Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

KÜ BH 2015/293

KÜ BH 2015/293

2015.10.01.
Az utalvány akkor minősül nem pénzben adott juttatásnak, ha a felhasználási köre tételesen meghatározható, és csak abban a körben használható fel, kizárt a céltól eltérő felhasználás lehetősége [1995. évi CXVII. tv. 4. § (1) bek., 28. § (1) bek., 67 § (1) bek., 70. §, 71. §; 2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek.]
[1] A felperes a P. T. Kft.-vel (a továbbiakban: Kft.) 2010. október 1-jén kötött szerződés szerint 2011. február- december hónapokban munkavállalói részére munkaruházati és számítógép-használati utalványokat, 2011. december hónapban sportutalványokat vásárolt, amelyekről a Kft. havonta állított ki számlákat. A felperes az utalványok ellenértékét, az összesen 15 660 000 Ft-ot, továbbá a kezelési költséget a Kft.-nek megfizette, az összeg után személyi jövedelemadót (a továbbiakban: szja) nem vallott.
[2] Az adóhatóság a felperesnél 2011. évre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett.
[3] Az adóhatóság a revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére nyugdíj-biztosítási alap járuléka adónemben 5 324 000 Ft, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék adónemben 1 645 000 Ft, azaz összesen 6 969 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet írt elő, amely után 3 484 000 Ft adóbírságot szabott ki, 1 273 000 Ft késedelmi pótlékot számított fel.
[4] Megállapította, hogy a felperes a magánszemélyek (munkavállalói) részére teljesített kifizetések után 3 182 000 Ft szja levonását mulasztotta el, emiatt terhére 1 591 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki és 555 000 Ft késedelmi pótlékot számított fel.
[5] Az alperes a 2013. szeptember 18. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[7] Határozatának indokolása szerint a sport-, munkaruházati és számítógép használati utalvány akkor minősül nem pénzben adott juttatásnak, ha a felhasználási köre tételesen meghatározható, és csak ebben a körben használható fel, és kizárt a céltól eltérő felhasználás vagy ennek lehetősége.
[8] A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését, a terhére előírt adókülönbözet, adóhiány jogkövetkezmények törlését, vagy az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését, illetve a jogkövetkezmények javára történő megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését és e körben az adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.
[9] Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – részben és akként változtatta meg, hogy a felperes terhére 2011. évre nyugdíj-biztosítási alap járuléka adónemben, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék adónemben, a mulasztási bírság alapja után az adóhatósági jegyzőkönyv Munkavállaló 2., Munkavállaló 3. magánszemélyek vonatkozásában tett megállapításoknak, továbbá az ezekkel kapcsolatos adóbírságnak és késedelmi pótléknak a törlését rendelte el, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
[10] Ítéletének megállapítása szerint a Munkavállaló 2. és Munkavállaló 3 nem ismerte el az átvett utalványok névértéken történő értékesítését, ezért a tényállás az ő esetükben nem teljeskörűen bizonyított. A többi munkavállaló kapcsán azonban az alperes megalapozott és a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő döntést hozott.
[11] A jogerős ítélet ellen az alperes és a felperes is felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
[12] Az alperes a kereseti kérelemnek helyt adó döntés hatályon kívül helyezését és e körben is a felperes keresetének elutasítását kérte, másodlagosan az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára.
[13] Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet, az általa vitatott körben, nem felel meg az Art. 1. § (7) bekezdésében, 2. § (1)–(2) bekezdéseiben, az Szja. tv. 1. § (4) bekezdésében, 4. § (2) bekezdésében, 8. § (1) bekezdésében, 24. § (1) bekezdés a) pontjában, 25. §-ában, 47. § (5) bekezdésében, a társadalombiztosítás ellátásairól és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. § k) pontjában, 18. § (1) bekezdés a)-b) pontjaiban, 19. § (1) és (3) bekezdéseiben, 50. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
[14] A felperes a keresetét elutasító jogerős ítéleti rendelkezés hatályon kívül helyezését, és e körben is keresetének helyt adó határozat meghozatalát, vagy az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet az általa vitatott körben nem felel meg a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 3. § (3) bekezdésében, 164. §-ában, 213. §-ában, 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében, 336/A. §-ában, az Art. 97. §-ában, 138. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
[15] A Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmét találta alaposnak a következők miatt:
[16] a bíróságoknak a perben abban a jogkérdésben kellett döntenie, hogy a felperes Cafeteria rendszere alapján a vizsgált időszakban foglalkoztatott munkavállalóinak juttatott számítógép-használati, munkaruha- és sportutalványok tekintetében alkalmazhatók-e az adómentes juttatásra vonatkozó törvényi rendelkezések.
[17] A Kúria rámutat arra, hogy az Art. 99. § (2) bekezdése, továbbá az Szja. tv. 1. § (4) bekezdése, a Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében az adózót, azaz a felperest terhelte a közigazgatási és peres eljárás során is annak igazolása, hogy az utalványjuttatások megfeleltek az adómentességre vonatkozó törvényi rendelkezéseknek, azaz az Szja. tv. 69. § (3) bekezdésében, 70-71. §-ában, 1. sz. mellékletében foglaltaknak. E szabályozás értelmében az utalvány akkor minősül nem pénzben adott adómentesnek, ha a juttatás feltételei alapján megállapítható, hogy ez mely termékre, szolgáltatásra, vagy milyen termék vagy szolgáltatáskörben használható fel és egyebekben a juttatás körülményei megfelelnek az adómentességre vonatkozó rendelkezésekben foglalt törvényi feltételeknek. Ebből következően nem egyes munkavállalói nyilatkozatok, utalványfelhasználások elismerésére, értékesítésére vagy ezek tagadására vonatkozó előadások alapozzák meg e tárgyban az érdemi döntést.
[18] A szabályozásból ugyanis az következik, hogy amennyiben a munkáltató a munkavállalójának olyan utalványt juttat, amelynek felhasználhatósága nincs a jogalkotó által preferált célhoz kötve, hanem készpénzre váltható, akkor az utalvány a készpénz szerepét tölti be, és a juttatás kapcsán nem biztosított az a követelmény, hogy azt a munkavállaló az Szja tv. által támogatni kívánt cél érdekében használja fel. Adómentesség tehát csak a jogalkotói célnak megfelelő utalványok tekintetében állapítható meg, az ezek helyébe lépő készpénz kapcsán nem. Hangsúlyozza a Kúria azt is, hogy a munkaruházati termékekre az Szja. tv. 1. sz. melléklet 9.2. pontja még további törvényi feltételeket támaszt, és a perrel érintett utalványok esetében ezek, a felperes Munkaruha és védőruha szabályzatában foglaltakkal, valamint azzal a ténnyel is egybevetve, hogy a munkaruha-utalványok csak a Kft. üzleteiben voltak beválthatók, nyilvánvalóan nem teljesültek.
[19] A Kúria továbbá, a Pp. 275. §-a alapján eljárva, a felülvizsgálati kérelmekkel által vitatott körben, a rendelkezésére álló iratokból, a következőket állapította meg:
[20] a Kft.-től adóhatóság által beszerzett jegyzőkönyvek szerint a Kft. a számítógép-használati és munkaruha-utalványokat megsemmisítette. A felperes részére értékesített és az átvételi ívek utalvány sorszám kezdő-és záró rovata alapján egyértelműen beazonosítható, hogy a számítógép-használati és munkaruha-utalványok teljes körűen visszakerültek a Kft-hez. Iratszerűen rögzítette az alperes határozatában azt is, hogy az utalvány-adásvételi szerződéseket és az átvételi íveket egybevetve az állapítható meg, hogy az utalvány-adásvételi szerződések kelte és helyszíne megegyezik az átvételi ívek keltével és helyszínével, és az utalványok fajta, sorszám, darabszáma azonos az utalvány adásvételi szerződéseken és az átvételi íveken.
[21] Ebből pedig egyértelműen az következik, hogy a felperes munkavállalói még az átvétel napján értékesítették a Kft.-nek az utalványokat, tehát még az utalványok Szja. tv.-ben meghatározott cél szerinti felhasználásának lehetősége sem állt fenn. Tekintettel arra, hogy a Kft. az első számláját a felperes felé 2011. február 2-án bocsátotta ki, 2011. február 7-i teljesítési határidővel, és az első utalvány adásvételi szerződés kelte szintén 2011. február 7., a munkavállalók az utalványok első, felperes általi megvásárlásakor már tudomással bírtak arról, hogy az utalványok készpénz ellenében értékesíthetők a Kft.-nek. A munkavállalók tehát az értékesítés lehetőségét már azelőtt ismerték, hogy a Kft.-vel kapcsolatba kerültek volna. Megjegyzi e körben a Kúria azt is, hogy a felperes ügyvezetője havonta, adásvételi szerződés alapján maga is értékesítette utalványait a Kft. részére, névértéken.
[22] A felperes mint munkáltató felelőssége nem szűkíthető le arra, hogy eleget tesz az utalványok beszerzésével kapcsolatos könyvelési kötelezettségének. Tekintettel arra, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint az utalványok készpénzre váltására a munkavállalók munkahelyén került sor, a felperes alappal nem hivatkozhat arra, hogy nem működött közre a Kft. és a munkavállalók közötti ügylet létrejöttében.
[23] Az alperes iratszerűen hivatkozott arra is, hogy a vizsgálati jegyzőkönyv 12. sz. mellékleteként csatolt átvételi íveken a munkavállalók, így a Munkavállaló 2 és Munkavállaló 3 is elismerte, hogy a felperes képviselőjétől az utalványokat átvette. Az okirati bizonyítékokkal ellentétes nyilatkozataik ezért és azért sem fogadhatók el, mert az utalványok a havi átvételi íveken, bérlistákon, bérkartonokon, továbbá megsemmisítési jegyzőkönyveken is szerepelnek, tehát nem adhatnak alapot az adóhatósági határozatok e körben történő hatályon kívül helyezésére. Hangsúlyozza e körben a Kúria azt is, hogy a felperes az utalványokat a Kft. általi visszavásárlás biztosításának tudatában rendelte meg és nyújtotta munkavállalóinak a rendelkezésre álló egyértelmű adatok alapján. A jegyzőkönyv 15. sz. melléklete kimutatást tartalmaz a munkavállalói nyilatkozatok számszerűsített tartalmáról. A számadatok megfelelőségét a felperes éppúgy nem vitatta, mint az alperes határozatának azon megállapítását, mely szerint a Kft., a rendelkezésre álló adatok szerint már 2011. évben is a 2012. évben készült kézikönyv szerinti tevékenységet folytatta, azaz, mint az utalványok kibocsátója élt visszavásárlási jogával.
[24] Az elsőfokú bíróság helytálló indokát adta annak, hogy mely okoknál fogva nem szükséges a felperes által kért bizonyítás felvétele.
[25] Az alperes felülvizsgálati kérelmében jogszerűen hivatkozott arra, hogy valamennyi rendelkezésre álló adatot az Art. 1. § (7) bekezdése és a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályok alapján kell megvizsgálni és értékelni.
[26] Emiatt, továbbá arra figyelemmel, hogy az adómentességet a felperesnek kellett volna bizonyítania, a Kúria nem találta alaposnak a felperes azon érvelését sem, mely szerint azért nem jogszerűek a határozatok és a jogerős ítélet, mert a sportutalványok tekintetében nem állnak rendelkezésre Kft. megsemmisítési jegyzőkönyvei, mivel az egyéb rendelkezésre álló adatok, bizonyítékok értékelésére, a kereseti kérelem által vitatott körben, a Pp. 206. § (1) bekezdésében és 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően került sor.
[27] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét teljeskörűen elutasította.
(Kúria Kfv. V. 35.382/2014.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére