GÜ BH 2015/309
GÜ BH 2015/309
2015.11.01.
Az óvadékként letett összeg meghatározott jogviszonyok biztosítékául szolgál. A régi Ptk. 297. § (1) bekezdése szerint beszámításnak nincs helye olyan szolgáltatással szemben, amelyet megállapodás alapján meghatározott célra kell fordítani. Ha az óvadék jogosultja nem fizeti vissza a Cstv. 38. § (5) bekezdése alapján a felszámolás alá került óvadékot nyújtónak a fennmaradt összeget, az így keletkező tartozásába nem számíthatja be más, óvadékkal nem biztosított, ki nem elégített követeléseit, mert a beszámítást a Ptk. 297. § (1) bekezdése kizárja [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 297. § (1) bek., 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 38. § (5) bek.].
[1] A felperes az alperes bankkal 2012. április 19-én óvadéki betéti szerződést kötött, mely alapján a felperes 28 366 000 Ft-ot lekötött az alperes bank által vezetett számlán, az óvadéki szerződés mellékletében részletezett szerződésekből a felperest az alperessel szemben terhelő fizetési kötelezettségek biztosítására.
[2] A felperes felszámolását a bíróság 2013. május 13-án indította meg.
[3] A felperes felszámolója – az alperesi bankkal kötött más szerződések mellett – 2013. augusztus 2-án az óvadéki betéti szerződést azonnali hatállyal felmondta.
[4] A felszámoló az alperes hitelezői igényét visszaigazolta, melyből 28 682 376 Ft-ot mint lejárt követelést vett nyilvántartásba. Bankgaranciából eredő függő követelésként 21 788 282 Ft-ot mint le nem járt tőkekövetelést, és 804 467 Ft-ot mint jövőbeni jutalékot fogadott el.
[5] A felperes 2013. augusztus 28-án és október 3-án felszólította írásban az alperest az óvadéki betéti számlán zárolt összeg felperes pénzforgalmi számlájára történő átvezetésére. Az alperes 2013. október 9-én 11 630 074 Ft-ot átutalt a felperes számlájára.
[6] A felperes módosított keresetében egyrészt 18 577 788 Ft tőke és annak 2013. augusztus 14-től a kifizetésig járó késedelmi kamata, másrészt 11 630 074 Ft tőkének 2013. augusztus 4-től október 9-ig lejárt késedelmi kamataként 136 614 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest, harmadrészt elszámolásra kérte kötelezni az alperest 2013. május 13-tól az általa vezetett óvadéki betétszámláról teljesített kifizetések tekintetében. Keresetét a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 38. § (5) bekezdésének arra a szabályára alapította, mely szerint az óvadék jogosultja – az alperes bank – a felszámolás kezdő időpontjától számított három hónapon belül rendelkezhet az óvadéki betéti számlán vezetett pénzösszeggel. Ezt követően a megmaradt összeget a felszámolási vagyonba kell utalnia és csak mint zálogjogosult, a felszámolás körében juthat hozzá a követeléséhez.
[7] Az alperes a kereset elutasítását kérte azzal, hogy elismerte a módosított kereset szerinti tőke- és késedelmikamat-tartozásának fennálltát, azonban a felszámoló által nyilvántartásba vett 28 682 376 Ft összegű követelése erejéig beszámítási kifogást terjesztett elő, amely a felperes kereseti követelését kioltja. Beszámítási kifogásának jogalapjaként a Cstv. 36. § (1) bekezdésére és 38. § (3) bekezdésére hivatkozott.
[8] Az elsőfokú bíróság a módosított kereseti kérelemnek megfelelően kötelezte az alperest a kifizetésre és az elszámolásra.
[9] Az alperesnek az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatása iránt előterjesztett fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta és a felperes 18 577 785 Ft tőke, valamint 136 614 Ft tőke és járulékai megfizetésére irányuló keresetét elutasította. (Az elszámolásra kötelező ítéleti rendelkezés első fokon jogerőre emelkedett.)
[10] Az adós nevében a felszámoló terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte – tartalma szerint – a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását.
[11] Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Cstv. 38. § (5) bekezdését.
[12] Álláspontja az volt, hogy amennyiben az óvadék jogosultja nem él a Cstv. 38. § (5) bekezdésében biztosított, a felszámolás közzétételétől számított 3 hónapon belül a Ptk. 271. §-a szerinti kielégítési igényével, akkor ez a beszámítási jog a továbbiakban nem illeti meg a hitelezőt és zálogjogosult hitelezővé válik.
[13] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását.
[14] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint, s azt az alábbi részében jogszabálysértőnek ítélte.
[15] Az óvadékba adott vagyontárgyból való kielégítés joga meghatározott jogviszonyhoz kapcsolódik, jelen esetben az óvadéki betétszerződés mellékletében felsorolt szerződésekhez. A Cstv. 38. § (5) bekezdése lehetővé teszi a jogosultnak, hogy – a Cstv. kielégítésre vonatkozó szabályaitól eltérően – az óvadékba adott vagyontárgyból a követelését kielégítse és a fennmaradt összeget elszámolással a felszámolónak átadja.
[16] Ha 3 hónapon belül nem következik be az az esemény, amely alapján a jogosult az óvadékból való kielégítési jogát érvényesíthetné (a jogviszonyból eredően nem keletkezik követelése az adóssal szemben), a teljes óvadék összegét át kell adnia a felszámolónak, akinek az így átadott összeget elkülönítve kell kezelnie. Amennyiben az óvadékkal biztosított szerződés alapján a jogosultnak követelése keletkezik az adóssal szemben {akár a függő követelésként elismert bankgaranciából, biztosítói garanciából vagy biztosító által kiállított, készfizetőkezesség-vállalást tartalmazó kötelezvényből származó [Cstv. 3. § (1) bekezdés g) pont], akár egyéb jogviszony alapján}, a felszámolónak a bejelentett követelésnek megfelelő összeget ki kell fizetnie a hitelezővé vált jogosult részére, a jogosult által átadott összeget figyelembe véve.
[17] Ha a felszámolási zárómérleg elkészítésének a napjáig nem merül fel olyan igény, amelyet eredetileg az óvadékkal biztosított jogviszonyból kellene kielégíteni – és nem függő követelésről van szó, mert arra külön szabály vonatkozik –, akkor az összeget a hitelezők között kell felosztani, a kielégítési sorrend szabályai szerint (Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 30.285/2009/6.).
[18] A jelen eljárásban az volt az eldöntendő jogkérdés, hogy a késedelembe esett jogosult alperes (hitelező) az óvadékként magánál tartott összeg vissza nem adása alapján keletkezett tartozásába az egyéb – nem óvadékkal biztosított – követelését beszámíthatja-e.
[19] A per adataiból megállapítható, hogy a hitelező alperes – a felperes felszámolója helyett – az összeggel való elszámolást saját maga kívánta elvégezni a beszámítás segítségével, melyre nincs lehetőség.
[20] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a felszámolás kezdő időpontjától kezdődően az adós felszámolás hatálya alá eső vagyonára vonatkozóan a speciális kielégítési szabályok alkalmazandók. Nem vitásan ugyanakkor lehetőség van arra, hogy a hitelező az adóssal szemben fennálló követelését a tartozásába beszámítsa még akkor is, ha a tartozása a felszámolás alatt keletkezik [Cstv. 36. § (1) bekezdés, 38. § (2) bekezdés].
[21] Az óvadékként letett összeg azonban a felek szerződése szerint meghatározott jogviszonyok biztosítékául szolgált. A régi Ptk. 297. § (1) bekezdése szerint beszámításnak nincs helye olyan szolgáltatással szemben, amelyet megállapodás alapján meghatározott célra kell fordítani.
[22] Az óvadékként letett összegre vonatkozóan a Cstv. külön rendelkezéseket tartalmaz mind az óvadék jogosultjának kielégítésére, mind pedig az átadás után az így átvett összeg felszámoló általi kezelésére vonatkozóan.
[23] Azzal, hogy az alperes elmulasztotta az összeg visszafizetését, az nem vesztette el azt a jellegzetességét, hogy meghatározott célra kell fordítani, a Cstv.-ben meghatározott módon. Ebből következően azonban az alperes nem számíthatta volna be az óvadékként letett összegbe más, óvadékkal nem biztosított, ki nem elégített követeléseit, mert a beszámítást a Ptk. 297. § (1) bekezdése kizárta.
[24] Ha a fel nem használt, az óvadék jogosultja által visszaadott összeg nagyobb, mint az óvadékkal biztosított – ettől kezdődően zálogjoggal biztosított követelésként kezelt – követelés, a különbözetet a Cstv. kielégítési szabályai szerint kell elszámolni.
[25] A Kúria a másodfokú bíróság által kifejtettekre hivatkozva – az óvadékként letett összeg fel nem használt, és az adós vagyonába visszafizetett részével kapcsolatban –, rámutat arra, hogy a Cstv. 38. § (5) bekezdése visszautal a Cstv. 49/D. §-ára. Ezért az óvadékból visszafizetett összegből az ott írtak szerint kell levonni a felszámolói díjat és meg kell osztani azt a felszámolót megillető díj és a „felszámolói befizetések letéti számla” között.
[26] A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezését helybenhagyta.
(Kúria Gfv. VII. 30.003/2015.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás