PÜ BH 2015/276
PÜ BH 2015/276
2015.10.01.
I. A közös tulajdonban álló ingatlan tulajdoni hányadára kötött, a közös tulajdon árverés útján történő megszüntetését elrendelő ítélet végrehajthatóságát hátrányosan befolyásoló tartási szerződés fedezetelvonó jellege megállapítható, mivel ilyen esetben az ingatlan valamennyi tulajdonos igényének fedezetéül szolgál.
II. Nem feltétele a szerződés fedezetelvonó jellege megállapításának, hogy az arra hivatkozó fél az igényét bíróság előtt érvényesítse vagy a bíróság által megítélt követelésének bírósági végrehajtását kérje. [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 203. § (1) bek., 203. § (2) bek., 1/2011. (VI. 15.) PK vélemény 3. pont.]
[1] A korábbi, élettársi közös vagyon megosztása iránt indított perben az elsőfokú bíróság – a másodfokú bíróság helybenhagyó határozata folytán jogerőre emelkedett – részítéletével megállapította, hogy a felperes élettársi vagyonközösség címén megszerezte a volt élettársa, az I. rendű alperes tulajdonát képező ingatlan 1/2 hányadának tulajdonjogát. A jogerős részítéletet a Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartotta.
[2] A per a felperes tulajdonjogának 2008. szeptember 22-én történt bejegyzését követően a közös tulajdon megszüntetése, az ingatlan kiürítése, valamint használati díj iránti kereset, illetve az I. rendű alperes viszontkeresete tárgyában folytatódott.
[3] E per folyamatban léte alatt, 2011. március 25-én eltartottként az I. rendű alperes, eltartóként jelenlegi élettársa, a II. rendű alperes, tartási szerződést kötöttek, amelynek értelmében a II. rendű alperes tartási szolgáltatásának ellenértéke az I. rendű alperes ingatlanhányada. A szerződéses kötelezettségek biztosítására az I. rendű alperes javára tartási jog bejegyzésére, egyidejűleg haszonélvezeti jog alapítására és annak bejegyzésére került sor.
[4] A folytatódó perben az elsőfokú bíróság – a másodfokú bíróság által helybenhagyott – ítéletével árverési értékesítés útján megszüntette az ingatlan felperes és II. rendű alperes közötti közös tulajdonát, az árverési vételárat a tulajdoni hányadok arányában osztotta meg a volt tulajdonostársak között. Az I. rendű alperest a felperes javára használati díj, a felperest az I. rendű alperes javára 12 960 forint megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította. A peres felek az ítélet végrehajtását nem kezdeményezték, az ingatlanban az I-II. rendű alperesek laknak.
[5] A felperes a jelen pert megindító keresetével a tartási szerződés fedezetelvonó jellegét állította, ezért részbeni hatálytalanságának megállapítását kérte az álláspontja szerint fedezetelvonó rendelkezések, a haszonélvezeti jog és a tartási jog alapítása tekintetében. A hatálytalanság jogkövetkezményeként az I. és II. rendű alperest annak tűrésére kérte kötelezni, hogy az árverési vevő (közös értékesítés esetén a szerződéses vevő) az ingatlant haszonélvezettől és tartási jogtól mentesen szerezze meg.
[6] Arra hivatkozott, hogy a tartási szerződés a haszonélvezeti és a tartási jogok nélkül is érvényesen megköthető, e jogok azonban gyakorlatilag ellehetetlenítik az ingatlan értékesítését. A II. rendű alperes a tartási szerződés megkötésekor tudomással bírt a közöstulajdon-megszüntetési perről, így arról is, hogy annak eredményeként az árverési értékesítés elrendelésére is sor kerülhet, ebben az esetben pedig az osztatlan közös tulajdonú ingatlan bármilyen megterhelése valamennyi tulajdonos ingatlannal kapcsolatos igényeit érinti. Jogi álláspontja alátámasztására a BH 1993.739. szám alatt megjelent eseti döntésben kifejtett érvekre is hivatkozott. Nézete szerint az alperes rosszhiszeműségét a hozzátartozói viszonyra figyelemmel vélelmezni kell.
[7] Az I. és II. rendű alperes a kereset elutasítását kérte.
[8] Az I. rendű alperes utalt arra: a tartási szerződés a kereset szerint is csak részben fedezetelvonó, ő maga ugyanakkor – rendszeres jövedelem hiányában – csak e szerződés útján tudja biztosítani a megélhetését. Kihangsúlyozta: mindaddig, amíg az árverés megkísérlésére sem került sor, az is csak feltételezés, hogy a tartási szerződés alapján bejegyzett jogok csökkentik az ingatlan forgalomképességét.
[9] Az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletének indokolásában kifejtette: a szerződés fedezetelvonó jellege nem állapítható meg, mert a felperesnek jelenleg nincs követelése az alperesekkel szemben, az árverési értékesítés esetén keletkező követelése pedig az árverési vevővel, nem az alperesekkel szemben áll majd fenn. A kifejtettek értelmében a felperes nem hitelezője az alpereseknek, megindított végrehajtás hiányában pedig az is csak feltételezés, hogy az ingatlan nem értékesíthető. Kihangsúlyozta: a tartási szerződés megkötésekor az I. rendű alperes a tulajdonosi jogaival élt.
[10] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helytálló indokaira utalással hagyta helyben. A felperes fellebbezési érvelésére figyelemmel mutatott rá, hogy az árverés ellehetetlenítése csupán a felperes feltételezése, mivel a végrehajtás megindítására nem került sor, és az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 203. § (1) bekezdése szerinti előfeltételek sem állnak fenn maradéktalanul. A felperes által hivatkozott eseti döntéssel kapcsolatban kifejtette, hogy az abban foglaltak más tényállás mellett keletkeztek, ezért a döntés és annak indokai a jelen perben nem voltak figyelembe vehetők.
[11] A jogerős ítélettel szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes annak hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérte.
[12] A már említett eseti döntésben foglaltak alapján utalt arra, hogy az ingatlan közös tulajdonának árverési értékesítéssel történő megszüntetése esetén az ingatlan valamennyi tulajdonos igényének fedezetéül szolgál, ezért minden, az árverési feltételeket hátrányosan befolyásoló körülmény – ilyen az alperesek közötti tartási szerződés – valamennyi tulajdonosra, így a felperesre is kihat.
[13] Hivatkozása szerint a II. rendű alperesnek tudomása volt a közös tulajdon megszüntetése iránti perről és arról, hogy abban a bíróság az árverési értékesítést is elrendelheti, a tartási szerződés megkötésekor mindkét alperes tudott az ingatlant terhelő jogoknak a forgalomképességet hátrányosan befolyásoló hatásáról.
[14] Érvelése szerint az alperesek célja a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó jogerős ítélet végrehajtásának ellehetetlenítése volt. Nyomatékkal hivatkozott az alperesek közötti hozzátartozói kapcsolatra, mint a rosszhiszeműség vélelmét megalapozó körülményre, és arra, hogy a szerződés a közöstulajdon-megszüntetés iránti igényének kielégítési alapját vonta el.
[15] A felülvizsgálati tárgyaláson utalt a BH 2000.449. számú döntésben kifejtett érvekre, amelyek álláspontja szerint ugyancsak azt támasztják alá, hogy tulajdonosváltozás esetén az ingatlan értékesítési feltételeinek változatlanoknak kell maradniuk. Az alperesek közötti szerződés kapcsán azonban ez a követelmény nem teljesült, az értékesítés feltételei hátrányosan módosultak, ezért a fedezetelvonás fennáll.
[16] Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
[17] A felperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint alapos.
[18] A felperes anyagi jogi szabály, a Ptk. 203. §-ának álláspontja szerinti téves alkalmazását és az így meghozott jogerős ítéleti döntés törvénysértő jellegét rótta fel az eljárt bíróságoknak.
[19] A felperes felülvizsgálati érvelésével kapcsolatban a Kúria a következőket emeli ki: az eljárt bíróságok a kereset elutasítására vezető indokaikat az alábbi két fő gondolatkör mentén csoportosították.
Az alperesek közötti szerződés részben fedezetelvonó jellegét egyfelől azért nem állapították meg, mert álláspontjuk szerint a felperesnek nem a II. rendű alperessel, hanem a majdani árverési vevővel szemben van, lehet igénye.
[20] A Kúria a jogerős ítéletben kifejtettekkel szemben rámutat: a felperes helytállóan utalt a BH 1993.739. szám alatt megjelent eseti döntésben foglaltakra, ott ugyanis – a másodfokú bíróság által kifejtettekkel ellentétben – a jelen tényállás jellemzőivel azonos módon, ingatlan közös tulajdonának árverés útján történő megszüntetése kapcsán fejtette ki a bíróság, hogy az ingatlan egésze képezi valamennyi tulajdonostárs igényének kielégítési alapját, a bíróság is az ingatlan egészét illetően határozza meg az árverési feltételeket. Ez a helytálló megállapítás az osztatlan közös tulajdon azon jellegadó sajátosságán alapul, hogy valamennyi tulajdonos egy időben az ingatlan valamennyi elemének (felépítmény, telek) és az ingatlan valamennyi eleme minden részének egy időben tulajdonosa az őt megillető hányadrészek szerinti arányban. Ebből következően a közös tulajdon tárgyának olyan jellegű megterhelése, amely az árverést nehezíti, sikerét hátrányosan befolyásolja, valamennyi tulajdonosra kihat.
[21] Helytállóan hivatkozott a felperes a felülvizsgálati tárgyaláson a BH 2000.449. számú eseti döntésben kifejtettekre is, amely „a contrario” ugyanezt az érvelést támasztja alá: az ingatlanra vonatkozó jogszerzés akkor nem fedezetelvonó, ha a közös tulajdon a szerződéskötés után változatlan feltételekkel megszüntethető. Az adott esetben az I. rendű alperes javára a tartási szerződés alapján bejegyzett és a közös tulajdon megszüntetése után is fennmaradó jogok az árverés sikerét – külön bizonyítás nélkül is belátható módon – hátrányosan befolyásolják és az ingatlan értékét is csökkentik.
[22] Másrészt az eljárt bíróságok azt az alperesi érvelést is elfogadták, hogy a végrehajtási eljárás megindításának hiányában nem ítélhető meg bizonyossággal, valóban hátrányosan befolyásolják-e az árverést a tartási szerződéssel alapított jogok vagy sem.
[23] A Kúria rámutat: sem az első-, sem a másodfokon eljárt bíróságok indokai nem helytállóak. A Legfelsőbb Bíróság a fedezetelvonó szerződés egyes jogalkalmazási kérdéseiről kiadott 1/2011. (VI. 15.) PK véleménye 3. pontjában és több eseti döntésében is kifejtette, hogy a Ptk. 203. §-ára alapított keresetindításnak nem feltétele a követelésre vonatkozó végrehajtási eljárás megindítása, csupán az, hogy a jogosultnak a kötelezettel fennálló jogviszonyából származó követelése „igény” állapotú, azaz bíróság előtt érvényesíthető és kikényszeríthető legyen. Nem szükséges ugyanakkor, hogy az igény érvényesítésére a bíróság előtt ténylegesen sor kerüljön.
[24] Az adott esetben a felperes által 2003-ban élettársi vagyonközösség megszüntetése iránt indított perben meghozott jogerős részítélet alapján 2008-ban jegyezték be a felperes élettársi vagyonközösség jogcímén szerzett tulajdonjogát. A felperest tulajdonjogának bejegyzésétől kezdve megillette a közös tulajdon megszüntetésének bíróság előtt is érvényesíthető joga, azaz az őt megillető alanyi jog az „igény” állapotába került. A felperes élt is ezzel az igénnyel, hiszen már 2003-ban az élettársi közös vagyon megosztása – a közös tulajdon megszüntetésének speciális formája – iránt pert indított, majd tulajdonjogának megállapítását követően a közös tulajdon megszüntetése tárgyában tovább folytatódó perben az őt megillető alanyi jogot bíróság előtt is érvényesítette. A kifejtettek alapján a Ptk. 203. §-ának jogosulti oldalán megkövetelt feltételek: kielégítésre váró, igény állapotú alanyi jog – a közös tulajdon megszüntetése iránti igény –, és az ahhoz képest utóbb keletkezett, az alperesek között létrejött szerződés, fennállnak.
[25] A Kúria kihangsúlyozza: a Ptk. 203. §-a alkalmazásának szempontjából a fedezet nélkül maradó követelés fogalmát tágan kell értelmezni, fedezetelvonás nem csupán a szoros értelemben vett pénzkövetelés esetében állhat fenn, maga a törvényszöveg is az „igény” kifejezést használja [Ptk. 203. § (1) bekezdés], amely bármilyen vagyoni természetű jogosultság lehet.
[26] A kifejtettek értelmében azok a körülmények, amelyek a felperes részéről „direkt” bizonyítást igényelnek: a jogosult követelése, annak „igényállapota”, az alperesek között ehhez képest utóbb létrejött és az árverést a korábbiakkal összevetve hátrányosan befolyásoló szerződés, rendelkezésre állnak, az eddigi adatok szerint tehát az alperesek közötti szerződés fedezetelvonó is lehet.
[27] A Ptk. 203. § (1) bekezdése szerint – további feltételek teljesülése esetén – fedezetelvonó a szerződés, ha a szerző fél rosszhiszemű volt, vagy reá nézve a szerződésből ingyenes előny származott, a (2) bekezdés szerint pedig a hozzátartozóval (a hozzátartozók körében az élettárssal) kötött szerződés esetén a rosszhiszeműséget, illetve az ingyenességet vélelmezni kell, azonban e vélelem megdönthető.
[28] Mindezekkel azonban a perben eljárt bíróságok – eltérő jogi álláspontjuk miatt – nem foglalkoztak, a kimentés lehetőségéről az alpereseket nem tájékoztatták, így az alperesek a kimentéssel nem élhettek. A kimentéssel kapcsolatos tájékoztatás és bizonyítás a felülvizsgálati eljárás korlátai miatt [Pp. 275. § (1) bekezdés] a felülvizsgálati eljárásban nem pótolható, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította.
[29] A megismételt elsőfokú eljárásban a peres felek Pp. 3. § (3) bekezdésében foglaltak szerinti tájékoztatása, majd az általuk ezt követően indítványozott és a szükséghez képest foganatosított bizonyítás alapján lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a szerződés megkötésekor, azaz 2011. március 25-én az I-II. rendű alperesek élettársak voltak-e. A per jelenlegi adataiból megállapíthatóan jelenleg fennáll az élettársi kapcsolat az I. és a II. rendű alperes között, de a per iratai között nem állnak rendelkezésre az előzményi peres iratok, így nincs adat arra, hogy az élettársi kapcsolat mikor kezdődött. Ugyancsak nem állnak rendelkezésre [a Ptk. 203. § (2) bekezdése szerinti vélelem esetén, annak megdöntése körében] a szükséges adatok az alperesek személyi és vagyoni körülményeiről, az I. rendű alperes által előadott jövedelmi, egészségi állapotáról, vita esetén annak igazolásairól.
[30] Mindezek hiányában nem lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a hozzátartozói viszonyra figyelemmel vélelmezni kell-e az alperesek rosszhiszeműségét [Ptk. 203. § (2) bekezdés], vagy az ügylet ingyenességét. Amennyiben a vélelem fennáll, az megdönthető, így az alpereseknek a vélelem alóli kimentés bizonyítására is lehetőséget kell adni. Mindezek vizsgálata azonban csak a megismételt elsőfokú eljárásban, a peres felek kifejtettek szerinti részletes tájékoztatása után lehetséges.
(Kúria Pfv. I. 21.712/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás