MÜ BH 2015/233
MÜ BH 2015/233
2015.08.01.
A munkavállaló jogszerűen tagadta meg azon utasítás végrehajtását, amely olyan tevékenység ellátására irányult, amelyre képesítéssel nem rendelkezett [1992. évi XXII. tv. 83/E. § (1) bek., 89. §].
[1] A felperes a keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével.
[2] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az I. r. alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 774 783 forintot, ebből 541 347 forintnak 2012. március 2-tól a kifizetés napjáig járó kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[3] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes faipari szakközépiskolai végzettséggel rendelkezik, az alperesnél lapszabász munkakörben került foglalkoztatásra havi bruttó 120 000 forint munkabér mellett.
[4] A lapszabász munkakörhöz szakképzettségre nem volt szükség, ezen betanulás alapján ellátható tevékenységre az alperes 3 munkavállalót foglalkoztatott. Az ő feladatkörükbe tartozott a bútorlapok méretre vágása, azok élzárása, mozgatása, valamint a vevők kiszolgálása. A felperes a munkaviszony fennállása alatt targoncavezető tanfolyamot végzett, melynek költségét az alperes fedezte, így a megállapodásuk alapján a felperes munkakörébe tartozott a targonca kezelése, az azzal való munkavégzés.
[5] A felperes 2009. év végén felhívta a II. r. alperes figyelmét arra, hogy az eladásból megmaradt ajtófrontokhoz bútort lehetne összeszerelni, amit az alperes értékesíthet. A felperes ekkor egy konyhabútort a II. r. alperes felkérésére elkészített, 2010. évben pedig azt a munkáltató eladta.
[6] Ezt követően a II. r. alperes utasította a felperest, hogy a többi ajtófronthoz is készítse el a konyhabútort. A munkavállaló akkor tájékoztatta arról, hogy ez a feladat nem tartozik a munkakörébe, azonban külön díjazás ellenében ezt a tevékenységet elvégzi. A II. r. alperes felhívta a felperes figyelmét arra, hogy kötelessége teljesíteni az utasítást, ezért külön díjazásra nem jogosult. A felperes 2010. május 24-től szeptember 1-jéig keresőképtelen volt, majd a táppénzes időszak lejártát követően a II. r. alperes ismételten a konyhaszekrény összeszerelésére utasította. A felperes továbbra is fenntartotta azon álláspontját, hogy ezért a munkáért külön juttatásra jogosult.
[7] Az alperes 2010. szeptember 13-án a felperest írásbeli figyelmeztetésben részesítette. Ennek indokolása szerint a munkáját, feladatait hibásan végezte, illetve nem teljesítette, a munkáltató utasításait nem megengedhető stílusban véleményezte, és többszöri szóbeli figyelmeztetés ellenére a 2010. szeptember hónapban kiadott, és a munkakörébe tartozó feladatokat nem végezte el, illetve azt nem hivatalos pénzbeli ellentételezéstől tette függővé, amellyel sértette a munkáltató gazdasági érdekeit. Az alperes a figyelmeztetésben felhívta a felperes figyelmét, hogy az esetleges jövőbeni szerződésszegő, jogszabálysértő magatartása a munkaviszonyának rendes, illetve rendkívüli felmondással történő megszüntetését vonhatja maga után.
[8] A felperes az írásbeli figyelmeztetést követően sem készítette el a konyhabútorokat.
[9] Az alperes 2010. december 1-jén kelt rendes felmondásával szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Ennek indokolása elsődlegesen tartalmazta a munkaszerződésre hivatkozást, valamint az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 3. §-ának (1) és (5) bekezdésére utalást, továbbá a 103. § (1) bekezdés b) és c) pontját, valamint a 104. § (1) bekezdését. Ezt követően rögzítette, hogy a felperes munkáját, feladatait, illetve a munkáltató utasításait többszöri szóbeli, majd ezt követő írásbeli figyelmeztetés ellenére rendszeresen késve, hibásan, illetve egyáltalán nem teljesítette.
[10] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt az Mt. 89. §-ának (1)–(3) bekezdésében foglaltakra. Kifejtette, hogy az I. r. alperes a rendes felmondás indokaként a munkáltató érdekkörében felmerült okot, a gazdasági körülményeiben beállott változás miatti létszámcsökkentést jelölte meg.
[11] Az alperes a perben B. I., S. L., és B. K. tanúk vallomásával igazolta, hogy a lapszabász munkakör átszervezésre került, a korábbi 3 fő helyett 2 munkavállaló látta el azt a tevékenységet, és a felperes munkakörében nem alkalmaztak új munkavállalót. A felmondás jogszerűségét – figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalására is – a bíróság csak abban az esetben állapítja meg, ha a felmondási indok nemcsak valós, hanem okszerű is, így ha a munkáltató megindokolta, hogy miért az érintett munkavállaló munkaviszonyát mondta fel, az indokolásban foglaltakat bizonyítania kell. Erre tekintettel a perben az I. r. alperesnek azt is igazolnia kellett, hogy a bútor összeszerelése a lapszabászok munkakörébe tartozott, annak elvégzésére a II. r. alperes jogszerűen utasította a felperest.
[12] A tanúk nem rendelkeztek munkaköri leírással, elmondásuk szerint a feladataikról a munkaviszony létesítésekor a II. r. alperestől kaptak tájékoztatást, azok között a bútor összeszerelése nem szerepelt, és 2010-ig ilyen tevékenységet nem is végeztek. Ez utóbbit B. K. tanú is megerősítette. B. I. és S. L. tanúk vallomásából megállapítható volt, hogy ez a feladat nemcsak szerelési munkát jelentett, a rendelkezésre álló ajtófrontokhoz a bútort meg kellett tervezni, a bútorlapok méretét meg kellett adni. B. I. tanú határozottan állította, hogy ő a tervezési munkát szakképzettség hiányában nem tudta elvégezni, S. L. pedig azért tudott ennek a feladatnak eleget tenni, mert korábban több éven keresztül asztalos mellett dolgozott.
[13] Az Mt. 102. § (1) bekezdése szerint a munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés, a munkaviszonyra vonatkozó szabályok, illetve az egyéb jogszabályok szerint foglalkoztatni. Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság utalt az Mt. 83/E. § (1) bekezdésében szabályozott átirányításra. Az Mt. hivatkozott rendelkezéseiből következően a munkáltató a munkaszerződés szerinti munkakörében köteles a munkavállalót foglalkoztatni, a munkavállaló pedig a munkaköri feladatait ellátni. Az Mt. bizonyos esetekben lehetőséget biztosít a munkavállaló munkakörétől eltérő foglalkoztatására, azonban ennek feltételeit meghatározza. Eszerint a munkavállaló csak olyan egyéb feladatra vehető igénybe, amelyhez megfelelő képzettséggel rendelkezik, és az ilyen feladatellátást a munkáltató köteles a törvényben meghatározott mértékű díjazásban részesíteni.
[14] A II. r. alperes személyes meghallgatása során elismerte, hogy nem állt szándékában a felperes munkakörén kívüli munkáját ellentételezni, azt a felperes kérése ellenére kifejezetten elutasította, ezért a bíróság azt állapította meg, hogy a felperes nem követett el jogsértést, amikor a feladatot nem hajtotta végre.
[15] Az elsőfokú bíróság a továbbiakban utalt az Mt. 100. § (4)–(6) bekezdésében foglaltakra. Kifejtette, hogy a felperes viszonylag rövid ideig állt az alperes alkalmazásában, ezért kéthavi átlagkeresetnek megfelelő átalánykártérítés megfizetésére kötelezte az alpereseket az elmaradt munkabér összegének megtérítése mellett.
[16] Az alperesek fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét azzal hagyta helyben, hogy a felperes munkaviszonya 2014. március 4-én szűnik meg az I. r. alperesnél.
[17] A másodfokú bíróság ítélete szerint az alperesek a fellebbezésükben nem vitatták, hogy a rendes felmondás indoka a létszámcsökkentés volt, a többi ok a felperes kiválasztásának a szempontjait tartalmazta. A létszámcsökkentést az alperesek a perben bizonyították, azonban az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást abban, hogy amennyiben a munkáltató a kiválasztás szempontjait is meghatározza, az okszerűség vonatkozásában ezek fennállását is bizonyítania kell.
[18] Az elsőfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a lapszabász munkakörbe a bútortervezés és -összeszerelés nem tartozott bele, a méretre vágás, és az élfóliázás képezte a feladatkör részét. A tanúvallomások szerint, amikor a felek között a munkaszerződés létrejött, bútor-összeszerelés az alperesnél még egyáltalán nem volt és később sem álltak rendelkezésre az ehhez szükséges szerszámok.
[19] A felperesnek az alperessel kötött külön megállapodás alapján tartozott a munkakörébe a targoncás munka, bútor-összeszerelésben azonban a felek nem állapodtak meg. Az alperes által nem vitatottan a gazdasági nehézségekre tekintettel a felperes ötlete volt 2009-ben, hogy az elfekvő bútorfrontokból konyhabútort állítsanak össze, amely feladatot először önként vállalta és teljesítette. Amennyiben az alperes utóbb újabb bútort akart összeállíttatni, úgy kellett volna eljárnia, hogy vagy megállapodik a felperessel a munkakör módosításában, vagy asztalost alkalmaz.
[20] Amikor a felperes ellenérték nélkül nem volt hajlandó a feladatot elvégezni, magatartása nem volt jogellenes, mert a tevékenység nem tartozott a munkakörébe. Ezért ténybelileg valós volt, hogy a feladat elvégzését megtagadta, ez azonban nem lehetett a kiválasztás jogszerű indoka. Minderre tekintettel a perben a munkáltató bizonyította, hogy csökkentette a létszámot, de nem voltak alaposak, illetve valósak a kiválasztás felmondásban megjelölt szempontjai.
[21] Az elmaradt munkabér tekintetében a munkaviszonyon kívül elért alkalmi jövedelmet az elsőfokú bíróság helyesen nem vette figyelembe, mert ezzel az összeggel a felperes az I. r. alperessel fennállt munkaviszonya alatt is rendelkezett. A felperes erre vonatkozó életszerű állítását az alperesek semmivel nem cáfolták.
[22] Az alperesek a felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát kérték a felperes keresetének elutasítása mellett. Másodlagosan a hatályon kívül helyezést követően az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték a felperes perköltség fizetésre kötelezése mellett.
[23] A jogerős ítélet megállapításaival szemben a munkáltató nemcsak a működésével, hanem azon túl külön a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával összefüggő okra is alapozhatja a felmondását, amely nem minősül kiválasztási szempontnak, csupán külön felmondási oknak.
[24] Amennyiben a felperes képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával összefüggő felmondási okok a kiválasztás szempontjait rögzítették volna, a 2010. december 1-jén kelt rendes felmondás indokolása előbb tartalmazta volna a munkáltató működésével összefüggő felmondási okot, majd annak alátámasztásaként a „kiválasztási szempontokat”. Jelen esetben azonban egymástól függetlenül és láthatóan elkülönítetten fordítva kerültek az indokok megfogalmazásra.
[25] Kétséget kizáróan bizonyításra került, hogy a 2010. december 1-jén kelt rendes felmondás indokolása nem tartalmazott kiválasztási szempontot, több felmondási ok esetében pedig egyetlen indok bizonyítottsága is megalapozhatja az intézkedés jogszerűségét (BH 2003.211.II.). Ezen túlmenően nem volt vizsgálható, hogy a munkáltató miért a felperes mint az érintett munkavállaló munkaviszonyát mondta fel, és miért nem valamely azonos munkakört betöltő munkatársának jogviszonyát szüntette meg.
[26] A bútor-összeszerelés beletartozott a lapszabászok munkakörébe, ebben a tekintetben a felek módosították a felperes munkakörét. Az I. r. alperesnél a munkavállalók adminisztrátor, eladó, lapszabász, titkárnő, targoncás, valamint raktáros munkakörben voltak, illetve vannak foglalkoztatva. Ezen munkaköri elnevezésekből egyértelműen megállapítható, hogy a bútor-összeszerelés a lapszabászok munkakörébe tartozott, mivel ez a többi munkakör részét nyilvánvalóan nem képezhette. A felperes egyébként 2009-ben még maga is a munkakörébe tartozónak tekintette az összeszerelést. Valótlan, életszerűtlen, iratellenes az a felperesi által vallott, valamint a másodfokú bíróság által „magáévá tett elképzelés”, mely szerint míg a targoncás munka beletartozik a lapszabász munkakörbe, addig a bútor összeszerelése nem.
[27] A felperes elismerte, hogy a munkabérén túl egyéb megtérült jövedelme, illetve bevétele is volt, az elsőfokú bíróság ennek ellenére nem vizsgálta a ténylegesen megtérült jövedelmeket, a másodfokú bíróság pedig iratellenesen azt állapította meg, hogy „ezzel a jövedelemmel a felperes az I. r. alperessel fennállt munkaviszonya alatt is rendelkezett”.
[28] Bizonyításra került, hogy a lapszabászok, így a felperes munkaköre is szóbeli megállapodás alapján a munkaviszonyuk fennállása alatt módosításra, illetve kiegészítésre került oly módon, hogy lapszabászi munkakörük keretében látták el a bútor összeszerelési, raktárosi kisegítő, valamint bolti kisegítő, illetve a felperes a targoncásmunkákat.
[29] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
[30] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[31] A Kúria a felülvizsgálati kérelemnek csak azon részeit bírálhatta el, amelyek a jogszabályoknak megfelelnek (BH 1995.99/2.). Így vizsgálódási körébe csak a jogszabálysértés megjelölésével alátámasztott előadást, vagyis az Mt. 89. §-ának (2), (3) és (5) bekezdése rendelkezéseinek megsértését vonhatta [Pp. 272. § (2) bekezdés].
[32] Az eljáró bíróságok helyesen állapították meg, hogy a munkáltatói rendes felmondás az alperes érdekkörében felmerült okot, nevezetesen a gazdasági körülményeiben bekövetkezett változás miatti létszámcsökkentés szükségességét jelölte meg. Ez a körülmény bizonyításra került, és a munkáltató jogosult volt eldönteni, hogy kinek a jogviszonyát szünteti meg. A felmondás azonban tartalmazta a kiválasztás szempontjait, vagyis rögzítette, hogy miért a felperesre esett a választása, így az okszerűség tekintetében ezen indokot is értékelni kellett.
[33] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében is azt állította, hogy a létszámcsökkentés, illetve a felperes részéről elkövetett, az utasításokat megszegő magatartásra hivatkozás egymástól jól elkülönült felmondási indokok voltak. Nem vitás, hogy a munkáltató intézkedésének indokolása hol a felperesi magatartásokat, hol a létszámcsökkentés szükségességét említi, a felmondás utolsó bekezdése azonban egyértelműen azt támasztja alá, hogy a felperes munkakörének megszüntetésekor a neki felrótt magatartások képezték a kiválasztás szempontjait.
[34] A bíróságok helyesen fejtették ki, hogy a lapszabászok munkakörébe csak a méretre vágás és az élfóliázás tartozott, a bútortervezés és -összeszerelés asztalos végzettséget igényelt, amellyel a felperes nem rendelkezett. Az a felülvizsgálati hivatkozás, hogy a bútor-összeszerelés tekintetében szóban a munkakör módosításra került, nem nyert bizonyítást. A felperes nem vitásan 2009-ben összeszerelt egy konyhabútort, ez azonban nem jelenti azt, hogy a munkakörébe tartozónak tekintette ezen tevékenységet, különös tekintettel arra, hogy az ilyen irányú szakképzettsége hiányzott. Ebből következően az utasítás megtagadása nem volt törvénysértő, az a rendes felmondás jogszerű indoka nem lehetett (Mt. 89. §).
[35] A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a felperes munkakörébe külön megállapodás, és az alperes támogatásával megszerzett vezetői engedély alapján tartozott a targoncavezetői feladatok ellátása, az nem önmagában a lapszabász munkakörnek volt a része.
[36] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében sérelmezte, miszerint a bíróságok nem vizsgálták, hogy a felperes milyen egyéb, megtérült jövedelemmel rendelkezett. Ebben a körben azonban konkrét jogszabálysértést nem jelölt meg, az Mt. 100. §-ának (6) bekezdésére nem hivatkozott, így ezen felülvizsgálati hivatkozás érdemben nem volt vizsgálható a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján.
[37] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
(Kúria Mfv. I. 10.621/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás