MÜ BH 2015/237
MÜ BH 2015/237
2015.08.01.
Az Országos Erdőállomány Adattárban erdőként nyilvántartott terület jogi jelleg ingatlan-nyilvántartásban történő feljegyzése során az adattárból kiállított szemle- és teljes másolat minősül feljegyzés alapjául szolgáló okiratnak, ezért annak az érintett ingatlanok helyrajzi számait tartalmaznia kell [2004. évi CXL. tv. 82. §, 13. §; 109/1999. (XII. 29.) FVM. r. 39. § (2) bek., 126. §, 1952. évi III. tv. 216. § (1) bek.].
[1] Az alperesi beavatkozó a 2012. augusztus 30. napján kelt, az ingatlanügyi hatóságnak címzett megkeresésében a felperes a felperesi beavatkozók, továbbá a perben nem álló további jogi személyek tulajdonát képező Budapest XII. kerületi ingatlanok vonatkozásában az Országos Erdőállomány Adattárban erdőként nyilvántartott terület jogi jelleg feljegyzését kérte. A megkeresés tartalmazta az érintett ingatlanok helyrajzi számait, az ahhoz csatolt, 64/A, 69/A és 69/B jelű erdőrészletekről kiállított szemlemásolatokból azonban nem tűnt ki, hogy ezen erdőrészletek mely ingatlanokon fekszenek.
[2] Az elsőfokú hatóság a megkeresésben foglaltaknak megfelelően a kért jogi jelleget az ingatlanok tulajdoni lapjaira feljegyezte, ezen határozatot pedig a fellebbezés folytán eljárt alperes helybenhagyta.
[3] Indokolásában hangsúlyozta, hogy a földhivatalt a bejegyezhető jogra és a feljegyezhető tényre vonatkozó jogerős bírósági vagy más hatósági határozaton alapuló megkeresés köti. Mivel az ingatlanokra vonatkozóan a megkeresést a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 82. § (2) bekezdése értelmében hatósági határozatoknak kellett tekinteni, és az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtására kiadott 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (a továbbiakban: Inyvhr.) foglalt követelmények teljesültek, a jogi jelleg feljegyzésének nem volt akadálya.
[4] A felperes keresete folytán eljárt Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a felperes tulajdonát képező ingatlanok vonatkozásában az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot ezen ingatlanok tekintetében új eljárásra kötelezte.
[5] Indokolásában rámutatott, hogy az Inyvhr. 39/A. § (2) bekezdése értelmében az Országos Erdőállomány Adattárban erdőként nyilvántartott terület jogi jelleg feljegyzése vagy törlése az erdészeti hatóság megkeresésére, annak jogerős határozata alapján kerülhet sor, az Inyvhr. 126/A. §-a alapján pedig a fenti jogszabályhely alkalmazása során jogerős határozatnak az erdészeti hatóság által az Országos Erdőállomány Adattárból kiállított szemle és teljes másolat minősül. A fentiekre tekintettel az alperesi beavatkozó által csatolt, három erdőrészletről kiállított szemlét kellett a bejegyzés alapjául szolgáló okiratnak tekinteni, ezért az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 34. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó 32. § (1) bekezdése alapján ezen okiratoknak kellett volna tartalmaznia az érintett ingatlanok helyrajzi számait. Mivel a szemlemásolatok helyrajzi számokat nem tartalmaztak, azok bejegyzés alapjául sem szolgálhattak.
[6] Az eljárt bíróság hangsúlyozta, hogy a nem a felperes tulajdonában álló ingatlanok vonatkozásában ítéletet nem hozhatott, figyelemmel arra, hogy az alperesi határozattal szemben kizárólag a felperes nyújtott be keresetet, a felperes kereshetőségi joga pedig csak a saját tulajdonában álló ingatlanokra terjedt ki.
[7] A jogerős ítélettel szemben a felperes, valamint az I. és II. r. felperesi beavatkozó, továbbá az alperes és az alperesi beavatkozó terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
[8] A felperes, valamint az I. és II. r. felperesi beavatkozó közös felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetnek teljes egészében – a megkereséssel érintett valamennyi ingatlanra vonatkozóan – helyt adó döntés meghozatalát, másodsorban pedig az ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését kérték.
[9] Hangsúlyozták, hogy a felperes nem csupán egyes ingatlanok tekintetében nyújtott be keresetet, hanem az alperesi határozat egészének megváltoztatását, illetve hatályon kívül helyezését kérte. Miután a felperes jogát a határozat sértette, az Inytv. 58. § (1) bekezdése alapján jogszerűen indíthatott pert a határozat mint egységes egész felülvizsgálata iránt.
[10] A Kúria az alperesi beavatkozó által előterjesztett felülvizsgálati kérelmet külön végzéssel hivatalból elutasította.
[11] A felülvizsgálati kérelmek nem alaposak.
[12] A Kúria álláspontja szerint az eljárt bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette az ügyben irányadó tényállást, és az alapján, az alkalmazandó jogszabályok helyes értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy az alperesi beavatkozó megkeresése, illetve az ahhoz csatolt dokumentumok alapján az Országos Erdőállomány Adattárban erdőként nyilvántartott terület jogi jelleg feljegyzésére nem kerülhetett volna sor az alábbiak szerint.
[13] A megkeresés ingatlanügyi hatósághoz történő előterjesztésének időpontjában hatályos Inyvhr. 39/A. § (2) bekezdése szerint az Országos Erdőállomány Adattárban erdőként nyilvántartott terület jogi jelleg feljegyzése vagy törlése az erdészeti hatóság megkeresésére, annak jogerős határozata alapján történik.
[14] Az Inyvhr. 126/A. §-a értelmében a rendelet 39/A. § (2) bekezdésének alkalmazásában az erdészeti hatóság által az Országos Erdőállomány Adattárból kiállított szemle és teljes másolat jogerős határozatnak minősül.
[15] A fenti jogszabályi rendelkezések alapján az eljárt bíróság helyesen jutott arra a megállapításra, hogy a perbeli ügyben az Inytv. 6. § (1) bekezdése szerinti bejegyzés, feljegyzés alapjául szolgáló okiratnak a megkereséshez mellékelt jogerős határozat, azaz az Országos Erdőállomány Adattárból kiállított szemle minősül. Miután az Inyvhr. 126/A. §-ában foglalt fogalommeghatározás pontosan megjelöli, hogy az Inyvhr. 39/A. § (2) bekezdésének alkalmazása során mi minősül jogerős határozatnak, nem lehet arra a megállapításra jutni, hogy már maga a megkeresés is határozatnak tekintendő, hiszen a jogszabály ezen okiratok együttes csatolását kívánja meg a jogi jelleg feljegyzéséhez.
[16] Az alperes Ket. 82. § (2) bekezdésére történő hivatkozásával kapcsolatban a Kúria utal a Ket. 13. § (6) bekezdésére, amely alapján jogszabály az e törvényben nem szabályozott, de e törvény szabályaival összhangban álló kiegészítő jellegű rendelkezéseket állapíthat meg. A Kúria álláspontja szerint a perbeli ügyben egyértelműen ilyen rendelkezésnek minősülnek az Inyvhr. rendelkezései, amelyek kifejezetten a perbeli jogi jelleg feljegyzése iránti eljárásban határoznak meg részletszabályokat. Alaptalanul hivatkozott ezért az alperes arra, hogy ezek csak kisegítő jellegű, „szabadon választható” jogszabályi rendelkezések, hiszen ezen értelmezés mellett egyfelől maguk a végrehajtási rendelet idézett jogszabályhelyei válnának feleslegessé, másrészt az az Inyvhr. ezen rendelkezéseinek a Ket. 13. § (6) bekezdésével összhangban álló értelmezését is kizárná, nevezetesen, hogy valóban a Ket. által nem szabályozott kérdésről van szó.
[17] A fentiekre tekintettel az eljárt bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a közigazgatási eljárásban elmaradt a szemlemásolatoknak – mint az Inytv. 6. § (1) bekezdése szerinti bejegyzés alapjául szolgáló okiratoknak – az Inytv. 32. § (1) bekezdése szerinti vizsgálata, hiszen ellenkező esetben a hatóságnak meg kellett volna állapítania, hogy a helyrajzi számokat nem tartalmazó okiratok bejegyzés alapjául nem szolgálhatnak.
[18] A fentiekre tekintettel az alperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt jogszabályi rendelkezéseknek az eljárt bíróság általi megsértése nem volt megállapítható.
[19] A Kúria ugyanakkor a felperes, valamint az I. és II. r. felperesi beavatkozók felülvizsgálati kérelmét is alaptalannak találta az alábbiak szerint.
[20] Miután a felperes a közigazgatási eljárásban mint érintett ingatlantulajdonos ügyfélként vett részt, perindítási jogosultsága a Pp. 327. § (1) bekezdés a) pontja alapján nem volt kétséges. A bíróságnak azonban nemcsak a felperes perindítási jogosultságát kellett vizsgálnia, hanem vizsgálandó volt aktív perbeli legitimációja is, azaz az egyes kereseti kérelmekhez kapcsolódó kereshetőségi joga is. Az ügyfelek kereshetőségi joga ugyanis nem korlátlan, nem hivatkozhatnak alappal minden, az eljárás során esetlegesen megvalósult jogszabálysértésre, kizárólag olyan kérdésben élhetnek a felülvizsgálat lehetőségével, amely jogukat vagy jogos érdeküket közvetlenül és nyilvánvalóan érinti. Ezt juttatja kifejezésre az ingatlanügyi hatósági eljárás vonatkozásában az Inytv. 58. § (1) bekezdése is, mely szerint a jogok és tények bejegyzése, illetőleg adatok átvezetése tárgyában hozott, fellebbezéssel meg nem támadható ingatlanügyi hatósági határozat ellen bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújthat be az, akinek jogát a határozat sérti.
[21] A fentiek alapján az eljárt bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes csak a saját tulajdonát képező ingatlanok vonatkozásában rendelkezett kereshetőségi joggal, ezért a más tulajdonában álló ingatlanokat érintő határozati rendelkezések hatályon kívül helyezését – kereshetőségi joga hiányában – alappal nem kérhette, annak ellenére sem, hogy perindítási joga nem volt korlátozott. Egyértelműen megállapítható volt, hogy az elsőfokú határozat a megkereséssel érintett valamennyi ingatlan tekintetében önálló rendelkezést tartalmazott, így az egyes határozati rendelkezések jól elkülöníthetőek voltak. A Kúria megjegyzi, hogy maga a felperes is utalt arra, hogy a hatóság azt is megtehette volna, hogy ugyanezen megkeresés alapján ingatlanonként külön-külön határozatot hoz.
[22] Miután a jogerős ítélet a felperes tulajdonát képező ingatlanok vonatkozásában tartalmazott rendelkezést, a további ingatlanok tekintetében pedig a felperes kereshetőségi jogának hiányát állapította meg, kimerítette a felperesi keresetet, ezért a Pp. 213. § (1) bekezdésének sérelme nem volt megállapítható. A Kúria észlelte, hogy a felperes kereshetőségi jogával nem érintett ingatlanok vonatkozásában a jogerős ítélet kifejezetten nem rendelkezett a kereset elutasításáról, ezen eljárásjogi jogsértést azonban nem találta olyan súlyúnak, amely a jogerős ítélet megváltoztatását indokolta volna. E körben a Kúria arra is figyelemmel volt, hogy a felperesi oldal nem azon okból hivatkozott a Pp. 213. § (1) bekezdésének a sérelmére, hogy az ítélettel nem érintett ingatlanok vonatkozásában a kereset kerüljön elutasításra, hanem hogy a Kúria az ítélet megváltoztatásával ezen ingatlanok vonatkozásában is kötelezze új eljárásra az elsőfokú közigazgatási szervet.
[23] Mindezekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelmekben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. III. 38.129/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás