BÜ BH 2015/26
BÜ BH 2015/26
2015.02.01.
A cserbenhagyás vétsége megvalósul, ha az elkövető az általa vezetett személygépkocsival a sértett által vezetett személygépkocsinak ütközik, amelynek hatására a sértett személygépkocsija kisodródik, és villanyoszlopnak ütközve áll meg, és ezt észlelve az elkövető a helyszínt elhagyja. Abban alappal nem bízhat, hogy az eseményeket észlelő élettársa majd a sértettel egyezkedni fog, ezért ez a bizakodás nem mentesíti a büntetőjogi felelősség alól [1978. évi IV. tv. 190. §].
[1] A városi bíróság a 2012. október 24. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet a Be. 331. §-ának (1) bekezdése, illetőleg a Be. 6. § (3) bekezdése a) pontjának I. fordulata alapján bűncselekmény hiányában felmentette az ellene cserbenhagyás vétsége [1978. évi IV. tv. (korábbi Btk.) 190. §] miatt emelt vád alól.
[2] Egyszersmind megállapította, hogy a terhelt elkövette az elsőbbség és előzés szabályainak megsértése szabálysértést [218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 44. § (2) bekezdés], és ezért őt 70 000 forint pénzbírsággal és 6 hónap járművezetéstől eltiltással sújtotta. Egyebekben rendelkezett a pénzbírság esetleges átváltoztatásáról és a terheltet 138 106 forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte.
[3] A terhelt terhére előterjesztett ügyészi fellebbezés alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2013. szeptember 13. napján nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével megváltoztatta az elsőfokú ítéletet:
[4] - az elsőbbség és előzés szabályai megsértésének szabálysértése miatt indult eljárást megszüntette, s egyidejűleg mellőzte a pénzbírságra és járművezetéstől eltiltásra vonatkozó rendelkezést,
[5] - a terheltet 67 864 forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte;
[6] egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
[7] A megállapított történeti tényállás a következő.
[8] A terhelt 2011. június 5-én lakott területen, a 3,6 méter széles úton jó látási és útviszonyok mellett élettársának személygépkocsiját vezetve az út jobb oldalán kihelyezett „elsőbbségadás kötelező” táblával jelzett útkereszteződésben 20 km/óra sebességgel úgy kezdte meg a 3,3 méter széles útra jobbra kanyarodást, hogy figyelmetlensége miatt nem észlelte az onnan részben a menetirány szerinti bal oldalra áttérve érkező, az 50 km/óra sebességét 23-26 km/órára csökkentő, biztonsági övét becsatolva vezető sértett személygépkocsiját.
[9] Ezért az útra kihaladó terhelt 17-18 km/óra sebességgel az általa vezetett személygépkocsi bal első sarokrészével az őt késedelem nélkül észlelő és fékező 15-18 km/óra sebességgel haladó sértett személygépkocsija bal első sarkának ütközött az úttest sértett haladási iránya szerinti bal szélétől mintegy 1,2-1,3 méterre.
[10] Az ütközés következtében a sértetti személygépkocsi jobbra sodródva 4-5 km/óra sebességgel a jobb első sarkával nekiütközött a menetiránya szerinti jobb oldali útpadkán villamos felsővezetéket tartó oszlopnak.
[11] A terhelt a személygépkocsik ütközését észlelte és – bízva abban, hogy a házukból éppen kilépő élettársa és a sértett megegyeznek, mivel ismerték egymást – az ütközés után hátramenetben, majd előreindulva elhagyta a helyszínt.
[12] Személyi sérülés nem történt, mindkét járműben anyagi kár keletkezett.
[13] A baleset azért következett be, mert a terhelt megszegte a KRESZ 28. § (2) bekezdése b) pontjának rendelkezését.
[14] Az ütközési sebességekre, a sértett testére ható sebességváltozásra figyelemmel nem állt fenn annak a reális veszélye, hogy a sértett megsérüljön.
[15] A sértett nem valósított meg közlekedési szabályszegést azzal, hogy részben az úttest menetiránya szerint bal oldalán közlekedett, figyelemmel az úttest szélességére, ahol két jármű egymás mellett biztonságosan csak úgy tudott volna elhaladni, ha az egyik jármű lehúzódik az útpadkára.
[16] Az elsőfokú bíróság jogi értékelése szerint a csekélyebb erejű ütközések, koccanások általában nem járnak személyi sérüléssel, és ez a jármű vezetője számára az ütközés objektív körülményeiből általában jól megítélhető. A jelen ügyben a baleset körülményeiből a terheltnek nem lehetett olyan objektív tényekre vonatkozó észlelése, amelyből a másik jármű vezetőjének bármiféle sérülésére kellett volna következtetnie. Ezt a szakvéleménnyel is alátámasztottnak látta, mivel abban kifejtésre került, hogy az elsődleges ütközés okozta 5-8 km/óra sebességváltozást hárította a biztonsági öv, míg a másodlagos ütközési sebesség csak töredékrésze hatott a sértett testére, miáltal sérülés kialakulásával reálisan nem kellett számolni.
[17] Ezért az elsőfokú bíróság a cserbenhagyás vétségének vádja alól a terheltet bűncselekmény hiányában felmentette, egyszersmind szabálysértés miatt vele szemben szabálysértési jogkövetkezményeket alkalmazott.
[18] A másodfokú bíróság a történeti tényállásból az ütközéssel kapcsolatosan mindössze azt mellőzte – az indokolásba tartozás gyanánt –, hogy a terhelt „de érzékelve annak csekély mértékét” hagyta el a helyszínt. Ezzel a tényállást megalapozottnak találta, és a felülbírálathoz irányadónak vette.
[19] A másodfokú bíróság a BH 1987.262., BH 2004.308. és BH 2013.34. szám alatt közreadott jogesetekre utalás mellett egyetértett azzal, hogy a terhelt nem követte el a cserbenhagyás vétségét. Ezt a járművek alacsony sebességével, az elsődleges ütközés nem frontális jellegével, a másodlagos ütközés korábbinál is alacsonyabb sebességével és a szakértői véleménnyel látta megállapíthatónak.
[20] A másodfokú bíróság ugyanakkor az elkövetéstől számított két év elteltére, az abszolút elévülési határidőre [Sztv. 11. § (7) bek.] hivatkozással a szabálysértési eljárást megszüntette [Sztv. 84. § (1) bek. g) pont].
[21] A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a megyei főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontját megjelölve, hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás érdekében.
[22] A felülvizsgálati indítvány indoka szerint
[23] - a korábbi Btk. 190. §-a és a KRESZ 58. §-ának (1) bekezdése alapján a balesettel érintett járművezető köteles a megállásra,
[24] - a balesettel érintett járművezetőnek azzal kell számolnia, hogy a balesettel érintetteknek a testi sérülése bekövetkezhet, s az ettől eltérő következtetés csak akkor reális, ha a baleset kivételes körülményei erre az eltérő következtetésre alapot adnak (BH 2013.34.),
[25] - ám a jelen ügyben ilyen kivételes körülmények nem voltak, mert az ütközés hatására a sértetti jármű az úttestről lesodródott és egy villanyoszlopnak ütközött, azaz a terhelt nem volt abban a helyzetben, hogy egyértelműen megítélhesse, hogy a személyi sérülés bekövetkezése kizárható, ezáltal neki megállási kötelezettsége nincs.
[26] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt fenntartotta, és azzal megegyező indítványt tett nyilvános ülésen történő elbírálásra.
[27] Álláspontjának lényege szerint a két gépkocsi ütközése, a sértetti gépkocsi jobbra sodródása és a (beton) villanyoszlopnak ütközése a terheltben fel kellett hogy vesse annak a lehetőségét, hogy a másik járművezető megsérülhetett.
[28] A Kúria a Be. 424. § (1) bekezdés 2. fordulata alapján nyilvános ülést tartott.
[29] A legfőbb ügyész képviselője az indítványban és az átiratban foglaltakat fenntartva kiemelte azt, hogy a megállási és meggyőződési kötelezettségét nem teljesítő terheltet ebben az élettársa „nem helyettesítheti”.
[30] A védő felszólalásában a BH 2013.34. szám alatt közzétett jogesetre hivatkozással kérdésesnek találta, hogy milyen kivételes körülmények voltak, amelyeket az első- és a másodfokú bíróság – a felülvizsgálati indítványhoz képest – eltérően értékelt. E körbe sorolta, hogy a szakértői vélemény szerint csekély, érintőleges volt az ütközés, egyenetlen volt az úttest, szólt az autómagnó, a sebesség pedig igen alacsony volt. Meglátásában azt kell vizsgálni, hogy a terhelt tudatában ezek hogyan álltak össze, és úgy találta, hogy ezen speciális körülmények megalapozzák azt a ritka esetet, amikor kizárt volt annak lehetősége, hogy bármilyen személyi sérülés keletkezzen.
[31] A védő szerint a jelen ügyben az ügyészség a tényállást és a bíróság mérlegelési tevékenységét támadja, holott erre felülvizsgálati eljárásban nincs törvényi lehetőség.
[32] Erre figyelemmel a megtámadott határozatok hatályukban fenntartására tett indítványt.
[33] A felülvizsgálati indítvány alapos.
[34] A Be. 416. § (1) bekezdése a) pontjának 1. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, ha a terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.
[35] A – még nem így megnevezett, hanem a „közlekedési vétségek” között szabályozott – cserbenhagyást az 1971. évi 28. törvényerejű rendelet 43. §-a az 1961. évi V. törvény (a 2. magyar Büntető Törvénykönyv) módosításával és kiegészítésével a 194/B. § (1) bekezdésének c) pontjaként iktatta be a bűncselekmények sorába („Aki – mint a közlekedési balesettel érintett jármű vezetője – a baleset helyszínén nem áll meg vagy onnan a jogszabályban meghatározott kötelességének teljesítése nélkül azzal a céllal távozik el, hogy magát az eljárás alól kivonja”).
[36] Eltekintve a később elhagyott, pontosabban az első fordulat megfelelőjévé átfogalmazott második fordulattól, a törvényerejű rendelet 94/B. §-ához fűzött indokolás 2.c) pontja körülírta: a baleset helyszínének jogellenes elhagyását nyilvánítja vétséggé, mégpedig azokat az eseteket, amelyeknél az akkori Btk. 259. §-a (vagyis: a segítségnyújtás elmulasztása) nem állapítható meg; az követheti el, aki járművezetőként közlekedési baleset részese (tehát akár okozója, akár sértettje); baleseten a személyi sérüléssel vagy anyagi kárral járó eseményeket egyaránt érteni kell, az eredmény súlyosságától függetlenül; a baleset helyszínén teljesítendő kötelességeket az akkori KRESZ 40. §-a határozza meg.
[37] Kezdetben tehát a feltétlen megállási parancs megszegését büntette a törvény, és a közlekedési szabályok tartalmazták a büntetendőség egyéb feltételeit.
[38] A korábbi Btk. (a 3. magyar Büntető Törvénykönyv) 190. §-a szerint a – már így megnevezett – cserbenhagyás vétségét követi el a közlekedési balesettel érintett jármű vezetője, ha a helyszínen nem áll meg, illetve onnan eltávozik, mielőtt meggyőződnék arról, hogy valaki megsérült-e, avagy az életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszély miatt segítségnyújtásra szorul-e, amennyiben súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg.
[39] A cserbenhagyás jogi tárgya – és a felrótt cselekmény megítélésének mindig ez az alapja – kettős: egyrészt a közlekedés biztonságát, másrészt az életet és a testi épséget hívatott óvni.
[40] A korábbi Btk. törvénytervezetének 172. §-ához fűzött miniszteri indokolás 3. pontja és a korábbi Btk. törvénytervezetének 190. §-ához fűzött miniszteri indokolás 2. pontja egymással megfelelésben – követve az eredeti szándékot – megfogalmazta, hogy a cserbenhagyás a segítségnyújtás elmulasztásához képest szubszidiárius (kisegítő jellegű, az esetleges másik súlyosabbhoz képest háttérbe szoruló) bűncselekmény. A miniszteri indokolás azzal folytatja, hogy amennyiben a baleset sérüléssel jár és a sérülést okozó jármű vezetője nem nyújt segítséget, a segítségnyújtás elmulasztása valósul meg.
[41] Másként fogalmazva, a törvény a cserbenhagyás törvényi tényállásán keresztül – az abban vétkes vagy akár vétlen – balesettel érintett járművezetőnek a balesettel érintett más személy sorsa iránti közömbösségét, a sérülésével vagy segítségnyújtásra szorultságának közvetlen veszélyeztetettségével fenyegető helyzetben, azaz a „cserben” lévő sorsára hagyását bünteti, amikor az elkövető még azt is elmulasztotta, hogy a helyszínen megálljon, avagy megállása ellenére onnan úgy távozott, hogy elmulasztotta a „cserben” létről való meggyőződést.
[42] A cserbenhagyás tehát a balesettel érintett más személy egyértelműen közerkölcsből folyó, közlekedési jogszabályban és egyidejűleg büntetőtörvényben megfogalmazott védelmének minimumparancsa.
[43] A korábbi Btk. sem adta meg a baleset fogalmát, így a korábbi Btk. 191. §-ának (2) bekezdéséből is következően változatlanul a közúti közlekedési szabályokból kellett kiindulni.
[44] A közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) elkövetéskor és elbíráláskor azonos tartalommal hatályos 58. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a balesettel érintett jármű vezetője köteles a járművel azonnal megállni, a baleset folytán megsérült vagy veszélybe került személy részére segítséget nyújtani és az esetleges további balesetek elkerülése érdekében minden tőle telhetőt megtenni.
[45] Ez egy indirekt baleseti fogalommeghatározás, vagyis a közúti közlekedési szabály alapján balesetnek kell tekintetni a személyi sérülést nem okozó ütközést vagy pályaelhagyást is, amihez képest a büntetőtörvény a baleset fogalmát szűkebbre vonja: a cserbenhagyást a jármű vezetője csak akkor követheti el, ha a tényleges sérüléssel nem járó baleset hatókörében olyan személy tartózkodott, aki potenciális lehetőségként megsérülhetett, illetve élete vagy testi épsége közvetlen veszélybe kerülhetett, tekintet nélkül azonban arra, hogy ténylegesen segítségre szorult-e vagy sem – önmagában a dologi kár bekövetkezése vagy annak lehetősége nem valósíthatja meg (BH 1987.262., 2001.9., 2002.131.).
[46] Ennek következtében nem cserbenhagyás, ha az elkövető a parkolóhelyen álló olyan járműnek ütközik, amelynek hatókörében nincs személy (BH 1989.387.); ha letörik az ütköző gépjárművek visszapillantó tükre (BH 1987.262., 2004.308.); ellenben cserbenhagyás, ha a letört visszapillantó tükör hátracsapódva betöri a jármű ajtóüvegét is, miáltal az utas személyi sérülésével is számolni kellett (BH 1998.469.).
[47] A cserbenhagyást érintően a BH 2004.308. szám alatt közreadott jogeset kimondta, hogy a cserbenhagyás vétségében megfogalmazott szigorú büntetőjogi parancs indokolatlan kiterjesztését és megszegésének széles körű pönalizálását jelentené egy olyan bírói gyakorlat kialakítása, amely szerint minden felszínes, személyi sérülést nyilvánvalóan nem okozó balesetben részt vevő cserbenhagyás vétségéért felelne a helyszín megállás nélkül történő elhagyásáért, azaz a testi sérülés reális előidézésének hiányában a pusztán dologrongálódással járó baleset (ütközés) résztvevője a cserbenhagyás vétségét akkor sem követi el, ha a megállási és meggyőződési kötelezettségének nem tesz eleget; az ilyen magatartás a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértésének szabálysértéseként bírálandó el.
[48] A mindvégig következetes ítélkezési gyakorlat szerint a cserbenhagyás vétségének elkövetője a baleset helyszínén való megállási, meggyőződési kötelezettségét akkor szegi meg, ha a közlekedési baleset jellegéből adódóan alappal feltételezhető, hogy annak következményeként az érintettek személyi sérülést is elszenvedhettek. A járművek nagyobb erejű ütközése, megingása, a durvább külső sérülésekben megmutatkozó váratlan erőbehatás mindig felveti annak lehetőségét, hogy a járművet vezető, vagy az abban utazók – akár felületesen is – megsérülhettek (BH 2007.212., 2013.34.).
[49] A balesettel érintett jármű vezetőjének azzal kell számolnia, hogy e balesettel érintetteknek a testi sérülése bekövetkezhetett. Ettől eltérő következtetés csak akkor reális, ha a baleset kivételes körülményei erre az eltérő következtetésre alapot adnak. A Kúria ezt annak kapcsán hangsúlyozta, hogy észlelte a BH 2004.308. számú eseti döntésben kifejtett jogelven alapuló felmentésre irányuló felülvizsgálati indítványok számának szaporodását, s erre tekintettel leszögezte, miszerint a közlekedési balesettel érintett jármű vezetőjének továbbra is a megállási és meggyőződési kötelezettsége tekintendő tipikusnak és az eseti döntésen alapuló megítélés a kivételes (BH 2013.34.).
[50] A balesethez rendelt jogszabályi parancs elsődlegessége mindenek fölötti, mert ha az elkövető a baleset kapcsán nem teljesíti megállási, meggyőződési kötelezettségét, és a személyi sérülés potenciális bekövetkezhetőségével számolnia kellett, a cserbenhagyást, míg ellenkező esetben a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértésének szabálysértését valósítja meg.
[51] A jelen ügyben az egy-egy személy által vezetett személygépkocsik mérsékeltnek vehető, ha úgy tetszik alacsony sebességgel és csekély járműátfedéssel ütköztek. A sértetti személygépkocsi ezenfelül nekisodródott az út menti tartóoszlopnak is.
[52] Ilyen körülmények között viszont nem áll az, hogy a baleset hatókörében a terhelten túl nem volt más balesettel érintett személy, mégpedig abban a sértett által vezetett személygépkocsiban, amely jármű kétszeresen is ütközött, és – nem tételezve, de – dologi kárt is szenvedett.
[53] Erre figyelemmel, és osztva a felülvizsgálati indítványban, az átiratban és a nyilvános ülésen elfoglalt ügyészi álláspontot, a terhelt nem volt abban a helyzetben, hogy egyértelműen elvethesse a személyi sérülés bekövetkeztének vagy legalábbis a testi épséget közvetlenül fenyegető veszély lehetőségét.
[54] A cserbenhagyás büntetendősége éppen azt szolgálja, hogy ilyetén bizonytalansági tényezők fennállta esetén a balesettel érintett jármű vezetője feltétlenül teljesítse az ő személyére szabott (és – miként arra a nyilvános ülésen az ügyész helyesen rámutatott – más által valóban „nem helyettesíthető”) normatíve megszabott megállási, meggyőződési kötelezettségét.
[55] A megállási és meggyőződési kötelezettség indokoltságát pedig minden esetben a baleset bekövetkezésekor fennállott aktuális helyzet alapján kell megítélni, a jelen ügyben pedig nem volt kizárható a sértett akár csekély mérvű személyi sérültségének lehetősége, aminek szükségképpen meg kellett jelennie a terhelt elkövetés során kialakult tudatállapotában.
[56] Összegezve: Olyan törvényszűkítő értelmezésig nem lehet eljutni, hogy ha a baleset folytán az azzal érintett másik gépjármű elsődlegesen és másodlagosan is ütközik, és ezáltal hatókörében a terhelten túl más személy is van, a terhelt belátására bízható a megállási és meggyőződési kötelezettség teljesítése.
[57] A Kúria végül – reagálva a védő nyilvános ülésen kifejtett vélekedésére – leszögezi, hogy a felülvizsgálati indítvány nem az irányadó tényállást és a bírói mérlegelést támadta, hanem egyértelműen az irányadó tényállás alapján levont jogkövetkeztetést kifogásolta.
[58] Ekként a Kúria – helyt adva az alaposnak bizonyult felülvizsgálati indítványnak – a támadott határozatokat a Be. 428. §-a (1) bekezdésének 1. fordulata alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új elsőfokú eljárásra utasította.
(Kúria Bfv. II. 394/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás