BÜ BH 2015/244
BÜ BH 2015/244
2015.09.01.
I. Az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás – egyebek mellett – a jogosulatlanul megszerzett készpénz-helyettesítő fizetési eszköz felhasználásával valósulhat meg, ezáltal a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés az előbbi bűncselekménynek rendszerinti eszközcselekménye. Ennek következtében e két bűncselekmény halmazata látszólagos, csak az előbbi bűncselekmény megállapításának van helye [Btk. 393. § (1) bek., 375. § (5) bek.].
II. Nincs helye harmadfokú eljárásnak, ha az első- és másodfokú bíróság ítéletében a bűnösség köre nem változik, a másodfokú bíróság a vád tárgyává tett és az elsőfokú bíróság által maradéktalanul elbírált tényeket illetően a cselekményeket tévesen minősítve, a látszólagos halmazatban levő bűncselekmény miatt további bűnösséget állapít meg [Be. 386. § (1) bek.].
[1] A vádlottat a törvényszék a 2014. augusztus 28. napján kihirdetett ítéletében bűnösnek mondta ki a Btk. 160. § (1) bekezdésében meghatározott, de a (2) bekezdés f) pontja, részben d) pontja, részben j) pontja szerint minősülő emberölés bűntettében, 2 rendbeli, a Btk. 366. § (1) bekezdésének b) pontja szerint minősülő kifosztás bűntettében, a Btk. 393. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott, a (2) bekezdés II. fordulata szerint minősülő készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés bűntettében, a Btk. 380. § (1) bekezdése szerint minősülő jármű önkényes elvételének bűntettében és a Btk. 373. § (1) bekezdésében meghatározott, és a (2) bekezdés bc) alpontjára figyelemmel a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettében; ezért őt mint különös visszaesőt halmazati büntetésül életfogytig tartó fegyházbüntetésre és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte, emellett 166 300 forint összegű vagyonelkobzást rendelt el vele szemben. Rendelkezett arról, hogy a vádlott a szabadságvesztésből legkorábban negyven év letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.
[2] A védelmi fellebbezés alapján eljárt ítélőtábla a 2015. január 28. napján meghozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a vádlott bűnösségét további 3 rendbeli, a Btk. 375. § (1) bekezdésében meghatározott és az (5) bekezdés szerint minősülő információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntettében is megállapította, ezért és a terhére még megállapított bűncselekmények miatt halmazati büntetésül, mint különös visszaesőt az elsőfokú bíróság által kiszabott fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre ítélte, a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés érintetlenül hagyásával. Pontosította a vagyonelkobzás összegét, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] Az ítélet ellen – annak kihirdetését követően, a nyilvános ülésen – az ítélőtábla jogorvoslati lehetőséget biztosított, mellyel élve a vádlott és védője a másodfokú ítélet ellen fellebbezést jelentett be.
[4] A másodfellebbezést a törvény rendelkezése ellenére sem a vádlott, sem a védő nem indokolta írásban.
[5] A Legfőbb Ügyészség a védelmi fellebbezéseket a törvényben kizártnak tartotta.
[6] Álláspontja szerint a Be. 386. § (1) bekezdés a) és b) pontjának helyes értelmezése szerint harmadfokú eljárásra kerülhet sor, ha a másodfokú bíróság olyan cselekmény miatt is megállapította a vádlott bűnösségét, amelyet az elsőfokú bíróság elbírált. Amennyiben a bűnösség köre nem változik, csupán a cselekmény minősítése kapcsán dönt a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérően, nincs helye másodfellebbezésnek és így harmadfokú eljárásnak.
[7] Kifejtette, hogy ugyan az adott ügyben a másodfokú bíróság formálisan részben eltérő döntést hozott, amikor a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés bűntette mellett a vádlott bűnösségét 3 rendbeli információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntettében is megállapította, ez azonban arra vezethető vissza, hogy az ítélőtábla a büntető anyagi jogi kérdésben tévesen foglalt állást, amikor a megszerzést és a felhasználást külön törvényi tényállás alá vonta, és így a két törvényi tényállás álláspontja szerint anyagi halmazatot képez. Ez azonban a minősítés, és nem a bűnösség körébe tartozó kérdés, amely a harmadfokú eljárást nem alapozza meg.
[8] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla másodfokú ítélete ellen bejelentett fellebbezéseket mint törvényben kizártakat tanácsülésen utasítsa el (BF.460/2015.).
[9] Tévedett az ítélőtábla, amikor jogorvoslati jogot biztosított határozata ellen.
[10] A Btk. 393. § (1) bekezdésének a) pontja szerint az, aki egy vagy több olyan készpénz-helyettesítő fizetési eszközt, amely nem vagy nem kizárólag a sajátja, vagy amelynek a használatára nem vagy nem kizárólagosan jogosult, mástól, annak beleegyezése nélkül, jogtalanul elvesz vagy megszerez, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélést követ el,
[11] míg a Btk. 375. § (5) bekezdése szerint információs rendszer felhasználásával elkövetett csalást valósít meg, aki hamis, hamisított vagy jogosulatlanul megszerzett elektronikus készpénz-helyettesítő fizetési eszköz felhasználásával vagy az ilyen eszközzel történő fizetés elfogadásával okoz kárt.
[12] Az irányadó tényállás szerint a vádlott a sértett pénztárcájában megtalálta és jogtalanul megszerezte a tényállásban rögzített három különböző (melyek közül kettő a sértetté, egy a sértett lányáé volt) bankkártyát, majd azok közül kettő felhasználásával készpénzt vett fel, a harmadikkal pedig ezt megkísérelte, de az utóbbi cselekmény fedezethiány miatt kísérleti szakban maradt.
[13] Az kétségtelen, hogy a vádlott a három bankkártya jogosulatlanul megszerzésével megvalósította a Btk. 393. § (1) bekezdése szerinti bűncselekmény tényállását, majd ezt követően, időben és térben elkülönülten használta fel a három jogosulatlanul megszerzett bankkártyát.
[14] E tényekből azonban – a tényállások logikai elemzése helyett kizárólag a Btk. eltérő fejezeteiben történt elhelyezést alapul véve – helytelenül vont le jogi következtetést az ítélőtábla.
[15] A készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés közvetlen elkövetési tárgya a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz, azaz az elektronikus készpénz-helyettesítő fizetési eszköz is, közvetett tárgya pedig a pénzforgalom, a készpénzkímélő fizetési rendszer zavartalan, biztonságos működése. Ennek a bűncselekménynek tényállása nem tartalmaz eredményt.
[16] A Btk. 375. § (5) bekezdése szerinti bűncselekmény, az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalásnak ugyancsak közvetlen elkövetési tárgya az elektronikus készpénz-helyettesítő fizetési eszköz, közvetett tárgya pedig a vagyoni viszonyok mellett szintén a pénzforgalom, a készpénzkímélő fizetési rendszer, továbbá az információs rendszerek zavartalan működése.
[17] A 393. § (1) bekezdése az elektronikus készpénz-helyettesítő fizetési eszköz jogtalan elvételét vagy megszerzését, a 375. § (5) bekezdése a jogosulatlanul megszerzett elektronikus készpénz-helyettesítő fizetési eszköz felhasználásával elkövetett bűncselekményt rendeli büntetni, azonban az utóbbi tényállás már eredményt – kárt – is tartalmaz.
[18] Mindezekből következően akkor, ha a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz jogosulatlan megszerzését követően annak felhasználására is sor került, mégpedig jogtalan haszonszerzési céllal, már nem a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés, hanem az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás megállapításának van helye.
[19] A Btk. 375. § (5) bekezdésében ugyanis a törvény összetett bűncselekményként törvényi egységet hozott létre, melyben a 393. § (1) bekezdése szerinti magatartás – a jogosulatlan megszerzés – eszközcselekménye az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalásnak.
[20] Ezért a két bűncselekmény anyagi halmazata csupán látszólagos.
[21] Így mind az első fokon eljárt bíróság, mind az ítélőtábla helytelenül minősítette a vádlottnak a készpénz-helyettesítő fizetési eszközökkel kapcsolatos cselekményeit.
[22] Ez azonban nem változtat azon, hogy a másodfokú bíróság döntése valójában nem további büntetőjogi felelősséget megállapító, hanem a vádlott terhére megállapított bűncselekményt eltérően – és a fentiek szerint ugyancsak tévesen – minősítő rendelkezés.
[23] Miután pedig a másodfokú bíróság a bűnösség kérdésében nem foglalt eltérően állást az elsőfokú bírósághoz képest, annak ellenére, hogy a változtatás érdemi, az nem minősül olyannak, amely a Be. 386. § (1) bekezdése alapján megnyitná a harmadfokú eljárás lehetőségét.
[24] Ezen a Be. 386. § (1) bekezdésének utóbb – a 2009. évi LXXXIII. törvénnyel beiktatott – b) pontja sem változtatott.
[25] Ezért – mint arra a Legfőbb Ügyészség helyesen rámutatott – tévedett az ítélőtábla, amikor fellebbezési lehetőséget biztosított a másodfokú határozat ellen.
[26] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a tévesen biztosított fellebbezési jog nem nyitja meg a lehetőséget a fellebbviteli eljárásra, ilyen esetben a fellebbezés elutasításának van helye (BH 2011.276.).
[27] A Kúria ezért a törvényben kizárt fellebbezést a Be. 390. § (2) bekezdése és 392. § (1) bekezdés a) pontja alapján elutasította.
[28] Emellett a Kúria rámutat a következőkre:
[29] Az első fokon eljárt törvényszék a vád tárgyává tett bűncselekményeket elbírálva a vádlottat elítélte. Önmagában az a körülmény, hogy a másodfokon eljáró bíróság akár a bűnösség körét, akár a bűncselekmények minősítését, a kiszabott büntetés, alkalmazott intézkedés nemét vagy mértékét megváltoztatja, nem indokolja, hogy a vádlottat újra elítélje, miként ezt az ítélőtábla tette. Azaz az ismételt elítélésre nem kerülhet sor akkor sem, ha a vádlott bűnösségének a további bűncselekményekben történő esetleges megállapítása indokolt.
(Kúria Bhar. I. 624/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás