KÜ BH 2015/47
KÜ BH 2015/47
2015.02.01.
a a kellő határidő biztosítása és figyelmeztetés mellett a bizonyításra köteles fél nem helyezi letétbe a szakértőidíj-előleget és nem jelöli meg a szakértőhöz intézendő kérdéseit, akkor a bíróság törvényesen értékeli a terhére, hogy a szakkérdésben megfogalmazott állításait nem támasztotta alá, ezzel nem cáfolta a határozati megállapításokat [1952. évi III. tv. 164. § (1) bek., 3. § (3) bek., 219. § (1) bek., 233. § (1) bek., 2. § (1) bek.].
[1] A felperes és társa 2009. április 24-i, a felperes lakásában történő beázással kapcsolatos azonnali hatósági intézkedés iránti kérelmét a Belváros-Lipótváros Budapest Főváros V. Kerületi Polgármesteri Hivatal Építési és Műszaki Osztálya (a továbbiakban: elsőfokú építésügyi hatóság) megismételt eljárásban 2011. március 25. napján kelt határozatában elutasította.
[2] Megállapította az elsőfokú építésügyi hatóság, hogy a felperesi lakás felett lévő, az alperesi beavatkozó tulajdonában álló fogorvosi rendelőben a két fogorvosi munkahely közül a bal oldali kezelőegység gégecsövének a padlócsatornában elhelyezett lefolyócsőbe történt födém fölötti csatlakozásának szétcsúszása miatti 2009. áprilisi beázást követően a hiba elhárítása megtörtént, további beázás nincs. Az elsőfokú építésügyi hatóság a helyszíni szemle megállapításai alapján levonta azt a következtetést, hogy a fogorvosi rendelőben az 1997. évi állapothoz képest engedélyhez kötött átalakítás, valamint a szerelvények helyzetét illetően változtatás nem történt, így hatósági intézkedésre okot adó körülmény nem áll fenn.
[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd 2011. november 16. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[4] A másodfokú hatóság a felperes fellebbezésében foglalt hivatkozásra tekintettel rámutatott arra, hogy az Országos Településrendezési és Építési Követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Kormányrendelet (a továbbiakban: OTÉK) 77. § (5) bekezdése megengedi a szennyvíz elvezetését a padlócsatornában, ezért a felperes ezen elvezetési móddal kapcsolatos kifogásait alaptalannak ítélte. A felperes a lakás engedély nélküli átalakítására és a rendeltetésének engedély nélküli megváltoztatására vonatkozó érveire figyelemmel a hatóság rámutatott arra, hogy amennyiben 1995-ben történt volna jogsértés, akkor az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 48. § (9) bekezdése értelmében az építésügyi hatóság már nem járhat el, hiszen a használatbavételtől számított 10 év eltelt, átalakítási kötelezettséget és építésügyi bírságot előírni már nem lehet. Ugyanezen okból figyelmen kívül hagyta a felperesnek a társasházi hozzájárulás hiányára alapított érvelését.
[5] A felperes első tárgyaláson pontosított kereseti kérelme tükrében a bíróság vizsgálta az OTÉK 77. §-ának, valamint a a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 3. § (1) bekezdés b) pontjának, továbbá 50. § (1) bekezdésének és (6) bekezdésének megsértésére történő hivatkozást. A felperes keresetében foglaltakra figyelemmel a bíróság megállapította, hogy az 1995-1997 között lefolytatott építésügyi hatósági eljárás, valamint az 1997-ben hozott másodfokú határozat kézbesítésének jogszerűsége nem képezi jelen per tárgyát, a felperes az e körben előadott érvei alapján a keresettel támadott közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését megalapozottan nem kérheti.
[6] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára kötelezését (helyesen: utasítását) kérte.
[7] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság lényeges eljárási szabálysértést követett el, amikor a 2014. január 28. napján kelt 6. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt, a felperes költségmentesség engedélyezésére irányuló kérelmet elutasító végzés elleni érdemi fellebbezés lehetőségét nem biztosította. Ezzel álláspontja szerint megsértette a Pp. 233. § (1) bekezdésében és a Pp. 219. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakat.
[8] A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan.
[9] A Kúria elsődlegesen azt hangsúlyozza, hogy az elsőfokú bíróság lényeges, az ügy érdemére kiható eljárási szabályt nem sértett. Az elsőfokú bíróság a felperesnek 2012. november 6. napján megtartott tárgyaláson 30 napos határidőt biztosított a bizonyítási indítványai és perbeli nyilatkozatai előterjesztésére. A felperes határidőn belül postára adott beadványában kérte a szakértő kirendelését. Ezt követően az elsőfokú bíróság – a szakértői bizonyítás mellőzésének terhe mellett – arra kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül helyezze elnöki letétbe a szakértői költségek előlegét. E felhívást a felperes 2013. január 20. napján vette kézhez, és a határidő lejárta előtt személyes költségmentesség biztosítását kérte, ezzel a szakértői költség előlegezésének kötelezettsége alól kívánt mentesülni, erre is alapította a kérelmét.
[10] Az elsőfokú bíróság 3. sorszámú végzésében elutasította a felperes személyes költségmentesség iránti kérelmét, mely döntés a Fővárosi Törvényszék 2013. november 18. napján kelt másodfokú végzésével jogerőssé vált. A felperes a másodfokú döntésről 2013. december 16-án értesült, és a számára korábban biztosított határidő (15 nap) ellenére nem helyezte letétbe a szakértőidíj-előleget. Erre figyelemmel a bíróság – az általa kilátásba helyezett jogkövetkezmény alkalmazásával – indokoltan mellőzte a felperes bizonyítási indítványának teljesítését.
[11] A felperes újabb személyes költségmentesség iránti kérelme és annak ismételt elutasítása már nem volt kihatással a felperes perbeli bizonyítási lehetőségeire, mivel a felperes mulasztása folytán a szakértői bizonyítás foganatosítására már nem kerülhetett sor. Ez okból szükségtelen volt bevárni a költségmentesség iránti kérelem másodfokú elbírálását. Itt jegyzi meg a Kúria, hogy a felperes a vele közölt döntés elleni fellebbezés lehetőségétől nem esett el, a jogorvoslatot érdemben igénybe vehette, így őt e jogának gyakorlásában a bíróság nem akadályozta, mely okból a bíróság nem sértette meg a Pp. 219. § (1) bekezdés c) pontját és 233. § (1) bekezdését.
[12] Megjegyzi a Kúria, hogy a peres eljárás adatait áttekintve, az elsőfokú bíróság jól ismerte fel a felperes per elhúzására irányuló szándékát, és ennek – kötelezettsége folytán [Pp. 2. § (1) bekezdés] – helyesen szabott gátat.
Az ügy érdemét és a bizonyítási eljárás szabályainak érvényesülését vizsgálva a Kúria a következő megállapításokra jutott.
[13] A felperes – ahogy erre az elsőfokú bíróság helyesen rámutatott – nagyobbrészt konkrétumok nélkül állította, hogy a hatóság a tényfeltárási kötelezettségének nem tett eleget. Ha és amennyiben a felperes a Ket. 50. §-ának megsértésére hivatkozik, meg kell jelölnie, hogy milyen tények, körülmények vizsgálatát hiányolja, vagy mely tény, körülmény megállapítását tartja tévesnek.
[14] A perbeli esetben a hatósági eljárás tárgya a 2009. áprilisi beázás volt. A hatósági helyszíni szemle, a rendelkezésre álló adatok alapján, azaz tényfeltárás során beszerzett bizonyítékok értékelését követően vonta le következtetéseit. A felperes vitatta, hogy az OTÉK 77. §-ának megfelelő padlócsatorna a beavatkozó ingatlanában elkészült. Ezen szakkérdést érintő bizonyításra – a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján – a felperes lett volna köteles. Az elsőfokú bíróság kellő módon tájékoztatta a felperest, határidőt biztosított számára mind a bizonyítási indítványai megtételére, kérdések feltételére, mind pedig a szakértőidíj-előleg letétbe helyezésére. A felhívásokban a bíróság jogkövetkezményeket is fűzött a határidő elmulasztásához, melyről a felperes tudott.
[15] A felperes – a számára biztosított jogvesztő határidőben – a szakértőidíj-előleget nem helyezte letétbe, a szakértőhöz intézendő kérdéseit nem nyújtotta be, ezzel megakadályozta a szakértő perbe történő kirendelését, szakkérdésben a bizonyítási eljárás lefolytatását. A Pp. 3. § (3) bekezdése alapján a bizonyításra köteles fél terhére kell értékelni, ha az állításait nem tudja bizonyítani. Mivel az elsőfokú bíróság köteles gondoskodni arról, hogy az eljárás ésszerű határidőn belül befejeződjön, a felek jogaikat jóhiszeműen gyakorolják [Pp. 2. § (1) bekezdés], ezért az elsőfokú bíróságnak nem kellett további haladékot adnia a felperesnek, a megfelelő figyelmeztetés és a kellő határidő biztosítása mellett törvényesen alkalmazta a mulasztás jogkövetkezményeit, és rótta a bizonyítás elmaradását a felperes terhére.
[16] Tekintettel arra, hogy a felperes állításainak igazolása elmaradt, ezzel a szakértelemmel bíró építésügyi hatóság véleményének perbeli cáfolata is hiányzott, az ítéleti döntést az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló és a beavatkozói ingatlanban kialakított padlócsatorna létét kellően alátámasztó bizonyítékok alapján hozta meg és jogszerűen utasította el a felperes keresetét.
[17] Tévesen hivatkozott arra a felperes, hogy az elsőfokú bíróságnak hivatalból kellett volna a szakértői bizonyítást elrendelnie. Hivatalbóli bizonyításra a Pp. 336/A. § (1) bekezdése szerinti esetekben van lehetőség, mely feltételek egyike sem állt fenn jelen ügyben.
[18] Rámutat a Kúria arra, hogy az elsőfokú bíróság logikus és okszerű indokát adta a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelésének, így nem volt ok a bizonyítékok felülmérlegelésére, a bizonyítékok átértékelésére és eltérő következtetések levonására.
[19] Figyelemmel arra, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott okokból a jogerős ítélet nem volt törvénysértő, ezért a Kúria azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. II. 37.580/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás