PÜ BH 2015/247
PÜ BH 2015/247
2015.09.01.
A végrehajtás szempontjából a teljesítésre adott halasztásnak minősül, ha az alperes pénzintézet a felszámolási eljárás eredményétől mint feltételtől tette függővé a magánszemély zálogkötelezett elleni végrehajtás megindítását [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 199. §, 320. § (1) bek., 1952. évi III. tv. 369. § c) pont].
[1] Az alperes a 2005. július 18-án megkötött szerződés alapján 28 millió forint kölcsönt nyújtott a perben nem álló Kft. részére. A felperesek a kölcsön visszafizetéséért a tulajdonukat képező ingatlannal közokiratba foglaltan vállaltak zálogkötelezettséget. A Kft. fizetési kötelezettségének elmulasztása miatt az alperes 2013. január 9-én felmondta a kölcsönjogviszonyt. A felperesek jogi képviselője 2013. február 6-án kelt levelében tájékoztatta az alperest, hogy követelése a Kft. tulajdonában álló ingatlan értékesítése, végrehajtási árverése útján maradéktalanul kiegyenlítést nyer, ezért a felperesek tulajdonát képező ingatlanra szükségtelen lesz a végrehajtás. Az alperes jogi képviselője a 2013. március 8-i válaszában arról értesítette a felperesek jogi képviselőjét, hogy a kezdeményezi a Kft. felszámolását, a „magánszemélyek tulajdonában álló ingatlanra vonatkozó” végrehajtást pedig csak abban az esetben fogja megindítani, ha követelése a felszámolási eljárásban nem térül meg teljes mértékben.
[2] Az alperes 2013. április 4-én benyújtott kérelmére a Fővárosi Törvényszék végzésével 2013. november 6-án megállapította a Kft. fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolását. A végzés ellen 2013. november 28-án a Kft. fellebbezést nyújtott be.
[3] Az alperes a közjegyzői okirat záradékolásával 2014. február 12-én az I. rendű felperessel szemben, 2014. március 20-án pedig a II. rendű felperessel szemben végrehajtást kezdeményezett.
[4] A felperesek a Pp. 369. § c) pontjára alapított keresetükben az I. rendű felperes ellen indult, az önálló bírósági végrehajtó előtt folytatott végrehajtás megszüntetését kérték. Álláspontjuk szerint az alperes a 2013. március 8-i levelében a teljesítésre halasztást adott és annak időtartama még nem járt le.
[5] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Kifejtette: azért kezdeményezte a végrehajtást, mert a fellebbezés miatt nem emelkedett jogerőre a Kft. felszámolását elrendelő végzés, így kizárt, hogy a követelése a felszámolási eljárásban megtérüljön.
[6] Az elsőfokú bíróság a 2014. június 4. napján meghozott ítéletével elutasította a keresetet. Döntését azzal indokolta, hogy a Kft. felszámolását elrendelő végzés elleni fellebbezés következtében az alperes a felszámolási eljárásban nem juthat hozzá a követeléséhez, emiatt egyedüli lehetősége a végrehajtás kezdeményezése.
[7] A Kft. 2014. június 14-én visszavonta a felszámolását elrendelő végzés ellen benyújtott fellebbezését, ezért a Fővárosi Ítélőtábla 2014. június 17-én visszaküldte a felszámolási iratokat a Fővárosi Törvényszékre.
[8] A felperesek fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
[9] A jogerős ítélet indokolása szerint az alperes 2013. március 8-án nem a teljesítésre adott halasztást, hanem egyoldalú nyilatkozattal sortartási kötelezettséget vállalt, mégpedig azt vállalta, hogy először a Kft.-vel szemben kezdeményez felszámolást. A Kft. felszámolását elrendelő végzés azonban a Kft. fellebbezése miatt nem emelkedett jogerőre, a fellebbezést a Kft. képviseletében K. Sz. nyújtotta be, aki a felperesek gyermeke. Az alperes által vállalt sortartási kötelezettség tükrében a Kft. fellebbezése rosszhiszemű magatartásnak minősült, s mivel a zálogkötelezettség járulékos jellegéből következően a Kft. rosszhiszemű magatartása kihatott a járulékos kötelezettséget vállalókra, az alperes az együttműködési kötelezettség megszegése miatt elállhatott az általa vállalt kötelezettségtől.
[10] A jogerős ítélet ellen – az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezése és a keresetnek helyt adó határozat meghozatala végett – a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Érvelésük szerint a perben eljárt bíróságok megsértették a Pp. 206. §-ában foglalt mérlegelési és a Pp. 221. §-ában előírt indokolási kötelezettségüket: egyes tényeket és körülményeket nem kellő súllyal értékeltek, azonban ennek indokát nem adták. Sérelmezték, hogy a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésükben előadottakat is.
[11] Hangsúlyozták: lányuk a megkérdezésük nélkül döntött úgy, hogy a Kft. képviselőjeként fellebbezéssel él a felszámolást elrendelő végzés ellen, lányuk azonban nem állt jogviszonyban az alperessel, harmadik személy magatartása pedig nem adhat alapot arra, hogy az alperes a teljesítésre a felpereseknek adott halasztást visszavonja. A halasztást az alperes nem egyoldalú nyilatkozattal adta, ennek tárgyában szerződés jött létre közöttük, azaz az alperes egyoldalú nyilatkozattal a halasztást nem vonhatta vissza, elállásra nem volt jogosult. Ha az alperes egyoldalú nyilatkozattal engedett volna halasztást a teljesítésre, ennek visszavonását egyébként is csak külön jognyilatkozatban tehette volna meg. A halasztás visszavonását az alperes velük nem közölte, ezért a teljesítésre adott halasztás fennáll.
[12] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Rámutatott: az általa kezdeményezett felszámolás késleltetésével a halasztás célja meghiúsult, a Kft. felszámolását elrendelő végzés elleni fellebbezés visszavonására csak az elsőfokú ítélet meghozatalát követően került sor.
[13] A per érdemére vonatkozó okfejtést megelőzően előrebocsátja a Kúria: az I. és a II. rendű felperesek keresetlevelükben kizárólag az I. rendű felperes ellen 2014. február 12-én indult, az önálló bírósági végrehajtó előtt folyamatban lévő végrehajtás megszüntetését kérték; keresetüket a továbbiakban e tartalommal tartották fenn. Mivel a jogi képviselővel eljáró felperesek az elsőfokú eljárásban mindvégig kizárólag a keresetlevélben megjelölt ügyszámon folytatott végrehajtás megszüntetését igényelték, keresetük nem értelmezhető akként, hogy a II. rendű felperes elleni végrehajtás megszüntetésére is irányult volna, holott a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 20. § (2) bekezdésének utaló szabálya szerint alkalmazott 18. § (2) bekezdés b) pontjára figyelemmel az alperes 2014. március 20-án a II. rendű felperessel szemben is kezdeményezte a végrehajtást.
[14] A felperesek az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítélete ellen benyújtott fellebbezésükben, továbbá a jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelmükben is csupán az I. rendű felperes elleni végrehajtás megszüntetését említették.
[15] Mivel nem állnak fenn a Pp. 275. § (2) bekezdése második fordulatában említett súlyos eljárási szabálysértések, amelyek alapot adnának arra, hogy a felülvizsgálati bíróság túllépjen a felülvizsgálati kérelem korlátain, a Kúria a jogerős határozatot a kereset, a fellebbezés és a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta felül, amely kereteknek megfelelően kizárólag az I. rendű felperes ellen 2014. február 12-én indult és az önálló bírósági végrehajtó előtt folytatott végrehajtást érintően határozhatott.
[16] Az előbbieknek megfelelően a kizárólag az I. rendű felperest érintő felülvizsgálati kérelem alapos.
[17] Az adott esetben a perben eljárt bíróságok nem a valós tartalmának megfelelően értelmezték az alperes 2013. március 8-i keltezésű nyilatkozatát, emellett téves a másodfokú bíróságnak az egyoldalú kötelezettségvállalástól való elállásra vonatkozó okfejtése.
[18] Az alperes 2013. március 8-i keltezésű levelében arról értesítette a felperesek jogi képviselőjét, hogy a Kft.-vel szemben felszámolási eljárást indít, a felperesek tulajdonában álló ingatlant érintő végrehajtást pedig csak abban az esetben fogja kezdeményezni, ha a követelése a felszámolási eljárásban nem térül meg teljes mértékben.
[19] Arra helytállóan mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy az alperes 2013. március 8-i nyilatkozatában meghatározta cselekményeinek sorrendjét: azt vállalta, hogy elsőként a Kft. felszámolását kéri, a felperesek tulajdonában álló ingatlant érintő végrehajtást pedig csak akkor, ha a követelése a Kft. felszámolási eljárásában nem térül meg teljes mértékben. Mindez akként értelmezhető, hogy az alperes a felszámolási eljárás eredményétől mint feltételtől tette függővé a végrehajtás megindítását, amely egyben a felperesek elleni végrehajtás szempontjából a teljesítés halasztását jelenti.
[20] Rámutat a Kúria arra is: bár az alperes a 2013. március 8-i nyilatkozatát a felperesek 2013. február 6-i kezdeményezésére tette meg, a felülvizsgálati kérelem állításával ellentétben nem állapítható meg, hogy a peres felek között kétoldalú megállapodás jött volna létre.
[21] A jogvita elbírálására irányadó Ptk. – a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény – 199. §-a értelmében az egyoldalú nyilatkozatokra a szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A Ptk. 320. § (1) bekezdésében foglaltak szerint, aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva elállásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja; az elállás a szerződést felbontja.
[22] A perbeli esetben az alperes sem a Ptk. rendelkezései, sem megállapodás (egyoldalú nyilatkozat) kikötése alapján nem volt jogosult arra, hogy a 2013. március 8-i keltezésű nyilatkozatától elálljon, elállásnak minősülő nyilatkozatot nem is intézett a felperesekhez, s mivel a 2013. március 8-i nyilatkozatának érvénytelenségére maga az alperes sem hivatkozott, ahhoz kötve maradt: a „magánszemélyek” elleni végrehajtást csak azt követően indíthatja meg, miután a felszámolási eljárásban megkísérelte követelésének kiegyenlítését és az eredménytelen maradt.
[23] Megjegyzi a Kúria: nem áll rendelkezésre adat arra vonatkozóan, hogy időközben a felszámolás befejeződött-e, s ha igen, milyen eredménnyel, azonban mindaddig, amíg a 2013. március 8-i nyilatkozatban foglalt feltétel be nem következik (tehát a felszámolás iratai alapján igazolást nem nyer az, hogy a felszámolási eljárásban az alperes követelése nem térült meg teljes mértékben), a felperesek elleni végrehajtás nem rendelhető el.
[24] A kifejtettek értelmében a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdésében foglaltak szerint a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva, a jogszabályoknak megfelelő (a keresetnek helyt adó, az I. rendű felperes elleni végrehajtást megszüntető) új határozatot hozott.
(Kúria Pfv. I. 20.163/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás