4/2015. (VII. 31.) SZTNH utasítás

1. § (1) Az utasítás személyi hatálya a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (a továbbiakban: Hivatal) határozatlan vagy határozott időre kinevezett kormánytisztviselőire és a munkavállalóira terjed ki.

(2) Az utasítás tárgyi hatálya a Hivatal működésével kapcsolatosan felmerülő kockázatok azonosítására, lajstromba vételére, kiértékelésére, elemzésére, az értékelési skála alapján érzékenységi küszöb megállapítására, valamint a küszöb feletti értékek tekintetében intézkedési terv készítésére, a kockázatkezeléssel kapcsolatos további döntések meghozatalára, illetve azok nyilvántartására terjed ki.

2. § Az utasítás célja a Hivatal kockázatkezelési rendszere kialakításának és kockázatkezelési eljárásának szabályozása, amely a kockázati tényezők meghatározását és felmérését, azok értékelését, elemzését, a kockázatokra adott válaszreakciókat és a kockázatok évenkénti felülvizsgálatát foglalja magában.

3. § (1) Ezen utasítás alkalmazásában kockázat: minden olyan esemény, tevékenység vagy tevékenység elmulasztása, amelynek bekövetkezése negatív irányban befolyásolja a Hivatal céljainak elérését. A kockázatok eredője lehet hátrányos események bekövetkezése vagy az, hogy a kedvező lehetőségek realizálása nem történik meg.

(2) Kockázat lehet különösen:

(3) A kockázatok típusai az alábbiak, amelyek részletes leírását a melléklet tartalmazza:

4. § A kockázatkezelési tevékenység folyamata magában foglalja a kockázati tényezők beazonosítását, lajstromba vételét, a kockázatok értékelését, az elfogadható kockázati szint meghatározását, a kockázatokhoz kapcsolódó lehetséges reakciók (kockázatkezelés módjának meghatározása vagy tudatosan vállalt kockázatként besorolása) azonosítását, a kritikus kockázatok tekintetében intézkedési terv készítését, a végrehajtás követését és a kockázatkezelési tevékenység folyamatának felülvizsgálatát.

5. § A kockázati tényezők beazonosítása annak megállapítását jelenti, hogy melyek a Hivatal főosztályokra lebontott célkitűzéseit veszélyeztető fő kockázatok. A kockázatazonosítás előfeltétele a szervezeti egységek stratégiai célkitűzéseinek, tevékenységeinek, működési folyamatainak alapos ismerete. A kockázatokat csak ezen ismeretek alapján lehet felismerni és azonosítani.

6. § (1) Az értékelést végző szervezeti egység vezetői (a továbbiakban: értékelő vezetők) a főosztályukra lebontott stratégiai célkitűzések megvalósítása során felmerülő kockázatokat felmérik, számba veszik, és megküldik a Gazdálkodási Főosztály kockázatkezeléssel foglalkozó munkatársa (a továbbiakban: GF munkatárs) részére.

(2) A GF munkatárs az értékelő vezetők által készített listákat összesíti, a kockázatok felsorolásában esetlegesen előforduló átfedéseket kiszűri, és az így elkészült kockázati lajstromot megküldi az értékelő vezetőknek értékelés céljából.

7. § A kockázati lajstrom tartalmazza a kockázat típusát, megnevezését, megnyilvánulási formáját, azonosítását (részletes leírását), az értékelő szervezeti egység megnevezését, a bekövetkezés valószínűsége és a célokra gyakorolt hatása szerint annak értékét (a kockázat értékelését), továbbá, hogy az értékelő vezető véleménye szerint intézkedést igényel vagy sem.

8. § A kockázatok értékelésének célja annak megállapítása, hogy a beazonosított kockázatok milyen mértékben befolyásolják a Hivatal fő célkitűzéseit.

9. § (1) Az értékelés során az értékelő vezetők az általuk korábban számba vett és a kockázati lajstromban szereplő kockázatokat egyrészt a bekövetkezés valószínűsége, másrészt a célokra gyakorolt hatása alapján ötfokozatú skálán értékelik az alábbiak szerint:

(2) A GF munkatárs az értékelő vezetők által a bekövetkezés valószínűsége és a célokra gyakorolt hatása értékének szorzataként kiszámítja az egyes kockázati tényezők értékét.

(3) A fentiek szerint elkészült értékelést a Gazdálkodási Főosztály vezetője ellenőrzi, és megküldi jóváhagyásra a Hivatal elnöke részére azzal, hogy javaslatot tesz az érzékenységi küszöb (elfogadható kockázati szint) meghatározására.

10. § A Hivatal elnöke a kockázati lajstromban szereplő értékek alapján a Hivatal egészére és azon belül az egyes folyamatok, illetve szervezeti egységek sajátosságaira tekintettel meghatározza az érzékenységi küszöböt, azt a kockázati tűréshatárt, amely felett szükséges a kockázatokat kezelni.

11. § (1) A megállapított kockázati tűréshatárt el nem érő kockázatokat a Hivatal tudatosan vállalt kockázatként kezeli, azok csökkentésére intézkedési tervet nem készít.

(2) A kockázati tűréshatárt elérő vagy meghaladó kockázatok tekintetében a Hivatal elnöke által jóváhagyott, a kockázatkezelés módját, végrehajtási idejét és az azért felelős személy megjelölését tartalmazó intézkedési terv készül.

(3) Az értékelő vezetők a kockázatok kezelésének módját minden egyes kockázatra külön-külön határozzák meg.

(4) A kockázatok kezelése történhet a kockázati okok megszüntetésével, a következmény áthárításával vagy a kockázat tűrésével (tudatosan vállalt kockázat). Az egyes intézkedéseket az erről vezetett, 14. §-ban írt nyilvántartásban rögzíteni kell.

12. § A GF munkatárs tájékoztatja az értékelő vezetőt a kockázatok csökkentése érdekében jóváhagyott intézkedésekről.

13. § (1) A kockázatkezelési intézkedések végrehajtása, illetve annak ellenőrzése az értékelő vezetők feladata.

(2) Az értékelő vezetők rendszeresen tájékoztatják a GF munkatársát a végrehajtott kockázati intézkedésekről.

14. § Az intézkedések végrehajtásáról a GF munkatársa vezet nyilvántartást.

15. § Ez az utasítás a közzétételét követő napon lép hatályba.

16. § (1) A kockázatkezelési tevékenység felülvizsgálatáról, az utasítás tartalmi aktualizálásáról és karbantartásáról a GF munkatárs előterjesztése alapján a Gazdálkodási Főosztály köteles gondoskodni.

(2) A felülvizsgálatot legalább 3 évente el kell végezni, amelynek eredményeképpen szükség esetén kezdeményezni kell az utasítás módosításának vagy új utasításnak a kiadását.

ivatala
elnöke