PÜ BH 2015/305
PÜ BH 2015/305
2015.11.01.
A hitelezőknek a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezettel szemben fennálló követeléseiket – főszabályként – legkésőbb a felszámolás közzétételétől számított egy éven belül be kell jelenteniük a felszámolónak. E határidő elmulasztása jogvesztéssel, vagyis a követelés megszűnésével jár, a be nem jelentett követeléseiket a hitelezők utóbb semmilyen módon, még beszámítási kifogásként sem érvényesíthetik. Ezt a szabályt akkor is alkalmazni kell, ha a felszámolási eljárás nem az adós gazdálkodó szervezet megszűnésével, hanem egyezséggel zárul, vagyis az adós a felszámolási eljárás befejezését követően tovább folytatja működését [1959. IV. tv. (Ptk.) 296. §, 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27. § (3) bek.].
[1] A felek között 2003. április 14-én vállalkozási szerződés jött létre egy 31 lakásos társasház kivitelezési munkáinak elvégzésére. A vállalkozói díj 86 953 000 forint + áfa, a teljesítési határidő pedig 2003. szeptember 30-a volt azzal, hogy a vállalkozó felperes késedelmes teljesítése esetére napi 100 000 forint kötbér fizetését kötötték ki.
[2] A felperes az építési munkát elvégezte, a társasházi lakásokat az egyes vevők részére – az I/1. szám alatti lakás kivételével – 2003. december 30-ig birtokba adták. 2004. február 10-én az I/1. számú lakás átadása is megtörtént. A felperest megillető vállalkozói díjat azonban az alperes maradéktalanul nem fizette meg.
[3] A felperes 2006. március 29. és 2008. június 30. között felszámolás hatálya alatt állt; a felszámolási eljárás a nyilvántartásba vett hitelezőkkel kötött egyezséggel zárult. Az alperes a felszámolási eljárás során nem jelentett be sem kötbér-, sem kártérítési igényt.
[4] A felperes keresetében 18 653 791 forint hátralékos vállalkozói díj és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
[5] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A felperes teljesítési késedelmére hivatkozással beszámítási kifogás útján 12 700 000 forint késedelmikötbér-, valamint 8 825 399 forint kártérítési igényt érvényesített.
[6] Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest 15 428 791 forint és járulékai megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta.
[7] A jogerős ítélet indokolása szerint az alperes a rendelkezésre álló adatokból kitűnően a felperessel szemben megindult felszámolási eljárás során az arra nyitva álló jogvesztő határidőben nem jelentette be kártérítési és kötbérigényét a felszámolónak, és megelőzőleg nem is számította be ezeket a követeléseit a felperessel szemben fennálló tartozásába. A jogvesztő határidő elteltével ezért ezek az igények megszűntek, az alperes beszámítási kifogásként sem érvényesítheti őket. Mindezekre figyelemmel az alperes köteles a felperest megillető hátralékos vállalkozói díjat megfizetni.
[8] A jogerős ítélet ellen – annak hatályon kívül helyezése, és tartalmilag az elsőfokú ítélet fellebbezett részének megváltoztatása és a kereset teljes elutasítása iránt – az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel.
[9] Kifejtette, hogy a jogerős ítélet sérti a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 296. § (1) és (2) bekezdését, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 3. § (3) bekezdését, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 164. §-át.
[10] Arra hivatkozott, hogy kártérítési és kötbérigényét már a felperes felszámolás alá kerülését megelőzően beszámította vállalkozóidíj-tartozásába, így a beszámítás erejéig tartozása megszűnt. A beszámítás megtörténtét állítása szerint a felperessel folytatott levelezése, valamint az is alátámasztja, hogy a felperes a hátralékos vállalkozóidíj-követeléséről eredetileg kiállított számláját sztornózta, és az ellenkövetelésének megfelelő vállalkozói díj megfizetését tőle a felszámolási eljárás során sem követelte, illetőleg ezt a követelést a felszámolási zárómérlegben sem szerepeltette. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a felperesnek a másodfokú eljárás során tett nyilatkozatai alapján állapította meg, hogy ő maga nem jelentett be hitelezői igényt a felszámolási eljárás során, illetve, hogy a felszámolás kezdő időpontját megelőzően nem tett beszámítási nyilatkozatot. E vonatkozásban ugyanis szerinte tájékoztatni kellett volna őt a bizonyítási teherről, lehetőséget kellett volna biztosítani a számára a megfelelő bizonyítási indítványok előterjesztésére, majd a szükséges bizonyítási eljárást le kellett volna folytatni.
[11] Megjegyezte, hogy a bíróság abban az esetben is tévesen kötelezte a hátralékos vállalkozói díj általános forgalmi adóval növelt összegének megfizetésére, ha beszámítási kifogása valóban alaptalannak tekinthető. Az adókötelezettség elévülésére ugyanis nem vonatkoznak az elévülés nyugvásának és megszakításának polgári jogi szabályai. A felperes szolgáltatásához kapcsolódó áfabefizetési kötelezettség pedig időközben elévült, így a felperes az áfa összegét nem háríthatja át rá.
[12] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban való fenntartására irányult.
[13] A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem alapos, mert a jogerős ítélet az abban megjelölt okból nem jogszabálysértő.
[14] Az eljárási szabályok megsértése a Pp. 275. § (3) és (4) bekezdése értelmében kizárólag akkor adhat alapot a felülvizsgálati kérelemben támadott jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, ha lényegesen kihatott az ügy érdemi elbírálására. Ilyen, az ügy érdemi elbírálására kiható lényeges eljárási szabálysértést azonban a másodfokú bíróság nem követett el.
[15] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet az alperes fellebbezése alapján bírálta felül. A felperes a másodfokú eljárás során nem adott elő új tényeket vagy új bizonyítékokat, hanem csupán az alperes beszámítási kifogásával szembeni védekezését egészítette ki egy újabb jogi hivatkozással, azzal, hogy a jogvesztésre, az alperes ellenköveteléseinek megszűnésére is utalt. Az érdemi védekezés ilyen tartalmú kiegészítésének pedig nem volt törvényes akadálya.
[16] A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény korábban hatályban volt, de jelen esetben irányadó 37. § (3) bekezdése kimondja, hogy a hitelezőknek a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezettel szemben fennálló követeléseiket – az itt nem irányadó kivételekkel – legkésőbb a felszámolás közzétételétől számított egy éven belül be kell jelenteniük a felszámolónak. Az egyéves határidő elmulasztása jogvesztéssel, vagyis a követelés megszűnésével jár, be nem jelentett követeléseiket tehát a hitelezők utóbb semmilyen módon, még beszámítási kifogásként sem érvényesíthetik. Ezt a szabályt akkor is alkalmazni kell, ha a felszámolási eljárás nem az adós gazdálkodó szervezet megszűnésével, hanem egyezséggel zárul, vagyis az adós a felszámolási eljárás befejezését követően tovább folytatja működését.
[17] Az, hogy a felperes a perindítást megelőzően felszámolás hatálya alatt állt, az elsőfokú eljárás során is ismert volt, az alperes pedig maga is elismerte, hogy nem jelentett be hitelezői igényt a felperessel szemben folyamatban volt felszámolási eljárásban. Bizonyítási eljárás lefolytatására ezért e vonatkozásban nem volt szükség, a másodfokú bíróság az alperes saját nyilatkozata és a rendelkezésre álló egyéb adatok alapján megalapozottan, jogszabálysértés nélkül állapította meg az igénybejelentés elmaradását.
[18] A beszámítás a kötelezettnek a jogosulthoz intézett olyan jognyilatkozata, amellyel bejelenti, hogy a maga kötelezettségét nem teljesíti, viszont a jogosultnak a vele szemben fennálló azonos értékű, egynemű és lejárt tartozását nem követeli [Ptk. 296. § (1) bekezdés]. A beszámítási nyilatkozatot a kötelezett peren kívül, vagy a peres eljárás során egyaránt megteheti. A megalapozott beszámítási nyilatkozat – arra az időpontra visszamenő hatállyal, amikor a követelések kölcsönösen beszámíthatókká váltak – a teljesítés hatályával megszünteti a kötelezettel szemben fennálló követelést, ugyanakkor értelemszerűen megszűnik a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló követelése is.
[19] A másodfokú bíróság az elsőfokú eljárás során keletkezett bizonyítékok helyes értékelésével, jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy az alperes a kártérítési és kötbérigényét a felperes felszámolásának kezdő időpontját megelőzően nem számította be a felperessel szemben fennálló vállalkozóidíj-tartozásába. E vonatkozásban ugyanis a felek – amint az az alperes szervezeti képviselőjének a perben tett nyilatkozatából és a 2001. április 2-án megtartott egyeztetésről felvett jegyzőkönyvben foglaltakból is kitűnik – csupán tárgyalásokat folytattak egymással, egyértelmű és kifejezett beszámítási nyilatkozatot az alperes – valószínűsíthetően azért, mert nem volt tisztában azzal, hogy a beszámításhoz fűződő jogkövetkezmények beálltához a másik fél beleegyezése, az ellenérdekű féllel kötött megállapodás nem szükséges – nem tett.
[20] A beszámítás megtörténtét a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott, az elsőfokú eljárás iratai között fellelhető okiratok sem támasztják alá. A per adatai alapján ugyanis kétséget kizáróan megállapítható, hogy a hátralékos vállalkozói díjról kiállított eredeti számláját a felperes nem az alperesi beszámításra tekintettel sztornózta, önmagában abból pedig, hogy a felszámolási zárómérlegben nem szerepel a perbeli vállalkozóidíj-követelés, nem következik az, hogy az alperes megelőzőleg beszámítási nyilatkozatot terjesztett elő.
[21] Az alperes egyébként a beszámítás megtörténtére hivatkozása körében felülvizsgálati kérelmében is csupán a már az elsőfokú eljárás iratanyagában is rendelkezésre álló bizonyítékokra hivatkozott, maga sem említett olyan egyéb bizonyítékot, amelynek előadásától a perben indokolatlanul elzárták volna. További bizonyítási eljárás lefolytatására ezért ebben a tekintetben sem volt szükség, a rendelkezésre álló bizonyítékokat pedig a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül értékelte.
[22] Mindezekre figyelemmel a felülvizsgálati kérelmében megjelölt jogszabályok megsértése nélkül került sor annak megállapítására, hogy az alperes kártérítési és kötbérigénye a Cstv. 37. § (3) bekezdésében szabályozott jogvesztő határidő elteltével megszűnt.
[23] A jogerős ítélet felülvizsgálatára a Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében jogszabálysértés miatt kerülhet sor, a felülvizsgálati eljárás tárgya tehát a felülvizsgálati kérelem által meghatározott keretek között a már meghozott jogerős döntés jogszerűségének felülvizsgálata. Ennek megfelelően a jogerős ítélet csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálattal, amely az első- és a másodfokú eljárásban is felmerült. A felülvizsgálati eljárás nem a per folytatása, a felülvizsgálati kérelemben sem új jogcímre, sem korábban nem érvényesített kifogásokra nem lehet hivatkozni.
[24] Az általános forgalmiadó-fizetési kötelezettség elévülésére pedig az alperes a per során egyáltalán nem hivatkozott, ezt a kifogását először a felülvizsgálati kérelmében adta elő. A Kúria ezért ezt a hivatkozást érdemben nem vizsgálhatta; ennek alapján a jogerős ítélet érdemi felülvizsgálatára nem kerülhetett sor.
[25] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 21.164/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás