PÜ BH 2015/221
PÜ BH 2015/221
2015.08.01.
I. Útszolgalom elbirtoklással akkor is megszerezhető, ha a jogosultat a szükségbeli út szolgalma is megilleti.
II. A használat szolgalomszerű jellegét nem érinti, ha a használó abban a hiszemben van, hogy az általa használt földrészlet a tulajdona.
III. A szolgalom elbirtoklását nem szakítja meg, ha a szolgáló telek tulajdonosa az ingatlanával rendelkezik az elbirtoklási idő alatt [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 167. §, 168. § (2) bek.].
[1] A perrel érintett 1. számú ingatlan a felperes tulajdona, annak tulajdonjogát 2004. október 8-án adásvétel jogcímén szerezte meg. A szomszédos 2. számú ingatlan az alperes tulajdona, a tulajdonjogot 1995. július 5-én szerezte meg. A két ingatlan korábban egy „jószágtestet” alkotott, a telekmegosztásra 1967-ben került sor. A felperes ingatlanának közvetlen kapcsolata a közúttal nincs.
[2] A peres felek jogelődei az 1. számú ingatlan megközelítését úgy oldották meg, hogy a 2. számú ingatlanon egy harmadik ingatlan szomszédos oldalhatára mellett 1,36 méter szélességben a 2. számú ingatlan teljes hosszán téglafallal elválasztott gyalogosbejárót alakítottak ki, még 1980 előtt.
[3] 1983 folyamán a földhivatal térképfelújítást végzett. Ennek során mérési vázlaton bemérésre került a 2. számú földrészlethez kapcsolt, és az 1. számú ingatlan megközelítését biztosító bejáró út. Ez a kapcsolt út a 2. számú földrészlet nyugati oldalán 1,36 méter szélességben húzódott.
[4] A 2005. december 1-jével forgalomba helyezett digitális ingatlan-nyilvántartási térkép, amely a korábbi grafikus térkép digitális másolatának tekintendő, szerkesztési hiba miatt ezt a kapcsolt utat nem ábrázolta. A hiba kijavítására a 2012. november 15-én kelt földhivatali határozattal került sor. Ennek átvezetése az ingatlan-nyilvántartási alaptérképen is megtörtént. E határozat ellen az alperes jogorvoslattal élt, az azonban nem vezetett eredményre.
[5] A peres felek 2006. szeptember 14-én a felperes ingatlanára személygépkocsival való bejárás biztosítása érdekében megállapodtak abban, hogy az alperes a tulajdonát képező ingatlanból egy 79,05 m2 nagyságú részt elad a felperesnek. A gyalogosbejárót határoló téglafal lebontásra került és az alperes a garázsa falának meghosszabbított vonalában egy fakerítést helyezett el.
[6] Utóbb jogerős bírósági ítélet megállapította, hogy a szerződés semmis, és a bíróság rendelkezett a szerződéskötést megelőző állapot helyreállításáról.
Az ítélet jogerőre emelkedését követően az alperes az ingatlana telekhatárára egybefüggő palakerítést épített fel, és ezzel a felperesnek az 1. számú ingatlanra való korábbi bejárási lehetőségét teljes egészében megszüntette.
[7] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság az 1. számú ingatlan javára, az alperes tulajdonát képező 2. számú ingatlant terhelően a szolgáló ingatlan teljes hosszában 4,7 méter szélességben átjárási szolgalmat hozzon létre.
[8] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy a felperes az ő ingatlanán kívül más módon is meg tudja közelíteni a saját ingatlanát. Vitatta a felperes személygépkocsival való bejárásra vonatkozó igénye megalapozottságát, mivel az ingatlanán lakóépület nem áll, arra építési tilalom van érvényben.
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az 1. számú uralkodó telek mindenkori birtokosát átjárási szolgalmi jog illeti meg a 2. számú szolgáló telken, az ingatlan-nyilvántartási térképen feltüntetett 1,36 méter szélességű kapcsolt út terjedelmében. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
[10] Az elsőfokú bíróság egyidejűleg rendelkezett a szolgalmi jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséről azzal, hogy az ahhoz szükséges változási vázrajz beszerzésére a felperes saját költségén köteles.
[11] Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás alapján arra a következtetésre jutott, hogy 1967 óta az 1. számú ingatlan mindenkori birtokosai nem szívességből, hanem a közútról másként nem megközelíthető ingatlanra az állandó jellegű bejutást biztosítandóan – 1,36 méter szélességben – gyalogosbejáróként használták a 2. számú ingatlannak a harmadik ingatlannal szomszédos oldalát, annak teljes hosszában. Így azt állapította meg, hogy már a felperes jogelődei elbirtoklással megszerezték a jelenleg az alperes tulajdonát képező ingatlant terhelő gyalogos átjárási szolgalmat.
[12] Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy az alperes 1995-ben úgy vásárolta meg az ingatlanát, hogy a leválasztott gyalogosbejáró létezett, előtte a bejárás ténye ismert és egyértelműen felismerhető volt, azt tudomásul vette, és az ellen nem is tiltakozott. Az elsőfokú bíróság utalt arra is, hogy miután a szolgalom elbirtoklására sor került, és az átjárási szolgalom ismert volt az alperes előtt is a tulajdonjoga megszerzésekor, a szolgalomnak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésével az alperest nem érte olyan érdeksérelem, amely kompenzációt igényelne.
[13] Az elsőfokú bíróság vizsgálta a felperes tulajdonában álló ingatlannak az elbirtokolt szolgalmi úton kívüli egyéb megközelítési lehetőségeit is, és ennek során rögzítette, hogy az ingatlan a S. folyó felőli oldalról biztonságosan nem közelíthető meg, és erre a partfal megerősítését követően sem lesz lehetőség, mivel a kialakítani tervezett szervizút és a telek magassági szintje között a különbség 10 méter. Rámutatott: a harmadik ingatlant érintően zárt sorú beépítési rend van érvényben, annak a teljes utcafronti része beépítésre kell hogy kerüljön. Mind ez az utóbbi, mind pedig egy további ingatlan felől kialakítható bejáró úthoz képest az elbirtokolt szolgalmi bejáró út jelenti a szomszédos ingatlanok tekintetében a legkisebb igénybevételt, a szolgáló telek mindenkori tulajdonosának a legkisebb mérvű zavarását.
[14] Az elsőfokú bíróság szerint a felperes nem bizonyította a jelenlegi ingatlan-nyilvántartási adatok szerint 1,36 méter szélességben az ingatlan-nyilvántartási térképen feltüntetett kapcsolt út terjedelmét meghaladóan az elbirtokolt szolgalom terjedelmét, így e körben a keresetet elutasította.
[15] Miután az alperes tulajdonát képező ingatlant érintően 1,36 méter szélességben a kapcsolt út visszaállításra került, és az elbirtokolt átjárási szolgalom is ezzel azonos paraméterekkel került megállapításra, így az alperes ingatlanát terhelően a szolgalom bejegyzése az ingatlan-nyilvántartási térképi állapotot nem érinti. Az elsőfokú bíróság ezért nem kötelezte a felperest záradékolt változási vázrajz beszerzésére.
[16] Az elsőfokú ítélet ellen az alperes által előterjesztett fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette; a megfellebbezett részében részben megváltoztatta, mellőzte a szolgalmi jog bejegyzéséhez szükséges változási vázrajz beszerzésére vonatkozó rendelkezését, és a per főtárgyára vonatkozó rendelkezését – annak szövegezésbeli módosításával, így az elbirtoklásra mint jogcímre utalással – helybenhagyta.
[17] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a 2. számú ingatlan ingatlan-nyilvántartási térképi állapotát érintő, a földhivataltól beszerzett iratok alapján kiegészítette, a kiegészített tényállást a felülbírálat során irányadónak tekintette.
[18] Kifejtette: a felperes a keresetét annak érdekében terjesztette elő, hogy a közúti összeköttetéssel nem rendelkező ingatlana átjárási szolgalom létesítésével megközelíthető legyen. A bíróságnak a felek jognyilatkozataihoz való kötöttsége nem azt jelenti, hogy ha valamelyik fél a perbeli jogviszony jogi minősítését illetően tévesen rossz jogcímet jelöl meg, akkor azt a bíróság a határozata meghozatalánál ne minősíthesse a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően. Erre azonban csak akkor van lehetőség, ha a helyes minősítéshez valamennyi tény, bizonyíték a rendelkezésre áll. Nem jelent a kereseten való túlterjeszkedést az, ha a felperes a szolgalom létesítésére irányuló kereseti kérelme indokolásakor jogszabályhely megjelölésével kifejezetten nem hivatkozik ugyan az elbirtoklásra, de a perben rendelkezésre állnak mindazok az adatok, amelyek alapot adnak arra a következtetésre, hogy a felperes és a jogelődei a szomszédos ingatlant átjárásra évtizedeken keresztül háborítatlanul – szolgalomszerűen – használták, és erre figyelemmel a bíróság azt állapítja meg, hogy a szolgalom elbirtoklással keletkezett.
[19] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem sértett jogszabályt akkor, amikor a bizonyítási eljárás alapján arra a megalapozott következtetésre jutott, hogy a felperes ingatlanát az alperes ingatlana terhére átjárási szolgalom illeti meg, amelynek az elbirtoklása már a felperes jogelődeinek birtoklása idején bekövetkezett.
[20] Maradéktalanul osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, miszerint alaptalan az alperesnek az a hivatkozása, hogy a felperes jogelődei számára a 2. számú ingatlan terhére megvalósult átjárást szívességből, visszavonásig engedték, hiszen az átjárásnak a bizonyítási eljárás során feltárt egyértelmű rendje, az átjárónak a téglakerítéssel való leválasztása állandósult tartós fennmaradás céljával létesített szolgalomszerű bejárást igazolt. Ennek a fennálltát a következetes, egybehangzó tanúvallomások szerint az 1960-as évek végétől a 2. számú ingatlan mindenkori tulajdonosai biztosították az 1. számú ingatlan mindenkori birtokosának.
[21] Az elsőfokú bíróság a perbeli esetben a telki szolgalom elbirtoklással történt megszerzését állapította meg, ebből pedig – a másodfokú bíróság megítélése szerint – okszerűen az is következik, hogy fel sem merülhet a felperes ingatlanának a perbelitől eltérő egyéb megközelítési útvonalai célszerűségének a vizsgálata, és ehhez képest ezen ingatlanok mindenkori tulajdonosai perbevonásának a szükségessége.
[22] E körben a másodfokú bíróság rámutatott, hogy amennyiben az elsőfokú bíróság vizsgálta volna a szükségbeli útszolgalommal kapcsolatos igény megalapozottságát, akkor sem állt volna fenn a felperesnek az a kötelezettsége, hogy a szolgalom alapítása szempontjából az ingatlana megközelítésére szóba jöhető valamennyi útvonal által érintett ingatlan-tulajdonos kötelező perben állásáról gondoskodjon. Az volt az álláspontja, hogy a bíróság a további ingatlanok tulajdonosai perben állása nélkül is vizsgálhatja az egyéb megközelítési útvonalak célszerűségét, és amennyiben a felperes által megjelölt ingatlan vonatkozásában az egyéb alternatívák tükrében a kereset megalapozatlan, akkor az a bíróság részéről a kereset elutasítását vonja maga után.
[23] A másodfokú bíróság utalt arra is, hogy miután az elsőfokú bíróság az alperes ingatlanát terhelő, elbirtoklással megszerzett telki szolgalom terjedelmét a hatályos ingatlan-nyilvántartási térkép szerint bejegyzett kapcsolt út terjedelmével egyezően határozta meg, ennélfogva a szolgalom ingatlan-nyilvántartási bejegyzése az ingatlan-nyilvántartási térkép tartalmát érintő olyan változást nem eredményez, amelyhez a földhivatal által záradékolt változási vázrajz lenne szükséges. Emiatt az elsőfokú ítélet rendelkező részéből mellőzte a szolgalom bejegyzéséhez szükséges változási vázrajz beszerzésére vonatkozó rendelkezést.
[24] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amely annak a hatályon kívül helyezésére, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására, és új határozat hozatalára utasítására irányult.
[25] Állította, hogy a szolgalom elbirtoklásának törvényi feltételei nem valósultak meg. Ezt a következőkkel indokolta: a felperes a szolgalommal érintett földrészletet nem tekintette a sajátjának, azt nem a sajátjaként használta. Nem bizonyította, hogy a használatra megállapodás alapján került sor, a perben a használat szívességi jellege nyert bizonyítást. Az ingatlan megszerzésekor neki nem volt tudomása az úthasználatról.
[26] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseten, arra irányuló kereseti kérelem hiányában állapította meg, hogy a felperes az útszolgalmat elbirtokolta. A szükségbeli útszolgalom biztosítása az ő ingatlanán indokolatlan, mert a felperes nem lakik a saját ingatlanán, azon épület nincsen.
[27] Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság nem kívánta meg a többi szomszédos ingatlan tulajdonosának a perbe vonását, holott csak az esetben bírálható el, hogy melyikük ingatlanán biztosítható az átjárás a legkisebb érdeksérelemmel.
[28] Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem rendelt ki igazságügyi szakértőt, és nem állapította meg a részére a szolgalom alapításával összefüggésben az értékcsökkenésért járó térítést. Szintén kifogásolta a földhivatali eljárást a kijavítás körében, valamint arra hivatkozott, hogy változási vázrajz hiányában a jogerős ítélet végrehajthatatlan.
[29] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[30] A Pp. 270. § (2) bekezdésének a Pp. 275. § (3) bekezdésével való egybevetéséből adódó helyes értelmezés szerint a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye. A jogerős ítélet jogszabálysértő volta csak akkor állapítható meg, ha az első- vagy a másodfokú bíróság a bizonyítékok egybevetése során azokból nyilvánvalóan okszerűtlen, a logika szabályaival ellentétes következtetéseket vont le. Ez a perbeli esetben nem volt megállapítható. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az ügyben eljáró bíróságok okszerűen helyezkedtek arra az álláspontra, hogy a felperes részéről a szolgalom elbirtoklásának törvényi feltételei megvalósultak, és hogy az alperes nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, a felperes részéről a használatra szívességből került sor.
[31] Az alperes arra is alaptalanul hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 3. § (2) bekezdésébe ütköző módon a kereseti kérelmen túlterjeszkedett, amikor azt állapította meg, hogy a felperes a perbeli útszolgalmat elbirtoklással megszerezte. A felperes tényelőadásai és az általa előterjesztett kereseti kérelem alapján az első- és a másodfokú bíróság helyesen állapította meg a kereset jogcímét, és helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor a jogi minősítéssel összhangban az elsőfokú ítélet rendelkezését pontosította.
[32] A másodfokú bíróság helyesen mutatott rá arra is, hogy szükségbeli út alapítása esetén nem kell az összes szomszédos ingatlan tulajdonosának perben állnia, annak hiánya a bizonyítás lefolytatásának nem akadálya. Ha a bizonyítás eredményeképpen az állapítható meg, hogy az átjárás biztosítására nem a perbe vont alperes ingatlana a legmegfelelőbb, akkor ez a kereset elutasítására vezethet.
[33] A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 167. §-a szerint, ha valamely föld nincs összekötve megfelelő közúttal, a szomszédok kötelesek tűrni, hogy a jogosult földjeiken átjárjon (szükségbeli útszolgalom). A Ptk. 168. § (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy elbirtoklással szerzi meg a telki szolgalmat az ingatlan birtokosa, ha a másik ingatlan használata ellen annak birtokosa tíz éven át nem tiltakozott. Szívességből vagy visszavonásig engedett jog gyakorlása nem vezet elbirtoklásra.
[34] Szükségbeli útszolgalom alapítása esetén a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a jogosultat a törvény alapján megillető átjárási jog alapítása melyik szomszédos ingatlanon biztosítható úgy, hogy az a jogosult számára a legkedvezőbb legyen, és egyúttal a legkisebb érdeksérelemmel járjon. Szintén vizsgálandó az útszolgalom terjedelme, gyakorlásának módja, mert gépjárművel való átjárásra a szolgalom csak akkor jogosít, ha az uralkodó telek rendeltetésszerű használatához ez feltétlenül szükséges. Mindezeken túlmenően a kialakult bírói gyakorlat szerint a szolgalom alapításáért annak értékcsökkentő hatása miatt kártalanítás állapítható meg (BH 1987.161., 1996.144.).
[35] Önmagában az a körülmény, hogy a jogosultat a szükségbeli útszolgalom is megilleti, nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy adott esetben akár a szükségbeli úttal azonos terjedelmű útszolgalmat elbirtokoljon (BH 2014.337.). Ebben az esetben azonban nem vizsgálható, hogy a szükségbeli út alapításának más szomszédos ingatlanon fennállnak-e a feltételei. A szolgalom terjedelmét és gyakorlásának módját pedig abból a szempontból kell vizsgálni, hogy az hogyan alakult az elbirtoklási idő alatt. Elbirtoklással megszerzett útszolgalom esetén – minthogy az annak a jogkövetkezménye, hogy a szolgáló telek birtokosa a törvényben meghatározott időtartamban eltűrte a másik fél szolgalomszerű használatát – kártalanítás nem állapítható meg.
[36] A szolgalom elbirtoklásának nem feltétele, hogy a szolgalommal érintett földrészletet a jogosult a sajátjaként használja, ahhoz elegendő, ha a szolgáló telek mindenkori birtokosa a használat ellen az elbirtoklási idő elteltéig nem tiltakozik. Ebből következően, a szolgalomszerű használatot nem befolyásolja, ha a jogosult a használattal érintett földrészletnek a tulajdonjogát meg kívánja szerezni, és ezzel kapcsolatban a szolgáló telek tulajdonosának vételi ajánlatot tesz.
[37] A Ptk. 170. § (2) bekezdése szerint a szolgalom megszűnik, ha a jogosult azt tíz éven át nem gyakorolta – bár ez módjában állt –, vagy eltűrte, hogy gyakorlásában akadályozzák. A Ptk. ezen túlmenően nem szabályozza a szolgalom megszakadásának az eseteit. A bírói gyakorlat szerint, ha a szolgáló telek tulajdonosa az ingatlanával rendelkezik, ez a körülmény a szolgalom elbirtoklását nem szakítja meg (BH 2003.450.).
[38] A Kúria egyetértett a jogerős ítéletben foglaltakkal abban is, hogy a perbeli esetben a felperes záradékolt változási vázrajz csatolására nem volt kötelezhető. Tény, hogy az elbirtokolt szolgalommal azonos terjedelmű kapcsolt utat az ingatlan-nyilvántartási térkép újra ábrázolja; egy, a hatályos térképi állapottal azonos tartalmú változási vázrajz alapján nincs lehetőség további kiigazításra, változás átvezetésére.
[39] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. I. 21.389/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás