41/2015. (XII. 30.) NGM rendelet

az egyes közvetett adózási tárgyú rendeletek módosításáról¹

2016.01.01.

A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 129. § (2) bekezdés b) pontjában,

a 2–3. és 6. alcím tekintetében a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 129. § (2) bekezdés f) pontjában,

a 4–5. alcím tekintetében a jövedéki adóról és a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 129. § (2) bekezdés a), b), c), d), f), h) és u) pontjában

kapott felhatalmazás alapján, a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet 90. § 1. pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el:

1. A jövedéki termékek veszteségnormáiról szóló 43/1997. (XII. 30.) PM rendelet módosítása

1. § A jövedéki termékek veszteségnormáiról szóló 43/1997. (XII. 30.) PM rendelet 1. § (3)–(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(3) A vámhatóság kérelemre, illetve hivatalból előírhatja az e rendeletben meghatározott veszteségnormától eltérő mértékek alkalmazását, amennyiben azt a műszaki-technológiai feltételek indokolják, a helyszíni mérések adatai, valamint szakértői vélemény alátámasztják.

(4) A felhasználás során szennyezetté vált adózatlan jövedéki termék regenerálásánál a figyelembe vehető veszteségnorma mértékét a vámhatóság az adómentes felhasználó vagy a felhasználói engedélyes kérelmére, szakértői véleménnyel és próbagyártással alátámasztva, a regeneráláshoz használt berendezés műszaki jellemzőinek és a jövedéki termék szennyezettségének figyelembevételével esetenként határozza meg.

(5) Az alkoholos gyümölcs csokoládégyártásban való felhasználása során melléktermékként visszanyert alkoholtermékre elszámolható veszteségnorma mértékét a vámhatóság a csokoládégyártó kérelmére, a technológia módjától függően, próbagyártással állapítja meg.

(6) A (4)–(5) bekezdés szerinti próbagyártást a vámhatóság képviselője jelenlétében kell elvégezni.”

2. Az adójegy igénylésére, visszavételére, alkalmazására vonatkozó részletes szabályokról szóló 14/1998. (IV. 30.) PM rendelet módosítása

2. § (1) Az adójegy igénylésére, visszavételére, alkalmazására vonatkozó részletes szabályokról szóló 14/1998. (IV. 30.) PM rendelet (a továbbiakban: Adójegyr.) 1. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A dohánygyártmány adóraktár engedélyesének (a továbbiakban: adóraktári adójegy-felhasználó), a bejegyzett kereskedőnek (a továbbiakban: kereskedői adójegy-felhasználó), illetve a dohánygyártmány importálójának (a továbbiakban: importőr adójegy-felhasználó) (a továbbiakban együtt: adójegy-felhasználó) az adójegyeket az adójegy-megrendelésre a vámhatóság által rendszeresített, a 2. számú mellékletben meghatározott adattartalmú kérelem (a továbbiakban: megrendelés) elektronikus úton való, a jövedékiadó- és energiaadó-bevallási, valamint a jövedéki adatszolgáltatási kötelezettségek elektronikus úton történő teljesítésének szabályairól szóló pénzügyminiszteri rendelet (a továbbiakban: ER.) rendelkezései szerinti megküldésével kell a vámhatóságtól megrendelnie.”

(2) Az Adójegyr. 1. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A vámhatóság, továbbá az adójegyet előállító nyomda alkalmazottja a megrendelés, illetve az ellenőrzés során megadott adatok kezelése tekintetében az adótitokra vonatkozó szabályok szerint köteles eljárni.”

3. § (1) Az Adójegyr. 2. § (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) A vámhatóság az elfogadott megrendelést visszaigazolja, és egyidejűleg közli az átvétel időpontját.

(2) A vámhatóság az adójegy-felhasználó adójegy-megrendelését a megrendelés beérkezésének napját követő 7. munkanapig teljesíti.”

(2) Az Adójegyr. 2. § (4)–(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(4) Ha az adóraktári adójegy-felhasználó fizetési halasztást kér és adójegy megrendelése a rendelkezésére álló gyártási kapacitás alapján aránytalanul nagy mennyiségre vonatkozik, a vámhatóság a megalapozott igény feletti adójegyek kiadását csak ezen adójegyek adóértékére megállapított fizetési kötelezettség előzetes teljesítése esetén engedélyezi.

(5) A Jöt. 24. § (1) bekezdése szerinti bejegyzett kereskedő adójegy-megrendelésére, továbbá az adóraktári adójegy-felhasználó más tagállamban gyártásra kerülő dohánygyártmányhoz benyújtott adójegy-megrendelésére a fizetési kötelezettség halasztása mellett a vámhatóság legfeljebb a Jöt. 24. § (1) bekezdése szerinti bejegyzett kereskedő Jöt. 24. § (7) bekezdés szerinti, rendelkezésre álló jövedéki biztosítéka, illetve az adóraktári adójegy-felhasználó Jöt. 98. § (6) bekezdés szerinti, rendelkezésre álló külön jövedéki biztosítéka mértékéig engedélyezi a tárgyhóban az adójegyek kiadását.”

(3) Az Adójegyr. 2. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) Az (5) és (6) bekezdés szerinti, a Jöt. 7. § 43. pontjában meghatározott pénzügyi biztosítékban nyújtott jövedéki biztosítéknak olyan eredeti, meghatározott határnapig érvényes, visszavonhatatlan vagy a Jöt. 38. § (11) bekezdése szerint visszavonható pénzügyi biztosítéknak kell lennie, amelynek összegén belül a pénzügyi biztosítékot nyújtó pénzügyi intézmény vagy biztosító kötelezettséget vállal arra, hogy a fizetési kötelezettségre adott halasztás lejártát követően fennálló tartozás esetén, a vámhatóság igénybejelentése alapján – a banki forgalom szabályozására vonatkozó előírások szerint, de legfeljebb 3 munkanapon belül – teljesít. A pénzügyi biztosítékban a vámhatóságot kizárólagos kedvezményezettként kell megjelölni. A pénzügyi biztosíték érvényességi idejének legalább 30 nappal meg kell haladnia a fizetési kötelezettségre adott halasztás lejárta időpontját.”

(4) Az Adójegyr. 2. § (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(9) Ha az adójegy kiadásának – a Jöt.-ben és e rendeletben előírt – feltételei hiányoznak, vagy az adójegy-felhasználónak az állami adó- és vámhatóság felé meg nem fizetett végrehajtható adótartozása van – nem értve ide, ha arra részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyeztek –, a vámhatóság a kiadás elutasításáról dönt.”

4. § (1) Az Adójegyr. 3. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Az adójegy-felhasználó a (3) bekezdésben foglalt átadás-átvétel során ellenőrizheti az átvett adójegyek fajtáját, kiskereskedelmi eladási árát, sorszámát, darabszámát. Az adójegyek átadásáról-átvételéről két példányban adójegy kiadási okmányt kell kiállítani, amely az átadás-átvétel időpontját, az adójegy választékát, mennyiségét és sorszámát tartalmazza. Az átadást-átvételt a vámhatóság és az adójegy-felhasználó vagy meghatalmazott képviselője (megbízottja) az adójegy kiadási okmány mindkét példányán aláírásával, bélyegzőlenyomatával igazolja.”

(2) Az Adójegyr. 3. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) Ha az adójegy-felhasználó a 2. § (1) bekezdése szerint visszaigazolt adójegyeket az átvételre megjelölt időpontot követő 10. munkanapig nem veszi át, vagy a visszaigazoltnál kisebb mennyiségben kívánja átvenni, illetve a vámhatósághoz nem minőségi hiba miatt küld vissza adójegyet, köteles az át nem vett, illetve visszaküldött adójegyek és a felmerült többletköltségek után, ezen adójegyek előállítási költsége két és félszeresének megfelelő, de legalább 1000 forint összegű költségtérítést fizetni. A költségtérítést a vámhatóság által meghatározott számlára átutalással kell megfizetni.”

(3) Az Adójegyr. 3. § (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(10) A vámhatóság a visszavett adójegyeket más adójegy-felhasználónak újból nem adhatja ki, azokat meg kell semmisíteni.”

5. § Az Adójegyr. 6. § (7)–(8) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(7) Amennyiben a Jöt. 96. § (3) bekezdésének a) pontja alá tartozó, cigarettának tekintendő dohánygyártmány nem „puha doboz” vagy „kemény doboz” csomagolású, a vámhatóság – az adójegy-felhasználó kérelmére – az adójegynek az (1)–(2) bekezdésben előírt felhelyezési módtól eltérő és nem a gyártási folyamat során történő felragasztását engedélyezheti. A vámhatóság az eltérő felhelyezést engedélyezi, ha az biztosítja, hogy a csomagolás kinyitásakor az adójegy eltépődik. A vámhatóság a kérelemről – annak beérkezése napját követő 15 napon belül – dönt.

(8) A vámhatóság az 5. § és az e § (1)–(6) bekezdésében foglalt előírások betartását köteles rendszeresen ellenőrizni.”

6. § (1) Az Adójegyr. 7. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A kiskereskedelmi boltok üzlethelyiségében és tárolóhelyén (raktárában), továbbá a nagykereskedés tárolóhelyén (raktárában) csak bontatlan fogyasztói csomagolású, adójeggyel ellátott dohánygyártmány tartható. A forgalmazás során az adójegy bármely módon történő eltakarása, felülragasztása, az adójegyen felirat alkalmazása tilos. A szabadforgalomban a dohánygyártmányok gyűjtőcsomagolásának felbontásakor talált adójegy nélküli vagy a hamis adójegyű, illetve nem a Jöt. és e rendelet előírásainak megfelelően felragasztott adójegyű árut a forgalomból ki kell vonni, és egyidejűleg a vámhatóságot értesíteni kell.”

(2) Az Adójegyr. 7. § (4)–(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(4) A tagállamból behozott adójegy nélküli dohánygyártmányt a kereskedői adójegy-felhasználónak a termék fogadásával egyidejűleg a vámhatósághoz be kell jelentenie. A bejelentésben meg kell adni a dohánygyártmány fajtáját és mennyiségét (kiszerelési egységenkénti darabszámát). A fogadóhelyen a tagállamból behozott adójegy nélküli dohánygyártmányt az adójeggyel ellátott dohánygyártmányoktól elkülönítve, külön helyen kell tárolni.

(5) A harmadik országból behozott dohánygyártmány Jöt. 98. § (11) bekezdése szerint történő vámjogi szabadforgalomba bocsátásához

a) a harmadik országban felhelyezett adójeggyel behozott dohánygyártmány esetében az adójegyek kivitelét igazoló vámokmányt,

b) az adójegy vámraktárban való felhelyezése esetén a vámhatóság által kiállított adójegy kiadási okmány eredeti példányát

kell bemutatni.

(6) Adójeggyel ellátott dohánygyártmányt tagállamba vagy harmadik országba kizárólag minőség-ellenőrzés céljára (áruminta) a vámhatóság által engedélyezett mennyiségig lehet kiszállítani.”

7. § Az Adójegyr. 8. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A havi adójegy-elszámolás III. részében azon adójegyek állíthatók be (írhatók le) a tárgyhónapban, amelyekre az adójegy-felhasználó fizetési kötelezettségét a vámhatóság a 11. § szerint benyújtott kérelem alapján törölte.”

8. § Az Adójegyr. 9. § (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(3) A gyártás közben megsérült, gyűjtőívre felragasztott, a sérült adójegyeket az adójegy-felhasználó és a vámhatóság 2-2 képviselőjéből álló bizottság jelenlétében, jegyzőkönyv felvétele mellett az adóraktárban kell megsemmisíteni. Az adójegy-felhasználó részéről a bizottságnak az adójegy-felhasználó személyesen, írásban meghatalmazott képviselője vagy – jogi személyiséggel rendelkező és jogi személyiség nélküli szervezet esetén – törvényes képviselője lehet a tagja. A felvett jegyzőkönyvben rögzíteni kell – adómértékenként, ezen belül adójegy-fajtánként, ezen belül kiskereskedelmi eladási áranként, ezen belül csomagolási egységenként – a megsemmisített adójegyek mennyiségét, az általuk képviselt jövedéki adó és általános forgalmi adó értékét, valamint a megsemmisítés módját.

(4) A még fel nem ragasztott vagy a szabadforgalomba még nem bocsátott dohánygyártmányokon lévő adójegyek baleset vagy elháríthatatlan külső ok miatt bekövetkező használhatatlanná válását, megsemmisülését az eseményt követően az adójegy-felhasználó köteles jegyzőkönyvben rögzíteni, a kivizsgálást megkezdeni, és a vámhatósághoz azonnal bejelenteni.”

9. § Az Adójegyr. 10. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Amennyiben az adójegy átvételét megelőzően megfizetett összeg meghaladja az átvett adójegyek alapján keletkezett fizetési kötelezettséget, a különbözetet a vámhatóság az adójegy-felhasználó kérésének megfelelően köteles

a) 8 napon belül az adójegy-felhasználó által megjelölt fizetési számlára visszautalni, vagy

b) az adójegy-felhasználó következő adójegy-rendelésének teljesítése során beszámítani.”

10. § (1) Az Adójegyr. 11. § (1)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) Az adóraktári adójegy-felhasználó a teljesített vagy az e § szerinti kérelem benyújtásának hónapjában esedékes halasztott fizetési kötelezettségének csökkentését vagy visszatérítését kérheti

a) az adójegyeket tartalmazó kötegek, ívek vagy dobozok felbontásakor talált minőséghibás, a vámhatósághoz a (3) bekezdés szerint visszaküldött adójegyre,

b) a sértetlen állapotban a (3) bekezdés szerint a vámhatósághoz visszaküldött adójegyre, amennyiben annak előállítási költségét az adójegy-felhasználó megtérítette,

c) a gyártás közben megsérült, a 9. § szerint összegyűjtött és megsemmisített adójegyre,

d) a baleset vagy egyéb elháríthatatlan külső ok miatt az adóraktárban használhatatlanná vált, megsemmisült, a 9. § (4) bekezdése szerinti adójegyre, amennyiben azok mennyisége, adóértéke a vámhatóság által teljes bizonyossággal megállapítható,

e) a vámhatóság felügyelete mellett a külön jogszabály előírásainak megfelelően megsemmisített dohánygyártmányon lévő adójegyre,

f) adóraktárban vagy adófelfüggesztéssel végzett szállítás során megsemmisült adójegyes dohánygyártmányok adójegyére, amennyiben az adójegyek mennyisége, adóértéke a vámhatóság által teljes bizonyossággal megállapítható,

g) az adóraktárban végzett belső minőség-ellenőrzés vagy vámhatósági ellenőrzés céljaira jogszabály előírásai szerint felhasznált dohánygyártmányon lévő adójegyre,

h) az illetékes hatóság által végzett minőség-ellenőrzés céljaira a külön jogszabály előírásai szerint átadott dohánygyártmányon lévő adójegyre, amennyiben az átadott és az adóraktárból kiszállított dohánygyártmány adójegyét felülbélyegzéssel, felülragasztással érvénytelenítik, és annak megtörténtét a mintavételi jegyzőkönyvben is rögzítik.

(2) Az adóraktári adójegy-felhasználó a fizetési kötelezettségének (1) bekezdés szerinti csökkentését vagy visszatérítését a tárgyhóban bekövetkezett esetekre havonta, a tárgyhót követő hó 5-éig kérheti a vámhatóságtól. A sértetlen állapotú adójegy visszaadása esetén a fizetési kötelezettség csökkentését vagy visszatérítését legkorábban arra a hónapra vonatkozóan lehet – a tárgyhót követő hó 5-éig, a vámhatóság jóváhagyásával – kérni, amelyben az adójegy utáni fizetési kötelezettség halasztása lejár. A kérelemben az (1) bekezdés szerinti bontásban adómértékenként, ezen belül adójegyfajtánként, ezen belül kiskereskedelmi eladási áranként, ezen belül csomagolási egységenként és összesítve kell az adójegyek által képviselt általános forgalmi adó és jövedéki adó értékét megadni.

(3) Az (1) bekezdés a)–b) pontja szerinti adójegyeket havonta egyszer lehet, illetve kell a vámhatósághoz visszaküldeni.”

(2) Az Adójegyr. 11. § (5)–(8) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(5) A vámhatóság a beérkezést követő 3 munkanapon belül dönt a kérelemről. A fizetési kötelezettséget csökkentő összeget (a leírt adójegyek adóértékét) a vámhatóság

a) az adójegy átvételekor vagy azt megelőzően teljesített fizetési kötelezettség esetében 15 munkanapon belül visszatéríti, vagy – a kérelemnek megfelelően – a következő adójegyrendelés fizetési kötelezettségének teljesítésébe beszámítja,

b) a halasztott fizetési kötelezettség esetében a kérelem benyújtásának hónapjában esedékes fizetési kötelezettséget csökkenti, vagy – ha a kérelem benyújtásának hónapjában, illetve az azt követő 2 hónapban nincs esedékessé váló fizetési kötelezettség – 15 munkanapon belül visszatéríti.

(6) Az importőr adójegy-felhasználó és a kereskedői adójegy-felhasználó

a) a 9. § (2) bekezdés szerint összegyűjtött és e § (8) bekezdése szerint megsemmisített adójegyre,

b) a vámhatósági ellenőrzés céljára jogszabály előírásai szerint felhasznált dohánygyártmányon lévő adójegyre, továbbá

c) az (1) bekezdés a)–b), f) és h) pontjai esetében érvényesítheti – e § rendelkezéseinek értelemszerű alkalmazásával – a fizetési kötelezettsége csökkentésének, illetve a befizetett összeg visszatérítésének a lehetőségét.

(7) A fizetési kötelezettség csökkentéséhez, illetve a befizetett összeg visszatérítéséhez a (6) bekezdés a) pontja szerinti adójegyek esetében az importőr adójegy-felhasználónak az adójegyek kivitelét és behozatalát igazoló vámokmányt, a kereskedői adójegy-felhasználónak az adójegyekről a vámhatóság által kiadott adójegy kiadási okmányt be kell mutatnia.

(8) Az importőr adójegy-felhasználó és a kereskedői adójegy-felhasználó által a 9. § (2) bekezdése szerinti összegyűjtött adójegyek megsemmisítésére a 9. § (3) bekezdésben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a megsemmisítést az importőr adójegy-felhasználó, illetve a kereskedői adójegy-felhasználó engedélyében feltüntetett telephelyen, illetve fogadóhelyen vagy a vámhatóság hivatalos helyiségében kell elvégezni.”

11. § (1) Az Adójegyr. 12. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Ha a szabadforgalomból visszavásárolt vagy visszaszállított dohánygyártmány (1) bekezdés szerinti megsemmisítésére kerül sor, az adójegy-felhasználó azt írásban előzetesen köteles bejelenteni a vámhatóságnak, amely a megsemmisítést felügyeli.”

(2) Az Adójegyr. 12. § (4)–(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(4) A szabadforgalomba bocsátott dohánygyártmány adójegyének

a) a Jöt. 99. § (7) bekezdés b) pontja szerinti eltávolítása és a bejegyzett kereskedő vagy az importáló által a dohánygyártmány új adójeggyel történő ellátása kizárólag a vámhatóság előzetes értesítését követően végezhető; az adójegy eltávolítását és a bejegyzett kereskedő vagy az importáló által a dohánygyártmány új adójeggyel történő ellátását követően, a dohánygyártmányokról levett, gyűjtőívre felhelyezett korábbi adómértéknek megfelelő adójegyek megsemmisítése kizárólag a vámhatóság jelenlétében végezhető;

b) a Jöt. 108. § (1) bekezdése szerinti felülragasztása kizárólag a vámhatóság jelenlétében, annak előzetes értesítését követően végezhető.

(4a) A (4) bekezdés szerinti értesítést legalább 3 munkanappal az eltávolítás, illetve felülragasztás tervezett időpontját megelőzően, írásban kell a vámhatósághoz benyújtani.

(5) A vámhatóság az adójegy (4) bekezdés a) pontja szerinti eltávolításáról és az új adójegyek felhelyezéséről, vagy a b) pontja szerinti felülragasztásáról jegyzőkönyvet készít.”

12. § (1) Az Adójegyr. 4. számú melléklete az 1. melléklet szerint módosul.

(2) Az Adójegyr. 5. számú melléklete a 2. melléklet szerint módosul.

13. § Hatályát veszti az Adójegyr.

a) 6. § (1) bekezdésében az „ , a doboz tetejének középvonalán átvezetve, a doboz mindkét hosszanti oldalára azonos hosszúságban átnyúlva” szövegrész,

b) 6. § (2) bekezdésében az „ , a hátlapon és az oldallapon együttesen, a tető törésvonalát és az egyik oldallap nyitási vonalát is lefedve a törésvonal közepére helyezve” szövegrész,

c) a 6. § (4) bekezdésében az „az adójegy középvonala a nyitás helyére essen, és” szövegrész.

3. A hordós és kannás borra előírt hivatalos zár alkalmazásának, valamint elszámolásának részletes szabályairól szóló 41/2002. (XII. 6.) PM rendelet módosítása

14. § A hordós és kannás borra előírt hivatalos zár alkalmazásának, valamint elszámolásának részletes szabályairól szóló 41/2002. (XII. 6.) PM rendelet (a továbbiakban: Hivatalos zár r.) 1. § d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Hivatalos zárnak e rendelet alkalmazásában a hordós, illetve kannás kiszerelésű bor edényzetére (a továbbiakban: hordó, illetve kanna) felhelyezésre kerülő olyan eszköz minősül, amely]

„d) a vámhatóság által kiadott, 3. § (6) bekezdése szerinti engedéllyel került előállításra.”

15. § A Hivatalos zár r. 2. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A Bizottság a kérelem benyújtását követő 15 napon belül tesz javaslatot a vámhatóság felé a 3. § (4) bekezdés szerinti kérelem elfogadására vagy elutasítására.”

16. § (1) A Hivatalos zár r. 3. § (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(3) Hivatalos zár előállítására a (2) bekezdésben foglalt feltételek fennállása esetén sem adható engedély, ha a kérelmezőnek a vámhatóság felé meg nem fizetett vám- vagy adótartozása, társadalombiztosítási járulék tartozása áll fenn, kivéve, ha arra részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyeztek.

(4) Az eszköz hivatalos zárként történő elfogadására és a hivatalos zár előállításának engedélyezésére irányuló kérelmet a vámhatósághoz kell benyújtani, melyhez csatolni kell:

a) a társasági szerződést (alapító okiratot, alapszabályt), illetve a vállalkozói igazolványt;

b) a hivatalos zár előállításának folyamatát tartalmazó technológiai dokumentációt;

c) a hivatalos zár műszaki rajzát és mintadarabját;

d) papír alapú eszköz esetén a hamisítás elleni védelmi elemek leírását, és a védelmi elemek ismeretével rendelkező személyek nevét, személyi adatait;

e) független szakértő szakvéleményét az 1. § a)–c) pontjában foglalt feltétel teljesüléséről;

f) az 1. számú mellékletben előírt adattartalomnak megfelelő nyilvántartás mintáját, számítógépes nyilvántartás-vezetés esetén annak leírását;

g) a gyártó hivatalos záron alkalmazni kívánt egyedi azonosító jelének leírását.”

(2) A Hivatalos zár r. 3. § (6)–(9) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(6) A vámhatóság szakértőként köteles bevonni az eszköz hivatalos zárként történő elfogadására és a hivatalos zár előállításának engedélyezésére irányuló eljárásba a Bizottságot. A vámhatóság – a Bizottság javaslatának figyelembevételével, a Bizottság javaslattételét követő 5 napon belül – dönt az eszköz hivatalos zárként való felhasználásának, alkalmazási körének és felhelyezési módjának, valamint az eszköz kérelmező általi gyártásának engedélyezéséről.

(7) A vámhatóság a (6) bekezdés szerinti engedély kiadásával egyidejűleg, illetve újabb gyártani kívánt mennyiségre benyújtott kérelem esetén a kérelem benyújtását követő 15 napon belül külön határozatban rendelkezik a kérelemben megjelölt – legalább 6 hónapos, de legfeljebb 12 hónapos – időszakban gyártható mennyiségről és a hivatalos zárak sorszámtartományáról. A gyártható mennyiségre és a hivatalos zárak sorszámtartományára újabb kérelmet csak a (6) bekezdés szerinti engedéllyel rendelkező előállító nyújthat be.

(8) A vámhatóság a hivatalos zár előállítójának a (6) bekezdés szerint kiadott engedélyét visszavonja, ha az engedély kiadásánál figyelembe vett, az 1. § a)–c) pontja és az e paragrafus (2) bekezdése szerinti feltételek nem állnak fenn, és azt a Bizottság megállapította.

(9) A vámhatóság a (6) bekezdés szerinti engedély kiadásáról az erre vonatkozó határozat egy példányának megküldésével – a határozat kiadásával egyidejűleg – tájékoztatja a Hegyközségek Nemzeti Tanácsát.”

17. § A Hivatalos zár r. 4. § (3)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(3) A hivatalos zár előállítója köteles naptári hónaponként a tárgyhónapot követő hó 5. napjáig a hivatalos zárak előállított és készleten lévő, valamint kiadott mennyiségéről – hivatalos zár felhasználónként, zártípusonként és azon belül sorszámtartományonként – a vámhatóság felé elszámolást adni.

(4) A vámhatóság a hivatalos zár engedély szerinti előállítását, valamint a 3. §-ban előírt kötelezettségek teljesítését a hivatalos zár előállítójánál ellenőrzi. A hivatalos zár előállítója köteles együttműködni az ellenőrzést végzőkkel.”

18. § (1) A Hivatalos zár r. 5. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A hivatalos zár felhasználó az átvett hivatalos zárak típusonkénti mennyiségét, egyedi azonosító jelét és sorszámtartományát az átvételt követő 5 munkanapon belül köteles – telephelyek szerinti bontásban – a vámhatóságnak írásban bejelenteni. A bejelentésben meg kell adni a hivatalos zár előállítójának nevét és adószámát is.”

(2) A Hivatalos zár r. 5. § (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(8) A vámhatóság a hivatalos zár felhasználót a hivatalos zár készletéről elszámoltatja.”

4. A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 8/2004. (III.10.) PM rendelet módosítása

19. § A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 8/2004. (III. 10.) PM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 1. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„1. § A Jöt. szerinti engedélyek iránti kérelmek közül

a) az adóraktári engedély iránti kérelmet az 1. számú melléklet, az 1/A. számú melléklet vagy az 1/B. számú melléklet,

b) a keretengedély iránti kérelmet a 2. számú melléklet,

c) a felhasználói engedély iránti kérelmet a 3. számú melléklet,

d) a bejegyzett kereskedő engedélye iránti kérelmet a 4. számú melléklet,

e) a bejegyzett feladó engedélye iránti kérelmet az 5. számú melléklet,

f) a jövedéki engedély iránti kérelmet a 8. számú melléklet

szerinti adattartalmú, a vámhatóság internetes honlapjáról letöltött és kinyomtatott formátumban kell a vámhatósághoz benyújtani.”

20. § A Vhr. 2. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az engedélyezési eljárás során az adóraktár helyszínrajzát, műszaki, technikai és építési dokumentumait, az (1) bekezdés i) pontja szerinti engedélyek, illetve – a boradóraktári engedély kérelmező kivételével – az adóraktárban használt tárolótartályokra, tárolóedényekre, mérőberendezésekre vonatkozó hitelesítési bizonylatok eredeti példányát, a műszaki, technológiai és üzemmód leírását, továbbá – a szőlőbor és az ásványolaj előállítására, valamint a jövedéki termék önálló tárolására, raktározására vagy önálló palackozására engedélyt kérelmező kivételével – a jövedéki termék gyártmánylapját a vámhatóság kérésére kell a kérelmezőnek benyújtania, vagy a helyszínen bemutatnia.”

21. § (1) A Vhr. 3. § (1) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A Jöt. 82. § (1) bekezdés szerinti egyszerűsített adóraktári engedély iránti kérelemhez csatolni kell]

„d) amennyiben a kérelmező egyéni vállalkozó vagy mezőgazdasági őstermelő, és a borkísérő okmány aláírására jogosult személy nem azonos az engedélyt kérelmező természetes személlyel, a borkísérő okmány aláírására jogosult személy(ek) közjegyző által hitelesített vagy az aláírásra jogosult személy(ek) által a kérelem személyesen történő benyújtásakor, a vámhatóság képviselőjének jelenlétében megadott aláírás mintáját;”

(2) A Vhr. 3. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A kérelmezőnek az (1) bekezdés f) és i) pontjában foglalt hatósági engedélyek eredeti példányát a vámhatóság kérésére kell benyújtania vagy a helyszíni ellenőrzés keretében bemutatnia.”

22. § A Vhr. 4. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„4. § A vámhatóság az adóraktári engedély iránti kérelem benyújtását követő 15 napon belül az adóraktárban helyszíni szemlét tart. ”

23. § A Vhr. 5. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„5. § (1) A vámhatóság az engedélyezési eljárás keretében – az engedély kiadásának feltételeként – hivatalos zár elhelyezését határozhatja meg a szeszüzem és a szeszfőzde adóraktár üzemi és mérőberendezésein, csővezetékein, tárolótartályain, egyéb berendezésein. Hivatalos zár alkalmazása abból a célból határozható meg, hogy a jövedéki terméket az üzemi berendezés zárt rendszeréből, a mérőberendezés kikerülésével, illetve a hivatalos zár megsértése nélkül kivenni, valamint az üzemi berendezést rendeltetésétől eltérően használni ne lehessen.

(2) A vámhatóság jegyzőkönyvben határozza meg az üzemi és mérőberendezéseknek, tárolótartályoknak azokat a pontjait, ahol hivatalos zárat, borítót kell alkalmazni. Az alkalmazott zárak, borítók a más hatóságok által felhelyezett jelzéseket (bélyegzéseket) nem takarhatják, nem rongálhatják.”

24. § A Vhr. 5/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A kísérleti előállítást végző üzemre adóraktári engedélyt a vámhatóság abban az esetben ad ki, ha

a) a kérelmező nem áll csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt;

b) a kérelmező nemzeti vagy uniós támogatást nyert el bioüzemanyag kísérleti fejlesztés keretében történő előállítására;

c) a kérelmező a Jöt. 58. § (5) bekezdése szerint teljesíti a jövedékibiztosíték-nyújtási kötelezettségét;

d) az adóraktárként szolgáló hely és annak berendezése (műszaki, technikai felszereltsége) alkalmas az előállított, raktározott jövedéki termék biztonságos tárolására, pontos mennyiségi számbavételére, és a hatósági felügyelet ellátásához, az ellenőrzések lefolytatásához szükséges tárgyi feltételek adottak.”

25. § A Vhr. 5/B–7. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„5/B. § A tiszta növényiolaj-gyártó adóraktári engedélyt a vámhatóság abban az esetben adja ki, ha az 5/A. § (1) bekezdés b) és e) pontja szerinti feltétel teljesül, valamint a kérelmező a Jöt. 58. § (5a) bekezdése szerint teljesíti a jövedékibiztosíték-nyújtási kötelezettségét.

6. § (1) A vámhatóság a helyszíni szemlét követő 15 napon belül végzésben közli a kérelmezővel a Jöt. 38. §-a szerinti jövedéki biztosítékra felajánlott összeg elfogadását vagy attól eltérő összegben való megállapítását.

(2) Az adóraktári engedélyt a vámhatóság az (1) bekezdés szerinti esetben a jövedéki biztosíték 29. § szerinti rendelkezésre bocsátását igazoló okmányok, bizonylatok eredetiben való közlését követően a 9. számú melléklet szerinti adattartalmú nyomtatványon adja ki. A vámhatóság az adóraktári engedélyhez csatolja a kérelemhez benyújtott nyilvántartások mintájának jóváhagyását vagy a számítógépes nyilvántartás-vezetést engedélyező határozatot.

(3) A vámhatóság a kísérleti előállítást végző üzem adóraktári engedélyében feltünteti az adóraktári engedély megszűnésének az 5/A. § (2) bekezdése szerinti időpontját.

(4) Az adóraktári engedélyben a 2. § (1) bekezdés p) pontja, illetve a 3/A. § (1) bekezdés h) pontja szerinti esetben fel kell tüntetni az alkalmazott denaturálási eljárást.

7. § (1) A vámhatóság az adóraktári engedély iránti kérelmet – a (2) és (3) bekezdésben foglalt eltéréssel – elutasítja, ha a kérelmező:

a) a jövedéki termék mennyiségi számbavételének és minősége megállapításának feltételeit (műszerek, berendezések, hitelesített mérőeszközök – a Jöt.-ben foglalt kivétellel –, hitelesített tartályok stb.) nem biztosította;

b) az üzemi berendezéseket, csőcsatlakozásokat úgy alakította ki, hogy azokon – a vámhatóság által a helyszíni szemlén történt egyeztetés alapján szükségesnek tartott – hivatalos zárak nem alkalmazhatók;

c) a jövedéki termékek, a zárjegyek, az adójegyek biztonságos raktározásának, tárolásának feltételeit nem alakította ki, a raktárhelyiségek, tárolótartályok olyan helyiséggel is közvetlen (ajtó, ablak, csővezeték) összeköttetésben vannak, amelyek a bejelentésben (helyszínrajzon, technológiai elrendezési rajzon) nem szerepelnek;

d) a hatósági felügyelet ellátásához, az ellenőrzések lefolytatásához szükséges tárgyi feltételeket nem teremtette meg;

e) a tevékenység folytatására és a jövedéki termékek előállítására jogszabályban előírt hatósági engedélyekkel nem rendelkezik;

f) a vámhatóság által elfogadott vagy meghatározott jogtiszta számítógépes rendszert a Jöt. és e rendelet rendelkezései szerint nem alakította ki;

g) a Jöt. 35. §-ában és 36. §-ában foglalt egyéb feltételeknek nem felel meg.

(2) A vámhatóság a kísérleti előállítást végző üzem esetében az adóraktári engedély iránti kérelmet elutasítja, ha a kérelmező az 5/A. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek nem felel meg.

(3) A vámhatóság a tiszta növényiolaj-gyártó adóraktár esetében az adóraktári engedély iránti kérelmet elutasítja, ha a kérelmező az 5/B. §-ban foglalt feltételeknek nem felel meg.”

26. § (1) A Vhr. 8. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A bejelentési kötelezettséggel járó változást a vámhatósághoz a változás bekövetkeztétől számított 15 napon belül, illetve a Jöt. 48/C. §-a szerinti jogutódlás esetén legkésőbb a cégbejegyzési vagy változásbejegyzési kérelem cégbírósághoz történő benyújtásának napját követő 5. munkanapig – a borkísérő okmány aláírására jogosultak személyének változása esetén legkésőbb a következő munkanapon – be kell jelenteni. A bejelentés az 1. számú melléklet, 1/A. számú melléklet vagy az 1/B. számú melléklet szerinti adattartalmú, a vámhatóság által az engedélykérelemre rendszeresített és az internetes honlapjáról letöltött és kinyomtatott formátumú nyomtatványon teljesíthető. A Jöt. 37. § (8) bekezdése szerinti bejelentés engedély módosítása iránti kérelemnek, minden egyéb bejelentés változásbejelentésnek minősül függetlenül attól, hogy a bejelentés nyomán szükséges-e az engedélyt módosítani.”

(2) A Vhr. 8. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) A vámhatóság az engedély módosítása iránti kérelemben vagy a változás-bejelentésben foglaltak alapján az adóraktári (egyszerűsített adóraktári) engedélyt vagy a betétlapot – szükség esetén mindkettőt – bevonja, és új adóraktári (egyszerűsített adóraktári) engedélyt vagy betétlapot ad ki.”

27. § A Vhr. 10. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A kérelmezőnek az adómentes üzem helyszínrajzát, műszaki, technikai, építési dokumentumait, a műszaki, technológiai és üzemmód leírását, az (1) bekezdés h) pontja szerinti engedélyek, illetve az adómentes üzemben használt tárolótartályokra, tárolóedényekre, mérőberendezésekre vonatkozó hitelesítési bizonylatok eredeti példányát a vámhatóság kérésére kell benyújtania, vagy a helyszínen bemutatnia.”

28. § A Vhr. 11–12. §-ai helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„11. § (1) A vámhatóság a keretengedély iránti kérelem benyújtását követő 4 napon belül az adómentes üzemben a 4. §-ban foglaltak szerint helyszíni szemlét tart.

(2) A helyszíni szemlét követő 2 napon belül a vámhatóság végzésben közli a felajánlott jövedéki biztosíték összegének elfogadását vagy ettől eltérő összegben való megállapítását.

(3) A keretengedélyt a vámhatóság a (2) bekezdés szerinti esetben a jövedéki biztosíték 29. § szerinti rendelkezésre bocsátását igazoló okmányok, bizonylatok eredetiben való közlését követően a 10. számú melléklet szerinti adattartalmú nyomtatványon adja ki. A vámhatóság a keretengedélyhez csatolja a nyilvántartások mintájának jóváhagyását vagy a számítógépes nyilvántartás-vezetést engedélyező határozatot. A keretengedély kiadása során a 6. § (3) bekezdésében foglaltakat értelemszerűen alkalmazni kell.

(4) A vámhatóság a keretengedélyben rögzíti – a felhasználás (a technológia) sajátosságának figyelembevételével – azt az időszakot (időpontot), amelyre vonatkozóan az elszámolást teljesíteni kell.

(5) A Jöt. 53. § (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott adómentes célú felhasználás esetén keretengedélynek a külön jogszabály szerint kiadott és a vámhatóság által záradékolt elvi engedély minősül. A külön jogszabály szerint kiadott elvi engedéllyel rendelkező felhasználó az elvi engedély közlését követően a vámhatósághoz köteles benyújtani a fűtőolaj adómentes beszerzésének és felhasználásának elszámolására a 11. számú melléklet szerinti adattartalommal kialakított nyilvántartásának mintáját vagy számítógépes nyilvántartás-vezetésének leírását, amelynek elfogadásáról a vámhatóság határozatban rendelkezik.

12. § A vámhatóság a keretengedély iránti kérelmet elutasítja, ha

a) az adózatlan jövedéki termék mennyiségi számbavételének és minősége megállapításának feltételei [műszerek, berendezések, hitelesített mérőeszközök és tartályok (kivéve a Jöt. 53. § (1) bekezdés b) és d) pontja szerinti tevékenység során használt tartályokat)] nem biztosítottak;

b) az adózatlan jövedéki termék biztonságos raktározásának, tárolásának feltételei nincsenek meg, a raktárhelyiségek, tárolótartályok olyan helyiséggel is közvetlen (ajtó, ablak, csővezeték) összeköttetésben vannak, amelyek a bejelentésben (helyszínrajzon, technológiai elrendezési rajzon) nem szerepelnek;

c) a hatósági felügyelet ellátásához, az ellenőrzés lefolytatásához szükséges tárgyi feltételeket nem teremtették meg;

d) a tevékenység folytatására, illetve az adózatlan jövedéki termékek felhasználásával előállításra kerülő termékekre a kérelmező nem rendelkezik jogszabályban előírt hatósági engedélyekkel, vagy

e) a kérelmező a Jöt. 42. § (4) bekezdés a)–b) pontja értelmében szükséges egyéb feltételeknek nem felel meg.”

29. § A Vhr. 13. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az (1) bekezdés szerinti kérelemben foglaltak engedélyezése a keretengedély II. részének kiállításával és kiadásával történik, egyidejűleg az előző keretengedély II. részét a vámhatóság visszavonja.”

30. § A Vhr. 14. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az adómérték változása esetén a jövedéki biztosítékot az új adómérték hatálybalépésétől számított 30 napnál hosszabb ideig érvényes keretengedély esetében a vámhatóság hivatalból, végzésben módosítja, és az adómentes felhasználó a Jöt. 38. § (9) bekezdésének rendelkezése szerint köteles gondoskodni az új jövedéki biztosíték teljesítéséről. Nem kell a jövedéki biztosítékot módosítani, amennyiben az új adómérték hatálybalépésétől számított 30 napon belül lejár a keretengedély érvényessége.”

31. § A Vhr. 15. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A kérelmezőnek a felhasználó üzem helyszínrajzát, műszaki, technikai, építési dokumentumait, a műszaki, technológiai és üzemmód leírását, illetve a felhasználó üzemben használt tárolótartályra, tárolóedényre, mérőberendezésre vonatkozó hitelesítési bizonylatok, az (1) bekezdés h) pontja szerinti engedélyek eredeti példányát a vámhatóság kérésére kell benyújtania, vagy a helyszínen bemutatnia.”

32. § A Vhr. 17. § (1)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) A vámhatóság az engedélyezési eljárás során az adóraktár, az adómentes üzem, a felhasználó üzem üzemi berendezéseiről, tárolótartályairól és az alkalmazott hivatalos zárakról műszaki leírást készít. A műszaki leírás eredeti példányát az adóraktárban, az adómentes üzemben, a felhasználó üzemben kell tartani, másod- és harmadpéldánya a vámhatóság példánya.

(2) A műszaki leírásnak tartalmaznia kell

a) a műszaki leírást készítő vámhatóság megnevezését,

b) az adóraktár, az adómentes üzem, a felhasználó üzem megnevezését (típusát), pontos címét,

c) az adóraktári engedély, a keretengedély, a felhasználói engedély jövedéki számát,

d) az adóraktár engedélyese, az adómentes felhasználó, a felhasználói engedélyes megnevezését, adószámát,

e) az adóraktár, az adómentes üzem, a felhasználó üzem üzemi helyiségeinek alaprajzát, feltüntetve benne az üzemi berendezések felülnézeti vázrajzát és jelzését (indokolt esetben folyamatábrát),

f) az üzemi berendezések, tartályok és edények jegyzékét (azonosító jelét, méretét és űrtartalmát),

g) az alkalmazott hivatalos zárak jegyzékét (a sorszám, a berendezés számjele, megnevezése, az alkalmazott zárak feltüntetésével),

h) a záradékot.

(3) A műszaki leírás záradékában szerepeltetni kell

a) az adóraktár-engedélyes, az adómentes felhasználó, a felhasználói engedélyes nyilatkozatát annak tudomásulvételéről, hogy az üzemi berendezést a műszaki leírásban rögzített állapotban tartja, azon változtatást csak a vámhatóság engedélyével végezhet, továbbá, hogy a hivatalos zárak épségben tartásáért felelősséggel tartozik, és az ellenőrzési iratokat megőrzi;

b) az adóraktár-engedélyes, az adómentes felhasználó, a felhasználói engedélyes, valamint a készítők, illetőleg a jóváhagyó aláírását.”

33. § (1) A Vhr. 18. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A kötelező érvényű vámtarifa-besorolás iránti kérelmet a 14. számú mellékletben meghatározott adattartalmú, a vámhatóság internetes honlapjáról letöltött és kinyomtatott formátumban a vámhatósághoz kell két példányban benyújtani.”

(2) A Vhr. 18. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Ha a kötelező érvényű vámtarifa-besorolást a vámhatóság kezdeményezte, a jogosult köteles a (2) bekezdésben foglalt információkat a besoroláshoz a vámhatóság rendelkezésére bocsátani.”

34. § A Vhr. 21. § (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) A Jöt. 24. § (1) bekezdése szerinti bejegyzett kereskedő engedélyének kiadására a 11. § (1)–(3) bekezdése, az engedély iránti kérelem elutasítására a 12. § rendelkezéseit kell – értelemszerűen – alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a vámhatóság az engedélyt a 16. számú melléklet szerinti adattartalmú nyomtatványon adja ki.

(2) Az eseti bejegyzett kereskedő engedélyét a 16. számú melléklet szerinti adattartalmú nyomtatványon adja ki a vámhatóság.”

35. § A Vhr. 23. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„23. § A bejegyzett feladói engedély iránti kérelemben vagy a bejegyzett feladó engedélyében szereplő adatok változása esetén a 8. § rendelkezéseit kell – értelemszerűen – alkalmazni. A vámhatóság a bejegyzett feladói engedélyt a 17. számú melléklet szerinti adattartalmú nyomtatványon adja ki. A bejegyzett feladói engedély módosítása iránti kérelmet és a változás-bejelentést az 5. számú melléklet szerinti adattartalmú nyomtatványon kell benyújtani.”

36. § A Vhr. 24. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A más tagállamban csomagküldő kereskedelmet folytató belföldi székhelyű személynek a Jöt. 32. § (1) bekezdés a) pontjában előírt nyilvántartásba vételéhez a kérelmet a 6. számú melléklet szerinti adattartalmú, a vámhatóság internetes honlapjáról letöltött és kinyomtatott formátumú nyomtatványon kell benyújtania a vámhatósághoz.”

37. § A Vhr. 25. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Más tagállamban nyilvántartásba vett csomagküldő kereskedő adóügyi képviselőjének a Jöt. 31. § (2) bekezdése szerinti nyilvántartásba vételéhez a kérelmet a 7. számú melléklet szerinti adattartalmú, a vámhatóság internetes honlapjáról letöltött és kinyomtatott formátumú nyomtatványon kell benyújtania a vámhatósághoz.”

38. § (1) A Vhr. 27. § (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) A vámhatóság végzéssel dönt a jövedéki biztosítékul felajánlott összeg elfogadása tárgyában azzal, hogy a bankgarancia vagy biztosítási szerződés alapján kiállított kötelezvény formájában nyújtani kívánt jövedéki biztosíték esetében a jövedéki biztosíték 29. § szerinti rendelkezésre bocsátását igazoló eredeti okmányok, bizonylatok vámhatóság részére történő rendelkezésére bocsátása esetén fogadható el a felajánlott biztosíték. A vámhatóság a jövedéki engedélyt a 23. számú mellékletben megadott adattartalmú nyomtatványon adja ki. A vámhatóság a jövedéki engedélyhez csatolja a jóváhagyott és hitelesített nyilvántartásokat vagy a számítógépes nyilvántartás-vezetést engedélyező döntést.

(2) A jövedéki engedélyben szereplő bármely adat változását be kell jelenteni vagy az engedély módosítását kell kérni. A változás-bejelentést és az engedély módosítása iránti kérelmet a 8. számú melléklet szerinti adattartalmú nyomtatványon a vámhatósághoz – a (4) bekezdésben foglalt eltéréssel – a változás bekövetkeztétől számított 15 napon belül kell benyújtani.”

(2) A Vhr. 27. § (5)–(6) bekezdései helyébe a következő rendelkezés lép

„(5) A vámhatóság a kérelemben foglaltak alapján a jövedéki engedélyt vagy annak telephelyre vonatkozó mellékletét bevonja, és új jövedéki engedélyt (mellékletet) ad ki.

(6) A telephely megszüntetése esetén a vámhatóság a megszüntetésről szóló határozat meghozatalával egyidejűleg a jövedéki engedély vonatkozó mellékletét bevonja.”

39. § A Vhr. 29. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Jövedéki biztosítékként olyan garancia fogadható el, amely

a) a Jöt.-ben meghatározott összegre szól és meghatározott határnapig érvényes,

b) eredeti garancia, és amelyben a garanciát vállaló hitelintézet arra vállal kötelezettséget, hogy a vámhatóság igénybejelentése alapján, feltétel nélkül – a banki forgalom szabályozására vonatkozó előírások szerint, de legfeljebb 3 munkanapon belül – az igénybejelentésben megjelölt államháztartási számlára megfizeti a megbízója lejárt tartozását,

c) a fizetési igény bejelentésére a vámhatóságot kizárólagos kedvezményezettként jelöli meg,

d) visszavonhatatlan vagy kizárólag a vámhatóság jóváhagyásával visszavonható.”

40. § A Vhr. 30. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A külön jövedéki biztosíték rendelkezésre állását igazoló okmányt, bizonylatot a terhére történő első kiszállítást megelőzően – eredetiben – meg kell küldeni a vámhatóságnak.”

41. § A Vhr. 31. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A felhasználói engedélyes, a bejegyzett kereskedő és az adóügyi képviselő által pénzügyi biztosíték formájában nyújtott jövedéki biztosíték esetén a pénzügyi biztosíték érvényességének lejártát legalább 60 nappal megelőzően az érvényesség lejártának napját követő naptól érvényes újabb pénzügyi biztosítékot kell a vámhatósághoz benyújtani.”

42. § A Vhr. 31/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„31/A. § (1) A Jöt. 62/A. § (1) bekezdése szerinti, más tagállamból más tagállamba vagy harmadik országba irányuló, belföldön áthaladó ömlesztett ásványolaj szállításának bejelentését a 29. számú melléklet szerinti adattartalmú, a vámhatóság internetes honlapjáról letöltött és kinyomtatott formátumban kell a vámhatósághoz írásban benyújtani.

(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben a bejelentés – a vámhatóság által rendszeresített formanyomtatványon – a bejelentő választása szerint angol, német és francia nyelven is megtehető.

(3) Az (1)–(2) bekezdés szerinti bejelentésben megadott adatok változását legkésőbb a változás napján, a szállítóeszközre vonatkozó adatok változását annak elindulását megelőzően be kell jelenteni a vámhatósághoz a (1)–(2) bekezdés értelemszerű alkalmazásával.

(4) A Jöt. 62/A. § (2) bekezdése szerinti tevékenységet végző gazdálkodónak a karbantartási céllal eltávolított repülőgép üzemanyagról (e bekezdés alkalmazásában a továbbiakban: üzemanyag) a vámhatóság által hitelesített nyilvántartást vagy előzetesen jóváhagyott számítógépes nyilvántartást kell vezetnie. A nyilvántartás naprakészen tartalmazza

a) a légi járműből eltávolított üzemanyag mennyiségi adatait, a lefejtés időpontját, a légi jármű üzemben tartójának (a továbbiakban: légitársaság) megnevezését és a légi jármű lajstromjelét;

b) az eltávolított üzemanyag légi járműbe történő visszatöltése esetén az üzemanyag mennyiségi adatait, a visszatöltés időpontját, a légitársaság megnevezését és a légi jármű lajstromjelét;

c) az eltávolított üzemanyag elszállítása esetén az üzemanyagot fogadó megnevezését, a szállítási bizonylat sorszámát, az üzemanyag mennyiségi adatait és az elszállítás időpontját.

(5) A Jöt. 62/A. § (3) bekezdése szerinti bejelentést a rekultivációt végző gazdálkodó legkésőbb a tevékenység megkezdésével egyidejűleg köteles a vámhatósághoz írásban benyújtani. A bejelentésben meg kell adni

a) a rekultivációt végző gazdálkodó nevét, székhelyét és elérhetőségét;

b) a rekultivációval érintett terület pontos helyét (cím vagy helyrajzi szám megadásával);

c) az ásványolaj kinyerését eredményező tevékenység rövid műszaki leírását;

d) a kinyert ásványolaj elszállítási körülményeit;

e) a tevékenység befejezésének tervezett időpontját.

(6) Az (5) bekezdés szerinti bejelentésben megadott adatok változását és a rekultivációs tevékenység befejezését legkésőbb a változás, illetve a befejezés napján be kell jelenteni a vámhatósághoz.”

43. § A Vhr. 32. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A Jöt. 58. § (11) bekezdésében (üzemi motorikusgáztöltő-állomás), valamint 59. § (2) bekezdésében és 70. § (2) bekezdésének a) pontjában (nyilvántartásba vett felhasználó) előírt nyilvántartásba vételhez a kérelmet a 24. számú melléklet szerinti adattartalmú, a vámhatóság internetes honlapjáról letöltött és kinyomtatott formátumban kell benyújtani a vámhatósághoz.”

44. § A Vhr. 33. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A vámhatóság a nyilvántartásba vétel, illetve a változások visszaigazolását a 26. számú melléklet szerinti adattartalmú nyomtatványon, a benyújtástól számított 15 napon belül teljesíti.”

45. § (1) A Vhr. 34. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A nyilvántartásba vett felhasználónak a 25. számú melléklet szerinti adattartalommal a vámhatóság által elfogadott és hitelesített nyilvántartást vagy a vámhatóság által előzetesen jóváhagyott számítógépes nyilvántartást kell tárgyévenként – folyamatosan és göngyölítve – telephelyenként vezetnie.”

(2) A Vhr. 34. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A nyilvántartásba vett felhasználó köteles lehetővé tenni a vámhatóság ellenőrzéssel megbízott képviselőjének az üzem- és raktárhelyiségbe történő belépést, a termékkészlet és a felhasználási művelet, valamint az (1) bekezdés szerint nyilvántartás ellenőrzését.”

46. § A Vhr. 35. § (3)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(3) A vámhatóság a nyilvántartásba vétel visszaigazolását a 27. számú melléklet szerinti adattartalmú nyomtatványon, a bejelentés benyújtásától számított 15 napon belül teljesíti.

(4) A bejelentésben megadott adatok változását a vámhatósághoz a változás bekövetkeztétől számított 15 napon belül, a 24. számú melléklet szerinti formanyomtatványon kell bejelenteni.”

47. § A Vhr. 36. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„36. § Az üzemi motorikusgáztöltő-állomás forgalmáról az üzemeltetést végzőnek a vámhatóság által hitelesített nyilvántartást kell vezetni, amelybe naponta fel kell jegyezni a gáztartály szintmérő műszeréről leolvasott százalékos érték alapján a nyitó-záró készletet. A nyilvántartás vezetésére a vámhatóság által előzetesen jóváhagyott számítógépes nyilvántartás is alkalmazható. A beszerzett mennyiséget szállítónként és azon belül annak a telephelynek a feltüntetésével kell kimutatni, ahonnan a szállítás történt. A felhasznált mennyiséget a kimérő szerkezet számlálója szerint, a számláló induló és záró állásának feltüntetésével, ezen belül továbbá – a 35. § (2) bekezdés szerinti esetben – saját felhasználás és használónkénti felhasználás szerinti részletezésben kell megadni. Nem rendeltetésszerű használatból (pl. hatósági vizsgálatokkor keletkező hiány) eredő készletcsökkenés esetén a vámhatóság előzetes tájékoztatása után, jegyzőkönyv alapján történik a készletcsökkenés rögzítése a nyilvántartásban.”

48. § A Vhr. 37. § (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) Az a személy, aki (amely) a Jöt. 79. § (2) bekezdésében meghatározott mobil palackozóval rendelkezik, a mobil palackozó birtokba vételét követő 5 munkanapon belül köteles két példányban a vámhatósághoz

a) személyi adatait (név/cégnév, székhely, adószám, cégjegyzékszám/vállalkozói igazolvány száma),

b) a mobil palackozó típusát, kapacitását, tárolásának telephelyét

bejelenteni. A bejelentéshez csatolni kell a palackozási tevékenység folytatásához szükséges engedélyt. A bejelentést a vámhatóság ellenjegyzi és egy példányát visszaküldi a mobil palackozót üzemeltető személynek.

(2) Mobil palackozóval végzett palackozást annak megkezdését legalább 3 munkanappal megelőzően a mobil palackozó üzemeltetője köteles

a) a palackozás helyét (helyeit), időpontját (év, hó, nap, napszak),

b) a palackozásra kerülő bor várható mennyiségét

írásban bejelenteni a vámhatósághoz. Amennyiben a palackozás a hét több munkanapján történik, a bejelentés hetente, a palackozást megelőző hét utolsó munkanapjáig teljesíthető. A bejelentésben megadott helytől, időtől csak objektív körülmény (így különösen műszaki hiba) miatt lehet eltérni, és azt a mobil palackozót üzemeltető köteles haladéktalanul bejelenteni a vámhatósághoz.”

49. § (1) A Vhr. 37/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A Jöt.-ben, illetve az e rendeletben meghatározott nyilvántartások számítógépes vezetését, valamint a 76. § (2)–(3) bekezdése szerinti termékkísérő okmányok, az egyszerűsített kísérő okmányok, a borkísérő okmányok, valamint a bérfőzési napló számítógépes előállítását és kitöltését az e §-ban meghatározott követelményeknek megfelelő, a vámhatóság által engedélyezett számítógépes programokkal kell végezni.”

(2) A Vhr. 37/A. § (4) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A bizonylat-kiállító program engedélyezéséhez a (2) bekezdésben meghatározott követelményeken túl szükséges továbbá, hogy]

„c) a program kizárólag a vámhatóság által az adott időszakra kiadott sorszámok felhasználását, emelkedő számsorrendben, kizárólag egy alkalommal tegye lehetővé a bizonylat kiállítása során, és önálló sorszámgenerálást vagy ugyanazon számsorrend újbóli felhasználását ne tegye lehetővé,”

50. § (1) A Vhr. 37/B. § (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) A nyilvántartó program, illetve a bizonylat-kiállító program engedélyezésére irányuló kérelem az 1. § (1) bekezdés szerinti engedélykérelmek benyújtásával egyidejűleg vagy a Jöt. szerinti engedélyek kiadását követően bármikor benyújtható a vámhatósághoz.

(2) Az engedélyezett nyilvántartó, illetve a bizonylat-kiállító program módosított változatára való áttérést – kivéve, ha a módosítás a törzsadatok változása miatt szükséges – a vámhatósághoz előzetesen be kell jelenteni, és egyidejűleg kérni kell a módosított program engedélyezését. A programmódosítás engedélyezésekor – a 37/A. § (3) bekezdésének a) pontjára is figyelemmel – meghatározásra kerül a módosított nyilvántartó, illetve bizonylat-kiállító program használatának kezdő időpontja is.”

(2) A Vhr. 37/B. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az engedélyezett nyilvántartó, illetve bizonylat-kiállító programnak a Jöt. szerinti bizonylatolási, nyilvántartási és elszámolási kötelezettséget nem, csak az engedélyezett nyilvántartó, illetve bizonylat-kiállító program engedélyben meghatározott verziószámát érintő módosulását a módosítással egyidejűleg be kell jelenteni a vámhatósághoz, amely a módosítást az engedélyen átvezeti.”

51. § A Vhr. 37/C. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„37/C. § (1) A nyilvántartó program adatbázisának helyreállítása a vámhatósághoz történő előzetes bejelentés alapján végezhető. A bejelentésnek tartalmaznia kell az adatbázis helyreállításának okát, pontos helyét és idejét. A bejelentésben foglaltakat a vámhatóság a helyszínen ellenőrizheti.

(2) Az engedélyezett programtól eltérő program használata vagy az engedélyezett program a 37/A. § (2)–(3) bekezdés rendelkezéseinek megsértése melletti használata esetén a vámhatóság manuális nyilvántartás-vezetési kötelezettséget ír elő, és a nyilvántartó program használatára kiadott engedélyt a manuális nyilvántartás hitelesítésének napjával – jövőbeni hatállyal – visszavonja.

(3) A (2) bekezdés szerinti döntés közlésétől számított 5 napon belül az engedélyes köteles a manuális nyilvántartást benyújtani a vámhatósághoz, amely azt – a benyújtástól számított 5 napon belül – jóváhagyja vagy elutasítja, jóváhagyás esetén hitelesíti.”

52. § A Vhr. 38. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„38. § (1) Az egyszerűsített adóraktárban, a kísérleti előállítást végző üzemben és a tiszta növényiolaj-gyártó adóraktárban folytatott tevékenység kivételével a jövedéki termékek termelésének, tárolásának befejezését, szüneteltetését és újbóli megkezdését – annak időpontját legalább 15 nappal megelőzően – a vámhatósághoz írásban be kell jelenteni. Szüneteltetésnek kell tekinteni, ha az adóraktárban 30 napot meghaladóan nem folytatnak termék-előállítást, illetve tárolást.

(2) A jövedéki termék előállításának, illetve tárolásának szüneteltetése esetén a vámhatóság a jövedéki üzem berendezésein termelést akadályozó hivatalos zárat helyez el, amelyet a tevékenység újbóli megkezdésekor távolít el.

(3) Hivatalos zárnak e rendelet alkalmazásában a vámhatóság által a raktárhelyiségen, tárolótartályon, mérőműszeren, egyéb berendezésen, szállítóeszközön, csomagon, mintán elhelyezett ólomzár, műanyag biztonsági plomba, pecsétzár, szalagzár, függőpecsét minősül.

(4) Az adóraktár engedélyesének a székhelyén, illetve adóraktáranként ki kell jelölni azt a személyt, aki a vámhatósággal az együttműködésért és a hatósági felügyelet helyszíni feltételeinek biztosításáért felelős (a továbbiakban: felelős üzemvezető).

(5) Az adóraktár engedélyesének a felelős üzemvezető kijelölését és az abban bekövetkező változást a vámhatóság felé írásban be kell jelentenie a kijelölést, illetve a változást követő 15 napon belül.”

53. § (1) A Vhr. 39. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Ha az adóraktár-engedélyes tevékenységét több adóraktárban folytatja, az adóraktári engedélyről minden adóraktárában a vámhatóság által hitelesített, sorszámozott másolati példányt kell tartania, az eredeti adóraktári engedélyt a székhelyén – ha székhellyel nem rendelkezik –, a telephelyén, több telephely esetén az elsőként bejelentett telephelyen kell biztonságosan megőriznie.”

(2) A Vhr. 39. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az adóraktárban tárolt adózott jövedéki termékről a vámhatóság által jóváhagyott és hitelesített nyilvántartást kell vezetni, az adózott jövedéki terméket a 28. számú melléklet, illetve a 28/A. számú melléklet szerinti termékmérleg-nyilvántartás nem tartalmazza. A nyilvántartás vezetésére a vámhatóság által előzetesen jóváhagyott számítógépes nyilvántartás is alkalmazható.”

54. § A Vhr. 40. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A mozgó ellátóhajónak az állomásozás helyéről hajótöltési céllal történő eltávozásáról és visszatéréséről a vámhatóságot írásban kell értesíteni.”

55. § A Vhr. 41. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A gázolaj jelölését finomítói ásványolajraktárban vámhatósági felügyelet mellett lehet elvégezni, melyről a vámhatóság jegyzőkönyvet vesz fel. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a jelölt gázolaj és a felhasznált jelölőanyag mennyiségét.”

56. § A Vhr. 41/B. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A bioüzemanyag-adóraktár és a kísérleti előállítást végző üzem engedélyese bioetanol előállítása esetén – kivéve a Jöt. 7. § 37/B. pontjában meghatározott E85 előállításához felhasználásra szánt bioetanol előállítását – az e rendelet 61. § (1)–(2) bekezdésében, valamint 61/A. § (1) bekezdésében foglalt denaturálási eljáráson kívül más, a vámhatóság által engedélyezett, az adóraktári engedélyben szereplő eljárást is alkalmazhat a 61. § (3) bekezdésének figyelembevételével.”

57. § A Vhr. 42. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) Az alkoholterméknek, a sörnek, a bornak, a pezsgőnek és a köztes alkoholterméknek cefre dúsítására való felhasználását a vámhatósághoz a felhasználás megkezdése előtt 5 munkanappal be kell jelenteni.”

58. § A Vhr. 43. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„43. § (1) A szeszmérő gépet a vámhatóság a felelős üzemvezető jelenlétében szereli fel vagy szereli le, és arról jegyzőkönyvet készít.

(2) A szeszmérő gép beépítését, kijelzését, számítógépes csatlakozását úgy kell az adóraktár-engedélyesnek kialakítania, hogy az megfeleljen a pontos méréshez szükséges – a vámhatóság és az MKEH által meghatározott – feltételeknek.”

59. § A Vhr. 45. § (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) A vámhatóság üzemakadály esetén vagy más indokolt esetben hivatalból vagy az engedélyes kérésére a Beschorner- és Weszyczki-féle szeszmérő gép mérési pontosságát próbaméréssel ellenőrizheti.

(2) A Siemens típusú vagy a vámhatóság által engedélyezett egyéb típusú, gyártmányú szeszmérő gépen a próbamérést csak az MKEH végezheti el a vámhatóság jelenlétében. A próbamérésről a vámhatóság, illetve az MKEH jegyzőkönyvet készít.”

60. § (1) A Vhr. 46. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A vámhatóság a mérőberendezést mérési célra alkalmatlanná nyilvánítja és használatát megtiltja, ha

a) bármely ellenőrzés során a mérési pontosságot befolyásoló olyan hibát észlel, amelyet a mérőberendezés kitisztításával vagy helyszíni javításával nem lehet megszüntetni, vagy

b) a próbaméréskor a szeszmérő gép mérési pontatlansága az 1%-ot meghaladja, vagy

c) a próbaszesz számított és tényleges mennyisége közötti különbözet a számított mennyiség 30%-ánál több.”

(2) A Vhr. 46. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az (1) bekezdés szerinti határozat elleni fellebbezés tárgyában a vámhatóság soron kívül dönt. A döntésig a mérőberendezés nem használható.”

61. § A Vhr. 47–49. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„47. § (1) A vámhatóság az alkoholtermék adóraktár hitelesített üzemi berendezéseit azonosító jellel és elmozdulásuk megakadályozása végett hivatalos zárral látja el.

(2) Hivatalos zárat alkalmazni kell

a) a szeszüzemben a véghűtőre, az összekötő csőre, az epruvettára és a szeszmérő gépre;

b) az italgyárban, az etanol üzemben a szesztartályra, a gyártótartályra, a készárutartályra és a folyadék állását jelző mércére;

c) a szeszpalackozóban, az üzemi szeszraktárban a tárolótartályra és a folyadékállást jelző mércére;

d) a szeszfőzdében a zárt rendszerű teljes üzemi berendezésre, beleértve a finomítókészülék alszeszvíz elvezető csövét is;

e) a vámhatóság által kiadott engedély megszerzéséig azokra a szeszgyártásra alkalmas desztillálóberendezésekre, amelyeket rendeltetésszerűen nem a szesz előállítására használnak, kivéve a 48. § (4) bekezdésében szereplő desztillálóberendezéseket.

48. § (1) A szeszgyártására alkalmas desztillálóberendezést – ha a Jöt. másként nem rendelkezik – csak

a) olyan személy állíthat elő, aki (amely) annak gyártására a vámhatóságtól engedélyt kapott,

b) olyan személy tarthat birtokában, aki (amely) annak használatbavételére a vámhatóságtól engedélyt kapott, vagy adóraktári engedéllyel, keretengedéllyel, felhasználói engedéllyel rendelkezik olyan tevékenységre, amelynek technológiai folyamatában ilyen készüléket használ,

c) a b) pontban megjelölt személy részére lehet belföldön értékesíteni, külföldről behozni.

(2) Az (1) bekezdés a) pontban megjelölt személy a szesz gyártására alkalmas desztillálóberendezés értékesítését, illetve az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt személy a másik tagállamból történő beszerzést – az értékesítést, illetve a telephelyre történő beszerzését 15 nappal megelőzően – a készülék fajtájának, űrtartalmának, főbb részeinek a leírásával a vámhatósághoz köteles bejelenteni. A bejelentés alapján a vámhatóság a szeszgyártásra alkalmas desztillálóberendezésen hivatalos zárat helyez el.

(3) Rendeltetésszerűen szesz előállítására használt desztillálóberendezést – kivéve a magánfőző bejelentett desztillálóberendezését, valamint a kizárólag tudományos és oktatási célra használt nem üveg desztillálóberendezést – csak szeszüzem, szeszfőzde, alkoholregeneráló és -denaturáló üzem, valamint alkoholtermék regenerálását végző adómentes felhasználó tarthat birtokában. Azok a szeszgyártásra alkalmas desztillálóberendezések, amelyeket rendeltetésszerűen nem szesz előállítására használnak, a vámhatóság ellenőrzése mellett működtethetők.

49. § (1) Szeszgyártásra alkalmas, de rendeltetésszerűen nem szesz előállítására használt desztillálóberendezésre a vámhatóság által engedély italgyárnak és ásványolaj-regeneráló üzemnek vagy olyan személy részére adható, amely (aki) etilalkohol-tartalmú termék – kivéve a Jöt. 64. § (4) bekezdés a)–b) pontja alá eső alkoholtermék – előállításával és forgalomba hozatalával nem foglalkozik.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt desztillálóberendezést a vámhatóság által kiadott engedély megszerzéséig hivatalos zár alatt kell tartani. Az (1) bekezdés szerinti desztillálóberendezéssel folytatott tevékenység szüneteltetése esetén – annak időtartamára – a desztillálóberendezést a vámhatóság hivatalos zárral látja el.

(3) Az ellenőrzés alatt álló desztillálóberendezést az üzemben tartó csak a vámhatóság felügyelete mellett semmisítheti meg.”

62. § A Vhr. 54. § (3)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(3) Az (1) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott esetekben a szakértői vizsgálat céljára a hivatalos mintát a vámhatóság az ellenőrzött adóraktár felelős üzem vezetőjének jelenlétében, a mintavételi szabályzat előírásai szerint veszi, de azt az adóraktár engedélyesének kell a kijelölt szakértőhöz eljuttatnia. A kijelölt szakértő alatt az illetékes miniszter által kijelölt laboratóriumot, és a hivatalos közlönyben közzétett, valamint a Nemzeti Akkreditálási Testület által megbízott laboratóriumokat kell érteni.

(4) Abban az esetben, ha hivatalos mintavétel az (1) bekezdés d)–f) pontjaiban meghatározott okok miatt történt, a mintát, valamint a szakértői eredmény kifogásolása esetén az ellenmintát minden esetben a vámhatóság köteles a kijelölt laboratóriumba eljuttatni.”

63. § (1) A Vhr. 56. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Ha a bérfőzött párlat fogyasztásra alkalmatlan, és minőségének javítására irányuló eljárás nem vezet eredményre, az csak szeszüzem részére értékesíthető vagy előzetes bejelentés alapján a vámhatóság ellenőrzése mellett megsemmisíthető.”

(2) A Vhr. 56. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A szeszfőzde engedélyesének a bérfőzött párlat mennyiségével a vámhatóság felé évente legalább egyszer, a vámhatósággal előzetesen egyeztetett időpontban kell elszámolnia. A vámhatóság az adóraktár engedélyesével egyeztetett időpontban résztermelés költségmentes megállapítását végezheti el az elszámolási időszaktól eltérően.”

(3) A Vhr. 56. § (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(9) A vámhatóság a bérfőzési naplók alapján bérfőzetőnként és háztartásonként összesíti, és a tárgyév első napjától göngyölíti a bérfőzetőnek átadott párlat mennyiségét.”

64. § A Vhr. 57. § (1)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) A bérfőzési napló a vámhatóság által térítés ellenében rendelkezésre bocsátott formanyomtatványon vagy – a vámhatóság által kérelemre kiadott sorszámtartományon belüli azonosító számok felhasználásával – számítógéppel előállított formában vezethető. Számítógépes forma esetében származási igazolványnak minősülhet a számítógéppel előállított kereskedelmi okmány is, amennyiben az a származási igazolvány adatait rovat azonos hivatkozással tartalmazza.

(2) A bérfőzési naplót bérfőzetőnként és bérfőzésenként 3 példányban kell vezetni, melynek második példányát a szeszfőzde engedélyese a tárgyhónapot követő hónap 20. napjáig köteles megküldeni a vámhatóság részére, a harmadik példány a szeszfőzde engedélyesének bizonylata.

(2a) A bérfőzési napló (2) bekezdés szerinti megküldése a vámhatóság részére teljesíthető:

a) postai úton történő elküldéssel vagy a vámhatósághoz történő személyes bevitellel,

b) a vámhatóság által rendelkezésre bocsátott elektronikus nyomtatványon az ügyfélkapun keresztül vagy

c) a 37/A. § szerinti bizonylat-kiállító programmal előállított bérfőzési napló elektronikus adathordozón – a vámhatóság által meghatározott formátumban – történő benyújtásával.

(3) A bérfőzési naplót abban az esetben is a (2) bekezdés szerint kell vezetni, ha a bérfőzetett párlatot a szeszfőzde engedélyese teljes egészében megvásárolja. A szeszfőzde engedélyes a bérfőzetőtől megvásárolt párlatról adózatlan termék esetén a 28. számú melléklet szerinti, adózott termék esetén a 32. számú melléklet szerinti adattartalommal a vámhatóság által jóváhagyott és hitelesített külön nyilvántartást köteles vezetni. A nyilvántartás vezetésére a vámhatóság által előzetesen jóváhagyott számítógépes nyilvántartás is alkalmazható.”

65. § A Vhr. 59. § (5)–(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(5) A származási igazolvány – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a bérfőzött párlat értékesítése esetén az alkoholtermék adóraktárban a termék eredetének igazolására a kiállítástól számított három éven belül használható fel. Az adóraktár kérelmére a vámhatóság a bérfőzött párlat származási igazolványát 2 évente meghosszabbíthatja, ha a származási igazolványon feltüntetett fajtájú és a feltüntetett szeszfoktól legfeljebb az 56. § (8) bekezdés szerint eltérő szeszfokú párlat az adóraktár birtokában van.

(6) A származási igazolvány érvényességét a vámhatóság, 15 év eltelte után a bérfőzető kérelmére, 2 évente meghosszabbítja, ha a származási igazolványon feltüntetett fajtájú és a feltüntetett szeszfoktól legfeljebb az 56. § (8) bekezdés szerint eltérő szeszfokú bérfőzött párlat a bérfőzető birtokában van.”

66. § A Vhr. 59/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A párlat adójegy a 32/A. számú melléklet szerinti adattartalmú, a vámhatóság által rendszeresített nyomtatványon igényelhető.”

67. § A Vhr. 60. § (4)–(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(4) A teljesen denaturált alkohol (a továbbiakban: denaturált szesz) csak szeszüzemben, illetve alkoholregeneráló és denaturáló üzemben, – megbízható adós által üzemeltetett és kizárólag a Jöt. 69. § (1) bekezdése szerinti eljárásokat alkalmazó üzem kivételével – a vámhatóság ellenőrzése mellett állítható elő. A denaturált szesz készítésének időpontját – azt legalább 2 nappal megelőzően – a vámhatóságnak be kell jelenteni. Az állandó felügyelettel működő adóraktárakban a denaturált szesz készítésének időpontját – a teljes denaturálást közvetlenül megelőzően – az állandó felügyeletet ellátónak kell bejelenteni.

(5) A teljes denaturálásról két példányban jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek első példánya a szeszüzem, illetve az alkoholregeneráló és -denaturáló üzem, második példánya a vámhatóság példánya. A jegyzőkönyvnek tartalmazni kell

a) a szeszüzem és az alkoholregeneráló és denaturáló üzem jövedéki számát;

b) a denaturálás időpontját;

c) a denaturálásra került alkoholtermék valódi szeszfokát, liter vagy kilogramm és hektoliterfok mennyiségét;

d) teljes denaturáláshoz felhasznált anyagok megnevezését és mennyiségét (liter, kilogramm);

e) a denaturált szesz liter, kilogramm és hektoliterfok mennyiségét.”

68. § A Vhr. 61. § (3)–(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(3) Az alkoholtermék részleges denaturálása az (1)–(2) bekezdésben foglaltakon kívül a 89. § (1) bekezdése szerinti esetben a vámhatóság által engedélyezett, az adómentes felhasználó keretengedélyében rögzített más eljárással is lehetséges, amennyiben annak eredményeként a denaturált alkoholtermék élvezeti cikként való felhasználásra alkalmatlanná válik.

(4) A részleges denaturálás – a (7) bekezdésben foglalt eltéréssel – csak szeszüzemben és – a megbízható adós által üzemeltetett üzem kivételével – csak a vámhatóság ellenőrzése mellett végezhető. A részleges denaturálás időpontját a szeszüzem a vámhatósághoz legalább 2 nappal korábban köteles bejelenteni.

(5) A részleges denaturálásról két példányban jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek első példánya a szeszüzem, második példánya a vámhatóság példánya. A jegyzőkönyvnek tartalmazni kell

a) a szeszüzem jövedéki számát;

b) a denaturálás időpontját;

c) a denaturálásra került alkoholtermék valódi szeszfokát, liter vagy kilogramm és hektoliterfok mennyiségét;

d) a felhasznált részleges denaturálószer típusát [a (3) bekezdés szerinti esetben megnevezését] és mennyiségét (liter, kilogramm);

e) a részlegesen denaturált alkoholtermék liter, kilogramm és hektoliterfok mennyiségét.”

69. § A Vhr. 61/A. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A Jöt. 28. § (4)–(5) bekezdése szerinti esetben a bioetanol adóraktárból történő kiszállítását azt 3 nappal megelőzően kell a vámhatósághoz bejelenteni, és a kitárolást a vámhatóság jelenlétében, az egyszerűsített kísérő okmányra történő rájegyzéssel kell elvégezni.”

70. § A Vhr. 62. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A sörgyár és a sörfőzde a gyártott sör térfogatmennyiségének mérésére az MKEH által hitelesített üzemi berendezéseket, eszközöket alkalmazza. A hitelesített üzemi berendezéseket a vámhatóság azonosító jellel látja el. Hitelesíteni – a 64. § (3) bekezdése kivételével – az ászoktartályt, a nyomótankot, a fejtőtankot, valamint a sör kimérésére, illetve fejtésére szolgáló hordókat és szállítótartályokat kell.”

71. § (1) A Vhr. 64. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A sörfőzdének és a sörgyárnak a sör gyártására alkalmas főzőüst és komlóforraló üst beszerzését a beszerzés napját megelőző 15. napig a készülék fajtájának, űrtartalmának, főbb részeinek a leírásával a vámhatósághoz kell bejelenteni. A bejelentés alapján a vámhatóság a készüléket ellenőrzi.”

(2) A Vhr. 64. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Sör előállítására alkalmas főzőüstöt és komlóforraló üstöt csak olyan személy állíthat elő, aki (amely) annak gyártására a vámhatóságtól engedélyt kapott. A gyártónak a főzőüst és a komlóforraló üst értékesítését – azt 15 nappal megelőzően – a készülék típusának, űrtartalmának megadásával a vámhatósághoz be kell jelentenie.”

72. § A Vhr. 65. § helyébe a következő rendelkezés lép:

„65. § A vámhatóság a bor és a Jöt. 82. § (1) bekezdése szerinti pezsgő készletfelvétele alkalmával a mennyiséget számítással vagy méréssel állapítja meg.”

73. § A Vhr. 68. § helyébe a következő rendelkezés lép:

„68. § A pezsgő üzemnek és a köztes alkoholtermék üzemnek a gyártott pezsgő- és a köztes alkoholtermék mennyiségének megállapításához az MKEH által hitelesített töltőtartályokat kell alkalmaznia. A hitelesített üzemi berendezéseket a vámhatóság azonosító jellel látja el.”

74. § A Vhr. 69. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A dohánygyárnak, a dohányüzemnek a dohánygyártmány előállítására alkalmas gép vagy egyéb eszköz beszerzését a beszerzés napját megelőző 15. napig a gép, eszköz fajtájának, gyártási kapacitásának, főbb részeinek leírásával a vámhatósághoz kell bejelentenie. A bejelentés alapján a vámhatóság a gépet, az egyéb eszközt ellenőrzi, és azonosító jellel látja el.”

75. § (1) A Vhr. 70. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A tranzitadóraktár üzletei és az üzletek ellátását biztosító raktárai között történő belső árumozgás, a vámhatóság által engedélyezett szigorú számadású belső bizonylat alkalmazásával történhet.”

(2) A Vhr. 70. § (4)–(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(4) A beszállókártya számát a tranzitadóraktár-engedélyes az értékesítésről kibocsátott nyugtán, illetve számlán köteles feltüntetni, továbbá a vámhatóság által jóváhagyott és hitelesített nyilvántartásában szerepeltetni. Az átszálló utasok esetében a repülőjegyről készített másolat a nyilvántartás mellékletét képezi. Végső úti céllal harmadik országba utazó utas az általa tranzitadóraktárban vásárolt adózatlan jövedéki terméket nem idegenítheti el, azt arra jogosulatlan személy részére nem adhatja át.

(5) Tranzitadóraktár esetében a termékmérleg vezetésére a 28. számú mellékletben meghatározott adattartalmon felül a vámhatóság a tranzitadóraktár árumozgatási technológiájára figyelemmel további adattartalmat határozhat meg.”

76. § (1) A Vhr. 70/A. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az ellátó-gépjármű a repülőtér belső, zárt területén a légi jármű ellátása céljából közlekedhet, kivéve, ha az eltávozást a vámhatóság előzetesen engedélyezte.”

(2) A Vhr. 70/A. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az utasellátó adóraktár engedélyesének a (3) bekezdés szerinti jövedéki termékekről, valamint a repülőgép fedélzetéről utántöltési céllal ideiglenesen levett, tárolt és repülőgép fedélzetére felvitt jövedéki termékekről a vámhatóság által jóváhagyott és hitelesített nyilvántartást vagy előzetesen jóváhagyott számítógépes nyilvántartást kell vezetnie. A nyilvántartás tartalmazza az adóraktárból kitárolt, a repülőgép fedélzetéről levett és repülőgép fedélzetére felvitt jövedéki termékek megnevezését, mennyiségi adatait a (3) bekezdés szerinti bontásban, a (3) bekezdés szerinti bizonylat sorszámát, a légi jármú lajstromjelét és a légitársaság megnevezését. A nyilvántartást az utasellátó adóraktár engedélyesének naprakészen kell vezetnie és havonta le kell zárnia.”

77. § (1) A Vhr. 71. § (1)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) Az adóraktár engedélyesének – a sörfőzde adóraktár engedélyes és a tiszta növényiolaj-gyártó adóraktár engedélyes kivételével – adóraktáranként és összesítve a vámhatóság által jóváhagyott és hitelesített termékmérleg-nyilvántartást kell vezetnie. Az adóraktár engedélyesnek a 28. számú melléklet szerinti adattartalmú – a kísérleti előállítást végző üzem esetében a 28/A. számú melléklet szerinti adattartalmú – termékmérleg-nyilvántartásokat – figyelemmel a 61/A. § (1) bekezdésének rendelkezésére is – a Jöt. 40. § (4) bekezdésében foglaltak alapján, az adó alapjául meghatározott mértékegységben, az ásványolajoknál – a 3811 vámtarifaszámú adalékok kivételével – három tizedes jegy, a 3811 vámtarifaszámú adalékok esetében négy tizedes jegy, az alkoholterméknél négy tizedes jegy, a sör, az egyéb bor, a pezsgő és a köztes alkoholtermék esetében két tizedes jegy pontossággal kell folyamatosan vezetnie. A nyilvántartások vezetésére a vámhatóság által előzetesen jóváhagyott számítógépes termékmérleg-nyilvántartás is alkalmazható.

(2) Az adóraktár termékmérleg-nyilvántartásait naptári hónaponként le kell zárni. A termékmérleg havi zárásának tartalmaznia kell a jövedéki termék azonosítására vonatkozó adatok mellett a készletváltozásokat, a növekedési-csökkenési adatokat jogcímenként és összesítve, valamint a Jöt. 40. § (10) bekezdése és 49. § (3) bekezdése szerinti készletfelvétel alkalmával kimutatott készleteltéréseket (többlet/hiány), továbbá a havi zárást készítő nyilatkozatát a nyilvántartásban foglalt adatok egyezőségéről. A termékmérleg jogcímkódokat, valamint a jövedéki termékek adómérték szerinti besorolását jelölő kódokat (a továbbiakban: fajtakód) a vámhatóság évente, illetve év közbeni változás esetén legkésőbb a változást megelőző 15. napon internetes honlapján közzéteszi.

(3) A termékmérleg havi zárást adóraktáranként a vámhatóságnak a tárgyhót követő hónap 12. napjáig kell bemutatni.”

(2) A Vhr. 71. § (8)–(9) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(8) A tiszta növényiolaj-gyártó adóraktár engedélyese a vámhatóság által jóváhagyott és hitelesített olyan nyilvántartást köteles vezetni, amelyből megállapítható

a) a tiszta növényi olaj előállításhoz felhasznált alapanyag(ok) fajtája, mennyisége tonnában;

b) a földterület fekvése szerinti település megnevezése, helyrajzi száma és területe (hektárban), amelyen az alapanyago(ka)t termelték;

c) az előállított tiszta növényi olaj mennyisége literben;

d) a mezőgazdasági földművelési munkákhoz, a betakarításhoz kapcsolódó közvetlen szállításhoz, az erdőfelújítási munkákhoz és a halgazdálkodáshoz felhasznált tiszta növényi olaj mennyisége literben;

e) megművelt földterület, erdő, halastó terület fekvése szerinti település megnevezése, helyrajzi száma és területe (hektárban) vagy erdészeti azonosítója.

(9) A nyilvántartás vezetésére a vámhatóság által előzetesen jóváhagyott számítógépes nyilvántartás is alkalmazható.”

78. § (1) A Vhr. 72. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az adóraktár engedélyesének – kivéve az egyszerűsített adóraktár, a dohánygyártmány adóraktár, valamint a pincekönyv vezetésére kötelezett más adóraktár engedélyesét a pincekönyvben vezetett jövedéki termékkel kapcsolatban – a jövedéki termékek előállításához felhasznált jövedéki és nem jövedéki termékekről és azok felhasználásával előállított jövedéki termékekről a 33. számú melléklet szerinti adattartalommal a vámhatóság által jóváhagyott és hitelesített termelési naplót, illetve a jövedéki termék regenerálással, tisztítással történő előállítása esetén a 34. számú melléklet szerinti adattartalmú regenerálási naplót kell – az adott jövedéki termék adóalapjának megfelelő mértékegységben [a 71. § (1) bekezdése szerinti tizedesjegy pontossággal] – vezetnie. A termelési (regenerálási) napló vezetése alól a vámhatóságtól felmentést kaphat az, aki az abban előírt elszámolást más nyilvántartásai alapján teljesíteni tudja. A termelési (regenerálási) napló vezetésére a vámhatóság által előzetesen jóváhagyott számítógépes nyilvántartás is alkalmazható. Kísérleti előállítást végző üzem esetében a mérési eredményeket tartalmazó bizonylat, a tiszta növényiolaj-gyártó adóraktár esetében a 71. § (8) bekezdés szerinti nyilvántartás minősül termelési naplónak.”

(2) A Vhr. 72. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A kísérleti előállítást végző üzem adóraktár engedélyese a tárgyéven belül a Jöt. 49. § (3) bekezdés a) pontjában megjelölt készletfelvételen kívül is végezhet tételes leltárkészítéssel készletfelvételt, és az elszámolt időszakra a vámhatóság helyszíni ellenőrzése nélkül is, jegyzőkönyv felvételével megállapíthatja a Jöt. 49. § (4) bekezdése szerinti különbözetet, amellyel az elszámolt időszak zárókészletét módosítja. A készletfelvétel időpontját a vámhatósághoz előzetesen be kell jelenteni. Amennyiben a vámhatóság a bejelentett időpontra vonatkozó készletfelvételt a helyszínen ellenőrzi, a Jöt. 49. § (4) bekezdése szerint kell eljárni.”

79. § A Vhr. 73. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) Az egyszerűsített adóraktár – valamint a Jöt. 80. § (2a) bekezdése szerinti terméket előállító más adóraktár – engedélyesének a szőlő, a szőlőbor, a sűrített must, a töményített must, a tartósított must, a borászati melléktermék, a Jöt. 80. § (2a) bekezdése szerinti termék és a Jöt. 82. § (1) bekezdése szerinti pezsgő készletének alakulásáról, a szőlőbor palackozását végző más adóraktár engedélyesének pedig kizárólag a hordós szőlőbor készletének alakulásáról a 35. számú melléklet szerinti adattartalommal elszámolást kell készítenie. Az elszámolást a vámhatósághoz a Jöt. szerinti tárgyidőszakot követő hó 15. napjáig kell benyújtani.”

80. § A Vhr. 75/A. § (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) Az e-TKO tervezete, az elektronikus átvételi elismervény, valamint az EK rendeletben meghatározott más elektronikus okmányok (a továbbiakban együtt: elektronikus dokumentumok) elektronikus úton történő benyújtásának feltétele, hogy az adóraktár-engedélyes, a bejegyzett feladó, a bejegyzett kereskedő, az adómentes felhasználó és a felhasználói engedélyes (a továbbiakban e § alkalmazásában: ügyfél) a vámhatósághoz előzetesen, az első elektronikus dokumentum küldését 30 nappal megelőzően bejelentse, hogy elektronikus dokumentumainak benyújtására a Jöt. 20. § (1) bekezdésében meghatározott elektronikus út (a továbbiakban: kapcsolattartási mód) melyikét kívánja alkalmazni, és

a) – a Jöt. 20. § (1) bekezdés a) pontja szerinti kapcsolattartási mód választása esetén – az ügyfél személyesen, illetve jogi személyiséggel rendelkező és jogi személyiség nélküli szervezet esetében törvényes képviselője vagy meghatalmazott képviselője (megbízottja) személyes megjelenéssel előzetesen kezdeményezze a felhasználói jogosultságának regisztrálását a vámhatóságnál,

b) – a Jöt. 20. § (1) bekezdés b) pontja szerinti kapcsolattartási mód választása esetén – az ügyfél, illetve törvényes képviselője vagy az adózás rendjéről szóló, 2003. évi XCII. törvény 7. § (3) bekezdése szerint állandó képviseleti joggal rendelkező képviselője

ba) rendelkezzen az ügyfélkapu nyitásához szükséges regisztrációs eljárás során képzett felhasználónévvel és az általa meghatározott jelszóval, és

bb) a vámhatóság részére előzetesen bejelentse – a vámhatóság által erre rendszeresített nyomtatványon – az elektronikus dokumentumok benyújtására szóló képviseleti jogosultságát.

(2) A vámhatóság az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben az ügyfél felhasználói jogosultságának regisztrálását az ügyfél személyének azonosítását követően azonnal elvégzi.”

81. § (1) A Vhr. 77. § (3)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(3) Az egyszerűsített kísérő okmány előállítható

a) – a vámhatóság engedélyével, az engedélyben meghatározott feltételek szerint – formanyomtatványként, vagy

b) az adóraktár engedélyese vagy a közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató jövedéki engedélyes kereskedő által – a vámhatóság engedélye alapján – bizonylat-kiállító programmal.

(4) A (3) bekezdés b) pontja szerinti esetben az adóraktár engedélyese, a közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató jövedéki engedélyes kereskedő az egyszerűsített kísérő okmányt a vámhatóság által – kérelemre – kiadott sorszámtartományon belüli azonosító számok felhasználásával állíthatja elő. A tárgyhót követő hónap 10. napjáig az egyszerűsített adóraktár-engedélyes, a sörfőzde adóraktár-engedélyes és a kizárólag bérfőzést végző szeszfőzde adóraktár-engedélyes, valamint a közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató jövedéki engedélyes kereskedő a tárgyhóban felhasznált, számítógéppel előállított egyszerűsített kísérő okmányok azonosító számait megadja a vámhatóságnak, vagy amennyiben a tárgyhóban nem állított ki egyszerűsített kísérő okmányt, erről tájékoztatja a vámhatóságot.”

(2) A Vhr. 77. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) Az egyszerűsített kísérő okmány 1. és 4. rovatában megnevezett szám alatt a vámhatóság által kiadott közösségi adószámot kell érteni.”

82. § A Vhr. 79. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„79. § (1) A borkísérő okmány a vámhatóság engedélyével állítható elő, ha a nyomtatvány megfelel a hatályos jogszabályi előírásoknak.

(2) A borkísérő okmány a vámhatóságnál, térítés ellenében szerezhető be.

(3) A borkísérő okmányt az annak alkalmazására kötelezett személy a vámhatóság engedélye alapján számítógéppel előállíthatja, a vámhatóság által kiadott sorszámtartományon belüli azonosító számok felhasználásával. A felhasznált, számítógéppel előállított borkísérő okmányok azonosító számait a borkísérő okmány alkalmazására kötelezett személy a tárgyhót követő hónap 10. napjáig megadja a vámhatóságnak, illetve amennyiben a tárgyhóban nem állított ki borkísérő okmányt, erről tájékoztatja a vámhatóságot.”

83. § A Vhr. 80. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Előzetes jóváhagyás esetén nem kell alkalmazni az (1) bekezdés szerinti bizonylatot, ha a kiszállított vagy áttárolt mennyiséget olyan mérőberendezésen keresztül mérik, amely a környezeti hőmérséklettől függetlenül a 15 °C hőmérséklethez tartozó térfogatot adja meg, valamint ha a számlán és a kísérő okmányokon az (1) bekezdés b)–g) pontjaiban meghatározott adatok is megtalálhatók. Az előzetes jóváhagyásra irányuló kérelmet az adóraktár engedélyesének a vámhatósághoz kell benyújtania.”

84. § A Vhr. 83. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„83. § A Jöt. 21. § (1) bekezdés b) pontja szerinti adómentességi igazolást, valamint – amennyiben az adómentességi igazolás 5. B. pontjában az áruk részletes meghatározása helyett megrendelő űrlapra történő hivatkozás szerepel – a megrendelő űrlapot a vámhatóság a benyújtást követő 10 napon belül ellenjegyzi.”

85. § (1) A Vhr. 84. § (1)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) Az adómentes felhasználó köteles lehetővé tenni a vámhatóság ellenőrzéssel megbízott képviselőjének az üzem- és raktárhelyiségbe történő belépést, az adózatlan jövedéki termékkészlet és az annak felhasználásával előállított termék mennyiségének megállapítását és a gyártási eljárás ellenőrzését.

(2) Az adómentes felhasználónak az érvényes keretengedélyét [ideértve a 11. § (5) bekezdése szerinti engedélyt is] vagy az érvényes keretengedély vámhatóság által kiadott (hitelesített), sorszámozott másolati példányát az adózatlan jövedéki termék beszerzésekor az adóraktár engedélyesének, illetve importálás esetén a vámhatóságnak be kell mutatnia.

(3) Az adómentes felhasználónak az adómentes célra beszerzett, tárolt és felhasznált adózatlan jövedéki termékekről – telephelyenként és összesítve – a 37. számú melléklet, illetve a 11. számú melléklet szerinti adattartalommal a vámhatóság által jóváhagyott és hitelesített folyamatos nyilvántartást kell vezetnie. A nyilvántartást havonta kell lezárni. A nyilvántartás vezetésére a vámhatóság által előzetesen jóváhagyott számítógépes nyilvántartás is alkalmazható. Az adózottan beszerzett jövedéki terméket az adózatlan jövedéki terméktől elkülönítve kell tárolni.”

(2) A Vhr. 84. § (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(8) Az adómentes felhasználónak a felelős üzemvezető kijelölését és az abban bekövetkező változást a vámhatóság felé írásban be kell jelentenie a kijelölést, illetve a változást követő 15. napig.”

86. § A Vhr. 85. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A keretengedély iránti kérelemben megadott felhasználási arányszám teljesülését a vámhatóság próbagyártással, szakértői vizsgálattal ellenőrizheti. A próbagyártást vagy szakértői vizsgálatot üzemi körülmények között a technológiai leírásban foglaltaknak megfelelően hatósági felügyelet mellett kell elvégezni.”

87. § A Vhr. 86. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„86. § (1) Az adózatlan jövedéki terméknek a gyártás, tárolás és szállítás során bekövetkezett megsemmisülését az adómentes felhasználó haladéktalanul köteles bejelenteni a vámhatósághoz. Az igazolt megsemmisülést az elszámoláskor figyelembe kell venni.

(2) Az adómentes felhasználó a terméke előállításához beszerzett, közvetlen anyagként felhasznált jövedéki termék származását, eredetét számlával és termékkísérő okmánnyal, import jövedéki termék esetén vámokmánnyal is köteles igazolni.

(3) Az adómentes felhasználás során szennyezetté, illetve az engedélyezett felhasználási célra alkalmatlanná vált jövedéki termék mennyiségét az adómentes felhasználónak a 37. számú melléklet szerinti nyilvántartásában a mintavételi szabályzatában meghatározott módon vett mintával és laboratóriumi vizsgálatokkal alátámasztva kell nyilvántartásba vennie, továbbá az alkoholtermék esetében az 50. § rendelkezéseit értelemszerűen alkalmaznia kell. Amennyiben a megsemmisítésre vagy tisztításra (regenerálásra) kerülő szennyezett jövedéki termék mennyiségének laboratóriumi vizsgálat alapján történő megállapítása műszakilag nem oldható meg, illetve jelentős költségtöbblettel jár, a vámhatóság a mennyiség megállapításának más módját is engedélyezheti.

(4) Az aroma előállítása során keletkezett vizes alkoholos oldat újrafelhasználása esetén – a felhasználást 3 nappal megelőzően – az adómentes felhasználónak a vámhatósághoz be kell jelentenie az arománkénti felhasználási arányszámot.

(5) A szennyezetté, illetve az engedélyezett felhasználási célra alkalmatlanná vált jövedéki termék megsemmisítése a vámhatóság ellenőrzése mellett történik, amelyről a 105. § (3) bekezdése szerint jegyzőkönyvet kell felvenni.

(6) A szennyezetté, illetve az engedélyezett felhasználási célra alkalmatlanná vált jövedéki termék tisztításáról (regenerálásáról) a 34. számú melléklet szerinti tartalommal a vámhatóság által jóváhagyott és hitelesített regenerálási naplót kell folyamatosan vezetni. A nyilvántartás vezetésére a vámhatóság által előzetesen jóváhagyott számítógépes nyilvántartás is alkalmazható. A regenerálás a vámhatóság által engedélyezett és nyilvántartásba vett készüléken végezhető. Az alkoholtermék regenerálása szeszgyártásra alkalmas, de rendeltetésszerűen nem szesz előállítására használt készülékkel is történhet. Az adómentes felhasználónak a szennyezetté, alkalmatlanná vált alkoholtermék regenerálásával nyert alkoholterméket denaturálnia kell, kivéve, ha az újrafelhasználás során – műszaki indokok és az illetékes szakmai szövetség igazolása alapján – denaturáló szer nem alkalmazható. A regenerálással visszanyert jövedéki termékre az adómentes felhasználónak a felhasználást 3 nappal megelőzően a vámhatósághoz be kell jelentenie a felhasználási arányszámot, illetve arányszámokat.

(7) A Jöt. 68. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti adómentes felhasználás esetében a keretengedélyben szereplő felhasználási arányszám helyett a technológiai változtatás miatt módosuló, a vámhatósághoz bejelentett felhasználási arányszám szerinti elszámolás alkalmazható, ha a vámhatóság az új arányszám elfogadását a bejelentéstől számított 5 munkanapon belül nem utasította el. A módosuló felhasználási arányszámot az alkalmazása előtt 5 munkanappal korábban kell bejelenteni.”

88. § A Vhr. 87. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A Jöt. 53. § (1) bekezdés b) és c) pontja szerinti adómentes beszerzéséről és felhasználásáról a 11. számú melléklet szerinti tartalommal a vámhatóság által jóváhagyott és hitelesített nyilvántartást kell vezetni. A nyilvántartás vezetésére a vámhatóság által előzetesen jóváhagyott számítógépes nyilvántartás is alkalmazható.”

89. § A Vhr. 88. § (1)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) Az alkoholos gyümölcsöt előállító adómentes felhasználó az alkoholos gyümölcs kiszállítását a vámhatósághoz 3 nappal korábban tett bejelentés alapján végezheti. Az alkoholos gyümölcs értékesítésekor az adómentes felhasználó a Jöt. 106. § (5) bekezdése szerinti szállítólevelet köteles kiállítani, amelyen a szállított termék tömegben mért mennyiségét, valódi szeszfokát és hektoliterfok mennyiségét is fel kell tüntetni.

(2) Az alkoholos gyümölcsöt előállító adómentes felhasználó az alkoholos gyümölcs értékesítéséről a Jöt. 106. § (7) bekezdés szerint a vámhatóság által jóváhagyott és hitelesített vevőnyilvántartást vezet. A nyilvántartás vezetésére a vámhatóság által előzetesen jóváhagyott számítógépes nyilvántartás is alkalmazható.

(3) A csokoládégyártónak az alkoholos gyümölcs beszerzését a betárolással egyidejűleg a vámhatósághoz be kell jelentenie, és a 85. § (2) bekezdése szerinti felhasználási arányszámot meg kell adnia.

(4) Az alkoholos gyümölcsöt felhasználó csokoládégyártó az alkoholos gyümölccsel beszerzett alkoholtermékről a 38. számú melléklet szerinti adattartalommal a vámhatóság által jóváhagyott és hitelesített nyilvántartást köteles folyamatosan vezetni és elszámolni. A nyilvántartás vezetésére a vámhatóság által előzetesen jóváhagyott számítógépes nyilvántartás is alkalmazható. A felhasználás során keletkezett veszteségként a külön jogszabály alapján megállapított veszteségnorma szerinti mennyiség számolható el. Az alkoholos gyümölcs felhasználása során melléktermékként visszanyert alkoholtermék mennyiségét az 50. §-ban foglalt rendelkezések értelemszerű alkalmazásával kell megállapítani.”

90. § (1) A Vhr. 89. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az adómentes felhasználó kivételes esetben a 61. § (1)–(2) bekezdésében nem említett olyan részleges denaturálószer alkalmazását is kérheti a vámhatóságtól, amelynek meghatározott arányban való bekeverésével az alkoholtermék élvezeti cikként való felhasználásra alkalmatlanná válik. Ebben az esetben az adómentes felhasználó a keretengedély iránti kérelmében a Jöt. 68. § (1) bekezdésének d) pontjában foglalt előírást az általa kért denaturálási eljárás megadásával teljesíti. A kérelméhez továbbá csatolnia kell az eltérés műszaki indokolását, és az illetékes szakmai szövetség támogató nyilatkozatát.”

(2) A Vhr. 89. § (3)–(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(3) Az alkoholterméknek a 61. § (1) bekezdésében meghatározott IV. és V. típusú részleges denaturálószerrel az adómentes felhasználó üzemében történő részleges denaturálását – kérelemre – a vámhatóság a keretengedélyben engedélyezi.

(4) A (3) bekezdés szerinti esetben a denaturálás nélkül adómentesen beszerzett alkohol betárolását az adómentes felhasználó köteles a vámhatósághoz haladéktalanul bejelenteni és egyidejűleg a denaturálás felügyeletét kérni. A denaturálás megtörténtéig az adómentesen beszerzett alkohol nem használható fel.

(5) A (3) bekezdés szerinti denaturálás a vámhatóság ellenőrzése mellett végezhető, melynek időpontját a vámhatósághoz legalább 5 nappal korábban be kell jelenteni. A denaturálásról két példányban jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek első példánya az adómentes felhasználó, a második példánya a denaturálást felügyelő vámhatóság példánya. A jegyzőkönyvnek tartalmazni kell

a) az adómentes felhasználó keretengedélyének jövedéki számát;

b) a denaturálás időpontját;

c) a denaturálásra kerülő alkohol valódi szeszfokát, liter vagy kilogramm, és hektoliterfok mennyiségét;

d) a részleges denaturálószer típusát (megnevezését) és mennyiségét;

e) a denaturálás módját;

f) a nyert denaturált alkohol mennyiségét.”

91. § A Vhr. 90. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A vámhatóság az adóraktár helyi körülményeinek figyelembevételével az adó megfizetésének biztosítása érdekében a hatósági felügyelet folyamatos jelenléttel és vizsgálattal való gyakorlásához az (1) bekezdés szerinti részletes előírásokat határozhat meg, melyeket az engedélyben – annak kiadása vagy módosítása során – kell rögzíteni.”

92. § A Vhr. 91. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A folyamatos jelenléttel és vizsgálattal gyakorolt hatósági felügyelettel egy tekintet alá esik, ha az adóraktár engedélyese, az adómentes felhasználó a tevékenységét

a) meghatározott jelentési kötelezettség mellett végezheti;

b) a vámhatósághoz 3 nappal korábban tett bejelentés alapján folytathatja;

c) a vámhatósághoz 3 nappal korábban bejelentett időpontban, és jelenlétében végezheti.”

93. § A Vhr. 92. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„92. § A 91. § szerint elrendelt folyamatos jelenléttel és vizsgálattal gyakorolt hatósági felügyelet alól felmentést a 91. § (1) bekezdése szerinti körülményekben beállt változás mérlegelése alapján a vámhatóság kérelemre ad.”

94. § (1) A Vhr. 93. § (2)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(2) Ha a vámhatóság hivatalos helyén kívüli helyre kért eljárás a kérelmezőnek vagy közvetlen képviselőjének felróhatóan elmarad, vagy egy órát meghaladó várakozás után kezdhető meg vagy folytatható, felemelt szemledíjat kell fizetni. A felemelt szemledíj összege a várakozás minden teljes órája (hatvan perc) után 10 000 forint. Meghiúsult eljárás esetében a felmerült kiküldetési költséget és a szemledíjat akkor is meg kell fizetni, ha az egy órát nem haladja meg. Meghiúsult eljárásnak kell tekinteni, ha a szemle kért helyén a kérelmező nem jelenik meg.

(3) A szemledíj megfizetését az 51. számú melléklet szerinti kérelem ügyfélpéldányán kell igazolni. Meghiúsult eljárás esetén – amennyiben a szemledíj összegét az ügyfél vitatja – az esetről jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell a szemle elmaradásának okát és a várakozás idejét (óra perctől óra percig). A szemledíj összegéről a jegyzőkönyv alapján a vámhatóság végzéssel dönt.”

(2) A Vhr. 93. § (5)–(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(5) Amennyiben a kötelező érvényű vámtarifa-besorolás meghatározásához termékminta szükséges, a vámhatóság által elvégzett vizsgálat költségei azt az adóraktár-engedélyest, adómentes felhasználót, bejegyzett kereskedőt, felhasználói engedélyest terhelik, aki a termékére kéri, vagy akinek a termékére a vámhatóság kezdeményezi a kötelező érvényű vámtarifa-besorolást.

(6) A vámhatóság által vagy annak megbízása alapján elvégzett vizsgálatért fizetendő költségtérítés összegét a közösségi vámjog végrehajtásának részletes szabályairól szóló 15/2004. (IV. 5.) PM rendelet 13. számú mellékletében foglalt díjjegyzék alapján állapítja meg a vámhatóság. A költségeket az érintettnek a vámhatóság végzése alapján kell megfizetnie.”

95. § A Vhr. 94. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„94. § (1) A hivatalos zárral biztosított üzemi berendezést és a hivatalos zárat a műszaki leírásban rögzített állapotban kell tartani, azon változtatást – a kárt okozó üzemzavar, baleset megelőzésének vagy következménye elhárításának kivételével – a vámhatósághoz történt előzetes, írásban tett bejelentés után, a vámhatóság kiküldöttje jelenlétében lehet végrehajtani.

(2) Amennyiben az adóraktárban a termelés és tárolás során jövedéki termék megsemmisül vagy olyan üzemi berendezés működésében keletkezik zavar, rendellenesség, amelyen a vámhatóság hivatalos zárat alkalmazott, akkor azt a vámhatóságnak – az észlelést követően haladéktalanul – be kell jelenteni.

(3) Az üzemakadály észlelése esetén a vámhatósághoz írásban bejelentést kell benyújtani. A bejelentésnek tartalmaznia kell a meghibásodott üzemi berendezés megnevezését, a mérőberendezés esetén annak típusát, számát, számlálókészülékének állását, az üzemakadály bekövetkezésének idejét és okát.”

96. § A Vhr. 96. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„96. § (1) Az üzemi berendezésről a hivatalos zárat csak a vámhatóság távolíthatja el.

(2) Ha a hivatalos zár alá vett üzemi berendezés javítása, tisztítása vagy bármely más ok miatt a hivatalos zár levétele válik szükségessé, vagy ha a hivatalos zár megsérült, illetve elhasználódott, azt a vámhatóságnál az ok megjelölésével írásban azonnal be kell jelenteni.

(3) A hivatalos zárat az adóraktár engedélyese által erre kijelölt felelős üzemvezető jogosult levenni baleset, kárt okozó üzemzavar megelőzése, illetve következményének elhárítása céljából, vagy ha a bejelentett karbantartás, javítás során további zárlevétel vált szükségessé, és arra a vámhatóság engedélyt adott.

(4) A felelős üzemvezető a hivatalos zár levételét – a levétel időpontjának feltüntetésével – a termelési naplóba köteles bejegyezni, a levett hivatalos zárat köteles megőrizni, és a vámhatóságnak átadni.”

97. § A Vhr. 97. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A készletbevallást – a vámhatóság által előzetesen jóváhagyott formában – számítógépes nyilvántartáson keresztül is be lehet nyújtani.”

98. § A Vhr. 98. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Egyszerűsített ellenőrzés a megbízható adósnál és a megbízható adómentes felhasználónál, valamint a Jöt. 58. § (4) bekezdése d) pontjában említett vasúti tartálykocsiban tároló adóraktárban végzett készletfelvétel alkalmával tartható, egyéb esetben akkor, ha a vámhatóság értékelése alapján az egyszerűsített ellenőrzés nem jár az adó beszedésének, befolyásának veszélyeztetésével.”

99. § A Vhr. 99. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A kötelező érvényű vámtarifa-besorolás céljára a termékmintát a vámhatóság jelenlétében az adóraktár-engedélyes, az adómentes felhasználó és a felhasználói engedélyes mintavételi szabályzatában foglaltak szerint kell venni. Amennyiben a mintavétel a vámhatóság által kezdeményezett kötelező érvényű vámtarifa-besoroláshoz történik, a mintát és a mintavételhez szükséges edényt az adóraktár-engedélyes, az adómentes felhasználó, a felhasználói engedélyes köteles díjmentesen rendelkezésre bocsátani.”

100. § A Vhr. 100. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az adó-megállapítási és adófizetési kötelezettség alól véglegesen mentesíthető mintákról az adóraktár engedélyesének és az adómentes felhasználónak a vámhatóság által elfogadott és hitelesített mintavételi nyilvántartást kell vezetnie. A mintavételi nyilvántartás vezetésére a vámhatóság által elfogadott számítógépes nyilvántartás is alkalmazható.”

101. § A Vhr. 102. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az (1) bekezdés szerinti mintavételről a mintavételi jegyzőkönyvet 3 példányban kell kiállítani, melynek eredeti példánya a mintát vevő vámhatóság példánya, másodpéldánya a mintát kíséri, harmadpéldánya az ellenőrzött személy példánya.”

102. § (1) A Vhr. 103. § (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) Ha a kitároló és betároló adóraktár engedélyese, az adómentes felhasználó, a felhasználói engedélyes vagy köztük és a vámhatóság között a jövedéki termék mennyiségének vagy minőségének megállapításával kapcsolatban vita merül fel, annak eldöntéséhez az e paragrafus szerint adott szakértői vélemény vehető figyelembe.

(2) A szakértői vizsgálat céljára a hivatalos mintát a vámhatóság az adóraktár engedélyese, az adómentes felhasználó, a felhasználói engedélyes jelenlétében, a mintavételi szabályzatában foglaltak szerint veszi. A mintát és a mintavételhez szükséges edényt díjmentesen az adóraktár engedélyese vagy az adómentes felhasználó köteles rendelkezésre bocsátani.”

(2) A Vhr. 103. § (4)–(5) bekezdései helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az (1) bekezdésben meghatározott esetekben a mintát a vámhatóság veszi és juttatja el az (5) bekezdés szerinti laboratóriumba.

(5) A minta

a) a vizsgálatra jogszabályban feljogosított laboratóriumban,

b) a Nemzeti Akkreditáló Testület által minősített vizsgáló laboratóriumban, a szőlőbor esetében a vámhatóság vagy borászati hatóság laboratóriumában,

c) a jövedéki termék – kivéve a szőlőbor – gyártójának, forgalmazójának ISO 9000 szabványok szerinti minősítéssel rendelkező laboratóriumában

vizsgálható. Többféle, egymástól eltérő vizsgálati eredmény esetében a mérések eredményeit az MSZ EN ISO 4259 szabvány előírásainak figyelembevételével kell kiértékelni.”

103. § (1) A Vhr. 104. § (2)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(2) Az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alóli mentesülés szempontjából a jövedéki termékek megsemmisítése

a) a dohánygyártmány esetében elégetéssel, szétbontással és idegen vagy szennyező anyaggal való összekeveréssel, illetve szennyező folyadékkal való leöntéssel, eláztatással, továbbá darálással, tüzelési célra történő brikettálással, komposztálással,

b) a köztes alkoholtermék és az alkoholtermék esetében – a vonatkozó környezetvédelmi előírások betartásával – szennyvíztisztító telepen történő kiöntéssel vagy hulladékfeldolgozó üzemben végzett elégetéssel, az alkoholtermék előállítása során melléktermékként keletkező, veszélyes hulladéknak minősülő alkoholtermék esetében továbbá az előállító adóraktárban – a vonatkozó környezetvédelmi előírások betartásával – végzett elégetéssel, illetve az adómentes felhasználónál szennyezetté vált alkoholterméknek – vámhatóság általi ellenőrzés mellett történő vegyipari felhasználásával,

c) a denaturált alkohol esetében egyéb ipari célra való felhasználással,

d) a sör és a szőlőbor esetében szennyvíztisztító, hulladéktelepen való kiöntéssel, kiürítéssel,

e) a pezsgő esetében szennyvíztisztító, hulladéktelepen való kiöntéssel, kiürítéssel,

f) az ásványolaj esetében a vonatkozó környezetvédelmi előírások betartásával, vámhatóság általi ellenőrzés mellett végzett elégetéssel

történhet.

(3) A megsemmisítést a vámhatóság ellenőrzése mellett oly módon kell elvégezni, hogy a megsemmisítést követően jövedéki terméket ne lehessen visszanyerni.”

(2) A Vhr. 104. § (5)–(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(5) Jövedéki termék megsemmisítési céllal adóraktárból, adómentes felhasználótól szennyvíztisztító, hulladékhasznosító telepre, égetőműbe olyan szállítólevéllel szállítható, amely tartalmazza a jövedéki termék megnevezését, KN-kódját, mennyiségét az adó alapjaként meghatározott mennyiségi egységben, valamint a vámhatóság által alkalmazott azonosító jelek számát és megnevezését.

(6) A jövedéki termék nem adóraktárban történő megsemmisítése esetén a vámhatóság a szállítólevélen igazolja a betárolás és a megsemmisítés megtörténtét.”

104. § A Vhr. 105. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„105. § (1) Az adóraktár engedélyesének és az adómentes felhasználónak a jövedéki termék megsemmisítését a vámhatósághoz írásban előzetesen kell bejelentenie.

(2) A vámhatóságnak – ha a megsemmisítés feltételei fennállnak – a megsemmisítésről jegyzőkönyvet kell készítenie.

(3) A megsemmisítési jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell

a) a megsemmisítést ellenőrző vámhatóság megnevezését;

b) a megsemmisítés helyét, idejét, módját és körülményeit;

c) a megsemmisített jövedéki termék megnevezését, mennyiségét, származásának igazolását, továbbá az adójeggyel ellátott dohánygyártmány esetében a dohánygyártmánnyal együtt megsemmisített adójegyek darabszámát, valamint általános forgalmi adó és jövedéki adó értékének olyan levezetését is, amely kétséget kizáróan alátámasztja az adó-visszaigénylés jogszerűségét mind a jogalap, mind az összegszerűség tekintetében;

d) az adóraktár engedélyese, az adómentes felhasználó által tett intézkedéseket;

e) a jelenlévők aláírását, bélyegzőlenyomatát.

(4) A megsemmisítési jegyzőkönyvet 2 példányban kell elkészíteni, melynek eredeti példánya a termékmérleg nyilvántartás mellékletét képezi, másodpéldánya a vámhatóság példánya. A megsemmisítési jegyzőkönyv a Jöt. 13. § (6) bekezdés szerinti vizsgálati jegyzőkönyvnek minősül.”

105. § A Vhr. 106. § (3)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(3) A jövedéki termék raktározását, tárolását, illetve – adófelfüggesztés melletti szállítás esetén – a jövedéki termék kitárolását végző adóraktár engedélyesének és az adómentes felhasználónak az adómentes jövedéki termék megsemmisülését – annak bekövetkeztét követően – a vámhatósághoz haladéktalanul be kell jelentenie.

(4) A vámhatóságnak a bejelentés alapján haladéktalanul vizsgálatot kell tartania és arról megsemmisülési jegyzőkönyvet kell felvennie.”

106. § A Vhr. 107. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„107. § (1) A megsemmisülési jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell

a) a vizsgálatot végző vámhatóság megnevezését;

b) a megsemmisülés helyét, idejét, módját és körülményeit;

c) a megsemmisült jövedéki termék megnevezését, származásának igazolását;

d) a megsemmisült jövedéki termék mennyiségét, megállapításának adatait és módját;

e) a megsemmisült jövedéki terméknek a bejelentett jövedéki termékkel való azonosságának vagy különbözőségének megállapítását;

f) az adóraktár engedélyese, az adómentes felhasználó, az adófelfüggesztéssel szállítást végző által tett intézkedéseket;

g) a jelenlévők aláírását, bélyegzőlenyomatát ennek hiányában személyigazolványa számát vagy útlevele számát.

(2) A megsemmisülési jegyzőkönyvet 2 példányban kell kiállítani, melynek eredeti példánya az adóraktár engedélyese termékmérleg nyilvántartásának vagy az adómentes felhasználó jövedéki nyilvántartásának mellékletét képezi, a másodpéldány a vámhatóság példánya.

(3) A megsemmisülés nem tekinthető igazoltnak, ha az adóraktár engedélyese, illetve az adómentes felhasználó

a) a megsemmisülés tényét annak felfedése után haladéktalanul nem jelentette be a vámhatóságnak,

b) a vámhatóság vizsgálatáig nem tárta fel a megsemmisülés körülményeit, illetve nem gondoskodott a helyszín biztosításáról, valamint a további megsemmisülés megakadályozásáról.”

107. § (1) A Vhr. 108. § (1)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) A felhasználói engedélyesnek telephelyenként a vámhatóság által elfogadott és hitelesített, a 12. számú melléklet szerinti adattartalmú nyilvántartást kell termékenként (a denaturált szeszt a teljes denaturálás típusa szerint is) folyamatosan vezetnie. A nyilvántartások vezetésére a vámhatóság által előzetesen jóváhagyott számítógépes terméknyilvántartás is alkalmazható.

(2) Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartást naptári hónaponként kell lezárni, és abban a készletváltozásokat jogcímenként összegezni. A nyilvántartás zárlata alapján jelentést kell készíteni, melyet a tárgyhót követő hó 15. napjáig a vámhatósághoz kell benyújtani.

(3) A Jöt. 60. § (3) bekezdésében és 71. § (2) bekezdésében előírt éves elszámoláshoz a készletfelvételt a vámhatósággal előzetesen egyeztetett időpontban kell megtartani, amelyet a vámhatóság a helyszínen ellenőrizhet. A felhasználói engedélyes a készletfelvétel alapján a tárgyévről – a kérelemben megadott felhasználási arányszám szerint – elszámolást készít, melyet 5 munkanapon belül köteles benyújtani a vámhatósághoz. Amennyiben a felhasználói engedélyes több telephellyel rendelkezik, összesített elszámolást is köteles benyújtani.”

(2) A Vhr. 108. § (7)–(10) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(7) A felhasználói engedélyes köteles lehetővé tenni a vámhatóság ellenőrzéssel megbízott képviselőjének az üzem- és raktárhelyiségbe történő belépést, a felhasználás, kiszerelés céljából tárolt termékkészlet és az abból előállított, kiszerelt termék mennyiségének megállapítását és az előállítási, felhasználási, kiszerelési művelet ellenőrzését.

(8) A felhasználói engedélyesnek a székhelyén, illetve a telephelyén ki kell jelölni a felelős üzemvezetőt. A felhasználói engedélyesnek a felelős üzemvezető telephelyenkénti kijelölését és a felelős üzemvezető személyében bekövetkező változást a kijelölést, illetve a változást követő 15 napon belül a vámhatósághoz írásban be kell jelentenie.

(9) A felhasználói engedélyes köteles az érvényes engedélyét vagy az érvényes engedély vámhatóság által kiadott (hitelesített), sorszámozott másolati példányát a beszerzéskor az adóraktár-engedélyesnek bemutatni.

(10) A denaturált szesznek a kiszerelés, az egyéb ellenőrzött ásványolajnak, a megfigyelt terméknek a felhasználás, kiszerelés, tárolás és szállítás során bekövetkezett megsemmisülését a felhasználói engedélyes köteles haladéktalanul bejelenteni a vámhatósághoz. Az igazolt megsemmisülést az elszámoláskor figyelembe kell venni.”

(3) A Vhr. 108. § (14)–(16) bekezdései helyébe a következő rendelkezés lép:

„(14) A felhasználói engedélyesnek a jövedéki termék megsemmisítését a vámhatósághoz írásban előzetesen kell bejelentenie.

(15) A szennyezetté, illetve az engedélyezett felhasználási célra alkalmatlanná vált jövedéki termék megsemmisítése a vámhatóság ellenőrzése mellett történik, amelyről a 105. § (3) bekezdése szerint jegyzőkönyvet kell felvenni.

(16) A szennyezetté, illetve az engedélyezett felhasználási célra alkalmatlanná vált jövedéki termék tisztításáról (regenerálásáról) a 34. számú melléklet szerinti tartalommal a vámhatóság által jóváhagyott és hitelesített regenerálási naplót kell folyamatosan vezetni. A nyilvántartás vezetésére a vámhatóság által előzetesen jóváhagyott számítógépes nyilvántartás is alkalmazható. A regenerálás a vámhatóság által engedélyezett és nyilvántartásba vett készüléken végezhető. A regenerálással visszanyert jövedéki termékre a felhasználói engedélyesnek a felhasználást 3 nappal megelőzően a vámhatósághoz be kell jelentenie a felhasználási arányszámot, illetve arányszámokat.”

108. § A Vhr. 109. § (4)–(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(4) A Jöt. 24. § (1) bekezdése szerinti bejegyzett kereskedőnek a 15. számú melléklet szerinti adattartalommal kell folyamatosan a fogadóhelyen – több fogadóhely esetén összesítve is – a vámhatóság által jóváhagyott és hitelesített szállítási nyilvántartást vezetni. A nyilvántartás vezetésére a vámhatóság által előzetesen jóváhagyott számítógépes nyilvántartás is alkalmazható.

(5) A Jöt. 24. § (1) bekezdése szerinti bejegyzett kereskedőnek a szállítási nyilvántartását naptári hónaponként le kell zárnia, és a készletváltozásokat jogcímenként összegeznie.

(6) A szállítási nyilvántartás havi zárását az adóbevallással együtt kell a vámhatóságnak megküldeni, kivéve a keretengedéllyel is rendelkező Jöt. 24. § (1) bekezdése szerinti bejegyzett kereskedőt.”

109. § A Vhr. 111. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A csomagküldő kereskedőnek a jövedéki termék más tagállamba történő szállításairól a (2) bekezdés szerinti adattartalmú, a vámhatóság által előzetesen jóváhagyott és hitelesített nyilvántartást kell naprakészen vezetnie. A nyilvántartás vezetésére a vámhatóság által előzetesen jóváhagyott számítógépes nyilvántartás is alkalmazható.”

110. § (1) A Vhr. 113. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A Jöt. 47. § (4) bekezdésben meghatározott adó-visszaigénylési jog érvényesíthetőségének feltétele, hogy a jövedéki termék beszerzése előtt legalább 5, illetve az (5) bekezdés szerinti esetben 3 nappal korábban a vásárlási szándékot a vámhatósághoz előzetesen bejelentsék. A bejelentésnek – az (5) bekezdésben foglalt eltéréssel – a beszerzendő jövedéki termék mennyiségén kívül a pontos felhasználási célt, a felhasználási arányszámot, a felhasználás telephelyét, az elszámoláshoz szükséges, a mérésügyi törvényben meghatározott hitelesítéseket, a vezetendő nyilvántartást, valamint a szükséges engedélyeket is tartalmaznia kell.”

(2) A Vhr. 113. § (6) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A Jöt. 47. § (1) bekezdés d) pontja esetében az adó-visszaigénylési (-levonási) jogosultság az alábbi okmányok birtokában érvényesíthető:]

„c) az adómentes célra beszerzett ásványolaj, alkoholtermék, sör, bor és nem habzó köztes alkoholtermék felhasználásának elszámolását igazoló, a vámhatóság által felvett jegyzőkönyv.”

(3) A Vhr. 113. § (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(8) A (7) bekezdés szerint adó-visszaigénylési (-levonási) jog érvényesíthetőségének feltétele, hogy a jogosultságot érvényesítő a (4) bekezdés rendelkezésétől eltérően egyszer, az első átadást megelőzően adó-visszaigénylési szándékát a vámhatósághoz bejelenti, továbbá tevékenységéről olyan nyilvántartást vezet, amely tartalmazza azon átadások mennyiségét és időpontját, amelyek után az adó-visszaigénylési (-levonási) jogosultságát érvényesíti.”

111. § A Vhr. „Adó-visszaigénylés” alcíme a következő 115. §-sal egészül ki:

„115. § A Jöt.-ben meghatározott csoportmentességi rendelet alapján nyújtott támogatások nem nyújthatók nehéz helyzetben lévő vállalkozások, továbbá olyan vállalkozások részére, amelyekkel szemben érvényben van teljesítetlen visszafizetési felszólítás olyan korábbi bizottsági határozat nyomán, amely valamely támogatást jogellenesnek és a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított.”

112. § (1) A Vhr. 116. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A vámhatóságnak a Jöt. 119. § (2) bekezdése szerinti termék, zárjegy (adójegy) és eszköz lefoglalásánál – a gyorsított eljárás, továbbá az elháríthatatlan akadály kivételével – hatósági tanút kell alkalmazni.”

(2) A Vhr. 116. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A vámhatóság a lefoglalt terméket, zárjegyet (adójegyet) és eszközt (a továbbiakban: lefoglalt termék) – a jövedéki eljárás lefolytatása során történő azonosításra alkalmas módon – azonosító jellel, jelzéssel látja el.”

113. § A Vhr. 117. § (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) A lefoglalásról készített jegyzőkönyvnek az adózás rendjéről szóló törvény 103. § (7) bekezdésében foglaltakon túl tartalmaznia kell

a) a lefoglalást végző vámhatóság megnevezését;

b) a lefoglalás helyét, időpontját, okát, körülményeit;

c) a lefoglalt termék megnevezését, azonosítását, mennyiségét, értékét;

d) az alkalmazott azonosítójel, jelzés leírását;

e) a lefoglalt termékkel kapcsolatos intézkedéseket, a tárolás helyét, módját, a lefoglalt termék átadás-átvételének elismerését, továbbá minden olyan körülményt, amelynek az eljárás további lefolytatása során jelentősége lehet;

f) a lefoglalást elszenvedő panaszjogára való felhívást.

(2) A lefoglalt termék értékeként a termékre vonatkozóan kötött jogügylet igazolásául szolgáló okiraton (számla, vámokmány, adás-vételi szerződés stb.) feltüntetett érték, ennek hiányában a lefoglalást szenvedő által adott értéknyilatkozat adata vehető figyelembe. Amennyiben a lefoglalást szenvedő nem ad értéknyilatkozatot, vagy az általa adott értéknyilatkozat a piaci árakra tekintettel nem fogadható el, a lefoglalt termék értékét a vámhatóság becsléssel állapítja meg.”

114. § A Vhr. 118–119. §-ai helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„118. § (1) A vámhatóság a lefoglalt terméket saját vagy bérelt raktárába, illetve a tárolásra a vámhatósággal szerződést kötött adóraktár-engedélyes adóraktárába szállítja.

(2) Ha az (1) bekezdés szerinti elszállításnak akadálya van, a vámhatóság a lefoglalt termék megtalálásának helyén gondoskodik a biztonságos megőrzésről, valamint a használatot és az elidegenítést megtiltja. Az előzőek betartásának ellenőrzése érdekében a lefoglalt terméket vagy a lefoglalt termék csomagolását, tárolótartályát, tárolóhelyiségét hivatalos zárral látja el.

(3) Ha a (2) bekezdés szerinti esetben a lefoglalt termék értéke az 5 millió forintot meghaladja, a vámhatóság köteles a termék őrzéséről gondoskodni, egyéb esetben az ügy összes körülményére figyelemmel dönt a vagyonvédelem módjáról.

(4) A vámhatóság által üzemeltetett raktárba fel nem vehető termékek, áruk körének meghatározása tekintetében a vámjogszabályok rendelkezései az irányadóak.

119. § (1) A vámhatóság a jövedéki ügyben hozott, valamint a Jöt. 120. § (5) bekezdése szerinti döntésében, illetve a lefoglalást megszüntető végzésében rendelkezik a Jöt. 119. § (11)–(13) bekezdése szerinti költségek viseléséről.

(2) Az ügyben eljárt vámhatóság a kiadni rendelt lefoglalt terméket, dolgot és eszközt – jegyzőkönyv egyidejű felvétele mellett – kizárólag akkor adhatja ki, ha az átvételre jogosult személy a Jöt. 119. § (7) bekezdése szerinti tárolási költségekről rendelkező végzésben foglalt fizetési kötelezettségének a helyszínen eleget tett. A megfizetett tárolási költség összegéről a vámhatóság – a 115/A. § (4) bekezdésében foglaltak értelemszerű alkalmazása mellett – nyugtát köteles kiállítani.”

115. § A Vhr. 120. § (1)–(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) A lefoglalt és az elkobzott termék megsemmisítését a vámhatóság felügyelete mellett, hatósági tanú jelenlétében kell elvégezni.

(2) A megsemmisítésről jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell

a) a megsemmisítésről intézkedő vámhatóság megnevezését;

b) az elkobzást, illetve az előzetes értékesítést vagy a megsemmisítést elrendelő végzés számát;

c) a megsemmisítés helyét, időpontját, módját;

d) a megsemmisített jövedéki termék pontos megnevezését, mennyiségét, azonosító adatait, a lefoglalt dologgal való azonosságának megállapítását;

e) a jelenlévő közreműködők nevét, személyi adatait, aláírását;

f) a megsemmisítés során felmerült költséget;

g) annak tényét, hogy a megsemmisítendő jövedéki termék átadása a megsemmisítést végző részére térítés nélkül vagy térítéssel történt, ha térítéssel, a térítés összegét.

(3) A megsemmisítés a helyi lehetőségek és a megsemmisítendő mennyiség függvényében a vonatkozó környezetvédelmi előírásokra figyelemmel teljesíthető

b) a köztes alkoholtermék és az alkoholtermék esetében – a cukorcefre kivételével – szennyvíztisztító telepen való kiürítéssel, kiöntéssel, illetve – az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény előírásainak figyelembevételével – 2207, 2208 90 91, 2208 90 99 vámtarifaszámú alkoholterméknek történő feldolgozásával;

c) a denaturált alkohol esetében egyéb ipari célra való felhasználással, a párlat esetében újrafinomítással vagy a gyümölcspálinka gyümölcscefre dúsítására való felhasználással;

d) a cukorcefre esetében szeszüzem által történő feldolgozással, szennyvíztisztító telepen történő kiöntéssel, kiürítéssel;

e) a sör és a bor esetében szennyvíztisztító-, hulladéktelepen való kiöntéssel, kiürítéssel, illetve – az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény előírásainak figyelembevételével – 2207, 2208 90 91, 2208 90 99 vámtarifaszámú alkoholterméknek történő feldolgozásával;

f) a pezsgő esetében szennyvíztisztító-hulladéktelepen való kiöntéssel, kiürítéssel, a pezsgő újrafeldolgozásával, illetve – az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény előírásainak figyelembevételével – 2207 vámtarifaszámú alkoholterméknek vagy borpárlatnak történő feldolgozásával;

g) az ásványolaj esetében a nyers kőolajba való bekeveréssel, újrafeldolgozással vagy szabványosított termékké való átalakítással, vagy az előbbi lehetőségek hiányában a vonatkozó környezetvédelmi előírások betartásával, a vámhatóság általi ellenőrzés mellett elégetéssel;

h) a hamis, hamisított vagy jogtalanul megszerzett zárjegy, adójegy esetén égetéssel;

i) a Jöt. 119. § (2) bekezdés e)–f) pontja alatt említett eszköz, berendezés esetén hulladékgyűjtő telephelyen történő alaktalanítással.

(4) A (3) bekezdés i) pontja alá tartozó eszközök és berendezések megsemmisítése alól a vámhatóság a készülék oktatási, múzeumi célra történő alkalmazása esetén, az intézmény vezetőjének írásos kérelme alapján felmentést adhat.

(5) Amennyiben a vámhatóság által alkalmazott megsemmisítés során költség merül fel, azt az állam viseli.”

116. § (1) A Vhr. 122. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az elkobzott termék, dolog, eszköz értékesítésből befolyt összegből elsődlegesen az értékesítéssel kapcsolatos költségeket, majd a lefoglalt termék, dolog, eszköz tárolásával, őrzésével, szállításával kapcsolatos költségtartozást, illetve a szakértői vizsgálat díjtartozását, ezt követően a jogerősen kiszabott jövedéki adót kell kiegyenlíteni, végül a fennmaradó összeget a jövedéki bírság bevételek között kell elszámolni. Az elszámolás eredményeként a költség-, díj-, adó-, bírság- és pótléktartozások értelemszerűen részben vagy egészben megfizetettnek minősülnek. Az elszámolásról a vámhatóság külön végzésben rendelkezik.”

(2) A Vhr. 122. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A Jöt. 120. § (7) bekezdés c) pontja alá tartozó, megsemmisítésre kerülő termék, eszköz megsemmisítéséről készített jegyzőkönyvhöz a vámhatóságnak azokat az iratokat is csatolnia kell, amelyek az értékesítés eredménytelenségét bizonyítják.”

117. § A Vhr. 124. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A lefoglalt termékről a vámhatóság olyan nyilvántartást köteles vezetni, amelybe a lefoglalt termékkel kapcsolatos valamennyi adat, intézkedés bevezetésre kerül.”

118. § A Vhr. 124/A–125. §-ai helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„124/A. § (1) Az elkobzott ásványolajtermékek valamint az ásványolajtermékekből vett, vámhatóság által tárolt és megsemmisítésre váró minták a Jöt. 120. § (8) bekezdése szerinti átadását a vámhatóság felügyelete mellett, hatósági tanú jelenlétében kell elvégezni.

(2) Az átadás-átvételről jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell

a) az eljáró (átadó) vámhatóság és az átvevő személy, illetve vámhatóság megnevezését;

b) az elkobzást vagy mintavételt elrendelő döntés(ek) számát;

c) az átadás-átvétel időpontját, helyét;

d) az átadott-átvett ásványolajtermék pontos megnevezését, mennyiségét, azonosító adatait, a lefoglalt vagy mintavétel tárgyát képező dologgal való azonosságának megállapítását, az átadás módját;

e) az átadó és az átvevő képviseletében eljáró személyek, hatósági tanú nevét, aláírását;

f) a felmerült költséget.

(3) A Jöt. 120. § (8) bekezdésében foglalt elszámolás módját az állami adó- és vámhatóság vezetője egyedileg határozza meg, illetve a vámhatóság egyes szerveinek történő átadás esetére belső rendelkezésben szabályozza.

125. § (1) Ha az elkobzás alá eső jövedéki terméket a rendőrség, a fogyasztóvédelmi hatóság vagy a közterületi felügyelet foglalja le – kivéve a büntető eljárás során történt lefoglalást –, arról haladéktalanul értesítenie kell a vámhatóságot.

(2) A vámhatóság az értesítést követően haladéktalanul köteles a lefoglalt dolgot és a jegyzőkönyvi iratokat átvenni, és az eljárást a Jöt. és e rendelet rendelkezései szerint lefolytatni.”

119. § (1) A Vhr. 126. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A jövedéki engedélyes kereskedő

a) dohánygyártmány, alkoholtermék, bor, pezsgő, köztes alkoholtermék és sör árukészletének továbbforgalmazók részére,

b) tüzelőolaj, gázolaj és légi jármű üzemanyag árukészletének végfelhasználók részére,

c) palackba töltött cseppfolyósított szénhidrogén árukészletének továbbforgalmazók és végfelhasználók részére

gépjárműről történő kiszolgálása, értékesítése (a továbbiakban: terítőjárat) csak a kiszolgálást, értékesítést végző jövedéki engedélyes kereskedőnek a vámhatósághoz történt előzetes, írásban tett bejelentése alapján, továbbá az a) és c) pont esetében azt követően lehetséges, ha a vámhatóság a bejelentést a jövedéki engedélyre való rájegyzéssel tudomásul vette vagy a bejelentés tudomásul vételét végzésben visszaigazolta.”

(2) A Vhr. 126. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A jövedéki engedélyes kereskedő a bejelentést írásban, az (1) bekezdés a) és c) pontja szerinti esetben az első kiszállítás előtt legalább 10 nappal, az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben alkalmanként legalább a kiszállítást megelőző 2 nappal korábban teljesíti. A (2) bekezdés szerint közölt adatokban bekövetkező változást legalább 3 nappal korábban [a (2) bekezdés b) pontjában foglaltak változását legkésőbb a változás napján, a gépjármű elindulását megelőzően] be kell jelenteni a vámhatósághoz.”

120. § A Vhr. 127. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A képviselői tevékenységet az a személy folytathat, aki a jövedéki engedélyes kereskedő által adott, névre szóló megbízással rendelkezik és a jövedéki termék szállítását a vámhatóság által előzetesen jóváhagyott, kereskedői vagy gyártói emblémával ellátott gépjárművel végzi (a továbbiakban: területi képviselő).”

121. § A Vhr. 131. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Ha a jövedéki engedélyes kereskedő a tevékenységét több telephelyen folytatja, a jövedéki engedélyről telephelyenként a vámhatóság által hitelesített, sorszámozott másolati példányt kell a telephelyein tartania. Az eredeti jövedéki engedélyt a székhelyén – ha székhellyel nem rendelkezik –, a telephelyén, több telephely esetén az elsőként bejelentett telephelyen kell biztonságosan megőriznie.”

122. § (1) A Vhr. 132. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A jövedéki engedélyes kereskedőnek a 22. számú, az export és import tevékenységet folytató jövedéki engedéllyel rendelkező alanynak – a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel – a 40–41. számú mellékletek szerinti tartalommal kell folyamatosan a telephelyen, több telephely esetén összesítve is – az általa meghatározott helyen – a vámhatóság által jóváhagyott és hitelesített jövedéki nyilvántartást vezetnie. A nyilvántartás vezetésére a vámhatóság által előzetesen jóváhagyott számítógépes nyilvántartás is alkalmazható.”

(2) A Vhr. 132. § (3)–(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(3) A jövedéki engedélyes kereskedő, az importáló a jövedéki termék készletéről a vámhatóság felhívására haladéktalanul átadja a készleteiről vezetett nyilvántartást és zárókészlet kimutatását. A jövedéki engedélyes kereskedő, az importáló számítógépes nyilvántartás-vezetés esetén az adatokat a vámhatóság által meghatározott formában, számítógépes adathordozón – külön kérésre – átadja.

(4) A Jöt. 110. § (14) bekezdésében meghatározott nyilvántartást az országos üzemanyagtöltő hálózattal rendelkező vállalkozásoknak a vámhatóság által hitelesíttetni kell, és azt az üzemanyagtöltő állomáson, illetve a kiskereskedelmi tárolótelepen kell vezetni. A nyilvántartás vezetésére a vámhatóság által előzetesen jóváhagyott számítógépes nyilvántartás is alkalmazható. Az országos üzemanyagtöltő állomással rendelkező vállalkozások esetében az ugyanazon számítógépes programon alapuló, a vámhatóság által jóváhagyott nyilvántartást nem kell üzemanyagtöltő állomásonként külön-külön engedélyeztetni.

(5) A vámhatóság kérelemre felmentést adhat az (1) bekezdésben előírt telephelyenkénti nyilvántartás-vezetési kötelezettség alól, amennyiben a jövedéki engedélyes kereskedő számítógépes nyilvántartási rendszeréből az (1) bekezdés szerinti nyilvántartások adattartalma bármikor megállapítható.”

123. § A Vhr. 132/A. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A jövedéki engedélyes kereskedőnek a légiutas-ellátási tevékenység során a jövedéki készletéből kiszállított jövedéki termékekről, valamint a repülőgép fedélzetéről utántöltési céllal ideiglenesen levett, tárolt és repülőgép fedélzetére felvitt jövedéki termékekről a vámhatóság által hitelesített nyilvántartást kell vezetnie. A nyilvántartás tartalmazza a jövedéki termékek kereskedelmi megnevezését, kiszerelését, a Jöt. 3. § (2) bekezdés b)–f) pontja szerinti esetben alkoholtartalmát, darabszámát, valamint a légi jármú lajstromjelét és a légitársaság megnevezését. A nyilvántartást naprakészen kell vezetni és havonta le kell zárni.”

124. § (1) A Vhr. 133. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az üzemanyagtöltő állomás jövedéki termékkészletének jövedéki ellenőrzése során a 103. § (3)–(6) bekezdéseit értelemszerűen, illetve a 98. § szerinti ellenőrzési módokat kell alkalmazni. Az olyan üzemanyagtöltő állomáson, ahol az MKEH által hitelesített elektronikus szintmérő készüléket alkalmaznak, a vámhatóság az ellenőrzés során a készletfelvételt az elektronikus szintmérő készülékkel végzi. A vámhatóság a jövedéki ellenőrzés alkalmával minden esetben vizsgálja, hogy az utolsó jövedéki ellenőrzés időpontja óta végzett beszerzések esetében a Jöt. 110. § (2) bekezdésében előírt rendelkezések teljesülnek-e, a forgalmazott jövedéki termékek megfelelnek-e a Jöt. 110. § (13) bekezdése rendelkezéseinek, továbbá – szükség esetén – vizsgálja a Jöt. 106. § (8) bekezdésében előírt rendelkezés betartását.”

(2) A Vhr. 133. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) Új üzemanyagtöltő állomás a tartályok és a kútoszlop hitelesítéséhez a Kertv. szerint a kereskedelmi tevékenység folytatásáról tett bejelentés nyilvántartásba vételét megelőzően, a vámhatóság előzetes tájékoztatása és felügyelete mellett vásárolhat üzemanyagot adóraktárból, illetve jövedéki engedélyes kereskedőtől.”

125. § A Vhr. 135. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A jövedéki terméknek a Jöt. 103. § (7) bekezdése, illetve az ásványolajnak a Jöt. 103. § (5) bekezdése szerinti értékesítésére e paragrafus (2) bekezdésében foglaltakat értelemszerűen alkalmazni kell, azzal az eltéréssel, hogy az átadás-átvételre kizárólag a vámhatóság jelenlétében, jegyzőkönyv egyidejű felvétele mellett kerülhet sor, mely jegyzőkönyv igazolja az ásványolaj eredetét.”

126. § (1) A Vhr. 137. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A más tagállamból szabadforgalomba bocsátott jövedéki terméket beszerző közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató jövedéki engedélyes kereskedő részére a vámhatóság a jövedéki termék feladása előtt – kérelemre – igazolást ad a belföldön keletkező adókötelezettségre nyújtott jövedéki biztosíték rendelkezésre állásáról.”

(2) A Vhr. 137. § (3)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató jövedéki engedélyes kereskedő az 5 liternél/5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésű egyéb ellenőrzött ásványolaj és a megfigyelt termék beszerzéséről, értékesítéséről, nyitó- és zárókészletéről a Jöt. 107. § (1) bekezdésében előírt havi jelentést a 22. számú melléklet III. részének megfelelő adattartalommal, jogcímenként összesítve, szállítónként és vevőnként részletezve nyújtja be a vámhatósághoz.

(4) Amennyiben a közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató jövedéki engedélyes kereskedő legalább heti gyakorisággal, illetve egy hónapban legalább 8 alkalommal szerez be rendszeresen jövedéki terméket más tagállamból, kérelmére a vámhatóság legfeljebb féléves időtartamra engedélyezheti, hogy adóbevallási és adófizetési kötelezettségét havonta, a tárgyhót követő hó 20-áig teljesítse. Az engedély kérelemre – legfeljebb újabb féléves időtartamra – ismételten kiadható.”

127. § (1) A Vhr. a 3. melléklet szerinti új 32/A. számú melléklettel egészül ki.

(2) A Vhr.

1. 1. számú melléklete a 4. melléklet szerint,

2. 1/A. számú melléklete az 5. melléklet szerint,

3. 1/B. számú melléklete az 6. melléklet szerint,

4. 2. számú melléklete az 7. melléklet szerint,

5. 3. számú melléklete az 8. melléklet szerint,

6. 4. számú melléklete az 9. melléklet szerint,

7. 5. számú melléklete az 10. melléklet szerint,

8. 6. számú melléklete az 11. melléklet szerint,

9. 7. számú melléklete az 12. melléklet szerint,

10. 8. számú melléklete az 13. melléklet szerint,

11. 9. számú melléklete az 14. melléklet szerint,

12. 10. számú melléklete az 15. melléklet szerint,

13. 13. számú melléklete az 16. melléklet szerint,

14. 14. számú melléklete az 17. melléklet szerint,

15. 14/A. számú melléklete az 18. melléklet szerint,

16. 16. számú melléklete az 19. melléklet szerint,

17. 17. számú melléklete az 20. melléklet szerint,

18. 23. számú melléklete az 21. melléklet szerint,

19. 24. számú melléklete az 22. melléklet szerint,

20. 24/A. számú melléklete az 23. melléklet szerint,

21. 28. számú melléklete az 24. melléklet szerint,

22. 40. számú melléklete az 25. melléklet szerint,

23. 43. számú melléklete az 26. melléklet szerint,

24. 51. számú melléklete az 27. melléklet szerint

módosul.

128. § Hatályát veszti a Vhr.

1. 55. § (5) bekezdése,

2. 56. § (3) bekezdése.

5. A jövedékiadó- és energiaadó-bevallási, valamint a jövedéki adatszolgáltatási kötelezettségek elektronikus úton történő teljesítésének szabályairól szóló 12/2009. (VI. 12.) PM rendelet módosítása

129. § A jövedékiadó- és energiaadó-bevallási, valamint a jövedéki adatszolgáltatási kötelezettségek elektronikus úton történő teljesítésének szabályairól szóló 12/2009. (VI. 12.) PM rendelet 1. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A rendelet hatálya

a) az adóbevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét elektronikus úton teljesítő, a Jöt. hatálya alá tartozó adóalanyra, adó-visszaigénylőre, adó-visszatérítést igénylőre, az adatszolgáltatásra kötelezett személyre, a Jöt. 73. § (4) bekezdése szerinti zárjegyfelhasználóra, Jöt. szerinti adóraktár engedélyesre, importálóra, bejegyzett kereskedőre (a továbbiakban együtt: adózó);

b) az adózó törvényes képviselőjére és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) szerint állandó képviseleti joggal rendelkező személyre (a továbbiakban együtt: képviselő);

c) valamint a vámhatóságra

terjed ki.”

6. A zárjegy alkalmazásának, a zárjeggyel való elszámolásnak a részletes szabályairól szóló
43/2009. (XII. 29.) PM rendelet módosítása

130. § (1) A zárjegy alkalmazásának, a zárjeggyel való elszámolásnak a részletes szabályairól szóló 43/2009. (XII. 29.) PM rendelet (a továbbiakban: Zárjegyr.) 1. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) A zárjegyek előállíttatását, rendelkezésre bocsátását, a zárjegyek előállítási költségének a zárjegyfelhasználókkal való megfizettetését – a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvényben (a továbbiakban: Jöt.) és e rendeletben foglaltak szerint – a vámhatóság végzi.”

(2) A Zárjegyr. 1. § (4)–(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(4) A zárjegy előállítója a gyártott, a tárolt és a vámhatóságnak átadott zárjegyekről tételesen naptári félévenként köteles elszámolni.

(5) A (3)–(4) bekezdésben foglaltak teljesítését, valamint a zárjegyek 1. melléklet szerinti minőségét a vámhatóság folyamatosan köteles ellenőrizni.

(6) Az előállítás, a tárolás és a kiadás során keletkező selejtes, sérült zárjegyeket a zárjegy előállítójának és a vámhatóságnak a képviselőiből álló bizottság jegyzőkönyv felvétele mellett – a zárjegyek tételes ellenőrzését, számbavételét követően – megsemmisíti.”

131. § A Zárjegyr. 2. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A vámhatóság a megrendelés visszaigazolása előtt

a) vizsgálja a megrendelő (1) bekezdés, továbbá – a pálinkáról, a törkölypálinkáról és a Pálinka Nemzeti Tanácsról szóló 2008. évi LXXIII. törvényben (a továbbiakban: Pálinkatörvény) meghatározott pálinka zárjegy megrendelése esetén – a Pálinkatörvény 9. § (2) bekezdése szerinti igényjogosultságát, valamint felméri a zárjegyfelhasználásról rendelkezésre álló adatok, ismeretek alapján a megrendelés mennyiségének megalapozottságát;

b) vizsgálja, hogy a más tagállamból beszerzésre kerülő alkoholra megrendelt zárjegymennyiség alapján teljesül-e a bejegyzett kereskedő esetében a Jöt. 24. § (2), illetve (3) bekezdésében, a közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató jövedéki engedélyes kereskedő esetében a Jöt. 27. § (4) bekezdésében előírt jövedékibiztosíték-nyújtási követelmény.”

132. § A Zárjegyr. 3. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A vámhatóság a megrendelés, illetve az ellenőrzés során megadott adatok kezelése tekintetében az adótitok szabályai szerint köteles eljárni.”

133. § (1) A Zárjegyr. 4. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A vámhatóság a zárjegyfelhasználó igényjogosultságának vizsgálatát követően a megrendelés visszaigazolásában a zárjegyek kiadását azzal a feltétellel engedélyezi, ha a zárjegyek előállítási költségének megfizetését a zárjegyfelhasználó legkésőbb a zárjegyek átvételének időpontjáig teljesíti.”

(2) A Zárjegyr. 4. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Ha a zárjegyek kiadásának – a Jöt.-ben és e rendeletben előírt – feltételei hiányoznak vagy a zárjegyfelhasználónak az állami adó- és vámhatóság felé meg nem fizetett végrehajtható adótartozása van – nem értve ide, ha arra részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyeztek –, a vámhatóság a kiadás elutasításáról dönt.”

134. § (1) A Zárjegyr. 5. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) A zárjegyeket a zárjegyfelhasználó személyesen, meghatalmazott képviselője (megbízottja), illetve – jogi személyiséggel rendelkező és jogi személyiség nélküli szervezet esetén – törvényes képviselője útján veheti át, amennyiben a zárjegy-előállítási költség összegének megfizetését igazoló bizonylat eredeti példányát bemutatja. Igazolásként a fizetésiszámla-kivonat másolata vagy a terhelés megtörténtéről szóló banki igazolás fogadható el. A közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató jövedéki engedélyes kereskedőnek a beszerzett alkoholtermék adójának megfizetéséről a vámhatóság igazolását kell a zárjegy kiadásához bemutatnia.

(2) A zárjegyfelhasználó a bélyegzőlenyomatát legkésőbb az első zárjegymegrendelése benyújtásáig köteles a vámhatóságnak megküldeni, vagy személyesen, meghatalmazott képviselője (megbízottja), illetve – jogi személyiséggel rendelkező és jogi személyiség nélküli szervezet esetén – törvényes képviselője útján benyújtani. A bélyegzőlenyomat megváltoztatását, valamint az átvételre jogosult személyében bekövetkezett változást haladéktalanul be kell jelenteni a vámhatósághoz.”

(2) A Zárjegyr. 5. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) A zárjegyek átadásáról-átvételéről két példányban szállítólevelet kell kiállítani, mely tartalmazza az átadás-átvétel időpontját, a zárjegy választékát, mennyiségét, sorszámát. Az átadást-átvételt a vámhatóság és a zárjegyfelhasználó vagy meghatalmazott képviselője (megbízottja) a szállítólevél példányain aláírásával, bélyegzőlenyomatával igazolja.”

(3) A Zárjegyr. 5. § (10) és (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(10) A feleslegessé vált, valamint a zárjegyeket tartalmazó dobozok, kötegek felbontásakor, illetve a zárjegyek felhelyezése során talált minőséghibás zárjegyeket a zárjegyfelhasználó nem semmisítheti meg. Legkésőbb a Jöt. 73. § (6) bekezdésében meghatározott elszámolási időszak (a továbbiakban: elszámolási időszak) végéig

a) a feleslegessé vált zárjegyeket – a 14. § (5)–(6) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazása mellett – meg kell semmisíteni vagy azokat a zárjegyfelhasználónak a vámhatósághoz vissza kell küldenie;

b) a minőséghibás zárjegyeket a zárjegyfelhasználónak a vámhatósághoz vissza kell küldenie.

(11) A vámhatóság a visszavett zárjegyeket más zárjegyfelhasználónak újból nem adhatja ki, azokat meg kell semmisítenie.”

135. § (1) A Zárjegyr. 6. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) A vámhatóság a zárjegyek érvényesíthető előállítási költségének kialakításába – a zárjegy előállítójával a zárjegyfajtánkénti egységnyi előállítási költségekben történő megállapodását megelőzően – köteles a zárjegyfelhasználók szakmai szövetségét, terméktanácsát bevonni. A kialakuló egységnyi fizetendő előállítási költségnek a hamisítás elleni megfelelő szintű védelmet a legkisebb költségterhelés mellett kell biztosítania.

(2) A vámhatóság az átadás-átvételre kerülő zárjegyekről számlát állít ki, amelyet az átadás-átvétellel egy időben köteles a zárjegyfelhasználónak átadni vagy megküldeni.”

(2) A Zárjegyr. 6. § (4)–(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(4) Amennyiben a (3) bekezdés szerint megfizetett zárjegy-előállítási költség meghaladja a (2) bekezdés szerinti számlán szereplő összeget, a zárjegyfelhasználó kérésének megfelelően a vámhatóság

a) 5 munkanapon belül intézkedik a különbözetnek a zárjegyfelhasználó által megjelölt fizetési számlára történő visszautalásáról, vagy

b) a különbözetet a zárjegyfelhasználó következő zárjegymegrendelése során beszámítja.

(5) A vámhatóság intézkedik a visszaküldött minőséghibás zárjegyek után megfizetett zárjegy-előállítási költségnek a – zárjegyek visszavételét követő 15 munkanapon belül történő – visszatérítéséről.

(6) Ha a zárjegyfelhasználó a megrendelt zárjegyet – a megrendelés visszaigazolásában – az átadásra-átvételre megjelölt napot követő 10. munkanapig nem veszi át, a vámhatóság a zárjegyek előállítási költségével a zárjegyfelhasználót megterheli.”

136. § (1) A Zárjegyr. 7. § (3)–(3b) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(3) A forgalmazás során a zárjegy sorszámának és vonalkódjának bármely módon történő eltakarása (kivéve a díszdoboz csomagolású alkoholterméket, illetve a vámhatóság által engedélyezett egyéb csomagolást, valamint az olyan biztonsági eszköz alkalmazását, melynek eltávolítása nem jár a zárjegy sérülésével, olvashatatlanná tételével), felülragasztása, a zárjegyen felirat alkalmazása tilos.

(3a) A gyűjtőcsomagolás felbontásakor talált zárjegy nélküli vagy a hamis zárjegyű alkoholterméket a forgalomból véglegesen, a levált vagy megsérült zárjegyű alkoholterméket ideiglenesen ki kell vonni és elkülönítve kell tárolni. A zárjegy nélküli vagy hamis zárjegyű, valamint a levált vagy megsérült zárjegyű alkoholtermékről a termék kereskedelmi megnevezését, kiszerelését, alkoholtartalmát, darabszámát is tartalmazó leltárjegyzéket kell két példányban készíteni és legkésőbb a következő munkanapon a vámhatóság részére benyújtani.

(3b) A (3a) bekezdés szerinti leltárjegyzéknek a vámhatóság részére történő benyújtása sérült vagy levált zárjegyű alkoholtermékek esetén forgalmazói zárjegy-megrendelésnek minősül.”

(2) A Zárjegyr. 7. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A más tagállamból behozott zárjegy nélküli alkoholterméket a vámhatóságnak a termék átvételével egyidejűleg be kell jelenteni. A bejelentésben meg kell adni a termék megnevezését, KN-kódját, mennyiségét (kiszerelési egység szerinti darabszám) és alkoholtartalmát. A más tagállamból behozott zárjegy nélküli alkoholterméket a zárjeggyel ellátott alkoholtermékektől elkülönítve, külön helyen kell tárolni.”

(3) A Zárjegyr. 7. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) A más tagállamba kiszállított alkoholtermék esetében az adó-visszaigényléshez a zárjegynek a vámhatóság jelenlétében történt eltávolításáról felvett jegyzőkönyvet kell csatolni.”

137. § A Zárjegyr. 8. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Amennyiben az alkoholtermék különleges formájú vagy zárási módú palackban, vagy nem palackban, hanem attól eltérő fogyasztói csomagolásban kerül forgalmazásra, a zárjegyet a vámhatóság által előzetesen – a zárjegy adatainak olvashatóságára, láthatóságára és eltépődésére vonatkozó rendelkezések értelemszerű figyelembevételével – jóváhagyott módon kell a fogyasztói csomagolásra felhelyezni.”

138. § A Zárjegyr. 9. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(2) A vámhatóság a 7. § (2) bekezdésében foglalt előírások betartását köteles rendszeresen vizsgálni.

(3) Az alkoholterméknek minősülő nem közösségi áru, valamint az adóhatósági, a bírósági végrehajtási eljárásban lefoglalt áru esetén a zárjeggyel való ellátási kötelezettség azt az adóraktár engedélyest, jövedéki engedélyes kereskedőt vagy nem jövedéki engedélyes kereskedőt terheli, amely (aki) a nem közösségi árut, árut átveszi (a továbbiakban: átvevő). A zárjegyet a vámhatóság adja ki az átvevőnek. A zárjegyet a vámhatóság ellenőrzése mellett kell felragasztani, és a zárjegyfelhasználásról a 12. §-ban foglaltak értelemszerű alkalmazásával elszámolni.”

139. § A Zárjegyr. 11. § (4) bekezdés a) pontjának helyébe a következő rendelkezés lép:

[A GTIN számok bejelentését, illetve a VP termékazonosító-számok igénylését a (2) bekezdés szerinti nyomtatvány]

„a) postai úton vagy”

(történő benyújtásával kell megtenni.)

140. § A Zárjegyr. 12. § (1) bekezdés d)–e) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(A zárjegyfelhasználónak a napi adatszolgáltatásban lejelentett készletváltozásokat a zárjegy)

„d) vámhatósághoz történő visszaküldése esetén a vámhatóság visszavételt igazoló bizonylatával;

e) a zárjegyfelhasználó érdekkörébe nem tartozó okból – ide nem értve a lopás esetét – történt használhatatlanná válása, megsemmisülése esetén a vámhatóság által felvett jegyzőkönyvvel;”

(kell dokumentálnia.)

141. § (1) A Zárjegyr. 13. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A vámhatóság az elszámolási időszakonkénti zárjegyelszámolásról – a (2) bekezdés szerinti tartalommal – jegyzőkönyvet vesz fel.”

(2) A Zárjegyr. 13. § (2) bekezdés da) és db) alpontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

[A jegyzőkönyvben fel kell tüntetni:

d) csökkentő tételként]

„da) a vámhatóság által visszavett feleslegessé vált vagy minőséghibás zárjegy darabszámát,

db) a gyártás közben megsérült és a vámhatóság felügyelete mellett megsemmisített zárjegy darabszámát,”

(3) A Zárjegyr. 13. § (2) bekezdés dd) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A jegyzőkönyvben fel kell tüntetni:

d) csökkentő tételként]

„dd) a vámhatóság felügyelete mellett megsemmisített feleslegessé vált zárjegy darabszámát;”

142. § A Zárjegyr. 13/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„13/A. § (1) Azokra a tagállamba kiszállított zárjegyekre, amelyeket a zárjegyfelhasználó az átvételtől számított 90 napon belül napi adatszolgáltatásában a 3. melléklet IV. 1.1, 1.2 vagy 7–10. pontjai szerint készletcsökkenésként nem jelent be, a vámhatóság – a hivatalos helyén történő – bemutatási kötelezettséget írhat elő.

(2) Ha az (1) és (3) bekezdés szerint a vámhatóság által megküldött felszólítás ellenére a zárjegyfelhasználó a felszólításban megjelölt zárjegyeket a felszólítás kézbesítésétől számított 15 napon belül nem mutatja be, a zárjegymennyiség zárjegyhiánynak minősül.

(3) Amennyiben a zárjegyek az (1) bekezdés szerinti bemutatást követő 90 napon belül sem kerülnek felhasználásra, a vámhatóság 90 naponként az (1) bekezdés szerinti bemutatási kötelezettséget írhat elő.”

143. § A Zárjegyr. 14. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Az alkoholtermék gyártása közben megsérült és összegyűjtött, a (2) bekezdésben meghatározott elszámolás esetén a felragasztott, sérült zárjegyeket, valamint azokat a sérülésmentes feleslegessé vált zárjegyeket, amelyek nem kerülnek a vámhatósághoz visszaküldésre, a vámhatóság a zárjegyfelhasználó jelenlétében megsemmisíti.”

144. § A Zárjegyr. 15. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„15. § (1) A zárjegyeknek a zárjegyfelhasználó érdekkörébe nem tartozó okból bekövetkező használhatatlanná válását, megsemmisülését az eseményt követően a zárjegyfelhasználó köteles jegyzőkönyvben rögzíteni, a kivizsgálást megkezdeni és a vámhatósághoz azonnal bejelenteni.

(2) A vámhatóság készletfelvétellel, illetve a rendelkezésére álló adatokból állapítja meg a csökkenésként figyelembe vehető mennyiséget, és azt az eseményről felvett jegyzőkönyvben rögzíti.”

145. § A Zárjegyr. 16. § (3)–(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(3) A zárjegyek átvételekor a kereskedői zárjegyfelhasználónak és az importőr zárjegyfelhasználónak nyilatkoznia kell a Jöt.-ben meghatározott elszámolási kötelezettség teljesítésének időpontjáról. Az elszámolás időpontját legalább 3 munkanappal korábban a vámhatósághoz be kell jelenteni.

(4) Ha a Jöt. rendelkezései alapján az elszámolás (3) bekezdés szerinti időpontban való teljesítésére halasztás adható, a halasztásra külön kérelmet kell benyújtani a vámhatósághoz, mely a kérelem alapján dönt az elszámolás új időpontjáról, és ezt végzésben közli az importőr zárjegyfelhasználóval.

(5) Ha elszámolási kötelezettségét a kereskedői zárjegyfelhasználó és az importőr zárjegyfelhasználó a (3), illetve (4) bekezdés szerinti időpontig nem teljesíti, a vámhatóság mulasztási bírságot vet ki. Ha a vámhatóság felszólítása ellenére a kereskedői zárjegyfelhasználó és az importőr zárjegyfelhasználó a zárjegyekkel a felszólítástól számított 10 munkanapon belül sem számol el, a részére kiadott zárjegymennyiség zárjegyhiánynak minősül.”

146. § (1) A Zárjegyr. 16/B. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A párlat zárjegyek előállítási költségének a bérfőzetővel való megfizettetését és a párlat zárjegyeknek a bérfőzető rendelkezésére bocsátását a vámhatóság végzi.”

(2) A Zárjegyr. 16/B. § (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(3) A zárjegy megrendelésére irányuló kérelmet a bérfőzetőnek az 5. mellékletben meghatározott adattartalmú, a vámhatóság internetes honlapjáról letöltött és kinyomtatott formátumban kell a vámhatósághoz írásban benyújtania.

(4) A vámhatóság megvizsgálja a párlat zárjegy kiadása jogszabályi feltételeinek fennállását.”

147. § A Zárjegyr. 16/C. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„16/C. § (1) A vámhatóság az átadás-átvételre kerülő párlat zárjegyekről számlát állít ki, amelyet az átadás-átvétellel egy időben köteles a bérfőzetőnek átadni.

(2) A bérfőzető a párlat zárjegy-előállítási költségének megfizetését a vámhatóság hivatalos helyén történő készpénzfizetéssel, fizetési számlára történő készpénz befizetéssel vagy átutalással köteles teljesíteni. A vámhatóság a hivatalos helyén teljesített készpénzfizetésről a bérfőzető részére nyugtát bocsát ki és ad át.

(3) A párlat zárjegyeket a bérfőzető személyesen veheti át, amennyiben a párlat zárjegy-előállítási költség összegének megfizetését igazoló bizonylat eredeti példányát, továbbá a 16/B. § (3) bekezdés szerinti megrendeléséhez kapcsolódó származási igazolvány(ok) eredeti példányát a vámhatóságnak bemutatja.

(4) A zárjegy-előállítási költségének és az adó megfizetésének (3) bekezdésben említett igazolásaként a vámhatóság által kiállított nyugta, a fizetési számlára történő készpénz befizetés feladóvevénye, a fizetésiszámla-kivonat másolata vagy a terhelés megtörténtéről szóló igazolás fogadható el.

(5) A párlat zárjegyek tételes átadása-átvétele a zárjegyek sorszáma szerint, azok darabonkénti átadásával-átvételével, a vámhatóság hivatalos helyén történik.

(6) A zárjegyek átadásáról-átvételéről két példányban jegyzéket kell kiállítani, mely tartalmazza az átadás-átvétel helyét és időpontját, a párlat zárjegy mennyiségét és sorszámát, valamint az átvételre kerülő párlat zárjeggyel ellátásra kerülő párlat fajtáját és kiszerelési egységének névleges űrtartalmát. Az átadást-átvételt a vámhatóság és a bérfőzető a jegyzék példányain aláírásával, bélyegzőlenyomatával igazolja.”

148. § (1) A Zárjegyr. 16/F. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A szabadforgalomba bocsátott megsérült vagy levált zárjegyű alkoholterméket továbbforgalmazni kívánó jövedéki engedélyes vagy nem jövedéki engedélyes kereskedő (a továbbiakban: forgalmazói zárjegyfelhasználó) által igényelt zárjegyet a vámhatóság bocsátja rendelkezésre.”

(2) A Zárjegyr. 16/F. § (3) bekezdés nyitó szövegrésze helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A forgalmazói zárjegyfelhasználó által igényelhető zárjegy megrendelésére irányuló, 7. § (3a) bekezdése szerinti bejelentést a vámhatósághoz kell benyújtani, melyben meg kell adni:”

(3) A Zárjegyr. 16/F. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A 7. § (3a) bekezdés szerinti zárjegymegrendelés alapján a vámhatóság a forgalmazói zárjegyfelhasználót tájékoztatja a megrendelt zárjegyek rendelkezésre bocsátásának – a forgalmazói zárjegyfelhasználóval előre egyeztetett – időpontjáról és helyszínéről.”

149. § A Zárjegyr. 16/G. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az igényelt zárjegyeket a vámhatóság helyezi fel – a megsérült zárjegy eltávolítását követően – az e rendeletben meghatározott követelmények alkalmazásával. A felhelyezett zárjegyekről a vámhatóság jegyzőkönyvet készít, amely tartalmazza az új zárjeggyel ellátott alkoholtermék kereskedelmi megnevezését, kiszerelését, alkoholtartalmát, valamint a felhelyezett zárjegy sorszámát, továbbá a levált vagy sérült zárjegyű alkoholtermék egyedi azonosításra alkalmas sérült vagy levált zárjegyének sorszámát is. A levált vagy megsérült zárjegyű alkoholtermék egyedi azonosításra alkalmas sérült vagy levált zárjegyét a vámhatóság a zárjegyfelhelyezéssel egyidejűleg megsemmisíti, vagy amennyiben a megsemmisítés feltételei nem állnak fenn, úgy azt megsemmisítés céljából bevonja.”

150. § A Zárjegyr. 3. melléklete a 28. melléklet szerint módosul.

151. § Hatályát veszti a Zárjegyr.

a) 1. § (1) bekezdése,

b) 14. § (6) bekezdése,

c) 16/B. § (5) bekezdése,

d) 16/F. § (4) bekezdése.

7. Záró rendelkezések

152. § Ez a rendelet a 2016. január 1-jén lép hatályba.

1. melléklet a 41/2015. (XII. 30.) NGM rendelethez

1. Az adójegy igénylésére, visszavételére, alkalmazására vonatkozó részletes szabályokról szóló 14/1998. (IV. 30.) PM rendelet 4. számú melléklet III. pontjában, valamint III. pontjának a) és b) alpontjában a „KAVIG-hoz” szövegrészek helyébe a „vámhatósághoz” szöveg lép.

2. Az adójegy igénylésére, visszavételére, alkalmazására vonatkozó részletes szabályokról szóló 14/1998. (IV. 30.) PM rendelet 4. számú melléklet III. g) alpontjában az „adóhatóság ellenőrzéséhez” szövegrész helyébe a „vámhatóság által végzett ellenőrzéshez” szöveg lép.

2. melléklet a 41/2015. (XII. 30.) NGM rendelethez

1. Az adójegy igénylésére, visszavételére, alkalmazására vonatkozó részletes szabályokról szóló 14/1998. (IV. 30.) PM rendelet 5. számú melléklet 3. pontjában, valamint 3.3. és 3.4. alpontjában a „KAVIG-hoz” szövegrészek helyébe a „vámhatósághoz” szöveg lép.

2. Az adójegy igénylésére, visszavételére, alkalmazására vonatkozó részletes szabályokról szóló 14/1998. (IV. 30.) PM rendelet 5. számú melléklet 3.2. alpontjában az „az adóhatósági” szövegrész helyébe az „a vámhatósági” szöveg lép.

3. melléklet a 41/2015. (XII. 30.) NGM rendelethez

„32/A. számú melléklet a 8/2004. (III. 10.) PM rendelethez

A párlat adójegy igénylés adattartalma

1. Magánfőző adatai

1.1. Neve

1.2. Születési helye

1.3. Születési ideje (év, hó, nap)

1.4. Anyja születési családi és utóneve

1.5. Adóazonosító jele

1.6. Lakcíme

1.7. Levelezési címe (ha a lakcímtől eltér)

1.8. Telefonszáma (nem kötelező megadni)

2. Párlat adójegyek igényléséhez szükséges adatok

2.1. Igényelt mennyiség (darab)

2.2. Tárgyév (a párlat előállításának éve, az igénylés événél korábbi év nem jelölhető meg)

2.3. Desztillálóberendezés

2.3.1. Regisztrálásának helye (település)

2.3.2. Tárolási/használati helye (település, ha a 2.3.1. pontbelitől eltér)

3. Nyilatkozatok

3.1. Tárgyévben sem a magánfőző, sem a háztartásának többi tagja nem állíttatott elő bérfőzött párlatot

3.2. A kierjedt gyümölcscefre nem tartalmaz hozzáadott mesterséges vagy természetes eredetű cukorból, izocukorból vagy mézből származó alkoholt

3.3. Saját tulajdonú gyümölcsből, gyümölcsből származó alapanyagból történik a párlat előállítása

3.4. Gyümölcstermő területtel rendelkezés

3.5. A jövedéki adó megfizetése készpénzátutalási megbízással vagy átutalással történik

4. Kiállítási helység, dátum (év, hó, nap), aláírás (e pont csak papíron történő igénylés esetén szükséges)”

4. melléklet a 41/2015. (XII. 30.) NGM rendelethez

5. melléklet a 41/2015. (XII. 30.) NGM rendelethez

6. melléklet a 41/2015. (XII. 30.) NGM rendelethez

7. melléklet a 41/2015. (XII. 30.) NGM rendelethez

8. melléklet a 41/2015. (XII. 30.) NGM rendelethez

9. melléklet a 41/2015. (XII. 30.) NGM rendelethez

10. melléklet a 41/2015. (XII. 30.) NGM rendelethez

11. melléklet a 41/2015. (XII. 30.) NGM rendelethez

12. melléklet a 41/2015. (XII. 30.) NGM rendelethez

13. melléklet a 41/2015. (XII. 30.) NGM rendelethez

14. melléklet a 41/2015. (XII. 30.) NGM rendelethez

A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 8/2004. (III. 10.) PM rendelet 9. számú melléklet nyitó szövegrészében, az I. pont záró szövegrészében, II. pont 9. alpontjában, záró szövegrészében az „az engedélyező vámszerv” szövegrészek helyébe az „a vámhatóság” szöveg lép, valamint hatályát veszti a II. pont 7. alpontja.

15. melléklet a 41/2015. (XII. 30.) NGM rendelethez

A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 8/2004. (III. 10.) PM rendelet 10. számú melléklet nyitó szövegrészében, a II. pont 10. alpontjában és záró szövegrészében a „az engedélyező vámszerv” szövegrészek helyébe az „a vámhatóság” szöveg lép, valamint a II. pont 10. alpontjában a „7. pontban” szövegrész helyébe a „8. pontban” szöveg lép.

16. melléklet a 41/2015. (XII. 30.) NGM rendelethez

A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 8/2004. (III. 10.) PM rendelet 13. számú melléklet nyitó részében, a II. pont 6. alpontjában és záró szövegrészében az „az engedélyező vámszerv” szövegrészek helyébe az „a vámhatóság” szöveg lép.

17. melléklet a 41/2015. (XII. 30.) NGM rendelethez

Hatályát veszti a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 8/2004. (III. 10.) PM rendelet 14. számú melléklet (A) rovatában a „Nemzeti Adó- és Vámhivatal Szakértői Intézet” szövegrész és 4. rovatában a „4. Engedélyt kibocsátó vámhatóság neve és címe:” szövegrész.

18. melléklet a 41/2015. (XII. 30.) NGM rendelethez

A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 8/2004. (III. 10.) PM rendelet 14/A. számú mellékletében a „Nemzeti Adó- és Vámhivatal Szakértői Intézet 1163 Budapest, Hősök fasora 20–24.” szövegrész helyébe a „Vámhatóság megnevezése” szöveg lép.

19. melléklet a 41/2015. (XII. 30.) NGM rendelethez

A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 8/2004. (III. 10.) PM rendelet 16. számú melléklet nyitó szövegrészében, az I. pont záró szövegrészében és záró szövegrészében az „az engedélyező vámszerv” szövegrészek helyébe az „a vámhatóság” szöveg lép.

20. melléklet a 41/2015. (XII. 30.) NGM rendelethez

A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 8/2004. (III. 10.) PM rendelet 17. számú melléklet nyitó szövegrészében és záró szövegrészében az „az engedélyező vámszerv” szövegrészek helyébe az „a vámhatóság” szöveg lép.

21. melléklet a 41/2015. (XII. 30.) NGM rendelethez

A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 8/2004. (III. 10.) PM rendelet 23. számú melléklet felvezető részében, I. pont záró részében és záró részében a „az engedélyező vámszerv” szövegrészek helyébe az „a vámhatóság” szöveg lép.

22. melléklet a 41/2015. (XII. 30.) NGM rendelethez

23. melléklet a 41/2015. (XII. 30.) NGM rendelethez

24. melléklet a 41/2015. (XII. 30.) NGM rendelethez

25. melléklet a 41/2015. (XII. 30.) NGM rendelethez

A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 8/2004. (III. 10.) PM rendelet 40. számú melléklet I. pont 6. alpontjában és II. pont 5. alpontjában az „Az alsó fokú vámszerv” szövegrészek helyébe az „A vámhatóság” szöveg lép.

26. melléklet a 41/2015. (XII. 30.) NGM rendelethez

27. melléklet a 41/2015. (XII. 30.) NGM rendelethez

A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 8/2004. (III. 10.) PM rendelet 51. számú melléklet 1. rovatában a „Vám- és Pénzügyőri Igazgatóság Adóigazgatósági száma: 15789934-2-51” szövegrész helyébe a „Vámhatóság” szöveg lép, valamint hatályát veszti 8. rovatában a „Rendfokozata:” szövegrész, 10. rovatában a „Szolgálati Parancs száma:” szövegrész és záró szövegrészében az „a vám- és pénzügyőri igazgatóság felügyeletét ellátó regionális főigazgatósághoz címzett, de a vám- és pénzügyőri igazgatóságnál előterjesztendő” szövegrész.

28. melléklet a 41/2015. (XII. 30.) NGM rendelethez

A zárjegy alkalmazásának, a zárjeggyel való elszámolásnak a részletes szabályairól szóló 43/2009. (XII. 29.) PM rendelet 3. melléklet IV. Zárjegykészlet-csökkenés részének 8. pontjának nyitó szövegrészében, valamint a 8. pont b) alpontjában a „KAVIG” szövegrészek helyébe a „vámhatóság” szöveg lép.

A rendelet a 2010: CXXX. törvény 12. § (3) bekezdése alapján hatályát vesztette 2016. január 2. napjával.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek