BK ÍH 2015/5.
BK ÍH 2015/5.
2015.03.01.
Az engedélyköteles lőszer nem sorolható a személyi tulajdon szokásos tárgyai körébe tartozó dolgok közé, amelyeket a megtalálástól számított 8 napon belül lehet leadni jogsértés nélkül [1978. évi IV. törvény 263/A. § (1) bekezdés a) pont, 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet, 18/1960. (IV. 13.) Korm. rendelet].
A törvényszék a 2013. június 4. napján kihirdetett ítéletével az I. r. vádlottat kábítószerrel visszaélés bűntette és lőszerrel visszaélés bűntette miatt 3 év börtön-büntetésre és 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte, valamint 100 000 Ft-ra vagyonelkobzást rendelt el.
A megállapított tényállás lényege szerint a kábítószerfüggő vádlott lakásán 2009. május 15. napján tartott házkutatás során hasisgyantát foglaltak le, amely kannabiszra jellemző kannabinoid vegyületeket – köztük delta-9-THC-t – tartalmazott, mely kábítószernek minősül. A vádlott a hasisgyantát értékesítés céljából szerezte meg. Korábban is adott át hasisgyantát két személynek, 250 grammot, illetve 100 grammot, mely utóbbiért 100 000 Ft-ot vett át.
A vádlotthoz kapcsolható kábítószer összes hatóanyag tartalma meghaladta a jelentős mennyiség alsó határát, annak mintegy 2,3-2,5-szöröse.
A házkutatás során feltalálásra került 1 db 12,7 mm-es géppuska töltény is. A francia idegenlégióban megismert barátai 3 nappal korábban egy hátizsákkal ajándékozták meg, és abban volt a töltény, amit a vádlott később vett észre.
A töltény működőképes, gyári készítésű, rendeltetésszerűen a kaliberéhez megfelelő fegyverek üzemeltetésére alkalmas volt.
A törvényszék ítélete ellen az I. r. vádlott és a védője részbeni felmentés (lőszerrel visszaélés bűntette) és a büntetés enyhítése, elsősorban a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése végett jelentettek be fellebbezést. A védő utóbb írásban is részletesen indokolta a fellebbezését. A lőszerrel visszaélés bűntette kapcsán utalt arra, hogy a 115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet 31. §-ának (1) bekezdése a talált lőszer rendőrségnek történő haladéktalan leadását írta elő, azonban e jogszabály a bűncselekmény elkövetésének idején (2009 májusában) már nem volt hatályban, mivel a 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet ezt hatályon kívül helyezte. Ez utóbbi jogszabály pedig a talált lőszerre speciális előírást nem tartalmaz, ezért álláspontja szerint érvényes a 18/1960. (IV. 13.) Korm. rendelet, miszerint a talált dolgot a találástól számított 8 nap alatt kell beszolgáltatni az átvételre jogosult személynek.
A fellebbviteli főügyészség az átiratában az I. r. vádlottnak és védőjének a fellebbezését alaptalannak tartva, a törvényszék marasztaló döntésének helybenhagyását indítványozta.
Az ítélőtábla a fellebbezéssel érintett I. r. vádlott esetében a törvényszék ítéletét a Be. 348. §-ának (1) bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt nyilvános ülésen bírálta felül, alkalmazva a Be. 361. §-ának (1) bekezdésében írtakat.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, a Be. 352. §-ának (2) bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban irányadó.
A törvényszék a tényállás alapján okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és törvényes az elkövetett bűncselekmények jogi minősítése is, melyek közül a közegészség elleni bűncselekményt sem az érintett vádlott, sem pedig a védője nem vitatta.
A közbiztonság elleni bűncselekmény kapcsán az ítélőtábla nem osztotta a védő e körben kifejtett jogi érveit. Tény, hogy a fegyverekről, és lőszerekről szóló 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet nem tartalmaz külön előírást a talált lőszerekkel kapcsolatos teendőkről, mint tette azt az e rendelettel hatályon kívül helyezett korábbi kormányrendelet. Azonban ebből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy irányadó ebben az esetben a védő által citált 18/1960. (IV. 13.) Korm. rendelet, amely a talált dolgok tekintetében követendő eljárásról szól. Ezen rendelet ugyanis a személyi tulajdon szokásos tárgyai körébe tartozó dolgok tulajdonjogának találás útján történő megszerzésére vonatkozó eljárást írja elő. A lőszer – a rá vonatkozó speciális és igen szigorú szabályozás következtében – nem tekinthető a személyi tulajdon szokásos tárgyai körébe, ezért a 18/1960. (IV. 13.) Korm. rendelet alkalmazása a talált lőszerre kizárt. A 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet 4. §-ának (2) bekezdése alapján a lőszer tartása engedélyköteles, mely engedélyt a kérelmező lakóhelye szerinti rendőrkapitányság adja ki.
A vádlott a lőszer tartásához szükséges hatósági engedéllyel nem rendelkezett, a lőszer több napon keresztül a birtokában volt (tartás elkövetési magatartás), annak leadása érdekében semmit sem tett, ezért a terhére rótt bűncselekményt megvalósította. A vádlott és a védő e körben felmentésre irányuló fellebbezése nem foghatott helyt.
Az elsőfokú bíróság az I. r. vádlott javára és terhére értékelhető bűnösségi körülményeket feltárta, azokat jórészt helyesen vette figyelembe, ugyanakkor nem a nyomatékának megfelelően értékelte a vádlott kedvező előéletét, az igen jelentős időmúlást, továbbá azt, hogy 2 kiskorú gyermeke tartós (asztmás) megbetegedésben szenved, ami folyamatos orvosi, gyógyszeres ellátást igényel, és amelyet az elsőfokú eljárásban csatolt orvosi dokumentumok is igazolnak. A tárgyi súly megítélésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a kábítószer a jelentős mennyiség alsó határának 2,3-2,5-szöröse, azaz ahhoz közeli.
Mindezek után az ítélőtáblának abban kellett állást foglalnia, hogy az elkövetés idején hatályos büntető anyagi jogi törvényt, avagy az elbíráláskor hatályos 2012. évi C. törvényt, az új Btk.-t alkalmazza-e, figyelemmel az új Btk. 2. §-ában írtakra.
Az elsőfokú ítélet kihirdetését követően hatályba lépett 2012. évi C. törvény a kábítószerfüggő személyekre nem teszi lehetővé a kedvezőbb elbírálást, ezért a további vizsgálódás szükségtelen, mert egyértelmű, hogy a vádlottra az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
A büntetéskiszabási tényezőket érintően a korábban írtak alapján a másodfokú bíróság lehetőséget látott a szabadságvesztés büntetés mértékének enyhítésére. A 2 évi börtönbüntetés igazodik az I. r. vádlott társadalomra veszélyességéhez, az elkövetett bűncselekmények tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, de egyben szükséges is a büntetési célok érvényre juttatásához.
A büntetlen előéletű, rendezett családi körülmények között élő I. r. vádlott esetében az ítélőtábla – elsősorban az egyéni bűnmegelőzés követelményét szem előtt tartva – úgy ítélte meg, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető, ezért az 1978. évi IV. törvény 89. §-ának (1) bekezdése értelmében a kiszabott börtönbüntetés végrehajtását felfüggesztette. A próbaidő mértékét ugyanezen törvényhely (3) bekezdését alkalmazva, értékelve a halmazatban álló bűncselekmények általános (absztrakt) társadalomra veszélyességét is, a törvényi maximumban, 5 évben határozta meg.
A közügyektől eltiltás mellékbüntetés kizárólag végrehajtandó szabadságvesztés esetén kerülhet alkalmazásra, ezért a másodfokú bíróság annak kiszabását mellőzte.
A törvényszék a megismételt eljárásban felmerült bűnügyi költséget teljes körűen az I. r. vádlottra terhelte. Ez azonban téves, figyelemmel a Be. 403. §-ának (5) bekezdésére. A vádlott ugyanis nem kötelezhető annak a bűnügyi költségnek a viselésére, amely annak folytán merült fel, hogy az eljárást meg kellett ismételni.
Az eddig írtakra figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezéssel érintett vádlott vonatkozásában a Be. 372. §-ának (1) bekezdése alapján részben megváltoztatta, míg egyéb helyes és törvényes rendelkezéseit a Be. 371. §-ának (1) bekezdését alkalmazva helybenhagyta.
(Debreceni Ítélőtábla Bf.III.636/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás