PÜ BH 2015/253
PÜ BH 2015/253
2015.09.01.
Amennyiben a bíróság végez elszámolást a felek közötti vállalkozási jogviszonyban, úgy az elvégzett munkák után az elszámolásnál az áfafizetési kötelezettséget figyelembe kell venni akkor is, ha számla teljes körűen nem került kibocsátásra. Önmagában a számlaadási kötelezettség elmulasztása – e kötelezett teljesítése esetén – a polgári jogi jogviszonyban az ellenszolgáltatás esedékessé válását nem érinti [2000. évi C. tv. 165. § (1) és (3) bek., 2007. évi CXXVII. tv. 142. § (1) bek. 159. § (1) bek., 165. § (1) bek.].
[1] A felperes és az L. P. Kft. között 2007. február 28-án egy könnyűszerkezetes faház elkészítésére és felépítésére építési vállalkozási szerződés jött létre. Az alperes mint vállalkozó ehhez kapcsolódóan a járulékos munkák elvégzésére kötött több építési vállalkozási szerződést a felperessel oly módon, hogy több árajánlatot is adott. A felperes az árajánlatokra utalással – összesen 8 941 000 forint összegű – vállalkozóidíj-előlegeket fizetett az alperesnek.
[2] Az alperes 2007. július 5-ig végzett munkákat – részben az árajánlatokon túlmenően is –, majd az építkezésről levonult, mert a felek kapcsolata megromlott. A felperes a fennmaradó munkákat mással végeztette el. Az alperes által el nem végzett, illetve félbehagyott munkák következtében a felperesnek többletköltségei merültek fel.
[3] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 5 897 294 forint és kamatai vállalkozói díj visszafizetésére, másodlagosan pedig jogalap nélküli gazdagodásra hivatkozott. Előadta, hogy 13 850 000 forint fix összegű bruttó díjban állapodott meg az alperessel a 2007. március 25-én adott árajánlat alapján, az ott írt elvégzendő munkák tekintetében. Az alperes a kivitelezést nem fejezte be, és az átvett előleggel nem számolt el.
[4] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Szerinte az általa átvett 8 941 000 forintos díjelőleggel elszámolt, a munkát elvégezte.
[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 199 214 forint és kamatai megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kifejtette, hogy a felperes az alperes kulcsrakész kivitelezési kötelezettségét és 13 850 000 forint fix vállalkozói díjban való megállapodás létrejöttét bizonyítani nem tudta. A bíróság – a felek megállapodásai, illetve ennek hiányában a jogalap nélküli gazdagodás szabályait alkalmazva – szakvélemény alapján az alperes által elvégzett munkák értékét 8 850 288 forintban állapította meg, és elszámolt 143 502 forint felperesi többletköltséget amiatt, mert az alperes a munkálatok befejezése előtt levonult az építkezésről. Ezen elszámolásra tekintettel a nem vitatottan átvett 8 941 000 forint vállalkozóidíj-előleghez képest 199 214 forint vonatkozásában nem látta igazoltnak az alperesi teljesítést.
[6] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az egyes megrendelések és a felek közötti elszámolás egyes elemeinek konkretizálásával kiegészítette, és az így kiegészített tényállás alapján az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett elutasító rendelkezéseit helybenhagyta. Rámutatott arra, hogy az alperesi teljesítés ténykérdés, ami nem függ a megrendelő visszaigazolásától, illetve a számla kibocsátásától. Nem találta megalapozottnak a felperes azon hivatkozását, hogy számla kibocsátásának hiányában a bíróság a perbeli elszámolásnál az áfát nem veheti figyelembe. Utalt arra, hogy az átvételi elismervényeken bruttó vállalkozói díj került feltüntetésre, és a per során a felperes maga is bruttó összegek átadását állította.
[7] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a kereseti kérelmének történő helytadást kért. Jogszabálysértésként a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számv.tv.) 165. § (1) bekezdése, valamint (3) bekezdés b) pontja megsértésére hivatkozott, figyelemmel arra, hogy az alperes nem mutatott be olyan dokumentumokat, amelyek alátámasztanák az alperesi teljesítést. Jogszabálysértésként jelölte meg a 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa. törvény) 159. § (1) bekezdését, 165. § (1) bekezdését, valamint 142. § (1) bekezdés b) pontját, utalva arra, hogy problémás a bíróság azon álláspontja, miszerint az alperesnek járó összeget áfával növelten állapította meg.
[8] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
[9] A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő.
[10] Az Számv.tv. 165. § (1) bekezdése kétségkívül számlaadási kötelezettséget ír elő azzal, hogy minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani. Ehhez kapcsolódóan a (3) bekezdés b) pontja a pénzforgalom bizonylati rendjének, valamint a könyvvezetés belső rendelkezéseinek, a bizonylatok feldolgozási rendjének, a főkönyvi és az analitikus könyvelés rendszerének kialakítására vonatkozó szabályokat határozza meg. A Számv.tv. előírásai megsértésének közigazgatási típusú jogkövetkezményei vannak, azonban a számlázási kötelezettség elmulasztása a polgári jogi jogviszonyban a szolgáltatás esedékessé válását nem érinti (GK 66. számú állásfoglalás).
[11] Ez azt jelenti, hogy egy építési vállalkozási szerződés teljesítésénél a nyújtott szolgáltatások megtörténte vagy hiánya alapján lehet a teljesítés szerződésszerű voltát megítélni, a számlaadási kötelezettség elmulasztása legfeljebb a Ptk. 302. § b) pontja szerinti jogosulti késedelemnek tekinthető, aminek a jogkövetkezménye a kötelezett késedelmikamat-fizetési kötelezettségének kizárása. Miután jelen jogvitában nem vállalkozói díj megfizetése iránti igény érvényesítésére került sor, hanem a felperes az általa már teljesített szolgáltatást követelte vissza, így ez utóbbi kérdésnek sem volt relevanciája a jogvita elbírálása szempontjából (BH 1996.104.).
[12] Nem sérti a jogerős ítélet az Áfa. törvény felülvizsgálati kérelemben hivatkozott rendelkezéseit sem. Mint ahogy arra a Legfelsőbb Bíróság több határozatában rámutatott a bíróság nem hozhat a tételes jogi szabállyal ellentétes olyan döntést, amely a vállalkozó részére fizetendő vállalkozói díjat az áfa figyelmen kívül hagyásával állapítja meg (Legfelsőbb Bíróság Pf. VII. 25.243/2000/3.). A vállalkozót megillető díjat mindig áfával növelt összegben kell meghatározni (Legfelsőbb Bíróság Pfv. VII. 22.326/2004/5.), így amennyiben a bíróság végez elszámolást a felek közötti vállalkozási jogviszonyban, úgy az elvégzett munkák után az elszámolásnál az áfát minden esetben figyelembe kell venni.
[13] A Pp. 215. §-a a bíróság érdemi döntésének kereteit határozza meg azzal, hogy előírja: a bíróság döntése nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen. A bíróság ennek megfelelően járt el, amikor a felperes 5 897 294 forint és járulékai megfizetése iránt előterjesztett kereseti kérelmét elbírálva a 199 214 forint és járulékai erejéig fennálló alperesi marasztaláson túlmenően a felperes kereseti kérelmét elutasította.
[14] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 20.730/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás