BK ÍH 2015/50.
BK ÍH 2015/50.
2015.06.01.
Kényszergyógykezelés elrendelése esetén a 2012. évi C. törvény nem eredményez enyhébb elbírálást a kényszergyógykezelés tartamának felső határát meghatározó 1978. évi IV. törvényhez képest [2012. évi C. törvény 2. §, 78. §; 1978. évi IV. törvény 2. §, 74. § (1), (3) és (4) bekezdés].
Az irányadó tényállás szerint a terhelt 2012. április 4. és 6. napja közötti időben megölte a bátyját, nagyszüleit és édesapját, valamint megkísérelte megölni édesanyját, nővérét és annak barátját. A terhelt a halálos eredménnyel járó bántalmazásokat három nap leforgása alatt a következők szerint fejtette ki:
– bátyja életét a nyakára hátulról nagy erővel, majd a vele szembe forduló sértett mellkasára, szív és tüdő tájékára leadott szúrásokkal, végül a fején, arcán, szemén illetve testszerte végrehajtott szúrásokkal és vágásokkal oltotta ki, a testvérének százkilenc sérülést okozva. A sértett halálát a bántalmazással okozati összefüggésben álló nyílt agysérülés okozta.
– nagyapját először hátulról közepes erővel fojtogatta, a földre kerülő sértettet tovább fojtogatta, fejét puszta kézzel ütötte, majd a nyakára rátaposott, végül a nyakán három szúrt sérülést ejtett. A sértettnek tizenkilenc külső sérülése keletkezett, halálát fulladásos agybénulás okozta.
– nagymamájának a terhelt több ízben nagy erővel átmetszette a torkát, a földre kerülő sértettet többször a hasán, a mellkasán, a tarkóján megszúrta, majd a kést a fülkagylójába nyomva megforgatta, összesen negyvenkilenc sérülést okozott. A sértett a nyakát ért sérülések miatt halt meg.
– édesapját késsel, majd bozótvágóval közepesnél nagyobb erővel bántalmazta, neki negyvennégy szúrt, metszett és vágott sérülést okozva. Halálát nyílt agysérülés, a hozzá társuló traumás és vérzéses sokk okozta.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a terhelt a cselekményét az elmeműködés kóros elmeállapotában – pszichotikus téboly (schizophrenia paranoides) – követte el, e miatt nem büntethető. Ezért őt az 1978. év IV. törvény 166. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a), d), f) pontja szerint minősülő emberölés bűntette miatt emelt vád alól felmentette, és elrendelte kényszergyógykezelését. Megállapította, hogy a kényszergyógykezelés legfeljebb 20 évig tarthat, melynek lejártát az ideiglenes kényszergyógykezelés alatt töltött idő figyelembevételével kell meghatározni.
Az ítélet indokolásában utalt arra a törvényszék, hogy a 2012. évi C. törvény 78. §-a nem határozza meg a kényszergyógykezelés maximális tartamát, a (2) bekezdés úgy rendelkezik, hogy azt akkor kell megszüntetni, ha szükségessége már nem áll fenn. Ehhez képest az 1978. évi IV. törvény 74. § (3) és (4) bekezdése értelmében a kényszergyógykezelés életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntetendő bűncselekmény esetén legfeljebb 20 évig tart. Ha ezt követően az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényben meghatározott feltételek fennállása miatt szükséges, a kényszergyógykezeltet pszichiátriai intézetben kell elhelyezni. A kényszergyógykezelést a (3) bekezdésben meghatározott tartam előtt is haladéktalanul meg kell szüntetni, ha a szükségessége nem áll fenn.
Az előbbi jogszabályi rendelkezésre figyelemmel az elsőfokú bíróság a terhelt kényszergyógykezelésének elrendelésekor a cselekmény elkövetésekor hatályos 1978. évi IV. törvény előbbi rendelkezéseit alkalmazta. Utalt az 1/2011. (VI. 1.) Büntető jogegységi határozat IV. pontjára, mely szerint a vádlott által ideiglenes kényszergyógykezelésben töltött idő beszámítására az 1978. évi IV. törvény 99. §-a alapján nincs lehetőség, a tartam lejártát az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelése kezdő napjának figyelembevételével kell meghatározni. Ugyanakkor az előzetes letartóztatásban töltött idő e határidő beszámításánál nem vehető figyelembe, és beszámításának nincs is helye.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen bejelentett többirányú fellebbezések folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt bírálta felül a Be. 348. § (1) bekezdése alapján. Megállapította, hogy az ítélet – egyéb rendelkezései mellett – az előbbiek szerinti részében is megalapozott és törvényes. Az elsőfokú bíróság által írtak szerint az elkövetéskori büntetőtörvény alkalmazása a vádlottra nézve kétségkívül kedvezőbb elbírálásra nyújt lehetőséget, így főszabályként érvényesülően az elsőfokú bíróság által a cselekmény elkövetésekor hatályos 1978. évi IV. törvény rendelkezéseinek alkalmazása is mindenben helytálló. A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.308/2014/11.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás