GK ÍH 2015/30.
GK ÍH 2015/30.
2015.03.01.
Nem alapozhatja meg a tagsági jogviszony kizárással való megszüntetését a vezető tisztségviselői kötelezettség megszegése, a társaság képviselőjeként elkövetett cselekmény vagy mulasztás [2006. évi IV. törvény (Gt.) 47. §].
Az elsőfokú bíróság által megállapított, a fellebbezés elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint H. Lajos alperes és hozzátartozói alapították 1996. június 27-én a D. Kft. felperesi gazdasági társaságot, amelynek a kereset benyújtásakor három tagja volt, köztük az alperes is.
Az alperes 2009. október 14-től 2010. július 6-ig ügyvezetője is volt a társaságnak, tisztségét a taggyűlés visszahívással szüntette meg.
A felperes megbízására a G. Pénzügyi Tanácsadó és Könyvszakértő Kft. könyvszakértői vizsgálat alá vonta a 2010. január 1-jétől 2010. június 31-ig terjedő időszakot. A 2011. március 21-én kelt könyvvizsgálói jelentés több számviteli szabálytalanságot is feltárt, megállapította, hogy a felperes kifizetései nem voltak bizonylattal alátámasztva, egyes kifizetések alaptalanok vagy számszakilag hibásak voltak, amelyek miatt pénztárhiány keletkezett.
A felperes emiatt 2011. március 29-én feljelentést tett az alperessel mint a társaság volt ügyvezetőjével szemben.
A sikkasztás gyanúja miatt indult büntetőeljárásban a kerületi Rendőrkapitányság megszüntette a nyomozást az alperessel szemben a 2012. május 29-i határozatával, mivel nem volt megállapítható bűncselekmény elkövetése a nyomozás adatai alapján. A felperes panaszát az ügyészség elutasította.
A felperes 2011. április 14-i taggyűlése a 2/2011.04.14. számú határozattal az alperessel szembeni tagkizárási per megindításáról döntött, figyelemmel a könyvvizsgálói jelentésre, illetve az az alapján tett feljelentésre.
A felperes a 2011. április 28. napján benyújtott keresetében a 2006. évi IV. törvény (Gt.) 47. § (1) bekezdése és a 2/2011.04.14. számú taggyűlési határozat alapján kérte, hogy a bíróság kizárás útján szüntesse meg az alperes tagsági jogviszonyát.
Előadta, hogy az alperesnek az ügyvezetői tisztségből történő visszahívását követően szükségessé vált a 2010. évi tevékenységre vonatkozó elszámolás, amelynek az alperes felszólítás ellenére nem tett eleget. A felperes emiatt könyvszakértői vizsgálat elkészítésével bízta meg a G. Kft.-t; a könyvvizsgálat megállapította, hogy a felperes könyvelésében 13 583 006 Ft összegű olyan kifizetések szerepeltek, amelyek számszakilag hibásak, illetőleg semmilyen bizonylattal nincsenek alátámasztva. Ezt követően a felperes sikkasztás gyanújával feljelentést tett, amely eljárás a NAV Bűnügyi Igazgatósága előtt folyamatban van.
Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a kizárás alapjául megjelölt okok – a könyvvizsgálói jelentés és az azon alapuló feljelentés – ügyvezetőként végzett tevékenységére vonatkoznak. A kereset összemossa az alperes által ügyvezetőként és a társaság tagjaként kifejtett magatartásokat, amelyeket eltérő jogszabályi rendelkezések szabályoznak, vezető tisztségviselőként kifejtett magatartása a Gt. 30. § (2) bekezdése alá tartozik. Álláspontja szerint az ügyvezetői tevékenység keretében kifejtett magatartások, az arra vonatkozóan készült könyvvizsgálói jelentés nem szolgálhat alapul tag kizárására a társaságból, az alapján nem állapítható meg, hogy tagként a társaságban maradása nagymértékben veszélyezteti a felperes céljainak az elérését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Határozatának indokolása szerint megállapította, hogy a kereset alapjául szolgáló 2/2011.04.14. számú taggyűlési határozat nem jelöli meg azokat az okokat, amelyek miatt az alperes társaságban maradása nagymértékben veszélyeztetné a felperes céljainak az elérését, ezért nem felel meg a Gt. 47. § (1), (3) bekezdéseinek, figyelemmel a BH 2004/517. számú eseti döntésben foglaltakra is. A kizárási okokat a taggyűlési jegyzőkönyv sem tartalmazza, csupán utal az alperes ügyvezetői tevékenységét érintő könyvvizsgálói jelentésre, az annak alapján tett feljelentésre, de nem jelöli meg a könyvvizsgálói jelentés alperesre vonatkozó megállapításait.
Az elsőfokú bíróság mellőzte a jogvita elbírálásához szükségtelen tanúbizonyítási indítványokat.
Az ítélettel szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatásával a kereset szerinti döntés meghozatalát kérte, másodlagosan a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per érdemi tárgyalására és újabb határozat hozatalára való utasítását.
Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság ítélete jogszabálysértő, a Gt. 47. § (1), (3) bekezdéseibe ütközik, és sérti a Pp. 163. § (1) bekezdésében, 206. § (1) bekezdésében foglaltakat is.
A Gt. 47. §-ára, 48. §-ára hivatkozással kifejtette, hogy nincs jogszabályi előírás a per megindítását elhatározó taggyűlési határozat tartalmára vonatkozóan, a jogszabály azt követeli meg, hogy a társaság háromnegyedes többséggel és írásba foglalt határozattal döntsön a tag kizárása iránti per megindításáról. A Gt. 48. § (2) bekezdésében írt korlátozás arra vonatkozik, hogy az eredetileg előterjesztett kereseti tényálláshoz képest nem terjeszthető ki a kereset más ténybeli indokokra.
Előadta továbbá, hogy a perbeli taggyűlési határozat és a meghozatalát megelőző jegyzőkönyvi tartalom alapján megállapíthatóak a kizárási okok, amelyeket a jegyzőkönyv és a keresetlevél egyezően tartalmazott. Rámutatott arra is, hogy a taggyűlésen jelen volt a könyvvizsgáló, aki a második napirendi pont körében felolvasta a jelentését, az ügyvezető ismertette a büntető feljelentést is, amelyre az alperes képviselője észrevételt tett, a taggyűlés az okiratokban megjelölt indokok alapján döntött a kizárási per megindításról.
Álláspontja szerint az ítéletben megjelölt eseti döntés is az ő érvelését támasztja alá, miszerint nem magának a határozatnak kell tartalmaznia a kizárási okokat, elegendő az is, ha azok megállapíthatóak a jegyzőkönyv tartalmából.
Hangsúlyozta azt is, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 163. § (1) bekezdésébe, 206. § (1) bekezdésébe ütközően járt el, amikor indokolatlanul mellőzte a felperes bizonyítási indítványait.
Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helytálló jogi következtetésre jutott, nem sértette meg sem a Pp. 163. § (1) bekezdését, sem a Pp. 206. § (1) bekezdését.
Hangsúlyozta a perbeli taggyűlési határozat tekintetében, hogy abban nem került megjelölésre konkrét ok és alperesi magatartás a kizárás körében. A határozat egyedül kijelentést tartalmaz, amely mögött nem áll tartalom, és tévesen utal a 2006. évi V. törvény rendelkezésére is.
Előadta, hogy kizárási perben az alapul szolgáló határozat szövege vehető figyelembe, nem pedig az azt megelőző előadás, észrevétel és nyilatkozat, amelyet a BH 2004/12/517. számú eseti döntés is igazol. A jogszabályi rendelkezés azon fordulata, ami a társaság céljainak nagymértékű veszélyeztetésére vonatkozik, nem ok, hanem várható következmény. A határozat kizárási ok nélküli rendelkezése ahhoz a – meg nem engedhető – helyzethez vezethetne, hogy a felperes bármilyen alperesi magatartásra hivatkozhatna a perben.
A fellebbezés érdemben nem alapos.
A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság részben hiányosan állapította meg a tényállást, amit a kereset elbírálásához megfelelő körben feltárt, továbbá helyesen utasította el a keresetet, döntésének indokolása ugyanakkor nem volt megalapozott.
A másodfokú bíróság kiegészíti a tényállást a perbeli határozatot megelőző taggyűlési határozattal és a taggyűlési jegyzőkönyvben rögzített nyilatkozatok adataival az alábbiak szerint.
A 2011. április 14-i taggyűlés első napirendi tárgykörében a legfőbb szerv ülésének egyetlen napirendi pontja – az alperessel szembeni tagkizárási per megindításáról való döntés – került elfogadásra az 1/2011.04.14. számú határozattal.
A taggyűlési jegyzőkönyv ezt követően tartalmazta a kérdéskör érdemi megvitatása és megtárgyalása körében, hogy a társaság ügyvezetőjének felkérésére G. Klára, a G. Pénzügyi, Tanácsadó és Könyvszakértő Kft. könyvvizsgálója ismertette a 2011. március 21-i könyvvizsgálói jelentést, továbbá hogy a felperes ügyvezetője tájékoztatta az alperest a könyvvizsgálói jelentés megállapításai alapján 2011. március 29-én tett feljelentésről, amit ismertetett is. Az alperes meghatalmazott képviselője mindezekre megjegyezte, hogy az alperes akkor vonható felelősségre, ha a jogsértések bizonyítást nyernek.
Ezt követően rögzítette a taggyűlési jegyzőkönyv, hogy a „fentiek alapján” hozták meg egyhangúlag a felperes szavazásra jogosult tagjai a 2/2011.04.14. számú határozatot, az alperessel szembeni kizárási per megindításáról.
Az így kiegészített tényállás alapján osztotta a Fővárosi Ítélőtábla a felperes fellebbezésben kifejtett álláspontját abban, hogy a perbeli taggyűlési jegyzőkönyv megfelelően tartalmazta azokat az okokat, amelyek alapján a társaság tagjai döntöttek a kizárási per megindításáról. A taggyűlésen elhangzott nyilatkozatok és az ott ismertetett okiratok (könyvvizsgálói jelentés, feljelentés) alapján egyértelműen beazonosíthatóak voltak a kizárási okok, mind a perindításról döntő tagok, mind pedig a perben a bíróság és az alperes számára.
Erre figyelemmel érvényesült a keresetváltoztatás tilalmáról szóló garanciális szabály is a Gt. 48. § (2) bekezdése szerint, ami kimondja, hogy az eredetileg előterjesztett kereseti tényálláshoz képest más ténybeli indokra a kizárási per folyamán nem térhet át a felperes.
A másodfokú bíróság osztotta az alperes érdemi védekezését arra vonatkozóan, hogy meg kell különböztetni a tagsági jogviszony és az ügyvezetői tisztség körében kifejtett magatartásokat a kizárási okok értékelésekor.
Rögzíti az ítélőtábla az iránymutató bírósági gyakorlat alapján, hogy a tagkizárás alapjául megjelölt okok vizsgálatakor alapvető jelentősége van annak, hogy az alperes a terhére rótt cselekményeket, illetve mulasztásokat tagként avagy ügyvezetőként kifejtett tevékenységével összefüggésben követte el. Nem alapozhatja meg a tagsági jogviszony kizárással való megszüntetését a vezető tisztségviselői kötelezettség megszegése, az ebben a minőségben elkövetett cselekmény, illetve mulasztás (Kúria Gfv.X.30.087/2009/4. számú határozata).
Annak tényére figyelemmel – ami nem volt vitás a perben és ennek megfelelően szólt a kereseti tényállítás is –, hogy a felperes által megjelölt könyvvizsgálói jelentés, valamint az arra alapított feljelentés ügyvezetőként kifejtett alperesi magatartásokra vonatkoztak, megállapította a másodfokú bíróság a kizárási kereset megalapozatlanságát.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján – kiegészített és módosított indokolással – helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.386/2014/7.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás