KÜ BH 2015/25
KÜ BH 2015/25
2015.02.01.
I. A megfelelő kereset, jövedelem vagy vagyon megléte nem általános feltétele a pénzbüntetés kiszabásának [Btk. 50. §].
II. A számvitel rendje megsértésének bűntette nem szükségszerű eszközcselekménye a tőkebefektetési csalás bűntettének, ezért halmazatban történő megállapításuk indokolt [Btk. 6. § (1) bek., 403. § (1) bek. b) pont, 411. § a) pont].
[1] A törvényszék a 2012. március 12. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki:
[2] - bűnsegédként elkövetett csődbűntettben [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 290. § (1) bek. b), c) és d) pont, (2) bek. – tényállás II.1., 4., 5.],
[3] - bűnsegédként elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettében (korábbi Btk. 298/D. § – tényállás III.),
[4] - bűnsegédként folytatólagosan elkövetett tőkebefektetési csalás bűntettében (korábbi Btk. 299/B. § – tényállás IV.) és
[5] - folytatólagosan elkövetett számvitel rendje megsértésének bűntettében [korábbi Btk. 289. § (1) bek. a) pont, (3) bek. b) pont – tényállás V.2.].
[6] Ezért őt halmazati büntetésül 1 év 10 hónap – végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte.
[7] A kétirányú fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla a 2013. november 20. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet a II. r. terhelt tekintetében megváltoztatta:
[8] a II. r. terhelt cselekményeit
[9] - bűnsegédként elkövetett csődbűncselekmény bűntettének [2012. évi C. tv. (a továbbiakban: Btk.) 404. § (1) bek. b) és c) pont, (2) bek. b) pont, (3) bek. b) pont – tényállás II.1., 4., 5.],
[10] - társtettesként elkövetett jogosulatlan pénzügyi tevékenység bűntettének [Btk. 408. § a) pont – tényállás III.] és
[11] - bűnsegédként elkövetett tőkebefektetési csalás bűntettének [Btk. 411. § a) pont – tényállás IV.] minősítette;
[12] bűnösségének megállapítását a folytatólagosan elkövetett számvitel rendjének megsértése bűntettében [Btk. 403. § (1) bek. b) pont – tényállás V.2.] mellőzte;
[13] büntetését 5 év börtönbüntetésre, 5 év közügyektől eltiltásra, végleges hatállyal gazdálkodó szervezet vezetését ellátó szerv tagja foglalkozástól eltiltásra, és 400 napi tétel, napi tételenként 5000 forint, összesen 2 000 000 forint pénzbüntetésre súlyosította;
[14] a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését mellőzte;
[15] kimondta, hogy a szabadságvesztés büntetése fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható;
[16] elrendelte, hogy a pénzbüntetést meg nem fizetése esetén 5000 forintonként kell egy-egy nap börtönbüntetésre átváltoztatni.
[17] Az elsőfokú bíróság valamennyi terhelt tekintetében az elkövetéskor hatályos büntetőtörvényt (korábbi Btk.) alkalmazta.
[18] A másodfokú bíróság ugyancsak valamennyi terhelt tekintetében az elbíráláskor hatályos törvényt (Btk.) alkalmazta.
[19] A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a II. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
[20] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta.
[21] A II. r. terhelt védője – a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján – arra hivatkozással kérte a jogerős ügydöntő határozat felülvizsgálatát, hogy a szabadságvesztés és a pénzbüntetés együttes kiszabására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.
[22] A bírói gyakorlat szerint nem szabható ki pénzmellékbüntetés idős, betegsége miatt rendszeres munkavégzésre képtelen vagyontalan személlyel szemben, akinek a nyugdíja kizárólag a megélhetésére szolgál.
[23] Az I. r. terhelt már a bírósági eljárás kezdetén nyugdíjas lett, ekkor személygépkocsi vagyona is megszűnt. Asztmatikus megbetegedése miatt rendszeres gyógyszerezésre és a légzését kisegítő eszközökre szorul. Életvitelét szemlélteti, hogy lakótelepen házgyári panellakásban él.
[24] A másodfokú bíróság az elbíráláskor hatályos Btk. 50. §-ának (1) és (3) bekezdésében foglalt általános szabályok alkalmazásával szabta ki a pénzbüntetést a Btk. 50. §-ának (2) bekezdésében foglalt speciális rendelkezés helyett. Utóbbi szerint, akit haszonszerzés céljából elkövetett bűncselekmény miatt határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélnek, ha megfelelő jövedelme vagy vagyona van, pénzbüntetésre is kell ítélni. E speciális rendelkezés alkalmazásának feltétele is a megfelelő jövedelem vagy vagyon, mert a szabadságvesztéssel egyidejűleg kiszabott pénzbüntetés nem lehet további burkolt mértékű szabadságvesztés alapja, ami a II. r. terhelt esetében további egy év és 35 nap börtönbüntetés.
[25] A másodfokú bíróság nem vizsgálta a II. r. terhelt anyagi feltételeit a pénzbüntetés kiszabása előtt és e büntetés kiszabásának csak általános indokolását adta.
[26] Mindezek alapján a marasztaló jogerős döntés megváltoztatását és a pénzbüntetés mellőzését indítványozta.
[27] A Legfőbb Ügyészség a II. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát alaptalannak találta.
[28] Kifejtette, hogy a pénzmellékbüntetés 2010. május 1-jei megszüntetése óta a pénzbüntetés egyszerre tölti be a fő- és a korábbi mellékbüntetés funkcióját a szankciórendszerben. A pénzbüntetés lényege az elítéltet sújtó anyagi hátrány. Alkalmazásának nem előfeltétele, hogy az elkövető megfelelő jövedelemmel, keresettel vagy vagyonnal rendelkezzék.
[29] Átiratában a Legfőbb Ügyészség jelezte, hogy a másodfokú bíróság téves alapon mellőzte a II. r. terhelt bűnösségének megállapítását a számvitel rendje megsértésének bűntettében, de ez a törvénysértő minősítés nincs kihatással a büntetés kiszabására, így felülvizsgálati okot nem képez. Mindezt a következőkkel indokolta.
[30] A tőkefektetési csalás bűntette és a számvitel rendje megsértésének bűntette valóban szükségszerű kapcsolatban áll egymással, az előbbi bűncselekmény csak az utóbbi bűncselekmény megvalósításával követhető el. A másodfokú bíróság azonban figyelmen kívül hagyta, hogy II. r. terhelt a tőkebefektetési csalás bűntettét a B. Általános Befektetési Szövetkezet fiókhálózat kiépítésével megbízott igazgatósági tagjaként 1995. március 3. és 2003. október 9. napjai között, míg a számvitel rendje megsértésének bűntettét a B. Vagyonkezelő Szövetkezet elnökeként a 2001. év vonatkozásában követte el. Ez a bűncselekmény nemcsak a valótlan adatokat tartalmazó beszámolóknak a cégbíróságon történő letétbe helyezésével, hanem a beszámolókészítési kötelezettség elmulasztásával is megvalósult.
[31] II. r. terhelt e fenti elkövetési magatartásait különböző szövetkezetek – tehát más és más gazdálkodó szervezet – tekintetében, illetve képviseletében és különböző időpontban fejtette ki, ezért eszközcselekményről nem beszélhetünk. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság az anyagi jogszabályok megsértésével mellőzte a II. r. terhelt bűnösségének kimondását számvitel rendjének megsértése bűntettében. Tekintettel azonban arra, hogy a törvénysértő minősítés a büntetés kiszabására nincs kihatással, ezért felülvizsgálati okot adó körülmény sem állapítható meg e vonatkozásban.
[32] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[33] A Kúria a minősítést érintően nem értett egyet sem a másodfokú bíróság, sem – a lényegét tekintve – a Legfőbb Ügyészség jogi érvelésével. A Legfőbb Ügyészség álláspontjából csak azzal ért egyet, hogy az elkövetések különböző gazdálkodó szervezeteket (szövetkezeteket) és döntően különböző időpontban érintenek, így a cél-eszköz kapcsolat technikailag és fogalmilag sem merülhet fel.
[34] A hatályos Btk. 411. §-ának a) pontja szerinti tőkebefektetési csalást az követi el, aki a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetéről vagy vezető állású személyéről e tevékenységével összefüggésben, illetve a gazdálkodó szervezetre vonatkozóan pénzügyi eszközről valótlan adat közlésével vagy híresztelésével, illetve adat elhallgatásával másokat tőkebefektetésre vagy a befektetés emelésére, illetve tőkebefektetés eladására vagy a befektetés csökkentésére rábír.
[35] A tőkebefektetési csalás védett jogi tárgya a tényleges vagy lehetséges befektetők érdekeinek védelme, összhangban a bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról (piaci visszaélés) szóló 2003. január 28-i 2003/6/EK parlamenti és tanácsi irányelvével, amely tilalmazza a piac meg nem engedett módon történő befolyásolását, a piaci visszaélést, a manipulatív piaci gyakorlat alkalmazását.
[36] A hatályos Btk. 403. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti számvitel rendjének megsértését követi el, aki a számvitelről szóló törvényben vagy a felhatalmazásán alapuló jogszabályokban előírt bizonylati rendet megsérti vagy könyvvezetési, beszámolókészítési kötelezettségét megszegi, és ezzel az adott üzleti évet érintően vagyoni helyzete áttekintését, illetve ellenőrzését meghiúsítja.
[37] A számvitel rendje megsértésének védett jogi tárgya a számviteli előírások megtartásához fűződő társadalmi érdek, melynek célja az, hogy az adott gazdálkodó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről megbízható és valós képet adjon a vele kapcsolatba kerülő ún. érdekhordozóknak (pl. tulajdonosok, hitelezők, piaci partnerek, munkavállalók stb.).
[38] A tőkebefektetési csalásnak és a számvitel rendje megsértésének a védendő jogi tárgya tehát alapvetően eltérő. Ezen túl a hatályos Btk. 411. §-ának a) pontja szerinti tőkebefektetési csalásnak azok az elkövetési magatartásai, amelyek már az elkövetéskor is büntetendők voltak (a korábbi Btk. 1994. május 15. napjától hatályos 299/B. §-a szerint: aki a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetéről valótlan adat közlésével vagy híresztelésével, illetve adat elhallgatásával másokat tőkebefektetésre vagy a befektetés emelésére rábír, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő) – a valótlan adat közlése vagy híresztelése, avagy valós adat elhallgatása – a legkülönfélébb módon megvalósulhatnak. Korántsem csak a számviteli jogszabályokból fakadó kötelezettségek megszegése útján és nem is feltétlenül írásban, hanem bármely más formában is véghezvihetők, így akár szóban, sajtónyilatkozatban is megvalósulhatnak. Az alapul fekvő ügyben sem a valótlan adatokkal közzétett mérleg volt a megtévesztés egyetlen és főként nem kizárólagos eszköze. A bíróságok nem is tettek olyan megállapítást, hogy kivétel nélkül valamennyi befektető megtekintette a mérleget és annak alapján döntött a befektetésről. A befektetői döntések alapja döntően valamennyi esetben a kedvező hozamkilátás volt, amelyhez egyes időszakokban kapcsolódott a kedvező adózási környezet. A szövetkezet vezetői és munkatársai a sajtóban hirdették a kedvező hozamkilátásokat és az üzletkötők folyamatosan adták a felvilágosítást a kedvező hozamokról. Ez volt a tőkebefektetési csalás meghatározó elkövetési magatartása. Az elsőfokú bíróság tényként rögzítette már a kezdeti időszakra is, hogy „bár a szövetkezet hirdetményeiben következetesen hozamnak hívták a tőkén felül a befektetőknek járó összeget, az előre meghatározott volt és nem függött a szövetkezet eredményétől, így kamatnak tekinthető”.
[39] Utóbb a teljes elkövetési időszak tekintetében, összefoglalta az elsőfokú bíróság a tőkebefektetési csalás elkövetési magatartását, ennek lényegét akként határozta meg, hogy: „bár a befektetők többsége alapvetően a hirdetésekben megismert várhatóan kedvező hozamra (nyereségkilátásra) tekintettel helyezte el a pénzét a szövetkezetnél, az új adásvételi szerződések megkötésénél, de a már meglévőek hosszabbításánál is egyes befektetőket a mérlegadatok befolyásoltak”.
[40] Mindebből az következik, hogy a befektetők téves adatokkal történő megtévesztésében a másodfokú bíróság által kizárólagosan számításba vett éves beszámolók rendelkezésre bocsátásának csupán járulékos – quasi biztosítéki – szerepe volt azokban az esetekben, amikor a megfontolt befektető meg kívánt győződni leendő szerződő partnerének a megbízhatóságáról, gazdasági stabilitásáról is.
[41] Azt egyáltalán nem is vizsgálta az ítélőtábla, hogy a tőkebefektetési csalás bűntettének vannak egyéb fordulatai is (pl. gazdálkodó szervezet vezető állású személyéről e tevékenységével összefüggésben valótlan adat közlésével stb.), amelyek esetében fel sem merülhet a számvitel rendjének megsértése eszközcselekményként.
[42] Nem állítható, hogy a hatályos Btk. 411. §-a szerinti tőkebefektetési csalás és a hatályos Btk. 403. §-a (1) bekezdésének a) és/vagy b) pontja szerinti számvitel rendjének megsértése egymással olyan szükségszerű kapcsolatban állna, hogy az előbbi bűncselekmény csak az utóbbi bűncselekmény megvalósításával követhető el, és ezáltal az előbbi bűncselekmény az utóbbi bűncselekmény büntetlen eszközcselekménye volna.
[43] A gazdálkodás rendjét sértő tőkebefektetési csalás és a vagyon elleni bűncselekmények közé tartozó csalás alapvetően annyiban tér el egymástól, hogy a tőkebefektetési csalásnál nem törvényi tényállási elem a kár okozása, szemben a csalással. A tőkebefektetési csalás voltaképpen immateriális csalás, és így a más bűncselekményekkel fennálló halmazatának megítélése során figyelembe vehető a csalásnak a más bűncselekményekkel fennálló halmazati viszonyára vonatkozó ítélkezési gyakorlat.
[44] A kifejtetteknek megfelelően a tőkebefektetési csalás valóságos anyagi halmazatban állhat pl. a hamis magánokirat felhasználásának vétségével (hatályos Btk. 345. §) éppúgy, mint a hatályos Btk. 403. §-a (1) bekezdésének a) és/vagy b) pontja szerinti számvitel rendjének megsértésével, függetlenül attól, hogy önmagában a számvitel rendjének megsértése a tőkebefektetési csalás quasi eszközcselekménye lehet.
[45] A Kúria nem értett egyet a másodfokú bíróságnak azzal az érvelésével sem, hogy a 2/2002 BJE számú büntető jogegységi döntésben adott iránymutatásra figyelemmel a halmazatot az önvádra kötelezés tilalma is kizárta.
[46] Előre bocsátja, hogy a hivatkozott jogegységi döntésben foglalt elvi iránymutatás – a jogi környezet változása ellenére – továbbra is irányadó. Ezt tükrözi az azóta alakuló ítélkezési gyakorlat is, amelyből az ítélőtábla helyesen utalt a BH 2011.57. szám alatt közzétett döntésre.
[47] Az ítélőtábla érvelése azért téves, mert mind a 2/2002. BJE, mind pedig a hivatkozott BH-döntés egy korábban már elkövetett bűncselekmény után utólag végrehajtott cselekményre vonatkozott. A hivatkozott döntések szerint a büntetlen utócselekmény az önvádra kötelezés tilalmára visszavezethetően nem büntethető, miután az önvádra kötelezés tilalma kizárja a cselekmény felróhatóságát. Felróhatóság hiányában nincs bűnösség, bűnösség hiányában pedig nincs bűncselekmény.
[48] Egy már ténylegesen megvalósult befejezett bűncselekmény esetén pusztán azért, mert az elkövető azután még további bűncselekményt is végrehajt, az említett iránymutatásban foglalt érvelés alkalmazhatósága fel sem merül.
[49] A halmazat mellőzése azonban nem eredményezett törvénysértő büntetést.
[50] A II. r. terhelt védője a Btk. 50. §-ának (1) és (3) bekezdésére hivatkozással azt hangsúlyozta, hogy mérlegelést nem tűrő büntető anyagi jogszabály megsértésével került sor a pénzbüntetés kiszabására. A hivatkozott rendelkezésekhez képest ugyanis az 50. § (2) bekezdése speciális szabályt tartalmaz. Ha valakit haszonszerzés céljából elkövetett bűncselekmény miatt határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélnek, őt csak akkor kötelező emellett pénzbüntetésre is ítélni, ha megfelelő jövedelme vagy vagyona van. Ennek hiányában pedig szabadságvesztés és a pénzbüntetés egyidejű kiszabására nincs törvényes lehetőség.
[51] Határozott ideig tartó szabadságvesztés mellett a pénzbüntetés kiszabhatóságával kapcsolatban a Kúria álláspontja a következő:
[52] A (hatályos) Btk. 33. §-a határozza meg a büntetéseket (büntetési nemeket) és együttes alkalmazásuk lehetőségeit.
[53] A Btk. 33. §-ának (1) bekezdése sorolja fel a büntetési nemeket, közöttük a szabadságvesztést [a) pont alatt] és a pénzbüntetést [d) pont alatt].
[54] A 33. § (2) bekezdése szerint a közügyektől eltiltás az egyetlen mellékbüntetés.
[55] A 33. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezésre is figyelemmel, az (1) bekezdésben foglalt büntetések – az (5) és (6) bekezdésben foglalt kivételekkel – önállóan és egymás mellett is kiszabhatók.
[56] A Btk. 50. §-ának (1) bekezdésében meghatározott pénzbüntetés kiszabása során az egynapi tétel összegének meghatározásakor figyelemmel kell ugyan lenni az elkövető vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaira és életvitelére, ám törvényi megszorítás hiányában közömbös ezek „megfelelősége”. Ezzel szemben a külön vizsgálandó (2) bekezdés alkalmazása során a haszonszerzés céljából elkövetett bűncselekmény miatt kiszabott – akár végrehajtandó, akár végrehajtásában felfüggesztett – határozott ideig tartó szabadságvesztés mellett az elkövetőt kötelezően pénzbüntetésre is kell ítélni, de kizárólag akkor, ha megfelelő jövedelme vagy vagyona van.
[57] Nem kétséges tehát, hogy a pénzbüntetés önálló kiszabása esetén közömbös az elkövető haszonszerzési célja és jövedelmének vagy vagyonának megfelelősége egyaránt.
[58] A jelen ügyben a másodfokú bíróság nem állította, hogy a II. r. terhelt haszonszerzés céljából követett el bűncselekményt, bár ez nem is kétséges. A bíróság a speciális prevenció elérésére hivatkozott és nem hívta fel a Btk. 50. §-ának (2) bekezdését. Annak (1) és (3) bekezdését jelölte meg. Emellett több terheltet érintően többes számban fogalmazva az (1) bekezdést idézte: „az egynapi tétel összege a vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaikhoz és életvitelükhöz igazodik”.
[59] Eldöntendő kérdés ezért a következő: a pénzbüntetés nem haszonszerzés céljából elkövetett bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés, avagy más büntetés melletti alkalmazása esetén vajon közömbös-e az elkövető jövedelmének vagy vagyonának megfelelősége.
[60] A Kúria határozott véleménye, hogy közömbös.
[61] A 2009. évi LXXX. törvény 7. §-a a korábbi Btk.-t 2010. május 1-jei hatállyal akként módosította, hogy lehetővé tette a büntetések egymás melletti kiszabását [korábbi Btk. 38. § (4) bekezdés], ami vonatkozott a szabadságvesztés és a pénzbüntetés kombinálhatóságára is, mert azt direkt paranccsal nem zárta ki [korábbi Btk. 38. § (5)–(6) bekezdés]. A törvényjavaslat 7. §-ához fűzött miniszteri indokolás 2. pontja leszögezte, hogy „emellett megszünteti a pénzmellékbüntetést, tekintettel arra, hogy a pénzbüntetés a törvény értelmében önállóan és más büntetés mellett is kiszabható”.
[62] A jelölt módosító törvény 14. §-a ezen túl – ugyancsak 2010. május 1-jei hatállyal – a korábbi Btk. 51. §-ának (2) bekezdésébe iktatta, hogy „akit határozott tartamú szabadságvesztésre ítélnek, és megfelelő keresete (jövedelme) vagy vagyona van, ha a bűncselekményt haszonszerzés céljából követte el, pénzbüntetésre is kell ítélni”.
[63] A törvényjavaslat 14. §-ához fűzött miniszteri indokolás 3. pontja kifejtette, hogy az addig „hatályos jogi szabályozás szerint azonban a bíróságnak a határozott tartamú szabadságvesztés büntetés mellett, a pénzmellékbüntetést kötelezően alkalmaznia kell, ha az elkövető a bűncselekményt haszonszerzés céljából követi el, és megfelelő keresete (jövedelme) vagy vagyona van. Ezt a kötelező törvényi előírást – a pénzmellékbüntetés megszüntetésére tekintettel – a törvény is átveszi, a pénzbüntetés jogintézményébe beépítve, a pénzbüntetés kötelező kiszabásának feltételeként megtartva azt is, hogy az elkövetőt határozott tartamú szabadságvesztésre ítéljék.”
[64] A korábbi Btk. 2010. május 1. napjától hatályos szabályozását, ha nem is szó szerinti egyezéssel, a hatályos Btk. átvette.
[65] A Kúria kihangsúlyozza, hogy a (hatályos) Btk. 50. §-ának (2) bekezdése csak annyiban speciális szabály, hogy a haszonszerzés céljából elkövetett bűncselekmény miatt – akár végrehajtandó, akár végrehajtásában felfüggesztve – kiszabott szabadságvesztés mellett az elkövető jövedelmének és/vagy vagyonának megfelelősége esetén kötelező a pénzbüntetés kiszabása is. Ebből viszont nem következik olyan, a hatályos Btk. 33. §-ának (1) bekezdését lerontó specialitás, hogy az elkövető jövedelmének vagy vagyonának nem megfelelősége esetén nem lehetne pénzbüntetést is kiszabni.
[66] Mindezek folytán a másodfokú bíróság törvényesen szabta ki a szabadságvesztés mellett a pénzbüntetést is, és helytálló a Legfőbb Ügyészségnek az átiratában kifejtett álláspontja, egyszersmind téves a II. r. terhelt védőjének speciális szabályt állító és a megfelelőség hiányára is hivatkozó érvelése.
[67] A Kúria a kiszabott pénzbüntetést önmagában is törvényesnek találta, az mindenekben megfelelt a hatályos Btk. 50. §-ának (1) és (3) bekezdésében írt feltételeknek. A törvényes keretek között kiszabott büntetés pedig felülvizsgálati eljárásban nem sérelmezhető azon az alapon, hogy az a Btk. 80. §-ában meghatározott büntetéskiszabási elvek megsértése folytán túl súlyos vagy túl enyhe.
[68] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria az alaptalan felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatot – a Be. 426. §-a alapján – a II. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 538/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás