PÜ BH 2015/331
PÜ BH 2015/331
2015.12.01.
I. A földhivatal a változási vázrajz záradékolása előtt helyszíni ellenőrzésre köteles.
II. A kiigazítás iránti per felperese aktív perbeli legitimációjának nem feltétele, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joggal rendelkezzen [1997. évi CXLI. tv. (Inytv.) 62. § (1) bek. d) pont, 1996. évi LXXVI. tv. 13. § (2)–(3) bek., MÉM Földügyi és Térképészeti Hivatal F2 Szabályzata 4.1.02. pont].
[1] Az I-II. rendű felperesek termelőszövetkezeti vagyonnevesítési eljárás eredményeként, a jogosult-társakkal kötött egyezség alapján szerezték meg a 0612/26 hrsz.-ú ingatlanból kialakított 0612/35 hrsz.-ú ingatlan tulajdonjogát 1580-1541/3418 arányban, míg az ingatlan 158/3418 tulajdoni hányada T. D.-né tulajdonába került. Utóbbi tulajdonos jogutódai az I. rendű felperes és a III-VII. rendű felperesek. A szomszédos 0612/37 számú ingatlan a II. rendű alperes tulajdona, aki azt a per folyamán elhunyt I. rendű alperestől vásárolta.
[2] Az I-II. rendű felperesek erdő telepítését tervezték, ezért még a földkiadó bizottság határozatának meghozatala előtt elkészíttették a kiosztással érintett 0612/26 területre vonatkozó kiosztási földkönyvet és vázrajzot, majd a tervezett erdő helyét. A földmérő azonban a terület kelet-nyugati oldalhatárait a vázrajzhoz képest részben tévesen, keleti irányban eltolódva tűzte ki. Ennek eredményeként az I-II. rendű felperesek által a kitűzésnek megfelelően, 1995-től 1996 tavaszáig telepített erdő 2 ha 4275 m2 területen a később kialakított 0612/37 hrsz.-ú, jelenleg a II. rendű alperes tulajdonában álló ingatlan területén helyezkedik el. Az I-II. rendű felperesek által végzett telepítés határvonalához igazodva 1997-ben a VIII-IX. rendű felperesek – a későbbi 0612/34 hrsz.-ú ingatlan tulajdonosai – szintén erdőt telepítettek, amely az eltolódás folytán 1 ha 9550 m2 területen az I-II. rendű felperesek tulajdonába került 0612/35 hrsz.-ú ingatlant foglalja el.
[3] A termelőszövetkezet által részaránytulajdon kiadása céljára kijelölt 0612/26 hrsz.-ú földrészlet megosztásának átvezetésére nem az I-II. rendű felperesek által beszerzett, hanem a földkiadó bizottság által utóbb megrendelt, az I-II. rendű felperesek tulajdonába kerülő ingatlan helyét eltérően feltüntető 1996. július 23-i, földhivatali záradékkal augusztus 22-én ellátott vázrajz alapján, 1997. március 7-i ranghellyel került sor. A bejegyzés eredményeként 0612/27 hrsz. alatt szántó, 0612/28 hrsz. alatt erdő, míg 0612/29 hrsz.-on legelő ingatlanok jöttek létre. Az így kialakított ingatlanokból keletkeztek utóbb a 0612/30-37 hrsz.-ú szántó ingatlanok (a 0612/27 hrsz. ingatlanból), illetve a 0612/36-39 hrsz.-ú legelő ingatlanok (a 0612/29 hrsz. ingatlanból), melyeket a földhivatal 1997. december 10-i, illetve 2000. július 26-i ranghellyel vezetett át az ingatlan-nyilvántartáson.
[4] Az I-II. rendű felperesek 1998-ban, az általuk művelési ág változásának átvezetése iránt indított eljárásban szereztek tudomást arról, hogy az elvégzett erdősítés területe nem esik egybe a tulajdonukba került 0612/35 hrsz.-ú ingatlannal, a térképi állapotnak a tényleges használati, birtoklási viszonyokhoz történő igazítására irányuló kezdeményezésük azonban – az akkori tulajdonos I. rendű alperes hozzájárulásának hiányában – nem vezetett eredményre.
[5] Az I-II. rendű felperesek ezt követően a földhivataltól kérték az ingatlan-nyilvántartási térkép természetbeni használatnak megfelelő kiigazítását, a földhivatal azonban a kérelmet – többszöri hatályon kívül helyezést követően meghozott – határozatával elutasította. Az I-II. rendű felpereseknek a jogerős földhivatali határozat ellen benyújtott keresetét ugyancsak elutasította és ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felülvizsgálni kért földhivatali határozat előzményét képező jogerős határozatok, valamint az azt megelőző közigazgatási eljárás bírói felülvizsgálatára nincs lehetőség, így azt sem vizsgálhatta, hogy sérült-e a földhivatali rangsor elve a munkarészek elbírálásakor.
[6] A közigazgatási eljárással párhuzamosan az I. rendű alperes 2001. január 24-én az I. rendű felperes ellen használati díj és kártérítés megfizetése iránt pert indított az I. rendű felperes által az ingatlan-nyilvántartási adatoknak nem megfelelően végzett erdőtelepítésben megnyilvánuló túlhasználat miatt. A perben az I. rendű felperes viszontkeresettel élt annak megállapítása iránt, hogy a helyes telekhatár az általa birtokolt területnek megfelelően húzódik és kérte tulajdonjoga ezzel egyező megállapítását. A bíróság a pert a viszontkereset vonatkozásában végzéssel megszüntette, és utalt arra, hogy az I. rendű felperes az igényét külön perben érvényesítheti. Az I. rendű felperes által ezt követően megindított jelen per jogerős befejezéséig az I. rendű alperes által indított pert a bíróság a 2009. június 25-én meghozott végzésével felfüggesztette.
[7] Az I. rendű alperes 2008. június 18-án a tulajdonában álló 0612/37 és 0612/38 hrsz.-ú ingatlanokat a II. rendű alperesnek adta el, akivel szemben a felperesek keresetüket az I. rendű alperessel szemben előterjesztett keresettel egyezően adták elő: az ingatlan-nyilvántartási térképnek a természetbeni használati viszonyokkal egyező kiigazítását kérték az általuk, illetve a III-VII. rendű felperesek jogelődje által elvégzett erdőtelepítési határvonalnak megfelelően, lényegében a 0612/35 hrsz.-ú ingatlan oldalhatárainak keleti irányban, a 0612/37 hrsz.-ú ingatlan területére történő áthelyezése útján.
[8] Álláspontjuk szerint sem az eredeti 0612/26 hrsz.-ú ingatlan megosztása, sem az ezt követően 0612/27-29 helyrajzi számozással létrehozott ingatlanok további megosztása nem felelt meg a jogszabályoknak. Az első fokon eljárt földhivatal megsértette a rangsor elvét, azzal, hogy az általuk korábban benyújtott kérelem ellenére a később keletkezett változási vázrajzot és a hozzá tartozó kérelmet bírálta el. Kifogásolták, hogy az első megosztás alapjául szolgáló vázrajz az általuk telepített erdőt „megosztotta” a 0612/27 és a 0612/29 hrsz.-ú területek között, a 8 ha 3933 m2 terjedelemben beerdősített területet pedig szántóföld helyett legelővé „manipulálta”. Hangsúlyozták: mind az eljáró földmérőnek, mind a földkiadó bizottság elnökének észlelnie kellett volna a 8 ha-t meghaladó terjedelmű erdőtelepítést, és azt is, hogy annak határai nem egyeznek meg a vázrajz határvonalaival. Keresetükben további kifogásokat is előterjesztettek a földkiadó bizottság működésével kapcsolatban, amelyek álláspontjuk szerint kihatottak az I. rendű alperes – a földkiadó bizottság elnökének a fia – tulajdonszerzésére.
[9] Az I. rendű alperes halálára figyelemmel perbe vont jogutódok – a III-VII. rendű alperesek – a kereset elutasítását kérték. Érvelésük szerint a részarány-kiadás esetleges hibái polgári perben már nem vizsgálhatók.
[10] A II. rendű alperes is a kereset elutasítását kérte. Megítélése szerint a földhivatal nem hibázott, a terület határainak kiigazítása tárgyában a közigazgatási perben eljárt bíróság már jogerős döntést hozott, ezért a keresetet „ítélt dolog"-ra hivatkozással is elutasítani kérte.
[11] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítélete indokolásában rámutatott: az ítélt dolog Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt feltételei az adott esetben nem állnak fenn, az egyébként sem a kereset érdemi, hanem a keresetlevél hivatalból történő elutasítását vagy a per megszüntetését eredményezi.
[12] A kereset érdemét illetően az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 62. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltakra, valamint a Legfelsőbb Bíróság PK 265. számú állásfoglalása II. pontjának rendelkezéseire figyelemmel kifejtette: a kiigazítási kereset alapja az ingatlan-nyilvántartási hatóságnak a bejegyzés során vétett hibája lehet.
[13] Az adott esetben a felperesek által sérelmezett ingatlan-nyilvántartási állapot a részaránykiadás eredményeként jött létre, amelynek részletes szabályait és az igénybe vehető jogorvoslatokat külön törvény: a földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény (Fkbtv.) tartalmazta. Az esetleges eljárási szabálysértések ezért az e törvény által felállított különleges fórumrendszer igénybevételével orvosolhatók, a kiigazítási per tárgya pedig csak az lehet, hogy a földhivatal a tulajdonjog megszerzése alapjául szolgáló változási vázrajz adatait helytállóan vezette-e át az ingatlan-nyilvántartási térképen vagy sem. A perben véleményt adó szakértő megállapította, hogy ezt a tevékenységet a földhivatal hibátlanul végezte, a be nem nyújtott vázrajz átvezetése pedig nem kérhető számon. Mindezeknek megfelelően az elsőfokú bíróság a földkiadó bizottság működésével kapcsolatban felhozott kifogásokat érdektelennek találta. Az a körülmény, hogy a 0612/26 hrsz.-ú ingatlan első alkalommal történt megosztásakor a természetbeni állapot az I-II. rendű felperesek által telepített erdő terjedelme miatt már nem felelt meg a bejegyzés alapjául szolgáló vázrajznak, nem jelenti, hogy a földhivatal a vázrajz adatainak átvezetésekor szakmai hibát vétett.
[14] Utalt arra: a felperesek a hatályos ingatlan-nyilvántartási térkép hibáját nem igazolták, és maguk is elismerték, hogy az erdőtelepítés során nem csupán a megosztás alapjául szolgáló vázrajz, de az eredeti ingatlan belső alrészleti határaitól is eltértek. A telepített erdő keleti határával egyetlen korabeli vázrajz, így az I-II. rendű felperesek által felhasznált, az L. Bt. által készített kiosztási földkönyv és vázrajz adatai sem esnek egybe; annak pedig, hogy a vázrajzot készítő cég két eltérő tartalmú vázrajzot is készített, azért nincs jelentősége, mert az érintett keleti határvonal nyomvonala mindkét vázrajzon azonos.
[15] Megállapította: a térképi és a természetbeni állapotok közötti különbség csak kisebb mértékben származik abból, hogy a felperesek által vitatott vázrajz képezte a földhivatali eljárás alapját, az nagyobbrészt annak az eredménye, hogy az I-II. rendű felperesek által felkért földmérő a helyszíni kitűzés alkalmával az L. Bt. által készített vázrajztól is jelentősen eltért. Mindezek alapján a kereset teljesítése mellett csak a felperesek által előadott gazdálkodási szempontok szólnak, jogi indoka azonban az ingatlan-nyilvántartási térkép kiigazításának nincs.
[16] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Ítélete indokolásában utalt arra: a földhivatali eljárást megelőző közigazgatási eljárás a kiigazítási per bírósága által nem vizsgálható felül. Rámutatott: a felperesek az Inytv. vonatkozó rendelkezése által feltételül szabott földhivatali tévedésre, amely korábban szerzett joguk elvonását, a tulajdonjoguk sérelmét jelentette, nem hivatkoztak, a földkiadó bizottság eljárását megelőzően dologi jogi jogosultsággal nem is rendelkeztek. A részaránytulajdon kiadása során érvényesülő ellentétes érdekeik pedig a kiigazítást nem alapozzák meg.
[17] A jogerős ítélettel szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelmükben az I-II. rendű felperesek annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérték. Kihangsúlyozták: a tulajdoni arányokat a megyei földművelésügyi hivatal az érdekeltek egyezsége alapján állapította meg, a földhivatal pedig ennek megfelelően jegyezte azt be 1997. december 10-én. A határozat a felperesek érdekeinek megfelelt, ezért jogorvoslatra nem volt szükség. Arról azonban, hogy mit tartalmaz a vázrajz alapján elkészített térkép, senkinek, így a felpereseknek sem volt tudomásuk. A térkép és a tényleges használat közötti eltérésről csak az erdősítés befejező időszakában eljáró földmérőtől szereztek tudomást, majd e tényt a művelési ág megváltoztatása iránti kérelmük ügyében eljáró földhivatal is megerősítette. Ilyen körülmények között lehetőségük sem volt arra, hogy a tévesen elkészült vázrajz és az azon alapuló térkép miatt jogorvoslattal éljenek.
[18] Nézetük szerint a kiigazítási per valamennyi törvényi előfeltételét teljesítették: bizonyították az ingatlan-nyilvántartási térkép hibáját, az emiatt őket ért, a földhivatal eljárásában nem orvosolható sérelmet.
[19] Mivel a másodfokú bíróság – eltérő jogi álláspontja miatt – nem foglalkozott az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésük érveivel, visszautaltak a fellebbezésükben előadottakra, különösen a MÉM Földügyi és Térképészeti Hivatala által kiadott, a földhivatal eljárásában kötelezően alkalmazandó szabályzat rendelkezéseire, amely a földhivatalnak a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 1996. évi LXXVI. törvény végrehajtásáról szóló 16/1997. (III. 5.) FM rendelet 26. és 27. §-aival összhangban álló helyszíni ellenőrzési kötelezettségét írja elő.
[20] Hangsúlyozták: a földhivatal nem tartott helyszíni szemlét, ezért nem észlelte, hogy a tényleges helyzet és a vázrajzi állapot eltér, és ezért nem tudta levonni ennek következményeit sem az általa lefolytatott eljárásban.
[21] Utaltak a perben kirendelt szakértő által megállapított szabálytalanságokra is: az erdősítési területet számukra kijelölő szakértő tévedésére, a 0612/26 hrsz.-ú ingatlan megosztása céljából készített megvalósulási vázrajzzal szembeni kifogásokra, és arra, hogy a vázrajz elkészítésekor az erdősítés már befejeződött, ezért azt ugyanúgy figyelembe kellett volna venni, mint ahogy a 0612/28 hrsz.-ú erdő területének változását figyelembe vették.
[22] Végül arra is hivatkoztak, hogy a földkiadó bizottság elnöke jobb tudomása ellenére igazolta aláírásával, hogy a megosztás a kérelemnek megfelel. Hangsúlyozták: a részükre kimért, általuk használatba vett terület erdősítése jóhiszeműen, a földkiadó bizottság egyetértésével történt.
[23] A Kúria az I-II. rendű felperesek felülvizsgálati kérelmét alaposnak ítélte a következők miatt.
[24] Az I-II. rendű felperesek felülvizsgálati kérelmüket anyagi jogi szabály, az Inytv. 62. § (1) bekezdése d) pontjában foglalt rendelkezések megsértésére, a földhivatalokra kötelező, a MÉM (FVM) Földügyi és Térképészeti Főosztálya által az egyes sajátos célú földmérési munkák végzéséről és az ezekkel kapcsolatos hatósági eljárások lefolytatásáról szóló szabályzat rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyására alapították.
[25] Az I-II. rendű felpereseknek az első- és másodfokú eljárásban előadott, hasonló tartalmú érvelésével kapcsolatban az eljárt bíróságok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a felpereseknek e kifogásukat a részaránykiadás alapjául szolgáló földkiadási eljárás jogorvoslati fórumrendszerén kellett volna előterjeszteniük, annak elmulasztása kizárja a kiigazítási igény bíróság általi vizsgálatát, és a felperesek keresete a kiigazítási perek azon követelményének sem felel meg, hogy bejegyzett joguk sérült, a felpereseknek valójában orvoslást igénylő sérelmük sincs.
[26] A rendelkezésre álló adatok alapján a Kúria álláspontja a következő: sajátos, speciális jogi szabályozással rendelkező helyzet, hogy meglévő ingatlan-nyilvántartási jószágtestből (0612/26 hrsz.) a földkiadó bizottság határozatával kerül sor az AK-értékben nyilvántartott, utóbb önálló ingatlanokként kialakított területek kiutalására. A földhivatal valóban e határozatoknak, valamint az általa záradékolt vázrajznak megfelelően vezette át az adatok változását a nyilvántartáson: az új, korábban a térképen sem szereplő ingatlanok kialakítását.
[27] A felülvizsgálattal élő felperesek azonban helytállóan hivatkoztak arra, hogy a földhivatal a bejegyzés alapjául szolgáló vázrajz záradékolásakor csak a területszámítási adatok és a helyrajzi számozás kontrollját végezte el a jogszabályoknak megfelelően, azt ugyanakkor, hogy a vázrajzban rögzített határvonal megegyezik-e a természetbeni állapottal, nem vizsgálta.
[28] A folyamatot irányító másik szerv, a földkiadó bizottság a folyamat során részben valóban hatósági feladatokat lát el: a nyilvántartott AK-értéknek megfelelő földterületet juttat a jogosult részére. Az aranykoronában – azaz hozamszámítás alapján – meghatározott jogosultság azonban csupán „absztrakt tulajdonjog": nem jelenti egy konkrét terület tulajdonát, csupán az aranykoronának megfelelő adottságú terület követelésére való jogosultságot.
[29] A per adatai, és a földkiadó bizottság határozata is utal a korábbi AK-egységet érintő jogosulti egyezségre, amely a kiadó határozat alapját képezte. A felperesek által felkért – a földkiadó bizottság részére is földmérő munkálatokat végző – földmérő is ennek megfelelően járt el. Az I-II. rendű felperesek a földmérő által – részben ugyan tévesen – kimért területet vették birtokba.
[30] Sem a földkiadó bizottság, sem a földhivatal bejegyző határozata nem tartalmazott az I-II. rendű felperesek tulajdonába kerülő 0612/35 hrsz.-ú ingatlannal kapcsolatban olyan adatot (a felperesek helytálló hivatkozása szerint a művelési ág feltüntetése is elmaradt), amelyből a felperesek az őket ért sérelemre – a természetbenitől eltérő határvonalak térképezésére – következtethettek, ezért csak utóbb, a jogorvoslati határidők lejártát követően szereztek tudomást arról, hogy a térképi és a természetbeni határok nem azonosak.
[31] Figyelemmel arra, hogy a részaránytulajdon kiadása során ingatlan-nyilvántartási „típusváltás” is történik – hiszen termelőszövetkezeti részaránytulajdonból önálló ingatlanok kialakítására kerül sor – valójában olyan ingatlanok térképi és műszaki adatait – közöttük új térképi határvonalat – kell rögzíteni, amelyek korábban nem léteztek, a felperesek ezért helytállóan hivatkoztak a MÉM Földügyi és Térképészeti Hivatala szabályzatában előírt helyszíni ellenőrzés kötelezettségére (MÉM Földügyi és Térképészeti Hivatal F2 Szabályzat 4.1.02. pont); ennek teljesítésével ugyanis a természetbeni és a térképi állapot közötti eltérések megelőzhetők.
[32] A Kúria kihangsúlyozza: e sajátos körülmények miatt nem mellőzhető az önálló ingatlanok kialakításában részes hatóságok (a földkiadó bizottság és a földhivatal) aktív együttműködése, a földhivatal eljárása nem lehet mechanikus, nem szorítkozhat a földkiadó bizottsági határozat gépies, sablonszerű végrehajtására. A földkiadó bizottság által kiutalt tulajdoni hányadok szerinti megosztási eljárásokban – tekintve, hogy a bejegyzéshez a földhivatal által záradékolt vázrajz szükséges –, a földhivatalt terhelik az I-II. rendű felperesek által hivatkozott szabályzat rendelkezései, amelyek záradékolás előtt a munkarészek helyszíni ellenőrzésének kötelezettségét is előírják.
[33] Utal arra a Kúria, hogy e rendelkezések összecsengenek a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 1996. évi LXXVI. törvény 13. § (2) bekezdésében hasonló helyzetre előírt kötelezettséggel, amely szerint a földrészlet határvonalának megállapításakor figyelemmel kell lenni az elhatárolás során készült munkarészekre, a hatályos térképi ábrázolásra, az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésekre, a természetben megjelölt állapotra, és ha nem ütközik jogszabályba vagy hatósági határozatba, a felek akaratára. A (3) bekezdés értelmében pedig a természetbeni állapotot kell mérni és térképezni, ha a (2) bekezdés szerint a határvonal nem állapítható meg.
[34] Az adott esetben nincs arra vonatkozó adat, hogy a felperesek által megállapítani kért határvonal jogszabályt sért, és a hatósági (földkiadó bizottsági) határozattal pedig e határvonal értelemszerűen sem lehet ellentétes, mivel a határozat az érdekeltek egyezségén alapul. Megjegyzi a Kúria: az alperesek azt sem vonták kétségbe, hogy a felperesek birtokba lépése az érdekeltek tudomásával történt. A jogosultak egyezségének alapulvételével – a kezdeti téves felmérésből adódó eltéréssel – kialakult természetbeni állapot olyan tény, amelytől a perben eltekinteni nem lehet, jogi következményeit az irányadó szabályoknak megfelelően kell figyelembe venni.
[35] A perben beszerzett, nem teljesen egyértelmű szakvéleményekből kitűnően ugyanakkor az is tény, hogy a telekalakítások megkezdésekor e természetbeni határok – az I-II. rendű felperesek erdőtelepítésére, mint „természetes határra” tekintettel – eltértek a földhivatal által térképezett határoktól. Erről az eltérésről azonban a földhivatal nem szerzett tudomást, mert a szabályzat alapján rá háruló helyszíni ellenőrzési kötelezettséget elmulasztotta. Helytállóan utaltak az I-II. r. felperesek arra, hogy a földrészlet határvonalának megállapításakor – az adott esetben az újonnan létrejövő ingatlanok határainak térképezésekor – figyelemmel kellett volna lenni a földhivatal által záradékolt vázrajzban foglaltaktól különböző természetbeni állapotra.
[36] A felperesek ún. aktív, a másodfokú bíróság által nemlegesen megítélt perbeli legitimációját illetően a Kúria rámutat: téves álláspont, hogy a kiigazítási per felperesének az ingatlanra bejegyzett jogosultsággal kell rendelkeznie és ennek hiánya a felperesek esetében a legitimációt kizáró ok. Ilyen feltételt csak a törlési perek egyik típusánál [Inytv. 62. § (1) bekezdés a) pont aa) alpont] támaszt a törvény. A kiigazítási perek két csoportjának megnevezése – pótlási és kijavítási perek – ezzel szemben önmagában utal arra, hogy a keresetindítási jogosultságot a jog bejegyzésének hiánya is megalapozza, az esetek nagy részében a jogosultak épp a földhivatal mulasztása miatt indítanak pert.
[37] A kifejtettek értelmében a bejegyzett jog hiánya az ingatlan-nyilvántartási perek e csoportjánál az igény-érvényesítésnek nem akadálya, a jogosultnak csupán a földhivatali bejegyzéssel okozati összefüggésben álló sérelmet kell igazolnia és azt, hogy a sérelem a földhivatal eljárásában nem orvosolható [Inytv. 62. § (1) bekezdés d) pont]. A felperesek sérelme azáltal, hogy az alperesekkel szomszédos telekhatár az általuk telepített erdőterületen található, bekövetkezett, és a földhivatali orvosolhatóság hiánya is megállapítható, mivel a földhivatal – eltérő jogi álláspontot elfoglalva – jogerősen elutasította a felperesek kérelmét.
[38] Mindezek értelmében a felperesek kiigazítási igénye érdemi elbírálásának a polgári peres eljárásban nincs akadálya, nem valósultak meg a res iudicata tényállási elemei sem az elsőfokú bíróság által helytállóan kifejtett okok miatt.
[39] Az eljárt bíróságok helytállóan mutattak rá arra, hogy a kiigazítási per bírósága a földhivatali eljárást megelőző közigazgatási eljárást, a közigazgatási határozatot nem vizsgálhatja felül. Az adott esetben azonban a földkiadó bizottság és a földhivatal előzőekben kifejtett szoros együttműködésében nem a bizottsági határozat, hanem a földhivatal eljárása – annak a földhivatali eljárásban nem orvosolható hibája – képezi a per tárgyát, amely a felpereseket ért sérelemmel okozati összefüggésben áll.
[40] Az eljárt bíróságok az előzőek szerint tévesen ítélték jogszerűnek a földhivatal eljárását, a szabályzatban előírt helyszíni ellenőrzés elmulasztása ugyanis az iratok alapján megállapítható volt. A lehetőség a térképi és a tényleges helyzet összhangjának megteremtésére azonban további vizsgálódást igényel, amely – a rendkívüli jogorvoslat jellegéből adódó, a Pp. 275. § (1) bekezdésébe foglalt korlátozás miatt – a felülvizsgálati eljárásban nem foganatosítható. A Kúria ezért az Inytv. 62. § (1) bekezdés d) pontját sértő jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot utasította új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára.
[41] Az új elsőfokú eljárásban szakértő bevonásával kell tisztázni a természetben kialakult határvonalakat, és azt, hogy a határvonalak eltérnek-e, s ha igen, mennyiben a feleket AK formájában megillető területnagyságtól. Igenlő válasz esetén további vizsgálat szükséges a fennálló túlhasználat mértékének, továbbá annak megállapításához, hogy van-e ingatlan-nyilvántartási, műszaki lehetőség a tényleges használatnak megfelelő telekhatárok kialakítására, és az így kialakuló határvonalaknak megfelelően – a közös tulajdon természetben történő megosztásának mintájára – terheli-e a feleket értékkülönbözet-fizetési kötelezettség. Megjegyzi a Kúria: a helyzet adottságait figyelembe véve az értékkülönbözet összegét is az AK-érték alapulvételével kell megállapítani, az esetleges kártérítésre utaló többlettényállás – erre irányuló kérelem esetén – kárigényt alapozhat meg.
(Kúria Pfv. I. 21.505/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás