BÜ BH 2015/216
BÜ BH 2015/216
2015.08.01.
I. A tényállás az ítélet egészében és tartalmilag vizsgálandó. Ezért a történeti tényállás bevezető részében írtak valamennyi tényállási pont vonatkozásában figyelembe jönnek, és részei az indokolásban írt, de tartalmilag tényeket rögzítő részek is [Be. 258. §].
II. Az indokolási kötelezettség megszegése csak akkor képez feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést, ha az oly mértékben hiányos, hogy nem állapítható meg, hogy a bíróság a döntését mire alapította [Be. 373. § (1) bek. III. pont].
[1] A járásbíróság a 2013. március 27. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével az I. r. terhelt korábbi végzéssel alkalmazott próbára bocsátó rendelkezését hatályon kívül helyezte és próbára bocsátását megszüntette, továbbá bűnösnek mondta ki 4 rendbeli felbujtóként elkövetett csalás bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 318. § (1) bek., (2) bek. a) és c) pont, (6) bek. b) pont], 23 rendbeli felbujtóként elkövetett csalás bűntettében [korábbi Btk. 318. § (1) bek., (2) bek. a) és c) pont, (5) bek. b) pont] és 5 rendbeli felbujtóként elkövetett csalás bűntettében [korábbi Btk. 318. § (1) bek., (2) bek. a) és c) pont, (4) bek. b) pont].
[2] Ezért és a korábbi végzéssel megállapított közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 274. § (1) bek. c) pont] miatt – halmazati büntetésül – 3 év 6 hónap börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte.
[3] A kétirányú fellebbezések alapján eljárt törvényszék a 2014. június 4. napján nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével az I. r. terhelt tekintetében az elsőfokú ítéletet megváltoztatta:
[4] - a korábbi végzés próbára bocsátó rendelkezését hatályon kívül helyező és a próbára bocsátást megszüntető rendelkezést mellőzte,
[5] - a halmazati büntetésből a próbára bocsátással érintett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 274. § (1) bek. c) pont] miatti büntetéskiszabást mellőzte
[6] egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[7] A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen az I. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontját és c) pontját, illetőleg a Be. 373. §-a (1) bekezdésének III.a) pontját megjelölve a bűnösség megállapítása és az indokolási kötelezettség elmulasztása miatt, felmentés, másodlagosan hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás érdekében.
[8] Az I. r. terhelt védőjének indokai szerint
[9] - az ítélet nem tartalmaz tényállást arra nézve, hogy az I. r. terhelt cselekvősége, leszámítva a személyes jelenléte melletti két esetet, milyen módon kapcsolódik a II. r. és III. r. terheltek által elkülönülten, önállóan elkövetett bűnös cselekményeihez,
[10] - a bíróság a próbára bocsátás megszüntetésnek mellőzése ellenére nem enyhítette a büntetést,
[11] - a bíróság az előbbiekben jelzett körben nem teljesítette az indokolási kötelezettségét, mert
[12] - a megállapított tényállásból nem következik az, hogy az I. r. terhelt állítólagos ötletadó magatartása okából valamennyi – a többi terhelt által elkülönülten elkövetett – cselekményért büntetőjogilag felelős lenne,
[13] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta.
[14] A Legfőbb Ügyészség kifejtette, hogy
[15] - a felülvizsgálat során a jogerős határozatban megállapított tényállás kötelezően irányadó [Be. 423. § (1) bek.], megalapozottsága nem támadható, ezért annak kifogásolása, hogy az alapítélet az I. r. terhelt cselekvősége tekintetében nem tartalmaz tényállást, törvényben kizárt,
[16] - az indítványban állítottakkal ellentétben az irányadó tényállás hiánytalanul tartalmazza mindazokat a tényeket, amelyekből a bíróság megalapozottan következtetett arra, hogy az I. r. terhelt volt a felvásárlási ügyek elindítója, társait ő szervezte be a csalások elkövetésébe, részt vett a feltételek megteremtésében, a felvásárlásoknál az F. Kft. közbeiktatásában, finanszírozásában mindvégig irányító szerepet töltött be, ezért bűnösségének felbujtásban történt megállapítása törvényes,
[17] - az indokolási kötelezettség elmulasztására hivatkozás alaptalan, nem állott elő olyan helyzet, hogy nem állapítható meg, a bíróság mire alapozta döntését (BH 2010.2210.), az indítvány valójában a tényállás megalapozatlanságát és a bizonyítékok eltérő értékelését vitatva sérelmezte az I. r. terhelt bűnösségének megállapítását.
[18] A Legfőbb Ügyészség indítványozta a megtámadott határozat tanácsülésen történő hatályában fenntartását az I. r. terhelt tekintetében.
[19] Az I. r. terhelt védője észrevételében fenntartotta, és – érdemi változtatás nélkül – átfogalmazva megismételte indítványát. Hangsúlyozta, hogy „jogi indokolás” elmulasztását sérelmezi.
[20] Az I. r. terhelt nem tett észrevételt.
[21] A felülvizsgálati indítvány nem alapos, részben pedig törvényben kizárt.
[22] A felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, amely a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja, azaz nem nyitja meg a ténybeli sérelmezés lehetőségét.
[23] A felülvizsgálati eljárásban a felülbírálat a jogerős határozatban megállapított, s nem támadható tényálláshoz [Be. 423. § (1) bek.] kötött. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.]. Ekként a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[24] A tényállás irányadósága azt jelenti, hogy felülvizsgálatban nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a – minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül – kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.
[25] Az indítvány középpontjában a bűnösség megállapításának kifogásolása állt. A Be. 416. § (1) bekezdése a) pontjának 3. fordulata alapján helye van felülvizsgálatnak, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.
[26] Az I. r. terhelt védője valójában az irányadó tényállás, illetve a bíróság mérlegelésének helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti mérlegelését vitatta, átértékelését célozta, és mindezen keresztül kifogásolta a bűnösség megállapítását – ami felülvizsgálatban kizárt.
[27] Az irányadó tényállás maradéktalanul tartalmazza mindazokat a tényeket, amelyek alapján az alapügyben eljárt bíróságok megállapították az I. r. terhelt felbujtást kimerítő bűnösségét.
[28] Az elsőfokú bíróság a harminckét sértett sérelmére elkövetett cselekményből álló sorozat elején rögzítette a három terhelt szerepét, melyből egyértelműen kitűnt, hogy a saját cégével már borfelvásárlásba fogó I. r. terhelt kezdeményezése és ötlete alapján állapodott meg előzetesen az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt, majd annak megfelelően
[29] - a borfelvásárlási láncba az I. r. terhelt cége és a termelők közé beillesztésére az I. r. terhelt megszervezte az F. Kft. névleges megvásárlását, a kft. ügyvezetője a III. r. terhelt lett, a borfelvásárlást a kft. nevében a II. r. terhelt végezte,
[30] - a terhelteknek anyagi fedezete nem volt, az I. r. terhelt a saját cégét is baráti kölcsönökből működtette, s finanszírozta a kft. működését és társai részvételét,
[31] - a kft. újsághirdetések alapján, piaci ár feletti vételt és piaci ár alatti eladást kínált, majd a kft. nevében eljárt II. r. terhelt – két esetben az I. r. terhelt betanító jelenlétében – a vételárat csak részben kifizetve, halasztott részfizetéssel vásárolt fel bort a sértettektől, a halasztással érintett részében a vételárat már nem fizették meg a sértetteknek, őket meg nem térült kár érte,
[32] - a felvásárolt bort további megállapodással a V. Kft. pincéjében tárolták, majd nagyrészt az I. r. terhelt saját cégének, részben más cégeknek továbbértékesítették, az ellenérték nagyrészt a kft. bankszámlájára érkezett, azt a III. r. terhelt felvette és személyesen vagy a II. r. terhelt útján átadta az I. r. terheltnek, aki abból adott vissza pénzt a II. r. terheltnek a kft. működtetésére.
[33] Az elsőfokú bíróság a jogi értékelés körében is rögzítette, hogy a terheltek eleve jogtalan haszonszerzési céllal cselekedtek, az I. r. terhelt találta ki a bor felvásárlásának módját, ő volt az ügylet elindítója, ő vette rá, szervezte be a többieket a részvételre, részt vett a feltételek megteremtésében, irányító szerepet töltött be.
[34] Az indítvány tévesen állítja tehát, hogy az ítélet nem tartalmaz tényállást arra nézve, hogy az I. r. terhelt cselekvősége, leszámítva a személyes jelenléte melletti két esetet, milyen módon kapcsolódik a II. r. és III. r. terheltek által elkülönülten, önállóan elkövetett bűnös cselekményeihez.
[35] A tényállás támadásában megnyilvánuló kizártság önmagában elutasításhoz [Be. 421. § (2) bekezdés 1. mondat 1. fordulat] vezetne, érdemi elbírálásra az indítvány egyéb érve alapján került sor.
[36] A Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontja, illetőleg a Be. 373. § (1) bekezdésének III.a) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság ún. feltétlen (más megjelöléssel: abszolút) eljárási szabálysértéssel a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.
[37] A Kúria az 1. BKv számú kollégiumi véleménye C) pontjában a Be. 373. § (1) bek. III. pont a) és b) alpontjához fűzött értelmezésének 2. pontjában rögzítette, hogy az indokolási kötelezettség megsértése fűződhet ténykérdésekhez és jogkérdésekhez. A ténykérdésekkel kapcsolatos indokolási kötelezettség megsértése egyrészt nem azonos a megalapozatlanság kérdésével, másrészt akkor tekinthető elmulasztottnak, ha „nem állapítható meg belőle, mire alapította a bíróság a döntését"; a jogi indokolási kötelezettség megsértése hasonlóképpen akkor áll elő, ha „nem állapítható meg belőle, még jogi következtetés útján sem, hogy milyen jogszabályon alapul valamely büntetőjogi főkérdésben hozott döntés” – és ezáltal mindkét esetben meghiúsul az érdemi felülbírálat.
[38] Ennek megfelelő az ítélkezési gyakorlat is: „Az indokolási kötelezettség megszegése csak akkor eredményez feltétlen hatályon kívül helyezést és felülvizsgálatot is megalapozó eljárási szabálysértést, ha a megtámadott határozat indokolása tény vagy jogkérdés tekintetében oly mértékben hiányos, hogy abból nem állapítható meg, a bíróság mire alapozta a döntését” (lásd EBH 2010.2210., 2011.2387.).
[39] Az indokolási kötelezettség elmulasztása révén azonban nem vizsgálható a bűnösség megállapításának, a felmentésnek, az eljárás megszüntetésének, a büntetés kiszabásnak, illetve az intézkedés alkalmazásának anyagi jogi helyessége, azaz a bírói értékelés eredménye az indokolási kötelezettség teljesítésével kapcsolatos vizsgálatnak nem tárgya, mivel a mérlegeléssel szembeni, eltérő értékelést célzó támadás ezúton sem lehetséges, illetve az a – tényállás támadhatatlanságát előíró – Be. 423. §-a (1) bekezdésének megkerülését jelentené (BH 2012.32.).
[40] A Kúria megállapította, hogy az eljárt bíróságok az alapítéletből kitűnően a szükséges és elégséges mértékben eleget tettek az indokolási kötelezettségüknek: a vádhoz kötöttség keretein belül a lefolytatott bizonyítás alapján állapították meg a történeti tényállást, a bizonyítékokat számba vették, egyenként és összességében értékelték, az alkalmazott anyagi és eljárási jogi szabályhoz vezető következtetéseiket, azaz jogi álláspontjukat is felvázolták. Okfejtésük mindenekben követhető, ezáltal ellenőrizhető volt. Így – szemben az indítványban foglaltakkal – eleget tettek indokolási kötelezettségüknek.
[41] Az I. r. terhelt védője szerint a megállapított tényállásból nem következik az, hogy az I. r. terhelt állítólagos ötletadó magatartása okából valamennyi – a többi terhelt által elkülönülten elkövetett – cselekményért büntetőjogilag felelős lenne.
[42] A felvetés nem fogadható el. Az irányadó tényállás félreérthetetlen: a három terhelt előzetesen megállapodott a csalási cselekmények elkövetésében, majd annak megfelelően cselekedett, ki-ki a saját feladatát végezte. Az I. r. terhelt közel sem egyedül az ötletet adta, hanem ténylegesen irányította a kft. felvásárlásba ágyazott csalárd működését, hiszen finanszírozta a kft. megszerzését, e cég és a II. r. és III. r. terhelt részvételét, a csalások sorát kifejezetten az erre rendelt céllal megszerzett kft. nevében eljárás fogta egybe, az eladásokból jellemzően a kft.-hez folyt be az ellenérték, ami végül nála kötött ki.
[43] Ekként nincs olyan differenciálhatóság, hogy az I. r. terhelt volt ugyan az (állítólagos) ötletadó, ám aztán a II. r. és a III. r. terhelt „elkülönülten” jártak volna el, amiért kizárólagosan ők tartoznak büntetőjogi felelősséggel.
[44] A kifejtettek alapján a Kúria – a Be. 424. §-a (1) bekezdésének 1. fordulata szerint tanácsülésen, a Be. 420. § (1) bekezdés 1. mondata 1. fordulatának megfelelő összetételben eljárva, az állítotton túl más feltétlen eljárási szabálysértést nem észlelve – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatot – a Be. 426. §-ának megfelelően – hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 1.439/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás