KÜ BH 2015/291
KÜ BH 2015/291
2015.10.01.
Az egészségügyi szakmák közötti kapacitás-átcsoportosítás kérdése alapvetően érinti a fenntartó feladatkörét, kötelezettségeinek teljesítését, ezért az átcsoportosítás ügyében folyó eljárásokban a fenntartó kizárólagos ügyfél, így a perindítási jog is őt illeti [1952. évi III. tv. 130. § (1) bek.; 2004. évi CXL. tv. (1) bek., 1. §, 4. § (1) bek.; 2006. évi CXXXII. tv. 7. § (1), (3), (4) bek., 1. § (2) bek., 5/B. § (7) bek.].
[1] A Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezésfejlesztési Intézet (a továbbiakban: GYEMSZI) mint a felperes fenntartója, 2013. március 5. napján kapacitásátcsoportosítási kérelemmel fordult az alpereshez.
[2] Az alperes eljárása során megkereste az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Dél-dunántúli Területi Hivatalát, az Emberi Erőforrások Minisztériumát a Szakmai Kollégium Pathológiai Tagozata véleményének beszerzése céljából, majd az üggyel kapcsolatos fejleményekre tekintettel ismételten kérte a kollégium véleményét. Az alperes 2013. július 11. napján kelt határozatával a kapacitásátcsoportosítása iránti kérelmet elutasította.
[3] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott, az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra, új határozat hozatalára kötelezte.
[4] Ítéletének indokolása szerint nem fogadható el az az alperesi érvelés, miszerint a felperes nem rendelkezik perindítási jogosultsággal, ezért a keresetlevelet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 130. § (1) bekezdés g) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani.
[5] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 15. § (1) bekezdésének helyes értelmezése szerint ügyfél. Ezt támasztja alá az is, hogy az alperes eljárásában is annak tekintette, minden döntését kézbesítette a felperesnek, továbbá a felperest jelölte meg a határozat rendelkező részében, mint kérelmezőt annak ellenére, hogy a kérelmet valójában a GYEMSZI nyújtotta be.
[6] Az elsőfokú bíróság a határozat érdemi felülvizsgálata során azt állapította meg, hogy az alperes határozata nem felel meg a Ket. 72. §-ában előírtaknak, a határozat oly mértékben hiányos, hogy az már sérti a Ket. 1. §-ában előírt jogszerűséget és a 4. § (1) bekezdésében rögzített tisztességes ügyintézéshez való jogot mint alapelvet. Az elsőfokú bíróság a fentiekben körülírt eljárási jogszabálysértéseket olyan súlyúnak értékelte, amely már az ügy érdemi eldöntésére is kihatott, és amely miatt az anyagi jogszabályoknak való megfelelés vizsgálata kizárt.
[7] A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet jogsértő, mindenekelőtt azért, mert az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Pp. 130. §-ában foglalt jogintézmény alkalmazhatóságát. Az alperes a kereseti ellenkérelmével egyezően kifejtette, hogy az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény (a továbbiakban: Eftv.) 7. § (1), (3) és (4) bekezdései kifejezetten kimondják, hogy a fenntartó kezdeményezheti az átcsoportosítást, azaz a felperes nem lehet fél egy olyan eljárásban, amelyet nem is kezdeményezhet. Miután a közigazgatási eljárásban nem lehet fél, nyilvánvalóan perindítási joga sincsen.
[8] Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
[9] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból téves következtetésre jutott az alperesi határozat jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság nem ért egyet.
[10] A Kúria vizsgálta a felperes perindítási jogát a Pp. 327. § (1) bekezdésének alapján. Eszerint közigazgatási per indítására jogosult az ügyfél és a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője. Tekintettel arra, hogy a felperes nem tartozik a résztvevők csoportjába, perindítási joga ezen az alapon kizárt. A felperes valójában egyértelműen a kapacitásbővítés elutasítását, ezzel az érdemi döntést támadja, ezáltal az ügyféli minőséget vindikálja magának, amely azonban a közigazgatási eljárás során nem volt vitatott, az eljárásban nem a felperes, hanem a fenntartó volt az ügyfél. Az eljárást ugyanis ügyféli minőségben a fenntartó kezdeményezte, azt az ő kérelmére folytatta le a hatóság. Ezt a tényt nem írja felül az a sajnálatos ügykezelési hiba, amely abban nyilvánult meg, hogy a határozat fejrészében a felperest tüntették fel. Ez az eljáró hatóság felületes ügyintézésének következménye, egy elírás – amely kijavítással korrigálható lett volna (Ket. 81/A. §) – önmagában nem teremt ügyféli minőséget a felperes számára.
[11] Ugyancsak nem válik ügyféllé a felperes annak következtében, hogy számára is kézbesítették az iratokat, feltehetően tájékoztatási céllal. Az eljárás kezdeményezésére való jogosultságot ugyanis a jogalkotó egyértelműen rögzítette, egyúttal kizárólagos ügyféli minőséget biztosított a fenntartó számára, hozzákapcsolva az ügyfelet minősítő jog, jogos érdek fogalmat. Egyetért a Kúria az alperessel abban, hogy e tudatos jogalkotói akaratot alátámasztja az a tény, hogy az Eftv. 7. §-a a 2011. évi CLXXVI. törvénnyel módosításra került. A módosító szabályhoz (148. §) fűzött indokolás szerint miután a kapacitás mértéke, szakmai összetétele meghatározó a fenntartó feladatkörének ellátásához, a jogszabályban előírt kötelezettségének teljesítéséhez, indokolt, hogy – a korábbi szabályozással ellentétben, amikor a szolgáltatót illette a kezdeményezés joga – a kapacitás megváltoztatását (átcsoportosítását) is csak a fenntartó kezdeményezhesse. Mindezzel a jogalkotó választ adott arra, kinek a jogát, jogos érdekét érinti a kapacitás átcsoportosítása, ki tekinthető ügyfélnek. A fenntartó kizárólagos ügyféli minőségét támasztja alá az is, ahogy a jogalkotó a fenntartót meghatározta az Eftv. 1. § (2) bekezdés c) pontjában. Ezen túlmenően az Eftv. 5/B. § (7) bekezdése egyértelműen meghatározza az ügyféli minőséget az ellátási terület meghatározása, illetőleg megváltoztatása tekintetében, ügyfélnek tekintve a szolgáltatót is.
[12] Az Eftv. 7. §-a a szolgáltatót nem említi, a kapacitásváltoztatás tekintetében egyedül a fenntartót nevesítette a jogalkotó. Az a felperesi felvetés, hogy az eljárás kezdeményezője valóban a fenntartó, ugyanakkor a felperes, mint szolgáltató jogát, jogos érdekét a döntés érinti, ezért megilleti az ügyféli minőség téves. Az ügyféli minőséget a Ket. 15. § (1) bekezdése meghatározza, annak értelmezése azonban a jogalkotó mellett a jogalkalmazó feladata is. Amint ez a jogtudomány oldaláról is többször megfogalmazásra került, a jogos érdek ügyfél-definíción belüli fogalmát mindig valamely jogszabályban nevesített módon megjelenő érdekhez kell kötni, ellenkező esetben a „jogos” érdek helyére a „méltánylást érdemlő” érdek kerülne. Ebben az esetben a jogalkotó tudatosan kötötte a fenntartói feladatokra tekintettel a fenntartóhoz az ügyféli minőséget, egyúttal kizárva ebből a körből a szolgáltatót.
[13] A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy a felperes nem tekinthető a Pp. 327. § (1) bekezdése szerint közigazgatási per indítására jogosultnak. Tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor a felperest e körbe tartozónak értékelte, és kereseti kérelmének helyt adott, azt eljárásjogi alapon elbírálta. Az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha alkalmazza a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontját, és miután a felperes nem a jogszabályban perindításra feljogosított személy, keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasítja. Ez esetben fel sem merülhetett volna az alperesi határozat jogszerűségének sem eljárásjogi, sem anyagi jogi vizsgálata.
[14] Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján – figyelemmel a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontjára – megszüntette.
(Kúria Kfv. II. 37.627/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás