GÜ BH 2015/230
GÜ BH 2015/230
2015.08.01.
Ha a felperes az anyagi jog szerint őt megillető követelésnek csak egy részét érvényesíti, a többletre, a nem érvényesített követelésrészre nem terjed ki az ítélet jogereje [1952. évi III. tv. (Pp.) 130. § (1) bek. d) pont, 229. §, 321. § (1) bek.].
[1] A felek között – a korábbi szerződéses kapcsolatokat követően – 2008. június 6-án befektetési szolgáltatások nyújtására jött létre szerződés, melynek 13.7. pontja tartalmazta, hogy a felek a szerződésből eredő jogviták elbírálására a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróságot kötik ki. Megállapodtak azonban abban is, hogy a szerződésből eredő pénzkövetelési igényüket fizetési meghagyásos eljárás útján is érvényesíthetik. A fizetési meghagyás elleni ellentmondás folytán indult peres eljárásra a Pesti Központi Kerületi Bíróság, illetve a Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességét kötötték ki.
[2] A Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság ítéletében a felperes keresetének helyt adott és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1 500 000 Ft-ot kártérítés címén, valamint ennek késedelmi kamatát és a perköltséget.
[3] A Választottbíróság ítéletében kifejtette, hogy a felperest ért kár összegét nem lehet pontosan megállapítani, az azonban biztonsággal megállapítható, hogy ez a kárösszeg számottevően meghaladhatja a felperes által a keresetben igényelt 1 500 000 Ft-ot. „A bíróság döntésének ki kell terjednie a teljes felperesi keresetre, azonban nem terjeszkedhet túl azon (ne ultra petitum). A jelen perben a felperesi kereseti kérelem 1 500 000 Ft összegű kártérítés megfizetésére vonatkozik, ezért a bíróság ennek keretei között hozta meg döntését, amikor megítélte a követelt összeget, mint amekkora kár a felperest biztosan érte.” (választottbírósági ítélet 6. oldal utolsó bekezdés, 7. oldal első bekezdés).
[4] A felperes közbenső ítélet meghozatalát kérte a bíróságtól, de a Választottbíróság szerint „a jelen perben előterjesztett követelés jogalapja és a követelés összege egy eljárásban megítélhető, semmilyen ésszerű indok nem szól az elkülönítés mellett, és a Pp. főszabálya szerint az ítéletnek ki kell terjednie valamennyi kereseti kérelemre”. A felperes – egyebek mellett – nem vezette le a megjelölt kártérítés kiszámítását, de ezek a körülmények nem nyújtottak alapot a közbenső ítélet hozatalára.
[5] A felperes által a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére benyújtott kereset alapján indult eljárásban a bíróság a keresetet elutasította. A Kúria, a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján eljárva, a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az ítélet indokolásában azonban megjegyezte, hogy a választottbírósági ítélet a felperes keresetének a jogalapját állapította meg, ebben és a követelésének egy része tekintetében állt be a res iudicata hatás. Amennyiben a felperes a választottbírósági ítéletben meghatározott összegen felüli követelését is érvényesíteni kívánja, ettől nincs elzárva, tekintettel arra is, hogy a követelésének felemelése tárgyában jogfenntartó nyilatkozatot tett.
[6] Ezt követően a felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperessel szemben 14 052 387 Ft és ennek késedelmi kamatai, valamint a perköltség megfizetése érdekében. Az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban az elsőfokú bíróság a pert a Pp. 321. § (1) bekezdése alapján, a 130. § (1) bekezdés d) pontjára hivatkozással megszüntette, mert álláspontja szerint a per tárgyát képező kártérítési igényt a választottbíróság jogerősen elbírálta.
[7] A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése alapján eljárva az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A végzés indokolásában kifejtette, hogy miután a választottbírósági ítélet nemcsak a követelés jogalapjáról, hanem összegéről is rendelkezett, az nem tekinthető a Pp. 213. § (3) bekezdése szerinti közbenső ítéletnek. Rámutatott, hogy a Pp. nem ismeri a jogfenntartás intézményét, az tartalmát tekintve nem tekinthető másnak, mint a kereset bizonyos feltételhez kötött jövőbeni felemelésére irányuló szándék kifejezésének. Ez azonban nem alkalmas arra, hogy az ítélet anyagi jogerejét áttörje. Álláspontja szerint a Választottbíróság nem közbenső, hanem az előterjesztett keresetet kimerítő, marasztaló ítéletet hozott. Az anyagi jogerő alapja a felperes által érvényesített jog – jelen esetben a kártérítési igény – és nem a kereseti kérelem.
[8] Az ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával az elsőfokú bíróság kötelezését a per érdemi tárgyalására, valamint érdemi határozat hozatalára.
[9] Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontját, 229. §-át, valamint 321. § (1) bekezdését.
[10] Alapvetően a Kúriának a már idézett megjegyzésére hivatkozva állította, hogy nem állt be a res iudicata hatás a teljes – 1,5 millió forintot meghaladó – követelése tekintetében.
[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében elsődlegesen kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását az indokolás módosításával, figyelemmel a felek között létrejött választottbírósági kikötésre [Pp. 130. § (1) bekezdés b) pont]. Hivatkozott arra, hogy a választottbírósági szerződés a rendes bíróság hatáskörének megállapíthatóságát kizárja.
[12] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelemre tett észrevételében hivatkozott arra, hogy a felek közötti szerződés lehetővé tette a választottbírósági kikötés mellett a jogvita fizetési meghagyás útján történő rendezését is. Utalt arra is, hogy a választottbírósági kikötés – a felperes anyagi helyzete miatt – betarthatatlan [a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 8. § (1) bekezdés].
[13] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
[14] Elsőként megállapította, hogy a felek közötti szerződés valóban lehetővé teszi az abból eredő pénzkövetelés iránti igény fizetési meghagyás útján történő érvényesítését. A Kúria álláspontja szerint az a tény, hogy a felek között korábban választottbírósági eljárás volt folyamatban, nem akadályozza meg azt, hogy a már befejezett választottbírósági eljárást követően a követelés fennmaradt része érvényesítésének útjaként a fizetési meghagyásos eljárást válassza bármelyik fél.
[15] Ebből következően tévesen hivatkozott arra az alperes, hogy az eljárást megszüntető jogerős végzés indokolását ezért meg kellene változtatni, a bíróság hatásköre ugyanis fennállt az eljárás lefolytatására.
[16] A jogerős végzés érdemi részével kapcsolatban a Kúria rámutat arra, hogy a polgári eljárásjog valóban nem ismeri a jogfenntartás intézményét, azonban a polgári anyagi jog alapján a jogosult állíthatja, hogy az érvényesített követelésen kívül további kárigényének megtérítésére is igényt tart. (Emellett a választottbírósági eljárásban a Pp. szabályai csak akkor alkalmazhatók, ha a felek ebben megállapodnak, s ilyen megállapodás létrejötte nem állapítható meg a per irataiból.)
[17] Az anyagi jogerő tárgyi terjedelme arra a körre vonatkozik, amelyre nézve az anyagi jogerő feltételei fennállnak. E tekintetben pedig a felek azonosságán kívül a keresettel érvényesített jognak és az elbírált tényalapnak van jelentősége. Az anyagi jogerő érvényesülésének három együttes feltétele van, a felek, a jog és a tényalap azonossága (BH 1984.371.).
[18] A Kúria álláspontja szerint a Pp. 229. § (1) bekezdésében meghatározott anyagi jogerő (res iudicata) értelmezése körében jelen eljárásban azt kell megvizsgálni, hogy mi minősül a „keresettel érvényesített jognak”, mert nem vitásan a felek és a tényalap a választottbírósági eljárásban és a fizetési meghagyással indult jelen eljárásban is azonos.
[19] A Pp. 121. § (1) bekezdése szerint a keresetlevélben fel kell tüntetni – egyebek mellett – az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tényeknek és azok bizonyítékainak előadásával [121. § (1) bekezdés c) pont], valamint a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet (kereseti kérelem) kell előterjeszteni [121. § (1) bekezdés e) pont].
[20] Anyagi jogerő bekövetkezése esetén a továbbiakban nem vitatható az érvényesített jog, és az ennek alapján a fél kérelmére megítélt szolgáltatás (a jogerő tárgyi terjedelme).
[21] Ugyanakkor „ha csak követelésrészt érvényesít a felperes, ilyenkor a többletre, a nem érvényesített követelésrészre, nem terjed ki az ítélet jogereje” (Farkas József: A jogerő a magyar polgári peres eljárásban, Akadémia Kiadó, Budapest, 1976. 77. oldal). Amennyiben tehát a fél az eredetileg benyújtott keresetében az anyagi jog szerint őt megillető követelésének nem az egészét érvényesítette, úgy a korábban folyt eljárásban hozott ítélet jogereje nem zárja ki az új eljárás megindítását az alperessel szemben a még el nem bírált követelésrész tekintetében. Az újonnan megindítandó perben a követelés jogalapja már nem vizsgálható, csak az, hogy az eredetileg megítélt összegen felül az elbírált jogviszonyból megilleti-e még az új keresetben érvényesített összeg a felperest.
[22] Jelen esetben a Választottbíróság elbírálta a kártérítés jogalapját, és a felperes által előterjesztett – a felperes állítása szerint az egészhez képest csak részbeni – kár összegére marasztalta az alperest. Ezzel azonban az 1 500 000 Ft feletti követelést nem bírálta el, arra vonatkozóan nem mondta ki, hogy a felperesnek nem lehet további igénye.
[23] A Választottbíróság ítéletében (5-6. oldal) kifejtette, hogy a felperest tényleges vagyoni kár érte, melyet az alperes jogellenes magatartása okozott. Jóllehet a Választottbíróság úgy fogalmazott, hogy „nem lehet azt megállapítani, hogy a jelen esetben mennyi az a »többlet« kár, ami kimondottan abból adódott, hogy az alperes egy elvileg kockázatosabb befektetést eszközölt a felperes számára, annyi viszont biztonsággal kimondható, hogy ez a kárösszeg számottevően meghaladhatja a felperes által a keresetben igényelt 1,5 millió forintot.”
[24] A felperes a fizetési meghagyásban a választottbírósági eljárásban megállapított összegen felüli összeg megfizetésére kérte kötelezni az alperest, ezért – a fent kifejtetteknek megfelelően – ebben a tekintetben nem állapítható meg a res iudicata. Megalapozottan állította tehát a felperes a felülvizsgálati kérelmében, hogy a jogerős végzés az általa hivatkozott törvényi rendelkezéseket sérti.
[25] A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a jogerős végzést az elsőfokú bíróság határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a Pp. 275. § (4)–(5) bekezdése alapján az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Az elsőfokú bíróságnak a felperes keresetét érdemben vizsgálnia kell, és a per lefolytatását követően lesz abban a helyzetben, hogy döntsön a felperes által előterjesztett kárigény megalapozottságáról.
(Kúria Gfv. VII. 30.185/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás