamint a vagyonelkobzást mellőzte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű terheltre vonatkozó részében helybenhagyta.
[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt – tartalmilag – a Be. 416. § (1) bekezdésének b) és c) pontjaiban meghatározott okokból, arra hivatkozva, hogy a büntetőjog más szabályának a megsértése miatt vele szemben törvénysértő büntetést szabtak ki, valamint eljárási szabálysértés történt, mert az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt [Be. 373. § (1) bek. II. b) pont]. Ez utóbbi indokaként felhozta, hogy az elsőfokú bíróság eljáró tanácsának elnöke a X. és XI. rendű terheltek sógorával ismeretségi viszonyban áll, ezért velük szemben nem is rendelt el vagyonosodási vizsgálatot; a IV. rendű terhelt pedig a bíró testvérével rendszeresen találkozott és az ügyről beszélt. Az eljáró tanács elnöke az ítélet indokolásakor azt is kijelentette, hogy a súlyos ítéletet köszönjék meg az I. rendű terheltnek. A védekezéshez fűződő joga is sérült, a több évig tartó tárgyalás alatt érdekében egyetlen védő sem szólalt fel, indítványt sem terjesztettek elő.
[4] Sérelmezte, hogy az időközben hatályba lépett új Btk. ellenére a bíróságok a kedvezőtlenebb szabályokat alkalmazták vele szemben. Mindemellett a büntetés mértékét is kifogásolta, mivel korábban soha nem volt még büntetés-végrehajtási intézetben, továbbá noha a kárenyhítés érdekében eljárt, mégis igen súlyos büntetést kapott.
[5] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, míg az anyagi jogi érvekkel összefüggő részében viszont alaposnak ítélte. Álláspontja szerint az I. rendű terhelt terhére rótt: csalásként, közokirat-hamisításként, illetőleg magánokirat-hamisításként helyesen értékelt cselekmények, illetőleg a bűnhalmazat esetében irányadó törvényi büntetési tétel keretei nem változtak, ezért a jogi minősítés megváltoztatása nem teszi szükségessé a terhelttel szemben a kiszabott büntetés mértékének a megváltoztatását. Ugyanakkor a feltételes szabadságra vonatkozó szabályok az új Btk. szerint kedvezőbbek. Ezért a terhelt cselekményeinek jogi minősítését érintő részében az ítélet megváltoztatását, s annak megállapítását indítványozta, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani, és az I. rendű terhelt a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[6] A Kúria a támadott határozatokat a felülvizsgálati indítvány keretei között, a terhelt Be. 416. § (1) bekezdés b) és c) pontjára alapított hivatkozására figyelemmel vizsgálta felül. A felülvizsgálat e törvényes okaira hivatkozást az indítvány indokai nem támasztották alá, az eljárási szabályok megszegésének kifogásolása a jogszabály téves értelmezésén alapult.
[7] Azok az eljárási hibák, amelyekre a felülvizsgálati eljárásban eredménnyel hivatkozni lehet – törvényi taxációval szabályozottak [Be. 416. § (1) bek. c) és d) pontja]. Az indítványban hivatkozott eljárásjogi támadások közül a felülvizsgálati okok körébe csupán a kizárt bíró eljárására [Be. 373. § (1) bek. II. b) pontja] sorolható. Eszerint a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt.
[8] A Be. 21. § (1) bekezdés e) pontja értelmében bíróként nem járhat el, akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.
[9] Az Alkotmánybíróság 25/2013. (X. 4.) AB határozata szerint alkotmányos követelmény, hogy a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott felülvizsgálati eljárást megalapozhatja elfogultsági okra alapított felülvizsgálati indítvány. Az indokolás [46] bekezdésében írtak szerint ez a követelmény akkor áll fenn, ha a kérelmező első ízben olyan konkrét körülményt kíván érvényesíteni, amelyről bizonyítja, hogy arról a jogerős ítélet meghozatalát követően szerzett tudomást.
[10] Az alapügy irataiból megállapíthatóan az elsőfokú eljárásban az I. rendű terhelt a tanács elnökével szemben a Be. 21. § (1) bekezdésének e) pontja szerinti kizárási okra utaló bejelentést nem tett. Sem a másodfokú eljárásban, sem felülvizsgálati indítványában nem jelölt meg olyan körülményt, mely azt valószínűsítené, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről az elsőfokú határozat meghozatala után szerzett tudomást.
[11] A felülvizsgálati indítványnak az elsőfokú bíróság tanácselnökének kizártságára hivatkozása ezért alaptalan.
[12] A védők passzivitására, a védői munka színvonalának kifogásolására utaló részében pedig a felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt, ez a hivatkozás nem alapozza meg rendkívüli jogorvoslat igénybevételét.
[13] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja értelmében felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetve a büntetés végrehajtását a törvényben foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel.
[14] Az 1978. évi IV. törvény 37. §-ában meghatározott büntetési célok és a 83. §-ában, valamint a 85. §-ában írt büntetéskiszabási elvek a büntetések kiszabásának a bíróságok által mérlegelendő kereteit határozzák meg, ezek a szabályok kifejezett tételes rendelkezést az egyes terheltek büntetésének kiszabásával kapcsolatban nem tartalmaznak.
[15] Ezért törvénysértő minősítés vagy más anyagi jogsértés hiányában a törvényes keretek között kiszabott büntetés, illetve alkalmazott intézkedés önmagában nem képezheti felülvizsgálat tárgyát, ahogy az eljárt bíróságok által a büntetés kiszabása során értékelt egyéb enyhítő és súlyosító körülmények sem. Ebből következően a felülvizsgálati indítványban megjelölt enyhítő körülmények kifogásolt értékelése – a jogi minősítéssel összhangban lévő törvényes keretek között kiszabott büntetés esetén – a felülvizsgálatra nem ad alapot. E körülmény újraértékelésére a felülvizsgálat során nem kerülhet sor, az ezen okokra alapított felülvizsgálati indítvány törvényben kizárt.
[16] A Btk. 2. § téves alkalmazását sérelmező részében is alaptalan a felülvizsgálati indítvány. E körben a Kúria nem osztotta a Legfőbb Ügyészség álláspontját.
[17] A büntetés felülvizsgálatára a büntetőjog más szabályának – így a Btk. 2. § – megsértése miatt is csak akkor kerülhet sor, ha a kiszabott büntetés, illetve annak neme és mértéke a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik (BH 2012.239.).
[18] Függetlenül attól, hogy a Btk. 38. § (1) bekezdése szerint a bíróság az ítéletben megállapítja a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, a büntetés kiszabása alatt továbbra is a büntetés nemére és mértékére vonatkozó ítéleti rendelkezést kell érteni. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározása továbbra sem a büntetés kiszabásának része.
[19] Ennek a Kúria 4/2013. (X. 14.) BK véleménye sem mond ellent. A kollégiumi vélemény szerint a határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés a 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. § (1)–(2) bekezdése szerinti elbírálás fogalmába tartozik.
[20] Kétségtelen, annak eldöntésekor, hogy a két szóba jöhető büntetőtörvény közül az elkövetőre nézve melyik a kedvezőbb, a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos törvényi rendelkezéseket is figyelembe kell venni. A vélemény sem a büntetés kiszabási kérdésének, hanem az alkalmazandó anyagi jogszabály megválasztása egyik szempontjának tekinti a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségére és legkorábbi időpontjára vonatkozó szabályokat. Ekként pedig annak figyelmen kívül hagyása, hogy az elbírálás idején hatályos büntetőtörvény alkalmazásával a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a terheltre kedvezőbb lenne, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a vele szemben az elkövetéskori szabály alkalmazásával kiszabott büntetés neme és/vagy mértéke törvénysértő.
[21] A terhelttel szemben az elkövetéskor hatályban volt szabályok alapján kiszabott büntetés nemét és mértékét a Legfőbb Ügyészség sem találta törvénysértőnek. Ez a büntetés (tartamában is) az elbírálás időpontjában hatályban levő anyagi jogszabály alkalmazásával is kiszabható lenne.
[22] Miután a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti kettős feltétel – az anyagi jogi törvénysértéssel összefüggésben a büntetés törvénysértő volta – nem volt megállapítható, ezért a felülvizsgálati indítványnak, valamint a Legfőbb Ügyészség indítványának erre vonatkozó része sem foghatott helyt.
[23] Mindezekre figyelemmel a Kúria a Be. 424. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen eljárva, a Be. 426. §-a alapján a megtámadott határozatokat az I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 922/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás