KÜ BH 2015/345
KÜ BH 2015/345
2015.12.01.
A pártfogói díj megállapítása tárgyában hozott döntést a bíróságnak nemperes eljárásban, végzéssel kell elbírálnia.
A hatásköri szabályok alapvetően anyagi jogi jellegűek, de van eljárási jogi oldaluk is. Az eljárási jogi értelemben vett hatáskör arra a kérdésre ad választ, hogy az adott állami szervnek (bíróságnak) az adott típusú eljárási rendben van-e az eljárásra hatásköre [2003. évi LXXX. tv. 32. §; 1952. évi III. tv. 28. §].
[1] Felperes a Gyulai Munkaügyi Bíróság előtt indított perben pártfogó ügyvédi képviseletet látott el a Békés Megyei Igazságügyi Hivatal (2011. január 1-jétől a Békés Megyei Kormányhivatal Igazságügyi Szolgálata, a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 2009. október 19-én kelt határozata alapján.
[2] A támogatást engedélyező határozat szerint az állam átvállalja a rászorultsága és jogban való járatlansága alapján a kérelmezőt terhelő pártfogó ügyvédi díjat.
[3] A Gyulai Munkaügyi Bíróság 2010. május 19-én kelt 3. M. 461/2009/16. számú értesítésében arról tájékoztatta az elsőfokú hatóságot, hogy a jogerős (megyei) bírósági ítélet alapján a felperes által képviselt fél 100%-ban pernyertes lett és 100%-ban a munkaügyi per alperese (P. M. Kft.) viseli a pártfogó ügyvédi díját. A felperes 2010. május 26-án nyújtotta be díjigényét a területi hivatalhoz. Az elsőfokú hatóság 2010. június 4-én kelt határozatában a felperesnek járó pártfogó ügyvédi díjat 119 238 forintban állapította meg, amelynek megfizetésére a P. M. Kft. volt köteles akként, hogy 42 188 forint pártfogó ügyvédi díjat az elsőfokú hatóságnak külön határozatban foglaltak szerint megtéríteni volt köteles, és 77 050 forintot pedig a határozat jogerőre emelkedését követő 30 napon belül a pártfogó ügyvéd számára közvetlenül volt köteles megfizetni.
[4] A Gyulai Munkaügyi Bíróság 2012. január 9-én értesítette az elsőfokú hatóságot, hogy a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Békés Megyei Bíróság jogerős ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A felülvizsgálati ítélet úgy rendelkezett, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének a díját a felperes helyett az állam viseli. Az elsőfokú hatóság 2013. január 18-án kelt határozatában a 2010. június 4-én kelt határozatát módosította, melyben a jogi segítségnyújtásról szóló – a 2003. évi LXXX. törvénynek (a továbbiakban: Jst.) – az igazságügyi és közigazgatási tárgyú törvények módosításáról szóló 2012. évi CXVII. törvény 40. §-ával beiktatott – 58/A. §-a alapján a pártfogó ügyvédi díjat 42 863 forintban állapította meg.
[5] A felperes az elsőfokú határozat ellen fellebbezést nyújtott be, ugyanis álláspontja szerint a Jst. 58/A. § (1) bekezdése a 2010. június 4-én lezárult eljárásban nem alkalmazható. Fellebbezésében kérte, hogy erre figyelemmel a pártfogó ügyvédi díjat a 2010. június 4-én kelt határozatban foglaltak szerint állapítsák meg.
[6] Az alperes az eljárási határidő meghosszabbítását követően 2013. szeptember 23-án kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta.
[7] Indokolásában kiemelte, hogy álláspontja szerint – a Legfelsőbb Bíróság előtt folyó felülvizsgálati eljárásra figyelemmel – a pártfogó ügyvédi támogatási ügy – nem zárult le 2010. június 4-én, hanem az folyamatban levőnek minősült. A Jst. 73. § (4) bekezdése alapján pedig a Jst. 58/A. §-át a folyamatban levő eljárásokban is alkalmazni kell. Így az elsőfokú hatóság jogszerűen módosította eredeti, 2010-ben kelt döntését.
[8] Az alperes határozatával szemben a felperes nyújtott be keresetet, amelyben elsődlegesen az alperes határozatának megváltoztatását, másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra folytatásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint a 2010-ben jogerősen lezárult ügyben a Jst. 2012. július 24-től hatályos 58/A. §-a alkalmazására nem lett volna lehetőség, az ügy ugyanis nem volt folyamatban levő.
[9] A keresetet a bíróság elutasította.
[10] Álláspontja szerint a Jst 32. § (1) bekezdése a pártfogói díj megtérítésével kapcsolatos ügyekben nem alkalmazható, ezért a kérelmet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 324. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel peres eljárásban bírálta el. A bíróság álláspontja szerint az alperes határozata nem volt jogszabálysértő, ugyanis a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1. § (4) bekezdése alapján a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok korlátait törvény határozza meg, azaz a Ket.-en kívül más törvényben is korlátozhatóak ezek a jogok. Ilyen, a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok korlátait meghatározó külön törvénynek tekintette a bíróság a Jst.-t és annak 58/A. §-át. Erre figyelemmel az alperes a pártfogó ügyvéd és a kirendelt védő részére megállapítható díjról és költségekről szóló 7/2002. (III. 30.) IM rendelet 5. §-a alapján, a felülvizsgálati eljárás alapján pervesztes fél képviseletére tekintettel állapította meg a díjat. Kiemelte, hogy ha a bíróság döntése a költségviselésre kiható módon megváltozik, az a továbbiakban jogalapként szolgál a pártfogó ügyvédi díj megváltoztatására. A bíróság álláspontja szerint ezért a Ket. 1. § (4) bekezdésére figyelemmel az alperes a Jst. 58/A. §-ára figyelemmel jogszerűen hagyta helyben a legfelsőbb bírósági felülvizsgálati ítélet alapján a pártfogó ügyvéd díját meghatározó elsőfokú határozatot.
[11] A bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.
[12] Kérelmében kérte a bíróság döntésének megváltoztatását és a kereseti kérelemben foglaltak teljesítését. A kérelmében kifejtette, hogy álláspontja szerint a Jst. 63. §-ára figyelemmel a felülvizsgálati eljárás a peres eljárástól elkülönülő eljárás, hiszen arra, mint rendkívüli jogorvoslati eljárásban való részvételre az igazságügyi szolgálat külön határozatban jelöl ki pártfogó ügyvédet. Álláspontja szerint a Jst. 58. §-a alapján nincs lehetőség a pártfogó ügyvéd munkadíját módosító határozat kiadására.
[13] A Kúria megállapította, hogy a peres eljárásban hozott ítélettel szembeni felülvizsgálati eljárásban az ügyet érdemben nem bírálhatta el.
[14] A Kúriának elsőként azt a kérdést kellett megítélni az eljárt bíróság határozatának formai és az ezzel összefüggő tartalmi jegyei figyelembevételével, hogy az eljárt bíróság által hozott határozat peres eljárásban hozott ítéletnek vagy nemperes eljárásban hozott végzésnek tekintendő-e.
[15] Az eljárt bíróság határozatának elnevezése ugyanis „ítélet” volt, ugyanakkor az az ítéletek kötelező formai elemét képező Magyarország címerét nem tartalmazta és rendelkező részében végzés elleni fellebbezés lehetőségéről tájékoztatta a feleket. Így nem volt egyértelmű a meghozott határozat jogi jellege, így az sem, hogy a felülvizsgálati eljárásban ítéletről vagy végzésről kell-e dönteni.
[16] Mivel a határozat önmagát ítéletként jelölte meg, a feleket határozat indokolásában felperes és alperes megjelöléssel illette, a felek beadványait a kereset és az ellenkérelem megjelöléssel jelölte, s az indokolás is kifejezetten hivatkozott a Pp. XX. fejezete szerinti közigazgatási perben történt elbírálásról, valamint a rendelkezésre álló iratok alapján az volt megállapítható, hogy a bíróság ténylegesen is – ugyan tárgyaláson kívül, de peres eljárásban bírálta el az ügyet, ezért a határozatot a Kúria ítéletnek tekintette, és az ítélet felülvizsgálatára vonatkozó szabályok szerinti eljárásban vizsgálta felül.
[17] Ezt követően a Pp. 270. § (2) bekezdésére és a Pp. 28. § első mondatára figyelemmel a Kúria hivatalból vizsgálta saját és az eljárt bíróság hatáskörét. Ez utóbbit azért, mert az eljárt bíróságnak – bizonyos, jelen ügyben szerepet nem játszó kivételtől eltekintve – egész eljárása során hivatalból vizsgálnia kellett saját hatáskörét és ezért az ilyen hivatalból figyelembe veendő körülményeket a felsőbb bíróságoknak, így a Kúriának is hivatalból kellett vizsgálnia.
[18] A Kúria álláspontja szerint a hatáskört meghatározó jogszabályi rendelkezések anyagi jogi vagy eljárási jogi minősítése nem egyértelmű, alapvetően anyagi jogi szabályok, amelyeknek eljárási jogi oldala is van. A hatáskör eljárási jogi oldalának vizsgálata arra a kérdésre ad választ, hogy az adott állami szervnek (jelen esetben a bíróságnak) az adott típusú eljárási rendben van-e eljárásra hatásköre. E megkülönböztetés fontosságát bírósági eljárásokban kiemeli az a tény, hogy a bíróságok alapvető hatásköri szabályait nem az anyagi jogi normák, hanem az eljárási törvények tartalmazzák, és ez összefüggésben van azzal is, hogy a bíróságok hatáskörébe tartozó ügyek – szemben a közigazgatási ügyekkel – különböző eljárástípusok, eljárási rendek alá tartozhatnak, mert a bírósági eljárásokban fokozott jelentősége van az ügy jellegéhez igazodó eljárási jogi garanciák érvényesülésének.
[19] Emellett a bírósági határozatokat – szemben a közigazgatási határozatokkal – nem tartalmuk, hanem elnevezésük – és ezzel kapcsolatos kétségek esetén – az adott elnevezéshez kapcsolódó formai és e formai jegyek értelmezésével összefüggő tartalmi elemek alapján lehet csak minősíteni. A bírósági határozatok esetében a jogbiztonsági szempontok megfelelő érvényesülése megköveteli, hogy a felsőbb bíróságok se minősítsék át az eljárt bíróság által ítéletnek minősített határozatokat „nem ítéletté”, szemben a közigazgatási döntésekkel, amely esetekben a döntések tartalmi minősítését a jogorvoslathoz való jog, a bírósághoz fordulás jogának feltétlen érvényesülése megkívánja, és ezekben az esetekben ez áll összhangban a jogbiztonság alkotmányos követelményével.
[20] Ezért meghatározó az a kérdés, hogy az eljárt bíróság milyen típusú eljárásban hozta határozatát és e tekintetben a Kúriának is a felülvizsgálati eljárás során ezen eljárás szabályait kell követni. Jelen esetben ez az ítéleti minősítésre tekintettel, peres eljárás szabályaiban hozott ítélet felülvizsgálatát jelenti. Ugyanakkor peres eljárásban hozott ítélet felülvizsgálatára a Kúriának olyan ügy érdemi eldöntésére van hatásköre, amely egyébként peres eljárásra tartozik. Ha az állapítható meg, hogy az eljárt bíróság peres eljárásban ítélettel döntött egy nemperes eljárásra tartozó ügyben, akkor peres eljárásban hozott ítélettel szembeni felülvizsgálati eljárásban a Kúria csak ennek eljárásjogi következményeit állapíthatja meg, nincs mód az ügy érdemi – felülvizsgálati eljárásban hozott ítélettel való – eldöntésére. Erre ugyanis nincs eljárási jogi értelemben vett hatásköre.
[21] Mindezért a Kúria hivatalból vizsgálta azt a felek által is felvetett kérdést, hogy jelen ügyben az eljárt bíróság helyesen döntött-e, amikor a kérdést peres eljárásban ítélettel bírálta el.
[22] A vizsgálat kiindulópontját az képezte, hogy az eljárt bíróság álláspontja szerint a perbeli vitában a Jst. 32. § (1) bekezdése nem alkalmazható, ugyanis az csak a támogatás tárgyában hozott határozatokra vonatkozó külön eljárási szabály. Ezért az eljárására a Pp. 324. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel a peres eljárás szabályait alkalmazta az eljárt bíróság, ezért az eljárást ítélettel zárta le.
[23] A Kúria ugyanakkor megállapította, hogy a Jst. 32. § (1) bekezdése a Jst. „A támogatások igénybevétele, folyósítása és visszatérítése” címet viselő II. részen belül, a „Közös eljárási szabályok” című IV. fejezet rendelkezése. Így a jogszabály szövegének nyelvtani és rendszertani értelmezése alapján a Jst. 32. § (1) bekezdése erre az ügyre is alkalmazandó. Ezért a bíróságnak az eljárást a Jst. 32. § (1) bekezdése alapján a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Knptv.) 1. §-a szerinti nemperes eljárásban, végzéssel kellett volna elbírálnia. Ezért a Kúria megállapította, hogy az eljárt bíróságnak nem volt eljárási jogi értelemben vett hatásköre a Pp. 324. §-a alapján peres eljárás lefolytatására, hanem a nemperes eljárásban kellett volna határozatot hoznia.
[24] Mivel a bíróság ítéletet hozott, ezért az ügy érdemi eldöntésére az előzőekben jelzettek szerint a Pp. 270. § (2) bekezdésére és a Pp. 28. § első mondatára figyelemmel a Kúriának – a Knptv. rendelkezéseinek mellőzésével, ítélettel – nincs eljárási jogi értelemben vett hatásköre, ezért a Kúria csak az eljárt bíróság eljárási jogi hatáskörének hiányát tudta jelen felülvizsgálati eljárásban megállapítani, mint hivatalból vizsgálandó jogszabálysértést, és ennek jogkövetkezményeit kellett levonnia.
[25] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a bíróságot új, a Jst. 32. § (1) bekezdése alapján a Knptv. 1. §-a szerint lefolytatott nemperes eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Kúria Kfv. III. 38.019/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás