GÜ BH 2015/229
GÜ BH 2015/229
2015.08.01.
A csődeljárás alá került adósnál visszatartott jóteljesítési garancia (biztosíték) nem tartozik az adós csődeljárás hatálya alá eső vagyonába, arra nem terjed ki a csődegyezség hatálya [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 11. § (3) bek.; 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 270. §, 271. §].
[1] A felperes és az I. r. alperes között vállalkozási szerződés jött létre 2008. február 11-én, melyben az építési munkák értékét a felek 102 500 000 Ft átalányárban határozták meg. A vállalkozási szerződés 8.1.4. pontja szerint a 10%-os pénzügyi visszatartás 50%-a (azaz a teljes 10%-ból 5%) a teljesítési biztosíték érvényességének lejártát követő 15 napon belül visszafizetésre kerül a felperes részére, míg a fennmaradó 50% nyújt fedezetet a jótállási és szavatossági időszak teljes tartamára. A 8.2.1. pontban a vállalkozó 24 hónap jótállási kötelezettséget és 36 hónap szavatosságot vállalt. A felperes a vállalkozási szerződésben foglaltaknak 2008. november 11-ével eleget tett. A jótállási biztosíték (5%) összege 5 135 500 Ft, mely – felhívás ellenére – nem került a felperes részére megfizetésre.
[2] 2009. január 30. napjával az I. r. alperesből (V. Zrt.) kiválás útján létrejött a II. r. alperes (V. H. Zrt.). A kiválást tartalmazó szerződés 1.1. és 2.1. pontjai a szerződés 1. számú mellékletére utalással meghatározták, hogy a perbeli jogviszonyból eredő kötelezettségek a II. r. alperest terhelik.
[3] A II. r. alperessel szemben 2011. május 12-én, az I. r. alperessel szemben 2011. május 25-én csődeljárás indult. A felperes hitelezői igényt jelentett be a II. r. alperes csődeljárásában, azonban a nyilvántartásba vételi díjat nem fizette be, így hitelezőként nem vették nyilvántartásba. Az I. r. alperes csődeljárásában a felperes követelését nyilvántartásba vették, a csődegyezséget nem szavazta meg, azt azonban a bíróság jogerősen jóváhagyta a többi hitelező szavazata alapján. A felperes bejelentett teljes követeléséből a csődegyezség következtében megtérült, a jelen perben érvényesített követelésre eső hányad, 951 355 Ft.
[4] A felperes 2011. február 28-án benyújtott, utóbb módosított elsődleges keresetében az alpereseket egyetemlegesen kérte kötelezni 5 135 500 Ft vállalkozási díj, valamint ennek 2011. november 12-től a kifizetésig járó, a Ptk. 301/A. §-a szerinti mértékű késedelmi kamata és a perköltség megfizetésére.
[5] Az alperesek kérték a per megszüntetését a kereset időelőttiségére tekintettel. Álláspontjuk szerint a követelés még nem esedékes, mert a jótállási és szavatossági időszak teljes tartamának a lejárta – 24+36 hónap – után válik esedékessé a visszatartott összeg megfizetése.
[6] Az I. r. alperes a kereset jogalapját nem vitatta, de arra hivatkozott, hogy csak a jogerősen jóváhagyott csődegyezségben szereplő 951 355 Ft összeg vonatkozásában áll fenn fizetési kötelezettsége, ez a kényszeregyezség a felperesre kiterjed.
[7] A II. r. alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a felperes vele szemben igényt nem érvényesíthet a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 20. § (3) bekezdésében foglaltakra tekintettel. Miután a csődeljárásban hitelezői igényt nem jelentett be, igényérvényesítési jogosultságát elveszítette. Emiatt, valamint a szétválási okiratban foglaltak szerint, az I. r. alperessel szemben sem támaszthat igényt.
[8] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperes részére, 15 napon belül, 5 135 500 Ft-ot és ennek 2011. november 12-től a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7%-kal növelt összegével megegyező mértékű késedelmi kamatát azzal, hogy az I. r. alperes a csődegyezségben meghatározottak szerint, 951 355 Ft összeg megfizetése esetén, további teljesítésre nem köteles. A felperesnek az I. r. alperessel szembeni, ezt meghaladó kereseti kérelmét elutasította.
[9] Úgy ítélte meg, hogy mind a jótállás, mind a szavatosság a teljesítés időpontjától veszi kezdetét, a felek ettől azonban szerződésükben eltérhetnek. A 8.2.1. pont nyelvtani értelmezéséből arra következtetett, hogy a felek nem egymást követő, hanem párhuzamosan folyó időtartamokban állapodtak meg. Ugyanakkor – a szerződés szövegéből következően – a hosszabb tartamú szavatossági időszak elteltével, 2011. november 11-én vált esedékessé a visszatartott összeg.
[10] Kifejtette, hogy a 2011. augusztus 4-ét megelőzően hatályos Cstv. nem tartalmazott olyan kikötést, amely szerint a felperes a perben a követelését ne érvényesíthetné amiatt, mert a II. r. alperes ellen folyamatban volt csődeljárásban hitelezői igényét szabályosan nem érvényesítette. Jogszabály ilyen tartalmú rendelkezése hiányában a jogvesztés nem állapítható meg.
[11] Az alperesek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezéssel támadott rendelkezéseit azzal hagyta helyben, hogy a tőkeösszeg után a késedelmi kamat mértéke 2013. július 1. napjától a kifizetésig, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat nyolc százalékponttal növelt értéke.
[12] Az ítélet indokolásában megállapította, hogy az I. r. alperes vonatkozásában a csődegyezség a felperesre is kiterjed, ezért az I. r. alperestől a csődegyezségben meghatározott 951 355 Ft-on túlmenően a felperes nem érvényesíthet követelést.
[13] A II. r. alperes csődeljárásában a felperes hitelezőként nem vett részt, ezért a keresetlevél beadásakor hatályos Cstv. rendelkezései alapján a teljes követelését érvényesítheti rendes bíróság előtt. Mindez nem áll ellentétben a Ptk. 337. § (1) bekezdésében foglaltakkal.
[14] A felperes egyetemlegesen kérte marasztalni az alpereseket az 5 135 500 Ft összegben. Bár az I. r. alperes csak a csődegyezségben meghatározott összeg erejéig köteles teljesíteni, ez nem érinti az alperesek egyetemleges marasztalását és azt, hogy a perköltséget is egyetemlegesen kell megfizetniük.
[15] A késedelmi kamat mértékét a 2013. július 1-jén bekövetkezett törvényi módosításra tekintettel változtatta meg.
[16] A II. r. alperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset elutasítását. Kérte a felperes kötelezését a perköltség viselésére is.
[17] Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Cstv. 1. § (2) bekezdését, 12. §-át, 20. § (1)–(2) bekezdését, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. § (1) és (4) bekezdését, 5. § (1)–(2) bekezdését.
[18] Felülvizsgálati kérelmében – utalva a Kúria Gfv. X. 30.427/2010/9. számú ítéletében foglaltakra – kiemelte, hogy a felperesnek lehetősége volt hitelezővé válnia a II. r. alperes csődeljárásában, mert annak megindulásáról a II. r. alperes a felperest értesítette. A felperes saját mulasztása miatt nem tett eleget a nyilvántartásba vételi díj befizetése iránti kötelezettségének.
[19] Hivatkozott a Ptk. 5. § (1)–(2) bekezdésére, valamint első, másodfokú és kúriai döntésekre, amelyek szerint a hitelező, ha a csődegyezségben nem vesz részt, és a csődegyezségen kívül kívánja érvényesíteni az igényét az adóssal szemben, az joggal való visszaélésnek minősül. Jelen eljárásban a felperes a csődegyezség megkerülésével kíván illetéktelen előnyhöz jutni a perbeli igényérvényesítéssel.
[20] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. Hivatkozott arra, hogy a felperes az építőipari munkát maradéktalanul elvégezte, kizárólag a visszatartott összegeket kívánta érvényesíteni, ezért írt már 2010. november 2-án kérelmet az I. r. alperesnek.
[21] A II. r. alperes a megelőző eljárásokban nem hivatkozott az illetéktelen előny szerzésére, ezért a bíróságok nem tudták vizsgálni a joggal való visszaélést. Miután ezt a megelőző eljárásban a bíróság nem vizsgálta, erre a II. r. alperes a felülvizsgálati eljárásban már nem is hivatkozhat.
[22] A felperest csak költségkímélés, és nem jogtalan előnyszerzés vezette akkor, amikor nem fizette be a II. r. alperes csődeljárásában a nyilvántartásba vételi díjat.
[23] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
[24] Elsőként rögzíti, hogy a 2011. augusztus 4-ét megelőzően megindult csődeljárásokban nyilvántartásba nem vett hitelezői igények perben történő érvényesíthetőségével kapcsolatban fenntartja a II. r. alperes által is hivatkozott Gfv. VII. 30.286/2013/12. számú határozatában kifejtett álláspontját (BH 2014.152.), a jelen ügy tényállása azonban eltér annak a tényállásától.
[25] A Kúria megítélése szerint a felperes a II. r. alperessel szemben az óvadék visszaadására irányuló igénnyel rendelkezett, a II. r. alperesnél lévő, a felperest megillető összeget ugyanis óvadéknak kell tekinteni a Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 30.285/2009/6. számú ítéletében kifejtetteknek megfelelően, az alábbi indokok miatt:
[26] Óvadék esetében a felek abban állapodnak meg, hogy a jogosult kielégítési joga megnyíltakor az óvadékkal biztosított követelését az óvadék tárgyából közvetlenül kielégítheti [Ptk. 271. § (1) bekezdés]. Az óvadéknak tehát az a funkciója, hogy ha a kötelezett nem képes vagy nem akar a szerződésnek megfelelően teljesíteni, úgy erre az esetre az óvadék fedezetet nyújtson. A jogosult a szerződésszegéskor tehát nyomban rendelkezhet az óvadékkal, abból közvetlenül – a bírói út igénybevétele nélkül – kielégítést kereshet.
[27] A perbeli szerződés 8.2.2. pontja szerint a jótállási biztosíték az azzal biztosított jótállási időszakban esetlegesen felmerülő, a jótállási kötelezettség körébe tartozó hibák kijavításának fedezete. A felülvizsgálati eljárásban azt kellett vizsgálni, hogy mi a jogi megítélése a felek szerződése szerinti „jóteljesítési biztosítéknak” – amit más szerződésekben a gyakorlatban „jóteljesítési garanciának” neveznek –, mert ez határozza meg a csődeljáráshoz való viszonyát is.
[28] A kérdés megválaszolásánál abból kell kiindulni, hogy a jóteljesítési garancia (jóteljesítési biztosíték) a gazdasági életben kialakult olyan szerződéses kikötés, melyben a vállalkozói díj egy részére vonatkozóan a felek kifejezetten abban állapodnak meg, hogy
[29] 1. az a vállalkozót megilleti,
[30] 2. a vállalkozó azt nem kapja meg, hanem a megrendelőnél marad a felek által meghatározott ideig,
[31] 3. az összeg rendeltetése az, hogy – amennyiben a vállalkozó az esetleges hibás teljesítése miatt felmerült hibát nem javítja ki – a megrendelő a nála levő összegből a felmerülő javítási költséget igénybe veheti.
[32] Ha a fenti jellemzőket összevetjük, a következő megállapításra juthatunk:
[33] 1. Ha a felek abban állapodnak meg, hogy egy jövőbeli követelést óvadékkal biztosítanak – erre lehetőséget ad a Ptk. 271/A. §-a alapján a Ptk. 251. § (2) bekezdése –, akkor szerződést kötnek és az óvadék tárgyát a kötelezett átadja a jogosult számára.
[34] Nem vitásan a vállalkozói díj teljes egészében megilleti a vállalkozót a szerződés teljesítésekor. Ha a felek abban állapodnak meg a szerződésben, hogy a megrendelőnek a vállalkozóval szembeni esetleges jövőbeli követelését – a megrendelő szavatossági igényének pénzbeli megfelelőjét – a vállalkozónak járó vállalkozói díj egy részének visszatartásával biztosítják, akkor ez a szerződés az óvadékra vonatkozó szerződés elemeit foglalja magában.
[35] Felvethető ezen okfejtéssel szemben, hogy a szavatossági jogok szélesebb jogosultságokat tartalmaznak a vállalkozó által biztosított pénzösszegből való kielégítés lehetőségénél és a Ptk. 306. §-a sorrendet ír elő a szavatossági jogok érvényesítése terén. Ugyanakkor azonban, ahogyan pénzkövetelések esetén az óvadék célja ténylegesen a követelés kielégítésének biztosítása – azaz a teljesítés –, a vállalkozási szerződések esetén a visszatartott összeg célja a szerződés szerinti hibátlan teljesítés biztosítása, vagy a hibás teljesítés pénzzel történő reparációja.
[36] 2. Az óvadékot a Ptk. 270. § (2) bekezdése szerint át kell adni az óvadék jogosultjának, az átadás fogalmát azonban igen széleskörűen határozta meg a törvény. Jelen esetben a jóteljesítési biztosítékként visszatartott összeg a felperes rendelkezése alapján maradhatott az alperes jogelődjénél. Ez az összeg a vállalkozási szerződés teljesítése következtében megillette a felperest, ezt ki is kellett volna fizetni a részére, csak a felek közötti megállapodás miatt maradt a II. r. alperes jogelődjénél. Ez a rendelkezés megfelel a Ptk. 270. § (2) bekezdésében meghatározott „átadás” fogalomnak.
[37] 3. Az óvadékból a jogosult kielégítést kereshet kielégítési joga megnyíltakor. A jóteljesítési biztosíték (jóteljesítési garancia) esetén a kielégítés joga akkor nyílik meg a jogosult számára, amikor a vállalkozó a kijavítási, kicserélési kötelezettségét nem teljesítette, vagy a vállalkozó helyett mással kellett kijavíttatni a dolgot és ebben az esetben a megrendelő az őt ért joghátrányt közvetlenül pénzzel egyenlíti ki a vállalkozót megillető, de a megrendelőnél maradt vállalkozói díjrészből.
[38] A jóteljesítési biztosíték (jóteljesítési garancia) óvadék jellegét támasztja alá a Ptk. 270. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés is, mely lehetővé teszi, hogy a felek megállapodjanak az óvadék tárgyának a használatában.
[39] A kifejtett álláspontot támasztja alá a BH 2003.288. számú eseti döntés is, mely szerint a szerződésben kikötött biztosítékot tartalma szerint kell megítélni, s a biztosíték tartalmi elemeit kell vizsgálni ahhoz, hogy megállapítható legyen, óvadéknak minősíthető-e vagy sem.
[40] A fentiek alapján az olyan „jóteljesítési garancia” – jelen esetben jóteljesítési biztosíték –, amely lehetővé teszi a megrendelő részére hibás teljesítés esetére a kijavítás költségeinek közvetlen érvényesítését a vállalkozói díjból visszatartott összegből, óvadékként funkcionál a vállalkozási szerződés hibás teljesítésével kapcsolatos szavatossági jogok biztosítására.
[41] Mindezekből következően a felperes mint vállalkozó nem hitelezői igénnyel rendelkezett az alperesekkel (megrendelőkkel) szemben, hanem az óvadékként – a kiválás következtében a II. r. alperesnél – visszatartott összeg megfizetésére tarthat igényt.
[42] A továbbiakban a Kúria azt vizsgálta meg, hogy az óvadék jogosultjával szembeni csődeljárás megindítása milyen hatással van az óvadékra.
[43] A Cstv. 11. § (2) bekezdés d) és e) pontja a moratórium tartama alatt megakadályozza az óvadék alapján kifizetést célzó igény érvényesítését az adós vagyonával szemben, azaz az óvadék jogosultja a kötelezett csődeljárásának tartama alatt nem elégítheti ki az igényét a nála levő óvadékból. Ez alól a rendelkezés alól a Cstv. 11. § (3) bekezdése tartalmaz kivételeket azokra az esetekre, amikor az óvadék jogosultja, vagy az óvadékot szolgáltató személy kerül csődeljárás alá.
[44] A Cstv. 12. § (3) bekezdése szerint az adós, mint óvadékot nyújtó kötelezett vagyonán alapított óvadék esetében az óvadék jogosultja biztosított hitelezőnek minősül.
[45] A perbeli helyzetben azonban nem az óvadékot nyújtó kötelezett, hanem az óvadék jogosultja került csődeljárás hatálya alá.
[46] A csődeljárás szabályai nem akadályozzák meg a csődeljárás hatálya alatt álló jogosult adóst abban, hogy – amennyiben a feltételek fennállnak – az óvadékból kielégítse magát. Amennyiben azonban nincs olyan ok, ami miatt az óvadékként letett vagyonból a csődeljárás hatálya alatt álló jogosult kielégítést kereshetne, az óvadékként kezelt összeget a saját vagyonától elkülönítve kell kezelnie.
[47] A jogosult csődeljárásának a megindítása nem változtatja meg az óvadék jogi tartalmát, nem változtatja az adós vagyonává az óvadékként letett dolgot, így nem változtatja hitelezői igénnyé a csődeljárás alá került adósnál, mint az óvadékot magánál tartó jogosultnál levő, óvadékként letett összeggel való elszámolási jogot sem.
[48] Mindebből az következik, hogy az óvadékként az adósnál (mint jogosultnál) elhelyezett összegek nem változnak át hitelezői igénnyé, mert az óvadék nem tartozik az adós vagyonába. Az óvadékot – amennyiben annak feltételei fennállnak – át kell adni az óvadékot nyújtó részére.
[49] Ebből következően a felülvizsgálati kérelem keretei között, a II. r. alperes tekintetében végezve a vizsgálatot, a Kúria megállapította, hogy nem jogszabálysértő a jogerős ítélet azért, mert a II. r. alperest kötelezte a felperes által igényelt összegnek a megfizetésére. A kifejtett indokokra tekintettel a jogerős ítéletet – részben eltérő indokolással – a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.154/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás