BÜ BH 2015/213
BÜ BH 2015/213
2015.08.01.
I. Hivatali visszaélés helyett hivatali bűnpártolást kell megállapítani, ha a hivatalos személy jogtalan előnyszerzés célzatával történt kötelességszegése abban áll, hogy a hivatalos eljárásának során tudomására jutott bűncselekmény bejelentését elmulasztotta [Btk. 305. §, 282. § (1) bek. a) pont, (3) bek. d) pont].
II. Nem valósul meg feltétlen hatályon kívül helyezéshez vezető eljárási szabálysértés, így a felülvizsgálatnak sem lehet alapja, ha a bíróság a magyar nyelvet nem ismerő tanú kihallgatásánál tolmácsot nem (vagy nem megfelelő tolmácsot) vesz igénybe.
Ennek az ún. relatív eljárási szabálysértésnek az a következménye, hogy a tolmács igénybevétele nélkül kihallgatott tanú vallomása bizonyítékként nem értékelhető [Be. 9. § (2) bek., 78. § (4) bek., 22. §, 373. § (1) bek. II/d) pont, 375. § (1) bek., 416. § (1) bek.].
[1] A törvényszék a 2013. június 3. napján kihirdetett ítéletével
[2] - az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki hivatali visszaélés bűntettében [1978. évi IV. tv. 225. §]; és ezért őt hat hónapi – végrehajtásában kettő évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte;
[3] - a IV. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli vesztegetés bűntettében [1978. évi IV. tv. 250. § (1) bek., (3) bek. 1. tétel], és ezért őt halmazati büntetésül két év börtönbüntetésre, a közügyektől háromévi eltiltásra és a rendőri foglalkozáson belül a határrendész szolgálati ágtól végleges eltiltásra ítélte, emellett 16 669 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el vele szemben;
[4] - a XI. r. terheltet pedig bűnösnek mondta ki vesztegetés bűntettében [1978. évi IV. tv. 250. § (1) bek., (3) bek. 1. tétel]; ezért őt kétévi – végrehajtásában háromévi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre és a rendőri foglalkozáson belül a határrendész szolgálati ágtól végleges eltiltásra ítélte.
[5] A bejelentett fellebbezések alapján másodfokon eljáró ítélőtábla a 2014. március 7. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta:
[6] az I. r. terhelt cselekményét a Btk. 305. § a) pontja szerinti hivatali visszaélés bűntettének, a IV. r. terhelt cselekményeit 2 rendbeli, a Btk. 294. § (1) bekezdése és a (3) bekezdés 1. tétel aa) pontja szerinti hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének, míg a XI. r. terhelt cselekményét a Btk. 294. § (1) bekezdése és a (3) bekezdés 1. tétel aa) pontja szerinti hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének minősítette;
[7] megállapította, hogy e terheltek a kiszabott szabadságvesztésből – az I. r. és a XI. r. terhelt a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén – legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltése után bocsáthatók feltételes szabadságra;
[8] egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét e terheltekre vonatkozó részében helybenhagyta.
[9] A jogerős határozat ellen az I. r. és a IV. r. terheltek védője a Be. 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjára, míg a XI. r. terhelt a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára alapozva felülvizsgálati indítványt terjesztett elő.
[10] Az I. r. terhelt védője a felülvizsgálati indítványban arra hivatkozott, hogy az ítéleti tényállás nem tartalmazza a terhelt terhére megállapított bűncselekmény célzatát, ennek hiányában a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására anyagi jogi szabálysértéssel került sor.
[11] Emellett eljárási szabálysértést követtek el az eljárt bíróságok azzal, hogy a bizonyítás során elmaradt a török kamionsofőr személyazonosságának tisztázása. A szabad védekezés elvét pedig megsértették azzal, hogy a terhelt vallomását elvetették, noha csak azokat a bizonyítékokat lehetett volna kirekeszteni, amelyeket törvénysértéssel szereztek be.
[12] A IV. r. terhelt tekintetében a védő arra hivatkozott, hogy az alkalomszerű elkövetésekre figyelemmel terhére az üzletszerűség és ennek hiányában a minősített eset megállapításának nem lett volna helye.
[13] Vitatta a telefonbeszélgetések lehallgatásáról készült okiratok felhasználásának törvényességét is. Álláspontja szerint eljárási szabálysértést vétett a bíróság, amikor ugyan rögzítette, hogy a lehallgatási anyag a IV. r. terhelttel szemben nem használható fel, azonban a Be. 78. § (4) bekezdése ellenére elfogadta a XIII. r. terheltnek a lehallgatási anyag elétárását követően tárgyaláson tett és a IV. r. terheltet terhelő vallomását.
[14] Felhozta azt is, hogy az eljárt hatóság a lehallgatást követően késedelmesen tette meg a feljelentést, megsértve a haladéktalanság elvét.
[15] A határozatok meghozatalára – álláspontja szerint – a Be. 373. § (1) bekezdés II. d) pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor, mivel nem a külön jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő személy járt el eseti tolmácsként az eljárásban, és a nyomozó hatóság ezen eljárási szabálysértését az elsőfokú bíróság is észlelte.
[16] A XI. r. terhelt a felülvizsgálati indítványában feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésre hivatkozott, mivel az eljárás lefolytatásához szükséges feljelentés hiányzott, emiatt a vád sem volt törvényes, továbbá – a Be. 373. § (1) bekezdés II. d) pontra utalva – hivatkozott a törvényes tolmács hiányára és arra, hogy a bíróságok indokolási kötelezettségüknek sem tettek eleget, mivel nem indokolták meg, hogy miért nem szembesítették őt a vád tanújával és miért nem hallgatták ki a védelem által megjelölt tanúkat.
[17] Végezetül a lehallgatási hanganyag felhasználását is sérelmezte, mivel álláspontja szerint a Be. 206/A. § (2) és (3) bekezdésében írt feltételek nem álltak fenn.
[18] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványokat részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta.
[19] Álláspontja szerint a felülvizsgálati indítványoknak az a hivatkozása, amelyekben az indítványozók a lehallgatási anyagok elétárását követő vallomásra, illetőleg a lehallgatási anyag törvénysértő figyelembevételével kapcsolatosak, törvényben kizártak, mivel az indítványozók ezzel a törvényi tilalom ellenére a bizonyítékokat és ezen keresztül a tényállást támadták.
[20] Ugyanezen ok miatt törvényben kizártnak tartotta a XI. r. terhelt felülvizsgálati indítványának a szembesítés elmaradását és a védelmi tanúk kihallgatásának mellőzését sérelmező részét.
[21] Álláspontja szerint az eljárt bíróságok indokolási kötelezettségüknek is eleget tettek, megfelelő módon indokolták azt, hogy mire alapították a tényállást, az indokolásból nyomon követhető bizonyítékértékelő tevékenységük, ahogy jogi álláspontjuk is.
[22] Megalapozatlannak találta a felülvizsgálati indítványok azon részét is, melyben az indítványozók a tolmácsra vonatkozó jogszabályok megsértésére hivatkoztak, mivel a tolmácsra nem a magyar anyanyelvű terheltek, hanem a török anyanyelvű tanúk miatt volt szükség, és álláspontja szerint a tolmács elmaradása a tárgyalásról csak a nem magyar anyanyelvű terheltekhez köthetően valósíthat meg feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést.
[23] A titkos információgyűjtésre vonatkozóan kifejtettek kapcsán rámutatott arra, hogy a feljelentés haladéktalanságának esetleges megsértése nem minősül feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésnek, így nem szolgálhat a felülvizsgálat alapjául.
[24] Nem találta alaposnak a feljelentés, illetve a törvényes vád hiányára való hivatkozást sem, mivel a vesztegetés bűncselekménye miatt az eljárást a törvény nem köti feljelentés megtételéhez. Emellett álláspontja szerint a feljelentés hiánya egyébként sem jelenti a törvényes vád hiányát, csak a vádirat kellékhiányos voltát.
[25] Az elkövetői célzatra vonatkozó érvek kapcsán pedig kifejtette, hogy az eljárt bíróságok ítéletük indokolásában rögzítették a kötelesség megszegésének célzatát.
[26] Álláspontja szerint ugyanakkor az I. r. terhelt cselekménye nem hivatali visszaélés bűntettének, hanem a Btk. 282. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (3) bekezdés d) pontja szerint minősülő hivatali bűnpártolás bűntettének minősül, tekintettel arra, hogy a terhelt a hivatalos eljárása során bűncselekmény elkövetését észlelte, ennek ellenére szándékosan nem intézkedett, nem tett feljelentést, azonban az enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott szabadságvesztést a törvénysértő minősítés mellett is törvényesnek találta.
[27] Alaptalannak tartotta a IV. r. terhelt érdekében előterjesztett indítványnak az üzletszerűség hiányára és emiatt a törvénysértő minősítésre vonatkozó érvelését, miután a terhelt terhére az elsőfokú bíróság nem állapította meg az üzletszerű elkövetést.
[28] Mindezekre figyelemmel az érintett terhelteket illetően a megtámadott ítéletek hatályában fenntartását indítványozta.
[29] A Kúria a megtámadott határozatokat – a Be. 423. § (4) bekezdésében írtaknak megfelelően – a felülvizsgálati indítványban megjelölt okokra figyelemmel bírálta felül; emellett tekintettel volt ugyanezen törvényhely (5) bekezdése alapján a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt és az indítványozók által nem hivatkozott esetleges egyéb, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésekre is.
[30] Valóban a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti eljárási szabálysértés a Be. 373. § (1) bekezdés b) pontjában írt feljelentés hiánya, míg a c) pontja szerint a törvényes vád hiánya.
[31] A Btk. azonban – ahogy korábban az 1978. évi IV. törvény is – a közvádas bűncselekmények közül csak a minősített adattal visszaélés (Btk. 265. §), a hamis vád (Btk. 268-269. §), illetőleg a hamis tanúzás (Btk. 272-273. §) miatt köti feljelentéshez az alapügy befejezése előtt indítandó büntetőeljárást [Btk. 266. § (2) bek., 270. § (1) bek., 274. §]; továbbá a Be. 173. §-a szerint a magánindítványra üldözendő bűncselekmények miatt indulhat csak a jogosult feljelentése alapján büntetőeljárás. A vesztegetés bűncselekménye azonban nem magánindítványra üldözendő.
[32] Miután külön rendelkezés hiányában a nyomozás nem csupán feljelentésre, hanem az ügyésznek vagy a nyomozó hatóságnak hivatali hatáskörében tudomására jutott adatok alapján is megindulhat (Be. 170. §), a feljelentés hiányára hivatkozás nem foghatott helyt.
[33] A Be. 2. § (2) bekezdése szerint törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt büntetőtörvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi.
[34] A Kúria BKv 1. számú véleménye elvi éllel mutat rá a törvényes vád minimális tartalmi követelményeként arra, hogy meghatározott személy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekménye miatt kezdeményezze a vádló a bírósági eljárás lefolytatását.
[35] Azaz a vád a törvényes vád tartalmi követelményének akkor nem felel meg, ha nem tartalmazza a cselekmény pontos körülírását, és emiatt abból az adott magatartás büntetőtörvénybe ütközése nem állapítható meg és nem alkalmas a bűnösségre vonatkozó anyagi jogi következtetés levonására (BH 2011.60.).
[36] Miután ilyen hiányosságban a benyújtott vádirat nem szenvedett, nem megalapozott a törvényes vád hiányára hivatkozás sem.
[37] Emellett – ahogy azt a Legfőbb Ügyészség is helyesen kifejtette – önmagában a feljelentés hiányára még annak valóságtartalma esetén sem alapozná meg a törvényes vád hiányát. A Be. 217. §-ának (3) bekezdése tartalmazza a vádirat kellékeit; a bekezdés d) pontja szerint a vádiratban fel kell tüntetni az eljárás megindításához szükséges külön törvényi feltétel (így a feljelentés) meglétét. Amennyiben a vád törvényes, azonban nem tartalmazza a vádirat a Be. 217. § (3) bekezdés a), illetve c)-j) pontja szerinti valamely, az adott ügy elbírálása szempontjából jelentőséggel bíró kelléket, akkor a bíróságnak a Be. 278. § (1) bekezdésére figyelemmel a tárgyalás előkészítése során a hiány pótlása iránt hivatalból kell intézkednie.
[38] Törvényben kizárt a felülvizsgálati indítványoknak az a része, amely a jogszabályok megsértésével igénybe vett tolmácsra vonatkozik.
[39] A Be. 9. § (2) bekezdésében rögzített alapelv szerint a büntetőeljárásban mind szóban, mind írásban mindenki az anyanyelvét (törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés alapján az abban meghatározott körben regionális, vagy nemzetiségi nyelvét, vagy – ha a magyar nyelvet nem ismeri – az általa ismertként megjelölt más nyelvet) használhatja. A Be. 114. § (1) bekezdése előírja, hogy ha nem magyar anyanyelvű személy az eljárás során az anyanyelvét vagy a fentiek alapján más nyelvet kíván használni, tolmácsot kell igénybe venni.
[40] E rendelkezéseket alapul véve a tolmácsnak kötelezően részt kell vennie és közre kell működnie azon az eljárási cselekményben, ahol kihallgatják azt a személyt, aki nem magyarul tesz vallomást.
[41] A Be. 373. § (1) bekezdés II. d) pontja szerint az minősül feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésnek, ha a bíróság a tárgyalást olyan személy távollétében tartotta meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező.
[42] A Be. 240. § (1) bekezdése szerint a tárgyaláson a tanács tagjainak, a (3) bekezdés szerint pedig – ha a törvény másképp nem rendelkezik – a jegyzőkönyvvezetőnek, a vádlottnak, az ügyésznek és – ha a védő jelenléte kötelező – a védőnek kell jelen lennie.
[43] Ekként tehát kizárólag a tárgyalási távollét – és nem a nyomozás során történő távolmaradás – eredményez feltétlen hatályon kívül helyezést.
[44] Az adott esetben a tolmácsra nem azért volt szükség, mert a terheltek anyanyelve nem magyar, hanem a tanúmeghallgatásnál volt rá szükség. Így a tolmács igénybevételének elmaradása legfeljebb a nem magyar anyanyelvű tanú vallomásának bizonyítékkénti értékelését érintheti, ahogy a tolmácsolás hiányosságai is.
[45] Mindezeken túl a Be. 114. § (4) bekezdése szerint akkor, ha nincs lehetőség a külön jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő személy tolmácskénti igénybevételére, kirendelhető más, kellő nyelvismerettel rendelkező személy is.
[46] Töretlen a bírói gyakorlat annak megítélésében, hogy a nem vizsgázott tolmács igénybevétele a büntetőeljárás során a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését csak akkor eredményezheti, ha az eljárásban részt vevő személyek törvényes jogainak korlátozása folytán lényeges hatást gyakorolt az eljárás lefolytatására; azaz az csupán a Be. 375. § (1) bekezdése szerinti ún. relatív eljárási szabálysértés (BH 2005.312.). A felülvizsgálati okok Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában tételesen megjelölt felsorolásában viszont ún. relatív eljárási szabálysértés nem szerepel.
[47] Nem találta a Kúria alaposnak az indokolási kötelezettség megsértésével kapcsolatos érveket sem.
[48] A Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontja alapján ugyan feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés az, ha a bíróság nem tesz eleget indokolási kötelezettségének, azonban csak akkor, ha a bíróság indokolási kötelezettségét a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése, vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében mulasztja el, mégpedig olyan mértékben, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.
[49] A Be. 258. §-ában előírtakra figyelemmel a bíróság indokolásában ugyan köteles számot adni döntéshozatali tevékenységéről, és a felülbíráló bíróság ezt köteles ellenőrizni, azonban csak akkor hiúsul meg az érdemi felülbírálat lehetősége, ha a megtámadott határozat indokolása oly mértékben hiányos, hogy nem állapítható meg belőle: mire alapította a bíróság a döntését.
[50] Ezen felülvizsgálati ok kapcsán ugyanakkor nem vizsgálható a bűnösség megállapításának, a felmentésnek, az eljárás megszüntetésének, a büntetéskiszabásnak, illetve az intézkedés alkalmazásának anyagi jogi helyessége (BH 2012.32.).
[51] A bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, az értékelés eredménye kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén. A bírói értékelés eredménye az indokolási kötelezettség teljesítésével kapcsolatos vizsgálatnak nem tárgya, az vitássá nem tehető, mivel a mérlegeléssel szemben eltérő értékelést célzó támadás tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett vitatása.
[52] Erre figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban a tény- vagy jogkérdéssel összefüggő indokolási kötelezettség kapcsán csupán az vizsgálható, hogy az eljárt bíróságok a kifogásolt határozatban leellenőrizhető és elégséges módon számot adtak-e a tényállás megállapításához vezető értékelő tevékenységről, azaz nyomon követhető-e a bizonyítékok mérlegelése; annak eredménye azonban nem tehető vitássá.
[53] Az elsőfokú bíróság kellő részletességgel ismertette, hogy mely bizonyítékokra alapozta a tényállást, azaz a bizonyítékértékelő tevékenysége nyomon követhető, és a másodfokú bíróság is megindokolta, hogy ezzel miért értett egyet.
[54] Mindkét bíróság megindokolta jogi álláspontját és a büntetés kiszabása során értékelt körülményekről is számot adott.
[55] Az indítványok szerinti további eljárási szabálysértések miatt pedig – amellett, hogy nem is alaposan – nincs helye felülvizsgálatnak, miután azok nem tartoznak a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsoroltak közé.
[56] A felülvizsgálati indítványban a Be. 423. § (1) bekezdése szerint a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, és az a felülvizsgálati indítványban nem támadható.
[57] Miután erre a szabályra tekintettel a felülvizsgálati eljárásban a bíróság által figyelembe vett bizonyíték törvényessége nem vizsgálható, annak vizsgálata is kizárt, hogy a titkos információgyűjtés anyagát a büntetőeljárásban bizonyítékként törvényesen használták-e fel, akkor is, ha ennek az információgyűjtés engedélyezését kérő szerv a kívánt információ megszerzését követően nem tett haladéktalanul eleget a feljelentési, illetve nyomozáselrendelési kötelességének (BH 2012.186.).
[58] Az esetlegesen törvénysértő módon – így a titkos információgyűjtés révén – beszerzett bizonyíték figyelembevétele egyébként sem anyagi jogi szabálysértés, hanem a törvényi tilalom ellenére a tényállás megalapozottságának támadása.
[59] A fentiekre figyelemmel a Kúria az indítványok ezen részét érdemben nem vizsgálta.
[60] A tényálláshoz kötöttség elvére figyelemmel törvényben kizártnak találta a Kúria a felülvizsgálatot a szembesítések elmaradására, illetve a védelmi tanúk ki nem hallgatására vonatkozó kifogások alapján is, miután az indítványozók ezen keresztül ugyancsak a tényállást támadták.
[61] A Be. 416. § (1) bekezdésének – az indítványozó védő által felhívott – a) pontja alapján akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
[62] A Kúria nem találta alaposnak az ezen felülvizsgálati okra történő hivatkozást sem.
[63] Ahogy arra a fentiekben már utalt, a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[64] A törvényszék elsőfokú ítélete a váddal egyezően azt rögzítette, hogy az I. r. terhelt a hivatali kötelességét szándékosan megszegve elfogadta a már korábban felhasznált okmánybélyeg újbóli felragasztását és szabálytalan módon történő érvényesítését, és szándékosan elmulasztotta intézkedési kötelezettségét az általa feltárt hiányosság miatt; így cselekményével ismeretlen kamionsofőr számára az adófizetési kötelezettség teljesítése, illetve az adóbírság megfizetése tekintetében jogtalan előnyt biztosított.
[65] A Kúria következetes gyakorlata, hogy az irányadó tényálláshoz tartozónak tekinti a jogerős határozat indokolásának bármely részében szereplő olyan ténymegállapítást, amely az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős (BH 2006.392.).
[66] Ennek megfelelően az ítéleti tényálláshoz tartozik – a helytelen ítéletszerkesztés miatt – az elsőfokú bíróság által nem a tényállásban rögzített azon tényt is, mely szerint az I. r. terhelt szolgálata teljesítése során a kötelességét azért szegte meg, hogy az ismeretlen török kamionsofőrt – a bírságolás elkerülésével – jogtalan előnyben részesítse.
[67] Mindezekre figyelemmel a felülvizsgálati indítvány a hivatali bűncselekmény célzatának hiányára vonatkozóan nem foghatott helyt.
[68] Nem valósult meg a Be. 416. § – védő által hivatkozott – (1) bekezdés b) pontjában foglalt anyagi jogszabálysértés sem.
[69] E rendelkezés szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.
[70] Törvénysértő minősítést – a felülvizsgálati indítványban foglaltakkal ellentétben – a IV. r. terhelt cselekménye kapcsán a Kúria nem észlelt.
[71] Kétségtelen, hogy az elsőfokú bíróság a jogi indokolás körében azt fejtette ki, hogy a IV. r. terhelt cselekménye rendszeres haszonszerzésre irányult, ezért azokat üzletszerűen követte el, és ezen alapult a cselekménynek az 1978. évi IV. törvény 250. § (3) bekezdés 1. tétele szerinti minősítése.
[72] A másodfokon eljárt ítélőtábla azonban a IV. rendű terhelt cselekményeit a Btk. 294. § (1) bekezdés, (3) bekezdés 1. tétel aa) pontja szerint minősülő hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének minősítette, amely cselekménynél a minősítő körülmény a hivatali kötelesség megszegése. Ugyanakkor nem tüntette fel a felhívott törvényhely (3) bekezdés b) pontját, azaz az üzletszerű elkövetést. A IV. r. terhelt cselekményét tehát nem minősítette egyben üzletszerűen elkövetettnek. Az üzletszerűség hiányát pedig ítéletében meg is állapította.
[73] Ugyanakkor a Kúria egyetértett a Legfőbb Ügyészség azon álláspontjával, mely szerint a másodfokú bíróság törvénysértően minősítette az I. r. terhelt cselekményét hivatali visszaélés bűntettének.
[74] A Btk. 305. §-a alapján a hivatali visszaélést az a hivatalos személy követi el, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, és a törvény a cselekményt három évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni.
[75] Kétségtelen, hogy a terhelt cselekménye ennek a bűncselekménynek a tényállási elemeit is megvalósította.
[76] A terhelt azonban azzal a cselekményével, hogy bár a hivatalos eljárása során bűncselekmény elkövetését észlelte, szándékosan nem intézkedett, nem tett feljelentést, hivatali kötelessége megszegésével segítséget nyújtott ahhoz, hogy az elkövető a hatóság üldözése elől meneküljön. Ezzel megvalósította a Btk. 282. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (3) bekezdés d) pontja szerint minősülő hivatali bűnpártolás bűntettének tényállását is, amely súlyosabban büntetendő, mint a hivatali visszaélés.
[77] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a bűnpártolás minősített esetét valósítja meg a hivatalos személy, ha az eljárása során tudomására jutott bűncselekményt – amelyre nézve a Be. 171. § (2) bekezdése szerint feljelentési kötelezettség terheli – nem jelenti fel (BH 1997.164.).
[78] Töretlen a gyakorlat annak megítélésében is, hogy az egy magatartással megvalósított több bűncselekmény halmazata látszólagos, ha ezek a bűncselekmények az ún. specialitás viszonyában vannak egymással (3/2007. számú BJE határozat).
[79] Miután a hivatali bűnpártolás a hivatali visszaéléshez képest speciális tényállás, alaki halmazatuk látszólagos; a hivatali visszaélés megállapításának akkor van helye, ha hivatalos személy a büntetőeljárás meghiúsítására irányuló cselekményét nem hivatalos eljárása során valósítja meg (BH 1993.282.).
[80] Erre is figyelemmel a terhelti cselekmény helyes minősítése a Btk. 282. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (3) bekezdés d) pontja szerint minősülő hivatali bűnpártolás bűntette, amit a törvény egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel rendel büntetni.
[81] Azaz a bűnpártolás ekként minősülő bűntette súlyosabban büntetendő, mint a hivatali visszaélés bűntette.
[82] Ez a minősítésbeli tévedés azonban nem volt figyelembe vehető a felülvizsgálat során.
[83] Miután a felülvizsgálat – a Be. már hivatkozott 423. § (4) bekezdésére figyelemmel – okhoz és célhoz kötött, a terhelt javára benyújtott indítvány alapján a megtámadott határozat a terhelt terhére nem változtatható meg.
[84] A Kúria a Be. 423. § (5) bekezdésére figyelemmel hivatalból elvégzett felülvizsgálat során nem észlelt az indítványozók által nem hivatkozott, a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt egyéb – feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező – eljárási szabálysértést sem.
[85] Mindezekre figyelemmel a felülvizsgálati indítványokat részben kizártnak, részben alaptalan találva a megtámadott határozatokat – a Be. 424. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva – a Be. 426. §-ára figyelemmel az I. r., a IV. r. és a XI. r. terheltekre vonatkozó részében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 1.021/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás