295/2015. (X. 8.) Korm. rendelet
295/2015. (X. 8.) Korm. rendelet
a biztosítók és a viszontbiztosítók szavatolótőkéjéről és biztosítástechnikai tartalékairól szóló 43/2015. (III. 12.) Korm. rendelet módosításáról1
2021.01.02.
A Kormány a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény 234. § c) pontjában,
a 13. § tekintetében a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 75. § (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján,
a 14. § és a 15. § (1) bekezdése tekintetében – a Magyar Nemzeti Bank előzetes véleményének kikérésével – a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 178. § (1) bekezdés b) pontjában
kapott felhatalmazás alapján, az Alaptörvény 15. cikk (1) bekezdésében meghatározott feladatkörében eljárva a következőket rendeli el:
1. § A biztosítók és a viszontbiztosítók szavatolótőkéjéről és biztosítástechnikai tartalékairól szóló 43/2015. (III. 12.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 43/2015. Korm. rendelet) 1. § a) pont aa) és ab) alpontja a következő szöveggel lép hatályba:
[E rendelet rendelkezései alkalmazandóak:
a) a Magyarország területén székhellyel rendelkező biztosítónak és viszontbiztosítónak]
„aa) a biztosítástechnikai tartalékok képzésére – ide nem értve a kisbiztosítót –,
ab) a számviteli biztosítástechnikai tartalékok képzésére,”
2. § A 43/2015. Korm. rendelet 4. alcíme a következő 5/A. §-sal kiegészülve lép hatályba:
(2) Az (1) bekezdés szerinti eljárás során figyelembe kell venni azon futamidejű vonatkozó pénzügyi eszközöket, amely futamidő esetében e pénzügyi eszközök és kötvények piaca mély, likvid és átlátható.
(3) Azon futamidők esetében, amelyeknél a vonatkozó pénzügyi eszközök és kötvények piaca már nem mély, likvid és átlátható, a kockázatmentes hozamgörbét a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Szolvencia II) kiegészítéséről szóló, 2014. október 10-i (EU) 2015/35 bizottsági rendelet (a továbbiakban: 2015/35 bizottsági rendelet) 46. és 47. cikkében meghatározottak alapján extrapolálni kell.
(4) A vonatkozó alapvető kockázatmentes hozamgörbe extrapolált részének olyan határidős kamatlábakon kell alapulnia, amelyek egyenletesen konvergálnak a vonatkozó pénzügyi eszközök és kötvények mély és likvid piacon megfigyelt leghosszabb futamidejére vonatkozó határidős kamatláb(ak)tól egy végső határidős kamatláb felé.”
3. § A 43/2015. Korm. rendelet 10. §-a a következő szöveggel lép hatályba:
„10. § (1) Az illeszkedési kiigazítás számítása valamennyi pénznem esetében a következő alapelvekkel összhangban történik:
a) az illeszkedési kiigazítás az alábbiak különbözetével egyenlő:
aa) az egyetlen diszkontrátaként kiszámított éves effektív kamatláb, amely a biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződésből eredő kötelezettségek pénzáramaira alkalmazva a hozzárendelt eszközportfóliónak a Bit. 96. §-a szerinti értékével megegyező értéket eredményez,
ab) az egyetlen diszkontrátaként kiszámított éves effektív kamatláb, amely a biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződésből eredő kötelezettségek pénzáramaira alkalmazva a biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződésből eredő kötelezettségek legjobb becslés szerinti értékével megegyező értéket eredményez, figyelembe véve – az alapvető kockázatmentes hozamgörbe alkalmazásával – az időértéket is,
b) az illeszkedési kiigazítás nem tartalmazza a biztosító megtartott kockázatait tükröző alapvető kamatkülönbözetet,
c) az a) pont sérelme nélkül az alapvető kamatkülönbözetet növelni kell, amennyiben erre szükség van annak biztosításához, hogy a befektetésre nem ajánlott hitelminősítésű eszközök illeszkedési kiigazítása ne haladja meg az azonos futamidejű és eszközkategóriába tartozó, befektetésre ajánlott hitelminősítésű eszközökét,
d) a külső hitelminősítések használata az illeszkedési kiigazítás kiszámításánál összhangban van a Bizottságnak a Szolvencia 2 irányelv 111. cikk (1) bekezdés n) pontjában meghatározott tárgykörökben kiadott rendeletében megállapított szabályokkal.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában az alapvető kamatkülönbözet
a) a következők összegével egyenlő:
aa) az eszközök nemteljesítése valószínűségének megfelelő hitelkockázati kamatkülönbözet,
ab) az eszközök leminősítéséből eredő várható veszteségeknek megfelelő hitelkockázati kamatkülönbözet;
b) a tagállamok központi kormányaival vagy központi bankjaival szembeni kitettség esetén nem lehet kevesebb az ugyanazon időtartamú, hitelminősítésű és eszközkategóriájú eszközökre vonatkozó, a pénzügyi piacokon megfigyelt kockázatmentes kamatláb fölötti kamatkülönbözet hosszú távon vett átlagának 30%-ánál;
c) a tagállamok központi kormányaival vagy központi bankjaival szembeni kitettségtől eltérő eszközök esetén nem lehet kevesebb az ugyanazon időtartamú, hitelminősítésű és eszközkategóriájú eszközökre vonatkozó, a pénzügyi piacokon megfigyelt kockázatmentes kamatláb fölötti kamatkülönbözet hosszú távon vett átlagának 35%-ánál.
(3) A (2) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti nemteljesítési valószínűségnek azon a hosszú távú nemteljesítési statisztikán kell alapulnia, amely az adott eszköz időtartamára, hitelminősítésére és eszközkategóriájára releváns.
(4) Amennyiben a nemteljesítési statisztika alapján nem számolható ki megbízható kamatkülönbözet, a kamatkülönbözet a (2) bekezdés b) és c) pontjai szerinti kockázatmentes kamatláb fölötti kamatkülönbözet hosszú távon vett átlagának részösszegével egyenlő.”
4. § A 43/2015. Korm. rendelet 11. §-a a következő szöveggel lép hatályba:
„11. § (1) Az 5. § szerinti vonatkozó kockázatmentes hozamgörbére alkalmazandó volatilitási kiigazítást valamennyi pénznem esetében a vonatkozó pénznem referenciaportfóliójában szereplő eszközökkel elérhető kamat és az e pénznemre vonatkozó alapvető kockázatmentes hozamgörbében szereplő kamatok közötti kamatkülönbözet alapján kell kiszámítani.
(2) Egy adott pénznem – a 2015/35 bizottsági rendelet 49. cikke szerinti – referenciaportfóliója az adott pénznemben denominált olyan eszközökre nézve reprezentatív, amelyekbe biztosítók és viszontbiztosítók fektettek be az adott pénznemben denominált biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségekre vonatkozó legjobb becslések fedezése céljából.
(3) A kockázatmentes hozamgörbére alkalmazandó volatilitási kiigazítás összege a kockázathoz igazított árfolyam-különbözet 65%-ának felel meg.
(4) A kockázathoz igazított árfolyam-különbözetet az (1) bekezdésben említett kamatkülönbözet és e kamatkülönbözet azon része közötti különbségként kell kiszámolni, amely a várható veszteségek, az eszközökkel kapcsolatos váratlan hitelkockázat vagy egyéb kockázat valós értékelésének tudható be.
(5) A volatilitási kiigazítás csak arra a vonatkozó kockázatmentes hozamgörbére alkalmazandó, amelyeket nem az 5/A. § (3) és (4) bekezdése szerinti extrapoláció révén határoztak meg. A vonatkozó kockázatmentes hozamgörbe extrapolációja e kiigazított kockázatmentes hozamgörbén alapszik.
(6) Valamennyi ország esetében a (3)–(5) bekezdésben említett, kockázatmentes hozamgörbére alkalmazandó volatilitási kiigazítást az adott ország pénznemére vonatkozóan – a 65%-os tényező alkalmazása előtt – növelni kell az adott országra vonatkozó, kockázathoz igazított kamatkülönbözet és a kockázathoz igazított árfolyam-különbözet kétszerese közötti különbséggel, amennyiben ez a különbség pozitív, és az országra vonatkozó, kockázathoz igazított kamatkülönbözet 100 bázispontnál nagyobb.
(7) A megemelt volatilitási kiigazítást kell alkalmazni az adott ország biztosítási piacán értékesített termékek biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeire vonatkozó legjobb becslések kiszámításánál.
(8) Az adott országra vonatkozó, kockázathoz igazított kamatkülönbözetet ugyanúgy kell kiszámítani, mint az adott ország kockázathoz igazított árfolyam-különbözetét, azonban azon a referenciaportfólión kell alapulnia, amely az olyan eszközöket reprezentálja, amelyekbe biztosítók és viszontbiztosítók fektettek be az adott ország biztosítási piacán értékesített és az adott ország pénznemében jegyzett biztosítási és viszontbiztosítási termékek kötelezettségeire vonatkozó legjobb becslések fedezésére.
(9) A volatilitási kiigazítás nem alkalmazható az olyan biztosítási kötelezettségekre, amelyeknél a legjobb becslés számításánál alkalmazandó vonatkozó kockázatmentes hozamgörbe e kötelezettségek esetében a 9. § szerinti illeszkedési kiigazítást magában foglalja.
(10) A 26. §-tól eltérően a szavatolótőke-szükséglet nem fedezi az alapvető szavatoló tőkének a volatilitási kiigazítás módosulásaiból eredő veszteségéből fakadó kockázatát.”
5. § A 43/2015. Korm. rendelet 6. alcíme a következő 11/A. és 11/B. §-sal kiegészülve lép hatályba:
„11/A. § (1) A biztosítók és viszontbiztosítók a Bizottságnak a Szolvencia 2 irányelv 77e. cikk (2) bekezdése szerinti tárgykörben kiadott rendeletében meghatározott technikai információkat kötelesek figyelembe venni a 4–8. § szerinti legjobb becslés számításánál, valamint a 10. § szerinti illeszkedési kiigazítás és a 11. § szerinti volatilitási kiigazítás alkalmazásánál.
(2) Amennyiben a Bizottság az (1) bekezdés szerinti rendeletében valamely tagállami biztosítási piac és tagállami pénznem tekintetében nem határozza meg a vonatkozó kockázatmentes hozamgörbére alkalmazandó volatilitási kiigazítást, akkor a vonatkozó kockázatmentes hozamgörbére nem alkalmazható volatilitási kiigazítás a legjobb becslés kiszámításához.
11/B. § A Felügyelet 2021. január 1-ig évente tájékoztatja az EBFH-t a következőkről:
a) a biztosítási termékeknél a hosszú távú garanciák rendelkezésre állása, illetve a biztosítók és viszontbiztosítók hosszú távú befektetőként tanúsított magatartása;
b) az illeszkedési kiigazítás, a volatilitási kiigazítás, a Bit. 310. §-ában említett helyreállítási időszak meghosszabbítás, az időtartam alapú részvénypiaci kockázati részmodul és a 88. és 89. §-ban meghatározott átmeneti intézkedéseket alkalmazó biztosítók és viszontbiztosítók száma;
c) az illeszkedési kiigazítás, a volatilitási kiigazítás, a részvényekre vonatkozó tőkekövetelmény szimmetrikus kiigazítás mechanizmusa, az időtartam alapú részvénypiaci kockázati részmodul és a 88. és 89. §-ban meghatározott átmeneti intézkedések hatása a biztosítók és viszontbiztosítók pénzügyi helyzetére nemzeti szinten és – anonim módon – az egyes biztosítók vonatkozásában;
d) az illeszkedési kiigazítás, a volatilitási kiigazítás, a részvényekre vonatkozó tőkekövetelmény szimmetrikus kiigazítás mechanizmusa, az időtartam alapú részvénypiaci kockázati részmodul és a 88. és 89. §-ban meghatározott átmeneti intézkedések hatása a biztosítók és viszontbiztosítók befektetői magatartására, illetve, hogy történt-e indokolatlan tőkefeloldás;
e) a Bit. 310. §-a szerinti helyreállítási időszak meghosszabbításának hatása a biztosítók és viszontbiztosítók arra irányuló törekvésére, hogy visszaállítsák a szavatolótőke-szükségletet fedező figyelembe vehető szavatoló tőke szintjét vagy a szavatolótőke-szükségletnek való megfelelés érdekében csökkentsék a kockázati profilt;
f) a 88. és 89. §-ban meghatározott átmeneti intézkedéseket alkalmazó biztosító esetén, annak megállapítása, hogy azok megfelelnek-e a 91. §-ban említett fokozatos bevezetési tervnek, illetve az ezen átmeneti intézkedésektől való függés csökkentésére vonatkozó lehetőségek, beleértve a biztosítók és felügyeleti hatóságok által tett és a jövőben várható intézkedéseket, figyelembe véve a jogszabályi környezetet.”
6. § A 43/2015. Korm. rendelet 60. § (4) és (5) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(4) A Felügyelet az e §-ban meghatározott szabályok alkalmazása során figyelembe veszi a Bizottságnak a Szolvencia 2 irányelv 37. cikk (6)–(8) bekezdésében meghatározott tárgykörökben kiadott rendeleteiben megállapított szabályokat.
(5) A Felügyelet évente tájékoztatja az EBFH-t a következőkről:
a) az egy biztosítóra és viszontbiztosítóra jutó átlagos többlettőke-követelmény, valamint a Felügyelet által előírt többlettőke-követelmény eloszlása az előző évben, a szavatolótőke-szükséglet százalékában megadva, az alábbiak szerinti bontásban:
aa) valamennyi biztosító és viszontbiztosító,
ab) életbiztosítók,
ac) nem-életbiztosítók,
ad) életbiztosítási és nem-életbiztosítási tevékenységet egyaránt végző biztosítók,
ae) viszontbiztosítók;
b) az a) pont szerinti bontásban az 59. § (1) bekezdés a)–c) pontjában előírt többlettőke-követelmény aránya;
c) a rendszeres felügyeleti jelentéstételre vonatkozó könnyítést és a tételes jelentés készítése alóli mentességet élvező biztosítók és viszontbiztosítók száma, valamint a rájuk vonatkozó tőkekövetelmények, biztosítási díjak, biztosítástechnikai tartalékok és eszközök nagysága valamennyi biztosító és viszontbiztosító teljes tőkekövetelményei, biztosítási díjai, biztosítástechnikai tartalékai és eszközei százalékában mérve;
d) a Bit. 357. § (3) bekezdése szerinti rendszeres felügyeleti jelentéstételre vonatkozó könnyítést és a Bit. 357. § (4) bekezdése szerinti tételes jelentés készítése alóli mentességet élvező csoportok száma, valamint a rájuk vonatkozó tőkekövetelmények, biztosítási díjak, biztosítástechnikai tartalékok és eszközök nagysága valamennyi csoport teljes tőkekövetelményei, biztosítási díjai, biztosítástechnikai tartalékai és eszközei százalékában mérve.”
7. § (1) A 43/2015. Korm. rendelet 61. § (1) bekezdés a) pontja a következő szöveggel lép hatályba:
(Az ebben a részben meghatározott)
„a) szabályok a kisbiztosítók szavatolótőkéjének és számviteli biztosítástechnikai tartalékainak képzésére, a tőkeszükségletének számítására vonatkoznak; továbbá”
(2) A 43/2015. Korm. rendelet 61. § (2) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(2) A biztosítónak és a viszontbiztosítónak – ide nem értve a kisbiztosítót – a számviteli biztosítástechnikai tartalékok képzésére vonatkozó, e részben meghatározott szabályokat az éves beszámoló elkészítéséhez kapcsolódóan alkalmazni kell.”
8. § A 43/2015. Korm. rendelet 62. §-a a következő szöveggel lép hatályba:
„62. § Számviteli biztosítástechnikai tartaléknak minősülnek:
a) a meg nem szolgált díjak tartaléka,
b) a matematikai tartalékok, ezen belül
ba) az életbiztosítási díjtartalék,
bb) a betegségbiztosítási díjtartalék,
bc) a balesetbiztosítási járadéktartalék,
bd) a felelősségbiztosítási járadéktartalék,
c) a függőkár tartalékok, ezen belül
ca) a bekövetkezett és bejelentett károk tartaléka (tételes függőkár tartalék),
cb) a bekövetkezett, de még be nem jelentett károk tartaléka (IBNR),
d) az eredménytől függő díjvisszatérítési tartalék,
e) az eredménytől független díjvisszatérítési tartalék,
f) a káringadozási tartalék,
g) a törlési tartalék,
h) a befektetési egységekhez kötött (unit-linked) életbiztosítások tartaléka,
i) az egyéb biztosítástechnikai tartalékok,
j) a nagykárok tartaléka.”
9. § A 43/2015. Korm. rendelet 87. §-a a következő (4)–(6) bekezdéssel kiegészülve lép hatályba:
„(4) A 21. §-ban foglaltaktól eltérően az alapvető szavatolótőke elemeket 2016. január 1-jétől legfeljebb 10 éven keresztül az első szintű szavatolótőke elemek közé kell sorolni, feltéve, hogy ezen elemeket:
a) 2016. január 1-je előtt bocsátották ki,
b) 2015. december 31-én fel lehet használni ahhoz, hogy a rendelkezésre álló szavatolótőke elérje a szavatolótőke legalább 50%-át, a 84. és 85. § szerinti rendelkezéseknek megfelelően és
c) másképpen nem sorolnák az első vagy a második szintre a 21. §-nak megfelelően.
(5) A 21. §-tól eltérve az alapvető szavatolótőke elemeket 2016. január 1-jétől legfeljebb 10 éven keresztül a második szintű szavatolótőke elemek közé kell sorolni, feltéve, hogy ezen elemeket:
a) 2016. január 1-je előtt bocsátották ki,
b) 2015. december 31-én fel lehet használni ahhoz, hogy a rendelkezésre álló szavatolótőke elérje a szavatolótőke legalább 25%-át, a 84. és 85. § szerinti rendelkezéseknek megfelelően.
(6) A 25. §-tól, a 26. § (2) és (3) bekezdésétől, a 27. § (2) bekezdésétől, továbbá a 29. és 30. §-tól eltérve a következőket kell alkalmazni:
a) 2017. december 31-ig a kockázatkoncentráció részmodulnak és a kamatréskockázati részmodulnak a standard formulával összhangban történő számításakor ugyanazokat a standard paramétereket kell alkalmazni a tagállamok központi kormányzataival vagy központi bankjaival szemben, bármely más tagállam fizetőeszközében denominált és finanszírozott kitettségek vonatkozásában, mint amilyet a saját fizetőeszközükben denominált és finanszírozott kitettségek vonatkozásában alkalmaznának,
b) 2018-ban a kockázatkoncentráció részmodulnak és a kamatréskockázati részmodulnak a standard formulával összhangban történő számításakor alkalmazott standard paramétereket 80%-kal kell csökkenteni a tagállamok központi kormányzataival vagy központi bankjaival szemben, bármely más tagállam fizetőeszközében denominált és finanszírozott kitettségek vonatkozásában,
c) 2019-ben a kockázatkoncentráció részmodulnak és a kamatréskockázati részmodulnak a standard formulával összhangban történő számításakor alkalmazott standard paramétereket 50%-kal kell csökkenteni a tagállamok központi kormányzataival vagy központi bankjaival szembeni, bármely más tagállam fizetőeszközében denominált és finanszírozott kitettségek vonatkozásában,
d) 2020. január 1-jétől a kockázatkoncentráció részmodulnak és a kamatréskockázati részmodulnak a standard formulával összhangban történő számításakor alkalmazott standard paramétereket nem kell csökkenteni a tagállamok központi kormányzataival vagy központi bankjaival szemben, bármely más tagállam fizetőeszközében denominált és finanszírozott kitettségek vonatkozásában.”
10. §2
11. § A 43/2015. Korm. rendelet 88. § (5) bekezdés c) pontja a „nem alkalmazandó” szövegrész helyett a „nem alkalmazható” szöveggel lép hatályba.
12. §3
13. §4
14. § Nem lép hatályba az egyes pénzügyi és gazdasági tárgyú kormányrendeleteknek a biztosítási tevékenységről szóló 2014. évi LXXXVIII. törvény hatálybalépésével összefüggő és egyéb célú módosításáról szóló 46/2015. (III. 12.) Korm. rendelet 1. § (5) bekezdése.
15. § (1)5
(2) Hatályát veszti a 43/2015. Korm. rendelet
a)6
b)7
16. § (1) Ez a rendelet – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követő napon lép hatályba.
(2) A 15. § (1) bekezdése és (2) bekezdés b) pontja 2021. január 1-jén lép hatályba.
17. § Ez a rendelet
a) a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) szóló, 2009. november 25-i 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,
b) a 2003/71/EK és a 2009/138/EK irányelvnek, valamint az 1060/2009/EK, az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendeletnek az európai felügyeleti hatóság (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) és az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) hatásköre tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. április 16-i 2014/51/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek
való megfelelést szolgálja.
1. melléklet a 295/2015. (X. 8.) Korm. rendelethez8
1
A rendeletet az 585/2023. (XII. 19.) Korm. rendelet 1. § c) pontja hatályon kívül helyezte 2024. január 1. napjával.
2
A 10. §-t a 346/2015. (XI. 19.) Korm. rendelet 5. §-a hatályon kívül helyezte.
3
A 12. § a 2010: CXXX. törvény 12. § (2) bekezdése alapján hatályát vesztette.
4
A 13. § a 2010: CXXX. törvény 12. § (2) bekezdése alapján hatályát vesztette.
5
A 15. § (1) bekezdése a 2010: CXXX. törvény 12. § (2) bekezdése alapján hatályát vesztette.
6
A 15. § (2) bekezdés a) pontja a 2010: CXXX. törvény 12. § (2) bekezdése alapján hatályát vesztette.
7
A 15. § (2) bekezdés b) pontja a 2010: CXXX. törvény 12. § (2) bekezdése alapján hatályát vesztette.
8
Az 1. melléklet a 2010: CXXX. törvény 12. § (2) bekezdése alapján hatályát vesztette.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás