BÜ BH 2015/273
BÜ BH 2015/273
2015.10.01.
Ha a tanú mentességi jogával élve kinyilvánítja, hogy hozzátartozójával szemben nem kíván terhelő adatokat szolgáltatni, a továbbiakban nem csupán a korábbi vallomásai, hanem az általa tett feljelentésben foglalt tényelőadások sem értékelhetők bizonyítékként [Be. 82. § (1) bek., 84. §].
[1] A terheltet a járásbíróság a 2014. május 16. napján kelt ítéletével, illetve a törvényszék a 2014. november 13-án jogerős végzésével a 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) 322. § (1) bekezdésébe ütköző közveszélyokozás bűntettének kísérlete, a Btk. 222. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző és egy esetben a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett zaklatás vétsége, és a Btk. 221. § (1) bekezdésébe ütköző magánlaksértés vétsége miatt halmazati büntetésül 4 évi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte.
[2] A bíróság jogerős ítéletével szemben a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
[3] A terhelt a terhére rótt és megállapított zaklatás vétségét nem vitatva arra hivatkozott, hogy a feleségét soha nem bántalmazta és nem fenyegette meg semmivel.
[4] A magánlaksértéssel kapcsolatosan jelezte, hogy a távolságtartás elrendelése ellenére bizonyos alapvető személyes szükségleti dolgokat magához kellett vennie, ezért ment a lakásba.
[5] A közveszélyokozással kapcsolatosan pedig arra hivatkozott, hogy a gázolajat tartalmazó kanna véletlenül borult fel és mivel annak kupakja nem volt rendesen rácsavarva, kis mennyiségű gázolaj kiömlött, ám nem állt szándékában azt meggyújtani, és a szakértők sem találtak égésre utaló jeleket.
[6] A terhelt hivatkozása szerint a volt feleségét, a sértettet az elsőfokú eljárás során befolyásolták a vallomás megtételében, és ezért kerülhetett sor arra, hogy a másodfokú bíróság a sértett vallomását teljes egészében kirekesztette a bizonyítékok köréből.
[7] Ezen túlmenően a terhelt sérelmezte a vele szemben alkalmazott büntetés súlyosságát is, ezért a törvénynek megfelelő ítélet meghozatalát indítványozta.
[8] A Legfőbb Ügyészség átiratában a terhelt felülvizsgálati indítványát – eltérő okokból – alaposnak tartva a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.
[9] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a felülvizsgálati indítvány abban a részében, amelyben az olajoskanna véletlen felborulására hivatkozik, törvényben kizárt.
[10] Ugyanakkor viszont a másodfokú bíróság a Be. 373. § (1) bekezdés III/a) pontjában felsorolt feltétlen eljárási szabálysértést követett el akkor, amikor a sértett – volt feleség – valamennyi korábbi vallomásának kirekesztésével egyidejűleg nem indokolta meg, hogy annak hiányában milyen tények és milyen bizonyítékok alapján állapítható meg a terhelt bűnössége a közveszélyokozás bűntettének kísérletében.
[11] Ezen túlmenően a Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a magánlaksértés vétsége nem csak nem tényállásszerű, hanem ennek jogi indokolása is elmaradt.
[12] A felülvizsgálati indítvány és a Legfőbb Ügyészség jogi álláspontja az alábbiak szerint alapos.
[13] A terhelt felülvizsgálati indítványában vitatja az ítélet azon ténymegállapítását, miszerint a kannából gázolajat locsolt volna szét, és „itt döglesz meg bent a házban velem együtt” felkiáltással előbb öngyújtóval, majd egy meggyújtott papírzsebkendővel megpróbálta volna azt lángra lobbantani.
[14] Álláspontja szerint a gázolaj véletlen folytán borult fel, és semmilyen módon nem kísérelte meg azt meggyújtani.
[15] A felülvizsgálati indítvány lényegét tekintve a bíróságok által megállapított tényállás helyességét vitatta arra hivatkozással, hogy az megalapozatlan, téves, és nem felel meg a valóságnak.
[16] Ugyanakkor a sértett tanúvallomásának, illetve nyilatkozatainak értékelésével kapcsolatos terhelti kifogás, illetve ügyészi észrevétel az alábbiak szerint alapos.
[17] A másodfokú bíróság idekapcsolódóan végzésében tényszerűen rögzítette, hogy a sértett a Be. 82. § (1) bekezdés a) és b) pontjaira történt kioktatását követően vallomást tett, majd a 23. számú tárgyalási jegyzőkönyv 6. oldalának tanúsága szerint kijelentette, hogy „nem szeretne nyilatkozni”. Ebből a másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a „tanú akarat-megnyilvánulása voltaképpen a vallomás-megtagadás törvényi kívánalmával egyező”.
[18] Ugyanakkor nem adta kellő indokát annak, hogy a sértetti vallomások kirekesztését követően milyen bizonyítási eszközök alapján, milyen bizonyítékok állnak rendelkezésre a bűnösség megállapításához.
[19] E körben a másodfokú bíróság arra hivatkozott, hogy a sértett feljelentése, illetve az abban foglalt adatok az így kieső bizonyítékokat, az elsőfokú bíróság által ezzel kapcsolatos tényállást kellően alátámasztják.
[20] Ez a hivatkozás azonban nem helytálló, ugyanis abban az esetben, ha a sértett a hozzátartozója ellen feljelentést tett, és utóbb a tárgyalási szakban élni kíván a Be. 82. § (1) bekezdésében írt mentességi jogával, úgy nemcsak a korábbi tanúvallomásai, hanem a feljelentésében szereplő tényelőadások sem vehetők figyelembe.
[21] Kétségtelen, hogy a feljelentés megtételekor nem lehet szó tanúvallomásról, hiszen a büntetőeljárás hiányában a sértett ekkor még feljelentő és nem tanú, következésképpen kizárólag a hamis vád és a hatóság megtévesztésének törvényes következményeire, és nem az igazmondási kötelezettségére, illetve a mentességi körülményekre figyelmeztetik. Az eljárás későbbi szakaszában azonban a vallomástétel jogszerű megtagadása a korábban akár alakszerűségek nélkül, de hatóság előtt tett valamennyi nyilatkozatára kiterjed.
[22] A büntetőeljárás megindulását követően a sértett immár tanúként a vallomás megtagadásával azt nyilvánítja ki, hogy hozzátartozójára nem kíván terhelő adatokat szolgáltatni, következésképpen nem csupán a korábbi vallomásai, hanem a feljelentésben foglalt tényelőadások sem értékelhetők a továbbiakban bizonyítékként.
[23] Kétségtelen, hogy a Be. 293. § (3) bekezdése szerint „Ha megállapítható, hogy a tanú a vallomásában a 82. § (4) bekezdés esetét kivéve magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolja, a tanút a 82. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározottak szerint ismételten figyelmeztetni kell. A figyelmeztetést, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzőkönyvbe kell venni”.
[24] Ennek elmaradása azonban önmagában nem feltétlen hatályon kívül helyezési ok, ugyanis a mulasztás a Be. 353. § (1) bekezdése szerint pótolható, mivel a „másodfokú bírósági eljárásban bizonyításnak akkor van helye, ha az elsőfokú bíróság a tényállást nem derítette fel, vagy az hiányos, továbbá, ha a bizonyítás az elsőfokú bírósági eljárásban megvalósult szabálysértés orvoslását eredményezheti”.
[25] A másodfokú eljárásban tehát nem vélelmezni kell, hogy a tanú „voltaképpen” élt-e az őt megillető mentességgel, hanem egyértelműen meg kell állapítani és jegyzőkönyvben rögzíteni, hogy valóban a vallomás megtagadásának jogával akart élni, vagy csupán a hozzátartozó terheltet kívánta menteni.
[26] A másodfokú bíróságnak erre eljárásjogi lehetősége lett volna abban az esetben, ha a sértett tanút megidézi, és egyértelmű nyilatkozatra szólítja fel a tekintetben, hogy csupán a vádlottat kívánja „menteni a börtöntől”, vagy élni kíván a Be. 82. § (1) bekezdés a) pontjában írt mentességi jogával.
[27] A választól függően vonhatja le a másodfokú bíróság a jogi következtetést a tekintetben, hogy az ezt meghaladó bizonyítékok elégségesek-e a terhelt bűnösségének, a közveszély okozásának bűntette kísérletének magállapításához.
[28] A döntés függvényében azonban ennek jogi indokolása nem maradhat el.
[29] Erre figyelemmel a Kúria nem értett egyet a Legfőbb Ügyészség azon indítványával, amely szerint mindkét határozat hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása lenne indokolt.
[30] A Be. 373. § (1) bekezdés III/a) pontjában írt feltétlen eljárási szabálysértés a másodfokú bíróság határozatában állapítható meg, hiszen az ügyészi átirat is a törvényszék eljárásának rótta fel az indokolási kötelezettség elmulasztását, ugyanis az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének – annak helyes vagy helytelen megítélésétől függetlenül – eleget tett. Az elsőfokú bíróságnak egy esetlegesen lefolytatott új eljárás keretében nincs lehetősége a másodfokú bíróság által elkövetett eljárási szabálysértés, az indokolási kötelezettség nem teljesítését orvosolni.
[31] A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja, illetve a Be. 373. § (1) bekezdés III. pontjának a) alpontja alapján felülvizsgálati ok és a jogerős ügydöntő határozat feltétlen hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértés, ha az eljárt bíróság a bűnösség megállapítása tekintetében az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.
[32] Az indokolási kötelezettség megsértése fűződhet ténykérdéshez és jogkérdéshez. Az ügyészségi kifogás – értelemszerűen – ténykérdéssel kapcsolatos.
[33] Felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága és a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Következésképpen ezen eljárási ok kapcsán csupán az vizsgálható, hogy a megtámadott jogerős határozat indokolásában az eljárt bíróság ellenőrizhető és elégséges módon számot ad-e a tényállás megállapításához vezető, a Be. 78. § (3) bekezdés szerinti értékelő tevékenységéről.
[34] A bíróság ugyanis az indokolásban köteles számot adni döntéshozatali tevékenységéről, a felülbíráló bíróság pedig ezt jogosult és köteles ellenőrizni. Ha a megtámadott határozat indokolása oly mértékben hiányos, hogy nem állapítható meg belőle, mire alapította a bíróság a döntését, akkor nyilvánvalóan meghiúsul az érdemi felülbírálat lehetősége; s ez eredményezi feltétlenül a hatályon kívül helyezést (1/2007. BKv C.).
[35] A feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértési okra figyelemmel a terhelt indítványának érdemi felülvizsgálatára nem kerülhetett sor, ezért a Kúria a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen eljárva, a Be. 373. § (1) bekezdés III. pontjának a) alpontja szerinti eljárási szabálysértés miatt a megtámadott határozatot a Be. 428. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a törvényszéket új másodfokú eljárásra utasította.
(Kúria Bfv. III. 395/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás