GÜ BH 2015/283
GÜ BH 2015/283
2015.10.01.
I. A befektetési vállalkozással kötött szerződéseknél a lakossági ügyfél fogalom nem azonosítható a fogyasztó fogalmával, a Bszt. szabályait a régi Ptk. rendelkezéseivel együtt kell alkalmazni annak megítélésénél, hogy a felperest fogyasztónak lehet-e minősíteni az adott jogviszony tekintetében. Önmagában abból, hogy a szerződést kötő személy természetes személy, nem következik fogyasztói minősége.
II. Egy keretszerződés lényege az, hogy az annak keretei között a felek között létrejött jogviszony alapján keletkező egyes szerződéseknél a keretszerződésben meghatározott feltételeket nem kell minden egyes esetben ismételten meghatározni, a keretszerződés az egyes szerződések tartalmává válik [1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 55. § (1) bek. b) és d) pont, 2007. évi CXXXVIII. tv. (Bszt.) 4. § (2) bek. 41. pont, 47-50. §, 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 685. § d) és e) pontok, 2/2011. (XII. 12.) PK vélemény 1. pont].
[1] Az alperes mint bizományos és a felperes mint megbízó között 2008. július 2-án tőzsdei szabványosított határidős és opciós ügyletekre bizományosi keretszerződés, valamint tőzsdei azonnali (day trade) részvényügyletek bonyolítására megbízási keretszerződés jött létre.
[2] A tőzsdei szabványosított határidős és opciós ügyletekre szóló bizományosi keretszerződés 19. pontja szerint a felek a közöttük a keretszerződés értelmezésével, alkalmazásával kapcsolatban felmerült esetleges jogvitáikat megkísérlik békés úton rendezni. Arra az esetre, ha ez nem vezet eredményre, a jogvitájukat a Budapesti Értéktőzsde és Árutőzsde mellett működő Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság elé terjesztik.
[3] Az azonnali részvényügyletek bonyolítására vonatkozó megbízási keretszerződés V/2. pontja szerint „a szerződéssel kapcsolatban keletkezett jogviták békés úton való rendezésére tett kísérlet eredménytelensége esetén a felek alávetik magukat a Budapesti Értéktőzsde mellett működő Pénz- és Tőkepiaci Választottbíróság eljárásának.”
[4] A szerződések aláírása előtt az alperes a felperessel kitöltetett egy ún. MIFID-tesztet, amely két oldalból állt, s melynek csak a második oldala került a felperes által aláírásra. A teszt első oldalán az ügyfél a befektetői tapasztalatairól nyilatkozott. Eszerint már fektetett be állampapírba, befektetési jegybe, részvénybe, egyéb tőkeáttételes ügyletekbe, és rendelkezik ismeretekkel ezekkel kapcsolatban. Saját pénzügyi ismereteit magasnak, befektetési tevékenységét évente átlagosan több mint 20 alkalmi gyakoriságúnak jellemezte. Befektetési célját spekulációnak minősítette és a befektetéseket változó időtartamig kívánta megtartani. Bevételeinek forrását nem munkabérként, hanem egyéb jövedelemként jelölte meg. Igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy iskolai végzettségét és foglalkozását érintően rendelkezik-e pénzügyi ismeretekkel. Az okiraton az alperes a felperest lakossági ügyfélként sorolta be.
[5] Mindkét szerződés lehetővé tette a felperesnek, hogy telefon útján adjon megbízást az alperes részére.
[6] 2008. augusztus 27. és október 8. között azonnali (day trade) tőzsdei adásvételi ügyletek és tőzsdei szabványosított határidős eseti (egyedi) ügyletek jöttek létre a felperes telefon útján adott – az alperes által rögzített – szóbeli megbízásai alapján. 2008. október 8-án a felek közös megegyezéssel lezárták a felperes nyitott pozícióit, melynek következtében az alperesnek 23 257 792 Ft-os követelése keletkezett a felperessel szemben, míg a felperes által csak 21 100 000 Ft került kifizetésre az alperes részére.
[7] Az alperes (a továbbiakban választottbírósági felperes) 2012. október 16-án kelt keresetével a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbírósághoz fordult kérve, hogy kötelezze a választottbírósági alperest (jelen per felperesét) 4 454 190 Ft tőke és járulékai megfizetésére.
[8] A választottbírósági alperes hatásköri kifogást terjesztett elő, melyet a Választottbíróság végzésében elutasított és a hatáskörét megállapította.
[9] A választottbírósági alperes a választottbíróság hatáskörét megállapító végzés megváltoztatása iránt nyújtott be kérelmet az állami bírósághoz. A bíróság végzésében a kérelmet elutasította.
[10] A Választottbíróság ítéletében kötelezte a választottbírósági alperest, hogy fizessen meg a választottbírósági felperesnek 15 napon belül 2 157 792 Ft tőkét és annak 2008. október 12-től számított késedelmi kamatát, valamint a perköltséget, a keresetet ezt meghaladóan elutasította. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a határidős kereskedés napi jelentése szerint a nyitott pozíciók lezárásából 20 828 500 Ft veszteség keletkezett és jutalék címén 65 000 Ft felperesi követelés.
[11] A választottbírósági felperesnek a day trade ügyletek keretében keletkezett 2 364 292 Ft-os vesztesége, melyet a választottbírósági alperessel szemben érvényesített. A választottbírósági alperes nem vitásan összesen 21 100 000 Ft-ot fizetett be, s ennek alapján – a választottbírósági felperes követelésével összevetve a befizetést – kötelezte fizetésre a választottbírósági alperest.
[12] A választottbírósági alperes (a továbbiakban felperes) keresetében kérte a választottbírósági ítélet érvénytelenítését a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 55. § (1) bekezdés b) és d) pontja alapján.
[13] Állította, hogy a keretszerződésekben található választottbírósági kikötések csak a keretszerződések értelmezésével, alkalmazásával kapcsolatos jogviták esetére kerültek kikötésre, azt nem lehet kiterjesztően értelmezni oly módon, hogy a keretszerződések szerint megkötött egyedi bizományosi ügyletek létrejöttével kapcsolatos jogvitákra is alkalmazni kellene.
[14] Hangsúlyozta, hogy a felperes fogyasztónak minősül, a választottbírósági szerződés pedig fogyasztói szerződésnek, ezért a Kúria 3/2013. PJE határozata és 2/2011. (XII. 12.) PK véleményének 2. pontjában foglaltak miatt a régi Ptk. 209/A. § (2) bekezdése alapján semmis.
[15] A választottbírósági felperes (a továbbiakban alperes) kérte a kereset elutasítását.
[16] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
[17] A felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új ítélet hozatalával a Választottbíróság ítéletének érvénytelenítését.
[18] Állította a régi Ptk. 207. § (4) bekezdésének, a 209/A. § (2) bekezdésének, továbbá – tartalma alapján – a Pp. 206. §-ának, illetve a Vbt. 55. § (1) bekezdés b) és d) pontjának a megsértését.
[19] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében érdemben kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását.
[20] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése szerint, és megállapította, hogy az a megjelölt okokból nem jogszabálysértő.
[21] A felperes két okra alapítottan kérte a választottbírósági ítélet érvénytelenítését.
[22] A Vbt. 55. § (1) bekezdés b) pontja szerint a Választottbíróság ítéletének érvénytelenítése kérhető, ha a választottbírósági szerződés annak a jognak a szabályai szerint, amelynek alávetették, ilyen kikötés hiányában a magyar jog szerint érvénytelen. E körben a felperes arra hivatkozott, hogy fogyasztónak minősül, ezért az általános szerződési feltételek között szereplő választottbírósági kikötés semmis, mert vele nem került egyedileg megtárgyalásra [régi Ptk. 209/A. § (2) bekezdés]. Ebből következően a perbeli jogvitára a Választottbíróság hatáskörének fennállását vitatta.
[23] E körben a felülvizsgálati kérelmét jogértelmezési kérdésként határozta meg oly módon, hogy a Bszt. szerint csak lakossági, illetve szakmai ügyfélként csoportosíthatók a befektetők. A természetes személy felperest – miután nem szakmai ügyfél – lakossági ügyfélként definiálta az alperes, s álláspontja szerint a lakossági ügyfél mindig fogyasztónak tekintendő.
[24] A Kúria nem ért egyet ezzel a felperesi állásponttal. A Bszt. 4. § (2) bekezdésének 41. pontja, 47-50. §-ai és egyéb rendelkezései összefüggő, egymásra tekintettel történő vizsgálatának eredményeként állapítható meg, hogy a lakossági ügyfél fogalom nem azonosítható a fogyasztó fogalmával.
[25] Az ügyfélnek a befektetési vállalkozás által történő minősítése – szakmai vagy lakossági ügyfél-e – a törvényben meghatározott feltételek fennállásától, illetve az ügyfél erre irányuló kérelmétől függ, s tartalmában az ügyfél jogaira és kötelezettségeire nézve eltérő szabályok alkalmazását eredményezi. A két különböző fogalom nem azonosítható egymással, mert a Bszt. a befektetési szolgáltatás teljesítése, a régi Ptk. pedig a fogyasztóvédelem céljából tartalmaz rendelkezéseket a két fogalom alá vonható személyekre nézve.
[26] Mindezekből következően a Bszt. szabályait a régi Ptk. rendelkezéseivel együtt kell alkalmazni annak megítélésénél, hogy a felperest fogyasztónak lehet-e minősíteni az adott jogviszony tekintetében.
[27] A Kúria álláspontja szerint helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság: önmagában abból, hogy a szerződést kötő személy természetes személy, nem feltétlenül következik az, hogy fogyasztónak minősül. A Ptk. 685. § d) és e) pontja szerint fogyasztói szerződésnek akkor minősíthető a perben vizsgált megállapodás, ha a természetes személy (a fogyasztó) gazdasági, illetve szakmai tevékenységén kívül kötötte meg a befektetési szerződést a gazdasági tevékenysége körében eljáró másik féllel.
[28] A Kúria hivatkozik a 2/2011. (XII. 12.) PK vélemény 1. pontjában foglaltakra. Eszerint „a bíróságnak hivatalból kell észlelnie, hogy a perbeli jogviszony fogyasztói szerződésnek minősül. Kétség esetén azonban a szerződés fogyasztói jellegének a bizonyítása a fogyasztót terheli.” Ebből a véleményből is az következik, hogy vannak olyan szerződések, amelyek – bár természetes személy köti meg azokat – mégsem minősülnek fogyasztói szerződésnek.
[29] A Választottbíróság, illetve az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatokból arra a következtetésre jutott, hogy nem minősíthető a felperes az adott szerződések tekintetében fogyasztónak.
[30] Az elsőfokú bíróság a Ptk. 685. § d) és e) pontjai alapján, valamint a 2/2011. (XII. 12.) PK vélemény 1. pontjában foglaltak figyelembevételével nem okszerűtlenül, a logika szabályaival nem ellentétesen jutott arra a következtetésre, hogy az adott esetben a felperes nem minősült fogyasztónak az alperessel kötött szerződésben. A kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítélete a Vbt. 55. § (1) bekezdés b) pontjára alapított kereset elutasítása tekintetében nem jogszabálysértő.
[31] A felperes a Vbt. 55. § (1) bekezdés d) pontjára hivatkozva is előterjesztett érvénytelenítési keresetet, mert álláspontja szerint „az ítéletet olyan jogvitás ügyben hozták, amelyre a választottbírósági kikötés nem vonatkozik, illetve amelyre a választottbírósági szerződés rendelkezései nem terjednek ki”. Kifejtette, hogy a bizományosi keretszerződésben megfogalmazott választottbírósági szerződés nem vonatkozik az egyes megbízási szerződésekre, az azokból eredő követelések alapján felmerült jogvita elbírálása nem a Választottbíróság hatáskörébe tartozik.
[32] A Kúria hangsúlyozza, egy keretszerződés lényege az, hogy a felek között így létrejött jogviszony alapján keletkező egyes szerződéseknél a keretszerződésben meghatározott feltételeket nem kell minden egyes esetben ismételten meghatározni, a keretszerződés valóban az egyes szerződések tartalmává válik. Helytállóan állapította meg tehát az elsőfokú bíróság, hogy a keretszerződésben foglalt választottbírósági kikötés „inkorporálódás” (beépülés) következtében az egyes megbízási szerződések részévé vált, így az abból eredő jogviták rendezésére a Választottbíróság hatásköre fennáll. Ebből következően nem valósult meg a Vbt. 55. § (1) bekezdés d) pontja szerinti érvénytelenítési ok sem a választottbírósági ítélet tekintetében.
[33] A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.082/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás