BÜ BH 2015/243
BÜ BH 2015/243
2015.09.01.
I. A hivatali vesztegetés bűntette szempontjából vezető beosztású hivatalos személy az a rendőr is – ekként a hivatali vesztegetés minősített esetének lehet alanya – akit a távol lévő vezető helyettesítésével alkalmilag bíznak meg. Ha azonban a vesztegetést olyan időpontban követi el, amikor ilyen helyettesítési megbízást nem kapott, e vesztegetés alapesetéért felel.
II. Hivatalos személlyel szemben korrupciós bűncselekmény miatt általában nem indokolt a büntetés enyhítő szakasz alkalmazásával történő kiszabása, a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése, a büntetés hátrányos jogkövetkezménye alóli előzetes mentesítés.
III. A katonának minősülő hivatalos személy lefokozása ilyen bűncselekmény miatt akkor is indokolt, ha cselekményére tekintettel fegyelmi eljárás eredményeként a fegyveres szerv kötelékéből eltávolították [1978. évi IV. tv. 250. § (1)–(2) bek.; 1996. évi CLIII. tv. 50. §].
[1] A III. r. terheltet a törvényszék a 2012. július 23-án meghozott ítéletében bűnösnek mondta ki az 1978. évi IV. törvény 250. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő vesztegetés bűntettében, ezért őt nyolc hónap – végrehajtásában kétévi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte, egyben a terheltet előzetes mentesítésben részesítette.
[2] A védelmi fellebbezés alapján eljárt ítélőtábla a 2013. május 3. napján meghozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét a III. r. terhelt tekintetében megváltoztatta, és vele szemben 15 000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el; egyebekben az elsőfokú ítéletének rá vonatkozó rendelkezéseit helybenhagyta.
[3] A jogerős ítéletek ellen a III. r. terhelt védője felülvizsgálati indítványt terjesztett elő a Be. 416. § (1) bekezdésének a), b) és c) pontjára hivatkozva.
[4] Az indítványozó anyagi jogi jogsértésre hivatkozva vitatta a terhelt vezető beosztású hivatalos személy voltát; álláspontja szerint téves az eljárt bíróságok azon álláspontja, miszerint a vezető beosztású személy jelenlétének hiányában az alkalmanként őt helyettesítő személy ugyanazokkal a jogokkal, hatáskörrel, feladatkörrel, illetve irányítási feladatokkal rendelkezik. Megítélése szerint a helyettesítéssel időszakosan együtt járó feladatok elvégzése nem értékelhető akként, mintha az alkalmankénti helyettes tevékenysége teljes mértékben, maradéktalanul megegyezne az eredeti vezető beosztású személy irányítási feladataival, felelősségével és döntési jogkörével.
[5] A védő arra hivatkozott, hogy a III. r. terhelt tekintetében sem a vezénylési és megbízási állománytábla, sem állományparancs, sem a terhelt munkaköri leírása nem tartalmazott a helyettesítésre vonatkozó kitételt, ami azt bizonyítja, hogy a terhelt az elkövetés időpontjában nem minősült vezető beosztású hivatalos személynek.
[6] Emellett a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára, illetve a 373. § (1) bekezdés III. a) pontjára hivatkozva az indokolási kötelezettség megszegését is az eljárt bíróságok terhére rótta, egyrészt a megállapított történeti tényállás hiányosságaira utalva, másrészt a titkos információgyűjtés eredményének felhasználását sérelmezve.
[7] Álláspontja szerint a bíróságok kétséget kizáróan nem bizonyítottan állapították meg azt, hogy a III. rendű terhelt bűncselekményt a megállapított tényállásban meghatározott módon, jogtalan előny elfogadásával elkövette. Következtetéseiket az ügy I. r. terheltjének később módosított vallomására, valamint a lehallgatási anyagra alapozták, ugyanakkor nem megfelelő módon értékelték a lehallgatás során beszerzett bizonyítékokat; emellett az eljárt hatóságok megsértették a titkos információgyűjtéshez kapcsolódó, a Be. 206/A. § (1) bekezdés b) pontja szerinti haladéktalanság elvét, mivel az utolsó telefonlehallgatás időpontja 2008. január 11. napja volt, a lehallgatást végző szerv a feljelentési kötelezettségének pedig csupán 2008. február 7. napján tett eleget.
[8] Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat helyezze hatályon kívül és az eljárt törvényszéket utasítsa új eljárásra.
[9] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt a törvényben kizártnak tartotta.
[10] Álláspontja szerint a felülvizsgálati indítványnak a törvénysértő minősítést az irányítási tevékenység hiánya miatt vitató része a tényállás támadásának minősül, mivel az irányadó tényállás rögzíti, hogy a III. r. terhelt alosztályvezetőként az osztályvezetőt helyettesítve közvetlen irányítói és felügyeleti tevékenységet gyakorolt a technikai csoport felett.
[11] Emellett utalt arra, hogy a ténylegesen irányítói és felügyeleti tevékenységet gyakorló személy vezető beosztású személynek minősül akkor is, ha az osztályvezetői feladatok ellátása helyettesítés, és nem vezénylés vagy állományparancs alapján történt.
[12] Ennek alátámasztására az elkövetéskor hatályos, a belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek és az önkormányzati tűzoltóság hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjaival kapcsolatos munkáltatói jogkörök szabályozásáról, valamint e szerveknél rendszeresített hivatásos beosztások meghatározásáról szóló 11/1997. (II. 18.) BM rendelet 25. §-ának (4) bekezdésére és 2. számú mellékletére, továbbá a BH 2013.35. számon közzétett eseti döntésre is hivatkozott.
[13] Törvényben kizártnak tartotta az indokolási kötelezettség elmulasztására hivatkozást is, mivel az indítványozó a bizonyítékok elfogadásának a vitatásán keresztül szintén a tényállást támadta; emellett – függetlenül a hivatkozás alaposságától vagy alaptalanságától – törvényben kizártnak találta a titkos információgyűjtés kapcsán az eljárási szabályok megsértésének kifogásolását is.
[14] Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványt mint törvényben kizártat utasítsa el.
[15] A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Kúria a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítvánnyal érintett terhelt tekintetében a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül; emellett vizsgálta a Be. 423. § (5) bekezdésére figyelemmel a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.
[16] A felülvizsgálati indítvány az eljárásjogi szabálysértéseket állító részében kizárt, ugyanakkor a jogi minősítést támadó része – bár eltérő indokok alapján – helytálló.
[17] Ennek ellenére a megtámadott határozat érdemi felülvizsgálatának az alábbiak miatt nincs helye:
[18] a Be. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított tényállás az irányadó, és ez a tényállás az indítványban nem is támadható.
[19] A védő a felülvizsgálati indítványban ugyan a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott eljárási szabálysértésre, ezen belül is a Be. 373. § (1) bekezdésének III/a) pontjára, azaz az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozott, tartalma szerint azonban ezen keresztül a megállapított tényállást, ezen belül a bűncselekmény elkövetési magatartásának a terhelt részéről történő kifejtését vitatta.
[20] Ezzel pedig – ahogy a titkos információgyűjtés eredménye felhasználásának kifogásolásával is – az eljárt bíróságok bizonyítékértékelési tevékenységét, ezen keresztül pedig a jogerős ítéletben megállapított tényállás megalapozottságát támadta a törvényi tilalom ellenére.
[21] A Be. 373. § (1) bekezdés III/a) pontja szerint az indokolási kötelezettség – felülvizsgálati indítványban hivatkozott – megsértése kizárólag akkor eredményezhetne felülvizsgálati eljárást is megalapozó, feltétlen hatályon kívül helyezést, ha a megtámadott határozat indokolása – tény- vagy jogkérdés kapcsán – oly mértékben lenne hiányos, hogy abból nem lenne megállapítható, mire alapozta a bíróság a döntését (BKv 1., BH 2010.117.).
[22] Ilyen fokú hiányosság azonban nem állapítható meg akkor, ha az ügydöntő határozatokból kitűnik az eljárt bíróságoknak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, továbbá az, hogy az érdemi döntésekben kifejeződő jogi álláspontjukat a bíróságok mire alapozták (BH 2013.10.).
[23] Amint arra a Legfőbb Ügyészség is rámutatott: a felülvizsgálati ügyekben követett bírói gyakorlat szerint az, hogy a terhelt telefonbeszélgetéseinek a lehallgatásán alapuló feljelentési kötelezettségét a rendvédelmi hatóság haladéktalanul teljesítette-e és így a lehallgatás eredménye bizonyítékként értékelhető volt-e, nem anyagi, hanem eljárásjogi kérdés. Az esetlegesen törvénysértő módon beszerzett bizonyíték figyelembevétele, illetőleg annak kirekeszthetősége nem a bűnösségre vont jogi következtetést vagy a bűncselekmény minősítésének törvényességét érinti, nem anyagi jogszabálysértés, hanem a tényállás megalapozottságának támadása (BH 2012.186.).
[24] A hivatalos személy fogalmával ellentétben az 1978. évi IV. törvény a „vezető beosztás” tartalmát nem határozza meg.
[25] Ilyen törvényi meghatározás hiányában pedig a bírói gyakorlat szerint a tényleges tevékenység alapján kell megállapítani azt, hogy valamely beosztás vezető beosztásnak számít-e.
[26] Ugyanakkor – mint ahogyan a Kúria azt a Legfőbb Ügyészség által hivatkozott BH 2013.35. számon közzétett eseti döntésében kifejtette – amennyiben jogszabály határozza meg a hivatalos személy vonatkozásában a vezetői beosztásokat, akkor a jogszabályban tételesen megjelölt kör nem bővíthető. Ebből következően a jogszabály felsorolásában nem szereplő beosztás nem tekinthető vezető beosztásnak; másrészt viszont a jogszabályi meghatározásban vezetőiként szereplő beosztás mindenképpen ilyennek tekintendő.
[27] A Rendőrség, mint az 1978. évi IV. törvény Btk. 137. § 1. pontjának l) alpontjában szereplő, jogszabály alapján közhatalmi, államigazgatási feladatokkal megbízott szerv tekintetében a Legfőbb Ügyészség helytállóan hivatkozott az elkövetéskor hatályos, a belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek és az önkormányzati tűzoltóság hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjaival kapcsolatos munkáltatói jogkörök szabályozásáról, valamint e szerveknél rendszeresített hivatásos beosztások meghatározásáról szóló 11/1997. (II. 18.) BM rendelet 25. §-ának (4) bekezdésére és 2. számú mellékletére, mely szerint a területi szerv osztályvezetői beosztása vezetői munkakör.
[28] A felülvizsgálati indítványban kifejtettekkel szemben az eljárt bíróságok a rendelkezésükre álló iratok alapján helyesen foglaltak állást abban a kérdésben, hogy a tényállásban rögzített időszakokban, illetve napokon az osztályvezető szabadsága, illetve betegsége miatt a III. r. rendőr főhadnagy terhelt látta el az osztályvezetői feladatokat, így közvetlen irányító és felügyeleti tevékenységet gyakorolt a technikai csoport felett.
[29] Szemben a felülvizsgálati indítványban kifejtettekkel: nem sérti az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény rendelkezéseit a vezető beosztású személy alkalmankénti helyettesítése akkor sem, ha a munkáltató nem vonja le annak minden munkajogi következményét.
[30] A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) elkövetéskor hatályos 50. §-ának rendelkezései szerint az ideiglenesen megüresedett szolgálati beosztás ellátásával, illetőleg a szolgálati beosztás ellátásában tartósan akadályozott személy helyettesítésével, továbbá a hivatásos állomány tagjának szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával a hivatásos állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható. Az ilyen megbízás történhet az eredeti beosztás ellátása mellett vagy az ellátása alóli mentesítéssel, amelynek időtartama az egy évet nem haladhatja meg. Az egy hónapi időtartamot meg nem haladó megbízáshoz a hivatásos állomány tagjának beleegyezése nem szükséges. A szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkörrel való megbízás nem esik a fenti időkorlátozás alá. Ha a megbízott személyt az eredeti beosztás ellátása alól mentesítették, részére a megbízással betöltött beosztás szerinti illetmény jár, amely nem lehet kevesebb az eredeti illetményénél. Ha a hivatásos állomány tagja a megbízást az eredeti beosztásának ellátása mellett végzi, a többletszolgálatért az illetményalap 25-100 százalékáig terjedő díjazásra jogosult. A szervezetszerű helyettesnek a parancsnoka helyettesítéséért díjazás nem jár. Az illetmény és a díjazás a harminc napot meghaladó megbízás esetén visszamenőleg, a megbízás első napjától jár.
[31] E törvényi rendelkezések alapján a III. r. terhelt eseti megbízása az osztályvezetői feladatok ellátásával jogszerű volt.
[32] Így a terhelt azokban az időszakokban, amikor ténylegesen a távol lévő osztályvezető helyettesítésével bízták meg, az 1978. évi IV. törvény 250. §-ának alkalmazása szempontjából vezető beosztású hivatalos személynek minősült. Ezek az időszakok a tényállás szerint: 2007. október 8-12., október 17-31., továbbá november 12., 13. és 30. napja.
[33] A tényállás szerint ugyanakkor az ügy I. r. terheltje 2007. november 5. napján hívta fel a III. r. terheltet és közölte vele, hogy a kapuszolgálaton csomagot hagyott számára. A tényállásban arra nincs adat, hogy a küldeményt a III. r. terhelt mikor vette át, az csupán annyit rögzít, hogy az I. r. terhelt az üggyel összefüggésben 2007. november 22-én beszélt újra a II. rendű terhelttel, aki elmondta, hogy a csomagot megkapta, majd aznapra vagy az azt követő napokra találkozót beszéltek meg, amelyen az adatkérő lapot az I. r. terhelt átadta a III. r. terheltnek.
[34] Az időszakok, illetve időpontok összevetéséből következően a III. r. terhelt sem 2007. november 5-én, sem november 22-én vagy az azt követő napok valamelyikén nem helyettesítette az osztályvezetőt.
[35] Így sem a vesztegetési összeg, sem az adatkérő lap átvételekor nem volt (az ügy szempontjából) vezető beosztású hivatalos személy.
[36] Ezért cselekményének az 1978. évi IV. törvény 250. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti minősítése törvénysértő; a cselekmény a hivatali vesztegetés bűntettének alapesete, azaz helyes minősítése: az 1978. évi IV. törvény 250. § (1) bekezdése.
[37] A Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontja alapján azonban felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy az anyagi jog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
[38] Az eljárt bíróságok által – tévesen – minősített, a vezető beosztású hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntette két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel volt büntetendő. Ugyanakkor az 1978. évi IV. törvény 87. § (2) bekezdésének c) pontja szerint akkor, ha a büntetési tétel legkisebb mértéke kétévi szabadságvesztés, ehelyett legkevesebb egyévi szabadságvesztést lehetett kiszabni.
[39] A saját törvénysértő minősítésükhöz képest mind a törvényszék, mind az ítélőtábla törvénysértő büntetést szabott ki a III. r. terhelttel szemben, amikor a börtönbüntetés tartamát a legkevesebb egyévi szabadságvesztés helyett nyolc hónapban határozta meg.
[40] A bűncselekmény törvényes minősítéséhez [1978. évi IV. tv. 250. § (1) bek.] kapcsolódó büntetési tétel egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés. Az enyhítő rendelkezés – az 1978. évi IV. törvény 87. § (2) bekezdés – d) pontja alapján akkor, ha a büntetési tétel legkisebb mértéke egyévi szabadságvesztés, ehelyett rövidebb tartamú szabadságvesztést lehetett kiszabni.
[41] Így tehát a törvényes minősítés mellett – az enyhítő szakasz alkalmazásával – kiszabható büntetésre tekintettel az eljárt bíróságok által kiszabott mértékű szabadságvesztés törvényes.
[42] A Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontjában konjunktívként meghatározott két ok közül az egyik – a bűncselekmény törvénysértő minősítése – megvalósult ugyan, ez azonban nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását.
[43] Ezért a felülvizsgálati indítvány nem vezethetett eredményre.
[44] Ezért a Kúria a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
[45] Megjegyzi még a Kúria a következőket:
[46] az eljárt bíróságok – amellett, hogy saját téves jogi álláspontjukhoz képest a szabadságvesztést törvénysértően enyhe tartamban szabták ki – jelentősen eltértek a korrupciós bűncselekmények elkövetőivel szemben a bírói gyakorlat által mértékadónak tekintett büntetéskiszabási gyakorlattól, amely szerint a hivatalos személy által elkövetett vesztegetési cselekmények alapesetében sem kerülhet sor sem a szabadságvesztés enyhítő szakasszal történő kiszabására, sem végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztésére, és különösen nem indokolt az előzetes mentesítés. Emellett a büntetőjogi értelemben vett katonával szemben korrupciós bűncselekmény miatt a szolgálati viszonyt megszüntető lefokozás mint katonai büntetés (az elkövetéskori szabályozás szerint még katonai mellékbüntetés) akkor sem mellőzhető, ha köztudott, hogy a belső rendőrségi szabályzatok értelmében az ilyen jellegű bűncselekményeket elkövető rendőröket fegyelmi vagy méltatlansági eljárás keretében a fegyveres szerv kötelékéből mindenképpen eltávolítják.
(Kúria Bfv. I. 132/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás