BÜ BH 2015/323
BÜ BH 2015/323
2015.12.01.
I. Annak a ténynek az állítása, hogy valaki egy bűncselekmény elkövetésének „részese” volt, alkalmas a becsület csorbítására [Btk. 226. § (1) bek.].
II. Ha a bíróság a becsület csorbítására alkalmas tény valóságát a bizonyítási eljárás keretében a szükséges körben megvizsgálta, a valóságbizonyítás kifejezett elrendelésének elmaradása nem sérelmezhető [Btk. 229. §].
[1] A járásbíróság a 2013. szeptember 25-én kelt ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki rágalmazás vétségében [2012. évi C. tv. – a továbbiakban: Btk. – 226. § (1) bek.]. Ezért a terheltet 160 napi tétel, napi tételenként 1300 forint, összesen 208 000 forint pénzbüntetésre ítélte, és rendelkezett annak meg nem fizetése esetén való szabadságvesztésre átváltoztatásáról.
[2] A terhelt fellebbezése alapján eljárva a törvényszék a 2014. március 25-én kihirdetett és ugyanaznap jogerőre emelkedett végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a Rendőrkapitányág Bűnügyi Osztály Életvédelmi és Helyszínelő Alosztályán a magánvádló férje ellen büntetőeljárás volt folyamatban súlyos testi sértés bűntettének kísérlete és felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntette miatt. A terhelt a megyei kormányhivatalba 2012. november 8. napján érkezett, a kormánymegbízottnak címzett levelében azt az állítást tette, miszerint „a magánvádló valamilyen formában részese volt a férje által elkövetett élet ellenes súlyos bűncselekménynek”. Ezért kérte, hogy „a közszolgálati tisztségviselő (fogyasztóvédelmi felügyelő) jogviszonyának fenntarthatóságát ellenőrizni (felülvizsgálni) szíveskedjenek”.
[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.
[5] Ennek indokai szerint a terhelt férjétől úgy tudta: a magánvádló férje által a terhelt férjének sérelmére elkövetett cselekmény során a magánvádló is a helyszínen volt, és azt kiabálta közben a férjének, hogy „verd szét a pofáját”.
[6] A terhelt a magánvádló munkáltatójának címzett levelének megírásakor és postára adásakor kizárólag ezen információ birtokában volt; a terhére rótt tényállítását – miszerint a magánvádló valamilyen formában részese volt a férje által elkövetett bűncselekménynek – ennek alapján tette meg.
[7] Állítása a rendelkezésére álló információ alapján helyénvaló is volt, hiszen az elkövetőre szándékerősítőleg ható magatartás tanúsítóját a Büntető Törvénykönyv a részesi elkövetők között, ún. „pszichikai bűnsegédként” nevesíti. A magánvádló fent leírt magatartása ennek mindenben megfelel.
[8] A terhelt terhére rótt cselekmény elkövetésekor a nyomozás még folyamatban volt, iratismertetésre nem került sor. Így azt a terhelt – az indítvány szerint – értelemszerűen nem tudhatta, hogy utóbb a nyomozás mit fog megállapítani, a beszerzett bizonyítékokat miképp értékelik, és kivel szemben, milyen tartalommal kerül majd sor vádemelésre és ítélethozatalra.
[9] A valóság bizonyítása – sikere esetén – a terhelt büntethetőséget kizáró okból való felmentéséhez vezethet (EBH 1999.4.). Ennek ellenére sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem vizsgálta, hogy a magánvádló ténylegesen megtette-e a vázolt szituációban a terhelt által állított kijelentését, az kétséget kizáróan megállapítható vagy kizárható-e.
[10] A terhelt levelében nem büntetőjogi részességről, hanem a mindennapi fogalmak szerinti részességről beszélt. Ha a terheltnek a magánvádló kijelentésére vonatkozó állítása valósnak bizonyul, az alapján a terhére rótt kijelentés is valós, azaz a magánvádló – legalábbis a köznapi fogalmak szerint – részese volt a férje által elkövetett bűncselekménynek.
[11] A magánvádló és a bűncselekmény közötti kapcsolatra utal továbbá az indítvány szerint, hogy az elkövetési eszköz (egy gázpisztoly) a magánvádló lakásában került lefoglalásra, legalábbis az ez ellen bejelentett panasz és az azt elutasító határozat erre utal.
[12] Kitért az indítvány továbbá arra is, hogy az alapcselekmény kapcsán a pótmagánvádas büntetőeljárás a járásbíróság előtt még mindig folyamatban van.
[13] Minderre tekintettel a védő indítványozta, hogy a Kúria a Be. 428. §-a alapján a jogerős ítéletet – nyilvános ülésen – helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás folytatására, tekintettel arra, hogy a valóság bizonyításának sikere esetén büntethetőséget kizáró okból a terhelt felmentésére kerülhet sor.
[14] A felülvizsgálati indítványra a magánvádló jogi képviselője írásbeli észrevételt tett, melyben az indítvány elutasítását és a jogerős határozat helybenhagyását indítványozta. Érvei szerint az eljárás során bizonyítást nyert, hogy a magánvádlónak az alapcselekményben való részesi közreműködésére adat sem merült fel, így az ezzel ellentétes állítás attól függetlenül megvalósítja a rágalmazás vétségét, hogy az min alapult.
[15] A felülvizsgálati indítvány a terhelt javára szól, ezért azt a Kúria a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata alapján tanácsülésen bírálta el.
[16] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[17] A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.
[18] Ezt vizsgálva a Kúria megállapította: a terheltnek a jogerős ítéleti tényállásban rögzített magatartása a rágalmazás törvényi tényállási elemeit kimeríti.
[19] A rágalmazás vétségét az követi el, aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, és súlyosabban büntetendő, ha a rágalmazást aljas indokból vagy célból, nagy nyilvánosság előtt vagy jelentős érdeksérelmet okozva követik el.
[20] A tény fogalma alá tartozik valamely, a múltban bekövetkezett vagy a jelenben (a megnyilatkozáskor) tartó cselekmény (cselekedet, magatartás), történés (jelenség, esemény), továbbá állapot (így az ember múltban fennállt, vagy jelenben fennálló tudatállapota is) (BH 1994.171.).
[21] A tényállítás olyan megnyilatkozás, amelynek tartalma múltban bekövetkezett vagy jelenben tartó cselekmény, történés, állapot. Jövőbeni cselekményre, történésre, állapotra vonatkozó megnyilatkozás nem tényállítás, hanem feltételezés; nem rágalmazás, hanem legfeljebb becsületsértés alapja lehet.
[22] A tényállításnak – törvényi tényállás szerint – valakiről kell megtörténnie. Ehhez képest a rágalmazás megvalósulásához szükséges tényállításon olyan, a sértett magatartását egyedileg felismerhetően meghatározó nyilatkozatot, kijelentést kell érteni, aminek tartalma valamely múltban megtörtént, vagy jelenben történő esemény, jelenség, állapot (BH 2009.135.).
[23] Mindezek tükrében a konkrét esetben a terhelt bűnösségének alapját képező kijelentés – miszerint a magánvádló valamilyen formában részese volt a férje által elkövetett bűncselekménynek – nem vitathatóan tényállítás.
[24] A becsület csorbítására alkalmasság objektív ismérv. Objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás figyelembevételével kell eldönteni, hogy az adott tény állítása, híresztelése alkalmas-e a becsület csorbítására.
[25] A sérelem absztrakt lehetőségét jelenti, nem a passzív alany, a sértett szubjektív értékítélete, egyéni megítélése, érzelmi beállítottsága, esetleges érzékenysége alapján kell megítélni, hogy a tényállítás, híresztelés alkalmas-e a becsület csorbítására. A törvény bár az adott sértett személyét, illetőleg becsületét védi, azonban nem az adott sértett szubjektív becsületérzetéhez kötötten, mérten. Annak van meghatározó jelentősége, hogy a tényállítás az objektív értelmezés alapján és a társadalomban kialakult általános felfogás szerint alkalmas-e a becsület csorbítására (BH 1981.220.; 1992.296.; 1999.9.; 2001.462.).
[26] Általában becsület csorbítására alkalmas az olyan tény állítása, híresztelése, ami valósága esetén büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhat a sértett ellen. Becsület csorbítására alkalmas olyan tény állítása, híresztelése is, ami az emberi méltóságot támadja, vagy alkalmas arra, hogy a sértettről, tulajdonságairól, magatartásáról a környezetében kialakult kedvező társadalmi megítélést, az elismertségét kedvezőtlen, negatív irányba befolyásolja (BH 2007.4.).
[27] Miután a becsület csorbítására alkalmasság a sérelem absztrakt lehetőségét jelenti, nem feltétele a bűncselekmény megvalósulásának, hogy a hátrányos következmény – a becsület csorbulása – ténylegesen bekövetkezzék. Rágalmazás esetében ugyancsak közömbös, hogy a tényközlés (tényállítás, híresztelés) a sértett becsületérzését ténylegesen érintette, sértette-e.
[28] A részesség büntetőjogi fogalom is, magában foglalja a korábbi Btk. 21. §-ában meghatározott felbujtó és bűnsegéd fogalmát. Ugyanakkor köznapi értelemben sem lehet vitás, hogy egy bűncselekmény részesének lenni nem értékítélet-mentes ténymegállapítás, így nem vonatkozhat például a bűncselekmény sértettjére, vagy akár csak egy véletlenül jelen lévő, vétlen szemtanúra sem.
[29] Az ahhoz kapcsolódó negatív értékítéletet jól igazolja, miszerint állítását a terhelt maga is annak megalapozására használta fel, hogy arra hivatkozással további (munkajogi) szankció alkalmazását érje el a magánvádlóval szemben.
[30] Ez pedig nem válhat külön a büntetőjogi felelősségtől, hiszen – ahogy éppen a felülvizsgálati indítvány is kiemeli – akár a bűncselekmény helyszínén az elkövetővel szándékegységben való támogató, de passzív jelenlét már megalapozza a pszichikai bűnsegédi büntetőjogi felelősséget.
[31] Mindezek tükrében nem kétséges, hogy azon tény állítása, miszerint valaki egy bűncselekmény elkövetésének részese, a becsület csorbítására alkalmas.
[32] A sértett nem közszereplő, a magánvádló pedig nem hivatalos személy, aki hatáskörében eljárva tette meg állítását; ehhez képest sem terhelti, sem sértetti oldalról nem merül fel olyan körülmény, ami közvetlenül kizárhatná a rágalmazás megvalósulását.
[33] A rágalmazás megvalósulását ugyanakkor közvetetten zárhatja ki a valóság sikeres bizonyítása [Btk. 229. § (1) bek.], ami a Btk. 15. § h) pontja szerinti büntethetőséget kizáró egyéb ok. Az indítvány lényegében ennek elmaradását sérelmezi.
[34] A valóság bizonyítása elrendelésének a Btk. 229. § (2) bekezdésében előírt törvényi előfeltétele, hogy a becsület csorbítására alkalmas tény állítását közérdek vagy jogos magánérdek indokolja. Ugyanakkor a rágalmazás miatt indított büntetőügyben a valóság bizonyítása kérdésében a bíróságnak hivatalból és alakszerű határozat mellőzésével kell döntenie (BH 1992.226.). Ebből azonban az is következik, hogy ha a bíróság az ezzel kapcsolatos kérdéseket a szükséges körben megvizsgálta, akkor önmagában a valóságbizonyítás alakszerű elrendelésének elmaradása nem sérelmezhető.
[35] Ezt pedig mind az első-, mind a másodfokú bíróság megtette, és az elsőfokú ítélet 3. oldalának utolsó két bekezdésében, valamint a másodfokú határozat 2. oldalának nyolcadik bekezdése utolsó négy sorában rögzítette, miszerint az állított bűncselekmény miatt akkor már egy éve folyamatban lévő büntetőügyben a magánvádló gyanúsítotti kihallgatására nem került sor, személye elkövetőként fel sem merült.
[36] Amennyiben ebben utóbb – a jogerős ítélet meghozatalát követően – változás történt volna, az mint új tény, perújítás alapját képezhetné. Ilyenre azonban a felülvizsgálati indítvány maga sem hivatkozik.
[37] A jogerős határozat meghozatalakor pedig a bíróságok kellően figyelemmel voltak arra a tényre, hogy a terhelt levelében érintett bűncselekmény kapcsán akkor nyomozás volt folyamatban. Ilyen körülmények között a valóság bizonyítása kizárólag iratvizsgálatot igényelt, személyi bizonyítás az alapügy nyomozásával párhuzamosan nem folytatható.
[38] Ez annál is inkább nyilvánvaló, mivel a valóság bizonyítása sem képezheti nyomozás alapját, e célból nyomozás elrendelésére nem kerülhet sor.
[39] Az a terhelti állítás tehát, miszerint a magánvádló bármilyen formában részese lett volna az akkor nyomozás tárgyát képező bűncselekménynek, valótlan volt. Ezért valósága értelemszerűen nem vezethetett a terhelt felmentéséhez, illetve más oldalról: a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítása nem járt az anyagi büntetőjog megsértésével.
[40] Mindezekre figyelemmel – s miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 1.126/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás