PÜ BH 2015/35
PÜ BH 2015/35
2015.02.01.
I. A szavatossági igény nyugvása legfeljebb addig állapítható meg, amíg a jogosult minden olyan információ birtokába jut, ami alapján az általa észlelt hiba okait is figyelembe véve meg tudja határozni a kötelezettel szembeni szavatossági igényt [1959. évi. IV. tv. (Ptk.) 305. §, 326. § (2) bek.].
II. A szakcég az általa értékesített termék vonatkozásában az áru valamennyi lényeges tulajdonságáról köteles a vásárlót tájékoztatással ellátni, elvárható tőle, hogy a termék minden lényeges tulajdonságával tisztában legyen akkor is, ha arra szabvány előírása nem vonatkozik [Ptk. 310. §].
[1] A felperesek 2006 októberében 1 287 000 forintért 110 m2 mázatlan padlóburkoló lapot vásároltak az alperestől. A burkolólapokat épülő lakásuk konyha és étkező helyiségének burkolására használták fel. A burkolólapok elhelyezésére 2006-2007. évben került sor, a felperesek a lakásba 2007 nyarán költöztek be.
[2] A beköltözést követően a felperesek észlelték, hogy a padlóburkolat helyenként homályos, az arra kiömlő erősebb szennyeződések nem távolíthatók el. Többféle tisztítószert kipróbáltak, melyek nem hoztak eredményt, ezért 2010. július 12-én írásban felszólították az alperest a hiba kijavítására, illetve a burkolólapok kicserélésére. Az alperes javaslatára felkérték a termék megvizsgálására B. S. szakértőt, aki a burkolólapok hibáját megállapította, a felek azonban peren kívül nem tudtak megegyezni.
[3] A felperesek kereseti kérelmükben 4 779 863 forint javítási költség, illetve kártérítés megfizetésére kérték kötelezni az alperest.
[4] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A szavatossági igény elévülésére hivatkozott. Előadta, hogy a padlóburkoló lapokat nem is a felperesek, hanem a G. Kft. vásárolta meg, így a felperesek igényérvényesítésre nem jogosultak. Vitatta a termék hibáját, ennek alátámasztására a gyártó cég nyilatkozatát csatolta, és kifejtette, hogy a foltállósággal kapcsolatban a vonatkozó szabvány előírást nem is tartalmaz.
[5] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest 3 426 892 forint, és ezen összeg után 2013. január 1. napjától a kifizetésig késedelmi kamat felperesek javára történő megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy jogviszonyban a peres felek állnak, ezért a felperesek jogosultak az igényérvényesítésre. Az elsőfokú bíróság ítélete értelmében a felperesek követelése nem évült el, és az alperes hibásan teljesített, függetlenül attól, hogy a foltosodásra nézve szabvány külön előírást nem tartalmaz, ezért az alperes szavatossági felelőssége fennáll.
[6] Az elsőfokú bíróság az alperes felelősségét kártérítés jogcímén is megállapíthatónak ítélte, mivel arra a következtetésre jutott, hogy a hibátlan teljesítés érdekében nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, tekintve, hogy a burkolólapok sérelmezett tulajdonságáról megfelelő tájékoztatást nem adott. Szakértői véleményekre tekintettel kifejtette, hogy a jogkövetkezményként alkalmazható javítási költség viselése, illetve az árleszállítás elszámolása között jelentős értékkülönbség nem áll fenn, így a javítási költség viseléstől való eltérés nem indokolt. Az elsőfokú bíróság döntése szerint mindezek alapján az alperes a hibás burkolólapok ráburkolással való javításának költségét, továbbá az emellett fennmaradó értékcsökkenést köteles a felperesek részére megtéríteni. Miután a szakértői értékmegállapítások 2012-es árszintre vonatkoztak, így 2003. január 1-jétől kötelezte az alperest késedelmi kamat megfizetésére.
[7] Az alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek keresetét teljes egészében elutasította. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a fél által választott szavatossági joghoz a bíróság kötve van. A felperesek a burkolólapok kijavítása iránt nem érvényesítettek igényt, kicserélésre igényüket nem jelölték meg, árleszállítást az alperes ajánlott, de a felperesek nem fogadták el, az elállási jogra vonatkozó keresetüket viszont megváltoztatták, e jogukkal sem éltek. A szakvélemény szerint a burkolólapok nem javíthatók, így a felperesek olyan szavatossági joghoz – a ráburkolás anyag- és munkadíja, valamint az ezzel kapcsolatos járulékos költségek megfizetéséhez – ragaszkodtak, amelynek a törvényi előfeltételei hiányoztak, ezért a kereset elutasításának volt helye.
[8] A másodfokú bíróság ezen túlmenően megalapozottnak ítélte az alperes által előterjesztett elévülési kifogást is, figyelemmel arra, hogy a felperesek 2006-tól 2009-ig a foltosodási problémával kapcsolatosan rendszeresen keresték az alperest, azaz a hibajelenséget ismerték, ez pedig elegendő volt az igényérvényesítéshez.
[9] A másodfokú bíróság – annak ellenére, hogy a hibát ténybelileg megállapíthatónak ítélte – a felperesek kártérítési igényét is alaptalannak találta, figyelemmel arra, hogy döntése szerint az alperes a felelősség alól kimentette magát. A jogerős ítélet értelmében a külföldi gyártótól átvett burkolólap dobozán a szükséges tájékoztatás szerepelt, az pedig, hogy a foltosodásra való hajlam nem került feltüntetésre, szabványi előírás hiányában nem róható az alperes terhére. Az alperest külön bevizsgálási kötelezettség nem terhelte, az utóbb jelentkező hibáról az értékesítéskor nem kellett tudnia, felróhatósága tehát nem állapítható meg.
[10] A jogerős ítélettel szemben a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan a bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasítását kérték.
[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
[12] A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
[13] Alaptalanul sérelmezték a felperesek annak megállapítását, hogy a szavatossági igények érvényesítésével elkéstek.
[14] A hibás teljesítéssel kapcsolatos egyes jogalkalmazási kérdésekről szóló 1/2012. (VI. 21.) PK vélemény 11. pontja értelmében a Ptk. 308/A. § (1) bekezdésének alkalmazása során a hiba – elévülés nyugvásának megszűnését eredményező – felismerését az jelenti, ha a jogosult tudomást szerez mindazokról a hibával kapcsolatos tényekről, amelyek ismerete szükséges a hiba miatti szavatossági igény érvényesítéséhez. A Ptk. a szavatossági igények érvényesítésére elévülési és jogvesztő határidőket határoz meg, amelyek egyaránt a teljesítéskor kezdődnek. A szavatossági elévülési határidők számítására – amint arra a Legfelsőbb Bíróság is rámutatott az I. számú Polgári Gazdasági Elvi Döntés I. pontjában – az elévülés általános szabályai az irányadók. Ennek megfelelően a szavatossági igények elévülése a Ptk. 326. § (2) bekezdésének és 308/A. § (1) bekezdésének helyes értelme szerint nyugszik akkor, ha a jogosult a követelést menthető okból nem tudja érvényesíteni, így különösen, ha a hiba jellegénél vagy a dolog természeténél fogva az elévülési határidőn belül nem volt felismerhető.
[15] A hiba felismerését e jogszabályi rendelkezések alkalmazása során az jelenti, ha a jogosult tudomást szerez mindazokról a hibával kapcsolatos tényekről, amelyek ismerete szükséges a hiba miatti szavatossági igény érvényesítéséhez, vagyis a hibajelenség észlelése mellett felismeri a hiba okát (azt, hogy a hiba a szerződéskötést megelőző vagy azt követő időszakban felmerült ok miatt jelentkezett), terjedelmét, jelentőségét és következményeit is. Az elévülés nyugvásának megszűnése akkor következhet be, ha a jogosult a követelése érvényesíthetőségének helyzetébe került. Az azonban, hogy a jogosult a hibát nem ismerte fel, csak akkor eredményezheti az elévülés nyugvását, ha a hiba kellő időben történő felismerése menthető, vagyis a jogosult hibáján kívüli okból maradt el. Ezért akkor, ha a hibajelenség észlelését követően a jogosult ésszerű időn belül a saját érdekkörében felmerült okból nem teszi meg az igényérvényesítéshez még szükséges tények megismerése iránti intézkedéseket, az elévülés nyugvásának jogkövetkezményei nem alkalmazhatók.
[16] Az igényérvényesítési akadály megszűnését követően a jogosult a Ptk. 326. § (2) bekezdése értelmében három hónapon belül érvényesítheti a szavatossági igényét a bíróság előtt. Ez a határidő pedig – amint azt a Legfelsőbb Bíróság az 1/2004. (XII. 2.) PK vélemény 4. pontjában és az EBH 2003.853. elvi határozatában is kimondta – jogvesztő. E határidőt tehát nem lehet megszakítani és az elévülés további nyugvása sem állapítható meg.
[17] Az alperes 2006-os teljesítéséhez képest a felperesek kellékszavatossági igényének nyugvása legfeljebb 2010. július 12-ig, az általuk írásban az alpereshez intézett igényérvényesítést tartalmazó reklamáció elküldéséig állapítható meg. A szavatossági igény érvényesíthetőségének elévülési határideje ugyanis a hiba felismeréséig, nem pedig a hiba okának a megismeréséig nyugszik (BH 2008.88.). A felperesek által írt levélből kitűnik, hogy legkésőbb ennek időpontjában a hibával kapcsolatos – az igényük érvényesítéséhez szükséges – tényekről tudomást szerezhettek, miután a járólap hibái miatt a burkolat kicserélését és az őket ért károk megtérítését kérték. A felperesek az általuk észlelt hibát és a kötelezettel szemben érvényesíteni kívánt szavatossági igényüket is meg tudták határozni, amiből az következik, hogy mint jogosultak, a követelés érvényesíthetőségének helyzetébe kerültek.
[18] Ezen időpontot követően a felek között ugyan még folytak egyeztető tárgyalások, ez azonban a felperesi igényérvényesítés akadályát már nem képezhette. A felperesek ezen időponthoz képest a Ptk. 326. § (2) bekezdése szerinti három hónapos határidőn belül igényüket bíróság előtt nem érvényesítették, ezért helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperesek szavatossági igénye elévült.
[19] Jogszabálysértő ugyanakkor a másodfokú bíróság ítélete a felperesi kártérítési igény megítélése tekintetében. A kártérítés, a hibás teljesítés további ún. szubjektív jogkövetkezménye. A jogosult hibás teljesítés esetén a Ptk. 310. §-a értelmében a szavatossági jogainak érvényesítésén kívül kára megtérítését is követelheti. A kártérítési felelősség megállapítása, a kártérítés mértékének és módjának meghatározása során, valamint a kártérítési igény érvényesítésének feltételeit illetően a Ptk. 310. §-ának utaló szabálya alapján a Ptk. XXIX-XXXI. fejezeteiben foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
[20] A hibás teljesítéssel összefüggésben alapvetően kétféle kár különböztethető meg. Az egyik esetben a jogosult kárát az jelenti, hogy maga a szolgáltatás hibás (tapadókár), a másik esetben pedig a hibás teljesítés folytán további károsodás következik be (következménykár). A Ptk. a teljes kártérítés elvét követi, a megtéríthető károk körét illetően nem tartalmaz semmiféle korlátozó rendelkezést, a jogosult a Ptk. 310. §-a alapján a hibás teljesítésből eredő mindenfajta kára megtérítésére igényt tarthat.
[21] A kártérítés módjának meghatározása során a bíróság – a PK 44. számú állásfoglalásban foglaltak értelmében – az eset körülményeinek mérlegelésével azt a kártérítési módot jogosult alkalmazni, amely a teljes jóvátétel elvének gyakorlati érvényesülését a legcsekélyebb sérelemmel és a legeredményesebben biztosítja.
[22] Azt egyértelmű perbeli adatok támasztották alá, hogy a burkolólap értékesítéskor fennálló szerkezeti hibája okozta a felperesek által észlelt hibajelenségeket. A másodfokú bíróság az ítéletének indokolásában rögzítette is, hogy a hiba ténybelileg megállapítható volt. Megalapozatlanul jutott ugyanakkor a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az alperes a kártérítési felelősség alól ki tudta magát menteni. Önmagában az sem szolgálhat a kimentés alapjául, hogy szabvány a burkolólap foltosodásával összefüggésben nem volt.
[23] Az alperes burkolólapok értékesítésével foglalkozó szakcég, amelytől elvárható, hogy a vásárló vételi szándékát jelentősen befolyásoló körülményeket illetően a termék lényeges tulajdonságaival tisztában legyen, ezzel kapcsolatosan teljes körű, megfelelő tájékoztatással lássa el a vásárlóit, különösen olyan esetekben, amennyiben az értékesítésre kerülő burkolólap ára jelentősen meghaladja az átlagos mértéket (BH 2013.65.). A kártérítő felelősség alóli mentesülésre, az alperes kimentésére nem elégséges a jogerős ítélet indokolása szerinti termék dobozán található általános tájékoztatás adása, figyelemmel arra, hogy a burkolólap szerkezetéből adódó foltosodási hajlama, tisztíthatóságának problémái a termék lényeges tartalmához tartoznak.
[24] Nem szolgálhat az alperes kártérítési felelősség alóli mentesüléséhez az sem, ha a termék e tulajdonságát szabvány nem rendezi, mert ha a burkolólap szabványban meg nem határozott egyes tulajdonságai a rendeltetési célból eredő követelményeket nem elégítik ki, a szerződésszegés következményei állapíthatók meg (BH 1980.26.).
[25] A másodfokú bírósággal szemben az elsőfokú bíróság megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy az alperes a kárfelelősség alól nem tudta magát kimenteni.
[26] Az elsőfokú bíróság az ítélkezése alapjául elfogadott szakértői vélemény alapján megállapította, hogy az alperes által szolgáltatott termék hibás, a termék szerkezeti hibája okozza a felperesek kárát. Az a körülmény, hogy a burkolólap foltosodását vegyi vagy mechanikai úton megszüntetni nem lehet, nem jelenti azt, hogy a hiba javíthatatlan.
[27] Az elsőfokú bíróság az aggálytalan szakértői vélemény alapján állapította meg azt is, hogy a ráburkolással felmerülő, gazdaságosnak tekinthető javítási mód és az ezzel történő javítás melletti értékcsökkenés együttes összege az, ami a felperesek tapadókára és következménykára, ezért ezek együttes összegére, továbbá a szükségképpen felmerülő költségek kártérítés címén történő megfizetésére köteles az alperes. Az elsőfokú bíróság a kártérítés összegét a rendelkezésre álló bizonyítékok helytálló mérlegelése eredményeként határozta meg.
[28] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a jogszabályoknak megfelelő elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
(Kúria Pfv. V. 21.298/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás