GÜ BH 2015/308
GÜ BH 2015/308
2015.11.01.
A vagyont terhelő zálogjog jogosultja annak a vagyontárgynak az értékesítéséből befolyó bevétel – értékesítési költségekkel csökkentett – 50%-ára tarthat igényt, amely a felszámolás kezdő időpontjában az adós vagyonát képezte [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 4. § (1) bek., 49/D. § (2) bek., 57. § (1) bek. b) pont; 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 266. § (1) bek.].
[1] Az adós ellen 2012. július 6-án előterjesztett kérelem alapján 2012. szeptember 18-án megindult felszámolási eljárásban a felszámoló 2013. december 4-én előterjesztette a közbenső mérleget és a hozzá kapcsolódó jelentést. A hitelező 2013. december 5-én kifogást nyújtott be a felszámoló tevékenységével szemben, melyben előadta, hogy a közbenső mérleggel kapcsolatban már észrevételt is tett a bevételek, a várható felszámolási költségek és a felszámolás körébe tartozó vagyon értékesítésének késedelmes megkezdése miatt.
[2] A felszámolás során elért bevételek – a felszámolás előtt kötött bérleti szerződés alapján, a felszámolás kezdő időpontja előtt teljesített szolgáltatás ellenértékeként befolyt összegek, a felszámolás alatti bérbeadási tevékenységből, illetve egyéb jogcímen befolyt bevételek – tekintetében kérte a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) „57. § (1) bekezdés alapján történő elszámolását, azaz a befolyó bevételek 50%-ának” a részére történő megfizetését. Álláspontja szerint jogosult a vagyont terhelő zálogjoga alapján a bevételek 50%-ára, a Ptk. 266. § (1) bekezdése értelmében. Ezért kérte, hogy a bíróság utasítsa a felszámolót arra, a vagyont terhelő zálogjogának a hitelezői igények nyilvántartásába való bejegyzését követően számoljon el vele a társaság tulajdonában levő vagyontárgyak (beleértve a dolgokat, jogokat és követeléseket) értékesítéséből befolyt bevétellel, a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja alapján a bevételek 50%-ával.
[3] A kérelméhez becsatolt közbenső mérleg szerint a felszámoló a szöveges jelentésében a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjában tüntette fel a zálogjogosult hitelezőket, azonban a hitelezői igények kimutatásában már helyesen a Cstv. 49/D. §-a szerinti kielégítési kategóriába sorolta be a kifogást előterjesztő hitelezőt és a NAV Adóigazgatóságát.
[4] A közbenső mérleghez csatolt pénzforgalmi kimutatás szerint elért bevételek: „felszámolás előtti vevőbefolyás: 1 828 800 Ft; felszámolás alatti tevékenységből (bérbeadás): 7 948 275 Ft; egyéb bevételek 254 855 Ft.”
[5] A kifogást előterjesztő hitelező pontosított kérelmében 5 015 965 Ft kifizetésére kérte kötelezni a felszámolót.
[6] A felszámoló kérte a kifogás elutasítását. Álláspontja szerint meg kell különböztetni az adós által végzett gazdasági tevékenység folytatása körében végzett értékesítést a felszámoló általi értékesítéstől. A felszámolás során végzett gazdasági tevékenység kapcsán történő értékesítés nem tartozik a Cstv. 49/D. § hatálya alá, ezért az ebből az értékesítésből befolyt bevétel 50%-ára a hitelező sem tarthat igényt. A felszámolás alatti bérleti, szolgáltatási szerződésekből befolyó bevétel az adósnak zálogjoggal nem terhelt vagyona, abból a felszámolási költségek fizethetők ki.
[7] Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Álláspontja szerint a Cstv. 49/D. § (2) bekezdésének rendelkezései kizárólag a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárra vonatkoznak, a zálogtárgy bérbeadásából származó bérleti díjra nem alkalmazhatóak.
[8] A kifogást előterjesztő hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Határozatának indokolásában kifejtette, alaptalan a kifogást előterjesztőnek az az álláspontja, hogy a vagyontárgy értékesítésén nem pusztán az ingó és ingatlan vagyontárgyak eladását kell érteni, hanem abba beletartozik a vagyont terhelő zálogjoggal terhelt követelésekből befolyó (önként teljesített) bevétel, illetve a követelés behajtásából származó bevétel is.
[9] A Cstv. 49/D. § (2) bekezdése kizárólag a zálogtárgy értékesítése során befolyt és az értékesítés költségeivel csökkentett vételár tekintetében biztosít kielégítési elsőbbséget a vagyont terhelő zálogjog jogosultjának. A bérleti díj címén befolyt összegre ez a rendelkezés nem alkalmazható. A vagyont terhelő zálogjoggal biztosított hitelezői követelés jogosultja a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja szerinti sorrend figyelembevételével elégíthető ki.
[10] Helytállónak találta a hitelezőnek a Ptk. 266. § (1) bekezdésére történő hivatkozását, a jogszabály értelmezését és a Cstv. 4. § (1) bekezdésével kapcsolatos álláspontját is. A hitelező ezekből levont jogi következtetését azonban tévesnek minősítette, mert úgy ítélte meg, hogy a Cstv. 49/D. § (2) bekezdését az adós bérleti díjként befolyt bevételeire nem lehet alkalmazni.
[11] A hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalát. Állította a Ptk. 266. § (1) bekezdésének, a Cstv. 4. § (1) bekezdésének, 49/D. §-ának, 51. § (1)–(3) bekezdésének megsértését.
[12] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint, s azt az alább kifejtett okokból részben jogszabálysértőnek ítélte.
[13] Téves a jogerős ítéletben kifejtett az az álláspont, mely szerint a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése kizárólag a zálogtárgy értékesítése során befolyt és az értékesítés költségeivel csökkentett vételár tekintetében biztosít a vagyont terhelő zálogjog jogosultjának kielégítési elsőbbséget, és az adóshoz bérleti díj címén befolyt összegre – mint az adós vagyonára – ez a rendelkezés nem vonatkozik.
[14] A Kúria fenntartja a Gfv. X. 30.039/2012/8. számú határozatában kifejtett álláspontját, mely szerint valamennyi zálogjoggal biztosított követelést – függetlenül attól, hogy milyen zálogtárgyon áll fenn a zálogjog – a Cstv. 49/D. §-a alapján kell elbírálni. Ha a követelés kötelezettje önként, vagy a felszámoló felhívására teljesít, a zálogjogosult hitelező akkor is a Cstv. 49/D. §-a alapján, privilegizáltan juthat kielégítéshez. A felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint semmi nem indokolja azt, hogy a felszámoló a zálogjoggal rendelkező hitelezők között annak alapján tegyen különbséget: a zálogtárgyként minősülő követelést átruházza (értékesíti) vagy pedig behajtja.
[15] A felszámoló tévesen állította, hogy a zálogjoggal biztosított követelést a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába kellene sorolni, és csak a kielégítés során kell a Cstv. 49/D. §-át figyelembe venni. A zálogjogosultak követelésének a kielégítésére a Cstv. 49/D. §-a tartalmaz rendelkezéseket, s a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába csak a vagyont terhelő záloggal rendelkező hitelező követelésének azt a részét lehet átsorolni, amelyet a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése alapján nem lehetett kielégíteni.
[16] A Kúria álláspontja szerint a felülvizsgálati eljárásban eldöntendő jogkérdés valójában az, hogy a vagyont terhelő zálogjog terjedelme változhat-e az adós felszámolásának megindítását követően? A felszámolás során befolyó bérleti díjak növelik-e a vagyont terhelő zálogjog jogosultja kielégítési alapját, vagy pedig a zálogjog a felszámolás kezdő időpontjában meglévő vagyontárgyakra rögzül, s ezek értékében kell a hitelező igényét kielégíteni?
[17] Mint ahogy azt Kúria a Gfv. VII. 30.212/2014/7. számú határozatában kifejtette, a zálogjog általános szabályaiból az következik, hogy a zálogjognak (így a vagyont terhelő zálogjognak is) különböző „létszakaszai” vannak: keletkezés, fennállás, a kielégítés jogának megnyílta és az érvényesítés, végül a megszűnés.
[18] A zálogjog elsődleges célja (lényege) a követelés biztosítása. Amíg fennáll az a jogviszony, amelyet a vagyont terhelő zálogjog biztosít, addig a vagyont terhelő zálogjog is fennáll az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 266. § rendelkezései szerint, és a vagyontárgyak összetétele változhat is. Amikor viszont megszűnik az a jogviszony, amelynek a vagyont terhelő zálogjog a biztosítéka, megnyílik a kielégítés lehetősége, a vagyont terhelő zálogjog (járulékos jellegéből és a zálogjog lényegéből következően) átfordul az érvényesítés (kielégítés) „létszakaszába”.
[19] Az érvényesítés általában bírósági végrehajtás útján történhet, azonban a zálogkötelezett felszámolása esetén erre a felszámolás mint totális végrehajtás keretében kerül sor.
[20] Mindezek szerint a vagyont terhelő zálogjog (de valójában bármely típusú zálogjog) esetén az alapjogviszony megszűnése a kielégítés megnyíltát jelenti, amelytől kezdődően a zálogjogból eredő jogosítványok érvényesíthetőek.
[21] Mivel az érvényesítéssel a vagyont terhelő zálogjog már kilépett a „fennállás” létszakaszából, a zálogjog az érvényesítést követően már nem követi a vagyontárgyak összetételének, körének változásait. Ezzel a vagyont terhelő zálogjog egyedi, az adott időpontban meglévő vagyontárgyakat terhelő zálogjoggá alakul, amely tárgyakat az értékesítésig a felszámolónak meg kell őriznie.
[22] Ez egyrészt azzal a következménnyel jár, hogy a továbbiakban a zálogjog már nem terjed ki az adós tulajdonába kerülő vagyontárgyakra, másrészt azt is eredményezi, hogy az adós zálogkötelezettet képviselő felszámolónak az érvényesítés időpontja után a zálogtárgyként szolgáló vagyonból kikerülő tárgyakkal el kell számolnia.
[23] Mindezekből következően a vagyont terhelő zálogjog jogosultjának fennáll az igénye a felszámolás kezdő időpontját megelőzően az adós által teljesített szolgáltatásból eredő bérleti díjakra, és azok behajtása (önkéntes megfizetése) esetén annak összegével a felszámolónak a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése alapján kell az elszámolást elvégeznie.
[24] A felszámolás kezdő időpontját követően teljesített szolgáltatásból eredő bérleti díjak azonban már nem minősülnek biztosítéknak a vagyont terhelő zálogjoggal biztosított követelés kielégítéséhez, azokat a vagyont terhelő zálogjog jogosultja Cstv. 49/D. § (2) bekezdése szerinti kifizetésénél nem lehet figyelembe venni.
[25] Miután a közbenső mérleghez csatolt pénzforgalmi jelentés szerint a felszámolás kezdő időpontját megelőző időszakban teljesített szolgáltatásokból 1 828 800 Ft befolyt, és abból levonható értékesítési költség [Cstv. 49/D. § (2) bekezdése] nem merült fel, ennek az összegnek az 50%-a, 914 400 Ft megilleti a vagyont terhelő zálogjoggal rendelkező hitelezőt.
[26] A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatva 914 400 Ft megfizetésére kötelezte a felszámolót, egyebekben az elsőfokú bíróság végzését – a kifogás elutasítása tekintetében – helybenhagyta.
(Kúria Gfv. VII. 30.312/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás