PÜ BH 2015/252
PÜ BH 2015/252
2015.09.01.
Az építési szerződést üzletszerű gazdasági tevékenységként folytatott építőipari kivitelezési tevékenység esetén írásba kell foglalni. Az írásba foglalás elmulasztása esetében az ilyen építési szerződés semmis. A szerződés semmisségét a bíróságnak – ha az ehhez szükséges adatok a rendelkezésére állnak – hivatalból is észlelnie kell [Ptk. 217. § (1) bek., 237. § (2) bek., 402. § (1) bek.].
[1] A felperes a felek között 2011-ben szóban létrejött vállalkozási szerződés alapján egy családi házat épített az alperes részére. A kivitelezés során az alperes három részletben 32 900 000 forint vállalkozói díjat fizetett meg a felperesnek, a felek által 2011. szeptember 8-án megkötött megállapodásban pedig 2012. február 28-ig további 4 200 000 forint megfizetését vállalta azzal, hogy a még hátralévő építési munkákat a felperes 2011. október 20-ig vállalta elvégezni. 2011 szeptemberében az alperes pótmunkák elvégzését is megrendelte a felperestől, a pótmunka ellenértékét azonban nem fizette meg.
[2] A felperes keresetében 8 013 047 forint és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Arra hivatkozott, hogy a 2011. szeptember 8-án létrejött megállapodásban rögzített 4 200 000 forint hátralékos vállalkozói díjat az alperes nem egyenlítette ki, és nem fizette meg a pótmunka 3 813 047 forintot kitevő ellenértékét sem.
[3] Az alperes a kereseti követelést 3 500 000 forint erejéig elismerte, ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte.
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest 5 040 790 forint és járulékai megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A határozat indokolása szerint a felek a vállalkozási szerződésben a felperes vállalkozói díját négyzetméterenként 180 000 forintban határozták meg. Ennek figyelembevételével a felperes a ténylegesen elvégzett építési munkáért a beszerzett aggálytalan igazságügyi szakértői véleményben foglaltak értelmében 37 940 790 forint vállalkozói díjra jogosult. Ebből az összegből 32 900 000 forintot az alperes már átadott a felperes részére, így a különbözet megfizetésére köteles.
[5] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett részét részben megváltoztatta, és az alperest terhelő marasztalás összegét 7 379 139 forintra és járulékaira felemelte. A jogerős ítélet indokolása szerint a felek közötti elszámolás során a vállalkozási szerződés tartalmából kell kiindulni. A tetőszerkezet láng- és gombamentesítésére, a garázskapuk és a szennyvíztároló beszerzésére, valamint a födém hőszigetelésének elkészítésére pedig a szerződés nem terjedt ki, így az a körülmény, hogy a felperes ezeket a munkálatokat nem végezte el, a vállalkozói díj csökkentésére nem ad alapot. Az alperes ezért a 2011. szeptember 28-án létrejött megállapodásban rögzített teljes hátralékos vállalkozói díjat, 4 200 000 forintot köteles a felperes részére megfizetni. A pótmunkának az igazságügyi szakértő által meghatározott, 2 901 308 forintot kitevő díján felül pedig a felperes igényt tarthat 91 641 forint gépköltség és fuvardíj, valamint a CK beton készítése és a villamosmérők áthelyezése kapcsán további 186 118 forint megfizetésére is.
[6] A jogerős ítélet ellen – annak hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet fellebbezett részének részbeni megváltoztatása, és az őt terhelő marasztalás összegének 1 212 583 forintra történő leszállítása iránt – az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel.
[7] A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a jogerős ítélet az alábbiak szerint jogszabálysértő.
[8] A felek a rendelkezésre álló bizonyítékokból kitűnően a vállalkozási szerződés altípusának minősülő, a Ptk. 402. § (1) bekezdése szerinti építési szerződést kötöttek egymással, amelynek alapján a felperes egy lakóház megépítésére, az alperes pedig az elkészült mű átvételére és a vállalkozói díj megfizetésére volt köteles.
[9] Az építési szerződést – üzletszerű gazdasági tevékenységként folytatott építőipari kivitelezési tevékenység esetén – az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdés a) pontja szerint írásba kell foglalni. Ha pedig jogszabály a szerződésre meghatározott alakot szab, a kötelező alakiság megsértésével kötött szerződés a Ptk. 217. § (1) bekezdése értelmében – ha jogszabály másként nem rendelkezik – semmis.
[10] Az építőipari kivitelezési tevékenységet üzletszerűen folytató felperesi gazdálkodó szervezet a perbeli lakóház építésére nem vitásan szóban kötött vállalkozási szerződést az alperessel. A szerződés ezért az ismertetett jogszabályok értelmében semmisnek minősül.
[11] A szerződés semmisségét – ha az ehhez szükséges adatok rendelkezésre állnak – a bíróságnak hivatalból is észlelnie kell [1/2005. (VI. 15.) PK vélemény, 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 4. pont]. A perbeli esetben az elsőfokú eljárás során keletkezett bizonyítékok alapján egyértelműen, további bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül megállapítható, hogy a felek közötti építési szerződés a kötelező alakiság megsértésével jött létre, a felek ugyanis maguk is egyezően azt adták elő, hogy szóban szerződtek egymással. Tévedett ezért a bíróság, amikor a szerződés nyilvánvaló semmisségét nem észlelte.
[12] A jogszabály által meghatározott alakiság megsértéséből eredő érvénytelenséget a teljesítés elfogadása a Ptk. szabályai szerint nem orvosolja. A perbeli szerződéshez ezért a felek által célzott joghatások nem fűződhetnek; ezek helyett az érvénytelenség – Ptk. 237. §-ában meghatározott – jogkövetkezményeit kellett alkalmazni.
[13] Az érvénytelenség oka az adott esetben nem volt kiküszöbölhető, és – miután a felperes a semmis szerződés alapján az építési munkát elvégezte – az eredeti állapot helyreállítására sem kerülhetett sor. Az érvénytelenség lehetséges jogkövetkezményei közül ezért a Ptk. 237. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően kizárólag a szerződés hatályossá nyilvánítása jöhetett szóba, amelynek keretében a felek között – az általuk előterjesztett kérelmek korlátaira figyelemmel – megfelelően el kellett számolni. Ennek során abból kellett kiindulni, hogy a hatályossá nyilvánítás nem eredményezheti az érvénytelen szerződés teljesítésének kikényszerítését, a már teljesített szolgáltatás értékének megállapítása során azonban a felek kapcsolatát, az irányadó szerződéses kikötéseket is értékelni kell.
[14] A bíróság a felek szerződéskötést követő magatartása alapján jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a felperest megillető vállalkozói díjat a szerződésben nem az alperes védekezésében kifejtetteknek megfelelően, tehát egy összegben határozták meg, hanem fajlagos ár alapulvételével kívántak egymással elszámolni. Ezt támasztja alá a 2011. szeptember 8-án létrejött megállapodás is, amelyben az alperes azt követően, hogy 32 900 000 forintot már átadott a felperesnek, további 4 200 000 forint vállalkozói díj megfizetését vállalta. Abban az esetben ugyanis, ha az eredeti szerződésben – az alperes állításának megfelelően – valóban 34 000 000 forint fix összegű vállalkozói díj kikötésére került volna sor, ilyen tartalmú megállapodást a felek utóbb nyilvánvalóan nem kötöttek volna egymással.
[15] A kirendelt igazságügyi szakértő a felperes által megjelölt négyzetméterenként 180 000 forint fajlagos árat aggálytalan szakvéleményében reálisnak, a piaci viszonyokkal maradéktalanul összhangban állónak minősítette, így ez az ár a hatályossá nyilvánítás keretei között is az elszámolás alapjául szolgálhatott. A szakértő megfelelően felmérte a felperes által ténylegesen elvégzett építési munkát is, és a munka értékét ennek az árnak az alapulvételével, a pótmunkát is figyelembe véve 37 940 790 forintban határozta meg. A szakvélemény aggályossá tételére vagy cáfolatára alkalmas bizonyítékok a per során nem keletkeztek. A Kúria ezért a felperes által teljesített szolgáltatás ellenértékét a szakértői vélemény alapján, azzal egyezően 37 940 790 forintban állapította meg. A felperes erre figyelemmel – miután az alperes nem vitásan megfizetett a részére 32 900 000 forintot – további 5 040 790 forint megfizetésére tarthat igényt.
[16] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az érdemi döntés tekintetében helytálló elsőfokú ítéletet az indokolás módosításával helybenhagyta.
(Kúria Pfv. V. 20.964/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás