GÜ BH 2015/284
GÜ BH 2015/284
2015.10.01.
Az európai közösségi jogásszal együttműködő ügyvéd – eltérő megállapodás hiányában – nem minősül a fél meghatalmazottjának, így a bírósági iratok részére szabályszerűen nem kézbesíthetők [1988. évi XI. tv. (Ütv.) 89/I. § (1) bek., 89/J. §, 89/K. §; 1/2005. (I. 10.) MÜK Szabályzat 30. pont, 1952. évi III. tv. (Pp.) 97. §; 1993. évi XXXI. tv. 6. cikk 1. pont].
[1] A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából lényeges tényállás szerint a felperes 2009-ben pályázatot írt ki a Közép-dunántúli Régió közigazgatási területére I. kategóriába tartozó játékkaszinó alapítására és működtetésére vonatkozó koncesszió megkötésére. A felhívásra egyedül az I. r. alperes nyújtott be pályázatot, amelyet elfogadva a felperes mint koncesszióbaadó és az I. r. alperes mint koncesszióba-vevő 2009. október 9-én határozott idejű koncessziós szerződést kötöttek a I. kategóriába tartozó játékkaszinó alapítására, működtetésére irányuló tevékenység gyakorlásának átengedésére.
[2] 2009. november 12-én a II. r. alperes írásbeli nyilatkozatot tett, miszerint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 274. § (2) bekezdése szerint kezességet vállal az I. r. alperes kötelezettségeiért a 2009. október 9-i koncessziós szerződésben meghatározottak szerint, a nyilatkozatban részletezett feltételekkel.
[3] A koncessziós szerződés megjelölt pontjai alapján a felperes több levélben felszólította az I. r. alperest 1 244 880 000 Ft késedelmi kötbér és annak kamatai, valamint 900 000 000 Ft összegű meghiúsulási kötbér megfizetésére. Ezek eredménytelenségére tekintettel felszólította a II. r. alperest is a Ptk. 274. § (2) bekezdése alapján ugyanezen összegeknek a megfizetésére. Az alperesek a fizetési kötelezettségüket vitatták.
[4] A felperes keresetében a koncessziós szerződés és a II. r. alperes készfizető kezességvállalása alapján 1 244 880 000 Ft késedelmi kötbér, továbbá 900 000 000 Ft meghiúsulási kötbér és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az I. r. alperest, továbbá 936 000 000 Ft tőke erejéig vele egyetemlegesen a II. r. alperest.
[5] Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte.
[6] A II. r. alperes elsődlegesen a per megszüntetését kérte.
[7] Az elsőfokú bíróság részítéletében 88 179 000 Ft és járulékai megfizetésére kötelezte az I. r. alperest, ezt meghaladóan a késedelmi kötbér megfizetése iránt előterjesztett keresetet elutasította.
[8] A felperes és az I. r. alperes fellebbezései, valamint a II. r. alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a peres iratokat az I. r. alperes jogi képviselőjével együttműködő ügyvédi irodának kézbesítette. Részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét részben megváltoztatta és az I. r. alperest terhelő marasztalás összegét 88 179 000 Ft-ról 131 651 000 Ft-ra és járulékaira emelte fel; kötelezte továbbá a II. r. alperest, hogy az I. r. alperessel egyetemlegesen fizesse meg ezt a tőkeösszeget a felperesnek; egyebekben az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyta.
[9] A jogerős részítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a II. r. alperes a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a másodfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a felperes keresetét elutasító határozat meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy az I. r. alperes a másodfokú eljárás során nem gyakorolhatta perbeli jogait, mivel a másodfokú bíróság a Pp. 66. §-ába és az Ütv. 26. § (1) bekezdésébe ütköző módon a tárgyalásra szóló idézést, valamint a határozathozatalra halasztó végzést nem az I. r. alperes által meghatalmazott európai közösségi jogász számára kézbesítette.
[10] Az I. r. alperes úgy nyilatkozott, hogy a II. r. alperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakkal egyetért.
[11] A Kúria a jogerős részítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt az abban hivatkozott okból jogszabálysértőnek találta.
[12] A Kúria megítélése szerint a Pp. felülvizsgálatra vonatkozó szabályai nem zárják ki, hogy a II. r. alperes a közvetlenül az I. r. alperest ért, de az egész másodfokú eljárásra és a vele szembeni kereset érdemi elbírálására kiható, kihatható eljárásjogi jogszabálysértést – mely a tisztességes eljáráshoz való jogot érintette – vizsgálja. E körben a II. r. alperesnek a keresetben állított kezesi felelősségéből kell kiindulni, a kezesség pedig járulékos jellegű kötelezettség. A II. r. alperes az eljárás során mindvégig, így felülvizsgálati kérelmében is egyrészt vitatta, hogy az I. r. alperest kötbérfizetési kötelezettség terhelné, másrészt ha ezen álláspontja nem kerülne elfogadásra, vitatta kezesi minőségét, annak terjedelmét is. Mindezekre tekintettel a Kúria nem tudott olyan következtetésre jutni, hogy nem vizsgálhatja a II. r. alperesnek azon állítását, amely az I. r. alperessel szemben a másodfokú eljárásban elkövetett – alapjogot érintő – eljárási jogszabálysértésre vonatkozott.
[13] A II. r. felperes felülvizsgálati kérelmében e körben részletesen kifejtett indokok alapján a Kúriának azt kellett vizsgálnia, hogy a meghatalmazott európai közösségi jogásszal együttműködési megállapodást kötő ügyvédi iroda az I. r. alperes meghatalmazottjának tekinthető-e, vagyis szabályszerű-e a peres iratok kézbesítése, ha az az együttműködő ügyvédi irodának történt.
[14] Az ítélőtábla álláspontja szerint a Pp. 2. §-a és 8. §-a, illetve az Ütv. vonatkozó rendelkezéseinek vizsgálata alapján az ilyen kézbesítés szabályszerűnek tekinthető. A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla ezen álláspontjával az alábbi indokokra tekintettel nem értett egyet.
[15] Az Ütv. 89/I. § (1) bekezdése értelmében európai közösségi jogász az Ütv. 5. §-ában meghatározott bármelyik ügyvédi tevékenységet végezheti, ideértve az ügyfél képviseletét is. Eseti jellegű tevékenység névjegyzékbe vétel nélkül, a Magyar Ügyvédi Kamarához történő bejelentés alapján végezhető (Ütv. 89/J. §). Azokban az ügyekben, ahol jogszabály kötelező jogi képviseletet ír elő, az európai közösségi jogász csak akkor láthatja el a képviseletet, ha e célból ügyvéddel vagy ügyvédi irodával együttműködési megállapodást kötött (Ütv. 89/K. §). Ennek főbb tartalmi elemeit az Ütv. felhatalmazása alapján a Magyar Ügyvédi Kamara Igazságügyi Közlönyben közzétett 1/2005. (I. 10.) MÜK szabályzata tartalmazza. A szabályzat 30. pontja értelmében az együttműködő ügyvédnek ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenységre kell kötelezettséget vállalnia, ami polgári peres eljárásban az együttes eljárás kötelezettségét foglalja magában. Az együttes eljárás kikötése mellőzhető, ha a szakmai szabályok érvényesülése így is biztosított.
[16] Az iratok alapján rögzíthető, hogy az I. r. alperes és az együttműködő ügyvédi iroda között nem áll fenn megbízási jogviszony, az együttműködő ügyvédi irodának az I. r. alperes képviseleti meghatalmazást nem adott. Az együttműködési megállapodásból sem lehet arra a következtetésre jutni, hogy peres iratok átvételére az együttműködő ügyvédi iroda jogosult vagy köteles lenne: ilyen rendelkezést a megállapodás nem tartalmaz. A megállapodás konkrét ügy vagy ügyfél nevesítése nélküli eseti, nem kizárólagos együttműködést irányoz elő az együttes eljárás kötelezettségének kifejezett mellőzésével.
[17] A Kúria a vonatkozó uniós jog, illetve az EU Bíróság joggyakorlatát vizsgálva az alábbiakra mutat rá. Az Ütv. vonatkozó rendelkezései a hivatkozott irányelv átültetését hajtják végre. Az EU Bíróság a 427/85. számú Bizottság kontra NSZK ügyben úgy foglalt állást, hogy az irányelvvel ellentétes az a német törvényi előírás, aminek értelmében az együttműködő ügyvéd maga is kötelezően a fél meghatalmazottja (46. pont). Az EU Bíróság elutasította az NSZK érvelését, miszerint csak ez a megoldás teszi lehetővé az ügyfél, a jogi képviselő, illetve az igazságszolgáltatási szervek közötti megfelelő kapcsolattartást (28. pont). Az EU Bíróság már korábbi ítéletében is kifejtette, hogy a jelenlegi kommunikációs és közlekedési eszközökre tekintettel az ügyfél, a jogi képviselő és az igazságügyi szervek kapcsolattartása a földrajzi távolság ellenére sem jelenthet problémát (107/83. sz. Klopp-ügy, 21. pont). Ennek megfelelően a kérdésről kifejezetten nem rendelkező magyar törvényi szabályozásnak sem adható olyan értelmezés, hogy az együttműködő ügyvéd (ügyvédi iroda) ilyen irányú megállapodás hiányában is a fél meghatalmazottjának minősül.
[18] Mindezek alapján a konkrét ügyben az I. r. alperes kizárólagos meghatalmazottjának az A. & A. LLC és A. N. eljáró ügyvéd (dikigorosz) tekinthető. A Pp. 97. §-a értelmében a bírósági iratokat a fél helyett neki mint meghatalmazottnak kellett volna kézbesíteni, amely a másodfokú eljárásban nem történt meg.
[19] A Kúria hangsúlyozza, az I. r. alperes alapjoga sérült azzal, hogy a másodfokú eljárásban való részvételét nem biztosították. A Kúria a tisztességes eljáráshoz való jog mint alapjog sérelmének vizsgálata körében abból indult ki, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata értelmében az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt Egyezmény 6. cikk (1) bekezdésében megfogalmazott követelmény magában foglalja a fél megfelelő részvételének biztosítását az eljárásban. A megfelelő részvételhez fűződő jog kiterjed egyrészt a tárgyaláson való személyes jelenlétre (Feldbrugge v. Hollandia, 1986. május 29-én kelt ítélet, no. 8562/79, 44. pont), másrészt pedig a megfelelő részvételhez szükséges dokumentumokhoz való hozzáférésre (McMichael v. Egyesült Királyság, 1995. február 24-én kelt ítélet, no. 16424/90, 82. pont). A tisztességes eljárás sérelmét mondta ki az Emberi Jogok Európai Bírósága abban az esetben, amikor a nemzeti bíróság a felet nem értesítette szabályszerűen a tárgyalás időpontjáról, aki így nem tudott sem megjelenni, sem helyette írásbeli beadványt benyújtani, és a bíróság ekként hozott ítéletet (Fretté v. Franciaország, 2002. február 26-án kelt ítélet, no. 36515/97).
[20] A Kúria nem osztotta a felperes álláspontját a tekintetben, hogy a fenti kérdés eldöntése során bármiféle jelentősége lenne a helyettesítési ügyvédi meghatalmazással kapcsolatos Pp. 70. § (3) bekezdésére vonatkozó hivatkozott joggyakorlatnak, de ha lenne, az is inkább a fenti álláspont helytállóságát támasztaná alá.
[21] A Kúria ugyancsak nem tudta elfogadni a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében állított, az I. r. alperes visszaélésszerű joggyakorlására vonatkozó érvelését. Az I. r. alperes ugyan Magyarországon bejegyzett gazdasági társaság, de tulajdonosai külföldiek, többségi tulajdonosa ciprusi illetőségű. Az 1393/2007/EK rendelet a bírósági iratoknak az Európai Unión belüli kézbesítését egyszerű szabályokhoz köti, azok betartása jelentős késedelmet nem okoz. A jog által szabályozott joggyakorlás biztosításának kötelezettségét pedig nem írhatja felül a Pp. 2. §-ában szabályozott, az eljárás ésszerű időn belüli befejezésének követelménye. Nem értékelhető a jóhiszemű pervitel követelményével ellentétes magatartásnak, ha a fél az együttműködő ügyvédi irodának nem biztosítja, hogy az iratokat a bíróság neki kézbesítse.
[22] A Kúria mindezekre figyelemmel egyetértett a II. r. alperes felülvizsgálati kérelmével a kézbesítés szabályainak a másodfokú eljárásban való megsértésével kapcsolatban. Ez olyan eljárásjogi szabálysértésnek minősül, ami a felülvizsgálati eljárás keretei között nem orvosolható. A Kúria ezért a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott további jogszabálysértéseket nem vizsgálhatta, hanem a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős részítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította.
[23] A megismételt másodfokú eljárásban a bíróságnak minden iratot, határozatot az I. r. alperes által meghatalmazott európai közösségi jogásznak kell kézbesítenie. Ezen szabályszerű kézbesítést követően lesz abban a helyzetben, hogy érdemi döntését a fellebbezések, a csatlakozó fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelmek keretei között meghozza.
(Kúria Gfv. VII. 30.122/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás