PÜ BH 2015/306
PÜ BH 2015/306
2015.11.01.
I. A végintézkedés alaki érvényességét nem befolyásolja az azt magában foglaló okirat teljes bizonyító ereje vagy annak hiánya. Az allográf végrendeleten a tanúk lakcíme hiányának az a jogkövetkezménye, hogy az okirat nem rendelkezik teljes bizonyító erővel, ez azonban a végrendeletet önmagában nem teszi alakilag érvénytelenné.
II. A végintézkedés érvénytelenségének a megállapítása iránti perekben, ha a végintézkedés az örökhagyó aláírásának eredetisége tekintetében válik vitatottá, a szakértői bizonyítás nem mellőzhető [1969. évi IV. tv. (Ptk.) 627. §, 629. §; 1952. évi III. tv. (Pp.) 196. §, 177. § (1) bek.].
[1] A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő (II. rendű) felperes – aki a 2012. május 30. napján elhunyt örökhagyó egyik gyermeke – az örökhagyó 2003. február 11-én, hat példányban készült írásbeli magánvégrendelete érvénytelenségének megállapítását és az alperes – aki az örökhagyó egyik unokája – kötelesrész kiadására kötelezését kérte.
[2] Hivatkozott arra, hogy a végrendelet alaki hibákban szenved, mert:
a végrendeleten látható aláírás nem az örökhagyótól származik; a végrendeletet szerkesztő, leíró ügyvéd (dr. F. L.), aki az okiratot annak egyik tanújaként írta alá, lakcíme helyett irodájának címét tüntette fel azon; dr. F. L. tanú aláírása olvashatatlan, magából az okiratból nem tűnik ki a tanú személye.
[3] Ezeken túlmenően álláspontja szerint a végrendelet nem az örökhagyó végakaratát tartalmazza, nem zárható ki, hogy megtévesztéssel vették rá a végintézkedés megtételére.
[4] Hivatkozott arra is, hogy az alperes és a másik végrendeleti tanú (B. Á., jelenleg P. Á.) között a végrendelet keletkezésekor hozzátartozói kapcsolat állt fenn, mert a tanú az alperes testvérének élettársa, jegyese volt, ugyanakkor a kifogásolt rendelkezés nem az örökhagyó saját kezű írásával készült és az érintett tanún kívül csak egy tanú írta alá.
[5] Utalt arra is, hogy a végrendelet eredetisége, keletkezési körülményei aggályosak: felmerülhet, hogy a végrendelet nem az okiraton található dátum szerinti időpontban keletkezett. E vonatkozásban hivatkozott arra, a végrendelet felbontásakor túlságosan új és fehér borítékokból „vadonatúj papírok” kerültek elő, amelyek újnak, frissnek néztek ki.
[6] Mindezekre tekintettel tanúk kihallgatását, igazságügyi írás-, vegyész- és okmányszakértő kirendelését, valamint a hozzátartozói viszony és a végrendelet keletkezési körülményei tisztázása érdekében több megkeresést indítványozott.
[7] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a végrendelet érvényesen létrejött, annak sem alaki, sem akarati hiányossága nem volt. A szakértő kirendelésére irányuló indítvány kivételével minden egyéb bizonyítási indítványt alaptalannak tartott.
[8] Az elsőfokú bíróság részítéletével a végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló – és a felülvizsgálati eljárással nem érintett felperesek további megállapítási – kereseti kérelmét elutasította. Indokolása szerint a kihallgatott tanúk – kiemelten a végrendeleti tanúk – vallomásai alapján ítéleti bizonyossággal megállapítható volt, hogy a perbeli végrendeletet – az azon feltüntetett időpontban és helyen, az aláíró tanúk együttes jelenlétében – az örökhagyó alkotta, és az okiratot saját kezű aláírásával látta el. Erre tekintettel szükségtelennek tartotta a szakértői bizonyítást és a megkeresésekre irányuló indítványok teljesítését.
[9] B. Á. végrendeleti tanú és az alperes közötti hozzátartozói kapcsolat tekintetében kifejtette: az alperes nem tekinthető a tanú – Ptk. 632. § (1) bekezdése alapján figyelembe vehető – hozzátartozójának, mert bár a Ptk. 685. § b) pontja szerint a testvér házastársa hozzátartozónak minősül, a végrendelet készítésekor B. Á. és az alperes testvére nem voltak házastársak; esetleges élettársi, jegyesi kapcsolatuk pedig e szempontból közömbös.
[10] A rendelkezésére álló további bizonyítékok alapján nem vonta kétségbe, hogy a perbeli végrendelet az örökhagyó végakaratát tartalmazza. Utalt arra, hogy a felperesek által hivatkozott „megtévesztést” mint érvénytelenségi okot a Ptk. a végrendelet tekintetében nem szabályozza, továbbá a perben nem vált ismertté az örökhagyó tévedésére vonatkozó adat.
[11] A dr. F. L. végrendeleti tanú lakcímével kapcsolatos felperesi hivatkozást is alaptalannak ítélte. Rámutatott, az írásbeli végrendelet érvényességi feltételeit – így alaki kellékeit is – kizárólag a Ptk. rögzíti, a Pp. okiratokra vonatkozó szabályai nem alkalmazhatók. A Ptk. az írásbeli magánvégrendelet érvényességének feltételéül csak a tanúk – e minőségük feltüntetésével elhelyezett – aláírását kívánja meg, lakóhelyük (címük) megjelölését nem.
[12] A dr. F. L. végrendeleti tanú aláírásával kapcsolatos álláspontja az volt, a tanú aláírása az örökhagyó névaláírása hitelesítésének funkcióját tölti be, amelynek akkor felel meg, ha azonosításra alkalmas mértékben olvasható. Indokolása szerint a „dr. F. L.” név a végrendeleten jól kivehető, nehézség nélkül olvasható.
[13] A II. rendű felperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú részítélet megváltoztatásával keresete szerinti határozat meghozatalát, másodlagosan azt kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét helyezze hatályon kívül és utasítsa az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára. Egyebek mellett azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság elutasította a bizonyítási indítványait, holott azok megerősítették vagy cáfolták volna a tanúk által előadott állítást a végrendelet keletkezési időpontja és az aláírás örökhagyótól származása vonatkozásában.
[14] A másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú részítéletet helybenhagyta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytállóan döntött a végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló kereset felől, valamint a felülvizsgálati kérelemmel nem érintett felperesek megállapításra irányuló kereseti kérelmének elutasításáról.
[15] A II. rendű felperes fellebbezésével kapcsolatban rámutatott, az elsőfokú bíróság a megjelölt érvénytelenségi okokat vizsgálta, bizonyítási eljárást folytatott le, amelynek keretében tanúkat hallgatott ki. A tanúvallomások alapján jutott arra a következtetésre: a bizonyítékok nem támasztják alá, hogy a perbeli végrendelet a II. rendű felperes által megjelölt okok miatt érvénytelen.
[16] A fellebbezésben foglaltakra tekintettel kiemelte: a Pp. 3. § (5) bekezdése, valamint a Pp. 206. § (1) bekezdése rendelkezéseiből következik, hogy a bizonyítási eljárás során a bíróság nem köteles helyt adni minden előterjesztett bizonyítási indítványnak, csak a szükségeshez képest kell a bizonyítást lefolytatnia. Az elsőfokú bíróság a végrendelet keletkezési körülményeit a tanúvallomások útján tárta fel, és miután ezek alapján az a meggyőződése alakult ki, hogy a végrendeletet az örökhagyó írta alá, nem terhelte további kötelezettség annak megállapítására, hogy az aláírás az örökhagyótól származik-e és erre igazságügyi írásszakértőt rendeljen ki.
[17] Kiemelte: a tanúvallomások között lényeges ellentmondás nem volt, a fellelhető kisebb eltéréseket a végrendelet készítésének időpontja és a tanúvallomások megtétele között eltelt több mint tíz év indokolja. Ilyen körülmények között nem várható el a tanúktól, hogy minden mozzanatra pontosan emlékezzenek. Ezek az eltérések nem indokolják, hogy a hamis tanúzás következményeire történt figyelmeztetés után megtett tanúvallomásokat csupán azért rekessze ki a bíróság a bizonyítékok köréből, mert azok között volt néhány olyan eltérés, amelyek alapján sem a végrendelet keletkezésének időpontját, sem a végrendelkező személyét, sem a végrendelkezési szándékát, sem a végrendeletben rögzített akaratát nem lehet kétségbe vonni, e tekintetben ugyanis a tanúk egyező nyilatkozatot tettek. Utalt arra is, az elsőfokú bíróság részítélete tartalmazza azt a II. rendű felperes által sérelmezett megállapítást is, hogy a végrendelet a rajta feltüntetett dátum időpontjában íródott.
[18] Alaptalannak ítélte a II. rendű felperes további fellebbezési hivatkozásait is. Kiemelte, hogy B. Á. végrendeleti tanú a végrendelet aláírásának időpontjában még nem volt az alperes testvérének házastársa – ezt a tényt a II. rendű felperes sem vonta kétségbe –, így az, hogy tanúként aláírta a végrendeletet, nem teszi azt érvénytelenné.
[19] Egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával is, hogy a végrendelet érvényességi feltételeit kizárólag a Ptk. rögzíti, a Pp. okiratokra vonatkozó szabályai e körben nem alkalmazhatók. A Ptk. pedig a végrendeleti tanúk esetében csak e minőségük feltüntetését és aláírásukat kívánja meg, lakóhelyük, címük megjelölését nem. Ezért irrelevánsnak tartotta annak vizsgálatát, hogy a végrendelet tanúinak a végrendelet aláírása időpontjában mi volt a lakcíme.
[20] Alaptalannak ítélte azt a fellebbezési hivatkozást is, amely szerint dr. F. L. tanú aláírása nem olvasható, és a végrendelet ez okból is érvénytelen. Álláspontja szerint a végrendeletből kétséget kizáróan kiolvasható dr. F. L. aláírása, ezért a tanú személye beazonosítható, következésképpen alkalmas arra, hogy tanúként igazolja a végrendelkező végrendeletben foglalt akaratát.
[21] Nem látta bizonyítottnak továbbá azt sem, hogy az örökhagyót a végrendeleti intézkedés megtételére az indította, hogy valaki megtévesztette, és ezért tévedett, amikor az adott tartalmú végrendeletet hozta. Rámutatott: ez csupán a II. rendű felperes állítása, amelyre vonatkozó bizonyítékot egyáltalán nem terjesztett elő. Önmagában abból a tényből, hogy az örökhagyónak öt gyermeke és számos unokája van, nem következik az, hogy csupán az egyik unokáját nevezte meg ingatlanvagyona örököséül, tévedés lenne.
[22] A jogerős részítélet ellen a II. rendű felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezésével keresete szerinti ítélet meghozatalát, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett az első- vagy a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[23] Álláspontja szerint az eljárt bíróságok tévesen vetették össze a Ptk. 629. §-át és a Pp. 196. § (1) bekezdését, s erre tekintettel téves jogi álláspontot foglaltak el; bizonyítási indítványai elutasításával pedig a Pp. 163. § rendelkezését sértették meg. Ezen túlmenően arra hivatkozott, hogy a feltárt tényállás részben iratellenes, ezért sérti a Pp. 206. § (1) és (2) bekezdéseit, továbbá a másodfokú bíróság jogerős részítélete meghozatalakor a Pp. 221. § (1) bekezdését is megsértette.
[24] Érvelése szerint a végrendeleti tanúkra nemcsak a Ptk. 629. § (1) bekezdés b) pontjában, hanem a Pp. 196. §-ában foglalt rendelkezéseket is alkalmazni kell. Attól, hogy a Ptk. nem említi a tanú lakcímét, még nem vonható le az a következtetés, hogy a Pp. okiratokra vonatkozó szabályait nem kell alkalmazni. Az okiratokkal szembeni garanciális követelmények érvényre juttatása szerinte mindkét szabály alkalmazását szükségessé teszi, figyelemmel arra is, hogy a Ptk. e tekintetben nem minősül speciális szabálynak a Pp.-hez képest. Utalt arra, a két jogszabály tanúkkal kapcsolatos előírásainak más a rendeltetése, célja: a Pp. az okiratok bizonyító ereje, a Ptk. magának a végrendelet megtételének jogi aktusa tekintetében kíván garanciát teremteni. A Ptk. rendelkezéseiből szerinte nem vonható le továbbá olyan következtetés sem, hogy a jogalkotó a bizonyító erő tekintetében el kívánt volna térni a Pp. szigorúbb szabályaitól.
[25] Kifogásolta dr. F. L. aláírásával kapcsolatosan a jogerős részítélet indokolásában foglaltakat is. Álláspontja szerint az aláírásból csak akkor olvashatók ki a „dr. F. L.” szavak, ha az olvasó eleve tudja, hogy ezt kell benne látnia.
[26] Utalt továbbá arra, hogy az ügyben nemcsak tanúként, hanem ügyvédként is eljárt dr. F. L. az ügyvédként nyújtandó többletszolgáltatásokat (tényvázlat-készítése, személyi okmányok ellenőrzése, számla adása, részletes konzultáció) elmulasztotta. Álláspontja szerint ez is aggályossá teszi a végrendelet készítésének körülményeit.
[27] Az előterjesztett bizonyítási indítványai megalapozatlan elutasításával összefüggésben hivatkozott arra, hogy a 2013. október 28-án és 2013. november 21-én kelt beadványaiban kifejtett, a bizonyítási indítványait megalapozó körülmények tekintetében a tanúvallomások nem relevánsak, azokra utalva indítványait nem lehetett volna elutasítani. Kiemelte a szakértői bizonyításra vonatkozó indítványát, és azt, hogy a borítékok, a túlságosan újnak tűnő papírlapok kérdését az eljárt bíróságok nem vizsgálták, a tanúk vallomásait mint általános bizonyítékokat fogadták el, elzárva őt állításai bizonyításának lehetőségétől.
[28] Rámutatott, hogy a tanúk – igazmondási kötelezettségük terhe alatt – nem azt cáfolták meg, amit ő bizonyítási indítványai alátámasztására állított.
[29] Hangsúlyozta, hogy a tanúvallomásokkal szemben – amelyek általában az időmúlásra tekintettel pontatlanok – az indítványozott szakértői bizonyítás a műszeres vizsgálat lehetősége miatt jellegében és karakterisztikájában is különbözik az emberi emlékezetre alapított bizonyítékoktól.
[30] Utalt arra is, hogy a bizonyítási indítványok elutasítása csak akkor felel meg a Pp. 3. § (5) bekezdésében, 206. § (1) és (3) bekezdésében, valamint 221. §-ában foglaltaknak, ha a fél olyan kérdés tisztázására kér bizonyítást, amelyre vonatkozóan már megfelelő bizonyíték áll rendelkezésre, illetve a felajánlott bizonyítás akkor mellőzhető, ha rosszhiszemű, perelhúzó jellegű, amely azonban jelen esetben – érvelése szerint – nem állapítható meg. Megjegyezte, hogy a pergazdaságosság és az időszerűség követelménye sem indokolta a bizonyítási indítványai elvetését, kiemelve, hogy azokat egyébként – a szakértői bizonyítás tekintetében – maga az alperes sem ellenezte.
[31] Utalt továbbá a végrendelet indulatos, a végrendeletek szokásos szövegétől jelentősen eltérő, felzaklatott állapotra utaló szövegezésére, és ehhez képes arra: a felperesek és az örökhagyó között jó volt a viszony, ezért is érthetetlen az alperes „kizárólagos” örököskénti megjelölése. A per összes adata, tényállási eleme is a végrendelet létrejötte körülményeinek alapos, további vizsgálatát indokolja.
[32] Az alperes a jogerős részítélet hatályában való fenntartását kérte.
[33] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a következők szerint alaposnak találta.
[34] A II. rendű felperes felülvizsgálati kérelmében mind eljárásjogi, mind anyagi jogi szabályok megsértésére hivatkozott, valamint – a végrendeleti tanú lakcíme tekintetében – az anyagi és eljárásjogi szabályok együttes alkalmazásának hiányát sérelmezte.
[35] A Kúria először a II. r. felperesnek a végrendelet alakiságával kapcsolatos hivatkozásait bírálta el, tekintettel arra, hogy ezek alapossága a továbbiak vizsgálatát szükségtelenné teszi.
[36] A II. rendű felperesnek a felülvizsgálati kérelemben előadott, a végrendeleti tanúk lakcíme feltüntetésének hiányával kapcsolatos álláspontja alapvetően téves. Az eljárt bíróságok helytállóan mutattak rá arra, hogy a végrendelet érvényességi feltételeit kizárólag a Ptk. rögzíti, a Pp. okiratokra vonatkozó szabályai e körben nem alkalmazhatóak.
[37] A Kúria rámutat: a felperes a polgári anyagi jognak a végintézkedések alaki érvényességi kellékeit meghatározó, a Ptk. 627-629. §-aiban foglalt szabályrendszerét jogszabályi és dogmatikai alapok nélkül kapcsolta össze a polgári eljárásjognak a teljes bizonyító erejű magánokiratok formai kellékeire vonatkozó szabályaival (Pp. 196. §).
[38] A kétféle szabályozás kapcsolatát illetően – a jogirodalomban is megerősített állásponttal egyezően – hangsúlyozni szükséges, hogy „[a] tanúk lakcíme feltüntetésének az elmulasztása ugyan azzal a következménnyel jár, hogy az okirat nem felel meg a teljes bizonyító erejű magánokiratokkal szemben támasztott törvényi követelményeknek – azaz nem rendelkezik teljes bizonyító erővel –, ez azonban a végrendeletet önmagában nem teszi alakilag érvénytelenné”, továbbá, hogy „[a] végintézkedés alaki érvényességét ugyanis nem befolyásolja a végintézkedést magában foglaló okirat teljes bizonyító ereje vagy annak esetleges hiánya” (Varga István: Érvénytelen végrendelet teljes bizonyító erejű magánokiratban. Közjegyzők Közlönye, 2010/5. sz. 1. old.).
[39] Mindezekre tekintettel a II. rendű felperesnek ez a hivatkozása alaptalan volt.
[40] Az egyik végrendeleti tanú, dr. F. L. névaláírásával kapcsolatban a Kúria egyetértett a jogerős részítéletben foglaltakkal. A névaláírás az azonosításhoz szükséges mértékben tagolt és olvasható, abból a végrendeleti tanú személyazonossága megállapítható, még a Kúria 3/2012. PJE határozatának indokolásában írtak figyelembevétele mellett is.
[41] A tanú – mint egyúttal végrendelet készítésénél közreműködő ügyvéd – által a felperes álláspontja szerint nyújtandó, általa „többletszolgáltatásoknak” nevezett cselekmények vagy azok esetleges elmaradása a végrendelet érvényessége/érvénytelensége szempontjából közömbös.
[42] Alaposnak ítélte ugyanakkor a Kúria a felülvizsgálati kérelmet a felperes által indítványozott – és alperes által nem ellenzett – szakértői bizonyítás elmaradásával összefüggésben.
[43] A másodfokú bíróság által a jogerős részítélet indokolásában a Pp. bizonyítási rendszerével [Pp. 3. § (5) bek.] és a bizonyítékok értékelésével [Pp. 206. § (1) bek.] kapcsolatban kifejtettek elviekben helytállóak. A végintézkedések érvénytelenségének megállapítása iránti perekben azonban, ha a végintézkedés – jelen esetben a végrendelet – az örökhagyó aláírásának eredetisége tekintetében válik vitatottá, a szakértői bizonyítás nem mellőzhető [Pp. 177. § (1) bek.].
[44] A Pp. szabad bizonyítási rendszerében az egyes bizonyítékoknak előre meghatározott bizonyító ereje nincsen, de – éppen a végintézkedések esetében, az azok megtétele és az érvénytelenségük iránti perben tett tanúvallomások közötti, tipikusan hosszabb idő (évek, esetleg évtizedek) okán – az emberi emlékezet halványulása miatt az ebből a szempontból objektívebb szakértői vélemény a bírói meggyőződést megalapozottabban segítheti. Ez természetesen nem zárja ki a tanúvallomások egyenként és összességükben történő értékelését.
[45] Ezért nem lett volna mellőzhető az eljárás során a felperes által indítványozott szakértők – közülük elsősorban az írásszakértő – kirendelése a több példányban rendelkezésre álló végrendeleten lévő, az örökhagyónak tulajdonított aláírások eredetiségének vizsgálata körében.
[46] Ehhez a szükséges írásminták (levelek, borítékok) rendelkezésre állnak; az írásszakértői vélemény időigénye általában nem jár a per jelentős elhúzódásával sem, így a perhatékonyság és időszerűség követelménye sem sérül.
[47] Miután az eljárt bíróságok a felperesek indítványa ellenére – a rendelkezésre álló tanúvallomások értékelését illető eltérő jogi álláspontjuk miatt – szakértőt nem rendeltek ki, a II. rendű felperest alaptalanul zárták el e bizonyítás lehetőségétől. Ez a per érdemére is kiható eljárási jogszabálysértés.
[48] Emiatt a Kúria a jogerős részítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján – az elsőfokú részítéletre is kiterjedően – hatályon kívül helyezte, és miután a bizonyítás viszonylag nagy terjedelmű kiegészítése szükséges, az 1/2014. (VI. 30.) PK vélemény 1. pontjában foglaltakra tekintettel az elsőfokú bíróságot utasította új eljárásra és új határozat hozatalára.
[49] A megismételt eljárásban az írásszakértő kirendelése nem mellőzhető. Az írásszakértői vélemény tartalmától függően, a már rendelkezésre álló tanúvallomásokra is figyelemmel, azokat a szakvéleménnyel összevetve kerülhet az elsőfokú bíróság abba a helyzetbe, hogy a bizonyítékokat a maguk összességében értékelje, és ennek eredményeként megalapozott tényálláson alapuló határozatot hozzon. A II. rendű felperes által indítványozott további (vegyész, illetve okmány) szakértő kirendelésének szükségessége az írásszakértői vélemény tartalma alapján ítélhető meg, amennyiben az ez irányú bizonyítási indítvány változatlanul fennáll.
[50] A Kúria szükségesnek tartja annak rögzítését, hogy a felülvizsgálati eljárás jogi természete miatt e kérdések már csak a felülvizsgálati kérelmet előterjesztett II. rendű felperes és az alperes viszonylatában vizsgálhatók és a végrendelet érvénytelensége iránti igények ún. inter partes hatálya folytán csak közöttük bírhatnak jelentőséggel.
(Kúria Pfv. I. 21.781/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás