45/2015. (VII. 28.) FM rendelet

1. Az erdőtervezési körzet neve

Balatonfüredi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

Az erdőtervezési körzetben magas a védelmi – elsősorban talajvédelmi vagy természetvédelmi – elsődleges rendeltetésű erdők aránya (73%), továbbá az erdők közel fele (44%-a) Natura 2000 területként is kijelölésre került. A térség emellett egyben kiemelt turisztikai és idegenforgalmi terület is. Ezekre tekintettel a körzeti erdőtervezés során az erdők hozamai megfelelő kihasználásának biztosítása mellett a védelmi és a közjóléti elvárásokra – többek között az erdők természetességi állapotának javítására – kiemelt figyelmet kell fordítani.

A természetvédelmi érintettségű területeken a természeti értékekre, illetve azok megőrzésére vonatkozó adatokat és előírásokat tartalmazó természetvédelmi kezelési terv nem, illetve Natura 2000 fenntartási terv csak kis részterületre készült.

3. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

A 100%-os állami tulajdonban lévő erdőkben a folyamatos erdőborítást biztosító, vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódra való áttérés elsősorban a természetvédelmi, a Natura 2000, valamint a közjóléti rendeltetésű erdők esetében javasolt.

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

4.1.1. Az erdőszerkezet-átalakításokat az alábbi szempontok figyelembevételével kell megtervezni:

4.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.2.1. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

4.2.2. A véghasználattal érintett erdőrészletekben nem kell hagyásfákat vagy hagyásfa csoportokat visszahagyni az alábbi esetekben:

4.2.3. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok – például a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), szarvasbogár (Lucanus cervus), gyászcincér (Morimus funereus) –, valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő erdei madár- és denevérfajok – például fekete harkály (Dryocopus martius), közép fakopáncs (Dendrocopos medius), közönséges denevér (Myotis myotis), hegyesorrú denevér (Myotis blythii), nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus), nagyfülű denevér (Myotis bechstenii) – kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.2.4. A díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) előfordulási helyén a fahasználat tervezése során az elegyben előforduló, őshonos kőris faegyedek megőrzésére, a cserjeszint (kiemelten a fagyal) kíméletéree, valamint az aljnövényzet és az erdőszegély fenntartására fokozott figyelmet kell fordítani.

4.3. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

4.3.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv – amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben – az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

4.3.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a darázsölyv (Pernis apivorus) és a kígyászölyv (Circaëtus gallicus) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fáknak, kígyászölyv esetében fagyönggyel fertőzött fáknak a fakitermelések során – a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák, vagy hagyásfa csoportok részeként, megfelelő hálózatban – való visszahagyását.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.2. Átalakító üzemmódú erdők esetében a folyamatos erdőborítást biztosító erdőszerkezet mielőbbi kialakulása érdekében a táblázat C oszlopában szereplő értékektől annak 150%-áig el lehet térni.

5.1.3. A lomb elegyes fenyvesekben és lomb elegyes akácosokban a nevelővágás tervezése során a nem intenzíven terjedő lombos fafajok elegyarányának növelésére kell törekedni.

5.1.4. Az erdőneveléseket az erdőrészletben jelenlévő elegyfafajok közül különösen a berkenye, szil, valamint a madárcseresznye, vadalma, vadkörte, fehér és szürke nyár fafajú faegyedek visszahagyásával kell megtervezni.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.3. Hosszú időszakra elnyújtandó erdőfelújítások esetében – jellemzően gyenge termőhelyen álló erdőkben – a véghasználatot fokozatos felújítóvágás helyett szálalóvágással kell megtervezni.

5.2.4. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

6.1. Az erdőtervezési körzetben a vegetációs időszak az alábbi helységek közigazgatási területén található erdőkben március 15-től augusztus 15-ig tart:

Alsóörs

Aszófő

Balatonakali

Balatonalmádi

Balatonalmádi-Vörösberény

Balatonfüred

Balatonszepezd

Balatonudvari

Csopak

Lovas

Tagyon

Örvényes

Paloznak

Tihany

Zánka

6.2. Az erdőtervezési körzetben a vegetációs időszak az alábbi helységek közigazgatási területén található erdőkben április 1-től augusztus 15-ig tart:

Balatonfőkajár

Balatonfűzfő

Balatonkenese

Balatonszőlős

Balatonvilágos

Barnag

Berhida

Csajág

Dörgicse

Felsőörs

Hidegkút

Királyszentistván

Küngös

Litér

Mencshely

Óbudavár

Ősi

Papkeszi

Pécsely

Sóly

Szentkirályszabadja

Vászoly

Veszprémfajsz

Vilonya

Vöröstó

1. Az erdőtervezési körzet neve

Bátaszék-Bonyhádi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

Az erdőtervezési körzet erdősültsége az országos átlagnál magasabb. Az itt található erdők több mint fele kultúrerdő, nagyrészt akácos (46%).

A körzet erdeinek meghatározó hányada – jelenleg 86 százaléka – faanyagtermelő elsődleges rendeltetésű. A védelmi elsődleges rendeltetésű erdők jelentős része talajvédelmi erdő. Az erdők 43 százaléka emellett Natura 2000 területként is kijelölésre került. Közjóléti elsődleges rendeltetésű erdő csak kis területen fordul elő.

Az erdők gazdasági funkciói a körzet erdeiben döntően érvényesíthetők, azzal a kitétellel, hogy azok a védelmi, valamint az esetleges közjóléti funkciók egyidejű érvényesülését nem akadályozhatják és az erdők természetességi állapotának megőrzését vagy növelését eredményezik.

Az érintett területeken Natura 2000 fenntartási terv még nem készült.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának körzeti erdőtervezési alapelvei

Amennyiben az erdőrészlet területének 30 százalékánál, de legalább 1,0 hektárnál nagyobb részterületén eltérő erdőfelújítási előírás megtervezése indokolt, azon külön erdőrészletet kell kialakítani.

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.1.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

4.1.2. A nem védett Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani, és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

4.1.3. Véghasználati terület kiterjedésétől függetlenül a természetes, természetszerű vagy származék erdő véghasználatát az erdészeti tájban honos fafajú hagyásfák, illetve hagyásfa csoportok visszahagyásával kell megtervezni, melynek során a korábban megosztással leválasztott, faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódú erdőrészleteket is figyelembe kell venni.

4.1.4. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok – például a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), havasi cincér (Rosalia alpina), szarvasbogár (Lucanus cervus) –, valamint a közösségi jelentőségű és odúban, vagy leváló fakéreg alatt élő és szaporodó denevérfajok – például nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus), nagyfülű denevér (Myotis bechstenii) – kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.2. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

A talajvédelmi szempontokat a körzeti erdőtervezés során az erdőrészletek rendeltetéstől függetlenül érvényesíteni kell a vízmosásokban, az átlagosan 25 fokos vagy annál nagyobb lejtésű területeken, valamint az igen sekély, sekély termőrétegű gyenge termőhelyeken található erdők esetében.

4.3. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

4.3.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv – amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben – az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

4.3.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a Rétisas (Haliaeetus albicilla) és a Békászó sas (Aquila pomarina) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fáknak a fakitermelések során – a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák, vagy hagyásfa csoportok részeként, megfelelő hálózatban – való visszahagyását.

4.3.3. A nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus) és a nagyfülű denevér (Myotis bechstenii) monitorozott adatok alapján megállapított és térinformatilag lehatárolt jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgáló kocsánytalan tölgy, cser vagy bükk főfafajú erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja a véghasználati fakitermelések április 1-től augusztus 1-ig terjedő szaporodási és utódnevelési időszakban való szüneteltetését.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások tervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.2. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok – különösen az intenzíven terjedő fafajok – visszaszorítása mellett, a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos vagy értékes elegyfafajok – kiemelten a molyhos tölgy, vadgyümölcsök, tatárjuhar, hegyi szil, vénic-szil, fekete nyár – megőrzését.

5.1.3. Az erdőnevelési tevékenységeket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos fafajok (például kocsánytalan tölgy, bükk, cser) elegyarányának megőrzését, illetve növelését az ezüst hárssal szemben.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.2. A tuskósarj eredetű faállományok vágásérettségi korát a vágásérettségi szakasz alsó határa közelében kell megállapítani.

5.2.4. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető illetve engedélyezhető:

5.2.5. A legfeljebb két (bükkösben másfél) famagasság szélességben végrehajtott ugrósávos, illetve kulisszás tarvágás jellegű véghasználatot fokozatos felújítóvágásként kell megtervezni.

5.2.6. Azokban az akác, mézgás éger vagy hazai nyár főfafajú erdőkben, ahol megfelelő a záródás, és a természetes sarjeredetű felújítás feltételei biztosítottak, az erdőfelújítást egyik változatként sarjaztatással kell előírni.

5.2.7. A tarvágás tilalom alá eső kocsányos vagy kocsánytalan tölgy, valamint cser főfafajú erdő természetes erdőfelújításaként – amennyiben azt a természetes felújulási folyamatok vagy az újulati szint fafajösszetétele indokolja – az idős erdő főfafajának a létrejövő erdősítésben az erdőfelújítás befejezésekor külön jogszabály alapján elvárt hektáronkénti átlagos tőszám:

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

A vegetációs időszak az erdőtervezési körzet területén április 1-től augusztus 31-ig tart.

1. Az erdőtervezési körzet neve

Csereháti erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

A körzet erdősültsége 35,7%-os, az országos átlaghoz képest magas. Az erdők jelentős hányada őshonos fafajokból álló, természetszerű vagy származék erdő. A körzet teljes területéhez mérten a védelmi rendeltetésű erdők aránya alacsony (6,3%), ezek zöme (81,5%-a) talajvédelmi elsődleges rendeltetésű.

A közösségi és kiemelt közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelyek és fajok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése céljából az erdőterület 3,9%-a Natura 2000 területként kijelölésre került. A védelmi rendeltetésű erdők egy része egyben Natura 2000 terület is.

A körzetben lévő jelentősebb települések környékén fekvő erdőállományokban a közjóléti funkciót erősíteni szükséges.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának körzeti erdőtervezési alapelvei

Az erdőrészletek határainak a termőhelyi viszonyokhoz és erdőtípusokhoz való szoros illesztésére a természetvédelmi, valamint Natura 2000 rendeltetésű, természetes erdő vagy természetszerű erdő természetességi állapotú erdők – különösen a karsztbokorerdők, melegkedvelő tölgyesek, sziklaerdők, szurdokerdők és törmeléklejtő-erdők, a meredek, sekély, kőkibúvásos talajú erdők, valamint az égerligetek – esetében kell kiemelt figyelmet fordítani.

4. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódot különösen a források és vízfolyások védőzónáját képező erdők esetében, a lápokon és a lápok védőzónájában található erdők esetében indokolt megállapítani.

5. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

5.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.1.1. Az égeres mocsárerdőkben (Angelico sylvestris-Alnetum glutinosae) a fiatal, sűrű állományrészekben esedékes, őshonos lombos elegyfafajokat megtartó tisztítási munkákat leszámítva fakitermelési tevékenység nem tervezhető.

5.1.2. A nem éger dominanciájú (pl. gyertyános, juharos, bükkös) patak menti ligeterdőkben az Evt. 13. § (1) bekezdés b) pontja szerinti erdei vízfolyások és az erdei tavak földfelszíni elhelyezkedéséhez 25 méternél közelebb nevelővágás a 90 év feletti faállományrészek érintetlenül történő visszahagyása mellett tervezhető.

5.1.3. Idegenhonos fenyő fafajokkal (erdeifenyő, lucfenyő) elegyes erdők természetességének növekedését a fenyőfélék rovására tervezett nevelővágásokkal és egyéb termelésekkel kell elősegíteni.

5.1.4. Vágásos vagy átalakító üzemmódú, természetes vagy természetszerű erdőkben, illetve a jellemzően őshonos fafajokból álló, de idegenhonos fafajokkal szórt elegyes erdőkben, amennyiben az idegenhonos fafaj aránya nem éri el a 40%-ot, véghasználatként elsősorban szálalóvágás tervezhető. Amennyiben a szálalóvágás sikeres alkalmazása a faállomány záródása, kora vagy egészségi állapota miatt kétséges, a lehetőségekhez mérten hosszú felújítási időszakkal fokozatos felújítóvágás is tervezhető.

5.1.5. Erdőfelújítások tervezésekor fő- és elegyfafajként kizárólag az erdészeti tájban őshonos fafajok tervezhetők.

5.1.6. A fakitermelések tervezése során az intenzíven terjedő fafajok (pl. akác, bálványfa) visszaszorítására kiemelt figyelmet kell fordítani.

5.1.7. Az odúlakó madarak és emlősök fészkelő- és élőhelyének megóvása érdekében növedékfokozó gyérítést, készletgondozó használatot, felújítóvágás-bontóvágást, szálalóvágást és szálalást a 15 cm-nél vastagabb álló holtfák, facsonkok és odvas fák visszahagyásával kell megtervezni.

5.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.2.1. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok

5.2.2. Az őshonos fafajú, elegyes faállományokban az erdőnevelési munkák tervezése során a fafajonkénti beavatkozási erélyek mértékét úgy kell megállapítani, hogy az ártéri erdőkre jellemző elegyfafajok – különösen: magyar kőris, vénic szil, mezei juhar, fehér fűz fafajok – legalább 15–20%-os elegyarányú jelenléte biztosítható legyen, továbbá a díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) előfordulási helyein a területen található magas kőris faegyedek védelmére kiemelt figyelmet kell fordítani.

5.2.3. Felújítóvágásokat, szálalóvágásokat az eredeti élőfakészlet 5%-a mértékéig őshonos-lombos fafajokból álló hagyásfa csoport vagy hagyásfa csoportok visszahagyásával kell megtervezni.

5.2.4. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

5.2.5. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok – például a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), szarvasbogár (Lucanus cervus), valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő denevérfajok kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

5.2.6. A tavaszi fésűsbagoly (Dioszeghyana schmidtii) monitorozott adatok alapján ismert élőhelyén és annak környezetében, a faj állományának védelme érdekében, a véghasználatokat úgy kell tervezni, hogy az előfordulási helyül szolgáló élőhelytől számított legalább 300 méteren belül mindig legyen a faj megőrzésére és megtelepedésére alkalmas, legalább 1,0 hektár területű, középkorú (50–60 éves) molyhos tölgyes vagy cseres tölgyes faállománytípusú erdő.

6. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

6.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.1.2. Azokban az erdőrészletekben ahol az adott erdőnevelési tevékenység tervezését a faállomány kora lehetővé teszi, de annak erélye nem érné el a táblázatban foglalt alsó határértéket, erdőnevelési tevékenység nem vagy csak részterülettel tervezhető.

6.1.3. Az erdőnevelési tevékenységeket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos elegyfafajok (például molyhos tölgy, hegyi juhar, mezei juhar, korai juhar, hegyi szil, mezei szil, magas kőris, madárcseresznye, vadalma, vadkörte, kislevelű hárs, mézgás éger, házi berkenye, barkócaberkenye, rezgő nyár és fehér fűz) megőrzését.

6.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.2.2. A korábban kialakult nagyobb, egykorú erdőtömb véghasználatának tervezése során az egykorú erdőtömb ismételt kialakulásának elkerülése érdekében egyes erdőrészletekben a fenti vágásérettségi szakaszoktól eltérően, alacsonyabb vágásérettségi kor is megállapítható.

6.2.4. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

6.2.5. A fenyőszáradással érintett lucosokban előírt egészségügyi termelések mellett a véghasználat is megtervezhető, azzal a feltétellel, hogy az csak a faállomány erdőfelújítási kötelezettséget keletkeztető egészségi állapotromlása esetén hajtható végre.

6.2.6. A hozamok hosszú távú kiegyenlítése érdekében az egészségi állapottól függően elsősorban tölgy valamint cser főfafajú erdők vágásérettségi korát indokolt megemelni.

7. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

A vegetációs időszak a körzetben:

1. Az erdőtervezési körzet neve

Gönci erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

A Gönci körzet erdőterületeinek 39,8%-a a Zempléni Tájvédelmi Körzet része. A közösségi és kiemelt közösségi jelentőségű erdei élőhelyek és fajok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése céljából emellett az erdőterület 58,5%-a Natura 2000 területként került kijelölésre. A védelmi rendeltetésű erdők egy része egyben Natura 2000 terület is.

Ennek megfelelően a körzeti erdőtervezés során a fenntartható erdőgazdálkodás követelményeinek megfelelve olyan tervelőírásokat kell tenni, amelyek biztosítják, hogy az erdő megőrizze biológiai sokféleségét, természetességét, valamint termő,- felújuló,- és életképességét, betöltse természet- és környezetvédelmi, közjóléti célokat szolgáló szerepét, továbbá az erdővagyonnal való gazdálkodás lehetőségei a jövő nemzedékei számára is fennmaradjanak.

Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján a körzet erdőállományainak jelentős része alkalmas a természetes felújításra, ennek megfelelően a körzeti erdőtervezés során jelentős szerepet kaphatnak a természetes felújítási módok, és az ezeket szolgáló véghasználati eljárások.

A körzetben lévő jelentősebb települések környékén fekvő erdőállományokban a közjóléti funkciót erősíteni szükséges.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának körzeti erdőtervezési alapelvei

Az erdőrészletek határainak a termőhelyi viszonyokhoz és erdőtípusokhoz való szoros illesztésére a természetvédelmi, valamint Natura 2000 rendeltetésű, természetes erdő vagy természetszerű erdő természetességi állapotú erdők – különösen a karsztbokorerdők, melegkedvelő tölgyesek, sziklaerdők, szurdokerdők és törmeléklejtő-erdők, a meredek, sekély, kőkibúvásos talajú erdők, valamint az égerligetek – esetében kell kiemelt figyelmet fordítani.

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

4.1.1. Patakkísérő égerligetekben az Evt. 13. § (1) bekezdés b) pontja szerinti erdei vízfolyások és az erdei tavak földfelszíni elhelyezkedéséhez 25 méternél közelebb – a fiatal, sűrű állományrészekben esedékes, őshonos lombos elegyfafajokat megtartó tisztítási munkákat, valamint idősebb faállományok esetében a megfelelő állékonyság és állományszerkezet kialakítása érdekében végzett szálalást leszámítva – fakitermelési tevékenység csak az idegenhonos fafajok fafajsoraira tervezhető.

4.1.2. A nem éger dominanciájú (pl. gyertyános, juharos, bükkös) patak menti ligeterdőkben az Evt. 13. § (1) bekezdés b) pontja szerinti erdei vízfolyások és az erdei tavak földfelszíni elhelyezkedéséhez 25 méternél közelebb nevelővágás a 90 év feletti faállomány részek érintetlenül történő visszahagyása mellett tervezhető.

4.1.3. Idegenhonos fenyő fafajokkal (erdeifenyő, lucfenyő) elegyes erdők természetességének növekedését a fenyőfélék rovására tervezett nevelővágásokkal és egyéb termelésekkel kell elősegíteni.

4.1.4. Vágásos vagy átalakító üzemmódú, természetes vagy természetszerű erdőkben, illetve a jellemzően őshonos fafajokból álló, de idegenhonos fafajokkal szórt elegyes erdőkben, amennyiben az idegenhonos fafaj aránya nem éri el a 40%-ot, véghasználatként elsősorban szálalóvágás tervezhető. Amennyiben a szálalóvágás sikeres alkalmazása a faállomány záródása, kora vagy egészségi állapota miatt kétséges, a lehetőségekhez mérten hosszú felújítási időszakkal fokozatos felújítóvágás is tervezhető.

4.1.5. Erdőfelújítások tervezésekor fő- és elegyfafajként kizárólag az erdészeti tájban őshonos fafajok tervezhetők.

4.1.6. A fakitermelések tervezése során az intenzíven terjedő fafajok (pl. akác, bálványfa) visszaszorítására kiemelt figyelmet kell fordítani.

4.1.7. Az odúlakó madarak és emlősök fészkelő- és élőhelyének megóvása érdekében növedékfokozó gyérítést, készletgondozó használatot, felújítóvágás-bontóvágást, szálalóvágást és szálalást a 15 cm-nél vastagabb álló holtfák, facsonkok és odvas fák visszahagyásával kell megtervezni.

4.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.2.1. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok:

4.2.2. A Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

4.2.3. „Központi-Zempléni-hegység” (HUBN 20084) és a „Telkibányai Király-hegy” (HUBN 20092) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek tervezésére vonatkozó egyedi szempontok:

4.2.4. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok – például a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), havasi cincér (Rosalia alpina), a gyászcincér (Morinus funereus), szarvasbogár (Lucanus cervus) –, valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő denevérfajok – például nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus) és a nagyfülü denevér (Myotis bechsteini) – kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.2.5. A tavaszi fésűsbagoly (Dioszeghyana schmidtii) monitorozott adatok alapján ismert élőhelyén és annak környezetében, a faj állományának védelme érdekében, a véghasználatokat úgy kell tervezni, hogy az előfordulási helyül szolgáló élőhelytől számított legalább 300 méteren belül mindig legyen a faj megőrzésére és megtelepedésére alkalmas, legalább 1,0 hektár területű, középkorú (50–60 éves) molyhos tölgyes vagy cseres tölgyes faállománytípusú erdő.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.2. Azokban az erdőrészletekben ahol az adott erdőnevelési tevékenység tervezését a faállomány kora lehetővé teszi, de annak erélye nem érné el az 5.1.1. táblázatban foglalt alsó határértéket, erdőnevelési tevékenység nem vagy csak részterülettel tervezhető.

5.1.3. Az erdőnevelési tevékenységeket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos elegyfafajok (például molyhos tölgy, hegyi juhar, mezei juhar, korai juhar, hegyi szil, mezei szil, magas kőris, madárcseresznye, vadalma, vadkörte, kislevelű hárs, mézgás éger, házi berkenye, barkócaberkenye, rezgő nyár és fehér fűz) megőrzését.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.2. A korábban kialakult nagyobb, egykorú erdőtömb véghasználatának tervezése során az egykorú erdőtömb ismételt kialakulásának elkerülése érdekében egyes erdőrészletek esetében – természetvédelmi és Natura 2000 elsődleges rendeltetésű erdők esetében is – a fenti vágásérettségi szakaszoktól eltérően alacsonyabb vágásérettségi kor is megállapítható.

5.2.4. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

5.2.5. A fenyőszáradással érintett lucosokban előírt egészségügyi termelések mellett a véghasználat is megtervezhető, azzal a megjegyzéssel, hogy az csak a faállomány erdőfelújítási kötelezettséget keletkeztető egészségi állapotromlása esetén hajtható végre.

5.2.6. A hozamok hosszú távú kiegyenlítése érdekében az egészségi állapottól függően elsősorban a bükk, tölgy valamint cser főfafajú erdők vágásérettségi korát indokolt megemelni.

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

A vegetációs időszak a körzetben:

1. Az erdőtervezési körzet neve

Hetvehelyi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

A körzet erdősültsége az országos átlagnál magasabb. Az itt található erdők mintegy 80 százaléka őshonos fafajokból álló, természetszerű vagy származék erdő.

A körzet erdeinek 45%-a természetvédelmi oltalom alatt áll, illetve ezekkel nagyrészt átfedésben az erdők 52%-a Natura 2000 területen található. Emellett jelentős a talajvédelmi rendeltetésű erdők aránya is jelentős. Faanyagtermelő erdők aránya (42%) nem éri el az erdők felét. A körzet erdeiben, különösen a Mecsekben elterülő keleti felében nagy hangsúlyt kap az erdők közjóléti funkciója is, noha a közjóléti rendeltetéssel bíró erdők aránya alacsony.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának körzeti erdőtervezési alapelvei

Amennyiben az erdőrészlet területének 30 százalékánál, de legalább 1,0 hektárnál nagyobb részterületén eltérő erdőfelújítási előírás megtervezése indokolt, azon külön erdőrészletet kell kialakítani.

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

A véghasználatra tervezett idegenhonos főfafajú erdők – az akácosok kivételével – legalább 50 százalékának erdőfelőjítását kizárólagos erdőszerkezet-átalakítással, őshonos fafajokból álló célállománytípussal, kell megtervezni.

4.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.2.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

4.2.2. A nem védett Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani, és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

4.2.3. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok – például a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), havasi cincér (Rosalia alpina), szarvasbogár (Lucanus cervus) –, valamint a közösségi jelentőségű és odúban, vagy leváló fakéreg alatt élő és szaporodó denevérfajok – például nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus), nagyfülű denevér (Myotis bechstenii) – kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.2.4. A ritka hegyiszitakötő (Cordulegaster heros) a Mecsekben előforduló, monitorozott adatok alapján megállapított, térinformatikailag lehatárolt, és az erdőtervben rögzített jelentős állományainak védelme érdekében a patakok melletti 25 méteres sávban a fakitermeléseket az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartásának biztosításával kell megtervezni, hogy a szitakötők fejlődéséhez szükséges mikroklíma folyamatosan biztosított legyen.

4.3. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

A talajvédelmi szempontok érvényesítése rendeltetéstől függetlenül indokolt a vízmosásokban, az átlagosan 25 fokos vagy annál nagyobb lejtésű területeken, valamint az igen sekély, sekély termőrétegű gyenge termőhelyeken található erdők esetében.

4.4. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

4.4.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv – amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben – az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

Rétisas (Haliaeetus albicilla):

Szaporodási és utódnevelési időszak: január 1 – június 30.

A szaporodási és utódnevelési időszakban a lakott fészektől számított 400 méteren belül az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen erdőművelési munkák, valamint a természetvédelmi célokkal összhangban végzett egyéb tevékenységek kivételével az erdőgazdálkodási tevékenységeket javasolt szüneteltetni.

A nyilvántartott fészektől – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – számított 100 méteren belül a természetvédelmi szempontokkal összhangban végzett fakitermelések kivételével a fakitermeléseket javasolt szüneteltetni.

4.4.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a Rétisas (Haliaeetus albicilla) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fáknak a fakitermelések során – a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák, vagy hagyásfa csoportok részeként, megfelelő hálózatban – való visszahagyását.

4.4.3. A nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus) és a nagyfülű denevér (Myotis bechstenii) monitorozott adatok alapján megállapított és térinformatilag lehatárolt jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgáló kocsánytalan tölgy, cser vagy bükk főfafajú erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja a véghasználati fakitermelések április 1-től augusztus 31-ig terjedő szaporodási és utódnevelési időszakban való szüneteltetését.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.2. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok – különösen az intenzíven terjedő fafajok – visszaszorítása mellett, a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos vagy értékes elegyfafajok – kiemelten a molyhos tölgy, vadgyümölcsök és hegyi szil – megőrzését.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.2. A tuskósarj eredetű faállományok vágásérettségi korát a vágásérettségi szakasz alsó határa közelében kell megállapítani.

5.2.4. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető illetve engedélyezhető:

5.2.5. A legfeljebb két (bükkös faállománytípusú erdőben másfél) famagasság szélességben végrehajtott ugrósávos, illetve kulisszás tarvágás jellegű véghasználatot fokozatos felújítóvágásként kell megtervezni.

5.2.6. Azokban az akác, mézgás éger vagy hazai nyár főfafajú erdőkben, ahol megfelelő a záródás és a természetes sarjeredetű felújítás feltételei biztosítottak, az erdőfelújítást egyik változatként sarjaztatással kell előírni.

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

A vegetációs időszak az erdőtervezési körzet területén április 1-től július 31-ig tart.

1. Az erdőtervezési körzet neve

Kelebiai erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

A körzet erdeinek meghatározó hányada faanyagtermelést szolgál, így az erdőtervezés, valamint az erdőgazdálkodás során általános esetben az Alföldön már hagyományosan bevált tarvágásos véghasználaton és mesterséges erdőfelújításon alapuló módszereket, akácosok és hazai nyárasok esetében pedig – amennyiben annak feltételei adottak – a sarjaztatást lehet és célszerű alkalmazni.

A körzetben nagy hányadban található határ termőhelyeken az erdő talajvédelmi funkcióit indokolt a jövőben hangsúlyosabban érvényesíteni.

Fenyő erdősítések esetén – ahol a termőhelyi adottságok ezt lehetővé teszik – a felújítást (az erdőtüzek elleni hatékonyabb védekezés elősegítése végett) egyéb lomb elegyes fenyő célállomány-típussal kell megtervezni.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának körzeti erdőtervezési alapelvei

Az új erdőrészletek kialakításakor – mesterséges felújítást feltételezve – figyelembe kell venni a terület gépi művelhetőségét.

4. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód megállapítása különösen:

5. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

5.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.1.1. Amennyiben kultúrerdő vagy faültetvény helyén az adott termőhelyen az erdészeti tájban őshonos fafajokból várhatóan csak alacsonyabb záródású, felnyíló erdő létesíthető, az inváziós lágyszárú fajok, vagy intenzíven terjedő fafajok visszaszorítása érdekében szükséges záródás fenntartása céljából az erdőfelújítás idegenhonos, de intenzíven nem terjedő fafajokkal is megtervezhető.

5.1.2. Természetes, természetszerű erdőtársulásban az egészségügyi termelést kerülni kell, ha annak elmaradása nem veszélyezteti az erdő hosszú távú fenntartását.

5.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.2.1. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhely-típusok:

5.2.2. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

5.2.3. A magas természetvédelmi értékű, az erdő számára határ-termőhelyen lévő területeken, a felnyíló erdőként kialakult borókás-nyáras (91N0) és erdőssztyepp tölgyes erdők (91I0) esetében biztosítani kell az élőhely folyamatos fennmaradását.

5.2.4. A közösségi jelentőségű, valamint kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhely-típusba tartozó erdővel, vagy jelölő gyep társulással – például Pannon szikes sztyeppek és mocsarak (1530), Pannon homoki gyepek (6260), Kékperjés láprétek (6410) – határos erdő intenzíven terjedő fő vagy elegyfafajjal történő felújítását lehetőség szerint az erdészeti tájban őshonos fa-, illetve cserjefajokból álló, legalább 20 m széles védőzóna létesítésével kell megtervezni, vagy egyéb módon gondoskodni kell az intenzíven terjedő fafaj átterjedésének megakadályozásáról.

5.2.5. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok, kiemelten a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), valamint a közösségi jelentőségű, jelölő erdei madár- és denevérfajok kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

5.3. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

A sarjaztatással már nem felújítható, talajvédelmi rendeltetésű erdő felújítását mesterséges módon, első változatként lombos célállomány-típussal (például elegyes hazai nyáras, és elegyes akácos), második változatként a feketefenyves, elegyes feketefenyves, vagy elegyes erdeifenyves célállomány-típussal kell megtervezni.

6. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

6.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.1.2. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos elegy-fafajok, például:

6.1.3. Egészséges, jó növekedésű faállományok esetében növedékfokozó gyérítés a véghasználatot megelőzően nemes nyár esetén 4 éves, akác, hazai nyár esetén 6 éves, szilek és fenyők esetén 8 éves, tölgyek esetén 15 éves időszakra vonatkozóan már nem tervezhető.

6.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.2.2. Gazdasági rendeltetésű, 130 m³-nél nagyobb hektáronkénti fatömegű akácosban, valamint a részletben előforduló hazai nyár faegyedek sarjaztatására alkalmatlan termőhelyen álló és 35%-nál nagyobb nemes nyár elegyarányú nemes nyáras-hazai nyárasokban véghasználat már 25 éves kortól tervezhető.

6.2.4. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, engedélyezhető:

6.2.5. A faanyagtermelő rendeltetésű, feketefenyves faállomány-típusú erdők felújítását – amennyiben azt a termőhely is lehetővé teszi – elsősorban őshonos fafajokkal, esetleg akácos vagy erdei fenyves célállomány-típussal kell megtervezni. A feketefenyő főfafajjal történő erdőfelújításokat – amennyiben a termőhely azt lehetővé teszi – egyéb lomb-, vagy erdeifenyő elegyes feketefenyő célállomány-típussal kell megtervezni.

7. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

7.1. A vegetációs időszak a körzetben március 15-től augusztus 31-ig tart.

1. Az erdőtervezési körzet neve

Körmendi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

Az országos átlagot meghaladó erdőborítottság miatt a nyugat-magyarországi térségben az erdők kiemelt fontossággal bírnak. A nagyrészt síkvidéken elterülő erdőtervezési körzetben jó termőhelyi viszonyok közt tenyésző, változatos fafajösszetételű állományokat találunk. Ezek szerepe a gazdasági értékeken felül messze túlmutat, hiszen az erdők jelenléte szoros összefüggésben áll a térség biológiai sokféleségével, környezeti állapotával, tájképi megjelenésével, turisztikai vonzerejével, foglalkoztatási helyzetével.

A Rába-mente kiváló termőhelyi adottságaiból következő minőségi tölgy rönk termelés megalapozása, valamint a fát, mint energiahordozót hasznosító, zömmel falvakban élő lakosság igényeinek kielégítése is a tervezés egyik fontos szempontja. A védett természeti, illetve Natura 2000 területek alacsony aránya, a további védelmi erdők kisebb jelentősége következtében az erdők három kiemelt funkcióján (gazdasági, védelmi és közjóléti) belül a körzetben az erdők gazdasági szerepe a legjelentősebb.

3. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

Az alább felsorolt esetekben a védelmi és közjóléti funkciók érvényesülését a folyamatos erdőborítást biztosító üzemmódok megállapítása fokozottabban biztosítja:

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.1.1. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

4.1.2. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

4.1.3. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok, kiemelten a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus) és a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő erdei madár- és emlősfajok, kiemelten a denevér fajok kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.1.4. A díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) előfordulási helyén a fahasználatok tervezése során az elegyben előforduló, őshonos kőris faegyedek megőrzésére, a cserjeszint (kiemelten a fagyal) kíméletére, valamint az aljnövényzet és az erdőszegély fenntartására fokozott figyelmet kell fordítani.

4.2. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

4.2.1. A talajvédelmi rendeltetésű erdőkben

4.2.2. A talajvédelmi szempontok érvényesítése rendeltetéstől függetlenül indokolt a vízmosásokban, valamint az igen sekély, vagy sekély termőrétegű, gyenge termőhelyeken található erdők esetében.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.2. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos elegyfafajok (például madárcseresznye, rezgő nyár, kecskefűz, kis- és nagylevelű hárs, vadkörte, vadalma, mézgás éger, mezei szil, hegyi szil, bibircses nyír) megőrzését.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.2. Vágásos üzemmódú erdőben a tájléptékű mozaikosság megteremtése érdekében a nagyobb, egykorú erdőtömbökben a vágásérettségi szakasz alsó határértékénél alacsonyabb vágásérettségi kort is meg lehet határozni.

5.2.3. Készletgondozó használatokat követően, vagy azok tervezése esetén a vágásérettségi kort a vágásérettségi szakasz felső határához közelítve kell megállapítani.

5.2.5. A nagy területen érintett állami erdőgazdálkodó (Vasvári Erdészeti Igazgatóság) a tartamosság követelményeinek megfelelően, a területére vonatkozó véghasználati előírásokból évente maximálisan csak a 30 éves vágásérettség átlagának megfelelő arányos részt hajthatja végre.

5.2.6. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

5.2.7. Kocsányos tölgy vagy cser főfafajú, faanyagtermelést szolgáló erdőben fokozatos felújítóvágást az erdők fafajösszetétele és termőhelyi viszonyai függvényében, egyszeri, egyenletes, 40–50 százalék erélyű bontással, majd az újulat megjelenését vagy alátelepítését követően egy menetben történő végvágással is lehet tervezni.

5.2.8. A fenyőszáradással érintett lucfenyvesekben, erdei- és fekete fenyvesekben előírt egészségügyi termelés mellett a véghasználat is megtervezhető, azzal a feltétellel, hogy az csak a faállomány erdőfelújítási kötelezettséget keletkeztető egészségi állapotromlása esetén hajtható végre.

5.2.9. Az egymással szomszédos, véghasználatra tervezett erdőrészletek esetében a hagyásfa csoportok összevontan is megtervezhetők.

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából szabályok védett természeti területen

6.1. A vegetációs időszak a körzetben április 1-től augusztus 31-ig tart.

1. Az erdőtervezési körzet neve

Körös-vidéki erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

A körzet erdeinek meghatározó hányada (83%-a) jelenleg elsődlegesen faanyagtermelést szolgál. A 16%-nyi védelmi elsődleges rendeltetésű erdők közel 60%-a természetvédelmi rendeltetésű. Natura 2000 területként a körzet erdeinek 27%-a került kijelölésre.

Ennek megfelelően az erdőtervezés, valamint az erdőgazdálkodás során általános esetben az Alföldön már hagyományosan bevált tarvágásos véghasználaton és mesterséges erdőfelújításon alapuló módszereket, akácosok és hazai nyárasok esetében pedig – amennyiben annak feltételei adottak – a sarjaztatást lehet és célszerű alkalmazni. Ahol lehet, az erdőterv szintjén is elő kell segíteni a kőrisek (magyar és magas), valamint a cser természetes (mag eredetű) felújításokat.

A körzetben található határ termőhelyeken az erdő talajvédelmi funkcióit indokolt a jövőben hangsúlyosabban érvényesíteni.

3. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód megállapítása különösen

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

4.1.1. Amennyiben kultúrerdő vagy faültetvény helyén az adott termőhelyen az erdészeti tájban őshonos fafajokból várhatóan csak alacsonyabb záródású felnyíló erdő létesíthető, az invazív fajok visszaszorítása érdekében szükséges záródás fenntartása céljából az erdőfelújítás erdészeti tájidegen, de nem intenzíven terjedő fafajokkal is megtervezhető.

4.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.2.1. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

4.2.2. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

4.2.3. A határ termőhelyeken álló, kiemelt természetvédelmi jelentőségű erdőssztyepp tölgyes (91I0), vágásos üzemmódú felnyíló erdőkben az erdőnevelési tevékenység tervezése – az erdőtársulás fenntartása érdekében – csak az idegenhonos fajok eltávolítására, valamint a sarjadásra képes őshonos faegyedek kivágására terjedhet ki.

4.2.4. Puhafás ligeterdőkben (91E0), valamint Keményfás ligeterdőkben (91F0) véghasználat csak akkor tervezhető, ha jelölő élőhely megújításának feltételei adottak.

4.2.5. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok, kiemelten a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus) és a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő erdei madár- és denevérfajok, kiemelten a fekete harkály (Dryocopus martius) és a nyugati pisze denevér (Barbastella barbastellus) kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.3. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

A kiritkult vagy elöregedett, a védelmi funkcióját már betölteni nem képes partvédelmi erdők – különösen a korábban fejesfa üzemmódban használt füzesek – véghasználatát és erdőfelújítását meg kell tervezni.

4.4. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

4.4.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek, illetve állományának a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke, illetve élőhelye környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv – amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben – az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

4.4.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a parlagi sas (Aquila heliaca), a darázsölyv (Pernis apivorus) valamint a barna kánya (Milvus migrans) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fáknak, parlagi sas (Aquila heliaca) esetében facsoportoknak a fakitermelések során – a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák, vagy hagyásfa csoportok részeként, megfelelő hálózatban – való visszahagyását.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.1.1. Azon átmeneti természetességű erdőkben, melyekben jelentős NNY elegy található, a nemes nyár elegy esetleges erősebb erélyű eltávolítása miatt a táblázat C oszlopában szereplő értékektől pozitív irányban el lehet térni a gyérítések tervezése során.

5.1.1.2. Átalakító üzemmódú erdők esetében a folyamatos erdőborítást biztosító erdőszerkezet mielőbbi kialakulása érdekében a táblázat C oszlopában szereplő értékektől annak 150%-áig el lehet térni.

5.1.2. Az erdőneveléseket úgy kell megtervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos elegy-fafajok [például magyar kőris, magas kőris, hegyi juhar, mezei juhar, feketegyűrű (tatár) juhar, vénic szil, mezei szil, feketenyár, rezgőnyár, vadkörte] megőrzését.

5.1.3. Egészséges, jó növekedésű faállományok esetében növedékfokozó gyérítés a véghasználatot megelőzően nemes nyár esetén 4 éves, akác, hazai nyár esetén 6 éves, szilek és fenyők esetén 8 éves, tölgyek esetén 10 éves időszakra vonatkozóan már nem tervezhető.

5.1.4. Folyamatban lévő, jól záródott, gyorsan növő lombos faállományú erdősítések esetén tisztítás tervezése indokolt.

5.1.5. A jó növekedésű erdőkben a tisztítás és törzskiválasztó gyérítés csökkentett eréllyel, két alkalommal is tervezhető.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.2. Gazdasági rendeltetésű, 130 m³-nél nagyobb hektáronkénti fatömegű akácosban, továbbá a részletben előforduló hazai nyár faegyedek sarjaztatására alkalmatlan termőhelyen álló és 35%-nál nagyobb nemes nyár elegyarányú nemes nyár elegyes hazai nyárasokban véghasználat már 25 éves kortól tervezhető.

5.2.4. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, engedélyezhető:

5.2.5. A faanyagtermelő elsődleges rendeltetésű, feketefenyves faállománytípusú erdők felújítását – amennyiben azt a termőhely lehetővé teszi – elsősorban őshonos fafajokból álló, esetleg akácos vagy erdei fenyves célállománytípussal kell megtervezni.

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

A vegetációs időszak a körzetben március 15-től augusztus 31-ig tart.

1. Az erdőtervezési körzet neve

Nagybajomi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

Domborzati viszonyai alapján csaknem sík vidék, növényvilága mégis rendkívüli változatosságot mutat, a lápoktól a száraz homoki gyepekig a legkülönbözőbb növénytársulások találhatók meg. Az utóbbi évtizedek megváltozott termőhelyi viszonyai – talajvízszint süllyedés, hőmérséklet emelkedése, hőség napok számának növekedése stb. – a vizes élőhelyek visszaszorulásához és a biotikus károsítók (cserebogár pajor) erőteljes fellépéséhez vezetett. A körzeti erdőtervezés elsődleges célja azon erdőgazdálkodási tevékenységek meghatározása, amely elősegíti a folyamatos erdőborítást, a talajok folyamatos árnyalását, ezáltal gátolva a talajok kiszáradását, elősegítve a pajor károsítás mérséklésének lehetőségét.

A Nagybajomi körzetet közel 5900 hektárral (29%) érinti a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet. Emellett a körzet erdeinek 51%-a Natura 2000 területen található. Erre való tekintettel a körzeti erdőtervezés célja továbbá az erdőállományok elsődleges és további rendeltetéseinek egymással is összhangban történő érvényesülését biztosító erdőgazdálkodási tevékenységek meghatározása, kiemelt figyelemmel a Natura 2000 területeken található jelölő fajok és élőhelyek kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására és javítására. A körzeti erdőtervnek ugyanakkor a közjóléti és védelmi szempontok megfelelő érvényesítése mellett az erdei haszonvételek lehetséges mértékű gyakorlását is lehetővé kell tennie.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának körzeti erdőtervezési alapelvei

A védett természeti területen lévő, vagy Natura 2000 rendeltetésű erdőkben a részletek lehatárolása fokozottan alkalmazkodjon a termőhelyi viszonyokhoz és erdőtípusokhoz.

4. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód az alábbi esetekben állapítható meg

5. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

5.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.1.1. Az erdőszerkezet-átalakításokat az alábbi szempontok figyelembevételével kell megtervezni:

5.1.2. Kultúrerdő vagy faültetvény természetességi állapotú erdő véghasználatának tervezése során hagyásfákat, illetve hagyásfa csoportokat őshonos fafajokból kell előírni. Amennyiben az őshonos fafajok elegyaránya nem éri el az 5%-ot, hagyásfaként minden őshonos fafajú, állékony faegyed visszahagyását kell megtervezni.

5.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.2.1. A közjóléti elsődleges rendeltetésű erdőrészletek esetében a Natura 2000 rendeltetés csak további rendeltetésként kerülhet megállapításra.

5.2.2. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

5.2.3. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

5.2.4. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok – például a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), szarvasbogár (Lucanus cervus), kerekvállú állásbogár (Rhysodes sulcatus) –, valamint a védett, közösségi jelentőségű erdei madár- és denevérfajok kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

5.2.5. A díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) előfordulási helyén a fahasználat tervezése során az elegyben előforduló, őshonos kőris faegyedek megőrzésére, a cserjeszint (kiemelten a fagyal) kíméletére, valamint az aljnövényzet és az erdőszegély fenntartására fokozott figyelmet kell fordítani.

5.2.6. A nevelővágások tervezése során az erdészeti tájidegen fafajok közül különösen a lucfenyő, a bálványfa, az ezüstjuhar, a zöld juhar, a kései meggy, és a fekete dió lehetséges mértékű visszaszorítását kell elősegíteni.

5.3. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

5.3.1. A gyenge termőhelyen álló, talajvédelmi rendeltetésű erdőkben

5.3.2. A településvédelmi rendeltetésű erdők esetében a körzeti erdőtervezés főbb szemponjai:

6. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

6.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.1.2. Növedékfokozó gyérítés a hosszú vágásfordulójú fafajoknál (tölgy, cser, bükk, gyertyán) a véghasználat előtt 15–20 éven belül, a rövid vágásfordulójúaknál pedig 10 éven belül nem tervezhető.

6.1.3. Növedékfokozó gyérítés a körzeti erdőterv érvényességi időszakára vonatkozóan több ütemben csak rendkívüli okból, például átalakító üzemmódú erdőrészletek esetében a megfelelő erdőszerkezet kialakítása érdekében, illetve a természetes folyamatokra alapozott állományszerkezet átalakítás (például a fenyő felső szint eltávolításával a meglévő őshonos fafajok alkotta alsó koronaszint felszabadítása) érdekében, alkalmanként kisebb eréllyel tervezhető.

6.1.4. Növedékfokozó gyérítés és egészségügyi fakitermelés egy területre vonatkozóan, egy erdőtervezési cikluson belül nem tervezhető.

6.1.5. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az intenzíven terjedő elegyfafajok – különösen a bálványfa – visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos vagy értékes elegyfafajok – kiemelten a berkenyék, madárcseresznye, vadalma, vadkörte, szilek, kőrisek, esetenként a hazai nyárak – megőrzését.

6.1.6. A magtermőre fordult bálványfák és bálványfa foltok visszaszorítását indokolt esetben többszöri visszatérést biztosító egyéb termelésként kell megtervezni.

6.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.2.2. A vágásérettségi kort sarjeredetű faállományok esetében a vágásérettségi szakasz alsó határértékéhez közelítve kell meghatározni.

6.2.4. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

6.2.5. A tölgyes és cseres főfafajú erdőkben fokozatos felújítóvágást az erdők fafajösszetétele és termőhelyi viszonyai függvényében általában egyszeri, egyenletes, legfeljebb 50%-os bontással, majd az újulat megjelenését követően egy menetben történő végvágással – célszerűen a fokozatos felújítóvágás teljes folyamatát egy erdőtervi időszakra vonatkozóan – indokolt megtervezni.

6.2.6. A gyertyán, cser, hárs, vagy az erdészeti tájban őshonos egyéb lomb elegyes erdei- és feketefenyves faállományok erdőszerkezet-átalakítása a kedvező természeti folyamatok kihasználása érdekében több vágásfordulóra elnyújtottan is tervezhető.

6.2.7. Bükkösök erdőfelújítását – különösen szárazabb termőhelyen – indokolt elegyes célállomány-típussal megtervezni.

6.2.8. A körzetben felnyíló erdőként tervezhetők az V–VI. fatermési osztályba sorolt, gyenge termőhelyű, homokkibúvásos erdőrészletek, amennyiben a záródás átlagos értéke nem éri el az 50%-ot.

7. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

7.1. A vegetációs időszak a körzetben április 1-től augusztus 31-ig tart.

7.2. A tőzeges, kotusodó vagy lápos réti talajokon, tőzegpáfrány, lápi csalán, békaliliom, mocsári galaj, nyúlánk sás, mételykóró, tőzegmoha fajok, vánkosmoha, bugás sás, rostostövű sás, vidrafű, réti kakukktorma, acsalapu, fehér zászpa, zsombéksás, mocsári sás, kékperje által meghatározott, körzeti erdőtervben rögzített lápi és ligeterdei vizes élőhelyeken a vegetációs időszak február 1- től július 15-ig tart.

1. Az erdőtervezési körzet neve

Nyugat-Borsodi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

A körzetnek kis hányada (összes terület 15,5%-a) védett természeti terület, a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet része, valamivel jelentősebb a Natura 2000 erdőterületek aránya (összes terület 19,6%-a).

A körzet sajátos problémája, hogy a térség gazdasági elmaradására visszavezethető okok miatt a jogosulatlan fakitermelés az országos átlagot meghaladó mértékű a területen, különösen a települések közelében. Ez a régóta meghatározó jelenség jelentős mértékben megváltoztatja az erdők szerkezetét, fajösszetételét, valamint ezzel összefüggésben a gazdálkodók fakitermelési és felújítási lehetőségeit, illetve az alkalmazható erdőgazdálkodási módszereket is.

A körzet egyes részein komoly problémát jelentenek továbbá az emberi gondatlanság miatt évről évre fellépő tűzesetek, melyek helyenként nagyon megnehezítik az erdőfelújítások sikeres befejezését, elsősorban az őshonos fafajokból álló természetes újulat károsodása, és a tűzkárokat követően intenzíven megjelenő akác újulat térhódítása révén.

A leírtakból következik, hogy a körzet erdeinek természetességi állapotának romlása az esetek nagyobbik részében nem az erdőgazdálkodás szakszerűtlenségére vezethető vissza. A körzeti erdőtervezés célja, hogy a fenti problémák figyelembe vétele mellett, egy hosszú távon is egyenletes hozamokat biztosító, és jelentős kockázatok nélkül megvalósítható tervezést valósítson meg, így megfelelve a fenntartható erdőgazdálkodás követelményeinek. A Natura 2000 területeken további fontos cél az ott található jelölő fajok és élőhelyek kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása és javítása.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának körzeti erdőtervezési alapelvei

A vágásos üzemmódú, tarvágásra vagy fokozatos felújítóvágásra tervezett, 10 hektárnál nagyobb erdőrészleteket a terepen könnyen azonosítható természetes határvonal mentén javasolt megosztani.

4. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódot indokolt megállapítani:

5. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

5.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.1.1. Az erdőszerkezet-átalakítások tervezését az alábbi szempontok figyelembe vételével kell elvégezni:

5.1.2. Az erdőnevelések tervezése során az őshonos, lombos elegyfafajok közül különösen a madárcseresznye, a berkenye fajok (Sorbus spp.), a vadalma, a vadkörte, a kecskefűz, a rezgő nyár, a szil fajok (Ulmus spp.), a tatárjuhar és a közönséges nyír fafajok lehetséges kíméletére kell fokozott figyelemmel lenni.

5.1.3. A körzeti erdőterv érvényességi időszakában véghasználatra kerülő őshonos fafajú és akácelegyes erdők felújítása során az akác ismételt elegyedését meg kell akadályozni, ezért akácelegyes célállomány nem tervezhető. Az állományban meglevő akác foltok a felújítás során átalakítandók.

5.1.4. Kultúrerdő vagy faültetvény természetességi állapotú erdő véghasználatának tervezése során hagyásfákat, illetve hagyásfa csoportokat őshonos fafajokból kell előírni. Amennyiben az őshonos fafajok elegyaránya nem éri el az 5%-ot, hagyásfaként minden őshonos fafajú, állékony faegyed visszahagyását kell megtervezni.

5.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.2.1. A Natura 2000 rendeltetés elsődleges rendeltetésként történő megállapítására az érintett erdőgazdálkodók egyetértésével kerülhet sor.

5.2.2. Az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartása különösen az enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdőkben (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) (91E0), azokon belül is a közösségi jelentőségű fajok – például hosszúfogú törpecsiga (Vertigo angustior), hasas törpecsiga (Vertigo moulinsiana), valamint a tavaszi fésűsbagoly (Dioszeghyana schmidtii) élőhelyein – indokolt.

5.2.3. A tavaszi fésűsbagoly (Dioszeghyana schmidtii) monitorozott adatok alapján ismert élőhelyén és annak környezetében, a faj állományának védelme érdekében, a véghasználatokat úgy kell tervezni, hogy az előfordulási helyül szolgáló élőhelytől számított legalább 300 méteren belül mindig legyen a faj megőrzésére és megtelepedésére alkalmas, legalább 1,0 hektár területű, középkorú (50–60 éves) molyhos tölgyes vagy cseres tölgyes faállománytípusú erdő.

6. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

6.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.1.2. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok – különösen az intenzíven terjedő fafajok – visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos vagy értékes elegyfafajok – kiemelten a madárcseresznye, a berkenyék, a vadkörte, a vadalma és a hegyi szil – megőrzését.

6.1.3. Bükkös, tölgyes, gyertyános-tölgyes, illetve cseres faállománytípusú, a második vágásérettségi csoportba tartozó erdőkben növedékfokozó gyérítés már nem tervezhető.

6.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

6.2.2. Az akácosok erdőszerkezet-átalakítása céljából tervezett, gyorsan növő és jól árnyaló fafajokból álló átmeneti erdőtársulás esetében a táblázatban rögzített vágásérettségi szakasz alsó határértékénél alacsonyabb vágásérettségi kor is megállapítható.

6.2.3. A cser elegyes bükkös, és a bükk elegyes cseres olyan faállománytípus, ahol az állomány főfafaja a bükk vagy a cser, de a másik fafaj is 30% feletti elegyaránnyal fordul elő. Ezekben az állományokban a táblázatban szereplő vágásérettségi szakaszon belül a fafajok elegyaránya alapján súlyozva kell megállapítani a vágásérettségi kort. Az adott fafaj tömbös elegyedésű területrésze a fafajra adott vágásérettségi szakaszon belül legyen véghasználható.

6.2.5. A Szilvásváradi Erdészet gazdálkodásában álló erdők esetében jelezni kell, ha annak véghasználata kizárólag hozamszabályozási célból nem került megtervezésre. Ezen erdők véghasználatára a körzeti erdőterv érvényességi időszakában az erdőtervben szereplő más véghasználatok elhalasztása (vágáscsere) mellett sor kerülhet.

6.2.6. Véghasználatként tarvágás a többségében erdészeti tájhonos fafajokból álló erdőkben jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

6.2.7. Az erdőfelújításokat minden lehetőséget és szempontot mérlegelve, és az erdőgazdálkodó részére lehetőség szerint több alternatívát biztosítva kell megtervezni.

6.2.8. Fenyvesek fenyővel történő ismételt felújítása nem tervezhető.

7. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

A vegetációs időszak a körzetben április 1-től augusztus 31-ig tart.

1. Az erdőtervezési körzet neve

Rábaközi-Iváni cser erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

A Nyugat-Dunántúl és a Kisalföld találkozásánál elterülő, az ország átlagos erdőborítottságát meghaladó körzet nyugati részén az erdő- és vadgazdálkodás dominál, míg keleti felére inkább a mezőgazdasági hasznosítás a jellemző. A nagyrészt síkvidéken található területeken a Rábaköz vízfolyásokban gazdag részein jó, míg a cementált kavicson képződött cseri talajokkal jellemezhető fennsík jellegű területeken gyenge termőhelyi viszonyok közt tenyésző, változatos fafajösszetételű állományok találhatók. Ezek szerepe a gazdasági értékeken felül messze túlmutat, hiszen az erdők jelenléte szoros összefüggésben áll a térség biológiai sokféleségével, környezeti állapotával, tájképi megjelenésével, turisztikai vonzerejével, foglalkoztatási helyzetével.

A Rába-mentén a folyamatos, minőségi tölgyrönk-termelés megalapozása, valamint a fát, mint energiahordozót hasznosító, zömmel falvakban élő lakosság igényeinek kielégítése is a tervezés egyik fontos szempontja. Mindezeket a prioritásokat összhangba kell hozni a védett, illetve Natura 2000 területeken a természetvédelmi célokkal, valamint a körzetben meghatározó jelentőségű vadászati-vadgazdálkodási tevékenységgel. A talajvédelmi erdők magas aránya és a cseri talajok nagy kiterjedése miatt a körzet egyes területein fontos tervezési szempont a talajvédelmi funkció folyamatos fenntartása is.

3. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

Az alább felsorolt esetekben a védelmi és közjóléti funkciók érvényesülését a folyamatos erdőborítást biztosító üzemmódok megállapítása fokozottabban biztosítja:

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.1.1. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

4.1.2. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

4.1.3. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok – például a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), szarvasbogár (Lucanus cervus), kék pattanóbogár (Limoniscus violaceus) –, valamint a védett, közösségi jelentőségű erdei madár- és jelölő denevérfajok – közönséges denevér (Myotis myotis), hegyesorrú denevér (Myotis blythii), piszedenevér (Barbastella barbastellus), nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii) – kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával kell megtervezni.

4.2. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

4.2.1. A talajvédelmi rendeltetésű erdőkben

4.2.2. A talajvédelmi szempontok érvényesítése rendeltetéstől függetlenül indokolt a vízmosásokban, valamint az igen sekély vagy sekély termőrétegű, gyenge termőhelyeken található erdők esetében.

4.2.3. A mezővédő rendeltetésű erdőkben az erdőnevelések tervezésekor az elegyesség kialakulását, valamint a zárt erdőszerkezet és az erdő állékonyságának megőrzését kell elsődlegesen elősegíteni.

4.2.4. A településvédelmi rendeltetésű erdők esetében a körzeti erdőtervezés főbb szemponjai:

4.3. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

4.3.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv – amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben – az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

4.3.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a parlagi sas (Aquila heliaca), az uhu (Bubo bubo), valamint a darázsölyv (Pernis apivorus) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fák, parlagi sas (Aquila heliaca) esetében facsoportok, uhu (Bubo bubo) esetében pedig idős facsoportok fakitermelések során – a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák, vagy hagyásfa csoportok részeként, megfelelő hálózatban – való visszahagyását.

4.3.3. A nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus) és a nagyfülű denevér (Myotis bechstenii) monitorozott adatok alapján megállapított és térinformatilag lehatárolt jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgáló kocsánytalan tölgy, cser vagy bükk főfafajú erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja a véghasználati fakitermelések április 1-től augusztus 31-ig terjedő szaporodási és utódnevelési időszakban való szüneteltetését.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.2. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos elegyfafajok (például madárcseresznye, rezgő nyár, kecskefűz, kis- és nagylevelű hárs, vadkörte, vadalma, mézgás éger, mezei szil, bibircses nyír) megőrzését.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.2. Vágásos üzemmódú erdőben a tájléptékű mozaikosság megteremtése érdekében a nagyobb, egykorú erdőtömbökben a vágásérettségi szakasz alsó határértékénél alacsonyabb vágásérettségi kort is meg lehet határozni.

5.2.3. Készletgondozó használatokat követően, vagy azok tervezése esetén a vágásérettségi kort indokolt a vágásérettségi szakasz felső határához közelítve megállapítani.

5.2.5. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

5.2.6. Kocsányos tölgy vagy cser főfafajú, faanyagtermelést szolgáló erdőkben fokozatos felújítóvágást az erdők fafajösszetétele és termőhelyi viszonyai függvényében, egyszeri, egyenletes, 40–50 százalék erélyű bontással, majd az újulat megjelenését vagy alátelepítését, illetve alávetését követően egy menetben történő végvágással is lehet tervezni.

5.2.7. A fenyőszáradással érintett erdei- és feketefenyvesekben előírt egészségügyi termelés mellett a véghasználat is megtervezhető, azzal a feltétellel, hogy az csak a faállomány erdőfelújítási kötelezettséget keletkeztető egészségi állapotromlása esetén hajtható végre.

5.2.8. Az egymással szomszédos, véghasználatra tervezett erdőrészletek esetében a hagyásfa csoportok összevontan is megtervezhetők.

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

6.1. A vegetációs időszak április 1-től augusztus 31-ig tart.

1. Az erdőtevezési körzet neve

Romhányi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

A körzet erdeinek 83 százaléka gazdasági rendeltetésű, faanyagtermelést szolgáló erdő. Ezért a tervezés kiemelt célja az optimális gazdasági eredményt biztosító fenntartható erdőgazdálkodás megtervezése annak figyelembevételével, hogy az erdő további funkcióinak érvényesülését is elősegítsük.

A védett természeti területek aránya viszonylag alacsony, a Natura 2000 területek aránya valamivel jelentősebb (3,7% és 8,6%), amire a körzeti erdőtervezés során kiemelt figyelemmel kell lenni.

Az erdőtervezés során biztosítani kell a táj jellegzetes arculatának, kedvező természeti tulajdonságainak és természeti értékeinek, valamint kultúrtörténeti értékeinek megőrzését, az erdők természetességi állapotának, sokféleségének, értékes génállományának fenntartását, illetve fokozatos javítását, bővítését, valamint a védett és fokozottan védett növények és állatok élőhelyének védelme érdekében szükséges intézkedéseket.

3. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód állapítható meg a kubikgödrökben található, őshonos fafajokból álló erdők, valamint a part menti keményfás és puhafás galéria erdők esetében, ha az élőhely folyamatos fennmaradása csak így biztosítható.

4. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás tervezett üteme és mértéke

4.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

4.1.1. Az erdőszerkezet-átalakítások tervezését az alábbi szempontok figyelembevételével kell elvégezni:

4.1.2. Kultúrerdő vagy faültetvény természetességi állapotú erdő véghasználatának tervezése során hagyásfákat, illetve hagyásfa csoportokat őshonos fafajokból kell előírni. Amennyiben az őshonos fafajok elegyaránya nem éri el az 5%-ot, hagyásfaként minden őshonos fafajú, állékony faegyed visszahagyását kell megtervezni.

4.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.2.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása, illetve megteremtése szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

4.2.2. A puhafás és keményfás ligeterdőkben (91E0, 91F0) véghasználat csak akkor tervezhető, ha a jelölő élőhely megújításának feltételei adottak, továbbá egyéb fahasználat az élőhelyek sérülékenysége miatt csak fenntartási vagy helyreállítási, illetve természetvédelmi célból tervezhető.

4.2.3. A közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok – például a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), havasi cincér (Rosalia alpina), szarvasbogár (Lucanus cervus) –, valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő erdei madár- és denevérfajok – például fekete harkály (Dryocopus martius), közép fakopáncs (Dendrocopos medius), nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus), nagyfülű denevér (Myotis bechstenii) – kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására érdekében a fahasználatokat idős, nagyméretű fák és álló, vastag, holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosításával, természetszerű és származék erdőben az egy évnél régebben elhalt faanyag lehetséges visszahagyásával kell megtervezni.

4.2.4. A díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) előfordulási helyén a fahasználat tervezése során az elegyben előforduló, őshonos kőris faegyedek megőrzésére, a cserjeszint (kiemelten a fagyal) kíméletére, valamint az aljnövényzet és az erdőszegély fenntartására fokozott figyelmet kell fordítani.

4.3. Az erdő rendeltetésétől független, a védett vagy fokozottan védett erdei fajok kedvező természetvédelmi helyzetét elősegítő erdőtervezési alapelvek

4.3.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madár- és denevérfajok kedvező életfeltételeinek biztosítása érdekében a faj egyedeinek, illetve állományának a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészke, illetve élőhelye környezetére vonatkozóan a körzeti erdőterv – amennyiben egyéb tartalmú, hatósági döntésen alapuló korlátozás nincs érvényben – az alábbi javaslatokat tartalmazhatja:

4.3.2. A védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv javaslata alapján a fekete gólya (Ciconia nigra) lehetséges fészkelőhelyeként szolgáló erdők esetében a körzeti erdőterv javaslatként tartalmazhatja fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fáknak a fakitermelések során – a kitermelésre nem kerülő faállomány, hagyásfák, vagy hagyásfa csoportok részeként, megfelelő hálózatban – való visszahagyását.

5. A fakitermelések és erdőfelújítások körzeti erdőtervezésének alapelvei, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás tartamosságát és fejlesztését szolgáló keretértékei

5.1. Az erdőnevelések erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.1.2. Indokolt esetben (például az erdőrészleten belül eltérő záródási, korosztály viszonyok esetén) a nevelővágások részterületen, részterületenként eltérő eréllyel vagy egy erdőrészleten belül akár eltérő használati móddal is megtervezhetők.

5.1.3. Idegenhonos főfafajú erdőrészletekben az őshonos fafajok egyedei kíméletét az erdőtervben elő kell írni.

5.1.4. Az erdőnevelési tevékenységeket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos elegyfafajok (például rezgőnyár, kecskefűz, vadalma, mézgás éger, mezei szil, vénic szil), valamint cserje fajok megfelelő arányú megőrzését.

5.1.5. Egészséges, jó növekedésű faállományok esetében növedékfokozó gyérítés a véghasználatot megelőzően tölgyesek és bükkösök esetén 15–20 éves időszakra vonatkozóan már nem tervezhető.

5.2. A véghasználatok és erdőfelújítások erdőtervezésének alapelvei és keretértékei

5.2.2. Amennyiben a hozamok hosszú távú kiegyenlítése érdekében vágásérettségi kort kell emelni, azt az egészségi állapottól függően elsősorban bükk és tölgy főfafajú erdők esetében kell megtervezni.

5.2.4. Tarvágás, illetve mesterséges erdőfelújítás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az adott termőhelyi viszonyok mellett az elvárt célállománnyal természetes úton nem felújítható erdőben, valamint az őshonos, de az adott termőhelynek nem megfelelő fafajokból álló erdő (konszociációk) erdőszerkezet-átalakítása esetében, azok rendeltetéseivel összhangban tervezhető kocsányos tölgyesek, kőrisesek, gyertyánosok, juharosok, hársasok, égeresek, hazai nyárasok, füzesek esetében.

5.2.5. 2,0 hektárnál kisebb véghasználat esetén hektáronként 4–6 darab hagyásfa csoportos visszahagyását kell megtervezni.

6. A vegetációs időszak meghatározása a fakitermelések védett természeti területen történő korlátozása szempontjából

6.1. A vegetációs időszak március 15-től augusztus 15-ig tart.

1. Az erdőtervezési körzet neve

Súri-Bakonyaljai erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés egyedi szempontjai, céljai és alapelvei

A körzet természeti adottsága összetett, amit az erdőállomány sokfélesége is mutat. Az erdőssztyepp klímában lévő felnyíló erdőktől az ártéri ligeterdőkön át a dombvidéki és hegyvidéki erdőtársulásokig megtalálhatók a különböző faállománytípusok. Ezeken túl a különböző termőhelyekre telepített idegenhonos állományok aránya is jelentős.

Az erdők háromnegyede gazdasági elsődleges rendeltetésű, melyből jelentős terület vadaskert. Az erdők 24%-a védelmi elsődleges rendeltetésű, amelyből kiemelt védelmi célok a körzetben a talajvédelem, a természetvédelem, a víz és partvédelem. Emellett az erdők közjóléti szerepe is számottevő. Ennek megfelelően a körzeti erdőtervezés egyik fő célja azon erdőgazdálkodási tevékenységek meghatározása, amelyek a faanyagtermelési célkitűzéseket a környezet- és természetvédelmi, valamint a közjóléti szempontok – gyakran együttes – érvényre juttatásával összhangban szolgálják. Az erdőtervezés és az erdőgazdálkodás során így fokozottan törekedni kell az őshonos fafajokból álló, és a természeteshez közelálló szerkezetű erdők megőrzésére, az erdők természetes úton való felújítására, valamint az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására.

Az erdők természetességi állapotának meghatározásakor figyelmbe kell venni, hogy a Vértes- és Bakonyalja (31.) erdészeti táj Súri-Bakonyaljai erdőtervezési körzet által érintett 31.c Súri-Bakonyalja és 31.e Vértes-aljai dombság tájrészletek területén az erdeifenyő nem fordul elő őshonosan.

Az érintett területeken a természeti értékekre, illetve azok megőrzésére vonatkozó adatokat és előírásokat tartalmazó természetvédelmi kezelési terv jelenleg nem áll rendelkezésre, és Natura 2000 fenntartási terv is csak az érintett erdők egy részére készült.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának körzeti erdőtervezési alapelvei

Az erdőrészletek határainak a termőhelyi viszonyokhoz és erdőtípusokhoz való szoros illesztésére különösen a természetvédelmi, valamint Natura 2000 rendeltetésű, természetes erdőtípusba tartozó erdők – különösen a véderdő jellegű karsztbokorerdők, melegkedvelő tölgyesek, sziklaerdők, szurdokerdők és törmeléklejtő-erdők – esetében kell kiemelt figyelmet fordítani.

4. Az üzemmódok megállapítására vonatkozó körzeti erdőtervezési alapelvek

4.1. A folyamatos erdőborítást biztosító, vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódra való áttérés elsősorban a kiemelt védelmi vagy közjóléti célokat szolgáló erdők esetében indokolt.

4.2. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódot, valamint szükség szerint teljes erdőgazdálkodási korlátozást különösen

5. A védelmi rendeltetésű erdők körzeti erdőtervezésének szempontjai

5.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.1.1. Az erdőszerkezet-átalakítások tervezését az alábbi szempontok figyelembe vételével kell elvégezni:

5.1.2. Mesterséges erdőfelújítás akác főfajú célállománnyal nem tervezhető.

5.1.3. A törmeléklejtő erdők (Mercuriali-Tilietum); szurdokerdők (Scolopendrio-Fraxinetum); hársas-kőrises sziklaerdők (Tilio-Fraxinetum excelsioris); a molyhos tölgyes bokorerdők (Epipactis microphyllae–Quercetum pubescentis) és az erdőssztyepp tölgyesek élőhelyein fakitermelés csak az erdő védelme, az eredeti élőhely fenntartása érdekében tervezhető.

5.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.2.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása illetve megteremtése szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

5.2.2. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani, és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan: