PÜ BH 2015/328
PÜ BH 2015/328
2015.12.01.
Nincs akadálya annak, hogy amennyiben a felek akarata nem irányul az eredeti helyett új kötelezett jogviszonyba állítására (tartozásátvállalás), és nem az eredeti kötelezett fennálló tartozásnak megerősítésére kerül sor (tartozáselismerés), tartozáselvállalással harmadik személy úgy vállaljon a teljesítésért felelősséget, hogy ez ne érintse az alapjogviszony kötelezetti pozícióját. A tartozáselvállalás kötelezetti egyetemlegességet keletkeztet. Ebben az esetben, ha a jogosult a felszámolási eljárásban nem jelentett be hitelezői igényt, a tartozáselvállaló fizetési kötelezettsége nem szűnik meg [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 242. §, 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 37. §].
[1] A felperes és a perben nem álló T. Élelmiszeripari Kft. közötti (a továbbiakban: Kft.) folyamatos gazdasági kapcsolat keretében a felperes által biztosított alapanyagok felhasználásával a Kft. befőttek és savanyúságok gyártását végezte. Az elszámolás során az egymással szemben fennálló követeléseiket kölcsönösen beszámították. Az alperes ügyvezetője és tagja volt a Kft.-nek.
[2] A Kft. 2009. január 14-i hatállyal felszámolási eljárás alá került.
[3] A peres felek 2009. június 23. napján írásbeli megállapodást kötöttek, amely szerint 24 628 949 forint értékű árukészletet a felperes tulajdonaként a Kft. telephelyén tároltak, azonban azt a felszámoló a felperes részére nem tudta kiadni, a fel nem lelhető árut leltárhiányként kezelik. Az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy az árukészlet 24 628 948 forint összegű ellenértékét megtéríti a felperes részére.
[4] A felperes a megállapodásra tekintettel nem jelentett be hitelezői igényt a Kft.-vel szembeni felszámolási eljárásban. Az alperes részéről azonban nem történt teljesítés.
[5] A felperes keresetében 22 352 798 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a felek között 2009. június 23. napján létrejött megállapodásban az alperes vállalta, hogy a felperes tulajdonát képező, az adós telephelyén tárolt, de a felszámolási eljárás során fel nem lelt árukészlet ellenértékét megtéríti.
[6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott a megállapodás érvénytelenségére, továbbá arra, hogy az adós telephelyén tárolt felperesi árukészletet a felperes hozzájárulásával értékesítette, az abból származó vételárat a felperes tudtával és hozzájárulásával az adós működésének finanszírozására, banki és adótartozásai törlesztésére fordította. Vitatta a felperes tulajdonjogát is különböző jogcímű elszámolási igényekre hivatkozással.
[7] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 14 690 198 forintot és ennek késedelmi kamatát, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Határozata indokolásában rögzítette, hogy a 2009. június 23-i megállapodásban foglalt alperesi kötelezettségvállalás nem minősült tartozásátvállalásnak, az tartozáselismerés volt. Az elsőfokú bíróság – a szükséges elszámolást elvégezve, a megállapodásban rögzített tankos almapaprika értékének levonásával – részben alaposnak találta a keresetet.
[8] Az alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezését helybenhagyta. A másodfokú bíróság által kifejtettek szerint az alperes, mint a felszámolás alá került adós ügyvezetője, az általa vezetett gazdasági társaság nem vitatott tartozásának megfizetéséért saját személyében vállalt felelősséget. Jognyilatkozatának érvényességére, hatályosságára, bírósági úton való érvényesíthetőségére az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 242. §-ában foglalt szabályok irányadók, függetlenül a felperes pénzbeli követelésének adós társasággal szembeni 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 37. §-a, 38. § (3) bekezdése szerint igényérvényesítési rendjétől. A perbeli tartozáselismerésre az alperes részéről az adóssal szembeni felszámolás 2009. január 14-i kezdő időpontjától számított egyéves jogvesztő igénybejelentési határidőn belül került sor 2009. június 23. napján. Ekkor a felperes követelése az alperes által vezetett gazdálkodó szervezettel szemben még fennállt. Ezért annak, hogy az alperes tartozáselismerésére figyelemmel a felperes nem érvényesítette követelését a felszámolási eljárásban, nem volt jelentősége az alperes felelőssége tekintetében.
[9] A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Megsértett jogszabályként a Ptk. 242. § (1) bekezdését, valamint a Cstv. 37. §-át jelölte meg. Érvelése szerint az eljáró bíróságok helytállóan minősítették a 2009. június 23. napján kelt megállapodást tartozáselismerésnek, azonban a Ptk. 242. § (1) bekezdésének megfelelően bizonyította, hogy az alapjogviszony szerinti tartozás már nem áll fenn, mivel a felperes a felszámolási eljárásban nem jelentett be hitelezői igényt. A követelés érvényesítésére vonatkozó anyagi jogi igénye ezért 2010. január 14-én megszűnt, amiből következik, hogy a vele szembeni követelés érvényesítésére vonatkozó igénye is megszűnt.
[10] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[11] A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a jogerős ítélet az ügy érdemére kihatóan nem jogszabálysértő.
[12] A bíróság a perben az alperesi védekezésre tekintettel vizsgálta, hogy a peres felek között 2009. június 23-án kötött írásbeli megállapodás az alperes részéről az adós Kft. tartozásának átvállalására vagy elismerésére szolgáló nyilatkozat volt. Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a 2006. évi IV. törvény (Gt.) 111. § (1) bekezdésére figyelemmel – habár a Kft. tagjai főszabály szerint nem felelnek a társaság tartozásaiért –, annak nincs akadálya, hogy a tag vagy az ügyvezető szerződéssel tartozáselismerő nyilatkozattal kötelezettséget vállaljon a Kft. tartozásának megfizetéséért. A másodfokú bíróság a bírói gyakorlatra utalással (BH 1998.481.) kifejtette, hogy tartozáselismerésre nemcsak korábbi szerződéses jogviszonyból eredő kötelezettség esetén, hanem – a Ptk. 242. §-ának megfogalmazásából következően – szerződéses jogviszony hiányában is lehetőség van.
[13] Helytállóan állapította meg a bíróság a jogerős ítéletében, hogy a felek megállapodása hatályos tartozásátvállalást a Kft. és az alperes között nem eredményezett. A perbeli jogvita kapcsán a tartozásátvállalás, a tartozáselismerés és a tartozáselvállalás fogalmi tisztázására volt szükség. A Kúria ezért annyiban pontosítja a jogerős ítélet indokolását, hogy a tartozásátvállalás hiányának jogi következménye nem a főkötelezett társaság helyetti kötelezettségvállalás.
[14] Az a rendelkezésre álló adatok alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy az alperes 2009. június 23-án természetes személyként vállalt kötelezettséget a Kft. felperes felé fennálló tartozásának megfizetésére. Habár a másodfokú bíróság által is idézett bírói gyakorlat (BH 1998.481.) szerződéses jogviszony hiányában is lehetővé teszi valamely kötelezettség fennállásának kinyilvánítását, és ez a nyilatkozat a Ptk. 242. §-ában szabályozott tartozáselismeréshez legközelebb álló kötelezettségvállalás, valójában azonban – ahogyan arra az idézett eseti döntés indokolása is rámutatott – az ilyen kötelezettségvállalás lényegi eleme, hogy az adós mellé, nem pedig helyette lép be kötelezettként a fizetési kötelezettséget vállaló, mintegy saját személyében is felelősséget vállalva a fennálló tartozás jövőbeni kiegyenlítéséért.
[15] A korábbi magyar magánjogban létezett az ún. „absztrakt tartozáselismerés”, amikor a tartozás elismerése függetlenedett a korábbi jogalaptól, a tartozáselismerés önálló kötelezettségvállalásnak minősült. Az 1960. május 1. napján hatályba lépett Ptk. 242. § (1) bekezdése a tartozáselismerés jogintézménye tekintetében szakított ezzel a gyakorlattal, ugyanakkor a Ptk. hatálybalépését követően is fennmaradt a nováció és az új kötelezettségvállalást nem keletkeztető elismerő nyilatkozat megkülönböztetése (BH 2012.92.). Annak érdekében, hogy a tartozáselismerés és az „absztrakt tartozáselismerés” közötti, gyakorlatban felismerhető elkülönítés fennmaradjon, az értelmező bírói gyakorlat a hatályos jogszabályi környezet mellett is kialakította a tartozáselvállalás jogintézményét, aminek a lényege, hogy a nyilatkozó nem a kötelezett helyébe, hanem mellé lép kötelezettségvállaló nyilatkozatával, azaz a tartozáselvállalás eredményeként az eredeti kötelezett és a tartozáselvállaló együtt válik a jogviszony jogosultja felé kötelezetté. Tekintettel arra, hogy a Ptk. 200. § (1) bekezdése lehetővé teszi típuskényszertől függetlenül egyező akaratnyilvánításokkal nem nevesített szerződések megkötését is, így – habár a tartozáselvállalás jogintézményét a Ptk. nem szabályozta – ez nem zárta ki a felek között ilyen tartalmú megállapodás létrejöttét még akkor sem, ha a szerződő felek megállapodásuk helyes jogi minősíté-sével nem voltak tisztában (Kúria Pfv. V. 20.668/2013/5.).
[16] A fentiekből következik, hogy amennyiben az ügyletkötő felek akarata nem irányul az eredeti kötelezett helyett új kötelezett jogviszonyba állítására (tartozásátvállalás), és nem az eredeti kötelezett fennálló tartozásának eredeti kötelezett általi írásbeli megerősítésére kerül sor (klasszikus tartozáselismerés), nincs akadálya annak, hogy a tartozáselvállalással a kötelemben eredetileg nem szereplő kötelezett úgy vállaljon saját személyében teljesítéséért való felelősséget, hogy ez ne érintse az alapjogviszony kötelezetti pozícióját. E jogi konstrukció lényege, hogy ha az alperes a szerződésben maga is fizetési kötelezettséget vállalt, az eredeti kötelezett Kft. pusztán e nyilatkozattal a kötelemből nem szabadult.
[17] A tartozáselvállalás eredményeként az eredeti kötelezett és a tartozást elvállaló személy között kötelezetti egyetemlegesség jött létre a felperessel szemben fennálló tartozás megfizetésére. Az egyetemleges kötelezettség következtében a Ptk. 337. § (1) bekezdése értelmében minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik, de amennyiben bármelyikük teljesít, vagy részéről elszámolás alapját képező tevékenység végzése történik, úgy a kötelezettség vagy annak egy része beszámítással megszünteti a jogosulttal szemben a többiek kötelezettségét is. A kötelezetti egyetemlegesség lényege, hogy ilyenkor csak egy tartozás áll fenn, ez az egy tartozás azonban a jogosulttal szemben a kötelezettek belső jogviszonyától független, valamennyi kötelezett saját tartozásának minősül. Ezért a Kft. felszámolás alá kerülése és megszűnése, illetve az a körülmény, hogy a Kft.-vel szemben folyamatban volt felszámolási eljárásban a felperes nem jelentett be hitelezői igényt, a felperesi követelés alperessel szemben való érvényesíthetőségét nem érinti (Kúria Pfv. VII. 22.148/2010/6.).
[18] Mindezekre figyelemmel a bíróság érdemben helyes döntésével a beszámítás megfelelő elvégzését követően jogszerűen marasztalta az alperest a felperes felé még fennálló tartozás megfizetésére. A Kúria ezért a jogerős ítéletet az indokolás részbeni módosításával és pontosításával hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 21.358/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás