BÜ BH 2015/299
BÜ BH 2015/299
2015.11.01.
A falba rejtett lőszereknek az épületfelújítás során az épület birtokosa részéről történt megtalálása esetén a hatósági bejelentésének elmulasztása alapot ad a tartással elkövetett lőszerrel visszaélés bűntettének megállapítására, ha a lőszereket a megtalálásukat követő ötödik napon házkutatás alkalmával csak a nyomozó hatóság fedezi fel [Btk. 325. § (1) bek., (2) bek. a) pont].
[1] A városi bíróság a 2012. december 5. napján kihirdetett ítéletével a IV. r. terheltet bűnösnek mondta ki az 1978. évi IV. törvény 316. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés c), valamint d) pontjára figyelemmel a (6) bekezdés b) pontja szerint minősülő felbujtóként elkövetett lopás bűntettében, az 1978. évi IV. törvény 263/A. § (1) bekezdésének a) pontjába ütköző lőszerrel visszaélés bűntettében és az 1978. évi IV. törvény 316. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés c), valamint d) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett lopás vétségében, ezért őt halmazati büntetésül négyévi börtönre és négy év közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a Z. Városi Bíróság korábbi ítéletével kiszabott nyolc hónapi börtönbüntetés végrehajtását. Rendelkezett a járulékos kérdésekről.
[2] A védelmi fellebbezés alapján eljárt törvényszék a 2013. október 29. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a IV. r. terhelt tekintetében akként változtatta meg, hogy cselekményeit a Btk. 370. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés bc) és bd) alpontjaira figyelemmel az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő felbujtóként elkövetett lopás bűntettének, a Btk. 325. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő lőszerrel visszaélés bűntettének, valamint a Btk. 370. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés bc), valamint bd) alpontja szerint minősülő társtettesként elkövetett lopás vétségének minősítette, ezért őt halmazati büntetésül háromévi szabadságvesztésre, és mellékbüntetésül négy év közügyektől eltiltásra ítélte, a szabadságvesztés büntetést börtönben rendelte végrehajtani, és megállapította, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét e terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] A jogerős ügydöntő határozatok ellen a IV. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a lőszerrel visszaélés bűntette miatt emelt vád alól felmentés, ezáltal a büntetésének enyhítése érdekében.
[4] Indokai szerint a terhére rótt ezt a bűntettet nem követte el, mivel a lőszereket épületbontás során egy kéményben találta, azok régi, használt állapotú, veszélytelen lőszerek voltak, amikkel nem akart visszaélni. Fegyverrel soha nem rendelkezett, a lőszereket le akarta adni a rendőrségen. Munkája, az ünnepnap és a rendőrségtől való távolság miatt nem tudta a lőszereket a megtalálást követően nyomban leadni, de a szándéka egyértelműen erre irányult, ám időközben vele szemben rendőri intézkedés történt és a lőszerek egy részét maga adta át a házkutatást foganatosító rendőröknek.
[5] Álláspontja szerint egyik bíróság sem tett eleget indokolási kötelezettségének akkor, amikor e bűncselekményben a bűnösségét a Be. 4. § (2) bekezdésének megsértésével megállapították. Véleménye szerint az e körben felajánlott bizonyítás elutasítása miatt, továbbá védekezése elvetése miatt a törvényszék törvényt sértett.
[6] Kifogásolta a társtettesként elkövetett lopás vétségének minősítését is, mert álláspontja szerint a bizonyítékok alapján a felelősségét legfeljebb kísérletként lehetne értékelni. Hivatkozott arra, hogy e körben a sértett előadása aggályos, mivel elkövetőtársai vallomása szerint is az ingatlanban értékes dolgot, pénzt nem találtak.
[7] Aggályosnak tartotta ezenkívül a másik lopási cselekmény tekintetében az elkövetési érték megállapítását is. E bűncselekmény tekintetében a sértettek szavahihetősége megkérdőjelezhető, ezért véleménye szerint az eljárt bíróságok e bűncselekmény kapcsán is megfelelő bizonyítékok és indokok nélkül állapították meg a bűnösségét.
[8] A terhelt a felülvizsgálati indítványát a későbbiekben írásban kiegészítve azt kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság nem az elkövetéskor, hanem az elbíráláskor hatályos büntetőtörvényt alkalmazta. Álláspontja szerint a 2013. július 1. napjától hatályos Btk. a terhére megállapított bűncselekmények kapcsán nem tartalmaz kedvezőbb rendelkezéseket.
[9] A lőszerrel visszaélés tekintetében érvelt azzal is, hogy nincs olyan jogszabály, amely előírna a lőszert találó részére azonnali bejelentési kötelezettséget. Ezért az eljárt bíróságok törvénysértően rótták a terhére a nem létező bejelentési, leadási kötelezettséget. Vitatta azt is, hogy a tartás mint elkövetési magatartás megvalósult, e körben arra hivatkozott, hogy a tartás polgári jogi értelemben birtoklásnak minősül, és polgári jogi értelemben az a személy tekinthető a dolog birtokosának, aki azt hatalmába keríti és viszonylag tartósan hatalmában tartja. Ez pedig esetében az alatt az öt nap alatt, amíg a lőszerek nála voltak, nem valósult meg. Álláspontja szerint cselekménye társadalomra veszélyességének szintje sem érte el a bűncselekmény megállapításához szükséges mértéket, tőle a megfelelő jogszabályok ismerete egyébként sem volt elvárható.
[10] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt a megállapított tényállás támadása körében a törvényben kizártnak, egyebekben alaptalannak tartotta (Fk.BF. 1542/2014.).
[11] Álláspontja szerint, bár a IV. r. terhelt az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozott, voltaképpen az eljárt bíróságok által megállapított tényállást támadta. Részletesen kifejtette az indokolási kötelezettség megsértésével kapcsolatos bírósági gyakorlat alapján, hogy a megtámadott határozatok miért nem szenvednek e hiányosságban.
[12] Tévesnek tartotta a felülvizsgálati indítvány érvelését a Btk. 2. §-ának téves alkalmazásával kapcsolatban is. Kifejtette, hogy e körben nem csupán a lőszerrel visszaélést, hanem a halmazatban elbírált további bűncselekményekre vonatkozó rendelkezéseket is figyelembe kell venni az alkalmazandó jog megválasztásánál. Utalt arra, hogy a másodfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, miszerint az elbírálás idejére hatályba lépett új Btk. a terheltre nézve összességében kedvezőbb.
[13] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat a IV. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.
[14] A felülvizsgálati indítvány részben a törvényben kizárt, részben – az alábbiak szerint – alaptalan.
[15] A Kúria következetes gyakorlatának megfelelően a felülvizsgálati indítványt minden esetben tartalma alapján bírálja el, és nem csupán arra figyelemmel, hogy az indítványozó abban melyik, a felülvizsgálatot megalapozó eljárási rendelkezést hívta fel. Így jár el a Kúria abban az esetben is, ha a felülvizsgálati indítvány előterjesztője nem jelöli meg az eljárási törvény azon rendelkezéseit, amelyek alapján a megtámadott határozatok felülvizsgálatát kezdeményezi. Jelen esetben megállapítható volt, hogy a IV. r. terhelt egyfelől tartalmilag a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjára hivatkozva, azt sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok nem tettek eleget indokolási kötelezettségüknek a büntetőjogi felelőssége megállapításakor, másfelől azonban a Be. 416. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott büntető anyagi jogi törvénysértésre is hivatkozott.
[16] A felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, amelyre kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében tételesen meghatározott jogi okok alapján van lehetőség, ezen belül az a) és b) pont alapján büntető anyagi jogi szabálysértés, a c) pont alapján pedig – a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve a II-IV. pontjában felsorolt – eljárási szabálysértések esetén. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[17] A Be. 423. §-a (1) bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható.
[18] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálat során a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vizsgálható, az eljárt bíróságok által levont jogi következtetések – így a bűnösség megállapításának, és a cselekmények jogi minősítésének – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével bírálható el.
[19] Ebből következően a felülvizsgálat során a tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok értékelése nem bírálható felül. Így nem vizsgálható sem a terhelt, sem a sértettek, sem a tanúk szavahihetősége, nem lehet a megállapított tényállástól eltérő vagy abban nem szereplő körülményre sem hivatkozni, így arra sincs mód, hogy a Kúria a bizonyítékokat átértékelve a jogerős határozatban írtaktól eltérő tényállást állapítson meg.
[20] Az indítványozó ezt figyelmen kívül hagyva valójában mindhárom terhére rótt bűncselekmény esetében jórészt a bizonyítékok mikénti értékelését, illetve az eljárt bíróságok mérlegelésének és a bűnösségre levont következtetéseinek helyességét, ezen keresztül pedig a tényállás megalapozottságát támadta, amikor arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok a tényállás-felderítési kötelezettségüknek nem tettek eleget.
[21] A felülvizsgálati indítvány állításai közül ilyen, a tényállás meg nem engedett támadásának minősül
[22] - a lőszerrel visszaélés bűntette körében, hogy érdemi bizonyíték nem állt a bíróságok rendelkezésére, a lőszereket mindenképpen le akarta adni a rendőrségen, az általa korábban talált lőszereket is jelentette a hatóságoknak;
[23] - a felbujtóként elkövetett lopás bűntette körében az elkövetési érték vitatása, a sértett vallomása helytállóságának megkérdőjelezése, továbbá a terhére a felbujtói minőség megállapítása;
[24] - a társtettesként elkövetett lopás vétsége körében, hogy az ingatlanban pénzt, értékes dolgot nem találtak, ezért dolgavégezetlenül távoztak;
[25] mivel a terhelt által állítottak vagy kifejezetten ellentétesek az eljárt bíróságok által megállapított tényállással, vagy csak egyszerűen a bíróságok bizonyíték-értékelő tevékenységét támadják.
[26] Emellett a IV. r. terhelt a felülvizsgálati indítványában ugyan az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozott, amely a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontja értelmében felülvizsgálati ok, ám e körben a tartalmilag a bizonyítékok helytállóságát, az eljárt bíróságok bizonyítékértékelési tevékenységét, ezen keresztül pedig a jogerős ítéletben megállapított tényállás megalapozottságát támadta.
[27] A Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontja szerint az indokolási kötelezettség – felülvizsgálati indítványban hivatkozott – megsértése kizárólag akkor eredményezhetne felülvizsgálati eljárást is megalapozó, feltétlen hatályon kívül helyezéssel járó eljárási szabálysértést, ha a megtámadott határozat indokolása – tény- vagy jogkérdés kapcsán – oly mértékben lenne hiányos, hogy abból nem lenne megállapítható, mire alapozta a bíróság a döntését (BKv 1., BH 2010.117.).
[28] Ilyen fokú hiányosság azonban nem állapítható meg akkor, ha az ügydöntő határozatokból kitűnik az eljárt bíróságoknak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, továbbá az, hogy az érdemi döntésekben kifejeződő jogi álláspontjukat a bíróságok mire alapozták (BH 2012.10.). Az, hogy ez a tényfeltáró, értékelő tevékenység helytálló-e, az ítélet megalapozottságának körébe, és nem az indokolási kötelesség teljesítése körébe tartozó kérdés.
[29] Mint ahogyan a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatok esetében is, a bizonyítékok elfogadása és értékelése alapján levont következtetések helyessége már kívül esik a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának a felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása; ez pedig a fent kifejtetteknek megfelelően a felülvizsgálati eljárásban kizárt.
[30] A felülvizsgálati indítványnak az előbb felsorolt állításaival ezért a Kúria érdemben nem foglalkozhatott.
[31] Felülvizsgálati indítványának további részében a IV. r. terhelt – elsősorban a lőszerrel visszaélés bűntette körében – tartalmilag a Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontjára, és részben b) pontjára alapozott kifogásokat fogalmazott meg, azt állítva, hogy e körben a büntetőjog szabályainak megsértésével került sor büntetőjogi felelősségének megállapítására, illetve vele szemben a másodfokú bíróság törvénysértően alkalmazta az elbírálás idejére hatályba lépett Btk.-t.
[32] A lőszerrel visszaélés bűntette kapcsán hivatkozott a szándékosság, a tőle elvárhatóság és a társadalomra veszélyesség hiányára, valamint arra, hogy a tartás mint elkövetési magatartás, annak csekély időtartamára figyelemmel, nem valósult meg.
[33] A felbujtóként elkövetett lopás bűntette kapcsán a felbujtói elkövetői alakzat megállapítását, míg a társtettesként elkövetett lopás tekintetében a befejezett alakzat megállapítását kifogásolta.
[34] Az 1978. évi IV. törvény 263/A. § (1) bekezdés a) pontja szerint a lőszerrel visszaélés bűntettét az követi el, aki lőszert engedély nélkül készít, megszerez, tart vagy forgalomba hoz, míg a jelenleg hatályos Btk. 325. § (2) bekezdés a) pontja szerinti bűncselekményt az, aki kézilőfegyverhez, vadászlőfegyverhez vagy sportlőfegyverhez tartozó, csekély mennyiséget meghaladó vagy más lőfegyverhez tartozó lőszert engedély nélkül megszerez vagy tart.
[35] A másodfokú bíróság által kiegészített tényállás szerint a IV. r. terhelt a lőszereket az élettársa tulajdonát képező családi ház felújítása során a padláson, a kéménybe rejtve 2010. november 21. napján találta, és azokat 2010. november 26. napjáig, a nála végzett házkutatás során történt lefoglalásig tartotta magánál. A házkutatás során egy gyöngyvászon tokban 23 db kispuska lőszert, 3 db rézszínű hüvelyt, 2 db gömb alakú ólom, sörétnek látszó tárgyat a hálószobában lévő szekrény harmadik polcán, 8 db géppisztolylőszert, 1 db korrodált állapotban lévő fémtárgyat pedig a nappaliban lévő éjjeliszekrény kihúzható, zárható fiókjában találtak meg. A Mauser, illetve Mannlicher típusú hadipuska-töltények 1939-es, 1940-es gyártmányúak voltak.
[36] Kétségtelen, a kiegészített tényállás alapján a lőszereket a terhelt nem jogellenesen szerezte meg, azonban azzal, hogy azok megtalálását a rendőrségnek nem jelentette, és a lőszereket öt napig magánál tartotta, megvalósította e bűncselekmény tartással elkövetett alakzatát. Töretlen ugyanis a bírói gyakorlat abban, hogy a lőszer elrejtése – különösen akkor, ha ahhoz az elkövető bármikor hozzáférhet – tartásnak minősül. A tartás időtartamának a bűncselekmény megállapíthatósága szempontjából nem volt jelentősége (EBH 2014.B.10.).
[37] A terhelt alaptalanul hivatkozik arra, hogy polgári jogi értelemben nem volt birtokosnak tekinthető. Az engedély nélküli tartást, mint elkövetési magatartást valóban a birtok, birtoklás polgári jogi fogalma szerint, a polgári jog szabályaival összhangban kell vizsgálni és megítélni. A bírói gyakorlat értelmében a lőfegyver, lőszer birtokosának az tekinthető, aki azokat viszonylag tartósan hatalmában tartja (BH 2007.109.). Az irányadó tényállás alapján azonban az ötnapi birtoklás alapot ad a tartás mint büntetőjogi elkövetési magatartás megállapítására. Megjegyzi a Kúria, hogy ennél jóval rövidebb időtartam is elegendő a bűncselekmény megállapítására.
[38] Alaptalan a felülvizsgálati indítvány hivatkozása a szándékosság hiányára. Indítványában maga a terhelt állította, hogy a korábbiakban már többször is talált kertépítés közben lőszert, légvédelmi lövedéket, azt bejelentette, biztosította a környezetet, értesítette az önkormányzatot, a katasztrófavédelmi szerveket, illetve rajtuk kívül a rendőrséget is. A IV. r. terhelt tehát tudatában volt a laikus állampolgártól elvárható magatartásnak, amikor bontás, építkezés vagy más terepmunka kapcsán lőszerek kerülnek elő.
[39] A szándékos elkövetésnek két eleme van: a tények tudata és a jogellenesség (társadalomra veszélyesség) tudata. Az eljárás során egyetlen adat sem merült fel arra, hogy a terhelt ne lenne tisztában akár azzal, hogy lőszereket talált, akár azzal, hogy azok megfelelő hatósági engedély nélküli birtoklása jogszabályba ütközik. A terhelt maga sem cáfolta, tisztában volt azzal, hogy cselekvési kötelezettsége van, az pedig nem életszerű, hogy a lőszerek megtalálását öt napon át telefonon sem tudta jelenteni, akár a rendőrségnek, akár más hatóságnak.
[40] A terhelt ezért a terhére rótt mulasztásos bűncselekményt szándékosan követte el.
[41] Éppen ezért alaptalan a hivatkozása a tőle elvárhatóság hiányára és a társadalomra veszélyesség hiányára, illetve csekély fokára is.
[42] Az elsőfokú ítélet tényállásának II. pontjában leírt, a IV. r. terhelt tekintetében felbujtóként elkövetett lopás bűntette vonatkozásában a Kúria már utalt arra, miszerint az elkövetési érték vitatása, valamint a terheltnek a bűncselekménnyel összefüggésben leírt tényleges magatartása a felülvizsgálati eljárásban nem képezheti vita tárgyát.
[43] Az irányadó tényállás szerint a IV. r. terhelt az ügy II. r. és I. r. terheltjét rávette arra, hogy V. J. sértett házában tartott nagy összegű készpénzt lopják el. Ennek megfelelően terhelttársait 2010. július 12. napján gépkocsijával a sértett családi házának közelébe szállította, a két másik terhelt dolog elleni erőszakkal – a bejárati ajtó berúgásával vagy benyomásával bementek a sértett házába és onnan 5 300 000 forint készpénzt tulajdonítottak el, amíg a IV. r. terhelt a terhelttársaira várakozott, majd a lopási cselekmény elvégzését követően őket a helyszínről elszállította.
[44] E tényállás alapján pedig helyesen foglaltak állást az eljárt bíróságok abban, hogy a IV. r. terhelt a lopás bűntettét felbujtóként követte el, mert mást, illetve másokat szándékos bűncselekmény elkövetésére bírt rá szándékosan, az elkövetésben nem vett részt, a fizikai segítséget a bűncselekmény befejezését követően nyújtotta terhelttársainak.
[45] Az elsőfokú ítélet tényállásának VII. pontjában szereplő tényállás szerint a IV. r. terhelt és az ügy I. r. terheltje 2010. október 24-ről 25-re virradó éjszaka a T. J. sértett tulajdonát képező sz.-i családi házhoz mentek, a kerítésen átmászva a ház udvarára bementek, a melléképület ajtaját befeszítették, és a sértett pénztárcájából jogtalanul eltulajdonítottak 2800 forint készpénzt, ezen kívül a rongálással okozott kár 3000 forint.
[46] A Kúria a korábbiakban már kifejtette, hogy ezen tényállási pont tekintetében az elkövetési érték vitatása (helyesebben annak állítása, hogy a házban az elkövetők értéket nem találtak, ezért dolgavégezetlenül távoztak) nem megengedett. A nem támadható tényállás alapján pedig a IV. r. terhelt e cselekményének társtettesként elkövetett lopás vétségeként történt minősítése törvényes.
[47] Téves a IV. r. terhelt azon álláspontja is, miszerint vele szemben a másodfokon eljárt törvényszék törvénysértően alkalmazta az elbírálás időpontjában hatályos új Btk. rendelkezéseit.
[48] Az 1978. évi IV. törvény 2. §-a szerint a bűncselekményt az elkövetése idején hatályban levő törvény szerint kell elbírálni. Ha azonban a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni.
[49] E rendelkezéssel szó szerint megegyező szabályozást tartalmaz az új Btk. 2. § (1) és (2) bekezdése. Mivel a bűncselekmények elkövetése és a másodfokú elbírálás között új büntetőtörvény lépett hatályba, a törvényszék helyesen járt el akkor, amikor vizsgálta, hogy a IV. r. terhelt esetében melyik büntetőtörvény eredményez enyhébb elbírálást.
[50] Az időbeli hatály vizsgálata körében kialakult bírói gyakorlat szerint egy terhelt több cselekményének elbírálásakor egységesen kell állást foglalni abban, hogy melyik törvény alkalmazandó. Nincs helye a terhelt egyes bűncselekményei tekintetében a két törvény vegyített alkalmazására (BH 2010.264., 2004.304.).
[51] Az elsőfokú bíróság a terhelt felbujtóként elkövetett lopás bűntettének értékelt cselekményét az 1978. évi IV. törvény 316. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés c) és d) pontjára figyelemmel a (6) bekezdés b) pontja szerint minősítette, melynek büntetési tétele két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés.
[52] A lőszerrel visszaélés bűntettének minősítése az elkövetéskor hatályos törvény szerint az 1978. évi IV. törvény 263/A. § (1) bekezdés a) pontja szerint minősülő bűncselekmény, melynek büntetési tétele szintén két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés.
[53] A társtettesként elkövetett lopás vétségének elkövetéskori minősítése az 1978. évi IV. törvény 316. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés II. fordulat c) és d) pontja szerint minősül, ennek büntetési tétele pedig két évig terjedő szabadságvesztés.
[54] A IV. r. terhelt fenti bűncselekményeit az elsőfokú bíróság egy eljárásban bírálta el, és e bűncselekmények miatt halmazati büntetésként egy büntetést szabott ki. Az 1978. évi IV. törvény 85. § (3) bekezdése szerint, ha a törvény a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül legalább kettőre határozott ideig tartó szabadságvesztést rendel, a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények büntetési tételei közül a legsúlyosabb büntetési tétel felső határa a felével emelkedik. Ez a terhelt esetében két évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztés mint halmazati büntetés kiszabására ad lehetőséget.
[55] Az 1978. évi IV. törvény 91/A. § c) pontja szerint a felfüggesztett szabadságvesztést végre kell hajtani, ha az elkövetőt a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik. A IV. r. terheltet a városi bíróság a 2010. január 29. napján kelt és aznap jogerős ítéletével nyolc hónapi, végrehajtásában kétévi próbaidőre felfüggesztett börtönre ítélte. A próbaidő eredményesen 2012. január 28-án telt volna le.
[56] A másodfokon eljárt törvényszék a IV. r. terhelt cselekményeit az új Btk. 370. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés bc) és bd) alpontjára figyelemmel az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő felbujtóként elkövetett lopás bűntetteként – melynek büntetési tétele két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés -; a Btk. 325. § (2) bekezdés a) pontjába ütköző lőszerrel visszaélés bűntetteként – melynek büntetési tétele az (1) bekezdésre figyelemmel szintén két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés -; és a Btk. 370. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés bc) alpontja szerint minősülő társtettesként elkövetett lopás vétségeként minősítette, ez utóbbi bűncselekmény büntetési tétele két évig terjedő szabadságvesztés.
[57] Az új Btk.-ban nem változtak a halmazati büntetésre és annak kiszabására vonatkozó rendelkezések, így a 81. § (3) bekezdése szerint, ha a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül legalább kettő határozott ideig tartó szabadságvesztéssel büntetendő, a büntetési tétel felső határa a legmagasabb büntetési tétel felével emelkedik. E rendelkezés alapján a IV. r. terheltre kiszabható halmazati büntetés mértéke szintén két évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[58] A Btk. 87. § b) pontja szerint a felfüggesztett szabadságvesztést az új törvény szerint is végre kell hajtani, ha az elkövetőt a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik.
[59] Megállapítható tehát, hogy az eddig ismertetett törvényi rendelkezések alapján mind az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény, mind pedig az elbírálás idejére hatályba lépett Btk. alapján a IV. r. terhelt terhére megállapított bűncselekmények miatt a halmazati büntetés kiszabására és a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtására vonatkozó szabályok megegyeznek.
[60] Ugyanakkor az 1978. évi IV. törvény 47. § (2) bekezdése szerint feltételes szabadságra bocsátásnak akkor van helye, ha az elítélt a börtönben végrehajtandó büntetésének legalább háromnegyed részét kitöltötte, az új Btk. azonban a 38. § (2) bekezdésében akként rendelkezik, hogy amennyiben a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nem kizárt, és az elítélt nem visszaeső, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap.
[61] A Btk. ezen új rendelkezésére figyelemmel alkotta meg a Kúria Büntető Kollégiuma a 4/2013. (X. 14.) BK véleményét, mely szerint határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés a 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. § (1)–(2) bekezdése szerinti elbírálás fogalmába tartozik. Megváltozása alapot ad – enyhébb elbírálás címén – a módosító törvény alkalmazására.
[62] Mindezek alapján a törvényszék az ügy másodfokú felülbírálata során törvényesen tért át az elbírálás idejére hatályba lépett új büntetőtörvény szerinti minősítésekre és jogkövetkezményekre.
[63] A IV. r. terhelt terhére megállapított bűncselekmények minősítése a leírtak alapján törvényes, törvényes a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés és mellékbüntetés mértéke is, ezért azok enyhítésére a törvényi előfeltételek hiányában a felülvizsgálati eljárásban nem kerülhetett sor.
[64] Ezért a megtámadott határozatokat a Be. 424. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen eljárva, a Be. 426. § alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 1.303/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás