BK ÍH 2015/45.
BK ÍH 2015/45.
2015.06.01.
A Btk. 197. § (2) bekezdésébe ütköző szexuális erőszak bűntette alapeset. A tizenkettedik életévét be nem töltött sértett sérelmére elkövetett szexuális erőszak csak akkor minősül súlyosabban, ha azt erőszakkal vagy kvalifikált fenyegetéssel valósítják meg, és a sértett az elkövetővel kapcsolati viszonyban áll [Btk. 197. § (4) bekezdés a) pont I. és II. fordulat].
A járási ügyészség I. Cs. vádlottal szemben a Btk. 197. § (2) bekezdésében meghatározott társtettesként elkövetett szexuális erőszak bűntette és a Btk. 204. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott gyermekpornográfia bűntette, míg B. A. II. r. vádlottal szemben társtettesként elkövetett, a Btk. 197. § (2) bekezdésében meghatározott szexuális erőszak bűntette miatt emelt vádat a járásbíróságon.
A járásbíróság az ügyben hatáskörének hiányát állapította meg és a büntetőügyet a törvényszékre tette át. A végzés indokolása szerint ugyanis a vád tárgyát képező szexuális erőszak bűntette a vádirati minősítéstől eltérően, a Btk. 197. § (3) bekezdésének c) pontjára figyelemmel a (4) bekezdés a) pontjának II. fordulata szerint minősülhet.
A törvényszék végzésében – hatáskörének és illetékességének a Be. 19. §-a szerinti hivatalból történő vizsgálatát követően – szintén hatáskörének hiányát állapította meg és az iratokat a Be. 20. § (2) bekezdésének b) pontja alapján eljáró bíróság kijelölése végett felterjesztette az ítélőtáblához.
A fellebbviteli főügyészség átiratában a járásbíróság kijelölésére tett indítványt.
Az ítélőtábla határozatában a következőkre mutatott rá.
Helyesen járt el a törvényszék, amikor az ügyben hatáskörének hiányát állapította meg. A vádirati tényállás szerint ugyanis az állapítható meg, hogy a gyermekkorú sértettel szemben a vádlottak egyike sem alkalmazott a Btk. 197. § (1) bekezdésének a) pontjában írt erőszakot, avagy az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést, ezt a vádirat sem tartalmazza.
A vádiratban leírt a cselekmény minősítése kapcsán a fellebbviteli bíróság a következőket rögzítette.
A Btk. 197. §-a a szexuális erőszaknak két alapesetét tartalmazza:
Az (1) bekezdés a) pontjában szabályozott bűncselekményt az valósítja meg, aki mást erőszakkal, vagy kvalifikált fenyegetéssel kényszerít szexuális cselekményre, vagy annak eltűrésére, míg a b) pontban írt fordulatot az követi el, aki más védekezésre, vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotát használja fel szexuális cselekményre. Ez utóbbi esetben a sértett csak 12. életévét betöltött személy lehet, miután a 12. életévet be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális erőszakot a törvény külön bekezdésben, szintén alapesetként szabályozza.
A (2) bekezdésben szabályozott alapeset – immár súlyosabb büntetéssel fenyegetve – azt az elkövetőt rendeli büntetni, aki a 12. életévét be nem töltött személlyel végez, vagy végeztet szexuális cselekményt.
A Btk. tehát nem vette át az 1978. évi IV. törvény 210. §-ában szereplő értelmező rendelkezést, mely vélelmet állít fel a tizenkettedik életévét be nem töltött személyekre vonatkozóan, és a vélelem alapján az ilyen személyeket védekezésre képtelennek kellett tekinteni. A Btk. a 197. § (2) bekezdésében explicit módon utal a sértett életkorára, és a 12. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális erőszak elkövetőjével szemben – éppen a sértett életkora miatt – súlyosabb büntetés kiszabását teszi lehetővé.
A vádirat szerint a vádlottak egyike sem alkalmazott a sértettel szemben erőszakot, vagy kvalifikált fenyegetést, továbbá a sértett nem tekinthető az (1) bekezdés b) pont szerinti védekezésre, vagy akaratnyilvánításra képtelen személynek sem. Abból a körülményből, hogy a törvényhozó önállóan szabályozta a tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére történő elkövetés kényszer- és erőszakmentes formáját, valamint külön vélelmet nem állított fel az életkorhoz kapcsolódó akaratnyilvánítási képességről, az következik, hogy ilyen esetben a Btk. 197. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti minősítés nem alkalmazható.
A vád tárgyává tett szexuális erőszak bűntette tehát a Btk. 197. § (2) bekezdésében rögzített, alapesetként szabályozott tényállásnak minősülhet.
A 12. életévét be nem töltött sértett sérelmére elkövetett szexuális erőszak ugyanis csak akkor minősül súlyosabban, ha azt
a) erőszakkal vagy kvalifikált fenyegetéssel valósítják meg [197. § (4) bekezdés a) pont I. fordulat],
b) erőszakkal vagy kvalifikált fenyegetéssel valósítják meg, és a sértett az elkövetővel kapcsolati viszonyban áll [197. § (4) bekezdés a) pont II. fordulat].
Az ítélkezési gyakorlat szerint tehát a 12. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális erőszaknak az az elkövetési módja, ha az elkövető a sértettel erőszak vagy kvalifikált fenyegetés alkalmazása nélkül végez/végeztet szexuális cselekményt, a Btk. 197. § (2) bekezdése szerint minősül, még akkor is, ha azt azonos alkalommal, egymás cselekményéről tudva, többen követik el. A Btk. 197. § (2) bekezdéséhez a törvény szerint további minősítő körülmények nem tartoznak, ebben az esetben a társas elkövetés súlyosító körülményként értékelendő.
Tekintettel tehát arra, hogy a vád tárgyát képező bűncselekmények a járásbíróság hatáskörébe tartoznak, ezért az ítélőtábla – a Be. 20. § (2) bekezdés b) pontja alapján – az eljárás lefolytatására a járásbíróságot jelölte ki.
(Pécsi Ítélőtábla Bkk.I.96/2015/3.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás