• Tartalom

KÜ BH 2015/337

KÜ BH 2015/337

2015.12.01.
A mezőgazdasági támogatás kifizetése iránti kérelmet el kell utasítani, és a támogatási határozatot vissza kell vonni, ha az ügyfél a helyt adó vagy részben helyt adó támogatási határozat közlésétől számított 9 hónapon belül kifizetési kérelmet nem nyújt be. Az ügyfél nem hivatkozhat alappal arra, hogy a támogatási kérelemnek helyt adó határozatban a kifizetési kérelemre vonatkozó jogszabályi rendelkezés nem szerepelt [23/2007. (IV. 7.) FVM r. 24. §, 35. § (9) bek.; 2004. évi CXL. tv. 72. § (1) bek.; 2010. évi CXXX. tv. 6. § (2) bek.].
[1] A felperes 2011. november 13-án az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a Helyi Vidékfejlesztési Stratégiák LEADER fejezetének végrehajtásához 2011-től nyújtandó támogatások részletes feltételeiről szóló 76/2011. (VII. 29.) VM rendelet alapján „Helyi termék feldolgozásának és piacra jutásának támogatása” célterületre nyújtott be támogatás iránti kérelmet a MVH Vidékfejlesztési Támogatások Igazgatóságánál (elsőfokú hatóság).
[2] Az elsőfokú hatóság a felperessel 2012. július 24-én közölt határozatában (a továbbiakban: támogatási határozat) a támogatási kérelemnek helyt adott, a kötelezettségvállalás mértékét 4 093 299 forintban állapította meg. A felperes kifizetési kérelmet első alkalommal 2013. május 30-án terjesztett elő.
[3] Az elsőfokú hatóság egybefoglalt döntésében a kifizetési kérelmet elutasította, és megállapította, hogy felperes az intézkedésben jogosulatlanul vett részt, a támogatási határozatot visszavonta, a támogatási kérelmet elutasította, megállapította a felperes támogatási jogosultságának megszűnését azzal, hogy a felperes a határozat jogerőre emelkedésének naptári évére, és az azt követő naptári évre a 2007-2013 időszakban az EMVA adott intézkedésére nem nyújthat be támogatási kérelmet, a jogerősen el nem bírált kérelem elutasításra kerül.
[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az egybefoglalt döntést helybenhagyta.
[5] Indokolásában az elsőfokú határozatban foglaltakkal egyezően megállapította, hogy a felperes az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap társfinanszírozásában megvalósuló támogatások igénybevételének általános szabályairól szóló 23/2007. (IV. 7.) FVM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 24. § (1) bekezdése szerinti határidőben, 2013. április 24-ig nem tett eleget a kifizetésikérelem-előterjesztési kötelezettségének, ezért a Vhr. 35. § (9) bekezdése alkalmazására jogszerűen került sor. A fellebbezésre tekintettel megállapította, hogy a kifizetési kérelem benyújtásának határidejét a Vhr. és a 19/2013. (I. 22.) számú MVH közlemény (a továbbiakban: MVH közlemény) is egyértelműen tartalmazza, a mulasztás jogkövetkezményei amiatt nem mellőzhetők, hogy a támogatási határozatban ez kifejezetten nem került megjelenítésre; az egybefoglalt döntés meghozatalának feltételei fennálltak, a kifizetési kérelemre vonatkozó további jogszabályi követelmények irrelevánsak.
[6] A felperes az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát kérte.
[7] A mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény (MVH eljárási tv.) 2. §-ára és a Vhr. 17. § (3) bekezdésére, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 1. § (2) bekezdés és 5. § rendelkezéseire hivatkozva előadta, hogy őt az elsőfokú hatóság megtévesztette azáltal, hogy a támogatási határozatban csak az utolsó kifizetési kérelem benyújtásának határideje szerepelt. Az alperes a kereset elutasítását kérte.
[8] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította.
[9] Megállapította, hogy a Vhr. 24. § (1) bekezdés és az MVH közlemény ismerete a pályázatot benyújtó felperestől elvárható volt, a támogatási határozatban az elszámolás benyújtására vonatkozó valamennyi előírás nem volt rögzíthető, a Ket. 72. § (1) bekezdés df) alpontja pedig a támogatási határozatra nem vonatkoztatható.
[10] A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az alperes határozatának hatályon kívül helyezésére és az eljáró hatóság új eljárásra kötelezésére irányult.
[11] Álláspontja szerint az ítélet sérti a Ket. 72. § (1) bekezdés df) pontját, mert e jogszabályhely releváns volt, és azt az alperes megsértette; a támogatás feltétele kötelezettségek teljesítésével jár, a Vhr. 24. § (1) bekezdése pedig iránymutatást tartalmaz. Kiemelte, hogy a támogatási határozat mindössze a Vhr. 17. § (3) bekezdéséről adott tájékoztatást, a Ket. 5. § (1) bekezdése, 6. § (2) bekezdése és a Tanács Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK rendeletének (a továbbiakban: EK rendelet) 75. cikk (1) bekezdése folytán azonban csak támogatási határozatban előírt kötelezettség elmulasztása szankcionálható; az MVH közlemény nem releváns, mert az nem jogszabály. Vitatta, hogy alperes határozata nem tartalmazott kötelezettséget a felperesre.
[12] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[13] A Kúria a jogerős ítéletet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 275. § (2) bekezdése szerint a rendelkezésre álló iratok alapján, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt kereteken belül vizsgálta felül. Bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének a felülvizsgálati eljárásban nem volt helye.
[14] A Vhr. 24. § (1) bekezdése szerint a 33. § (4) bekezdésében meghatározott kivétellel az ügyfél a helyt adó vagy részben helyt adó támogatási határozat közlésétől számított 9 hónapon belül köteles kifizetési kérelmet benyújtani, amellyel olyan kiadás is elszámolásra kerül, amely nem minősül egyéb elszámolható kiadásnak. A Vhr. 35. § (9) bekezdése alapján a 24. §-ban foglalt rendelkezés megsértése esetén az MVH – amennyiben kifizetési kérelem alapján eljárás van folyamatban, úgy a kérelmet határozattal elutasítja – külön határozatban a támogatási határozatát visszavonja, ezzel egyidejűleg megállapítja, hogy az ügyfél támogatáshoz való jogosultsága intézkedésben való jogosulatlan részvétel miatt megszűnik, továbbá az ügyfél által igénybe vett támogatás jogosulatlanul igénybe vett támogatásnak minősül. Az MVH a támogatási határozatot visszavonó és támogatáshoz való jogosultság megszűnését megállapító határozatában rendelkezik továbbá arról, hogy az ügyfél a határozat jogerőre emelkedésének naptári évére és az azt követő naptári évre a 2007-2013-as időszakban az EMVA adott intézkedésére nem nyújthat be támogatási kérelmet, továbbá a már benyújtott, de jogerős döntéssel még el nem bírált támogatási kérelme elutasításra kerül.
[15] A lényeges tények – támogatási határozat jogerőre emelkedéséhez képest 9 hónapon túl benyújtott első kifizetési kérelem – tekintetében a peres felek között nem volt vita. A Kúria ehhez képest megállapította, hogy az alperes jogszabályban meghatározott kötelezettség elmulasztása [Vhr. 24. § (1) bekezdés] miatt alkalmazott a felperessel szemben – szintén jogszabályban meghatározott – jogkövetkezményt [Vhr. 35. § (9) bekezdés].
[16] A Ket. 72. § (1) bekezdés df) alpontja értelmében a határozatnak – ha jogszabály további követelményt nem állapít meg – tartalmaznia kell a rendelkező részben a kötelezettség teljesítésének határnapját vagy határidejét és az önkéntes teljesítés elmaradásának jogkövetkezményeit, ideértve a fizetési kötelezettséget megállapító döntésben a késedelmipótlék-fizetési kötelezettségről és annak mértékéről szóló tájékoztatást, valamint a 131. § (1a) bekezdés szerinti esetben a közérdekű munkával való megváltás szabályaival kapcsolatos tájékoztatást. Az elsőfokú bíróság e jogszabályhelyet – ellentétben a felülvizsgálati kérelemben hivatkozottakkal – a támogatási határozatra vonatkoztatta; mindez az ítéleti indokolás felperes által vitatott részének (4. oldal 6. bekezdés) szövegkörnyezetéből egyértelműen kitűnik. A támogatási határozat pedig valóban nem kötelezettségről, hanem jogról – konkrétan a támogatási kérelemben igényelt jogról – rendelkezett. Megjegyzi a Kúria, hogy az alperes határozatában e jog megszűnéséről döntött, mely döntés jogalapja a felperes jogszabályban – nem pedig más hatósági határozatban (támogatási határozat) – előírt kötelezettségének elmulasztása volt, ezért a Ket. 72. § (1) bekezdés df) alpontja az alperes határozatára sem értelmezhető.
[17] A felperes a jogszabály szövegével ellentétesen állította, hogy a Vhr. 24. § (1) bekezdése csak „iránymutatás”. A Vhr. 1. §-a szerint a jogszabály személyi hatálya nem csak a hatóságra terjed ki, a Vhr. 24. § (1) bekezdése pedig kategorikus jogi norma, kógens rendelkezése egyértelmű ügyféli kötelezettséget tartalmaz. A felperes tévesen utalt arra, hogy a Vhr. 24. § (1) bekezdése a jogszabály szövegéhez képest tovább lett volna konkretizálható.
[18] Nem volt vitatott, hogy a támogatási határozat a Vhr. 24. § (1) bekezdésére kifejezetten nem utalt, míg a 17. § (3) bekezdésére utalt, ebből azonban nem az következik, hogy az elsőfokú hatóság a felperest megtévesztette.
[19] Az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése szerint az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek, a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (Jat.) 6. § (2) bekezdés a) pontja szerint pedig a jogszabály személyi hatálya Magyarország területén a természetes személyekre, jogi személyekre és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekre, valamint Magyarország területén kívül a magyar állampolgárokra [...] terjed ki. A Vhr. 24. § (1) bekezdését az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap társfinanszírozásában megvalósuló támogatások kifizetési rendjéről szóló miniszteri rendeletek módosításáról szóló 57/2011. (VI. 20.) VM rendelet 4. §-a módosította, mely jogszabály – a Jat. 26. § (1) bekezdésének megfelelően – a Magyar Közlöny 2011/67. (VI. 20.) számában kihirdetésre került.
[20] A Ket. 5. § (1) bekezdése és 6. § (2) bekezdése, valamint az EK rendelet 75. cikk (1) bekezdése nem a jogszabályban kifejezett (anyagi jogi) kötelezettségek egyedi hatósági döntésben való teljes körű megismétlését írja elő. Az MVH közleménnyel – melyben a Vhr. 24. § (1) bekezdése is megjelent – az alperes az EK rendelet 75. cikk (1) bekezdéséből eredő tájékoztatási kötelezettségének kifejezetten eleget tett, a felperes a Vhr.-en kívül e forrásból is tudomást szerezhetett a kifizetési kérelem jogszabályi feltételeiről.
[21] A felperes arra helyesen hivatkozott, hogy az MVH közlemény nem jogszabály, ennek azonban jelentősége nem volt, mert alperes döntését jogszabályra – a Vhr. 24. § (1) bekezdés és 35. § (9) bekezdés rendelkezéseire – alapította.
[22] A felülvizsgálati kérelemben kiemelt jogszabályhelyeket fentiek szerint az elsőfokú bíróság helyesen alkalmazta, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. III. 35.352/2014.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére