KÜ BH 2015/266
KÜ BH 2015/266
2015.09.01.
A „Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot” előírásainak való meg nem felelés tényének megállapításán túl is fennáll a hatóság Ket. 50. § (1) bekezdéséből eredő tényállás-tisztázási kötelezettsége [2004. évi CXL. tv. 50. § (1) bek.; 2007. évi XVII. tv. 9. §; 50/2008. (IV. 24.) FVM 1. mell.; 73/2009/ EK hat. 23. §].
[1] A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal Közvetlen Támogatások Igazgatósága (elsőfokú hatóság) 2012. szeptember 19-én a felperes távollétében helyszíni ellenőrzést tartott a felperes másokkal egybeművelt támogatott területén, melynek során az E9LH7-6-11 fizikai blokkban tarlóégetés nyomait tapasztalva kismértékű gondatlanságot, enyhe szabálytalanságot állapított meg. Felperes az ellenőrzés megállapításaira észrevételt nem tett, a felperessel egyetemlegesen felelős személyek észrevételként előadták, hogy a tűz harmadik személyek cselekményének következménye, mely miatt büntetőeljárást kezdeményeztek.
[2] Az elsőfokú hatóság 2012. december 12-én hozott határozatában kölcsönös megfeleltetési szabályoknak – tarló, nád, növényi maradvány, gyep égetésének tilalmára vonatkozó előírás – való meg nem felelést, és 2012. évre 1% szankciót állapított meg felperessel szemben.
[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd 2013. április 4-én kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában az egységes területalapú támogatások és egyes vidékfejlesztési támogatások igényléséhez teljesítendő „Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot” fenntartásához szükséges feltételrendszer, valamint az állatok állategységre való átváltási arányának meghatározásáról szóló 50/2008. (IV. 24.) FVM rendelet (a továbbiakban: FVM rendelet) 3. § (1)–(2) bekezdés, 1. számú melléklet 4. pont, a 6. § (2) bekezdés és a 3. számú melléklet rendelkezéseire, a jogkövetkezményt illetően a kölcsönös megfeleltetés körébe tartozó ellenőrzések lefolytatásával, valamint a jogkövetkezmények alkalmazásával kapcsolatos szabályokról szóló 81/2009. (VII. 10.) FVM rendelet (a továbbiakban: Jogcímrendelet) 5. §-ára és 2. számú mellékletére utalt. Megállapította, hogy felperes vis maiorra nem hivatkozhat, mert az ellenőrzés jegyzőkönyvének észrevételezése során ezt ügyfélkapun keresztül, nyomtatványon nem jelezte.
[4] A felperes keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését, másodlagosan az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte.
[5] Előadta, hogy az érintett területen a tűz az ellenőrzés napján keletkezett, a felperes gondatlanságára nézve a tényállást a vis maior esemény bejelentésétől függetlenül is tisztázni kellett volna. Az alperes a kereset elutasítását kérte azzal, hogy felperes szabályszerű vis maior bejelentést nem tett.
[6] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében az alperesi jogelőd határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.
[7] Megállapította, hogy alperes a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdése és a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény (a továbbiakban: MVH eljárási törvény) 52. § (3) bekezdését sértve nem tisztázta a tűz keletkezésének okát, mely az MVH eljárási törvény 9. § s) és t) pont, valamint a 73/2009/EK tanácsi rendeletnek a kölcsönös megfeleltetés, a moduláció és az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer tekintetében, az említett rendeletben létrehozott, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek keretében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról, valamint az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a kölcsönös megfeleltetés tekintetében, a borágazatban meghatározott támogatási rendszer keretében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 1122/2009/EK rendelet (2009. november 30.), 75. cikk rendelkezései folytán releváns; az alperes nem adta indokát annak, hogy a felperes eljárása miért minősült gondatlannak.
[8] A megismételt eljárásra a tűz keletkezésének körülményeiben, valamint az alapján a felperes szabályszegésében való döntést írta elő.
[9] Alperesi jogelőd felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, vagylagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
[10] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 206. § (1) bekezdése, 221. § (1) bekezdése, és a Jogcímrendelet 6. § (1) és (3)–(5) bekezdése rendelkezéseit, mert felperes joghatályos vis maior bejelentést nem tett a Jogcímrendelet 6. § (3) bekezdése és/vagy (4) bekezdése szerint, az MVH eljárási törvény 9. § s) és t) pontjai folytán pedig minden olyan magatartás gondatlan, mely nem szándékos vagy nem súlyosan gondatlan.
[11] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[12] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdésének megfelelően kizárólag a felülvizsgálati kérelemmel meghatározott körben vizsgálata felül.
[13] A Kúriának abban kellett állást foglalnia, hogy az FVM rendelet 1. számú melléklet 4. pontja szerinti égetési tilalom megsértésének lényeges feltétele-e annak feltárása, hogy a tűz keletkezésében az ügyfél magatartása legalább gondatlan volt. Ehhez képest másodlagosan vizsgálható, hogy a vis maior kérelem előterjesztésének hiánya a jogsértés megállapíthatóságának mennyiben akadálya.
[14] A Kúria elöljáróban rögzíti, hogy a jogkérdést a Kfv. IV. 35.640/2012/6. számú ítélet feldolgozta, az ott kifejtett értelmezéstől a Kúria jelen tanácsa eltérni nem kíván.
[15] Az MVH eljárási törvény 9. § s) pontja szerint a törvény, valamint a törvény végrehajtására kiadott jogszabályok alkalmazásában: szándékosság, súlyos gondatlanság (a továbbiakban együtt: szándékosság): a mezőgazdasági és vidékfejlesztési intézkedésekkel összefüggésben szándékosnak minősül az ügyfél, illetve az általa igénybe vett közreműködő, képviselő magatartása, amennyiben az ügyfél vagy az általa igénybe vett közreműködő, képviselő tudatában van annak, hogy a tanúsított tevőleges magatartás vagy mulasztás az intézkedésekkel összefüggésben az ügyfél számára a jogosultság jogosulatlan megszerzése, annak fenntartása, illetve az intézkedésekkel összefüggésben jogosultságának bármely eleme vonatkozásában kedvezőbb elbírálást biztosít, mint a tanúsított tevőleges magatartás nélkül. A 9. § t) pontja értelmében gondatlanság: a mezőgazdasági és vidékfejlesztési intézkedésekkel összefüggésben gondatlannak minősül az ügyfél, illetve az általa igénybe vett közreműködője, képviselője magatartása, amennyiben az a 9. § s) pontja szerint nem minősíthető szándékos magatartásnak.
[16] Az MVH eljárási törvény kiemelt rendelkezései értelmező rendelkezések, melyek nem a törvény, illetve a törvény végrehajtására kiadott jogszabályok hatálya alatt folytatott eljárások ügyfeleinek objektív (legalább gondatlannak minősülő magatartás vélelmezése melletti) felelősségét fejezik ki. A szándékosság és a gondatlanság – ahogyan azt maguk az értelmező normák is tartalmazzák – magatartáshoz rendelt, tudattartalmat jellemző kategóriák (nem természetes személyek esetén azon természetes személyekre vonatkoztatva, akiknek magatartása a nem természetes személy magatartásának betudható), melyből következően a tényállás feltárása során nem mellőzhető annak az ügyféli magatartásnak az azonosítása, melyre a szándékosság/gondatlanság egyáltalán értelmezhető.
[17] Az égetési tilalomhoz kapcsolódó jogkövetkezményeket a Jogcímrendelet, valamint a Tanács 2009. január 19-i, a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, az 1290/2005/EK, a 247/2006/EK és a 378/2007/EK rendelet módosításáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 73/2009/EK rendelet (a továbbiakban: EK rendelet) 23. cikke tartalmazza. Utóbbi folytán kiemelt jelentősége van annak, hogy a jogkövetkezmény alapját képező magatartás szándékos vagy gondatlan. Olyan rendelkezése azonban az EK-rendeletnek sincsen, mely jogkövetkezmény alkalmazását a normasértést eredményező magatartás értékelése nélkül tenné lehetővé.
[18] Az elsőfokú hatóság és az alperes az ügyfél – felperes – felelősségének megállapíthatóságához megelégedett annak rögzítésével, hogy helyrehozható, kismértékű tarlóégetés történt, valamint azzal, hogy e körben gondatlanság, enyhe szabálytalanság áll fenn. Arra vonatkozóan azonban tényállást egyik szerv sem állapított meg, hogy felperes gondatlansága a tűz keletkezésével okozatban konkrétan milyen magatartás (tevés vagy mulasztás) miatt áll fenn; mindez a Ket. 50. § (1) bekezdésének az ügy érdemére kiható megsértését jelentette. Megjegyzi a Kúria, hogy a tényállás tisztázásának elmulasztásával nemcsak az alkalmazott jogkövetkezményhez elengedhetetlen gondatlan magatartás nem került bizonyításra a közigazgatási eljárásban, de alperes enélkül nem lehetett abban a helyzetben sem, hogy felperes magatartását az MVH eljárási törvény 9. § s) és t) pontjai által elkülönített felelősségi alakzatokhoz viszonyítva értékelhesse.
[19] A felperes tűzesetben való közrehatásának feltáratlansága miatt az alperes szükségtelenül hivatkozott a Jogcímrendelet 6. § egyes rendelkezéseire, mert a tényállás lényeges vonatkozású hiányossága nem annak volt függvénye, hogy a felperes terjesztett-e elő vis maior kérelmet.
[20] A fentiek szerint a termőföld kölcsönös megfeleltetési szabálynak meg nem felelő állapota önmagában nem jelenti azt, hogy a termőföld állapota és az ügyfél legalább gondatlan magatartása közötti oksági kapcsolat bizonyítása szükségtelen.
[21] Az elsőfokú bíróság iratszerű tényállást állapított meg, a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés rendelkezéseinek megfelel, és az MVH eljárási törvény 9. § s) és t) pont helyes értelmezésén nyugszik; a Jogcímrendelet 6. § (1) és (3)–(5) bekezdés rendelkezéseinek ügydöntő jelentősége nem volt, a Kúria ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. III. 35.298/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás