PÜ BH 2015/33
PÜ BH 2015/33
2015.02.01.
I. A fedezetelvonás fennállását a felperes által támadott szerződés megkötésének időpontjára nézve kell vizsgálni.
II. Ha az egyetemlegesség ellenére a felperes több adóstárs ellen fellép, ugyanazon követelés teljes fedezetét nem követelheti mindegyik adóstól külön-külön [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 203. §].
[1] A felperes mint hitelező és az I. r. alperes mint adós 2008. július 14-én kölcsönszerződést kötöttek, amelynek alapján a felperes 100 000 000 forint kölcsönt bocsátott az I. r. alperes rendelkezésére. A kölcsön biztosítására a felek jelzálogjogot alapítottak az I. r. alperes Budapest II. kerületi ingatlanán. Az I. r. alperes a kölcsön törlesztőrészleteit nem fizette a kölcsönszerződésben foglaltak szerint, ezért ellene végrehajtás indult.
[2] Az I. r. alperes 2011. március 30-án kelt ajándékozási szerződésekkel a II. r. alperesre, a gyermekére ruházta át egy balatoni belterületi ingatlan 70/208 tulajdoni illetőségét, egy Budapest I. kerületi ingatlan 7/16 tulajdoni illetőségét, továbbá egy Budapest III. kerületi ingatlan 1/2 tulajdoni illetőségét. 2011. május 28-án újabb ajándékozási szerződést kötött a II. r. alperessel egy Budapest XII. kerületi ingatlan 1800/8001 tulajdoni illetősége vonatkozásában. Az ajándékozási szerződések alapján a földhivatal a II. r. alperes tulajdonjogát bejegyezte az ingatlan-nyilvántartásba.
[3] A felperes keresetében elsődlegesen az ajándékozási szerződések érvénytelenségének megállapítását és a szerződéskötések előtti ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállítását kérte. Előadta, hogy az ajándékozási szerződések színleltek voltak, így azok a Ptk. 207. § (6) bekezdése alapján semmisek. Érvénytelenségi okként azt jelölte meg, hogy a kiskorú II. r. alperes törvényes képviselőjének szerződési nyilatkozatához a gyámhatóság jóváhagyását nem szerezték be, amelyre a Ptk. 13. § (1) bekezdése alapján szükség lett volna. Másodlagos kérelme arra irányult, hogy a bíróság a szerződések fedezetelvonó jellege miatt a vele szemben való hatálytalanságot állapítsa meg a Ptk. 203. § (1) bekezdésére alapítottan és a II. r. alperes tűrje, hogy a felperes az I. r. alperessel szemben fennálló követelését az ajándékozási szerződésekkel átruházott tulajdoni illetőségekből kielégíthesse.
[4] Az I. r. alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta, hogy elvonták volna az ajándékozási szerződések a felperes követelésének kielégítési alapját. Hivatkozott arra, hogy a jelzálogjoggal terhelt ingatlan értéke meghaladja a felperes követelésének összegét, így ebből teljes kielégítést kaphat.
[5] A II. r. alperes a Budapest I. kerületi ingatlan 7/16 tulajdoni illetősége vonatkozásában kérte a kereset elutasítását. Előadta, hogy életvitelszerűen ebben az ingatlanban él.
[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I. és II. r. alperesek között a Budapest I. kerületi ingatlan 7/16 tulajdoni illetőségére vonatkozó szerződés kivételével az I. és II. r. alperesek között létrejött ajándékozási szerződések semmisek, így megkereste a földhivatalt a II. r. alperes tulajdonjogának törlése és az I. r. alperes tulajdonjogának visszajegyzése iránt. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az ajándékozási szerződések érvényességéhez a Ptk. 13. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a gyámhatóság jóváhagyására lett volna szükség. Utalt arra, hogy az ajándékozási szerződések érvényességük esetén egyébként fedezetelvonó szerződéseknek minősülnének. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a felperes követelésének biztosítására jelzálogjoggal terhelt ingatlan értéke ma már alacsonyabb a felperesi követelés összegénél. Az ajándékozási szerződések megkötése után pedig az I. r. alperesnek nem maradt olyan vagyona, amiből a felperes kielégítést kereshetne.
[7] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését helybenhagyta. A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, a jogi indokolásával azonban nem teljesen értett egyet. A másodfokú bíróság az ügyet a felperes fellebbezése és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta el. A felperes fellebbezési kérelme kizárólag arra irányult, hogy az elsőfokú bíróság által elutasított keresettel érintett ingatlan vonatkozásában is állapítsa meg a bíróság az ajándékozási szerződés fedezetelvonó jellegét és a felperessel szembeni hatálytalanságát, illetve rendelje el ennek jogkövetkezményei alkalmazását.
[8] A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a Ptk. 203. § (1) bekezdése alapján a szerződés fedezetelvonó jellegét akkor lehet megállapítani, ha a szerződés harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonja. A másodfokú bíróság hivatkozott a Kúria 1/2011. (VI. 15.) PK véleményének 4. pontjában foglaltakra, miszerint vizsgálni kell, hogy a kötelezett egyéb vagyona fedezetet nyújt-e a jogosult követelésére. A szerződés megkötésének időpontjára nézve azt kell tehát vizsgálni, hogy az ajándékozási szerződés megkötésének időpontjában, 2011. március 30-án az I. r. alperes vagyona fedezetet nyújtott-e a felperes ugyanezen napon fennálló követelésének kielégítésére. A végrehajtási iratokból megállapítható volt, hogy 2011 áprilisában a felperesi követelés 178 736 029 forint volt. A szerződéskötéskor nyilvánvalóan ez az összeg valamivel kevesebb lehetett. A Budapest II. kerületi ingatlan végrehajtási eljárásban megállapított kikiáltási ára ugyancsak az ajándékozási szerződés megkötéséhez közeleső időpontban 147 300 000 forint volt. A fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett rendelkezések alapján a felperes követelésére fedezetet nyújt az I. r. alperes tulajdonába visszakerült többi ingatlan is. Ezek értéke a végrehajtás alá vont ingatlannal együtt 188 300 000 forint, így a fellebbezési eljárásban vitássá tett ajándékozási szerződés megkötésének időpontjában a felperes teljes kielégítésére fedezet állt rendelkezésre. Így az elsőfokú bíróság által figyelmen kívül hagyott ingatlan vonatkozásában a másodfokú bíróság szerint fedezetelvonás nem állapítható meg.
[9] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Ebben a másodfokú bíróság jogszabálysértő ítéletének hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát kérte. Másodlagosan kérte, hogy az ítéletek hatályon kívül helyezésével a bíróság az első, illetve a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítsa. A felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértően állapította meg, hogy elegendő fedezet áll rendelkezésre a II. r. alperes által lakott ingatlan figyelmen kívül hagyása esetén is. A másodfokú bíróság ugyanis nem vette figyelembe azokat a terheket, amelyek az ingatlanhányadokat terhelik és amelyek értékcsökkentő hatásúak. Így a Budapest III. kerületi ingatlanon 30 000 000 forint és járulékai erejéig jelzálogjog van bejegyezve, a Budapest XII. kerületi ingatlant átjárási szolgalmi jog és özvegyi jog terheli, a balatoni ingatlanra pedig szintén özvegyi jog van bejegyezve. A bíróság által figyelembe vett értékbecslések per-, igény- és tehermentes tulajdoni viszonyokat feltételeznek. A terhek levonása után az állapítható meg, hogy a fedezet összértéke 168 100 000 forint, tehát nem éri el a felperesnek az ajándékozási szerződés megkötésekor fennálló 178 736 029 forint összegű követelését. Emellett azt is figyelembe kell venni, hogy a felperes kizárólag végrehajtás útján kereshet kielégítést és ez az értékesítés jellemzően nem a forgalmi értéken történik, hanem a forgalmi érték 40-50%-ánál alacsonyabb összegen. Emellett a közös tulajdon is értékcsökkentő tényezőnek számít.
[10] A felperes szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértően nem értékelte az elsőfokú bíróság ítéletében foglalt ellentmondásokat, ugyanis az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az ajándékozási szerződésekhez érvényességi feltétel lett volna a gyámhatóság hozzájárulása, de ezt a II. r. alperes által lakott ingatlan vonatkozásában figyelmen kívül hagyta és ezen ajándékozási szerződés semmisségét mégsem állapította meg. Ebből következik, hogy sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozott.
[11] A felülvizsgálati kérelmet a Kúria az alábbiak szerint nem találta alaposnak.
[12] A felperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan utalt az elsőfokú ítélet jogi indokolásának ellentmondásosságára. A másodfokú bíróság azonban az elsőfokú ítélet elleni fellebbezést a törvényben foglalt kivételekkel a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között bírálhatja el [Pp. 247. § (2) bek. és 253. § (3) bek.]. Fellebbezési kérelem hiányában tehát azzal a kérdéssel, hogy az elsőfokú bíróság a perbeli szerződések jelentős részének érvénytelenségét állapította meg, a másodfokú bíróság nem foglalkozhatott.
[13] Az elsőfokú bíróság helytelenül értelmezte a Ptk. 13. §-ában foglaltakat. E rendelkezéseket összevetve a 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 25. §-ában foglaltakkal, egyértelműen megállapítható, hogy abban az esetben, ha a kiskorú ellenérték nélkül tulajdonjogot szerez, a gyámhatóság hozzájárulására nincs szükség. Ez okból a Budapest I. kerületi ingatlanra kötött ajándékozási szerződés nem érvénytelen.
[14] A másodfokú bíróság a felperesnek a fedezetelvonásra vonatkozó fellebbezési kérelmét azért nem találta megalapozottnak, mert álláspontja szerint a szerződéskötéskor a felperes részére rendelkezésre álló fedezet a II. r. alperes tulajdonába került ingatlanhányad nélkül is biztosította a felperes követelésének kielégítését. Helyesen utalt a fedezetelvonó szerződés egyes jogalkalmazási kérdéseiről szóló 1/2011. (VI. 15.) PK vélemény 4. pontjára, amely szerint a kielégítési alap elvonásának tényét a fedezetelvonó szerződés megkötésének időpontjára vonatkozóan kell vizsgálni. A PK vélemény szerint a fedezetelvonás megállapíthatóságának előfeltétele annak vizsgálata is, hogy a kötelezett egyéb vagyona fedezetet nyújt-e a jogosult követelésére.
[15] A felperes a felülvizsgálati kérelmében az ingatlanok jelenleg várható értékesítési lehetőségei alapján állítja, hogy a II. r. alperes ingatlanhányada nélkül a követelésére nem áll rendelkezésre megfelelő fedezet. A fedezetelvonó szerződések megítélése körében ez a fajta megközelítés teljes jogbizonytalansághoz vezetne, mert a jelentős értékű ingatlanfedezetet nyújtó adós a többi ingatlanával sem rendelkezhetne szabadon, amíg a tartozása fennáll. Arra kellene gondolnia, hogy a fedezeti ingatlan esetleg megsemmisül vagy értékét veszti és így a felperes követelésének mégsem lesz elegendő fedezete, emiatt az összes többi vagyonát folyamatosan, esetleg évekig „készenlétben” kellene tartania annak érdekében, hogy a felperes követelése ilyen esetben is kielégíthető legyen.
[16] A Kúria álláspontja szerint, ha a szerződéskötéskor a követelés fedezete rendelkezésre áll, az adós a többi vagyontárgyával szabadon rendelkezhet. Ettől független kérdés az, hogy ha a fedezet később megsemmisül vagy az értéke csökken, az adósnak minden még akkor rendelkezésre álló vagyontárgyával helyt kell állnia a követelés kielégítéséért. Ez az utóbb kialakult helyzet az általa jóhiszeműen korábban kötött ügyleteket utólagosan nem teszi fedezetelvonóvá.
[17] A jelen ügyben is – ahogy arra a másodfokú bíróság helyesen rámutatott – azt kell vizsgálni, hogy abban az időpontban, amikor a II. r. alperes ajándékozási szerződéssel az I. r. alperestől a perbeli vitatott ingatlanhányadot megszerezte, a felperes követelésére a kellő fedezet az I. r. alperes vagyonában rendelkezésre állt-e. A peradatokból egyértelműen megállapítható, hogy a jelzálogszerződés megkötésekor, 2008. július 14-én az I. r. alperes által fedezetül adott, jelzálogjoggal terhelt ingatlan értéke közel a kétszerese volt a kölcsön 100 millió forintos összegének. Az I. r. és a II. r. alperesek között létrejött ingatlan ajándékozási szerződés megkötésekor (2011. március 30.) az I. r. alperes komoly vevővel folytatott tárgyalásokat a fedezetül adott ingatlan értékesítésére, amelyet a felperes is támogatott. A 2011. július 12-én kelt felperesi nyilatkozat szerint a tervezett vételár (150 000 000 forint) részére történő kifizetése esetén a felperes az I. r. alperes valamennyi tartozását (tőke, kamat, késedelmi kamat) kiegyenlítettnek tekintette volna és a jelzálogjog törléséhez szükséges nyilatkozatot a jóváírást követő öt munkanapon belül kiadni vállalta. 2011. július 18. napján létre is jött az ingatlan-adásvételi szerződés, amelyben a vevő vállalta, hogy a 150 000 000 forint teljes vételárat a felperes részére fizeti meg. Az I. és II. r. alperesek közötti ajándékozási szerződés megkötésekor tehát az I. r. alperes jelzálogjoggal terhelt ingatlana a felperes követelésére megfelelő és elegendő fedezet volt.
[18] Sajnálatos körülmény, hogy az adásvételi szerződés mégsem ment teljesedésbe, ezáltal a felperes követelése a kamatok és a költségek miatt értelemszerűen fokozatosan növekedett. Ezek a később bekövetkezett körülmények azonban a szerződéskötés időpontjára nézve utólagosan nem teszik az adott szerződést fedezetelvonó jellegűvé, még akkor sem, ha a felperes jelenlegi teljes követelésének kielégítéséhez ezen ingatlanhányad értéke is szükséges lenne.
[19] A Kúria álláspontja szerint a jelen ügyben az I. r. alperes által a gyermeke részére az általa lakott ingatlan bizonyos hányadának átruházására vonatkozó ajándékozási szerződés fedezetelvonó jellegének elemzése körében fontos annak vizsgálata is, hogy a felperes követelésére milyen más fedezet áll rendelkezésre. A kötelezettek egyetemlegessége a Ptk. 334. § (2) bekezdése értelmében azt jelenti, hogy a teljesítés bármelyik kötelezettől vagy valamennyiüktől követelhető.
[20] A jelen ügyben a kölcsönszerződésből megállapítható, hogy az I. r. alperesnek adóstársa a perben nem álló felesége is. A felperes az egyetemlegességre tekintettel a kifejtettek alapján megteheti, hogy csak az egyik kötelezettel szemben érvényesíti a teljes követelést. Ebben az esetben az említett PK-vélemény 4. pontja értelmében a perben álló kötelezett vagyonát kell vizsgálni abból a szempontból, hogy elegendő fedezetet nyújt-e a jogosult teljes követelésére.
[21] Abban az esetben, ha a hitelező az adóstárssal szemben is érvényesíti a követelését, ezt a körülményt is figyelembe kell venni a perben álló adós által kötött szerződések fedezetelvonó jellegének megítélése körében. Rendkívül méltánytalan lenne ugyanis az, ha a hitelező az adóstársakat ugyanazon követelés külön-külön történő teljes fedezetének biztosítására kérné kötelezni és emiatt az egyes adóstársak által kötött jogügyletek fedezetelvonó jellegét kellene megállapítani. A hitelezőnek ugyanis arra az egyetemlegesség alapján sincs lehetősége, hogy a követelésének többszörös teljes fedezetét kérje az adósok által kötött szerződések vele szemben való hatálytalanságának megállapítására irányuló keresetekkel.
[22] Miután a jogerős ítélet azt állapította meg, hogy az I. és II. r. alperesek között létrejött ajándékozási szerződés nem fedezetelvonó, a jogerős ítélet nem jogszabálysértő és ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. VI. 21.745/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás