PÜ BH 2015/278
PÜ BH 2015/278
2015.10.01.
Az ajándékozó az ajándékot a vele szemben tanúsított súlyos jogsértő magatartásra hivatkozva akkor követelheti vissza, ha ezt a kötelmi igényét az általános elévülési időn belül érvényesíti. A visszaköveteléssel való indokolatlan késlekedés még a súlyos jogsértés megállapítása esetén is megfosztja az ajándékozót az ajándék visszakövetelésének jogától [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 324. § (1) bek., 325. § (1) bek., 326. § (1) bek., 582. § (2) és (4) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 206. § (1) bek., 2013. évi V. tv. (új Ptk.) 6:22. §, 6:23. §, 6:237. § (2) és (4) bek.].
[1] A felperesek házastársak, közös gyermekeik az alperesek. Az I. rendű alperes 1982 októberében kötött házasságot, amelyből két gyermeke született. 1985. január 17-én az I. rendű felperes édesanyja, négy testvére, valamint a felperesek és az I. rendű alperes, illetőleg házastársa ajándékozási és adásvételi szerződést kötöttek. A szerződéssel az I. rendű felperes édesanyja a felpereseknek, valamint az I. rendű alperesnek és férjének ajándékozta az n.-i 749 helyrajzi számú, természetben N., B. u. 114. számú telekingatlan 4/8 tulajdoni hányadát, a megajándékozottak közötti egyenlő arányban. Az I. rendű felperes testvérei pedig a tulajdonukban álló, személyenkénti 1/2 ingatlanhányadot összesen 30 000 forint vételárért eladták a felpereseknek, az I. rendű alperesnek és házastársának. A szerződés 6. pontja rögzíti, hogy a vételárat a felperesek biztosították, ezért az I. rendű alperes és házastársa részéről a szerződés ajándéknak minősül. Az I. rendű felperes édesanyja mint ajándékozó az I. rendű felperesre engedményezte a visszakövetelési jogát arra az esetre, ha az I. rendű alperes házassága felbontásra kerülne. A felperesek is kikötötték az ajándék visszakövetelésére vonatkozó jogukat. A szerződés alapján a felperesek, valamint az I. rendű alperes és házastársa tulajdonjoga ajándékozás és vétel jogcímén az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került.
[2] A felperesek a 2010. november 19-én előterjesztett keresetükben annak megállapítását kérték, hogy egyenlő arányú tulajdonjogot szereztek a perbeli ingatlanban az I. rendű alperes 1/4 tulajdoni hányadára ajándék visszakövetelése címén, elsődlegesen a Ptk. 582. § (2) bekezdése, másodlagosan az (1) bekezdése alapján. Kérték továbbá az alperesek kötelezését annak tűrésére, hogy tulajdonjoguk az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerüljön. A felperesek állították, hogy nagyobb részben az általuk biztosított anyagból épült fel a teljes ingatlan, az építési költségekre fordították a korábban tulajdonukban állt ingatlan értékesítéséből befolyt vételárat. A telket azért ajándékozták az I. rendű alperesnek, hogy róluk gondoskodni fog. Az I. rendű alperes azonban a felperesekkel szemben durva és bántó magatartást tanúsít, élettársa az I. rendű felperes terhére jogerős ítéletben megállapított súlyos jogsértést követett el. Az ajándékra létfenntartásuk érdekében is szükségük van.
[3] Az I. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a felperesek részéről nem történt ajándékozás, mert a telek vételárát utóbb átadta a felpereseknek, az építési költségeket volt házastársával közösen fedezte. A II. rendű alperessel kötött tartási szerződésre figyelemmel a felperesek létfenntartása nem veszélyeztetett. Hivatkozott arra is, hogy a felek közötti kapcsolat megromlása a felperesek magatartására vezethető vissza. Az eltelt időre figyelemmel elévült az élettársa által az I. rendű felperes sérelmére elkövetett cselekményre hivatkozással előterjesztett követelés.
[4] A II. rendű alperes a kereset teljesítését nem ellenezte.
[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Ítélete indokolása szerint az I. rendű alperes nem bizonyította, hogy a telek vételárának fele részét kiegyenlítette. Az elsőfokú bíróság a felperesek terhére értékelte annak az állításnak a bizonyítatlanságát, hogy az ikerház építési költségét nagyobb részben ők fedezték. Az I. rendű alperes különvagyoni igény elszámolása nélkül váltotta magához volt házastársa bejegyzett 1/4 tulajdoni hányadát. Volt házastársának tanúvallomása bizonyította, hogy az építkezés költségeit az építtetők egyenlő arányban viselték. Az építési költségek nagyobb részét ugyan a felperesek egyenlítették ki, de a munkaerő túlnyomó részét az I. rendű alperes és házastársa biztosította. A közel azonos mértékű hitel felvételét okirat is bizonyítja. Okirattal igazoltan a felperesek a felvett hitel egy részét a korábban tulajdonukban állt ingatlan tehermentesítésére fordították. Ezt az ingatlant a perbeli ingatlanba történő beköltözést követően értékesítették, és a vételár részben egy gépkocsi tulajdonjogának átruházásával nyert kiegyenlítést. Az elsőfokú bíróság a fentieket együttesen mérlegelve arra a meggyőződésre jutott, hogy a felperesek és az I. rendű alperes, továbbá volt házastársa egyenlő arányban járultak hozzá az ikerház felépítéséhez. A felperesek részéről az üres telekhányadot meghaladóan tehát nem történt ajándékozás, ezért legfeljebb a telekre kifizetett vételár arányos részének megfelelő tulajdoni hányadra tarthatnak igényt ajándék visszakövetelése jogcímén.
[6] Az elsőfokú bíróság a súlyos jogsértésre alapított visszakövetelési igény tekintetében a Ptk. 582. § (4) bekezdésére utalással hangsúlyozta, hogy a Ptk. 324. § (1) bekezdése alapján a követelések öt év alatt elévülnek és nincs helye az ajándék visszakövetelésének, ha az ajándékozó a sérelmet megbocsátotta. Ilyennek minősül az is, ha megfelelő ok nélkül hosszabb ideig nem követeli vissza az ajándékot. A visszaköveteléssel való késlekedés még a súlyos jogsértés megállapítása esetén is megfosztja az ajándékozót az ajándék visszakövetelésének jogától. A felperesek különböző eljárásokat kezdeményeztek az I. rendű alperessel, illetve az élettársával szemben, de csak az általános elévülési idő elteltével terjesztették elő az ajándék visszakövetelése iránti kereseti kérelmüket.
[7] A hatósági és a rendőrségi eljárásokban hozott határozatokból az elsőfokú bíróság megállapította, hogy azok egyezségkötéssel, illetve azzal zárultak, hogy az I. rendű felperes által kezdeményezett eljárások a kérelem visszavonása folytán megszüntetésre kerültek. A szabálysértési hatóság egy esetben elmarasztalta a felpereseket, illetve más ügyben nem állapította meg az I. rendű alperes élettársa részéről a bűncselekmény elkövetését. A felperesek ezért nem bizonyították, hogy a jogerős büntetőítélet meghozatalát követően is történtek az ajándék visszakövetelését megalapozó jogsértések. A Ptk. 4. § (4) bekezdésére hivatkozással megállapította, hogy a felperesek magatartása jelentős részben hozzájárult a felperesek és az I. rendű alperes kapcsolatának megromlásához.
[8] A létfenntartás veszélyeztetettségére alapított kereseti követelést is alaptalannak találta. Kifejtette, hogy a felperesek tartási szerződést kötöttek a II. rendű alperessel, aki a felperesek által is elismerten segítségükre van. A felperesek önellátók, nyugdíjuk fedezi saját megélhetésüket, tartásra, támogatásra jelenleg nem szorulnak.
[9] A felperesek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a helyes indokokra visszautalással hagyta helyben.
[10] A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérték a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság kötelezését új eljárás lefolytatására és új érdemi határozat meghozatalára. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 582. § (1) és (2), továbbá a (4) bekezdését, valamint Pp. 163. § (1) bekezdését, a 206. § (1) bekezdését és a 252. § (3) bekezdését.
[11] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[12] 1. A felülvizsgálati eljárásban már nem volt vitás, hogy az I. rendű alperes a beépítetlen telekingatlan 1/4 tulajdoni hányadához nagyanyjától és szüleitől kapott ingyenes juttatásra tekintettel ajándékozás jogcímén jutott. A perben eljárt bíróságok helytállóan vonták le azt a következtetést, hogy a felperesek az állított további juttatásukat, az építési költségek túlnyomó részének viselését nem bizonyították.
[13] A felperesek, az I. rendű alperes és volt házastársa közösen építkeztek, annak kezdetén közel azonos összegű hitelt vettek fel. Okirattal igazoltan a hitel folyósítása előtt lényegében egyező mértékű saját anyagi eszközökkel – készpénz, építési anyag, az elkészült és a még elvégzendő munka értéke – rendelkeztek. Az I. rendű alperes és házastársa az építkezés befejező munkálataira további pénzintézeti hitelt fordítottak. A tanúvallomások pedig azt igazolták, hogy az építési költségek nagyobb részét a felperesek viselték, de a munkaerőt nagyobb részben az I. rendű alperes és házastársa biztosította.
[14] Az eljárt bíróságok a bizonyítékok mérlegelése, egymással való egybevetése, azok okszerű, logikus, a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelő, ellentmondástól mentes értékelésével, a felajánlott bizonyítás indokolt elvetésével helytállóan állapították meg, hogy az ikerház felépítéséhez a felperesek és az I. rendű alperes, továbbá volt házastársa azonos arányú hozzájárulást nyújtott. E megállapítást nyomatékosan erősíti, hogy az I. rendű alperes volt házastársa a házastársak tulajdonközösségének megszüntetésekor a bejegyzett 1/4 tulajdoni hányadának megfelelő ellenértékben részesült. Ezek a körülmények a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelését, eltérő értékelését kizárják. Mindezeket figyelembe véve helytálló az eljárt bíróságok egyező megállapítása, miszerint a felperesek részéről az üres telekhányadot meghaladóan nem történt ajándékozás.
[15] Az ajándék tárgyának, az I. rendű alperest a teljes ingatlanból ténylegesen megillető tulajdoni hányad meghatározásának, a kereset érdemi elbírálása szempontjából jelentősége nincs, mert a másodfokú bíróság az ajándék visszaadása iránti keresetről anyagi jogi és eljárásjogi szabálysértés nélkül határozott.
[16] 2. Kétségtelen, hogy az I. rendű alperes élettársa 2004. július 20-án az I. rendű felperes terhére büntetőjogilag is értékelt súlyos jogsértést követett el, amely azonban önmagában nem ad alapot az ajándék visszaadására. A Ptk. 582. § (4) bekezdése szerint nincs helye az ajándék visszakövetelésének, ha az ajándékozó a sérelmet megbocsátotta; megbocsátásnak számít, ha az ajándékozó az ajándékot megfelelő ok nélkül hosszabb ideig nem követeli vissza. A törvényi rendelkezés szerint tehát abból a körülményből, hogy az ajándékozó az ajándékot megfelelő ok nélkül hosszabb ideig nem követeli vissza, arra kell következtetni: az ajándékozó a sérelmet megbocsátotta, a visszakövetelési jogát kellő megfontolás után nem kívánja gyakorolni.
[17] A Ptk. idézett szabálya nem határozza meg a „hosszabb ideig” időtartam kereteit, ezért az a kötelmi jog szabályaiból vezethető le, mivel a Ptk. 579. § (1) bekezdésében meghatározott ajándékozási szerződés, valamint az ajándék Ptk. 582. § (2) és (3) bekezdése alapján történő visszakövetelése kötelmi jogi jogintézménynek minősül még akkor is, ha az ajándékozó ingatlan vagy ingatlanhányad tulajdonjogára tart igényt. Ezt az értelmezést támasztja alá a Legfelsőbb Bíróság PK 76. számú állásfoglalásának a II. pontja is, amely szerint az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés végleges meghiúsulása miatt az általános elévülési időn belül követelhető vissza az ajándék, illetőleg követelhető az ajándék helyébe lépett érték. Ez a jog az általános elévülési időn belül is elenyészik azonban akkor, ha azt az ajándékozó megfelelő ok nélkül hosszabb ideig nem gyakorolja. Az idézett állásfoglalás hangsúlyozza azt is, hogy az ajándék visszakövetelésével való indokolatlan késlekedés a Ptk. 582. § (4) bekezdése alapján még súlyos jogsértés esetén is megfosztja az ajándékozót attól a jogától, hogy az ajándékot visszakövetelje.
[18] A Ptk. 324. § (1) bekezdése szerinti általános elévülési szabály alapján a követelések öt év alatt elévülnek, a 325. § (1) bekezdése értelmében az elévült követelést bírósági úton érvényesíteni nem lehet, a 326. § (1) bekezdése alapján pedig az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. Az egységes ítélkezési gyakorlat szerint a követelés akkor válik esedékessé, amikor a bíróság előtti igényérvényesítés lehetősége megnyílik (BH 2004.211.).
[19] A kereset jogalapjaként megjelölt Ptk. 582. § (2) bekezdése kimondja, hogy ha a megajándékozott vagy vele együtt élő hozzátartozója az ajándékozó vagy közeli hozzátartozója rovására súlyos jogsértést követ el, az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket. E jogcímre alapítva az ajándékozó követelése a súlyos jogsértés megállapítására alapot adó magatartás tanúsításakor, vagy annak felismerésétől esedékessé, és a bíróság előtt érvényesíthetővé válik.
[20] A perbeli esetben az I. rendű alperes közeli hozzátartozója 2004. július 20-án követte el az egyik ajándékozó, az I. rendű felperes sérelmére a súlyosan jogsértő magatartást. A felperesek azonban igényükkel csak 2010. november 19-én, a kereset benyújtásával léptek fel. A perben nem merült fel olyan adat, amely arra utalna, a felperesek akadályoztatva voltak abban, hogy az ajándékot korábban visszaköveteljék. Az a tény, hogy a felperesek több eljárást kezdeményeztek az I. rendű alperessel szemben, éppen arra utal, hogy megfelelő indok nélkül, hosszabb ideig nem gyakorolták visszakövetelési jogukat. A 2004 júniusában esedékessé vált követelés ötéves elévülési ideje azonban már ezt megelőzően, 2009 nyarán eltelt, ezért annak a bíróság előtti érvényesíthetősége megszűnt.
[21] A kifejtettekből következik az is, hogy a Ptk. 582. § (4) bekezdésében foglalt „hosszabb ideig” időtartam legfeljebb az elévülési idővel egyező lehet, amely a súlyos jogsértő magatartás tanúsításakor, vagy annak felismerésétől, illetve az arról történt tudomásszerzéskor veszi kezdetét. A felperesek az ajándékot a jogsértő magatartás elkövetésétől számított hosszabb ideig, még az elévülési idő végéig sem követelték vissza, ezért eljárásukból az következik, hogy az I. rendű felperest ért sérelmet megbocsátották.
[22] A perben eljárt bíróságok helyes álláspontjának megfelelően a felperesek, illetőleg az I. rendű alperes által kezdeményezett különböző hatósági eljárások pedig még együttesen értékelve sem adnak alapot a felpereseket ért súlyos jogsértés megállapítására.
[23] 3. Alaptalan a Ptk. 582. § (1) bekezdése alapján érvényesített igény is. E törvényhely értelmében a még meglévő ajándékot az ajándékozó visszakövetelheti annyiban, amennyiben arra létfenntartása érdekében szüksége van, és az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását nem veszélyezteti. A jogszabályi rendelkezésből következően létfenntartás veszélyeztetettsége jogcímén az ajándék visszakövetelése három együttes törvényi feltétel teljesülése esetén lehet eredményes. Így csak a még meglévő ajándék követelhető vissza, csak annyiban, amennyiben arra az ajándékozónak a létfenntartása érdekében szüksége van és csak akkor, ha az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását nem veszélyezteti. Az I. rendű alperesnek ajándékozott ingatlan-illetőség jelenleg is a megajándékozott tulajdonában áll. A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás alapján azonban helyesen jutottak a perben eljárt bíróságok arra a jogi következtetésre, hogy a felperesek létfenntartása nem veszélyeztetett, ezért közömbös, hogy az ajándék visszaadása veszélyezteti-e vagy sem az I. rendű alperes létfenntartását.
[24] Kétségtelen, hogy a felperesek mindennapi megélhetését nyugdíjuk biztosítja, támogatásra, segítségre, gondozásra nem szorulnak. A felülvizsgálati kérelemben alaptalanul hivatkoztak arra, hogy a perben eljárt bíróságok egészségi állapotuk várható megromlását nem mérlegelték kellő súllyal, mert az ajándék a létfenntartás veszélyeztetettségére alapítva csak akkor követelhető vissza, ha a veszélyeztetettség már ténylegesen bekövetkezett. Nem érvényesíthető tehát a visszakövetelés iránti igény feltételezésre, tehát arra hivatkozással, hogy a létfenntartás veszélye a jövőben várhatóan bekövetkezik.
[25] Mindezen körülmények mellett az eljárt bíróságok helyesen értékelték döntő szempontként, hogy a felperesek tartását a II. rendű alperessel kötött visszterhes tartási szerződés maradéktalanul biztosítja. A II. rendű alperes a perbeli ingatlan 1/2 tulajdoni hányadának fejében vállalta, hogy a felpereseket rendszeresen látogatja, szükség esetén gondozza, ápolja, gondoskodik élelmezésükről, gyógyszereikről, továbbá lakásuk, ruházatuk tisztán tartásáról.
[26] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a Pp. 274. § (1) bekezdése szerinti tárgyaláson kívüli eljárásban a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. II. 21.416/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás