BÜ BH 2015/217
BÜ BH 2015/217
2015.08.01.
I. A vádlott részéről annak az egyébként megengedett bejelentése, miszerint a tárgyaláson (nyilvános ülésen) nem kíván részt venni, kizárólag a megkezdett tárgyalás esetén vonja maga után azt a következményt, hogy az elnapolt tárgyalás(ok)ra (nyilvános ülésekre) újólag megidézni nem szükséges, és az a részvétele nélkül is szabályszerűen megtartható [Be. 279. § (1), (3) bek., 362. § (3) bek., 369. § (3) bek.].
II. Amennyiben a szabályszerűen megidézett, addig szabadlábon levő vádlott a kitűzött tárgyalás (nyilvános ülés) napját és időpontját közvetlenül megelőzően olyan időpontban kerül más ügyben előzetes letartóztatásba, hogy a tárgyalásra (nyilvános ülésre) előállítását nincs lehetősége kérvényezni, illetőleg előállítása már nem lehetséges, a megtartott tárgyalás (nyilvános ülés) – kivéve, ha a távolmaradását arról a vádlott előzetesen bejelentette – szabályszerűnek nem tekinthető, annak megtartása feltétlen hatályon kívül helyezést eredményez, függetlenül attól, hogy a bíróság az előzetes letartóztatás foganatbavételének ismeretében volt-e [Be. 361. § (3) bek., 364. § (1) bek., 373. § (1) bek. II/d) pont; 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 188. § (1) bek.].
[1] A városi bíróság a 2014. június 18-án kihirdetett – perújítási eljárásban meghozott – ítéletével a terhelt vonatkozásában a B. Városi Bíróság, illetve a B. Megyei Bíróság határozatait hatályon kívül helyezte. Egyúttal a terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rablás bűntettében [1978. évi IV. tv. – a továbbiakban: korábbi Btk. – 321. § (1) bek.], társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében [korábbi Btk. 175. § (1) bek.] és társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntettében [korábbi Btk. 176. § (1) bek., (2) bek. a) pont, (4) bek.]. Ezért – halmazati büntetésül – 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte.
[2] Megállapította, hogy a terhelt a szabadságvesztésből legkorábban annak háromnegyed részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra, és rendelkezett az előzetes letartóztatásban töltött idő beszámításáról.
[3] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék a 2014. június 18. napján kihirdetett és ugyanaznap jogerőre emelkedett ítéletével a terhelt személyi szabadság megsértése bűntettének minősített cselekményét a korábbi Btk. 175. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) és c) pontja szerint minősülő személyi szabadság megsértése bűntettének minősítette, egyúttal a börtönbüntetés mértékét 3 év 6 hónapra súlyosította.
[4] A másodfokú bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő – a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára alapítva – felülvizsgálati indítványt. Álláspontja szerint a Be. 373. § (1) bekezdés II. pont d) alpontjában írt eljárási szabálysértést valósította meg a másodfokú bíróság, amikor ügydöntő határozatát a szabályszerűen megidézett, de önhibáján kívül meg nem jelent – az eljárási cselekmény időpontjában már más ügyben előzetes fogvatartásban lévő – terhelt távollétében megtartott nyilvános ülésen hozta meg.
[5] Ennek indokaként utalt arra: a törvényszék a megismételt eljárás során első ízben 2014. április 24. napjára tűzött ki nyilvános ülést. Röviddel a kitűzött határnap előtt azonban ismertté vált a terhelt számára, hogy külföldi munkáltatója ezen időpontra nem fogja őt hazaengedni. Ezért jelentette be a bíróság felé írásban, miszerint a kitűzött nyilvános ülésen nem kíván részt venni.
[6] A 2014. április 24. napjára kitűzött nyilvános ülést azonban a másodfokú bíróság bírósági érdekkörben felmerült okból nem tartotta meg, azt megnyitása után, de megkezdése előtt 2014. június 18. napjára halasztotta el. Egyúttal az új határnapra a nyilvános ülésre megjelent védőt szóban, a terheltet pedig írásban – megjelenési kötelezettség nélkül – idézte.
[7] A terhelt idézését az új határnapra a vele azonos lakcímen lakó édesanyja vette át. Mindazonáltal a terhelt nem vitatta, hogy az idézésről tudomással bírt, és az új határnapon megjelenni szándékában állt.
[8] A törvényszéken azonban ezzel párhuzamosan más, elsőfokú eljárás is folyamatban volt a terhelttel szemben. Ebben az ügyben a Be. XXV. Fejezetének szabályai szerint ellene a távollétében folyt az eljárás, s a terhelt védelmét más, kirendelt védő látta el. Az ügyben a törvényszék 2014. június 13. napján meghozott elsőfokú ítéletével a terheltet – nem jogerősen – kábítószerrel visszaélés bűntette miatt 6 évi börtönbüntetésre ítélte, egyben elrendelte az előzetes letartóztatását.
[9] E kényszerintézkedést a rendőrség a terhelt k.-i lakóhelyén 2014. június 18. napján hajnalban, 5-6 óra közötti időpontban foganatosította, melynek keretében a terheltet előbb az M.-i Rendőrkapitányságra, majd a délelőtti órákban a Gy. Büntetés-végrehajtási Intézetbe szállították. Ennek következtében azonban jelen ügyben, az ugyanaznap 8 óra 30 perckor megkezdett nyilvános ülésen szándéka ellenére, és önhibáján kívül részt venni nem tudott, jóllehet éppen a nyilvános ülésen való részvétele érdekében tért haza a külföldi munkavégzéséből.
[10] Ezzel azonban – az indítvány szerint – a terheltnek a Magyarország Alaptörvénye XXVIII. cikkének (3) bekezdésében, illetve a Be. 5. § (3) bekezdésében rögzített, a védelemhez való joga sérült. Más esetben ugyan a mulasztás jogkövetkezményei a vétlenség igazolásával orvosolhatóak lennének, a másodfokú eljárásban tartott nyilvános ülést illetően azonban a Be. 362. § (4) bekezdése az igazolás igénybevételét kifejezetten kizárja. Így viszont a jogsérelmet előidéző objektív helyzet csak a Be. 373. § (1) bekezdés II. pont d) alpontjára hivatkozással orvosolható. Erre tekintettel a jogerős másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását indítványozta.
[11] A védő indítványozta a jogerős ítéletnek a Be. 423. § (5) bekezdésében utalt más okokból való felülvizsgálatát is, kiemelten a Be. 373. § (1) bekezdés III. pont a) alpontjára; e körben azonban részletesebb észrevételt nem tett és konkrét indítványt sem terjesztett elő.
[12] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak.
[13] Álláspontja szerint a felülvizsgálati indítványnak az indokolási kötelezettség elmulasztására utaló része – az alátámasztó tények, adatok, indokok hiányában – törvényben kizárt (EBH 2007.1596.).
[14] Nem alapos ugyanakkor az indítványnak a terhelti távollét kapcsán kifejtett okfejtése sem. Az ügyész arra utalt, hogy az elsőként kitűzött nyilvános ülésre a terhelt idézése vitathatatlanul szabályszerű volt, a terhelt annak – továbbá a terhére bejelentett ügyészi fellebbezés tényének – ismeretében nyilatkozott úgy, hogy a nyilvános ülésen nem kíván részt venni.
[15] Ennek ellenére a bíróság a kitűzött új időpontra is szabályszerűen megidézte a terheltet, aki – a jegyzőkönyv szerint – szabályszerű idézés ellenére maradt távol. Az iratokból az is kitűnik, hogy a bíróság 2014. június 13. napján más ügyben elrendelte a terhelt előzetes letartóztatását, majd éppen a nyilvános ülés határnapján került sor annak foganatba vételére. Utóbbi pontos időpontjára, illetőleg arra nézve, hogy arról a törvényszék jelen ügyben eljárt tanácsa tudott volna, azonban nincs adat az iratok között.
[16] A Legfőbb Ügyészség utalt arra: a tárgyalás egységes egész akkor is, ha egy intézkedéssel eleve több napra tűzték ki, és akkor is, ha annak elnapolására került sor (92/2011. számú BK vélemény VII. pont). Ez a Be. 234. § (3) bekezdése, illetve a Be. 362. § (1) bekezdése értelmében irányadó a nyilvános ülésre is. A hivatkozott BK vélemény X. pontja szerint pedig a terhelt nyilatkozata az adott bírósági fokon tartott tárgyalás (nyilvános ülés) egészére vonatkozik.
[17] Az ügyészi álláspont szerint tehát, amikor a terhelt a 2014. április 24-re kitűzött nyilvános ülést megelőzően úgy nyilatkozott, hogy azon nem kíván részt venni, az az eljárás teljes másodfokú szakaszára vonatkozott. Annak sincs jelentősége, hogy az eredetileg kitűzött határnapon a nyilvános ülés megkezdődött-e és később elnapolásra került, vagy halasztás folytán eleve csak később került megtartásra.
[18] A másodfokú bíróságnak – az ügyészi érvek szerint – még csak idéznie sem kellett volna az új határnapra a terheltet; a terheltnek az első nyilvános ülést megelőzően megtett nyilatkozata alapján bármikor, a terhelt további idézése vagy értesítése nélkül, a távollétében is megtartható lett volna az eljárási cselekmény.
[19] Ilyen körülmények között értelemszerűen közömbös az is, hogy a terhelt az utóbb megtartott érdemi nyilvános ülést milyen okból mulasztotta el.
[20] Egyébként a terhelt fogvatartásának ténye a Be. 362. § (1) bekezdésére figyelemmel, a Be. 364. § (1) bekezdés második mondata alapján az előállítás iránti intézkedés kötelezettségét rótta volna a másodfokú bíróságra. Az első nyilvános ülés kitűzésekor azonban ennek még a ténybeli alapja nem állt fenn, utána pedig éppen a terhelt nyilatkozata folytán nem kellett azt a bíróságnak megtennie.
[21] Minderre tekintettel a Legfőbb Ügyészség azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.
[22] A terhelt védője a Legfőbb Ügyészség átiratára írásbeli észrevételt tett. Álláspontja szerint a terhelt lemondó nyilatkozatának oka kizárólag az elsőként kitűzött időpontban való elháríthatatlan külföldi tartózkodása volt; értelemszerűen az kizárólag az arra az időpontra kitűzött nyilvános ülésre vonatkozott.
[23] A védő álláspontja szerint nincs jelentősége annak, hogy tévedett-e a másodfokú bíróság a terhelt ismételt megidézésekor. Az ugyanis tény, hogy a bíróság a terhelt ismételt szabályszerű idézéséről rendelkezett, azt pedig a terhelt nem bírálhatta felül. Így magatartását ehhez igazította, és döntött úgy, hogy a nyilvános ülésen részt vesz, amit az elrendelt kényszerintézkedés akadályozott meg. A védő álláspontja szerint az közömbös, hogy a bíróság törvényesen, vagy ok nélkül bocsátotta-e ki az újabb idézést, mint ahogy az is, hogy – egyébként csakúgy, mint a védő – nem tudott a terhelt más ügyben nem sokkal korábban elrendelt és foganatba vett fogvatartásáról.
[24] Ennélfogva a védő a felülvizsgálati indítványát teljes egészében fenntartotta.
[25] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés I. fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.
[26] A felülvizsgálati indítvány alapos.
[27] A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján a bíróság jogerős és ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdésének I. pont b) vagy c) alpontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.
[28] A Be. 373. (1) bekezdés II. pont d) alpontjában foglalt eljárási szabálysértés valósul meg, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező.
[29] Jelen esetben objektíve így járt el a másodfokú bíróság, amikor a szabályszerűen megidézett, de a nyilvános ülés időpontjában már más ügyben előzetes fogvatartásban lévő terhelt távollétében tartotta meg az eljárási cselekményt, és hozott ügydöntő határozatot.
[30] Az ügy eldöntése szempontjából releváns rendelkezések az alábbiak:
[31] A Be. 234. § (3) bekezdése szerint a nyilvános ülésre az e törvényben megállapított eltérésekkel a tárgyalásra vonatkozó rendelkezések az irányadók.
[32] A Be. 240. § (3) bekezdése rögzíti, miszerint ha e törvény másképp nem rendelkezik, a tárgyalás – egyebek mellett – a vádlott nélkül nem tartható meg.
[33] A Be. 363. § (1) bekezdése értelmében a másodfokú bírósági tárgyalásra a Be. XIII. Fejezetének rendelkezéseit a Be. 363-366. §-aiban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
[34] A Be. 364. § (1) bekezdése szerint a másodfokú eljárásban a vádlottat a tárgyalásra idézni kell. Ha a megidézett vádlott fogva van, a másodfokú bíróság az előállítása iránt intézkedik.
[35] A Be. 365. § (1) bekezdése értelmében a másodfokú tárgyalás a vádlott távollétében akkor tartható meg, ha a vádlott előzetesen bejelentette, hogy azon nem kíván részt venni, illetőleg a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést.
[36] A hivatkozott törvényhely (2) bekezdése szerint a tárgyalás elmulasztása miatt igazolásnak helye nincs.
[37] A Be. 362. § (3) bekezdése szerint a másodfokú bíróság a vádlottat [...] a nyilvános ülésre idézi, a fogva levő vádlott előállítása iránt – idézésével egyidejűleg – intézkedik.
[38] A Be. 362. § (3) bekezdése szerint a nyilvános ülést a szabályszerűen megidézett vádlott távollétében is meg lehet tartani, s ha a nyilvános ülés eredményeként megállapítható, hogy a meghallgatása nem szükséges, a fellebbezés elbírálható.
[39] A fentieket összevetve a Kúria nem osztotta a Legfőbb Ügyészség eltérő okfejtését.
[40] Az ügyészi álláspont alapját képező 92/2011. számú BK vélemény a tárgyalás előkészítésére, idézett részei azon belül is arra a speciális eljárási mozzanatra vonatkoznak, amikor is a – jellemzően az elsőfokú – bíróság tanácselnöke megállapítja, hogy a Be. 75. § (1) bekezdésében foglaltak előreláthatólag teljesíthetőek a vádlott távollétében is, és annak folytán él a Be. 279. § (3) bekezdésében írt lehetőségével; azaz a terheltet tájékoztatja, hogy vele szemben a tárgyalás a távollétében is megtartható és az eljárás befejezhető, ha előzetesen bejelenti, hogy a tárgyaláson nem kíván részt venni. A terhelt ilyen felhívásra tett nemleges megjelenési szándéknyilatkozata ahhoz nyitja meg a törvényes utat, hogy ezt követően az eljáró – rendszerint elsőfokú – bíróság a tárgyalást a rendes eljárás keretei között is megtarthatja a vádlott távollétében.
[41] Jelen esetben azonban szó nincs arról, hogy a másodfokú bíróság a nyilvános ülés előkészítése során – akár a Be. 345. §-ának alkalmazásával – a Be. 279. § (3) bekezdése szerint járt volna el, és a terhelt a bíróság felhívására mondott volna le – akár egyetlen alkalommal is – a nyilvános ülésen való részvételi jogáról. Az iratok tartalma alapján megállapítható, hogy a másodfokú eljárásban első alkalommal kitűzött nyilvános ülésre a másodfokú tanács elnöke a Be. 364. § (1) bekezdés első mondatában írt kötelezettségének megfelelően idézte az akkor még szabadon lévő terheltet. Az eljárási cselekményen való meg nem jelenési szándékával kapcsolatban nyilatkozattételre azonban nem hívta fel.
[42] Ekként a terheltnek a nyilvános ülés első kitűzött határnapját (2014. április 24.) megelőzően – saját kezdeményezéséből tett – nyilatkozata tehát lényegében szükségtelen volt, így az a jövőre nézve hatálytalan. Erre vonatkozó felhívás hiányában pedig az semmiképp sem tekinthető a Be. 279. § (3) bekezdése szerinti – a 92/2011. számú BK vélemény X. pontjában meghatározott joghatállyal tett, a teljes eljárási szakaszra kiterjedő – terhelti nyilatkozatnak.
[43] A teljesség érdekében megjegyzi a Kúria: kétségtelen, az egy intézkedéssel eleve több határnapra kitűzött, illetve a bizonyítás kiegészítése vagy egyéb okból új határnapra elnapolt tárgyalás vagy nyilvános ülés egységes egész. A jelen esetben azonban 2014. április 24. napján a nyilvános ülés megnyitása történt meg, csupán megkezdésére nem került sor. A 2014. június 18. napjára halasztott és akkor megkezdett (valamint befejezett) nyilvános ülés pedig már kétségkívül új, olyan eljárási cselekmény, aminek nem része a 2014. április 24-én meg nem kezdett ülés.
[44] Miután 2014. április 24-én eljárásjogi értelemben a nyilvános ülésre nem került sor, ezért helyesen és törvényesen járt el a másodfokú bíróság, amikor a még mindig szabadlábon lévő terheltet az új határnapra szabályszerűen (írásban) megidézte. Ezzel a nyilvános ülés megtarthatóságának – szabadon lévő terhelt esetében – lényegében egyetlen törvényi előfeltételét, a terhelt szabályszerű idézését teljesítette, és így az új időpontban főszabályként – a terhelt távolmaradása esetén – ugyancsak módja lett volna külön bejelentés nélküli és a nyilvános ülésnek a terhelt távollétében való megtartására [Be. 362. § (3) bek.].
[45] Összességében tehát: a nyilvános ülés a másodfokú eljárásban való megtarthatóságának a terhelti jelenlét kapcsán mindössze annyi előzetes feltétele van, hogy a terhelt az eljárási cselekmény helyéről és idejéről tudjon. Ennek érdekében – főszabályként – őt arra idézni kell, ám ha a terhelt máshonnan szerez tudomást a nyilvános ülésről, és ez igazolható, a 3/2014. számú BK vélemény értelmében az a szabadon lévő terhelt megjelenésétől függetlenül megtartható.
[46] A korábban írtak szerint a nyilvános ülés elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. Így tehát még ha utólag igazolható is lenne, miszerint a terhelt önhibáján kívüli, de a bíróságnak sem felróható okból (pl. baleset miatt) mulasztotta el a távollétében egyébként megtartható nyilvános ülést, az ott hozott határozat sem igazolással, sem – pusztán emiatt – más, rendkívüli jogorvoslattal nem lenne támadható.
[47] Mindez azonban nem terjedhet addig, hogy a terheltnek a nyilvános ülésen való megjelenését – a védekezés jogát ellehetetlenítve – maga a büntető igazságszolgáltatás (a bíróság) akár neki fel nem róható okból akadályozza meg. Jelen esetben ez történt.
[48] A nyilvános ülés időpontjában a terhelt tényszerűen – bírói döntés folytán – személyi szabadságától megfosztott helyzetben volt. Ezért a korábbi szabályszerű idézésének kézbesítettségére vonatkozó, a Be. 70. § (4) bekezdése szerinti rendelkezés közömbössé vált, hiszen az nem tette egyúttal lehetővé is azt, hogy a terhelt – akarata szerint – a nyilvános ülésen részt vegyen. Ez a terhelt akkor már fennálló fogvatartása folytán az előállítás iránti intézkedéssel valósult volna meg. A terhelt aktuális státusa idézése szabályszerűségéhez már ezt kívánta volna meg. Erre azonban objektív okból (a bíróságnak nem felróhatóan) nem került sor. Ennek eredményeképpen azonban a terhelt a nyilvános ülés időpontjában már nem volt szabályszerűen – a Be. 362. § (3) bekezdés utolsó fordulatának megfelelően – idézettnek tekinthető (BH 2013.209.).
[49] Márpedig a Be. 362. § (3) bekezdése csak a szabályszerűen megidézett vádlott távollétében ad lehetőséget a nyilvános ülés távollétében való megtartására. Így viszont a másodfokú bíróság olyan személy távollétében tartotta meg a nyilvános ülést, és hozta meg ügydöntő határozatát, akinek a jelenléte az adott eljárási cselekménynél a Be. 234. § (3) bekezdése és a Be. 240. § (3) bekezdése értelmében kötelező volt.
[50] Megjegyzi a Kúria, hogy más jogi megítélés alá esne a helyzet, ha a terhelt személyi szabadságától való megfosztása és az eljárási cselekmény határnapja között hosszabb idő telt volna el. Ez esetben ugyanis már elvárható lett volna a terhelttől, hogy az általa nem vitatottan ismert idézés alapján megjelenési szándékát kérelmi lapon a büntetés-végrehajtási intézet és/vagy a bíróság, illetve védője felé jelezze (BH 1995.334.).
[51] Jelen esetben azonban ez a lehetőség is elzáródott a terhelt elől. A nyilvános ülés időpontjában ugyanis még a rendőrség általi előállítása volt folyamatban. Emiatt olyan kompetens büntetés-végrehajtási tiszttel, aki az idézés alapján a 6/1996. (VII. 12.) IM számú rendelet 188. § (1) bekezdése szerint a terhelt előállítása felől intézkedni tudott volna, a nyilvános ülés időpontjáig objektíve nem is léphetett kapcsolatba.
[52] Abban a tekintetben mindenben osztotta a Kúria a Legfőbb Ügyészség álláspontját, miszerint a felülvizsgálati indítványban a további ún. „abszolút hatályon kívül helyezési okra” – az indokolási kötelezettség megszegésére – való hivatkozás, annak puszta felhívásával, érvek és indokolás nélkül felülvizsgálatot nem alapozhat meg.
[53] Ekként a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét – a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontára figyelemmel – a Be. 373. § (1) bekezdés II. pontjának d) alpontja szerinti okból, a Be. 428. §-ának (2) bekezdés második fordulata alapján hatályon kívül helyezte, s a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította.
[54] A Be. 428. § (5) bekezdésében foglaltakra tekintettel rendelkezett a terhelt – jelen ügyben való – fogvatartásáról is. Ez irányú kötelezettsége a jogerős ügydöntő határozat hatályon kívül helyezése esetén – a Be. 419. § (1) bekezdésére és a Be. 385. §-ra figyelemmel – a Be. 368. §-a alapján is fennáll.
[55] Ennek során a Kúria megállapította: az alapügyben az eljárt bíróság a terheltet viszonylag hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélte, majd más ügyben nem jogerősen, még hosszabb tartamú büntetést szabtak ki vele szemben. Mindez összességében a szökés, elrejtőzés veszélyét előrevetíti, különösen annak tükrében, hogy a jelen üggyel párhuzamosan a terhelttel szemben – még nagyobb tárgyi súlyú bűncselekmény miatt – csak a távollétében lehetett az elsőfokú eljárást lefolytatni [Be. 327. § (2) bek.]. A terhelt előélete, a vele szemben folyamatban lévő több büntetőeljárás ténye, valamint a jelen ügyben terhére rótt bűncselekmények tárgyi súlya és jellege pedig a bűnismétlés veszélyét alapozzák meg [Be. 129. § (2) bek. d) pont].
[56] Ezért a Kúria a terhelt előzetes letartóztatását a Be. 131. § (5) bekezdésében írt időtartamra – azaz a másodfokú bíróságnak a fellebbezés elbírálásának előkészítése során hozott határozatáig [Be. 358. § (1) bek. h) pont és (2) bek.] – elrendelte.
(Kúria Bfv. III. 1.602/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás